Kikötő, Parázs-varázs, madárles, kajakozás, motorcsónak versenyek, tűzrakó helyek, futókör, kutyasétáltató, Dudik, megannyi rendezvény színhelye, igazi közösségi tér közvetlenül a Duna mellett.
Köszönet mindenkinek, aki szavazott, aki ajánlásokat küldött az első fordulóban, egy biztos, a következő évben újra elindítjuk a szavazást, újra lehet indítani kedvenc boltunkat, munkahelyünket, kocsmánkat, vagy éppen hajnali lángossütőnket.
1951 tavaszán még csak egy rövid hír a Szabad Nép újságban, 1953-ra pedig végre valósággá vált, az év utolsó napján, december 31-én felavatták a Bartók Béla Kultúrházat.
Szabad Nép 1951. 04. 22.
Kultúrpalota és két körzeti kultúrotthon épül 1952-ben Dunapentelén
A Dunai Vasművet építő dolgozók egyre növekvő kulturális igényeit a meglévő keretek között már alig lehet kielégíteni. Ezért 1952-ben központi kultúrpalota és két körzeti kultúrotthon létesül Dunapentelén.
A kultúrpalotában beépített színpaddal felszerelt színházterem lesz. A képzőművészetek iránt érdeklődő, tehetséges fiataloknak szobrász- és festőműterem áll majd rendelkezésükre. A kultúrpalotában rendezik be az új központi könyvtárat, az olvasószobát, a gyermekfoglalkoztatót, a társalgó-, sakk- és billiárdtermet, valamint a technikai körök tanulószobáit is.
___________________________
1952. március 15-én kiállítást rendeztek a sztálinvárosi úttörőotthonban, s e kiállításon már látható volt a felépítendő kerületi kultúrház makettje. Az építkezés befejezésének eredeti határideje 1952. december 21. volt, ám a kivitelező, a 26/2 Városépítő Vállalat még júliusban is igencsak az elején tartott a munkálatoknak. Jóllehet az akkori technikák és a munkához, általában véve az élethez való hozzáállás finoman szólva is más volt (olykor akár hetek alatt végeztek hónapokra szóló munkákkal, építéssel, igaz, többnyire a minőség rovására), az látszott, az eredeti határidő tarthatatlan.
Sztálin Vasmű Építője 1952. 08. 26.
Épül Sztálinváros kerületi kultúrháza
Városunk első épülő kultúrháza mellett díszes tábla hirdeti, hogy milyen lesz a szocialista város kerületi kultúrotthona. Építésünk egyre javuló versenynyilvánosságának szemléltető agitációjának kifejezője ez a tábla is. Az épület díszes homlokzati rajza mellett szemléltető adatok sorakoznak a beépítésre kerülő építőanyagokról. A falazáshoz 500.000 darab téglát használunk fel - összesen 2500 köbméter földet mozgatunk meg. A tábla aljára felírták az építkezés részhatáridejét is; "A földszinti födém elkészítésének határideje IX. 1-e."
Pénteken a földszinti födém zsaluzását készítették a sztahanovista Kőszegi András brigádjának tagjai. Több mint 130 négyzetméter területet zsaluznak be. A színpadi szárny oldalfalai már elkészültek, a többi falazási munkálatok egy részét is befejezték. A színházi nagyteremnél folyik a csarnok állványozása, az építőknek összesen 3400 légköbméter területet kell beállványozniok, amelyből közel nyolcszázzal már elkészültek.
___________________________
De azért azt is nehéz lenne mondani, hogy tétlenkedtek: szeptemberben Kőszegi András sztahanovista brigádja jelenti, hogy kétezer-ötszáz köbméter föld megmozgatása, valamint félmillió tégla felhasználása után a színpadi szárny oldalfalai készen vannak, s az épület háromezer-négyszáz beállványozandó köbméteréből nyolcszázzal végeztek az állványozók. A Bartók épületén ez idő tájt hatvan ember dolgozott, s például szeptemberben mindössze négy kiesett munkanapjuk volt - a baleseti jelentés szerint ennek oka, hogy két dolgozó szögbe lépett.
A jelentések persze a korszellemnek megfelelő optimista hangot igyekeztek megütni (ez is volt az ajánlatos: a tények kevésbé zavarták az akkori vezetőket), ám egy idő után ezek sem tudták igazán palástolni a gondokat. Nem csak az építkezés elhúzódása jelentett gondot: aggodalmak merültek fel az épület térkihasználásával, elsősorban is a színpad méretével kapcsolatban. Ahogyan egyre távolabb tolódott az átadás határideje (1953. február 1., március 15., április 4., május 1., június 20., szeptember 1. - ennyi állami ünnepet találni sem lehetett kis mesterség...), egyre élesebbekké váltak a viták az illetékes vagy kevésbé illetékes, többé (vagy kevésbé) hozzáértők között, mígnem a városi pártbizottság titkára (kétségkívül a legilletékesebb s a "leghozzáértőbb"), Földes László meg nem sokallta a vitát, s tanácsot nem kért Nonn György miniszterhelyettestől. Nonn egyszerűen véget vetett a véget nem érő szakmai vitáknak, egyszersmind átvágta a gordiuszi csomót: 1953. július 10-én az eredeti tervek szerint folytatódott az építkezés.
Egy halvány jelből azért következtethetünk rá, mennyire bíztak a helyi erők az új kultúrház felépülésében: az építők szakszervezetének kezelésében működő József Attila kultúrházra (ahol filmvetítéseket, színházi előadásokat tartottak, s táncmulatságokat is szerveztek) százezer forintot - akkoriban nem épp jelentéktelen összeget - szántak felújítás céljából, s a felújítást végre is hajtották. Ki tudja ma már, hogyan, kinek, milyen indokokra hivatkozva sikerült "átvinnie" a döntést, tény viszont: új könyvtárszoba, új büfé, új vetítőterem tette még vonzóbbá a kultúrt, a megnagyobbított színpadon pedig 1953 novemberében bemutatták Gaál György-Buday Dénes így nem játszunk című zenés játékát, igazi építő-színjátszókkal, a Dobrik Zoltán vezette építőfúvószenekar kíséretében.
A darab fogadtatásáról nem szól a fáma. Arról a beszédes tényről viszont igen, hogy a Bartók "testén" november-decemberben már nem hatvan, hanem százhuszonnégy építőmunkás serénykedik, nem is eredménytelenül: 1953. december 31- én, Szilveszter napján csakugyan készen állt az épület. S még mielőtt valaki azt hinné, afféle "Patyomkin-faluként" a kultúrház üres váz volt csupán ekkorra, gyorsan elmondjuk: a belső szakipari munkák is rendben elkészültek. A kor nyelvén szólva: minden munkára, harcra - azaz átadásra, bankettre, táncmulatságra - kész volt.
És maradjunk még a kor jellegzetes terminológiájánál: lássuk, hogyan tárta olvasói elé az örömteli hírt a Sztálin város Építője című városi lap:
Sztálin Vasmű Építője - 1954. 01. 05.
Felavatták a Bartók Béla nevét viselő kerületi kultúrotthont
SZTÁLINVÁROSBAN az év utolsó napján újból magasba szökkent a győzelmi lobogó s ezúttal az új kerületi kultúrház homlokzatát díszítette, mely már messziről hirdette a város dolgozóinak újabb diadalát.
December 31-én az 500 személyes kultúrház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt kezdődött meg az avatóünnepély, melyen Borovszky Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója átadta az elkészült kultúrházat Tapolczai Jenő tanácselnöknek, aki a város dolgozóinak nevében átvette. Tapolczai elvtárs ígéretet tett, hogy a kultúrházat a városhoz méltó szocialista tartalommal igyekeznek megtölteni. Ezután került sor Jánosi Ferenc miniszterhelyettes avatóbeszédére. A következőket mondotta:
- DOLGOZÓINK kultúrszomja hallatlanul megnőtt s mi ebben csak eddigi fejlődésünk eredményéi láttuk, nem pedig további fejlődésünk sürgető feladatát... Megfeledkeztünk egy időre arról, hogy mindaz, ami itt gondban, munkában, verejtékben épül - az emberért, az embernek épül. Büszkén beszéltünk nagy alkotásainkról - de ugyanakkor megfeledkeztünk arról, hogy e nagy alkotásaink kezdenek olyan világítótoronyhoz hasonlítani, amelyek messzire ugyan világítanak, de a tövükben - a kulturális ellátottságot, a művelődési igények kielégítését tekintve - bizony nincs világosság. Csak dicséret illetheti meg azokat a helyi erőket, akik ilyen mostoha körülmények között is mindent megtettek a kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Ma, amikor pártunk útmutatása, kormányunk programraja nyomán megszüntetjük ezeket a súlyos hiányosságokat, ma amikor Sztálinváros dolgozóinak kulturális ellátottságát javítva egyik kezdeti lépésként megnyitjuk ezt a kuifúrházat, úgy gondolom, nem ünneprontás felvetni különböző állami szerveink, köztük népművelési minisztérium súlyos mulasztásait, hogy annál tudatosabban és gyorsabban pótoljuk az annyira égető hiányokat, biztosítsuk, hogy Sztálinváros szerepéhez méltóan megkapja a kultúrából az őt joggal megillető részt. Bízom benne, hogy e kultúrház vezetősége a párt- és tanácsszervek segítségével, a dolgozók széleskörű támogatásával mindent meg fog tenni azért, hogy e ház Sztálinváros lakóinak, régieknek és újaknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt valóban második otthona legyen, hogy úgy jöjjenek ide szórakozni, művelődni, pihenni, mint sajátjukba, hogy a házban, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon a kultúra minden ága. Ígérem, hogy a népművelési minisztérium támogatni fogja a kultúrház munkáját, folyamatos, színvonalas működésének kialakítását és mindent megteszünk Sztálinváros kulturális ellátottságának további javításáért.
BARTÓK BÉLÁNAK, a nagy magyar zeneköltőnek nevét fogja viselni ez a kultúrház: hadd figyelmeztessen ez a név szüntelenül a népből táplálkozó, és a néphez szóló művészet ápolására és terjesztésére, az élet a szépség, az ember semmiféle barbarizmussal meg nem alkuvó szeretetére: hadd figyelmeztessen e név szüntelenül arra, hogy népünk kultúrájának minden hagyományos és mai értékét a testvéri népek, a baráti szovjet nép kultúrájának alkotásait, mindazt, ami a világ népeinek kultúrájában haladó és szép, - úgy fogja össze e kultúrház munkája, mint egy gyűjtőlencse és forrósítsa át velük a város lakóinak szívét!
- A sztálinvárosi Bartók Béla kultúrház működését ezennel megnyitom!
HATALMAS TAPSSAL fogadták a sztálinvárosi dolgozók Jánosi elvtárs bejelentését, hogy a kultúrház Bartók Béla nevét fogja viselni. Az avatási ünnepséget budapesti művészek és helyi kultúrmunkások szép műsora követte, ezután hajnalig tartó tánc volt a sztálinvárosi fiatalok számára.
___________________________
avatást követő bál 1953. december 31-én
És akkor még szó sem esett Sztálinról, akinek pedig - mint akkoriban minden diadalhoz - nyilván szintén volt valami köze a dologhoz, és persze meg sem említettük az amerikai imperialistákat, akik pediglen alighanem majd' lenyelték a szivarjukat megdöbbenésükben. De félre az olcsó iróniával: a város életében tényleg rendkívül fontos eseménynek számított az ötszáz személyes, s a szándékok szerint elsősorban az öntevékeny művészeti csoportok tevékenységének helyet és lehetőséget adó intézmény elkészülte. Az átadási ceremónián a kulturális miniszter helyettese jelent meg. Beszédéből burkoltan kivehető volt a túlságosan nagyot akaró eredeti koncepció kritikája is, s hallgatólagosan benne volt az a tény is, hogy az intézmény valójában - kellő anyagi eszközök híján -nem kerületi, hanem városi feladatokat fog ellátni:
"... mindent meg kell tenni, hogy, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon itt a kultúra minden ága"
A város nevében Tapolczai Jenő tanácselnök vette át az intézményt, majd - pesti színművészek szavalatai után - a város színjátszó csoportjai foglalták el a színpadot, majd bankett és hajnalig tartó táncmulatság következett a nagyterem nézőterén (ahol akkoriban még nem rögzített széksorok, hanem könnyen mozgatható, beállított székek voltak) és az aulában. Az intézmény első igazgatójává Tamás Istvánt nevezték ki.
Felhasznált forrásanyagok: Szabad Nép Sztálin Vasmű Építője Boda András - Knódel Mária - Színházi csodák Dunaújváros története képeslapokon
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
Elérkeztünk az év utolsó 7NAP bejegyzéséhez. Ahogy az elmúlt időszak, úgy a karácsony is már a múlté, sok-sok nehézség árán, de itt vagyunk, egy reményeink szerint eredményesebb új év küszöbén. Köszönet mindazoknak, akik az év során segítettek, támogattak minket, külön köszönet az oldal látogatóinak, bármely témakörben is, de jó hallani, olvasni a visszajelzéseket.
Szilveszterre készülődve azt hiszem sokakban merül fel a kérdés, merre is kéne menni, hol töltsük az év utolsó napját. Nos ez nálunk sincs máshogy, bár egy örökmozgó gyermek mellett azt hiszem sanszos lesz a korai alvás. Azért végignéztük mi is a lehetőségetek közelebb, s távolabb is, ebből szemezgetek. Kívánom, hogy mindenki találja meg a megfelelő bulihelyszínt, vigyázzatok magatokra, és természetesen másokra is, óvatosan a petárdákkal, jó szórakozást!
1. Siófok [INGYENES]
Biztosíthatok mindenkit, a Balaton nem csak nyáron jó, pláne Siófok, hiszen szinte nincs is megállás, mindig történik valami, zajlik az élet.
2. Galerius Fürdő Maradjunk még egy kicsit a Magyar Tenger mellett. Aki fürdeni szeretne, és természetesen most nem a Balatonra gondolok, - bár egy kiadós szauna után még az sem lenne elvetendő - egy igazán remek ajánlat, kubai hangulatért nem is kell nagyon messze menni.
4. Ráckeve Ha fürdő, akkor Ráckeve is a kedvenceink között van, ha csak feleolyan jó lesz a hangulat, mint a nyári Thermal Sound rendezvényeken, akkor már megéri elmenni.
Környékünk egyik legszebb gyöngyszeme a rácalmási Jankovich-kúria ad otthont a szilveszteri mulatságnak, ráadásul a hidegtől sem kell félni, fűtött sátorral várják az érdeklődőket.
6. Székesfehérvár[INGYENES]
Megyeszékhelyünk is szilveszteri retro bulival búcsúztatja az óévet.
21.00 J.A.M Showband
22.00 Fehérvár Hangja – Ferenczy-Nagy Bogi és Papp Rebeka
22.35 J.A.M Showband
23.30 Jónás Andrea, Brunner Márta, Váradi Eszter Sára – 70-es, 80-as, 90-es évek slágerei, közben éjfélkor tűzijáték
Szomszéd kistelepülésen, Nagyvenyimen, az iskola tornatermében batyusbállal feledtetik az óévet, a zenét pedig a Delta zenekar szolgáltatja. Tánc, jó hangulat garantált jókedv! Talán még vannak jegyek is....
Idén elindított online szavazáson az év utolsó napjára kiderül, hogy a válaszadók szerint, melyik Dunaújváros legjobb helye 2017-ben. Az online szavazás első körének javaslataiból az 5 legtöbb ajánlást kapott helyszín került be a második körbe, így már csak ezekre lehet voksunkat leadni, egészen a hét végéig.
Az állás szinte napról napra változik, így még lehetőség van arra, hogy a sorrend akár egészen felboruljon. Aki nem adta le még szavazatát, most még megteheti, december 31-én este 9-ig lehet szavazni. Kíváncsian várjuk a végső eredményt!
Felérsz a völgyből a fennsíkra, eléd tárul az épülő város. Letérsz az országútról, a város elsőnek elkészült betonútján indulsz a Duna irányába. Aztán balra fordulsz, a szocialista város első utcáján. Az utca baloldalán már kész kockaházak állnak, a legtöbb lakásban már néhány napja tiszta, friss víz folyik a vízvezetékből. Jobboldalon a két "bivaly"-épület áll - nemsokára tető alá kerül mindkettő. Ahogy felnézel, az újfajta zsinórozáson, a munka minőségén is láthatod: az utolsó emeletet itt már a szovjet sztahanovistáktól tanult módszerrel emelték. Az utca közepén szépen elegyengetve, sárgás-piros kövek hevernek, néhány nap múlva már betonozni fogják az utat. Az utca végén hatalmas földhányások kerülnek eléd, két transzportőr zsiráfnyaka mered a magasba. Kilépsz két földhányás közül, s egy dombon a földbe szúrva, meglátod a zászlót. Három szögletű, vörös selyemzászló. A DISZ Központi Vezetősége küldte a Dunai Vasmű építkezése legjobb ifjúsági brigádja számára. Ebből is megtudhatod: itt dolgozik a "Partizán" brigád, Matola József brigádja.
November 6-án, az ünnepi pártnapon olvasták fel a távirat szövegét. "Drága Rákosi elvtárs!" - így kezdődött. A Dunai Vasmű első ifjúsági építkezésének fiataljai a Nagy Októberi Forradalom ünnepén megígérték Rákosi elvtársnak, hogy a két ötszekciós, 100-100 méter hosszú, háromemeletes, egyenkint 55 lakásos épület ezévi tervelőirányzatát 16 nappal a határidő előtt, december 15-re befejezik.
A munka megkezdése előtt Leisztinger elvtárs, a pártbizottság titkára beszélt a fiatalokhoz feladatukról, a Rákosi elvtárs adta megbízatásról. Akkor árulták el a fiatalok, hogy ők ugyan december 15-re vállalták az évi terv befejezését, de 10-re szeretnék teljesíteni.
Másnap dolgozni kezdtek.
Alapot kellett ásniok és a földet elszállítani. De mivel? Szerszámot nem kaptak mást, csak lapátot. Sapkában mégsem lehet többszáz köbméter földet elhordani! Talicskát kértek, - nincs. Mégis sikerült néhány darabot szerezni, de lassan ment velük a munka, a kerekek magukra szedték az agyagot, nehezen csikorogtak a pallókon.
Két brigád dolgozott akkor az építkezésen: a "November 7"-brigád és a "Partizán"-brigád. Valamennyien a nagytétényi ifjúsági építkezésről jöttek. A "Partizán"-brigád tagjai tótszerdahelyi délszláv fiatalok. Vezetőjük a húszéves Matola József. Régi "szites" sapka van a fején, kicsit félrecsapva, rajta ötágú csillag. Szeme örökké mosolyog, ezernyi ötlettel, kezdeményezéssel segíti előre a munkát, keményen irányítja a brigádot.
Ő vetette fel először: csilléken kellene elszállítani a földet. Az építkezésen láttak csillealkatrészeket, össze kellene állítani és azzal szállítani a földet. Valóban: szereztek is síneket, hat csillét össze is raktak a kisvasút vágányán, hogy majd azon elgurítják a munkahelyükig. Akkor azonban jött a kisvasút egyik mozdonya és beszélhettek, kérhettek a fiatalok, - a mozdonyvezető felkapcsolta a hat csillét és elvitte. Újra kezdték elölről, de most már tanultak: sietve átrakták az összeállított csilléket a saját vágányukra - jó tizenöt méterre cipelték el rudakon a nehéz kocsikat.
Gyorsabb lett a munka. De a csillékből kiborított föld eldobálásához hat ember kellett. Erre a hat emberre pedig nagy szükség volt másutt is. Megint gondoltak egyet: transzportőrt kell szerezni, ráborítják a földet, a szalag meg elviszi jónéhány méterre a sínektől. Kértek transzportőrt - nincs. De ezek a fiatalok nem olyan emberek, akik meghátrálnak, belenyugszanak abba, hogy valami, ami előrevinné munkájukat, egyszerűen nincs. Matola körülnézett az építkezés hatalmas területén és talált két kihasználatlanul álló transzportőrt. Elkérték és már vitték is munkahelyükre azokat.
Napról napra új nehézségeket kellett legyőzni, elhárítani az útból. Kővágó elvtárs, a vállalat igazgatója mindenben nagy szeretettel segítette őket, de az építési csoportjuk vezetőségétől nem kaptak elég segítséget. A transzportőrökkel sok baj volt, sok volt az áramzavar. Ilyenkor megragadták a fiatalok a talicskákat, hogy az idő mégse vesszen kárba, de Matolának, vagy Olasz elvtársnak, a művezetőnek, sokat kellett szaladgálnia, amíg kijöttek a szerelők rendbehozni a gépet. A központi raktárból sem kapják meg azt, amire szükségük lenne. Leginkább azt felelik kérésükre: nincs! Mintegy három hétig kérték: szereljék fel munkahelyükön a villanyt, hogy sötétedés idején is nyugodtan dolgozhassanak. Végül a pártbizottság titkárához, Leisztinger elvtárshoz fordultak, akkor szerelték fel végre a fényszórókat. De az ilyen esetek nem fékezték, sőt növelték a lendületet.
Nemrég a magasépítési II-es DISZ alapszervezete taggyűlésre készült. Az ifjúsági építkezés fiataljai meghallották, hogy a taggyűlésen fogják kiadni a DISZ Központi Vezetősége vándorzászlaját a legjobb ifjúsági brigádnak. A "Partizán"-brigád dolgozott keményen, s már jóelöre számolgatni kezdték a fiatalok a maguk és a többi ifjúsági brigád teljesítményét. Aztán egyre gyakrabban jöttek fel a DISZ-bizottsághoz, sokatmondóan mosolyogtak, beszéltek valamiről, közben megnézték, megforgatták a zászlót.
A taggyűlésen valamennyien ott voltak. Egy csomóba ültek. Amikor a DISZ központi kiküldötte felolvasta az eredményt - a "Partizán"-brigád 169 százalékos teljesítménnyel megszerezte a vándorzászlót - Matola elvtárs ment előre. Kezébe fogta a zászlót, s meghatottan ígérte, hogy teljesítményüket 200 százalékra fogják felemelni.
Másnap kezükben a zászlóval vonultak ki a munkahelyre, kitűzték azt az egyik földhalomra. Néhány nap múlva jóval 200 százalék fölé emelték teljesítményüket.
Hogyan élnek ezek a fiatalok itt a Dunai Vasműnél?
Matola József brigádvezető
A "család" feje Matola József brigádvezető. Együtt laknak egy szobában, egyetlen "öreg" van köztük, Nemes Sándor, kommunista, vasbetonszerelő. Nagytétényben 12 ifjúmunkásból nevelt Nemes elvtárs tagjelöltet. Itt is ezt teszi, neveli a fiatalokat. Ő sem tudna már meglenni a brigád nélkül, a brigád sem az ő tanácsai, nevelő szavai nélkül.
Minden reggel pontosan fél hatkor megszólal Matola: "Napos, ébresztő!" A napos kiugrik az ágyból, szellőztet, befűt, kisöpri a szobát, vizet melegít a mosdáshoz, felhozza a reggelit. Hatkor Matola újból kiált egyet: "Ébresztő!" Vannak a brigádban 26-28 évesek is. De a húszéves brigádvezető szavára úgy ugranak ki az ágyból, mint a nyúl a bokorból. Hét óra előtt már kint vannak a munkahelyen.
A brigád minden este megbeszéli, hogyan ment a munka, milyen hibák voltak, mit kellene javítani, változtatni. Néhányan - Matola, Takács, Lukács és mások is - gyakran elmennek egy-két órára a többi szálláshelyre, szervezik, nevelik társaikat. Van néhány könyvük - kézről-kézre jár valamennyi. Lukács György állandóan rajzolgat: épületeket tervez. Olasz elvtárs, a művezető - esténkint is többnyire a brigáddal van együtt - szokta kijavítani a hibáit. Ő beszélt először arról, hogy Lukácsnak tanulnia kellene. Minden második este számolni tanul a brigád - logarléccel. Erre is Olasz elvtárs tanítja őket.
És énekelnek. Leülnek az ágyak szélére, szorosan egymás mellé. Csodálatosan szép horvát népdalok csendülnek fel a kis szobában. Aki vendég ilyenkor ott van, csak ül és hallgat. A szavakat nem érti, mégis megkéri őket: énekeljenek még valamit.
Az ifjúsági építkezés egyik épületén a "Partizán"-brigád dolgozik, a másikon a "November 7"-brigád. Az utóbbinak Kiss elvtárs a vezetője. Néhány héttel ezelőtt még a száz százalékot sem érték el.
Nagytétényben a szállításnál dolgoztak, így szokatlan volt számukra a földmunka. De nem csak ez volt a hiba. A brigád tagjai - különösen maga a brigádvezető - többnyire csak arról beszéltek, arra gondoltak, hogy munkájukat rosszul sorolták be, másodosztályúnak minősítették a földet, pedig valójában harmadosztályú s emiatt nem tudnak keresni rendesen. Ez a hangulat akadályozta, züllesztette a munkát. A brigád elmaradt, hiányzott a tűz, a lendület.
Olasz elvtárs végülis kinyomozta, honnan ered a harmadosztályú föld meséje. Az egyik markológéptől jártak arra emberek, akik uszítani kezdték a fiatalokat, hogy ezt a földet ők bizony csak harmadosztályúnak vállalnák. Ekkor Olasz mintát vétetett Kissel a földből s lemérték azt. Kiderült: egy köbméter súlya 14 és fél mázsa. Ez megfelel a másodosztályú földnek. A harmadosztályú súlya köbméterenként 18 mázsa felett van. Olasz elvtárs beszélgetett Kissel, átküldte Matolához, hogy vitassák meg a hibákat, tanuljanak egymástól. Matola elvtárs sok mindem elmondott: hogyan dolgozzanak, hogyan vezesse Kiss a brigádot, hogyan tartson fegyelmet. A hangulat is, a termelés is javulni kezdett a "November 7"-brigádban. Utoljára már 169 százalékot értek el.
A "Partizán"-brigád ereje, fegyelmezettsége, áldozatkészsége messzire sugárzik. November 23-án zuhogott az eső. A "November 7"-brigád leállt. "Esőben köpeny nélkül nem lehet dolgozni. Csuromvizesek leszünk." A "Partizán"-brigád másról beszélt, másra gondolt: "Rákosi elvtárs fiataljai vagyunk, ígéretet tettünk neki, azt be is kell tartani." Hajuk, arcuk csupa víz, csupa sár lett. S mégis mindvégig elszántan, vidáman dolgoztak - ahogy Rákosi elvtárs fiataljaihoz méltó. Ezen a napon 285 százalékra teljesítették normájukat.
A "November 7"-brigád tagjai egy ideig figyelték őket. Aztán ők is beálltak a munkába.
November 29-én ismét esett az eső. A "November 7"-brigád megállás nélkül együtt dolgozott a "Partizán"-brigáddal.
A "Partizán"-brigádról már írtak az újságokban, hírük eljutott messzi vidékekre. Falujukban és a környező falvakban is jól tudják róluk a dolgozók: a mi fiaink megállták a helyüket a Dunai Vasműnél.
A múlt szombaton hazautazott a brigád. A zászlót magukkal vitték, vidáman énekeltek egész úton. A vasútállomásnál - Tótszerdahelytöl nyolc kilométerre, Murakeresztúron kell leszállni - kocsival várták őket. A kocsiban magasra emelték a brigádzászlót, s még diadalmasabban énekeltek. Ahogy Molnári községen keresztülmentek, felharsant a jelszó: "Dunai Vasmű előre - állj a verseny élére!" Az egyik házból emberek szaladtak ki, megállították a kocsit: A községi tanács elnöke meghívta a fiatalokat teaestére. Kínálták, ünnepelték, kérdezgették őket, forgatták, nézegették a zászlót.
Tótszerdahelyen Varga Györgyék udvarában sokan várták őket. Ismerősök, barátok, a DISZ tagjai. Boldog találkozás volt, a tótszerdahelyi dolgozók büszke örömmel fogadták építő fiaikat. Másnap, amerre jártak, minden házba behívták őket. Ahogy Matola elvtárs kicsit mosolyogva elmondta, különösen a lányok voltak hozzájuk igen szívesek.
Beszélt velük a pártszervezet titkára is. Megdicsérte őket, megmondta: a pártszervezet, az egész falu büszke reájuk.
Joggal büszkék a tótszerdahelyi dolgozók. S joggal lehet büszke a "Partizán"-brigád fiataljaira az egész ország. Jövőnk reménységünk edződik acéllá a Dunai Vasműnél. Nőnek, hősökké emelkednek - szocialista hazánk építése közben válnak Rákosi elvtárs fiataljaivá.
Gál Pál
Felhasznált forrásanyagok:
Szabad Nép
Képek:
Dunaújváros története
Dunaújváros története képeslapokon
Új város születik
Sztálinváros
Kincsestár
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
1951-ben, nem sokkal azután, hogy a városunkat Sztálinvárosra keresztelték, újabb fontos középület átadásának időpontja közeledett, de ez szinte már megszokott volt a városunk építésének első éveiben.
Szrogh György által szocreál stílusban tervezett modern moziépületet építését Sztálin 72. születésnapjának tiszteletére indított munkaverseny keretében indították el, átadását az év végére tervezték. Hogy mennyire nem volt egyszerű a feladat, arról korabeli újságcikkek számolnak be. Az átadás pontos dátuma: 1951. december 20.
Sztálin Vasmű Építője - 1951. november 6.
DECEMBER 21-RE FELÉPÍTJÜK A MOZIPALOTÁT
A városépítés területén a legszebb és legkomolyabb műszaki feladat a mozi építése. A feladat komolysága és az aránylagosan rövid építési határidő miatt a vállalat vezetősége az építkezés vezetését a IV-es sz. főépítésvezetőségre bízta. A főépítésvezető Budai szaktárs, az építésvezető-, Farkas szaktárs és a munkavezető Veppler szaktárs azért kapták ezt a megtisztelő feladatot, mert a vállalat vezetősége korábbi tevékenységük alapján abban bízott, hogy feladatukat jól és időben fogják megoldani.
Az építésvezetőség sorozatos mulasztásokat követett el
melyek a december 21-i befejezési határidőt erősen veszélyeztetik. Ezek közé a mulasztások közé tartozik az, hogy az építésvezetőség nem törődött a munkafegyelem megszilárdításával. Eltűrte például, hogy a földmunkákat végző brigád a legfontosabb időszakban két alkalommal is pénteken abbahagyta a munkát és csak kedden vette fel újból. Az építésvezetőség nem élt a ráruházott joggal és a szóbanforgó brigádot büntette meg, pedig ezzel rávezette volna őket a fegyelem fontosságára és példát szolgáltatott volna a többi brigádoknak is.
A zsaluzási munkák vontatott üteme is erősen befolyásolta az építkezés menetét. Az építésvezető csak a vállalat intézkedésére hajtott végre saját munkaterületén megfelelő munkaátcsoportosítást. Az építésvezető még nem teremtett összhangot az egyes szakmák dolgozói között, igen gyakran hivatkozott arra, hogy a vasbetonszerelők akadályozzák a munkát, más alkalommal az anyagszállítással kapcsolatban voltak kifogásai, de az esetek túlnyomó többségében csak akkor panaszkodtak, amikor felettes vezetőik a helyszínen jártak és az építkezés vontatott menetét kifogásolták.
Az építésvezető készített egy ütemtervet az építkezés menetére. A baj ott volt, hogy ezt az ütemtervet sohasem tartották be, legjellemzőbb erre az, hogy az október 1-én készített ütemtervhez képest ma már átlagosan két hét lemaradás van.
Van olyan munka is, ahol csak egy hét a lemaradás, de szép számmal akad, ahol három, sőt négyhetes lemaradás van.
Ilyen módszer mellett december 21-re a moziépítkezést nem lehet befejezni. Csak akkor fejezhetik be határidőre, ha a főépítésvezető és építésvezető szaktársak magukra találnak és felhasználva kétségkívül meglévő képességeiket, szívvel és lélekkel fognak a munkához.
A munkahelyen az eddiginél sokkal bátrabban és lendületesebben kell a termelést irányítaniok.
Az építésvezetőségnek haladéktalanul ki kell adnia a rendelkezést a nézőtér kizsaluzására, a belső vakolatoknak néhány nap alatti elkészítésére, egyidejűleg megkezdhető az előcsarnok kizsaluzása és az előregyártott téglapallók elhelyezése. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan el lehet készíteni az előcsarnok lefedésére szolgáló vasbetongerendázatot és az óriás magorlemezekkel való lefedést.
A nézőtéri belső vakolások nem akadályozhatják meg az akusztikai falak elhelyezését. Nincs is erre semmi ok. Az akusztikai falakon dolgozókat a mennyezetről lehulló habarcstól egészen egyszerű eszközökkel elkészített védőtetőkkel meg lehet óvni. Egyidőben dolgozhat a kőfaragó a homlokzaton, a bádogos és tetőszigetelő a tetőzeten. Ugyancsak el lehet helyezni az ajtó és ablaktokokat. A válaszfalak falazhatók, a légcsatornák készíthetők és még számtalan olyan munka van, amit a dolgozók egyidőben elvégezhetnek anélkül, hogy egymást akadályoznák.
A fent megírtakból világosan látszik, hogy
a moziépítkezés ütemét meg lehet gyorsítani
csak vezetőinek kell megemberelni magukat. Munkaerőhiányra sem panaszkodhatnak, mert ott van a C/10-es építkezés amelvet már hosszú hetekkel ezelőtt, mint a mozi kísegítőmunkaterületét jelöltem meg.
Végeredményben, ha vannak itt a mozinál késedelmek, azok behozhatók, ha az építkezés felhasználja a rendelkezésére álló anyagot, munkaerőt és nem utolsó sorban saját képességeit. Biztosra veszem, hogy a IV-es főépítésvezetőség minden dolgozója szívügyének tekinti, hogy Sztálinváros mozija december 21-én a dolgozók szórakoztatására teljesen készen álljon.
Kovács Jenő főmérnök
Sztálin Vasmű Építője 1951 november 13.
Még mindig sok a hiba a moziépítkezésen
A MOZIPALOTA építkezésén egyébről sem beszélnek, mint arról, hogy december 21-én vetítésre kész állapotban átadják a mozipalotát a tanulni. szórakozni vágyó dolgozóinknak. Nagyon szép és komoly feladatot jelent a mozi építése, halad is a munka, de nem a megkövetelt ütemben. Kovács Jenő főmérnök cikkében beszámolt arról, hogy milyen hiányosságok gátolják a rendes munkaütem, a tervszerű munka kialakulását, de meg kell állapítani, hogy nincs eléggé foganatja ennek - semmi javulás nem tapasztalható, sőt egyes helyeken fokozódott az ütemtervektől való eltérés, az elmaradás.
A MUNKAFEGYELEM megszilárdítását mellékkérdésként kezelik a mozipalota építkezésénél. Farkas építésvezető és Wappler munkavezető nagyon jól tudják, hogy az Ulei-brigádból Meggyesi István már több mint öt napja nem dolgozik. Schmmied László is igazolatlanul hiányzott - Füle József minden héten rendszert csinál az igazolatlan hiányzásból - mégsem történt semmi intézkedés annak érdekében, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsák. A műszaki vezetők nem vonják felelősségre a munkafegyelem ellen vétőket, ezzel tápot adnak a további visszaéléseknek - erősen veszélyeztetik a december 21-i határidő betartását.
A műszaki vezetőség megbeszélése szerint a nézőtér vakolását legkésőbb csütörtökön meg kellett volna kezdeni, de még pénteken sem fogtak hozzá a munkához. Ugyanez a helyzet a színpad mennyezetvilágításánál is. Az ütemterv szerint a munkahét hétfőjén kellett volna a kőműveseknek hozzáfogni a munkához, de ez még péntekig nem történt meg. Wappler munkavezető szerint ez az elmaradás indokolt, mert az ácsok és a vasbetonszerelők miatt nem tudták a rendes munkaütemtervet betartani. Ebben a pár szóban mutatkozik meg talán legjobban az, hogy a munka nincs kellőképpen megszervezve, ötletszerűen megy és így a különböző munkát végző brigádok akadályozzák egymást.
AZ AKUSZTIKAI FALAK elhelyezésénél is hibák vannak. Eddig a 160 kúpos gipszmintából csak hetvenet készítettek el. A Segédipari Vállalat előgyártó üzem műszaki vezetői nem gondoskodtak lakkról és olajról, amivel a beépítendő vasat kell bekenni. Eredetileg erre a célra horganyzott vasat kellett volna használni, de nemtörődömségből erről bizony megfeledkeztek a műszaki vezetők. A kőfaragók munkáját sem zavarná semmi - szabad területük van, mégsem kezdik el a munkájukat. A kőfaragó brigád vezetője már két esetben jelentette be a munka megkezdését, először hétfőn, majd kedden elnapolta a határidőt csütörtökre, egyre halogatva a kőburkolati munkák megkezdését, de pénteken még a kőfaragóknak színét sem lehetett látni.
AZ ÉPÍTKEZÉS ilyen rossz menetéhez nagymértékben hozzájárul a székesfehérvári Asztalos Ipari Vállalat munkája. Az első szállítási határidőt október 10-ben állapították meg. Mikor az ablak és ajtótokok megállapított határidőre nem készültek el, eltolták a szállítás határidejét október 25-re. Szállítottak ugyan ablaktokokat és ajtókat, de nem a szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelő mennyiségben. Most, mikor végre megkezdik a nézőtér vakolását, az akusztikai falak elhelyezését, szükséges a helyiséget jól zárni, hogy az esetleg jelentkező fagy kárt ne okozhasson az épület belső munkáiban. A mozipalota építkezés műszaki vezetősége nem folytat kellő erejű harcot a hiányosságok leküzdésere, nem hívja fel a segédanyagokat előállító vállalatok figyelmét az építkezés jelentőségére és fontosságára. Ezt bizonyítja az is, hogy a Segédipari Vállalat időben nem készítette el a demag-pályát, a felvonót, mely a háromszáz kilós gipszmintákat húzza fel a mennyezet megfelelő helyére.
A MŰSZAKI VEZETŐSÉG úgy gondolja, hogy nekünk mindegy, mikor készül el Sztálinváros mozipalotája - ha az elmaradásért felelősségre vonnak bennünket, hivatkozni fogunk arra, hogy különböző vállalatok hanyagsága, a határidők be nem tartása miatt állt elő ez a lemaradás. A nemtörődömséget legkifejezőbben bizonyítja az, hogy a bedolgozásra kerülő gipsz minőségét senki sem vizsgálta meg. Így fordulhatott elő az, hogy egy csomó gipszet bedolgozlak az álmennyezetbe és csak akkor jöttek rá, hogy a kötése, szilárdsága nem megfelelő. A laboratóriumi vizsgálattal egymásra várt Kovács főmérnök és Farkas építésvezető - és így inkább rossz, használhatatlan anyagot dolgoztattak fel.
Farkas építésvezető most bizakodó hittel néz a jövő hét elé - Wolf Johanna és Kovács Jenő főmérnökök hétfőre huszonöt kőművest ígértek a mozipalota építkezésére. De ez ne nyugtassa meg őt - kövessen el mindent annak érdekében, hogy munkáját még jobban megszervezze - nehogy, ha a megígért kőművesek elmaradnak, veszélyeztessék az épület befejezését.
SOK HIBA ÉS HIÁNYOSSÁG van a mozipalota építkezésénél, de még mindig megfelelő az idő az elmaradások behozására. Ehhez természetesen szükséges az, hogy a műszakiak fokozottabb mértékben hajtsák végre Kovács főmérnök utasításait. Ez azonban egymagában még nem elég - Kovács főmérnök fordítson több gondot a menet közbeni ellenőrzésre - követelje meg az utasítások maradéktalan végrehajtását, hogy a mozi valóban elkészülhessen.
Sztálin Vasmű Építője - 1951. november 20.
Helyzetjelentés a mozipalota-építkezésről
SZTÁLINVÁROS LAKÓI a jól végzett napi munka tudatában, esti felüdülésre, szórakozásra vágynak. Sokezrek gondolnak vissza a szép nyári estékre, mikor kellemes szórakozást, tanulási lehetőséget kaptak a szabadtéri mozi jól összeállított műsorából.
Kultúrára szomjazó dolgozóink figyelmét most a mozipalota építkezése köti le. Nap, mint nap egyre türelmetlenebbül érdeklődnek a mozipalota építkezésén dogozó emberektől - mikor fejezik már be a mozit? - Mikor fogják az első filmet vetíteni? - Ott szeretnék eltölteni estéiket.
SAJTÓN KERESZTÜL már sokat foglalkoztunk a mozipalota-építkezés eredményeivel és hiányosságaival - ez meg is hozta a gyümölcsét. A dolgozók ma már tudják, hogy milyen nagy jelentőségű építkezésen dolgoznak, ezrek kísérik feszült figyelemmel a mozipalota-építkezés fejlődését.
A székesfehérvári Asztalosipari Vállalat dolgozói a sok figyelmeztetés után végre rájöttek arra, hogy az eddigi hanyag munkájukkal nagyban késleltették ennek a nagyfontosságú épületnek a felépítését. Most már rendszeresen szállítják le a különböző keményfa tokokat. Most várják a harmadik szállítmány megérkezését a mozipalota építkezésére. Tényleg várják, mert avasút nagyon szeszélyes, furcsa tréfát űz az épülő mozinkkal. Az első szállítmány három nap alatt futott be, ugyanannyi kilométeren a másodiknak már hat nap alatt kellett - a harmadik szállítmány már hét napja van úton Sztálinváros felé.
A MOZIÉPÍTKEZÉSNÉL IS EGYRE JAVUL A MUNKA. A múlt héten még arról írtunk, hogy egyre nagyobbá válik a lemaradás, egyre nagyobb eltérés mutatkozik meg az ütemterv és a valóságos munka között. Ma már jelentős javulás állt elő - egyre szívósabb munkával nap-nap után többet faragnak le a lemaradásból. Számos brigád dolgozik a mozipalota építkezésén - sok kimagasló teljesítmény lát napvilágot.
Az élenjárók közölt meg kell említenünk a Cenner kőmüvesbrigádot. A brigád állandóan 170-180 százalékot teljesít, munkaterületben nem válogat. Egy jó közmondás forog közszájon a brigádnál, "rossz norma nincs, csak rossz kőművesek vannak". Ezt mondja a brigád azok felé, akik "siránkoznak" - akik a munkaterületre hivatkoznak, ha alacsony a teljesítményük.
A Frölich segédmunkás-brigád gerince az építkezésnek. Öt dolgozó, öt különböző természetű ember, - de egybeforrasztja őket a közös akarat. Áldozatkész munkát végez ez a brigád. Frölichéket mindenütt meg lehet találni, hol itt készítik elő a kőművesek területét, hol ott serénykednek az ácsok körül. A brigád nehéz munkát végez, de fáradhatatlan - százharminc százalékot teljesítenek.
Sznári ácsbrigád rossz minőségű munkával indult el. Fokról fokra jutott egyre feljebb. Ma már csak rossz emlékként kíséri őket a rossz minőségi munnka. Zsaluzáson állandóan 160 százalékot teljesítenek. Egy pár héttel ezelőtt fogtak hozzá először az előcsarnok fölötti kazettás mennyezet kényes munkáihoz.
AKKOR FOGADALMAT TETTEK arra, hogy ezután csak jó minőségi munkát végeznek - adott szavuknak eleget tettek, zsaluzásuk olyan, hogy abban a legkiválóbb szakértő sem fedezhet fel hibát.
Jól dolgozik az akusztikai falakat előregyártó Bakonyi-brigád. A brigád minden tagja tudta, hogy tőlük függ a nézőtér határidőre való elkészítése. Ennek tudata hatja át munkájukat, szinte szárnyat ad nekik. Rákosi elvtársnak tett ígéretük törvényt jelent. Becsületes munkájuk biztosítéka az akusztikai falak határidőre való elkészülésének.
DE NINCS RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL - a mozipalota építkezésén dolgozók bebizonyítják, hegy adott szavukra úgy lehet építeni, mint egy kősziklára - az őket segítő különböző vállalatok azonban akadályozóivá válnak a határidő betartásának.
Késő ősz van, korán besötétedik, délután négy órára már világítás kellene. A mozira küldött két hálózati villanyszerelőpár tüneményes emberekből áll. Ha a művezető nem jár a sarkukban, eltűnnek, nyomukat sem lehet láini. Ezt a játékot naponta megismétlik. Ennek köszönhető, hogy hétfő helyett még szerdára sem fejezték be a szerelési munkát. Az épületen dolgozó villanyszerelők kezében már október negyedikén ott volt a terv. A munkát azonban nem kezdték meg, mert nem állították össze a költségvetést. Még ma sincs meg. A városépítő vállalatnak állandóan a villanyszerelők után kellett járnia, hogy végre megkezdjék a munkát. A villanyszerelők hanyagsága és felelőtlensége komolyan veszélyezteti az építkezés időbeni befejezését. A kőburkolóknak november 1-én kellett volna megkezdeni munkájukat. Azt ígérték, hogy ha a pártházat befejezik, nyolc emberrel jönnek át a mozihoz, majd később még több kőfaragót fognak biztosítani. November elseje helyett tizenharmadikán jöttek és csak hárman. Gondoskodjon a vállalat több kőfaragóról.
A VÁROSÉPÍTŐ GÉPÉSZETI OSZTÁLY hanyag munkáját, felelőtlenségét tükrözi vissza a gipszelemeket felemelő kosarak viszontagságos elkészítése. Kudlik Károly munkavezetővel Farkas építésvezető aprólékos gonddal átbeszélte az elkészítendő munkát. Kudlik munkavezető ott a helyszínen meg is értette, hogy mit kell elkészíteniök és milyen formában. Úgy látszik, hogy az éles novemberi szél a megbeszélést kifújta a fejéből, mert a legyártott kosarak használhatatlanok voltak. Még egyszer át kellett azokat dolgozni, sok értékes munkaórát és anyagot veszítve ezáltal.
A MOZIÉPÍTKEZÉS DOLGOZÓI arra kérik az összes vállalatokat, akik a mozipalota építkezésének dolgoznak, hogy segítsék őket nagyobb igyekezettel, mint eddig. Ne tűrjék továbbra is a lazaságokat, hiányosságokat - további jó munkájukkal járuljanak hozzá hogy rövid időn belül a tudás élő palotájává váljon szocialista városunk mozija.
H. I.
Sztálin Vasmű Építője - 1951. december 14.
Még egynéhány szó a mozipalota-építkezésről
A mozipalota építkezésénél külső látszatra minden rendben van, egyenletesen, jó ütemben folyik a munka, de valójában ez nem így van. Az építésvezető, Farkas Imre nem látja meg a dolgozókban rejlő hatalmas' erőt, nem értékeli kellőképpen a dolgozók erőfeszítéseit.
Mezei Lajos segédmunkás brigádvezető november 29-én, a reggeli órákban Farkas építésvezető felé tolmácsolta brigádja kérését. A brigád minden második napon békeműszakot kíván tartani a mozi minél előbbi felépítéséért. Az építésvezetőt arra kérték, hogy állandó munkaterületet biztosítson számukra. Magáévá tette ezt a kérést "örömmel" üdvözölte ezt a nagyszerű kezdeményezést. A brigád este megkezdte a békeműszakot, éjjel fél tizenkettőig lelkesen dolgoztak. Farkas építésvezető ekkor leállította a brigádot azzal a megokolással, hogy
nem képes munkaterületet biztosítani.
Arra hivatkozott, hogy a Stipkovics-brigád nem fejezte be munkáját, így ők sem dolgozhatnak tovább. Farkas építésvezető alaposan "tévedett" - számtalan helyen folyhatott volna tovább a munka. Ugyanaznap este különböző brigádokból kőműveseket rendelt az építkezéshez - azokat is hazaküldte.
Török Andorné a következőt javasolta Farkas építésvezetőnek: maradjon itt a Mezei-brigád, folytassa a csatorna ásását, ha azzal készen lesz, mi kőművesek falazunk és a Mezei-brigád fog bennünket anyaggal ellátni. Farkas építésvezető nem volt hajlandó ezt az ésszerű javaslatot meghallgatni. A Mezei-brigádnak ezen kívül is lett volna munkaterülete. Háromszáz köbméter föld várt megmozgatásra a földszint feltöltésénél. Jó munkaszervezéssel mindenki számára lett volna megfelelő terület. Farkas építésvezető a dolog kényelmesebbik oldalát választotta, hazaküldte a dolgozni akaró embereket.
Figyelmeztették Farkas építésvezetőt arra, hogy szervezzen meg három műszakot, de ő kijelentette, ezt nem tartja fontosnak, a mozi enélkül is készen lesz. Ugyanakkor mindenhol arról panaszkodott, hogy nagy a munkaerőhiány. Ezek a példák azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Ezek a munkaszervezés undorról tesznek tanúbizonyságot. Itt nemcsak az a baj, hogy a dolgozókat hazaküldi, hanem
sok felesleges munkát is végeztet
el velük. December 4-én elhordattak a Mezei-brigáddal 6 köbméter földet 15 méterre, majd azt a Szabó-brigáddal 8 méterrel visszább rakatták - két- három órával később ugvanezt a földmennyiséget a Mezei-brigáddal ismét egy újabb helyre hordatták.
Most fogtak hozzá a nézőtér hátfalának a vakolásához. Ennek a vakolásnak akusztikai szempontból nagy jelentősége van - 3-4 centiméteres különleges habarcsot igényel. A kiszáradása vastagságánál fogva hosszú időt vesz igénybe éppen ezért már rég meg kellett volna kezdeni ezt a munkák. Már december közepe felé járunk, a falak külső vakolását még mindig hanyagolták - talán a tavaszra vár Farkas építésvezető, a jobb időre? A Stipkovics-brigád vállalta, hogy a gépház kőművesmunkáit december 8 helyett december 5-én elvégzi. Vállalását nem tudta teljesíteni, mert nem biztosítottak számára folyamatos munkát. Farkas építésvezetőnek talán mindegy, hogy a gép beszerelése napokat késsen?
A moziépítkezésnél
nincs felelős vezető.
Ha a dolgozók az észrevételeikkel Farkas építésvezetőhöz fordulnak, az a főművezetőhöz, Habaricshoz küldi őket. Ha baj van, Habarics főművezető a tervekre hivatkozik - ő nem tehet róla - őt nem lehet felelősségre vonni. Például az egyik falnál rendesen kezdték meg a csempék berakását, két méterrel arrább már négy centiméterrel dőltek kifelé. Ezt a hanyag munkát Pfliszter munkavezető csak a befejezés után látta meg. Ezt a rossz minőségű munkát, nem a tervek írták elő. December 4-én este, vacsora után a Mezei-brigád szeretett volna hozzálátni a második békeműszak munkájához. Jó másfél órai várakozás után kiderült, hogy az építésvezető megint nem biztosított számukra munkaterületet, nem gondoskodott gépkezelőről. Nagy nehezen megtalálták Habarics főművezetőt és munkát kértek tőle - ő Vapler munkavezetőhöz utasította őket. További egyórai várakozás után előkerült Vapler munkavezető, borközi állapotban. A brigádot biztatta, majd lesz munkájuk, csak várjanak még egy kicsit. A brigád türelmesen várt, de Vapler munkavezetőnek ezután már a színét sem látták. A Mezei-brigád kénytelen volt dolgavégezetlenül hazamenni. A furcsaságok közé tartozik az is, hogy december 5-én reggel a dolgozók már hat órakor meg akarták kezdeni a munkájukat. Hiába kértek Habarics főművezetőtől munkát, nem tudott adni, mert a rajzok Farkas építésvezető fiókjában voltak. Farkas építésvezető nem jött be a munkaidő kezdetére. Fél nyolckor állított be és akkor foghattak csak munkához.
Pártbizottságunk lapja, a "Sztálin Vasmű Építője" hétről hétre rendszeresen foglalkozik a mozipalota építkezésével. A dolgozók a lapon keresztül is bírálják az építkezés vezetőit, bátran feltárják az általuk tapasztalt hiányosságokat. Úgy látszik, ez nem tetszett Vapler munkavezetőnek, mert múlt héten
a mozihoz küldött 50 újságot elsüllyesztette fiókjában.
Érdeke fűződött ehhez, hiszen a Mezei-brigád a műszaki vezetés szervezetlenségét bírálta meg ebben a lapban. A dolgozók elítélik Vapler munkavezető magatartását, kérik a legszigorúbb megbüntetését. A dolgozók nem értenek egyet azzal, hogy Vapler munkavezető kifizesse az ötven darab újság árát, hanem olvasni akarják, tanulni akarnak belőle. A dolgozók nem ilyen munkát várnak a művezetőktől, főművezetőktől. Joggal megkövetelik, hogy helytelen magatartásukon változtassanak, ha ezt nem teszik meg, nem fogják őket megtűrni soraik között, mert fékre nincs szükségük.
Sztálin Vasmű Építője - 1951. december 18.
Megvédjük Cáricint (Оборона Царицына) - orosz plakáton
Csütörtök este avatjuk a mozipalotát
"Megvédjük Cáricint" című film kerül bemutatásra
Újabb, nagy alkotással válik gazdagabbá Sztálinváros. December 21-én, Sztálin elvtárs 72. születésnapján nyílik meg mozipalotánk. Sok sztálinvárosi dolgozó kérésére a "Megvédjük Cáricint" című film kerül bemutatásra.
1918-ban két ellenség ellen harcolt a fiatal Szovjet Köztársaság: az ellenforradalmárok és az éhség ellen. A párt nagy fiát, Sztálint küldte Cáricinba, hogy az élelmiszerellátást megszervezze.
Részlet a "Megvédjük Cáricint" című filmből:
A cáricini vasútállomáson nagy tömeg üli körül Katját. Épp azt meséli, hogyan ijesztett rá egy kupecre, aki nem akarta beszolgáltatni aranyát. Egy negyven év körüli jekelebajuszos, energikus arcú férfi elegyedik a beszélgetésbe. Hamar összebarátkozik Katjával, aki elmeséli neki hogy Cáricinben nagy az izgalom! Moszkvából várják a népbiztost. Nem messze áll és beszélget a tanácselnök. Katja rámutatott.
- Szeretné a népbiztost megtéveszteni. De én elmondok mindent.
- És ha nem hiszi el?
- Ha a nép embere, elhiszi! - feleli mély meggyőződéssel Katja.
Zászlókkal és transzperensekkel megindulnak a tanácselnök felé. Mekkora a meglepetésük, mikor a tanácselnök így szól új ismerősükhöz.
- Üdvözlöm Sztálin elvtárs!
Hogyan szervezte meg Sztálin a cáricini győzelmet? Hogyan számolta fel az árulókat - erről szól a Cáricin védelme, a magyarul beszélő hatalmas történelmi film.
Ez a Bolsevik Párt történetének dicső lapjait megelevenítő nagyszerű filmalkotás december 21-én kerül bemutatásra új filmszínházunkban.
Szabad Nép - 1951. december 22.
Felavatták Sztálin városban az ország legkorszerűbb filmszínházát
Csütörtökön este avatták fel Sztálinváros dolgozói a Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére indított munkaverseny során elkészült filmszínházat, az ország legkorszerűbb mozipalotáját.
Az ünnepség kezdetén felcsendültek a magyar és a szovjet Himnusz hangjai, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes tartott ünnepi beszédet. A nagy tapssal fogadott beszéd után a sztálinvárosi tanács nevében Berecz Bertalan, a végrehajtó bizottság elnöke vette át a filmszínházat. Az ünnepségen részvevő dolgozók viharos lelkesedéssel ünnepelték városuk névadóját, a nagy Sztálint. - Ezután bemutatták a "Megvédjük Cáricint" című szovjet filmet.
moziműsor az épület homlokzatán
Sztálin Vasmű Építője - 1952. január 4.
Villanyszerelő brigádok hősi munkája a moziépítkezés befejezéséért
Nincs olyan sztálinvárosi dolgozó, aki ne járt volna új mozinkban, a Dózsa György filmszínházban. Leül a kényelmes székre, gyönyörködik a fényes kivilágításban, míg kezdetét nem veszi a film. Hatalmas csillárok erős reflektorok ragyognak a mozipalotában. Kemény munkával szerelték fel azokat.
November elején kapták kézhez a Villanyszerelő Vállalat dolgozói a mozipalota világitásának tervét. Tíz napos lemaradással láttak munkához. A brigádok mindjárt kezdetben megfogadták, ha törik, ha szakad, december 21-én peregnie kell a filmnek. Az építők még falaztak, ember ember hátán nyüzsgött az épületen. Mikor egy falat felhúztak a szerelők, mindjárt huzalozáshoz láttak és közvetlenül utánuk haladtak a vakolók. A szerelők mindig büszkék voltak arra, hogy nem növelték a lemaradást, nem hátráltatták a kőműveseket, szerelésükkel mindig elől haladtak.
A paksi átképzős szerelő brigád a belső szereléseken dolgozott. Arról híres, hogy minden munkát idő előtt végez el. Sokat segített nekik művezetőjük Papp József, aki éjjel-nappal velük együtt a munkahelyen tartózkodott. Addig nem hagyta el az épületet, míg egy részt be nem fejeztek. Mellette dolgozott Simor elvtárs, a szakszervezeti titkár is, aki ugyan vezető szerelő, de azért beállt ő is szerelni, hogy minél előbb elkészüljenek. Sokat küzdöttek az anyaghiánnyal. Ezen Simon Jenő beszerző segített, aki mint mondják, a föld alól is, előteremtette a drótokat és világító testeket.
Az utolsó napokban a szokottnál is nagyobb ütemben dolgoztak. Az épület megtelt a kokszszárító kályhák gázával. Senki sem vállalkozott, hogy a mennyezetre megy az utolsó szereléseket elvégezni. Csondor bácsi, a munkahely legidősebb szerelője jelentkezett. Fenn a tetőn fittyet hányva a gáznak, idő előtt befejezte a szerelést. December 20-án, a megnyitás napján néhány órával a díszelőadás kezdete előtt még szereltek, de este 7 órára már teljes fényben ragyogott a mozi épülete s a díszelőadáson a Villanyszerelő Vállalattól meghívott dolgozók büszkén mondották: feladatunkat becsülettel teljesítettük.
felhasznált forrásanyagok:
József Attila Könyvtár helytörténeti anyagai
Békési György archívuma
Sztálin Vasmű Építője
Szabad Nép
Dunaújváros története
Оборона Царицына film
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
