Legszomorúbb látvány számomra egy agyonszabályzott gép, ahol a felhasználó óhatatlanul is kevesebb dologhoz fér hozzá. Nyilván ez egy oktatási intézményben teljesen más, a diákok jobb, ha nem tudják módosítani a nekik tetsző elemeket, meg amúgy is, biztonságosabb ha egy szabályzott mederben folyik az oktatás, ha leül egy gyerek a gép elé, a következő órán is hozzá tudjon férni a neki megszokott/beállított tartalmakhoz. Ettől függetlenül természetesen vannak határok... és törvények, mint azt egy korábbi blogbejegyzésben ecseteltem.
Új gépekkel már egy egészen más struktúrát próbáltam kialakítani, ennek következtében a tanári gép a tanuló gépek proxy szervere, viszont ennek következtében jó, ha a gyerekek már nem tudják módosítani a beállításokat. Mezei felhasználóként - tudja, ezzel kikerülheti azokat a megszorító intézkedéseket, amiket néha meg kell hoznia a tanárnak.
Folytatódik, egészen pontosan ma lesz a 3. évadnyitó része a History csatornán, nem néztem minden nap, de az utolsó információim még nyárról szóltak, erről korábban írtam is. Örülök, hogy nem kell addig várni.
Gyarapodunk, egyre komolyabban vesszük a világot, rá-rácsodálkozunk a világra, és kis kiütések hozzák ránk, szülőkre a frászt. Gyors összezuhanás, világvégén beköszöntünk, majd összeült a konzílium, védőnő, gyerekdoki, és bízván a kezelés sikerében, várjuk hogy mielőbb rendeződjön a helyzet. No para! Lesz ennél még cifrább is, ezzel bíztatnak minket a már tapasztaltabb "versenyzők".
édes álom
Anya találta, aranyos....:
Ha a baba beszélni tudna... Egy újszülött üzenete édesanyjához:
1. Nem azért sírok, hogy megnehezítsem az életedet. Azért sírok, mert valami baj van. Még ha nem is látszik másból.
2. Vadiúj vagyok. Nem irányítom teljesen az idegrendszerem. Szervezetlen vagyok. Megnyugtat, ha veled vagyok, hallom a szívverésed, érzem az illatodat… Segítesz ezzel nekem.
3. Az, hogy nem bírom abbahagyni a sírást, nem a te hibád. Tudom, hogy megteszed, ami tőled telik. Még csak most ismerkedünk egymással. Eljutunk majd oda…. tarts ki, kérlek.
4. Te vagy az egész világom. A mindenem. Rajtad kívül nem is ismerek mást. Senki sem tudja mindazt biztosítani számomra, amit te igen.
5. Nem kell sírnom. Nem erősíti a tüdőmet, sem más előnye nincs.
6. A stresszhormonok, melyek felszabadulnak, amikor sírok (és velem maradnak egy életre) csökkennek, ha a karodban tartasz ilyenkor.
7. Kérlek, szoptass meg. Mindegy, mennyire sokszor kérem. Felejtsd el az órát és hogy milyen fáradt vagy. Ha a szoptatástól abbahagyom a sírást, kérlek, szoptass meg.
8. Ne hallgass senki másra! Se a szomszédra, se a nagynénédre. Felejtsd el a könyvet, amit olvastál az önnyugtatásról. Csak rám hallgass. És magadra. Felejtsd el a külvilágot.
9. Nem tudom megnyugtatni önmagam. Lehetetlen. Ha abbahagyom a sírást, amikor magamra hagysz, az azért van, mert feladtam a reményt, hogy megvigasztalsz.
10. Ha elérted a végkimerülést, kérj segítséget – a mosogatnivalóval, a mosással, a főzéssel. Ha jól elvagyok más karjában, akkor az időt használd zuhanyzásra, vagy hogy igyál egy csésze teát.
11. Tudom, ezt nehéz hallani: olyan világban élünk, mely mások érdekeit helyezi előrébb. Az én szükségleteim valósak, és valóban szükségem van rád – még ha ez azt is jelenti, hogy fél kézzel kell ebédelned, mosatlan hajjal. Én a te kisbabád vagyok. Te az anyukám vagy.
12. Mindez nem tart örökké. Most ugyan úgy tűnhet, mert a gyermekágy időtorzításában létezünk épp. Ha most megvigasztalsz, hamarabb leszek nyugodt baba. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek az időszaknak vége szakad majd, nem fog életed végéig tartani. És noha nem fog majd hiányozni a sírásom, a bölcsebbik feled hálás lesz majd, hogy bíztál bennem és magadban, kezdettől fogva.
Hétvégén ünnepeltünk, Lili egy hónapos lett, és egy kicsit mi is megünnepeltük a szerelmesek napját, korzóztunk Velencén, és igyekeztünk kipihenni magunkat, próbáltunk feltöltődni. Több/kevesebb sikerrel tálán egyszer ... :)
szerencsére jó az alvókája
Felavattuk az új játszószőnyeget is, láthatóan délután egyre több időt tölt ébren, és lassan a kis kezét is elkezdni használni, az ösztönös szorítás már kezdetektől megvolt, vannak pillanatok és rövidebb-hosszabb hisztik is, amikor ökölbe szorított kézzel próbálja nyomatékosítani a mondanivalóját.
3-4 óránkénti etetések, esti - kihagyhatatlan - fürdetések, amit láthatóan Lili nagyon szeret, tündéri nagy szemek, felejthetetlen pillanatok....
A munkahelyi Facebook néven is emlegetett Slack meggyőző statisztikával rendelkezik, már cégek ezrei teszik ezzel egyszerűvé a munkahelyi kommunikációt.
(...)
A Slack nem csak iPhone-ra és Androidra tölthető le ingyen, de számítógépen is használható erről az oldalról, amely nagyon hasznos kis cégek napi munkájában. Az app olyan, mint egy munkahelyi chat és e-mail szolgáltatás egyben, de a lehető leginkább kézre eső módon. Egyszerű felületen tudunk chatelni munkatársainkkal, valamint – akár Dropbox-fiókból is – dokumentumokat megosztani egymással, de képek is tölthetők fel.
Ha van egy projekt, amelyen egyes emberek dolgoznak, akkor egy hashtaget használva elkülöníthetjük a többi üzenettől, így csak azok foglalkoznak vele, akik érdekeltek a munkában. Az adott témákban érkező hozzászólásokról értesítést kapunk. Mivel számítógépen és a legtöbb mobilon is ingyen és bármikor használható, nem kell különféle szolgáltatások (Gmail, Skype, SMS, Facebook Messenger stb.) között váltogatni a kollégáknak, elég ezt az egyet használniuk.
Ha nem is fogja megváltoztatni a munkahelyünket, ahogy a fenti cikk ígéri, de mindenképpen érdemes foglalkozni a munkahelyi belső kommunikáció lehetőségeivel.
Annak idején volt a telefon, aminek persze az volt a hátránya, hogy nincs mindenkinek, nincs mindenhova bekötve, ha nincs valaki a helyén, akkor hiába csörgetjük az üres irodát, jobb esetben cetlire kiírhattuk az üzeneteket. Aztán jött a levelezés, már persze akinek jutott munkahelyi cím, elvégre beosztással él az ember, de az ingyenes fiókoknak köszönhetően ez egyáltalán nem okozott gondot, sőt, egy sikeres munkahelyi internetcsomag-váltás után már korlátlan(nak tűnő) mennyiségű címmel tudtuk megterhelni a szolgáltatót.
Belső csevegőprogramot sem olyan régóta használunk, választásom annak idején az ingyenes LAN Messengerre esett, azóta is remek szolgálatot teljesít, de bizony ennek is vannak határai, többek között a nem azonos alhálózati elemek (pl. 2 wifis router) között nincs kapcsolat, vagy csak nehezen megoldható.
A messenger programmal ellentétben a Slack egy internet alapú szolgáltatás, és rövid használat során teljes mértékben át tudja venni a feladatot, kellőképpen meg tudja könnyíteni a mindennapi munkáinkat. Munkahelyi címek itt igazán hasznosak, ezekkel regisztrálva külön kis "vállalati" csevegős-fórumos belső kis fórumot kaptunk, a fájlküldés egyszerű, utólag is, bárhonnan, bármikor elérhetőek, nekem személy szerint még a telefonra telepíthető kliens is hasznos lesz, ha éppen nem a gépemnél ülök.
Asztali számítógépen hivatalosan - egyenlőre - csak böngészőn keresztül lehet elérni virtuális kis üzenőfüzetünket, de rövid utánajárással megtaláltam a választ a legfontosabb kérdésre:
Röviden összefoglalva: remek koncert volt. Ez pontosan abban az évben volt, amikor városunkban szerepelt "magaMága", így egészen üdítő szín-, és hangfolt volt februárban, Beke Beátának ez a remek kezdeményezése. Színpadra léptek a zeneiskola tanárai, barátok, és Beáta egykori tanára is, hogy akár évekkel később is legyen miről beszélni, felidézni ezeket a remek pillanatokat. A koncert végén kértük Beát, legyen rendszeres, hagyományteremtő ... Nos ha jól sejtem, ebből lett a Quintia Zenekar, akikkel szintén öröm találkozni városunk rendezvényein, színpadain...
Hogy még teljesebb legyen a visszaemlékezés, segítségül hívom a hírlap archívumát, Boda András tollából a következőket olvashattuk:
Egy kis (nagy) helyi zene
Dunaújváros - Még harminc széket kellett lehozni a Bartók aulájába... - pénteken még azt mondtam volna, vakon vezessenek a népkonyhára, ha valaha helyi koncerttudósításban ezt le kell írnom.
Erre tessék, nesztek, kishitűek: szombaton este tumultuózus jelenetek egész sora fogadta a Bartók Kamaraszínház aulájában összesereglett nézőket, többször is be kellett mondani, hová menjenek az egyre és egyre csak érkezők. Tényleg nem tudom, min/kin voltak utoljára ennyien, sem azt, ki vonzott volna be ekkora publikumot - Beke Beáta gitárművész, a Sándor Frigyes Zeneiskola tanára valamit nagyon tud: a zenélésen kívül a közönségszervezésről is. Örömteli látvány volt.
Azután pedig következett jó néhány, nem kevésbé örömteli hallvány - egy Vivaldi örökbecsű, a D-dúr mandolinverseny gitár-átirata vezette például fel a koncertet. Az első tételben többnyire két önálló, egy időben, nem is akárhogy kavargó szólam életre keltése hárult a szólistára; aztán következett a remekmű második, lassú tétele, az a csodálatos örökzöld, ami minden őszről szóló, a közszolgálati tévében leadott filmetűd kísérőzenéje, tényleg mindenki ismeri. Éterien finom, szívet-lelket töltő volt a játék, kellemessé, amolyan laza otthon zenélőssé fűszeresedett a levegő, nem mellesleg pedig zse-ni-á-li-san kísérték Beke Beátát a trió tagjai: Horváth Diána (hegedű), Major Kornélia (gordonka), Kondor Péter (brácsa).
Eredetileg hegedűre íródott a következő mestermű, Bach a-moll szólószonátájának egy tétele - ennek előadása sem volt akármilyen teljesítmény: majd Bartók Román népi táncok című csodálatos klasszikusa következett, amelyben Horváth Diána vitte - szó szerint - a prímet, Beke Beáta pedig akkordfűzésből mutatott (mester)iskolát.
Két latin mű jött, ismét szólóban - a második, Villa-Lobos prelűdje volt az erősebb: s folytatódott ez a temperamentumos spanyolos vonal, s (említést érdemlően szép gesztus a meghívó részéről) csatlakozott a muzsikáláshoz Beáta zeneiskolai tanára, Tornai Péter is. Kettősük - a szó legnemesebb értelmében vett - kulturált játéka élményszámba ment.
Csakúgy, mint Németh Irma világszínvonalú éneklése, Juhász Balázs (ütőhangszerek) koncentrált játéka a következő Farkas Ferenc-műben, a Lovagi énekekben.
Aztán jött az a kísérletinek elnevezett rész, amelyben Beke Beáta és Juhász Balázs - elektromos gitáron, illetve marimbán - előbb a Diótörőből adott elő részleteket, majd egy Pat Metheny- és egy Sting-csodát dolgozott át. Már korábban akartam mondani, nekem egy manósapkányit hosszú volt a koncert: hazafelé jöttem rá, hogy pont ezzel a résszel hosszabb a kívánatosnál. Hozzáteszem: a Fragile-t, bármelyik Metheny-t felőlem selyempapíros fésűn meg tubán is eljátszhatná bárki, akkor is megenném - egy kis plusz fantázia, és slussz. Remek volt viszont a Georgia - nem kis részben a kísérő trióban éneklő-basszusozó Szabó Attilának köszönhetően; a Danza Brasilerában Berdisz Tamás mutatta meg egy dobkiállásban, mi is a szamba - Dorogi Ákos pedig, mint mindig, ezúttal is kiváló volt.
Boda András
Hangképes visszatekintő - képek: Ady Géza, az egykori lazulj.com oldalról
A koncerten Beke Beáta vendégei voltak: Berdisz Tamás( dob), Dorogi Ákos (zongora), Horváth Diána (hegedű), Juhász Balázs (marimba), Kondor Péter (brácsa) Major Kornélia (cselló) Németh Irma (ének) Szabó Attila (basszusgitár) Tornai Péter (gitár)
Egy kicsit mi is kapunk a téli örömökből, végre nálunk is esik a hó! No persze mielőtt teljesen megállna az élet, nem árt az óvatosság, és a megfelelő tájékozottság. Sosem lehet tudni mi vár ránk...
... és a városban /2013
Még téli gumival is a havas úton hosszabb a fékút, így hatványozva érvényes az aranyszabály, miszerint az útviszonyoknak megfelelően válasszuk meg a haladási sebességet, ha már tényleg autóba kényszerültünk.
2014 novemberében már írtam a 62-es út felújításának időszakos hiányosságairól, felidézve, hogy a márciusi nagy havazásban mennyire fontos kellék volt a vezetőoszlop. Most ezek, a felújítás miatt, egyes szakaszokon hiányoznak. Reméltem, hogy idén megússzuk a nagyobb havazást, hiszen mostanában 1-2 cm is hatalmas káoszt okozhat, ilyenkor a legapróbb közlekedési kellék is életeket, és értékeket menthet.
Érdeklődő levélben kértem a közútkezelő véleményét a hiányzó vezetőoszlopokról. Íme a válaszlevelük:
A 62. sz. főút korszerűsítése során a Kivitelező – az előzetes ütemtervet meghaladó mértékben – végezte a munkálatokat, így a 2015. júliusi befejezési határidőre megújult főúti szakaszokon közlekedhetünk. A 6. számú főúttól az M6 autópályáig tartó I. szakasz teljesen elkészült, a végleges közúti jelzéseket, jelzőtáblákat, burkolati jeleket, vezetőoszlopokat is elhelyezték. Az alkalmazott útépítési technológiák (és ezzel kapcsolatos minőségi előírások) azonban nem teszik lehetővé a téli munkavégzést, ezért a munkálatok szünetelnek. Az említett I. szakasz kivételével a többi szakasz építésének előrehaladása megfelelő, de az útépítés még nem fejeződött be, hiszen egy-egy szakaszon még a régi burkolat van, jelentős hosszokon pedig a kötőréteg aszfaltozása történt meg. A kopóréteg tavasszal épül majd. Mindenütt el kellett azonban készíteni az út padkát. A Beruházó-Mérnök-Kivitelező- Útkezelő többször egyeztetve határozta meg a téli időszak forgalmi rendjét. Mivel az út még munkaterület, hiszen vannak hátra munkálatok, ezért ideiglenes forgalmi rendet kellett és lehetett csak kialakítani. Ezért sárga burkolati jeleket festettek, visszahelyezték a csomóponti útirányjelző táblákat, továbbra is érvényesek a „úton folyó munkák” veszélyt jelző és a „60 km/óra” sebességkorlátozást jelző táblák. A rámpáknál és a veszélyes helyeken továbbra is sávos táblák vannak. A közlekedés során ezeket figyelembe véve és betartva álláspontunk szerint biztonságosan járható és üzemeltethető lesz a téli útviszonyok között is az út.
Nyilván, ha a hó elfedi a fehér felfestést, a sárgát is el fogja, az út szélére kihelyezett segédeszközök, tereptárgyak hiányát viszont tényleg nem pótolja semmi, így sötétben, nagy hóesésben tényleg csak nagyon óvatosan közlekedjünk, és természetesen várjuk hogy teljes hosszában kész legyen a főút. Addig is figyeljünk, természetesen ne csak a 62-es úton.
Vigyázzunk magunkra és egymásra, óvatosan vezessünk!
Csodálatos egy hét áll mögöttünk, minden nehézségével együtt. Lili születése után alig vártam, hogy otthon legyek a kis családommal, tudjak segíteni.
Vicces videó, de mit is várhatunk amerikai apukáktól, még akkor is, ha jómagam is most tettem tisztába első alkalommal ilyen csöppséget....
Természetesen nálunk mindez gördülékenyebben ment, és megy is, a mai pelenkák kialakítása miatt pedig nagyon könnyen megtanulható, pár mozdulat, és minden a helyén van. Felejthetetlen pillanatok a fürdetések, az etetések, kihagyhatatlan események. Aki csak teheti, amennyi időt csak a családjával tud tölteni, maradjon velük, megéri!
Pár hetesen természetesen még nem sok igénye van a gyermeknek, az idő java részében alszik, 2-3 óránként eszik, ilyenkor próbálja feltérképezni és megismerni a környezetét, ilyenkor tesszük tisztába, este pedig a fürdetés ceremóniája zárja a napot.
Óvjuk, védjük Lilit, szinte már-már az az érzésünk, hogy túl sok a takaróréteg rajta, az erős fényeket is kerüljük még, hangzavar meg eddig sem volt jellemző, se a lakóközösségünkre, sem ránk.
rutinszerzés
Legkényesebb feladat a pelenkázás, és az öltöztetés. Törékeny kis kezeinek, lábainak behajtogatása nem kis félelemmel töltött el az első percekben, és még azt sem lehetne mondani, hogy segítőkész lenne a kis hercegnő. Türelem... és megjön majd a rutin is.
Pelenkázás pedig... a pisi/kaik akkor is jön, amikor épp nincs rajta pelus. :) Van ilyen, megesik.
kényeztető fürdő
Jó tanács kezdő szülőknek: minden legyen megfelelően előkészítve, legyen kéznél ami csak kelleni fog, mert gyakran megesik, még a két kéz is kevés lehet. Utólag pedig jobban is járunk, ha saját magunkon segítettünk 1-1 jó helyre előkészített pelussal, krémmel. Ezen felül, nem izgulni, határozott mozdulatok, semmi kapkodás.
A múlt héten átléptük a 3 kg súlyhatárt, szerencsére jól fejlődik Lili, a szemészeten sem találtak semmi okot az aggodalomra, és eddig nagy sikerrel kerülgetjük az influenzát is. Ami pedig az alvást illeti, igazán szerencsések lehetünk, úgy érzem az átaludt 3-4 órák nagyon biztató jelek lehetnek, hogy a későbbiekben is jó alvókája legyen a gyereknek.
jóbarátok vigyázzák az álmát
Eszik, és szinte megáll az élet, amikor etetés közben azokkal a nagy, tágra nyílt szemekkel néz apára, majd nemsokára már félájultan, csukott szemekkel folytatja a fejedelmi lakomát, hogy a végén ájultan, tátott szájjal kerüljön vissza ágyikócskájába.
Talán az első két nap volt, amikor óracsörgésre mentünk etetni, aztán rájöttünk, hogy jelzi ha éhes, valamit azt is, ha fáj a hasa. Mára már megtanultuk milyen gőgicsélés ha éhes, ha fáj valami, vagy ha éppen kis kezecskéjével magára húzta a takaró szélét.... a bébiőr segítségével azonnal halljuk a másik szobából a hangját, ugrunk ha kell.
pihi apával
Még mielőtt azt hihetné az olvasó, hogy ilyen tökéletesség nincs is... természetesen a gyereknek van hangja, fájt is a hasa, volt nehezen elalvás is..... mindezekkel együtt nagyon-nagyon szeretjük, és a tőlünk telhető maximummal azon vagyunk, hogy minél könnyebb legyen neki átvészelni ezeket a nehezebb pillanatokat is.
hiszti a fürdés után :)
Pár szóban pedig anyáról is: elválaszthatatlan kötelék miatt minden apró hangra figyel, szinte lehetetlen küldetés éjjel hangtalanul megetetni a gyermekünket, így a pihenés nem is lehet számára annyira aktív. Amiben pedig ennek ellenére segítségére lehet a párja, jelen esetben én: mosogatás, mosás, teregetés, bevásárlás, apróbb ételek elkészítése.... stb.
Nehéz az aranyközép megtalálása, de törekedjünk a harmónia kialakítására, leendő apukáknak tanácsolom, előre gondolják végig mi mindenben tudják megkönnyíteni párjuk mindennapjait.
Ha kényelmesebb, meghajtót is rendelhetünk hozzá, a példán P mint PRINT lett a jelképes meghajtónk, így amit a fénymásolón beszkenneltünk, ebben a mappában meg fog jelenni.
FIGYELEM! A TOSHIBA e-STUDIO280 csak fekete-fehérben szkennel!
