Horváth Tamás: Nászút II.

Budapest - Keleti

Eljött hát a nagy, napsütötte őszi nap, amikor gurulós bőröndjeinket szorongatva vártuk mikor vált a képernyő, feltüntetve a Bécsbe induló vonatunkat. Sajnos a közvetlen (és rövidebb) járatot valami miatt megszüntették, így bécsi átszállással, Salzburgon keresztül lehet lejutni. Elsőre, és a magyar viszonyokat ismerve ez nem egyszerű, de elvégre a hajó délután indul, a vonat pedig reggel érkezik meg Velencébe, még egy jelentősebb késés is belefért volna. De ne szaladjunk ennyire előre.

Keletiből, délután 5-kor induló vonatunkra felszállva kiderült, ez belföldön sima IC-ként közlekedik, amire jobb esetben helyjegyet kell váltani, amire a vásárlás során nem hívták fel a figyelmünket, így csak abban bízhattunk, hogy a vonat végében lévő "szabad helyek" azok is maradnak. Sajnos pont induláskor is volt aki felugrott még a járműre, majd jegyét szorongatva jelezte, ez az ő helye.... Ő volt kb az ötödik. Sebaj, Orsinak maradt hely, Bécs nincs messze, amúgy meg ülhetünk még eleget, ugyanis vállalkozó kedvünk, és a pénztárcakímélő megoldás miatt nem kértünk hálókocsit. Győrben szerencsére nagyon sokan leszálltak, lett helyünk, ráadásul a csomagjainkat sem kellett szem elől téveszteni. Kicsit már érezhettük a nyugat hatását, ugyanis már induláskor szórólapon tájékoztattak minket a pontos menetrendről, átszállásokról, kocsiösszeállításokról, így már Budapesten tudtuk honnan, melyik vágányról indul a vonatunk. Már csak abban bíztunk, hogy a már Kelenföldig összeszedett 10 perces késés nem fog számottevően nőni. A határra egy 20 perces késedelem azért simán összejött, amit Bécsig szerencsére lefaragtak, így oda már időben érkeztünk, az átszállásra jutó fél óra bőven elég volt hogy berendezkedjünk az eredetileg 6 személyre szóló fülkénkben. Ezek már névre szólóan, felcímkézve csak a miénk, és hurrá, csak ketten. Bíztunk benne hogy ez így is marad.

Éjfélkor Salzburgban

Kihagyhatatlan jumping :)

Sajnos nem, valahol az osztrák-olasz határnál, szerintem bulizó fiatalok szállhattak fel, semmi csomag, de Velencéig betársultak hozzánk. Lehajtható ülésünk viszonylag kényelmessé tette az utazást, egy rossz szavunk sem lehetett, mindenhol a menetrend szerint voltunk, még akkor is, ha időközben az óraátállítás miatt +1 órát álltunk.

Velence "külső"

Utolsó perceink a vonaton, jó reggelt Velence!

A reggeli morcos idő ellenére boldogan indultunk el az állomásról, a csomagjainkat már erre szakosodott kisvállalkozók vitték el a hajóhoz, így már felcímkézett bőröndök nélkül már tényleg könnyebben tudtunk mozogni, elvégre miénk az egész délelőtt. Bíztunk benne, hogy még azért viszontlátjuk őket.és nem keverednek el. A tájékoztató szerint egészen a szobánkig elviszik.