Emlékszem a 90-es évekre. A híreket még a vibráló dobozból, vagy a rádióból kaptuk, jobb esetben még figyeltük is, lemezmegjelenéssel kapcsolatos plakátok szinte nem is voltak a városban. Mégis, nagyjából tudtuk követni az eseményeket, így nem maradtunk le a lemezmegjelenésekről.
Vidéken kicsit lassabb volt igaz az új hanghordozó beszerzése, volt olyan is, amikor a boltos nem is hallotta hogy új album jelent volna meg, de olyanra is tisztán emlékszem, hogy, 9 órás boltnyitás helyett, csak majd fél órás késéssel jött meg az eladó, de a lényeg, nála volt szerencsére ...
1992 október
Örömmel vettem, hogy városunkban is időre megérkezett az új album, kazetta formájában veszem meg az Elmondatott albumot, a dunaújvárosi Kék Duna Áruház földszintjén. Rohanok haza, táskámat levágva vágtatok be a szobámba, a ballagásra kapott kétkazettás magnóba szinte tokkal együtt kerül be a kazetta. Remegő ujjakkal nyomom le a PLAY gombot, és indul a zene... (ami azóta is az egyik kedvencem)
Még szerencse, hogy kis bütykölésekkel külön, nagyobb teljesítményű hangfalakon hallhattam, illetve panellakás lévén a falszomszéd is részesülhetett belőle, - ennek lehet nem is örült annyira - többször visszatekertem, újra, meg újra meghallgattam, és ez így ment még pár napig, készültem sok más rajongóval együtt a novemberi nagy lemezbemutató koncertre Bonanzás világtalálkozóra
A lemezborító kép, festmény, illetve megújult bonanza logó nagyon sokáig díszítette szobámat, és bevallom őszintén, a hajamat is ugyanúgy felnyirattam, mint akkoriban Kovács Ákos.
2015 szeptember
Nincsen már Bonanza Banzai. "Csak a dal" maradt nekünk, barátoknak, "techno testvérek"nek, ezeken pedig időről időre elmerengünk, a fiatalságunkat jelentik ezek az örök kedvenc dalok. Bár a zenekar 1994-ben feloszlott, Ákos maradt. Nem csak "Még egyszer", sokszor. Koncertek, turnéállomások, privát, és nem privát alkalmak, Borpatikás esték, dedikálások, rajongói oldal szerkesztése... örömmel gondolok vissza ezekre az időszakokra.
Az idő múlásával, és a technika fejlődésével már lassan a CD lemezeknek is búcsút mondhatunk, az online felületek térhódítása egyértelmű, talán unokáink is csak szájtátva fogják hallgatni a meséket azokról az időkről, amikor még "valamiféle poháralátét"ről szólt a zene.
Ahogy Bonanza nincs, úgy a CD boltok is eltűntek, nekem sem kell már kutatni, épp hol érkezett meg a friss album. Ma egyszerűen csak felkeltem, és bekapcsoltam a gépet, ahol az online zenegép még emlékeztet is, itt van, lehet hallgatni. Tessék. Íme...
Hallgatom. Aztán "Még egyszer". Hol karcos, hol lágy, igazi szintipop, hol átléptetem a már ismert dalokat, hol újra átélem újra és újra a kellemesebbnél kellemesebb pillanatokat. Magával ragad, és nem enged. Aztán egyszer csak ott a vége. Elmondatott... Valami véget ért...
de ..
meg lehet hallgatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése