A tévé kékes bársonyával kibélelt világ
Arwa Damon, a CNN riportere tavaly Európában kísérte végig a menekültválság állomásait. Ő volt például az egyetlen újságíró, aki menekültekkel együtt töltötte az éjszakát azon a vonaton, amit a hatóságok csapdának használva több mint 24 órán át állomásoztattak a bicskei vasútállomáson. A veterán haditudósító először beszélt tavalyi magyarországi élményeiről a hvg.hu-nak.
hvg.hu: A magyar határhoz a menekültválság csúcsán, tavaly augusztus végén érkezett meg, majd több mint három héten át tudósított Magyarországról. Rengeteg harcedzett hazai és külföldi újságíró mesélte nekem, mikor a helyszínen dolgoztunk, hogy az itt látottak még őket is megviselték. Ön hogyan élte meg a terepmunkát Röszkén és a Keletinél?
A. D.: Életem legnehezebb munkáját végeztem a szerb–magyar határon, pedig több mint tíz éve tudósítok Irakból, Szíriából és más közel-keleti gócpontokról. Amikor először csatlakoztunk rá a menekültútvonalra a szerb-macedón határon, olyan kérdéseket és félelmet tapasztaltunk, amihez már hozzászoktunk az aktív háborús zónákban, a frontvonal közelében, amikor hordóbombák hullanak lakóházakra, vagy olyan borzalmas erőszak tombol, amit itt sokan el sem tudnak képzelni. De az embert végtelenül megrázza, mikor ugyanezt Európa déli határán hallja viszont. Annak az Európának, ami annyira büszke erkölcsi tartására, elveire, az emberi jogok tiszteletben tartására.
Ezt éltük át Magyarországon is, amikor az út mellett a pusztában, ahol szintén teljesen magukra voltak hagyva, főleg az elején, amikor semmilyen ellátást nem kaptak. Nem volt víz, nem volt étel a közelben, akkor még segélyszervezetek sem mutatkoztak. Órákig, sokszor napokig itt várakoztak úgy, hogy senki nem kommunikált velük, nem tudták miért és meddig kell várniuk, hol kaphatnak orvosi ellátást, amíg várakoznak. Ezután következtek be azok a szélsőséges esetek, amikor az emberek áttörték a rendőrsorfalat és elkezdtek futni a kukoricásban, vagy amikor a tömeg megindult a budapesti pályaudvarról Ausztria irányába az autópályán.
A kivonulás alatt történt az egyik legmeglepőbb eset is, amikor teljesen véletlenszerűen jelentek meg tömegével helyiek az autópálya szélén, hogy vizet, száraz élelmet és egyebet osztogassanak a menekülteknek. Én úgy érzem, vagy úgy tapasztaltam, hogy az európai menekültkrízis sok szempontból a legrosszabbat és sajnos jóval kisebb mértékben a legjobbat hozta ki az emberekből. Ott voltak az önkéntesek, ott voltak a segélyszervezetek. Ha mindez nagyobb méretekben történik, ha valóban ez lett volna az általános reakció a menekültáradatra, akkor Európának nem csak az egyébként is elkerülhetetlen tömeggel kellett volna megküzdenie, de lehetősége lett volna egy ellen-narratívát létrehoznia az Iszlám Állam brutalitásával szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése