A szocializmus építésének nálunk is hasonló lendülettel kellett történnie, mint a Szovjetunióban. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a hidegháborús hisztéria megkövetelte a fejlesztést, hanem az is, hogy a dinamikus fejlődés a rendszer egyik szentesítője lett. A fejlődést pedig az új és hatalmas beruházások bizonyíthatták leginkább. Sztálinváros is így lett jelképpé. Nagyüzem és nagyváros született a semmiből néhány év alatt. Az új, az igazi szocialista városban megjelent minden, amit a korban jelesnek tartottak. E sikerek jelentették a párt politikájának helyességét, és azt is, hogy az MDP képes mozgósítani a tömegeket helyes célok megvalósítása érdekében, de azt is, hogy Sztálinvárosban már az építkezés során kialakult az új típusú, a szocialista ember. Minderre a művészetnek is fel kellett figyelnie.
Bernáth Aurél - Sztálinvárosi kikötő
Legéndi József - Ott épül Sztálinváros!
Bánk Béla - Rákosi elvtárs Sztálinvárosban
Az ötvenes évek során született és köztérre kerülő, így az épülő "szocialista város" vonásait felvázoló képzőművészeti alkotások a hivatalos ideológiát képviselték. "A korszakot ugyanis - írta K. Kovalovszky Márta az 1982-ben, a székesfehérvári Csók István Képtárban rendezett Ötvenes évek című kiállítás kapcsán -sokkal inkább jellemezte annak politikája..., mint azok a műalkotások, amelyek benne születtek, hiszen ezek háttérben voltak... És e (művészet)politika a művészet valódi értékeire, valódi történetére és belső fejlődésére csak alig lehetett hatással..., másfelől megtermelte saját <<művészeteit>>, azokat a műveket, amelyek mindenütt láthatóak voltak."
Ilyen mozaiksorozat született 1952-ben a Béke étterem üzletházi oldalára, közvetlenül az üzletportálok fölé a Várost építő munkások és a vasműben dolgozó kohászok ábrázolásával. A több kéz készítette mű a szocialista realizmus iskolapéldájának tekinthető, amelynek hivatalos meghatározása abban az időben még kialakulóban volt.
A Dunai Vasmű 1954. évi freskópályázatán Domanovszky Endre nyerte el a megbízást. A vasmű bejárata fölé készült, s az eléje helyezett oszlopok adta tagoláshoz alkalmazkodó, hatalmas falfestményen ünnepélyes kenyérátadási jelenet köti össze a martinászok bal oldali és a termést betakarító parasztok jobb oldali csoportját. A jelenet a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista társadalmat egységessé kovácsoló "erőt" jelképezte.
freskórészlet
Somogyi József - Martinász
Hasonló jelentéstartalmak fedezhetőek fel Somogyi József 1954-ben elkészült, de csak 1960-ban felállított "Martinász" szobrában is, amely később a város jelképévé válva szerepelt a címerképen is. Aradi Nóra "a történelmi tapasztalatok alapján általánosítható új munkástípust", "a gondolkodó, a jövőt tudatosan felmérő nagyüzemi munkás alakját" látta a művészi szempontból igen színvonalas alkotásban.
Somogyi József - Öntelt mackó akkor...
... és most
1955-ben készült Somogyi József "Öntelt mackó" című szobra, mely az Építők útján szökőkút formájában ma is megtekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése