Nem mindennapi túrára invitálom a kedves olvasókat. A Széchenyi István Gimnázium elmúlt 60 évéből fogok szemezgetni, megpróbálom a lehetetlent, amit lehet digitalizálni, vagy éppen már digitális formában van, meg szeretném osztani az érdeklődőkkel. Az egyben várostörténeti jelentősségű anyag remélhetőleg a legjobb helyre fog kerülni, mindenki által olvasható virtuális polcunkra.
Íme az utolsó 10 év egy része:
Illetve ami még a nyár feladata:
A képek során nyilván nem fogom 100%-ig beazonosítani az évszámot, szereplőket, ezért biztos vagyok benne, hogy több fronton közzé lesz téve, hogy a későbbiekben minél pontosabb képet kaphassunk az elmúlt több mint fél évszázadról.
Magyarok az Eurovíziós Dalfesztiválon. Vajon ki emlékszik Szigeti Csaba, Ádok Zoli, vagy a NOX, netán a V.I.P. szereplésére?
Az Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest, franciául: Concours Eurovision de la Chanson, 2007 és 2009 között az MTV az Eurovíziós Dalverseny elnevezést használta) egy évente megtartott verseny az Európai Műsorsugárzók Uniójának (angol nevének rövidítése, EBU) aktív tagállamai között. A fesztivál keretében minden résztvevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb dalát. Az országok az EBU-tag tévétársaságaikon keresztül szerepelnek (Magyarországon az MTVA a tagja az EBU-nak), melyek feladata az országot képviselő énekes és dal kiválasztása.
A fesztivált 1956-os kezdése óta minden évben megtartották, így egyike a leghosszabb ideig tartó televíziós műsoroknak a világon. Ez egyben a világ legnagyobb dalversenye a nézők számát tekintve, melyet az előző években 100 és 600 millió közé tettek. A világ nagy részén közvetítik, Európán kívül, többek közt Ausztráliában, Kanadában, Hongkongban, Indiában, Dél-Koreában, Új-Zélandon és az USA-ban; annak ellenére, hogy ezek az országok nem vehetnek részt a versenyen.
A Dalfesztivált általában a megrendezett popzene fellegvárának tartják, azonban a szereplő dalok stílus tekintetében széles skálán mozognak, van köztük arab, balkáni zene, dance, folk, görög, latin zene, metal, északi zene, pop-rap és rock is.
A Dalfesztivál egyedi lehetőség egy ország bemutatására turista-célpontként. A műsor alatt nem lehetnek reklámok, de az egyes számok között leadott videoklipek (amíg átszerelik a színpadot a következő számhoz) alkalmat adnak az ország jellegzetességeinek bemutatására, és felkelthetik a 100 millió európai néző figyelmét az ország iránt.
Minden országnak be kell küldenie egy dalt a részvétel évében. Egyetlen kivétel ez alól az első Dalfesztivál, amire mindegyik ország két dalt küldött be. Szabály tiltja meg a verseny napjától függő dátum előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott, vagy sugárzott dalok beküldését. E szabály célja biztosítani, hogy csak új dalokat küldenek be, és nem már sikerre szert tettek, ami előnyben részesítené a beküldő országot.
Az országok saját belátásuk szerint választják ki a dalokat: lehet ez a televízió belső döntése vagy a televízió közönsége telefonos szavazáson választhat több dal közül. Az EBU ez utóbbit ajánlja, hiszen ez több nyilvánosságot hoz a Dalfesztiválnak. Ezeket a nyilvános versenyeket Nemzeti Döntőknek nevezik. Magyarországon 2012 óta A Dal című műsorfolyam során választják ki az indulót.
Magyarok az Eurovízión
1979-ben az Eurovízión a Németországot képviselő Dschinghis Khan együttes egyik tagja a magyar származású Leslie Mandoki, egyik énekesnője pedig az Edina Pop nevet használó Késmárky Marika volt. Késmárky 1969-ben az Egy fiú a házból című dallal megnyerte a magyar Táncdalfesztivált, majd az NSZK-ba költözött. 1972-ben a Meine Liebe will ich dir geben című dallal benevezett arra a versenyre, melyen kiválasztották, hogy mi legyen az NSZK versenydala abban az évben az Eurovíziós Dalfesztiválon, de nem ő nyert.
1993-ban a Dalfesztiválon való részvételhez Magyarországnak a Kvalifikacija za Millstreet nevű előválogatáson kellett részt vennie, ahol Szulák Andrea Árva reggel című számával nem ért el kvalifikációs pozíciót. A nem kvalifikáló országok a következő évben indulhattak, az 1993-as fesztivál utolsó helyein végzettek helyett.
Így, magyar vonatkozásban Bayer Friderika az első olyan magyar énekes, aki részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarország képviseletében, az 1994-es versenyen, Dublinban. Ő érte el a legjobb eredményt magyarként, negyedik helyezett lett Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával.
A sikert kudarc követte 1995-ben, a Szigeti Csaba által előadott Új név a régi ház falán című dal mindössze három pontot kapott, és így Magyarország a 22., utolsó előtti lett.
1996-ban - a házigazda Norvégia kivételével - mindegyik országnak részt kellett vennie egy előválogatón. A 29 dalból az első 22 jutott tovább. Delhusa Gjon Fortuna című dalával holtversenyben végzett Finnországgal a 22. helyen, de végül Finnország kapta az utolsó továbbjutó helyet, így Magyarország 1993-hoz hasonlóan nem vehetett részt a nemzetközi döntőn.
A kudarc után a következő próbálkozás 1997-ben történt, a V.I.P. együttes Miért kell, hogy elmenj? című dala a 12. lett, majd a következő évben Charlie a A holnap már nem lesz szomorú ismét kudarcot hozott; 4 ponttal, és az elért 23. helyezéssel (a 25 indulóból) ez eddig Magyarország legrosszabb helyezése a Dalfesztivál döntőinek történetében.
Charlie szereplését követően Magyarország sokáig nem indult a Dalfesztiválon, egészen a NOX 2005-ös nevezéséig. Ők Forogj, világ! című dalukkal az első indulók voltak, akiknek a 2004-ben bevezetett elődöntőben is meg kellett küzdeniük a közönség kegyeiért a döntőbe jutáshoz. A döntőbe az elődöntőből 167 ponttal, 5.-ként jutottak tovább, a döntőben 97 ponttal ismét a 12. pozíciót hozták el Magyarországnak.
2006-ban nem volt magyar induló, pénzügyi okok miatt. 2007-ben, mint az Év Felfedezettje kategória győztese a Fonogram Díjátadón Rúzsa Magdi képviselte Magyarországot a Helsinkiben tartott Dalversenyen. Rúzsa Magdi a korábbi magyar fellépőkkel ellentétben angolul adta elő dalát. Bár majdnem kizárták a versenyből, mert az Unsubstantial Blues (magyarul Aprócska Blues) című dalának egy részletét a szabályokban megadott határidő (2006. október 1.) előtt elénekelte (2005. november 2., Megasztár 3. széria; 2. válogató), kiadója tagadta, hogy megszegték volna ezzel a szabályokat. Az elődöntőből 224 ponttal, a későbbi győztes Szerbia mögött másodikként jutott tovább, a döntőben 128 ponttal a 9. helyet érte el.
2008-ban a Magyar Televízió nemzeti döntő keretében választotta ki az országot képviselő énekest, és ebbe telefonos szavazással a nézőket is bevonta. A győztes Csézy lett, egy addig kevésbé ismert énekesnő, Szívverés című dalával. A dal szerzője Rakonczai Viktor maga is részt vett már Eurovízión, a V.I.P. együttes tagjaként. A nemzeti döntő végeredménye sok résztvevőnek nem tetszett, bundát emlegettek. Hivatalos információk szerint az összesített végeredmény döntetlen volt Csézy és a második helyezett Szekeres Adrienn között, akit a szakmai zsűri első helyre sorolt, de Csézyre többen szavaztak a közönségből, ezért lett ő az első. A 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválon először két elődöntőt rendeztek. Csézy a második elődöntőben szerepelt, de nem sikerült továbbjutnia a döntőbe.
2009-ben Ádok Zoltán volt a Magyar Televízió jelöltje, de végül Dance with Me dalával nem sikerült kivívnia a továbbjutást.
2011-ben hazánkat az MTV belső kiválasztásával a 2010-es X-Faktor egyik versenyzője, Wolf Kati képviselte a What About My Dreams? című dallal, és a döntőben a 22. helyet szerezte meg.
2012 januárjában és februárjában az MTV és az MTVA közreműködésével egy háromrészes nemzeti döntőt rendeztek, A Dal-t. A február 11-én megtartott harmadik döntőt végül a Compact Disco nevű formáció nyerte Sound Of Our Hearts című dalukkal, így ők képviselhették Magyarországot 2012-ben Azerbajdzsán fővárosában a nemzetközi versenyen, ahol az elődöntőben 52 ponttal a 10. és a döntőben 19 ponttal a 24. helyezést érték el.
2013-ban ByeAlex képviseli Magyarországot Svédországban a Kedvesem című dalával. Sok sikert neki a döntőben (is), ugyanis sokak fanyalgása ellenére tegnap bejutott a szombati fináléba! Egy biztos, véleményem szerint pont ez a legnagyobb előnye, - ebben a mezőnyben - hogy nem szalagon "gyártott" tucat-előadó, van saját, mások által kritizált egyénisége. Ide, pont ez kell.
Az Eurovíziós Dalfesztiválon sokszor nem csak a zene miatt, hanem a színpadra vitt műsor miatt is szavaznak egyes országokra. 2008-ban már rengeteg ország nem is a zenével érdemelte ki a közönség figyelmét. Gondoljunk csak 2006-ban a finnekre, vagy 2007-ben az izraeliekre vagy az ukránokra. Az ukránok 2007-es sikere után 2008-ban a lett, spanyol, bosnyák, észt és az ír induló is viccesre vette a figurát. Például az írek Dustin-t, a pulykabábot nevezték a versenyre.
Vasárnapot pihenésképpen filmnézéssel töltöttem, hanyagolva a nyálszirup idétlen vígjátékokat, ezeket néztem meg.
1.: Napola - A Führer elit csapata - port.hu ismertetője A kicsit befejezetlennek tűnő film betekintést enged a német "elit" katonai oktatásba, kezdve a kötelező fajelmélettől a jég alatt úszásig. Az iskolába bejutó jó sportoló megpróbáltatásai során láthatjuk, ez lelkileg is elég nagy teher lehet(ett).
Olasz riviéráról, illetve a sivatagi hőségből az orosz télbe a Volga mellé a mészárszékre. Röviden így jellemezhető a II. világháború egyik (ha nem a legnagyobb) csatatere. Ez sem vígjáték.
Hősökre márpedig szükség van. Kicsit a Ryan közlegény megmentése jut róla eszembe, "természetesen" az amerikaiak megmentik - megint - a világot, egyszóval levezetésnek tökéletes.
Reggel valami egészen jót akartam írni a tegnap frissült Viberről, aztán elkövettem egy baklövést, mégpedig azt, hogy a telefonom mellett a tableten is szerettem volna viberezni. Nyilván, két androidos készülék "összeütközése" okozhatta azt a problémát, hogy a telefonomra folyamatosan jöttek a regisztrációs számok, és az addig remekül működő telefonomról is eltűntek az addig felvett/szinkronizált kapcsolatok.
Teljes törlés lett a végeredmény, aztán adtam neki még egy lehetőséget. Bizonyítson!
Személyes kedvencem a WhatsApp, de nyilván érdekelnek az új dolgok, pláne ha többet tud és jobb.
Telefonra pikk-pakk felment, névjegyek megvannak, szinkronizálva, látszólag minden oké, reggel még az üzenet is átment, azóta még nem kommunikáltam ezen a csatornán.
Laptopra is hamar felugrott a kliens, a névjegyek is itt vannak, délután/este kipróbálom, hugit meglepem egy próbahívással, reméljük a legjobbakat. Egy mindenképpen tetszik: végre gépről is lehet üzenetet küldeni, nem kell nagy ujjaimmal pötyögni a kis képernyőn.
Hasonló ikonok.
Telefonra a megszokott helyekről (andoidra a Play Áruházból) lehet, PCre pedig a Viber honlapjáról lehet letölteni. Több rendszert is támogat.
ui.: várom hogy a WhatsApp is előálljon hasonló fejlesztésekkel.
A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1950 novemberében a Dunapentele térségében nagy ütemben folyó építkezések kereteit jelölte ki. A határozatban arra utaltak, hogy a „...mű megépítése 1953-ra és teljes üzembehelyezése 1954-re igénybe veszi az ország erőforrásainak jelentékeny részét.. ." A település jellegéről szólva kiemelte a párthatározat, hogy a vasműhöz nem lakótelepet, hanem új, szocialista várost kell építeni, ahol 4000 család részére állandó lakást, s a változó munkaerő-szükségletnek megfelelően 500 személy befogadására alkalmas munkásszállót kell biztosítani.
Az első felvonulási épületek 1950 tavaszán
Az 1950 tavaszán megkezdődött munkák során nemcsak a vasmű, hanem a város területét is kijelölték. Az építők első nagyobb csoportja, 1950. május 2-án érkezett a mohácsi építkezésről, majd a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) első, alakuló kongresszusán megfogalmazott felhívás eredményeként fiatalok százai, ezrei a nagyobb kereseti lehetőség reményében özönlöttek Dunapentelére.
A legelső építők a DISZ rózsaszín megbízólevelével érkeztek Pentelére. Mindössze ennyi állt a kartonlapon: "Megbízunk, hogy vegyél részt Dunapentele építésében." Vagyis, hagyd ott szülőfaludat, szakmádat, múltadat, régi életedet, és Dunapentelén kezdjél újat, vállald a kényelmetlenséget, a pufajkát, a gumicsizmát, taposs híg sarat, áss árkot, szállásold be magad egy barakkszobába, ahol a tieden kívül még harminc pár bakancs áll a fal mellett, és ne mérgelődj, ha szervezési hiba miatt délben hozzák a reggelit és este az ebédet. Érezd jól magad, és légy optimista, mert olyasminek a részese vagy, amit a magyar történelem aranylapjain jegyeznek fel.
A DISZ felhívással is fordult a fiatalokhoz: "Magyar Ifjúság! Építsük fel a Dunai Vasművet, ötéves tervünk büszkeségét!" A felhívás után néhány hónap alatt rengetegen nem mentek haza a falujukba, hanem Dunapentelére indulnak. Meg is érkeztek mindannyian. A Sallai Imre szakérettségis kollégium diákjai kiadták a jelszót: "Érettségi után Pentelén találkozunk." Úgy is lett.
1951 nyarán megnyílt az első diáktábor, valahol a mai kórház tájékán. Elsőnek a budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnázium tanulói érkeztek, őket három éven át vagy harmincezer diák követte. Indulójukra még sokan emlékeznek: "Pentelénk, Pentelénk / Dicsõ híred hozzánk elért / Híre szájról szájra jár, / Hozzád készülünk mi már / Te lész erős várunk, Pentelénk ..."
Határtalan volt az építők lelkesedése. Jöttek és versengtek a legjobb munkás-, brigád-, munkahelycímért. Ez időben a 200-300 százalékos munkateljesítmények korántsem voltak ritkák. Hogy igazak voltak-e? A lelkesedés mindenesetre az volt, különben nem kellett volna megdorgálni az egyik brigádot azért, mert páros verseny lázában éjjel beszöktek az építkezésre és csendben, titokban tovább dolgoztak. Minden hónap nagy kérdése volt, hogy: ki gyújtja meg a csillagot? Tudniillik a mai Május 1. utca torkolatában álló víztorony tetején. Mert ezt meggyújtani a legjobb brigád tisztsége volt, s hozzá az is, hogy a brigád neve egy hónapon át a csillag alatt ragyogott.
A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (vagy röviden DISZ) magyar ifjúsági tömegszervezet volt az 1950-es években. 1950. július 16-18-án alakult meg Magyarországon a szovjet mintájú központosítás részeként az MDP vezetése alatt álló, 14-26 éves fiatalokat tömörítő szervezet, melynek célja az ifjúság egységesítése volt. Az addig a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége által összefogott ifjúsági szervezeteket volt hivatott felváltani. Tagjai a munkások, parasztok, értelmiségiek ifjai lehettek.
Alakuló kongresszusát 1950-ben tartotta, mely egyúttal a KISZ III. Kongresszusaként lett nyilvántartva. Következő, 1955-ben tartott kongresszusa ugyanígy a KISZ IV. Kongresszusa néven került a kommunista ifjúsági mozgalmak történetébe.
1955-ben 702 ezer tagot számlált. 1956 októberében, a forradalom idején felbomlott. Központi napilapja a Szabad Ifjúság, szerepét 1957-től a Kommunista Ifjúsági Szövetség vette át.
Ha vasárnap, akkor piaci lángos, vagy sült kolbász. Utóbbi nem is olyan rég költözött ki a piac területéről a szomszédos üzletkomplexumba, ahol tágasabb, világosabb helyen tudja kiszolgálni a betérő vendégeket. Természetesen a minőség változatlan, olyan, amit megismerhettünk a korábbi helyen is.
A szocializmus építésének nálunk is hasonló lendülettel kellett történnie, mint a Szovjetunióban. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a hidegháborús hisztéria megkövetelte a fejlesztést, hanem az is, hogy a dinamikus fejlődés a rendszer egyik szentesítője lett. A fejlődést pedig az új és hatalmas beruházások bizonyíthatták leginkább. Sztálinváros is így lett jelképpé. Nagyüzem és nagyváros született a semmiből néhány év alatt. Az új, az igazi szocialista városban megjelent minden, amit a korban jelesnek tartottak. E sikerek jelentették a párt politikájának helyességét, és azt is, hogy az MDP képes mozgósítani a tömegeket helyes célok megvalósítása érdekében, de azt is, hogy Sztálinvárosban már az építkezés során kialakult az új típusú, a szocialista ember. Minderre a művészetnek is fel kellett figyelnie.
Az ötvenes évek során született és köztérre kerülő, így az épülő "szocialista város" vonásait felvázoló képzőművészeti alkotások a hivatalos ideológiát képviselték. "A korszakot ugyanis - írta K. Kovalovszky Márta az 1982-ben, a székesfehérvári Csók István Képtárban rendezett Ötvenes évek című kiállítás kapcsán -sokkal inkább jellemezte annak politikája..., mint azok a műalkotások, amelyek benne születtek, hiszen ezek háttérben voltak... És e (művészet)politika a művészet valódi értékeire, valódi történetére és belső fejlődésére csak alig lehetett hatással..., másfelől megtermelte saját <<művészeteit>>, azokat a műveket, amelyek mindenütt láthatóak voltak."
Ilyen mozaiksorozat született 1952-ben a Béke étterem üzletházi oldalára, közvetlenül az üzletportálok fölé a Várost építő munkások és a vasműben dolgozó kohászok ábrázolásával. A több kéz készítette mű a szocialista realizmus iskolapéldájának tekinthető, amelynek hivatalos meghatározása abban az időben még kialakulóban volt.
A Dunai Vasmű 1954. évi freskópályázatán Domanovszky Endre nyerte el a megbízást. A vasmű bejárata fölé készült, s az eléje helyezett oszlopok adta tagoláshoz alkalmazkodó, hatalmas falfestményen ünnepélyes kenyérátadási jelenet köti össze a martinászok bal oldali és a termést betakarító parasztok jobb oldali csoportját. A jelenet a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista társadalmat egységessé kovácsoló "erőt" jelképezte.
freskórészlet
Somogyi József - Martinász
Hasonló jelentéstartalmak fedezhetőek fel Somogyi József 1954-ben elkészült, de csak 1960-ban felállított "Martinász" szobrában is, amely később a város jelképévé válva szerepelt a címerképen is. Aradi Nóra "a történelmi tapasztalatok alapján általánosítható új munkástípust", "a gondolkodó, a jövőt tudatosan felmérő nagyüzemi munkás alakját" látta a művészi szempontból igen színvonalas alkotásban.
Somogyi József - Öntelt mackó akkor...
... és most
1955-ben készült Somogyi József "Öntelt mackó" című szobra, mely az Építők útján szökőkút formájában ma is megtekinthető.
Első koncerthangosításaim között a legjobb, annak ellenére is, hogy a még nem teljes felszereléssel mentünk ki.
Az akkori PANKK program keretén belül érkezett a Spacesh!t a dunaújvárosi Mizantróp zenekarhoz. Projektorral, VJ-vel fűszerezett igazi elektronikával fűszerezett rock est volt. Köszi srácok!
2009. 02. 23. Dunaújváros - Kontiki
(Ez volt a hely neve? Uszi mellett.)
„Dunapataj-Böddpusztán születtem 1929. május 18-án. Ott, a pusztai iskolában jártam ki a nyolc általánost. Negyvenháromban végeztem, április elsején. Nem voltam rossz tanuló, de jó sem. Még aznap munkába álltam, felvettek kisbéresnek a kalocsai érsekséghez. Az intéző mellett voltam ilyen „eredj ide, eredj oda". De kaptam fizetést. Nyolc mázsa búzát kaptam egy évre, meg pénzt is. Nem tudom, hogy mennyit, mert azt a mama vette fel. Ez volt a járandóság, meg nyolcszáz öl komenciós föld.
Öten voltunk testvérek. Én gyerekként nem tanulhattam, lehet, hogy később, ha nem jön a háború, minden más lett volna. De jött a háború, az érsekség megszűnt. Ki lettek osztva a földek, azon gazdálkodtunk. Ötvenben vonultam be katonának. Az egyik bátyám ötvenkettőben eljött Sztálinvárosba munkát keresni, fel is vették a Sztálin Vasmű gépgyárába. Olyan szerencséje volt, hogy lakást is kapott. Ötvenháromban leszereltem, tanakodtam magamban, hogy hova is menjek. Még nőtlen voltam. A bátyám azt mondta: gyere ide te is, majd találsz munkát. Egy novemberi napon hajóra ültem, és jegyet váltottam Sztálinvárosba. Ahogy kikötöttünk, már messziről hallatszott a rádiók hangja. Tele volt a Vasmű út mikrofonnal, mindig mondták, hogy mi épül, hova keresnek embereket, merre kell menni. Volt egy kis bőröndöm, abba a nővérem beletette a borotválkozókészletet, emezt, amazt. Mentem a bátyámékhoz. Este volt, a villanyok már égtek. Olyan volt, mint egy nagy karácsonyfa...
Másnap reggel mentem a szűrőállomásra, orvosi vizsgálatra. Nem volt baj, egészséges voltam. Az öntödébe kerültem segédmunkásnak. Állandó éjszakás voltam. Mindjárt adtak szállást is, a Vasmű út ötben, az ötödik emeleten. Négyen laktunk egy szobában, mindenki kapott szalmazsákot, lepedőt, pokrócot. Az egyik szobatársam idősebb ember volt, akár az apám lehetett volna. Ő mondta mindig, hogy ne törődj semmivel fiam, majd megtanulsz lassacskán mindent, ki kell tartani. Mert eleinte nagyon féltem a darutól, mikor elindult....Ötvenhét tavaszán otthagytam az öntödét, elmentem a kokszolóhoz. Ott tanulni kellett, elvégeztem a gépkezelői tanfolyamot, meg a vegyipari szakmunkásképzőt. A benzolkinyerőben dolgoztam harminchárom évet, onnan mentem nyugdíjba nyolcvankilencben. Összesen harminchat évet és hat hónapot töltöttem a Dunai Vasműben.
Ötvennégyben nősültem meg, egy dunapataji szomszéd lány lett a feleségem. Ő is munkásszállón lakott. Sok jó szórakozóhely volt akkoriban a városban, ment az élet. Ahol most a főiskola futballpályája van, ott végig barakkok voltak, ott volt mindig a tánc. Ahol most az Ady-szobor áll, ott is volt egy vendéglő, néha oda is bementünk. Ötvenkilencben kaptunk lakást a Bocskai utcában. A feleségem a kikötőben raktáros volt, onnan ment nyugdíjba. Közben a család is szaporodott, két lányunk meg egy fiunk született. A három gyerekem között nincs vasműs.
Én a kokszolónál megalapoztam a jövőmet. Csoportvezető lettem, a fizetés is emelkedett. Most se panaszkodok, hogy a nyugdíjasnak nem könnyű, meg ilyesmi. Természetemtől fogva olyan vagyok, hogy tudom: ami van, abból kell megéljek. Nincs sok igényünk. Ruhám az annyi van, hogy nem kell venni, amíg élek. Utazni már nem szeretek, pedig ingyen mehetnék. Van egy kis telkem Óvárosban, már vagy harminc éve.
Egy kicsi ház van rajta. Tavasszal a feleségemmel kimegyünk, ott vagyunk kint egész nyáron, csak ősszel jövünk be. Ott elvagyunk. Én minden nap bejövök a városba friss kenyérért. A kokszolónak van egy nyugdíjas csoportja, oda is eljárok. Már kétszer voltunk Ópusztaszeren kirándulni. A Dunaferr újság mindig jön, elolvasom végig. Figyelem, hogy a maiak már kevesebb órát dolgoznak, mint mi. Nem irigylem tőlük, sőt, örülök neki, mert a benzol veszélyes. De szerencsére nem okozott semmi egészségkárosodást. Pedig én is féltem az orvosoktól, mikor hathetente mentünk az orvosi vizsgálatra. Mindig azt mondták: magának olyan szervezete van, hogy ellenáll mindennek. Úgy él, ahogy kell. Nem is panaszkodtam én soha. Egyébként hetvenegy éves leszek május tizennyolcadikán..."
