Szemelvények Dunaújváros történetéből XI. - Mikrobusz és tengerjáró

1963. április 13-án az idegenforgalom elősegítésére a Fővárosi Tanács mikrobusszal ajándékozta meg a várost, amely három kocsiból állt és 46 személyt tudott szállítani.

Ezt május elsejétől a lakosság szolgálatába állítottuk. Nagy sikere volt ennek a város utcáin, melyet nemcsak a helyiek, hanem az idelátogatók is igénybe vettek. Járatot indítottunk ünnepnapokon a Vidám Park és a Halászcsárda, illetve a Duna-part között. 

Indul a mikrobusz

Bejárja a várost

Kíváncsi az utas

Vajon mit is lát most?

Kalauznő mindent

Megmagyaráz sorban

Hisz az "Ő városát"

Ki ismerné jobban?

Kedves Utasaim!

Tessék! Figyeljenek!

Modern házak között

Kertes utcák, terek.

A széles Vasmű út

Telve üzletekkel

Tágas játszóterek

Vidám gyerekekkel.

Arany Csillag Szálló

Zenés étteremmel

Várja a vendéget

Luxus kényelemmel.

Ságvári Endre tér, -

 Minden csupa virág,

Szökőkút, tó, szobor,

Mint egy mesevilág.

Most egy kis kerülő

Észak-nyugat felé

Gyönyörű épület

Tárul szemünk elé.

Tanuló ifjúság

Modern új otthona,

Napfényes tantermű

Ságvári iskola.

Mikrobusz máris a

Bartók úton terem

Itt épült fel a szép

Bartók Kultúrterem.

Hangverseny, művészet

És balettiskola

Kultúra központja

Ez a szép palota.

Május 1. utcán át

Visz tovább az utunk

Szép nagy strandhoz jutunk

Gyermekmedencében

Fürdik sok apróság

Versenyuszodában

Sportoló ifjúság.

Strandtól a gyárig egy

Lombos ligeten át

Érjük el a vasmű

Tágas bejáratát.

Hatalmas kombinát

Rengeteg üzemmel

Gépek gyártásához

Vasat, acélt termel.

Gyártól visszafelé

Másik úton megyünk

Egy-két perc és már a

Vidám Parkban leszünk

Itt aztán napestig

Akad látnivaló:

Repülő, robogó,

Rakéta, kisautó.

Szabadtéri Színpad

Duna kilátás

A Zöldvendéglőben

Zene, szórakozás.

Tó mellett, hídon át

Gyönyörű út vezet

Úttörővasúton

Bejárni élvezet.

Most a városon át

Visz a mikrobuszunk

Óváros végén a

Kikötőbe jutunk

Óriás daruk az

Égfelé merednek

Lent a Dunán pedig

Sportolók eveznek.

Utunk végéhez ért

Aki megéhezett,

Halászcsárdában kap

Finom ételeket.

Még egy pillantás a

Hömpölygő Dunára.

Kedves Utasaink!

A viszontlátásra.

 

A közlekedés igazi nagy ünnepe 1963. június 29-én volt, amikor az új hajóállomás felavatására került sor, amelynek megépítését néhai Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter és dr. Bélay József, a MAHART vezérigazgatója tette lehetővé.

Szombaton avatják a hajóállomást

Felépült városunkban a Duna legszebb és legkorszerűbb hajóállomása, amelyet a Dunaújvárosi Tervezőiroda mérnökei: dr. Pável Gyula, Szente László és Nagy Sándor terveztek. Építésére a MAHART 3 millió forintot fordított.
A földszintes és emeletes részből álló állomásépületet fedett folyosó köti össze. A földszintes részben helyezték el az irodát, a pénztárt, az üvegfalú nagy várócsarnokot és a büfét. Az emeletes részben raktárakat, fent pedig két összkomfortos lakást, továbbá a nemzetközi hajózásban résztvevő hajósok részére négy vendégszobát és fürdőt építettek.
A hajóállomás 96 vasbeton cölöpön áll, a cölöpök 7—7 méter mélyen nyúlnak a földbe. az épület előtt meghagyták a két öreg tölgyfát, amelyek nemcsak díszei a környéknek, hanem esetleges jégzajlásoktól is védenek. A tervezők és az építők a rendkívüli áradásokra és jégzajlásokra is gondoltak. Hogy az épület a mozgásoknak és töréseknek ellenálljon, vasbeton alapjait csuklós szerkezetűre építették. A földszinti ablakok és az ajtók tokjai fémből készültek.
A Hídépítő Vállalat dolgozói az elmúlt három hónap alatt elvégezték a belső válaszfalazást és a szerelvényezést. Június elején lebontották a hajóállomás régi épületeit. Most a Városgazdálkodási Vállalat parképítői dolgoznak az állomás tereprendezésén és parkosításán. Az állomás mögött autóparkírozó hely is épül.
A modern vonalú hajóállomás ünnepélyest felavatására szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor. Erre az alkalomra a Dunaújváros tengerjáró hajó is városunkba érkezik, fővárosi vendégekkel. A tengerjáró hajót városunk lakói egész napon át megtekinthetik. Az avatáson Rónai Rudolf miniszterhelyettes mond ünnepi beszédet. Az ünnepségre a városból sűrített autóbusz járatot indít az AKÖV.

Kicsi, és a nagy

Épült: Gheorgiu-Dej, Budapest

Vízrebocsátás: 1963 április

Hordképesség: 1180 DWT

Legnagyobb hossz: 81,50 m

Hossz a függ. között: 75,40 m

Legnagyobb szélesség: 10,60 m

Oldalmagasság: 4,70 m

Legnagyobb merülés: 3,10 m

Sebesség: 12 csomó

Főgép típusa: Láng 8 LD 315 RF

Épült: Láng Motor és Gépgyár, Budapest

Főgépteljesítmény: 2x800 LE

Személyzet létszáma: 23 fő

Az avatóünnepség szónoka Rónai Rudolf közlekedési és postaügyi miniszterhelyettes volt. A vendégek a Dunaújváros nevű 1300 tonnás tengerjáró hajóval érkeztek az ünnepségre, közöttük üdvözölhettük Földes Lászlót, a belügyminiszter első helyettesét és Szarka Károly külügyminiszterhelyettest, akiket a város vezetői fogadtak. A hajó az úttörőzenekar indulója kíséretében érkezett a hajóállomásra. Nagyszerű látvány volt a Dunaújváros, amelyet Fiikei Sándor hajóskapitány vezetett. A hajó az ünnepség után a város lakóival tett egy-két fordulót a Dunán, s néhány óra alatt sok százan tekintették meg a kitűnő alkotást. A Dunaújváros tengerjáró 1964. április 30-án újra a városba látogatott. Ekkor érkezett haza első tengeri útjáról. A hajó személyzetét nagy szeretettel fogadtuk.

dokkban

Az m/s "Dunaújváros" (hívójele: HAAB) a "Hazám "-sorozat hetedik tagjaként épült a DETERT részére, majd a MAHART tulajdonába került. 1973-ban eladták a Singapore-ban bejegyzett Ningpo Shipping Co. hajózási vállalatnak. Új tulajdonosa "Ningpo Violet" névre keresztelte.

Bár stílusidegen, mégis érdemes felidézni egy magánbeszélgetést, amelyet a könyv egyik szerzője folytatott egy volt tengerésszel, aki a sorozat több hajóján is megfordult: "Akkoriban nagyon jó volt tengerésznek lenni. Sorba jöttek az új hajók. Azt hittük, hogy mindig így lesz-" 1975-től a hajó neve "Carpenter", 1977-től "Anna-Minak", 1979-től "SunnyL.". Annyit tudunk biztosan, hogy az egykori "Dunaújváros" 1981-ben még létezett. A hajó utolsó parancsnoka magyar lobogó alatt: Tardi Attila tengerészkapitány. A nagy múltú magyar Duna-tengerhajózás végzetének kezdete 1969-re tehető. Ekkor hozta a MAHART azt a döntést, hogy a folyam-tengeri hajóit nem engedi többet a Dunára. Rakományaikat azontúl valamelyik torkolati kikötőben kellett felvenniük belvízi áruszállítóról, illetve arra átrakni. Ezzel a speciális építésű hajókat kivonták speciális környezetükből. Ezzel elkövették a magyar hajózás történetének egyik legnagyobb tévedését, amelynek következményei máig hatnak.

Szalki-sziget (ami maradt) 2005 májusában - Képtár

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET