2014. január 14., kedd

Tillai Aurél

kép forrása: nol.hu

2010 novemberében 7 énekkar közreműködésével létrejött ünnepi koncerttel köszöntöttük 80. születésnapja alkalmából Tillai Aurél zeneszerzőt/karvezetőt. A Móra iskolában összesereglett kórusok gigászi, 3 órás koncerttel kedveskedtek a közönségnek, és természetesen az ünnepeltnek. 
Résztvevő kórusok:
  • Móricz Zsigmond Általános Iskola kórusa
  • székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium Vegyeskara
  • Széchenyi István Gimnázium Vegyeskara
  • dunaföldvári Annamatia Női Kar
  • Viadana Kamarakórus
  • Dunaújvárosi Vegyeskar
  • Dunaújvárosi Főiskola Női Kara
Bevallom őszintén, igazi felszabadulás volt gépemnek a koncertanyag szerkesztése, illetve lemezre mentése, nehézséget pedig az elmúlt pár év okozta, ugyanis mindennemű leírás nélkül kellett beazonosítani a felcsendülő műveket. No persze segítségemre volt a kiváló hangszínnel rendelkező Pálfalvi János, aki a koncert műsorvezetője volt, mégis egy művet nem tudtam ily módon beazonosítani, a Teleki Blankások Ave Maria darabjának a zeneszerzője kimaradt a feliratozásból, karnagyuk pedig nem válaszolt, nem is kívánom ezzel zaklatni. Ezzel a kis hiányossággal került fel a szerkesztve majd 2 órás koncert, sok szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek.


Kérném, aki mégis felismerné, vagy tudná hogy pontosan ki is az Ave Maria zeneszerzője, jelezze. :)

"(...) Tillai nem született zenészcsaládba. Felmenői között találunk tisztviselőt, cipészt, kereskedőt. Polgári nevelést kapott, konzervatív eszmékkel, és azzal az ösztönző teherrel, hogy ő dönt, mi akar lenni. Úgy gondolta, zenész lesz, s ebben a zongoraleckéknek és a cserkésztábortűz melletti dalolásnak volt komoly szerepe. Tillai jelentkezett a pécsi tanárképző magyar-ének szakára. 1952-ben diplomázott, s tanárként ott maradt a később egyetemmé integrálódó főiskolán. Ott oktat ma is, bár az ezredfordulón nyugdíjba vonult. Barátai mesélik, hogy a kezdet nem volt könnyű. A pártonkívüli, mélyen hívő pedagógusnak 15 évig tanársegéd volt a titulusa, közben olyan kollégák voltak docensek, akik kottát se lapozhattak volna neki. A búcsú sem volt szép: 1956-tól ő vezette az egyetem kórusát, s amikor nyugdíjba ment, az órarendből tudta meg: nem ő a kar dirigense. Ez ma is fáj neki. (...)" teljes cikk: nol.hu

Szemelvények Dunaújváros történetéből X. - Sztálinváros és a nagyívű tervek


„A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és minden egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át.”


beköltözés boldog pillanatai

Sztálinvárost, az első magyar szocialista várost példaként állították a többi magyar (szocialista vagy majdan azzá váló) város elé. A szocialista városokról kialakult hivatalos kép és a politikai tendenciák egymással szorosan összefüggtek, mivel a szocialista városként kezelt városok - így a kirakatvárosnak tartott Sztálinváros is - magát a "szocialista rendszert" szimbolizálták, ugyanakkor megváltoztatták a városokról alkotott elképzeléseket is. Sztálinvárosban olyan eszméket kellett a tervezőknek megvalósítaniuk, amelyeknek a hivatalos politika kiemelkedő jelentőséget tulajdonított. A város a tervasztalon a modernizációt, a társadalmi esélyegyenlőséget, a modern elrendezésű lakóterületeket és az összkomfortos lakásokat jelentette, amelyek a "jövőben lehetővé teszik a szocialista életforma" megvalósítását.
(...)





A "kollektív élet" mítosza, amely még a tervezőasztalon született, ezek szerint "feleslegessé" tette a nagy lakásokat, ahol az emberek családi körben töltik el szabadidejük nagy részét (másrészt sok embernek kellett lakást biztosítani). Helyette hatalmas felvonulási utakra és terekre volt szükség, ahol a város lakói összegyűlhetnek, társas életet élhetnek, "szabadon" kifejezhetik véleményüket. A kollektivitás szembehelyezése az individuummal a hivatalos ideológia egyik központi eleme volt, és megtalálható volt az ünnepi vagy párttaggyűlési szertartásokban ugyanúgy, mint a városépítészetben. Oleg Kharkhordin könyvében a Szovjetunióbeli szokásokat vizsgálva úgy véli, hogy a pártgyűléseken tartott közösségi rituálék részben az ortodox egyház szertartásaiból származtak, amelyek az egyén és közösség folytonos "önreflexiójára" ("önkritikájára") épültek.


Egy szocialista városnak a tervezők szemében mindenekelőtt "átláthatónak" kellett lennie, ami a világos funkcionális szerkezetben valósult meg. A várost viszonylag kicsi - hatezer lakosú - lakónegyedekből állónak képzelték, mindegyik negyedet önálló központtal. Ennek a városmodellnek megfelelően a városközpont, különösen a főút speciális funkciókkal bírt. Elsőként ez az út kötötte össze a város lakónegyedeit az ipari üzemekkel (mint Sztálinvárosban a Sztálin út és folytatása a várost a Vasművel). Ez azt is jelképezte, hogy a egy szocialista városban a munka a legfontosabb társadalomformáló, ezáltal városformáló tényező: a lakóterület és a gyár kapcsolata az ember és a munka viszonyát jellemzi.


Sztálinvárosnak egyben olyan szocialista városnak is kellett lennie, amely a szovjet mintákat is követi. A város méretét előre meghatározták a szovjet elveknek megfelelően: a város maximális lakosságszámát 50-60 ezer főben látták ideálisnak. A város növekedését erős kontroll alatt akarták tartani a szovjet elveknek megfelelően. Ezt a lakóhelyválasztás és költözés adminisztratív korlátozásával vélték megvalósíthatónak. Ugyanebbe a keretbe tartozott, hogy a fogyasztási javak és szolgáltatások elosztását központilag kívánták meghatározni. Az úgynevezett "mikrorajon" elvet Sztálinváros terveiben is felfedezhetjük. "Mikrorajon"-nak azt a városépítészeti önálló egységet nevezték, amely "önellátó" egységként is üzemelhetett mind a szolgáltatások, mind a fogyasztási javak elosztásában. A "mikrorajonoknak" Sztálinvárosban 4-6 ezer lakosa volt (pl. Belváros, L-épületek, Technikum negyed). A "mikrorajon"-ok méretét egy általános iskola vonzáskörzete alapján határozták meg. Elsődleges szempontnak számított a tervezés során, hogy egy "mikrorajon" gyalog kényelmesen bejárható legyen, mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek. A tervek szerint a munkahelyet kivéve mindennek megtalálhatónak kellett lennie egy lakókerületen belül.


A "mikrorajon" elképzelés, egy amerikai tervezőtől, Clarence Perrytől származik, aki bevezette - a magyar nyelven is meghonosodott - "szomszédsági egységek" (neighbourhood unit) fogalmát a városokról szóló gondolkodásba az első világháborút követően. (Barátjának és kollégájának, Lewis Mumfordnak a neve jóval ismerősebben cseng a várostörténetírásban.) Maga a koncepció annak fordulatnak az eredménye, amelynek során az 1920-as években a városok vizsgálatában az "esztétikai" megközelítést felváltotta a "tudományos" nézőpont. A "szomszédsági egység" koncepció a második világháborút követően terjedt el Európában (Nagy-Britanniában az "új városok" építészeti alapegysége a "szomszédsági egység", ezért lehetséges összehasonlításuk a szocialista városokkal, nem pedig bolygóváros mivoltuk miatt) és ez alól a szocialista országok sem voltak kivételek. (Az Egyesült Államokban a Marylandben található Columbia városát a "szomszédsági elvek" figyelembevételével építették, ezért sokaknak az a benyomása, hogy úgy néz ki, mint egy "szocialista város". A város honlapja: http://www.columbia-md.com/)


A "szocialista város" mítoszában a városközpont a politikai és kulturális élet központjaként működött. Sztálinváros esetében a Sztálin útnak és a főtérnek szánták azt a szerepet, hogy ne csak a mindennapi élet, hanem a felvonulások fő színtere is legyen. Ezt jelezte a Sztálin út a maga 85-110 méteres szélességével is. Az első tervek szerint a Sztálin út végére, a pártház előtti főtérre egy legalább 30 méter magas toronyszerű épületet terveztek, amelyben a városi tanács kapott volna helyet. A terv már 1952-ben sem felelt meg az akkori hivatalos "városépítészeti szemléletnek", a "csúcsos" végű tornyot - a modernizmus hatását is magán hordozó - toronyház váltotta fel. A tanácsház építésében az is konfliktust okozott, hogy jóval magasabb lett volna, mint a már 1951-ben elkészült pártház. Ezt a helyi pártvezetők nem nézték jó szemmel. Az 1956-os beépítési tervben végül egy magas - de az eredeti terveknél jóval alacsonyabb - irodaház formájú épület mellett döntöttek. Ekkor már nem a monumentalitás, hanem az járt a tervezők fejében, hogy a toronyépület "különböző rálátások szempontjából szerves csatlakozásokat biztosít a beépítés különböző irányaihoz".


A főtér rendezési tervét rendszeresen változtatták, a monumentálisra tervezett épületek magasságán évről - évre vitatkoztak. Emiatt a főtér még akkor is befejezetlenül állt, amikor a lakókerületek jelentős része már elkészült. Ezért a "legreprezentatívabb" tér Sztálinvárosban még 1956-ban is az eredetileg lakókerületi "alközpontnak" tervezett Bartók Béla kultúrház előtti tér volt. Bár a kultúrház előtti teret nem demonstrációkra tervezték, 1956. október 25-én mégis ott tüntettek a helyi forradalmi nagygyűlés résztvevői, nem pedig a "politikai akarat kinyilvánítására tervezett", befejezetlen "főtéren".


A főterek monumentális terveinek megvalósítása más országok "szocialista városaiban" is rendre problémákat okozott, mivel a politikai széljárás (pártvezérek halála vagy bukása) változásával a monumentális tervek és a beruházási alapok is változtak, ezért többnyire mire hozzákezdhettek volna egy terv megvalósításához, már új terv volt készülőben. Ennek tulajdonítható, hogy a "kiemelt fontosságú" szocialista városokban "félkész" főtér, vagy "félkész" szobor fogadta a városba látogatókat. A félkész főtéri monumentális szoborra példa Marx szobra Chemnitzben (Karl-Marx-Stadt), amelynek csak a fejét helyezték el a talapzaton, mivel a talapzat túl magasra sikeredett, így egy egészalakos szoborból csak a csizmát lehetett volna jól látni. Ennek következtében Karl-Marx-Stadt egyik gúnyneve a "város fejecskével" (Stadt mit Köpfchen) lett (a "fejecske" németül találékony embert is jelent). A szocialista városok főterei - köztük Sztálinvárosé is - magukon viselték az ideológiai és politikai csatározások nyomait, "monumentális befejezetlenségük" az egyes városok ismertetőjelévé is vált.


A lakóterületek keretes beépítésével és a reprezentatívra tervezett központ elhatárolásával a tervezők a nyilvános és félnyilvános terek közötti határt is meghúzták. A lakókerületek belső utcáiban, az L-épületek udvarain, vagy a belváros belső játszóterein egészen másként kellett és lehetett volna viselkednie egy "szocialista embernek", mint a Sztálin úton vagy a főtéren. A tervek által sugallt kép szerint a "kollektív életnek" a Sztálin út és a főtér, míg a szocialista városokból hiányolt "meghittségnek" a keretes beépítésű lakóterületek, vagy a szándékosan görbére tervezett Görbe utca biztosítottak volna teret.

Görbe utca

forrás: Horváth Sándor - Sztálinvárosi felhőkarcolók

2014. január 12., vasárnap

Happy

Ritkán van ilyen pillanat, amikor ekkora betekintést engedünk mindennapjainkba, de év végével óhatatlanul visszatekintünk az elmúlt egy évre. Őszinte leszek, nagyon nehéz volt csak ennyi képet kiválogatni, rengeteg maradt ki, amit igazság szerint benne hagytam volna, de azt hiszem belőlünk ennyi is elég - egy időre. :)

Rólunk, nekünk, mindennapi idiótaságaink 2013-ból.


2014. január 8., szerda

Irány New York! - Sajtóbaki

Egyáltalán nem kötelező hangversenyekre, koncertekre járni, mi több, egyáltalán nem szégyen, ha nem tudjuk hogy kikből áll az a dunaújvárosi csapat, akik napokon belül felszállnak a repülőre, és képviselik Dunaújvárost, Magyarországot. Az viszont kicsit elvárható lenne, ha már cikket írnak róluk, legalább olyan képet válasszanak hozzá, ahol nem az a lényeg hogy a háttérben növény legyen, a falak fehérek legyenek, sacc/kb evangélikus templom kinézet, sőt meg énekelnek is. Tudom, a kép aláírás mindent elmond, ők testesítik meg a "más énekeseket". 


Borzasztó baki, és nyilván nem ezt érdemlik. Ha hazatérnek, remélem minimum címlap, és friss, csapatkép lesz látható, végre róluk. Amúgy biztos vagyok benne, hogy van az archívumban minimum olyan kép amit fel lehetett volna használni. Vagy megnézni a www.dunaujvarosivegyeskar.com oldalt.


"PÖLÖ"

2014. január 6., hétfő

Szemelvények Dunaújváros történetéből IX. - Dunaújváros a jövő városa

Somogyi József - Aratók

Kicsit ugrunk az időben, 2004-ben ez a kis videó készült Dunaújvárosról. Talán most 2013-ban ezt egy kicsit másképp látjuk.

Virágzó Magyarország - Dunaújváros ... a jövő városa



Stella Natalis

kép forrása: dunaujvaros.com

Karl Jenkis az óévben, Jenkis az új évben!
2011 december 17. Dunaújvárosi Vegyeskar adventi koncertje. Első részben a Sándor Frigyes Zeneiskola növendékei mutatkoztak be, második részben pedig a város kórusai, zenei együttesei illetve kiegészítő zenészek bemutatták Karl Jenkins Stella Natalis című, 12 tételes darabját. Magyarországi ősbemutató, megérdemelt vastaps, remek koncert. Idézzük hát fel.

résztvevő kórusok:
  • Móricz Zsigmond Általános Iskola Kiskórusa
  • Dunaújvárosi Főiskola Nőikara
  • Viadana Kamarakórus
  • Dunaújvárosi Vegyeskar
szólót énekelt:
  • Óhegyi Filoretti
hangszeres közreműködők:
  • Sándor Frigyes Zeneiskola Kamarazenekara
  • Mazalin Wanda - zongora, orgona és cseleszta
  • Komlóssy Gábor - trombita és pikkolótrombita

2014. január 2., csütörtök

Szemelvények Dunaújváros történetéből VIII. - Boldog Új Évet!

képeslap az ötvenes évekből

Idei első, és remélhetőleg nem utolsó bejegyzésében a január elején megjelent városi hírlapok címlapjai között szemezgetünk.

1957. 01. 05. Dunapentelei Hírlap
Újévi ajándék...

Mosolyogva fogad bennünket Titkos Tünde Ilona kétnapos kisbaba boldog mamája, Titkos Kálmánné. Tündérke 1957 január 1-én született reggel fél 10-kor.
Az egész család szeretettel várta Őt - mondotta Titkos kismama - különösen négy és féléves fiam, a kis Csaba várta, nagyon testvérkéjét.
- Nehéz volt? - tesszük fel az asszonyok, különösen az anyák között oly közismert és egyértelmű kérdést.
- Nem! Nagyon féltem, de szépen és könnyen sikerült! (Talán a kis Tündiké is tudta, hogy újév első napja van és megérkezésével nem akart kellemetlenséget okozni?).
A boldog kismama és városunk "újévi bébije", a kis Tündérke jól érzik magukat.
Mi ehhez a boldogsághoz még szívből jövő boldog új esztendőt és további jó egészséget kívánunk mindkettőjüknek.


Titkos Tünde édesanyjával. - Megszületett az újesztendő első dunapentelei gyermeke. Az örvendetes esemény színhelye a dunapentelei kórház szülészeti osztálya, pontos időpontja: 1957. január 1-én, 9 óra 30 perc

1964. 01. 03. Dunaújvárosi Hírlap


Az Arany Csillag 1954 végén nyitotta meg kapuit. Étterme sokáig a legelegánsabb volt a városban. A kilencvenes évek változásai, az épület általános leromlottsága, a turisták elmaradása sajnos csődbe juttatta, s a hotelt utolérte a felszámolás. Ma ismét régi pompájában áll, de belülről már átalakították, bank, üzlethelyiség, irodák foglalják el.


Amiről beszélünk:

KETTEN NEM BESZÉLNEK
Idős, fejkendős falusi néni ül mellettem Újév délutánján az Arany Csillag földszinti eszpresszójában. Mellette, fia lehet a jól öltözött férfi. Gondolom, mert szótlanul ülnek egymás mellett, tálán már fél órája.
A családi események, születések, keresztelők, zárszámadások, disznóvágások történetein, a szülőfalu pletykáin már túl lehetnek. Hosszú volt az ünnep.
Holnap már indul a nénivel a vonat. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy beszélgessenek. Anya és fia. Ülnek, mint régen a kis konyhában, ölbe ejtett kézzel.
Hallgatnak. Kávé gőze száll. A férfi néha sört tölt. A néni kortyolja.
- Ez ki volt?
- Mérnök a gyárban - a férfi hangja ideges.
Az asszonyé tiszta, messzecsengésű.
Ülnek tovább csendben. Mi mindent mond a néninek ez: mérnök. És a fia úgy köszönt neki, hogy szerbusz.
- Az orvosunk fiából is mérnök lett.
- Igen? - Annyira közömbös a kérdés, majdhogy nem sértő. Elvégre mi van abban. Belőle is az lett, na és.
A néni zsebkendőt vesz elő és nem teszi el. Kezében gyűrögeti. Tényleg, az orvos fia is mérnök, az övé is. Az neki mégis mérnök úr, a fia meg csak Laci.

Hogy is van ez?
Szótlanul ülnek egymás mellett. A néni a herendi porcelán kávéfőzőgépet nézi. A férfi kihasználja ezt, és ránéz az órájára. Újból sört tölt. A néni kortyolja.
- Amikor kicsi voltál nagyon szeretted a sört...
- Tudom, és almáért kértem, sört a kocsmában...
Az asszony bólint. Milyen jó esze van a gyereknek, hát még erre is emlékszik.
Hosszú, hosszú csend.
- Az a fekete ember ki lehet?
- Lemezátvevő, Indiából.
Indiából? Hüh! Hát ilyenek az indiaiak, csak olyas fajta ez, mint a mieink. A néni nézi, bámulja a lemezátvevőt. A fiú hallgat. Hetvenhárom rojtja van a függönynek, tizennégy ciráda van a főzőgép rózsáján, két sorban harminchét szövésminta van a térítőn, az annyimint logaritmus kettő, plusz logaritmus harminchét... Reggel hét órakor indul a vonat.
Ülnek csendben. Ilyenek az indiaiak, és a gyerek ismeri még ezt is... Logaritmus harminckettő, az egy egész, mennyi is lehet cirka...
Holnap reggel elutazik a mama. Tíz napot töltött a fiánál. Nagyon boldog tíz nap volt.
Még az eszpresszóban is voltak.. 
Miskolczi Miklós


1966. 01. 04. Dunaújvárosi Hírlap

Mit ettünk Mit ittunk SZILVESZTERKOR?

Mint minden esztendőben, 1955- ben is hangulatosan, jól szilvesztereztünk. Ha a számok tükrében vizsgáljuk - akkor is - ha a vidámságot "hőmérőzzük", akkor is megállapítható, hogy teljesítettük év végi "szórakozási hajrá" tervünket. A Bartók Béla Művelődésházban, a Vasmű úti kiállítási teremben, a Vasmű Klubban, a Vasmű Művelődési Házában, az Arany Csillagban és valamennyi más vendéglátóipari egységben telt ház fogadta a betoppanó "száguldó riportert". De lássuk csak "konkrétan" mit ettünk, mit ittunk...

Vendéglátóipari Vállalat
A tavalyi Szilveszter bázis időszakához viszonyítva 10 százalékkal volt magasabb a forgalom. A vendégek 395 ezer forintot fordítottak jó hangulatuk ápolására. Elfogott: 1500 üveg pezsgő, 150 hektó bor, 50 hektó sör, 5 hektó rövid ital. Ettünk: 1150 előre-rendelt vacsorát, 100 hideg tálat, 12 sült malacot és 80 kiló virslit.

Arany Csillag Szálló
Az Arany Csillag összes szórakozóhelyén a város összlakosságának 2,4 százaléka töltötte a szilvesztert. Ez a szám önmagában is sokat mondhat, ha azt vesszük alapul, hogy máshol ugyancsak sokan voltak. Itt 100 üveg pezsgőt bontottak az új esztendő tiszteletére, 400 üveg bor folyt le a szomjas torkokon, amelyre csupán az étteremben 9000 forint értékű vacsorát fogyasztottak és plusz még három szerencse-malacot, amelyet kisorsoltak.
A józanító italok közül a kávénak ugyancsak nagy keletje volt, 10 kiló fogyott. S hogy a vendégek nem csak szilveszterre tartalékolták erőiket, bizonyítja: másnap a nagy eszpresszó 7300 forintot forgalmazott. 

Kiskereskedelmi Vállalat
Mint az várható volt, rekord forgalmat bonyolítottak le. A szilveszteri "szezonban" 1 millió forintot költött városunk lakossága élelmiszerre és italra. Lássuk ugyanezt bontásban: 260 mázsa kenyér, 150 mázsa hús, 500 kiló virsli, 900 kiló hal, 28 hektó bor, 820 üveg pezsgő, 220 ezer forint értékű rövid ital, 8 ezer üveg sör és 700 üveg extra minőségű sör fogyott el. Az áru nagy része - mondanunk sem kell talán - a házibulik hangulatát élénkítette.
Ez volt hát a múlt év utolsó napján mi tagadás, jól kitettünk magunkért...

Januári tavasz /Cseh Tibor felvétele/

1986. 01. 03. Dunaújvárosi Hírlap

Így búcsúztattuk, így köszöntöttük 
Szilvesztertől újévig

Elbúcsúztattunk ismét egy évet. Az utolsó nap estéjén benépesültek a szórakozóhelyek, összegyűltek a családtagok, barátok, ismerősök, a legtöbb helyen hajnalig eltartott a házibuli. Persze mint mindig, az idén is voltak olyanok, akik munkával töltötték az utolsó órákat azért, hogy mások szórakozhassanak: vendéglátók, vasutasok, hóeltakarítók. Munkatársaink megnézték, milyen volt a szilveszterest, s milyen volt az új év hajnala, reggele a városban, és milyen volt az első munkanap?

Az előző szilveszternél többen és hamarabb eldöntötték 1985-ben, hogy valamelyik szórakozóhelyen töltik az év utolsó estéjét. A Dunavidéki Vendéglátó Vállalat hagyományos "szilveszterezőhelyei", mint a Béke étterem, a Vigadó, a Kohász, az Aranyhordó, a Hangulat, a Muskátli, a Hóvirág már december közepén telt házzal büszkélkedhettek, és nagyon nagy forgalmat bonyolított le az Arany Csillag Szálloda is. A dunaújvárosi szórakozóhelyek ezen az estén, illetve éjszakán mintegy egymillió forint értékű forgalmat könyvelhettek el (ez is meghaladja a múlt évit), s a zártkörű, illetve nyilvános rendezvényeken 1500—2000
vendég vett részt. Hagyományosan Jó hangulatban telt az ünnep - csak pezsgőből több mint 1800 palack fogyott - ám egyetlen vendéglőben sem került sor rendbontásra. A kisebb üzleteket. mint például a Véndiákot, ki sem nyitották ezen az estén, - viszont a forgalmasabb helyen lévők szinte be sem csuktak: a Napsugár presszó reggel hatig nyitva tartott, s csak félórára zárták be az ajtókat, míg kitakarítottak. Abban, hogy jókedvűen köszönthettük az új évet, sokunk számára igen nagy szerepe volt a vendéglők és presszók dolgozóinak - akik majd január 11-én a Duna étteremben ünneplik meg az új esztendő beköszöntét...

A piros Pille szék egy-egy felét sapka helyett viselő két fiatalember bármikor feltűnést keltett volna a Vasmű úton, ám az új évet köszöntő élszakai forgatagban nem sokan figyeltek rájuk. Sokkal inkább arra, találkoznak-e ismerőssel, akivel kezet lehet rázni, akinek a nyakába lehet borulni, akinek odakiáltható az újévi jókívánság.
A fel-le hullámzó tömegben idén is a fiatalabb korosztály volt túlsúlyban. Közülük került ki az a néhány ünneplő is. aki néhány pohár pezsgővel többet ivott, mint kellett volna. Akadt, akit a frissen hullott hóból bányásztak elő társai. Apropó, hó. Vártuk már, és most a legjobbkor jött ahhoz. hogy ünnepibbé tegye az ünnepet. Legjobban talán a gyerekek örültek a hóesésnek, ám mégis furcsa, hogy órákkal éjfél után több, egyedül kóboroló 9-10 éves gyereket láttunk, amint lelkesen taposták a havat. Úgy látszik, a szülői engedékenység (vagy felelőtlenség?) nem ismer határokat.

Napsugár Presszó a Vasmű úton - nyáron

A kinti tömeg ellenére voltak üres asztalok a Napsugár presszóban. Nem csoda: éjjel egy óra után is harminc forintot kértek csupán azért, hogy valaki leülhessen. Persze, ettől még nem szárazon zajlott a Vasmű úti vigalom: a kabátok zsebéből hol itt, hol ott kerültek elő a pezsgős- és borosüvegek.
Minden szilveszteri forgatag nagy varázsa, hogy az emberek vidámak, örülnek egymásnak. Így volt ez 1980 első óráiban a Vasmű úton is.


A vasútállomás csendes, az éjfél utáni személyvonat utasai közel egy órája hagyták el az épületet.
Szabados Éva kocsi irányító szolgálata még tart, munkatársaival reggel hét óráig várja a szerelvényeket:
- A személyforgalom gyér volt. Ma este jóformán csak a műszakosok utaztak. A teherforgalom ugyanolyan, mint más napokon. A vasmű irányvonatai már elmentek Csepelre és a ferencvárosi pályaudvarra, várjuk a következő szerelvényeket. A hóesés megnehezítette a váltók átállítását, szerencsére azonban ez nem okozott késést.

1 óra 50 perc: Az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat hóügyeletén egy órakor volt a legutóbbi váltás. Kiss Zoltán vezető ügyeletes szilveszter hajnalától dolgozik:
- Már vártuk a hóesést Ez az időjárás átlagosnak számít. Gépeink műszaki állapota jó, a korábbi havazás alapján a "főpróba" sikeres volt. Szilveszter reggeltől két Skodával és három kisgéppel folyamatosan tisztítjuk az útvonalakat. Szerencsére kicsi a járműforgalom, de vigyáznunk kell a jókedvű gyalogosokra. Egyébként elsőfokú készültség van nálunk. A házkezelőségek dolgozói hajnalban megkezdik a házak előtti járdák hóeltakarítását. A mi csapatunk reggel négy kollégával egészül ki, így velük együtt munkával ünnepeljük az új évet.

A Közúti Igazgatósán helyi útügyeletén Pásztor László "tartja a frontot":
- Hat géppel takarítottuk a területünket egész nap, kétszer sóztunk. Munkatársaim most néhány órát alszanak, fél négykor ébresztem őket. Az egyik kocsi a városi utakat, a többi a 6-ost, a 61-est és a 62-est fogja tisztítani négy órától.

Csend van. Nyoma sincs már az éjfél utáni vidám forgatagnak; itt-ott elhajított papírtrombita, színes szalagok, üres üveg is akad. Nagy pelyhekben hull a hó, hajnali sötétség borul a városra, bár már nyolc óra körül van az idő. A házak ablakai sötéten bámulnak az utcára, csak elvétve szűrődik ki fény valahonnan. Alszik a város; senki, semmi nem mozdul. Ekkor jelennek meg a színen Ők. Négy férfi és ugyanannyi nő tart - gondolom - hazafelé, összetartoznak, bár egy idő után a hölgyek szemmel láthatóan nem vállalják párjukat és előremennek, mivel a férjek kórusa hangos éneklésbe (óbégatásba) kezd, mitsem törődve az alvókkal és a bosszankodó hölgy koszorúval. Rekedten igyekeznek eltalálni a megfelelő hangot, nem adják föl egészen a Lenin térig. Itt aztán érzékeny búcsúzkodás után elválnak, ki-ki folytatja útját párjával az oldalán hazafelé.
Érdekes, ekkor már egyikük sem énekel.

A város főtere, az akkori Lenin tér

Újév délelőttjén a hóeltakarításnak még kevés nyomát lehetett látni a járdákon, kerékpárutakon. Az Építők útján, az uszoda körül viszont egy kis Honda traktorral ketten tisztították a járdát: Kovács László és Szabó László.
- A vízmű dolgozói vagyunk. Még nem nyitott ki az uszoda, gondoltuk, addig eltakarítjuk a havat.
A város főútvonalait sorra járták a hóekés teherautók és a szórókocsi. Ennek vezetője, Kertész Ferenc, munkával kezdte az évet. 
- Reggel hat óta járom a várost. Először a lejtős utakat sózzuk, ekézzük, azután az összes többit, ahol az autóbuszok járnak.
Szurok Ferenc a közúti igazgatóság itteni szakaszmérnökségének vezetője így foglalta össze a szilveszteri és újévi havazás következményeit: 
- Kijutott a feladatokból annak a tizenhat emberünknek, akik a szilveszteri és újévi ügyeletre lettek beosztva. Csaknem folyamatosan végigdolgozták a két ünnepet. Sárbogárd környékén 15 centis hó esett, felénk 12 centi. Hóekékkel kellett végigjárni a mellékutakat is, mert kicsi volt a forgalom, a sózás keveset ért.
- Megtisztították az új baracsi utat is?
- Az az út még hivatalosan nincs átadva. Miután a többi mellékúttal végzünk, ekével letakarítjuk róla a havat, tudjuk, hogy sokan már arra járnak, mert rövidebb.

Munka nélkül kezdte az új esztendőt az autóklub segélyszolgálatosa, Kiss Ferenc. A "sárga angyal" hiába posztolt egész nap a külső benzinkútnál, nem akadt dolga - szerencsére.

Elkészült a szilveszter utáni mérleg a város kereskedelmi vállalatainál. A gyors összesítés eredménye: a Dunaker üzleteiben elfogyott 12 mázsa malachús, 18 121 üveg pezsgő, 45 mázsa virsli, öt mázsa debreceni, három mázsa hot-dog kolbász. 3420 rekesz sör, kevésnek bizonyult 18 mázsa hal és megmaradt 32 mázsa kenyér. A munkásszövetkezetnél túladtak 15 ezer üveg pezsgőn, 26 mázsa virslin és 19 mázsa malachúson.

S hogy mit csinálunk az első munkanapon január 2-án? Visszaváltjuk a már megüresedett üvegeket. A Balog Adám utcai üvegvisszaváltóban telefonon érdeklődöm a forgalom iránt. Az eladó kétségbeesetten kérdez vissza: "Nem lehetne máskor? Kilóg az üzletből a sor!"

Annyit még mindenesetre elárul: 30 ezer forint bevételre számítanak az év első munkanapján. 


Képeslap a Felszabadulási emlékművel (1992-ben lett lebontva), az Arany Csillag Szállodával (külső, illetve belső kép), valamint a Munkásművelődési Központ képével. Előtérben Szöllőssy Enikő Vasvirág című alkotása