Viszlát 2014! - II. rész

2014 második felében már tudtuk, hogy az új évet már hármasban fogjuk tölteni, bár ez lehet hogy meg sem látszik, annyi minden történt még...

Július:

Agárdi Popstrand az Eddával, előzenekar pedig a Pataky Művek, ahol régi ismerős ül a doboknál, így duplán vártam az alkalmat a "találkozás" miatt. Összességében pedig az Edda már nem az az Edda amit annak idején megismertem, szerettem. Fiatalokban - érthetően -  nagyobb lendület és erő volt. Beszámoló a blogon: ITT, képek pedig - inkább rólunk: ITT. Másnap újra koncert, Dunaújváros, Honeybeast, erről a blogomban is írtam, videós melléklettel: ITT
Az új gyerekszobán is elkezdtünk dolgozni, az eddig gardrób szobának használt lakrészt kellett felszabadítani, bútorokat áthelyezni.. így lett kész decemberre, de erről később.

Július vége pedig újra a Velencei-tó partján talált minket... ünnepeltünk, vártuk az augusztust.

Augusztus:

Thermal Sound újra, egyszerűen megunhatatlan...

Megpróbáltunk sokat aludni az utazás előtt, ráadásul már egy nappal korábban nekiindultunk második nászutunknak, így egy mostari előéjszakával egy hetet töltöttünk lent a tengerparton Podgorában. Felejthetetlen, élményekkel teli utazás volt. Képek: ITT

31-én pedig megünnepeltük házassági évfordulónkat. Egyértelmű, a halászcsárdába mentünk...

Szeptember:

Végső helyére kerül a Dunaferr tanulói által felújított MUKI, erről is írtam korábban, ez ITT található.

Mi viszont a Balatonnál vezettük le a szeptember elejei feszültséget. Tihany, Balatonfüred, de még egy fürdőzés is belefért Balatonfűzfőn. Képek: ITT.

Édesanyámék tökdekorációja Rácalmáson

Október:

Régen látott barátokkal töltöttük október első hétvégéjének szombat délutánját, sokan hiányoztak, de az igazán bátrak még Ausztráliából is eljönnek :)

5-én újra "korzóztunk", ősszel is van élet a tóparton szerencsére... Képek: ITT, beszámoló pedig ITT

10-én tantestületi kirándulásra eljött Orsi is, tavaly a nászutunk miatt nem vállaltuk, idén pedig szerencsére Orsi már nem dolgozott, így nem sok minden tartotta vissza, hogy velünk tartson erre a tartalmas utazásra. Rengeteg látnivaló, gyönyörű szép idő.... KÉPEK

Szerencsére az őszi szünet is hamar megtalált minket, 26-án Budapestre mentünk, meglátogattuk a Tropicarium lakóit, és a hideg ellenére felmentünk a Citadellára is. Budapest, Budapest, Te csodás... Képek: ITT, hónap utolsó napján pedig kicsit közelebbről is megnéztük városunk új főterét. Képek: ITT

November:

Orsit egy King's Singers koncerttel leptem meg, az utolsó napig meglepetés volt hogy hova is megyünk, igazából nem is élvezte annyira mint én, talán majd legközelebb :) 

A Bartók Kamaraszínház megnyitójának történetéből készült bohózat viszont elnyerte, na nem csak az ő tetszését, hanem az enyémet is, meg ha jól sejtem azóta is sokak tetszését. A várostörténetileg is fontos eseményről ITT írtam ugyanezen blogon. 

22-én újra körbekarikáztam a Velencei-tavat, nem volt nagy forgalom... Képek: ITT

Hónap végén pedig mozizással pihentünk rá az évzáró hajtós hónapra, megnéztük az Éhezők Viadalának épp aktuális befejező részének első epizódját. Kicsit el van húzva, ettől még jó volt, várjuk a jövő évet!

December:

Mikulás jelmeznek nálunk évek óta nagy jelentősége van, idén sem maradhatott el...  

December 6-án pedig Ujházy Kriszti szerzői estjén jártam, bevallom ennek a feldolgozása még folyamatban, erről még később lesz bővebb beszámoló. Egy biztos, nagyon jó volt. Változatos.. érdekes..

Az adventi programok mellett azért tudtunk egy kicsit magunkra is koncentrálni, eljutottunk Siófokra, képek ITT, és a gyerekszoba is készen lett a hónap/év végére.

Év végére pedig végre eljött a megérdemelt pihenés, kijutottunk a dunaújvárosi adventi vásárba is, valamint emlékezetes marad a 4. adventi vasárnapi Zséda koncert Rácalmáson. Köszönjük!

Mit hozott nekünk a karácsony? Családi együttlétet, végre itthon volt a húgom, nővéremékkel Pesten, Orsi családjával Seregélyesen, édesanyámékkal, papával Rácalmáson, de ide sorolhatnám a bölcskei nagycsaládos borkóstolást is, a hideg, és a vezetés ellenére nagyon jól sikerült. Képek: ITT Köszönjük ezeket a felejthetetlen, és megismételhetetlen pillanatokat.

Utolsó karácsonyunk kettesben.... mi mást is kívánhatnánk:

Viszlát 2014! - I. rész

Év végén általában számot vetünk a mögöttünk álló napokról, hetekről, hónapokról. Egy éve ilyenkor, még el sem tudtuk képzelni mi mindent hoz nekünk az új év. Most is hasonlóan gondoljuk, bár egy biztos, 2015 szilveszterén már minimum hármasban fogjuk várni a következő évet. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mi minden történt velünk 2014-ben:

Január: 

Óvatos kezdés, sok munka mellett azért maradt idő a kikapcsolódásra is, társasozás Seregélyesen, majd. bringatúra a Velencei-tó körül, a hideg ellenére kellemes kirándulás volt - képek

Január végére megérkezett hozzánk is a hó, úgy néz ki most is várhatunk, mert a hideg mellett csak napsütést kaptunk az elmúlt napokban, a hófelhők elkerülnek minket. Január végére pedig egy kortárs zenei csemege maradt, főként Nagy Ákos, és Baráth Bálint zeneszerzők műveiből mutattak be egy csokorra valót. Képek: ITT.

Február:

Talán a környékünkön utolsóként leszedtük a fát. Idén már nem szeretnénk ennyi lehullott tűlevelet. Az időjárás elég zord...Meleg fürdő Agárdon, majd méltóan megünnepeltük a Bálintokat.

Ahogy az idő melegedett, úgy egyre többet jártunk le hétvégenként a dunapartra, lángossal, vagy friss kolbásszal. Reggeli a szabadban.

Február végén pedig egy Longstep koncert, sajnos egy ideig az utolsó volt, de már készülünk a folytatásra... Képek: ITT

Március:

Ahogy jött a jó idő, mi is több időt töltöttünk a szabadban. Pákozd, majd igazi napfürdőzés Dunaföldváron, majd Pakson. Előbbi képei ITT, utóbbiaké pedig EMITT. A hónap végén Székesfehérváron moziztunk, ha jól rémlik, akkor a Noé című filmre vettünk jegyet.

Április:

Anyu születésnapja (25.) a halászcsárdában, itt is készült pár kép, majd a hónap közepén Győrbe látogattunk, képek ITT, majd az 1991-es ballagásunk óta az első megszervezett osztálytalálkozó, köszönet érte! Képek: ITT

Hónap végén kihasználva a remek időt, Csókakőre kirándultunk.Képek ITT.

Május:

Majális Agárdon, majd az idei év első hosszabb hétvégéje, irány Zalakaros, fürdő, pihenés, kirándulások a környéken. Képek pedig ITT.

Hazafelé Tapolca, Balatonfelvidék, gyönyörű tájak, városok, települések. Ugyanebben a hónapban búcsúztattuk el Miskahuszárt, bár még a helyén van, de úgy néz ki, végső állomás Pákozd lesz. Az búcsúztatón készült képek: ITT, még további képek ROHO birodalmából: ITT

Hónap végén pedig megnyílt a várva-várt Velence Korzó, a megnyitón rajtunk kívül még ott volt az est folyamán a Korda házaspár is, leszámítva hogy playback buli volt, jól szórakoztunk. A megnyitóról korábban már a blogon is írtam, ezt a bejegyzést ITT találjuk, képek pedig ITT, de később is sokat emlegetjük, gyakran visszatérünk erre a partszakaszra is.

Ha már szóba került a blog is, itt szeretném megjegyezni, hogy 2013-as nászutunkról szóló beszámolónkat is májusban kezdtem el írni, első része ITT olvasható, az októberben befejezett 11 részes olvasmány teljes egészében ITT olvasható.

Június:

Velence Korzó nem sokkal a megnyitó után, ráadásul napos időben is szép, erről tanúskodhatnak a képek is: ITT.

Volt gimnáziumi osztálytársam felvetésére kirándulni mentünk, első - és eddig sajnos egyetlen - célunk a Rám-szakadék meghódítása volt. Remek idő, napsütés, igazán jól sikerült túra volt. Képek ITT.

Dunaparti sütögetés a barátainkkal, Orsi szülinapja Seregélyesen, majd másnap ünnepi ebéd Sukorón. Képek: ITT.

Hónap végén pedig Ráckevén lazultunk a Thermal Sound éjszakai rendezvényén, jó hangulat, jó zene!

Folyt. köv.!

Szemelvények Dunaújváros történetéből XXIII. - Felavatták a Bartók Béla nevét viselő kerületi kultúrotthont

Sztálinvárosban az 1953-as év utolsó napján újból magasba szökkent a győzelmi lobogó, s ezúttal az új kerületi kultúrház homlokzatát díszítette, mely már messziről hirdette a város dolgozóinak újabb diadalát.

Petőfi János vitézének alakjai elevenednek meg a Bartók kupolájának üvegmozaikján

December 31-én az 500 személyes kultúrház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt kezdődött meg az avatóünnepély, melyen Borovszky Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója átadta az elkészült kultúrházat Tapolczai Jenő tanácselnöknek, aki a város dolgozóinak nevében átvette. Tapolczai elvtárs ígéretet tett, hogy a kultúrházat a városhoz méltó szocialista tartalommal igyekeznek megtölteni. Ezután kerül sor Jánosi Ferenc miniszterhelyettes avatóbeszédére. A következőket mondotta:

- Dolgozóink kultúrszomja hallatlanul megnőtt, s mi ebben csak eddigi fejlődésünk eredményét láttuk, nem pedig további fejlődésünk sürgető feladatát ... Megfeledkeztünk egy időre arról, hogy mindaz, ami itt gondban, munkában, verejtékben épül - az emberért, az embernek épül. Büszkén beszéltünk nagy alkotásainkról - de ugyanakkor megfeledkeztünk arról, hogy a nagy alkotásaink kezdenek olyan világítótoronyhoz hasonlítani, amelyek messzire ugyan világítanak, de a tövükben - a kulturális ellátottságot, a művelődési igények kielégítését tekintve, - bizony nincs világosság. Csak dicséret illetheti meg azokat a helyi erőket, akik ilyen mostoha körülmények között is mindent megtettek a kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Ma, amikor pártunk útmutatása, kormányunk programja nyomán megszüntetjük ezeket a súlyos hiányosságokat, ma, amikor Sztálinváros dolgozóinak kulturális ellátottságát javítva egyik kezdeti lépésként megnyitjuk ezt a kultúrházat, úgy gondolom, nem ünneprontás felvetni különböző állami szerveink, köztük a népművelési minisztérium súlyos mulasztásait, hogy annál tudatosabban és gyorsabban pótoljuk az annyira égető hiányokat, biztosítsuk, hogy Sztálinváros szerepéhez méltóan megkapja a kultúrából az őt joggal megillető részt. Bízom benne, hogy a kultúrház vezetősége a párt- és tanácsszervek segítségével, a dolgozók széles körű támogatásával mindent meg fog tenni azért, hogy e ház Sztálinváros lakóinak, régieknek és újaknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, valóban második otthona legyen, hogy úgy jöjjenek ide szórakozni, művelődni, pihenni, mint sajátjukba, hogy e házban, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon a kultúra minden ága. Ígérem, hogy a népművelési minisztérium támogatni fogja a kultúrház munkáját, folyamatos, színvonalas működésének kialakítását, és mindent megteszünk Sztálinváros kulturális ellátottságának további javításáért.
Bartók Bélának, a nagy magyar zeneköltőnek nevét fogja viselni ez a kultúrház; hadd figyelmeztessen ez a név szüntelenül a népből táplálkozó és a néphez szóló művészet ápolására és terjesztésére, az élet, a szépség, az ember semmiféle barbarizmussal meg nem alkuvó szeretetére; hadd figyelmeztessen e név szüntelenül arra, hogy népünk kultúrájának minden hagyományos és mai értékét, a testvéri népek, a baráti szovjet nép kultúrájának alkotásait, mindazt, ami a világ népeinek kultúrájában haladó és szép, - úgy fogja össze e kultúrház munkája, mint egy gyűjtőlencse, és forrósítsa át velük e város lakóinak szívét!
- A sztálinvárosi Bartók Béla kultúrház működését ezennel megnyitom!

Hatalmas tapssal fogadták a sztálinvárosi dolgozók Jánosi elvtárs bejelentését, hogy a kultúrház Bartók Béla nevét fogja viselni. Az avatási ünnepséget budapesti művészek és helyi kultúrmunkások szép műsora követte, ezután hajnalig tartó tánc volt a sztálinvárosi fiatalok számára.

A Bartók Béla Művelődésház 1953. december 31-i átadása végre végleges otthont adott a közművelődésnek és kultúrának. 

1954 novemberében már balett- és irodalmi szakkör, kamarazenekar és orvos-pedagógus klub működött a házban. 

1954. március 28-án a Sztálinvárosi Központi Énekkar első hangversenyén részt vett Kodály Zoltán.

Áprilisban a zeneiskola növendékei első alkalommal adtak nyilvános hangversenyt. Az 1953. évi kulturális leltár egyébként így alakult: 174 kultúrműsor volt, és öt énekkar (400), 5 zenekar (150) és tizenhét tánccsoport (180 taggal) működött a városban. Ez adta az új kultúrházban elindult művészeti élet alapját.

1957. január 28-án - a nem sokkal korábban felépült Bartók Béla Művelődési Házban a Moszkvai Központi Tiszti Ház művészegyüttese szerepelt, óriási sikerrel. Február 23-án a Nemzeti Színház vendégjátéka aratott sikert. Márciusban a világhírű Alekszandrov-együttes szerepelt nálunk, kicsinek bizonyult a nagyterem ezúttal is. Ezek az egymást követő színvonalas rendezvények igen pezsgő kulturális életet indítottak el. 

Kihatott ez a Vasmű Népi Táncegyüttesének működésére is, mely Wünsch László vezetésével az együttes megalakulásának ötéves évfordulóját készült megünnepelni. A kitűnő együttes az üvegestáncot mutatta be, nagy sikerrel.

A homlokzat jellegzetes stílusjegyei mellett a timpanon két oldalára felszerelt hangszórók is utalnak az ötvenes évekre, amikor központilag sugárzott adással gondoskodtak arról, hogy a dolgozók kellő lelkesedéssel vegyék ki részüket a munkából. A később elnémult felszereléseket azonban még ezen a hetvenes évekbeli képeslapon is felfedezhetjük.

Bartók korszerűsítése 2001-ben

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET