7NAP! Nem így terveztem, de mégis, csupa hetesekkel is, de elérkezett ez a nagy nap is, bár ez mit sem változtat azon, hogy ma is dolgozni kell, és a mára tervezett bejegyzés sem maradhat el...
40 évvel ezelőtt egy pesti kórházban születtem, szüleim nagy-nagy örömére. Azóta eltelt pár év, számolva-számolatlanul is kétszer húsz, elég sok mindenben volt részem, jóban, rosszban. Ez a rendhagyónak mondható bejegyzés most szóljon egy kicsit az elmúlt éveimről, ami belefér 7 apró szemelvénybe. Ettől lesz egész - ma is. Start! Most és itt.
Kisoroszi (1983)
Nem emlékszem az első kempingezésünkre, de igazi "törzslakó" kempingezőkké váltunk az évek-évtizedek alatt. Mit lehet tudni magáról a kempingről, Kisorosziról? A Szentendrei-sziget északi csücskében, a falun túl, egy igazi vadkempingként indult a kempingezés mondhatni hőskorában, amikor már nem csak a hajóval közlekedők kiváltsága volt a sátrazás. Rengeteg külföldi, vagy éppen városból kiszabadulni vágyó kempingező lepte el a spicc környékét, már akkor, amikor még csak egy hideg vizes csap volt kivezetve a kemping bejáratához. Aztán persze későbbiekben megjelentek a "modern" pottyantós wc-dombok is, a területről kitiltották a kocsikat, ennek ellenére minden évben voltak okoskodók. A vadregényes tisztással szabdalt csúcs persze már rég a múlté, de a környezetet semmi sem veheti el, Visegrád, Nagymaros látványa a mai napig magáért beszél, kirándulásnak akár egy napra is nagyon ajánlott.
Kajakozások, kenuzások, túrázások a környékre, 1-1 átizgult magasabb vízállás, augusztus 20-án hatalmas tábortűz, vagy éppen vak sötétben bebotorkálás a faluba, majd vissza, kamaszkoromban szerelmetes pillantások a kivilágított Fellegvár "tövében"... A nyár nekünk erről szólt elsősorban.
Katonaság (1998)
esti mese helyett...
Nem emlékszem az első kempingezésünkre, de igazi "törzslakó" kempingezőkké váltunk az évek-évtizedek alatt. Mit lehet tudni magáról a kempingről, Kisorosziról? A Szentendrei-sziget északi csücskében, a falun túl, egy igazi vadkempingként indult a kempingezés mondhatni hőskorában, amikor már nem csak a hajóval közlekedők kiváltsága volt a sátrazás. Rengeteg külföldi, vagy éppen városból kiszabadulni vágyó kempingező lepte el a spicc környékét, már akkor, amikor még csak egy hideg vizes csap volt kivezetve a kemping bejáratához. Aztán persze későbbiekben megjelentek a "modern" pottyantós wc-dombok is, a területről kitiltották a kocsikat, ennek ellenére minden évben voltak okoskodók. A vadregényes tisztással szabdalt csúcs persze már rég a múlté, de a környezetet semmi sem veheti el, Visegrád, Nagymaros látványa a mai napig magáért beszél, kirándulásnak akár egy napra is nagyon ajánlott.
NAGYONzöld, NAGYONszeretem
Kajakozások, kenuzások, túrázások a környékre, 1-1 átizgult magasabb vízállás, augusztus 20-án hatalmas tábortűz, vagy éppen vak sötétben bebotorkálás a faluba, majd vissza, kamaszkoromban szerelmetes pillantások a kivilágított Fellegvár "tövében"... A nyár nekünk erről szólt elsősorban.
Katonaság (1998)
nem sok és főleg nem túl jó minőségű képek egyike - ott vagyok
Soha nem akartam katona lenni. Frissen levizsgázva épp már kezdtem dolgozni, és szilveszterkor - hosszú hajjal, még arra koccintottunk, én soha nem leszek... Mindent megtettem ennek érdekében. Az utolsó értelmetlennek tűnő sorozáson mielőbbi végzés reményében találomra végigjelölgettem az IQ tesztet, a doktor elé kiterítettem az orvosi papírjaimat, végighallgattam az intelmeket, megnéztem majd minden szögből, majd egy C kategóriával távozhattam. Akkor még nem sejtettem mire lesz ez jó, de hamarosan megtudtam, allergiámnak köszönhetően, a terepgyakorlatok közelébe sem mehettem, így már az első alkalommal kiderült, míg a többiek kint "levegőztek", én bent takaríthattam a porceláncsészéket.... Soha többet nem kértem felmentésemet a kinti események alól.
Sok-sok emlékezetes élmény közé tartozik a kiképzés utáni első "éles" találkozó az épp leszerelés előtt álló katonákkal, akik tőlünk, kopaszoktól szedték be a hiányzó leltári eszközöket, ruhadarabokat. Aztán megismertük a tiszthelyetteseket, akik majd minden délután az üveg alján át látták a világot. Megtanultunk alkalmazkodni, ki így, ki úgy. Tettük a dolgunkat, próbáltunk nem törődni az értelmetlennek tűnő dolgokkal, őriztük a laktanyát, és a roncsokat, amik persze papíron egy működőképes hadsereg képét mutathatták. Szerencsénkre eseménytelenül telt el az a 9 hónap, a világpolitika nem szólt bele, így egy őszi napon végre - utoljára kiléphettem sok más sorstársammal az életet jelentő kapun.
Édesanyám úgy engedett el, hogy majd ott megtanulom mi az a fegyelem, igazi férfi leszek ha kijövök. Kijöttem, de nem nem éreztem a változást. Amit megtanulhattunk, magunkkal hozhattunk, azzal nem dicsekednék senkinek. Ha bárhol felmerül a katonaság témája, elsők között tudom azt mondani, hogy NE. Vannak ennél sokkal hatásosabb, életre felkészítő tevékenységek, amikkel nem lehet derékba törni egy fiatal életét fölöslegesen.
Édesanyám úgy engedett el, hogy majd ott megtanulom mi az a fegyelem, igazi férfi leszek ha kijövök. Kijöttem, de nem nem éreztem a változást. Amit megtanulhattunk, magunkkal hozhattunk, azzal nem dicsekednék senkinek. Ha bárhol felmerül a katonaság témája, elsők között tudom azt mondani, hogy NE. Vannak ennél sokkal hatásosabb, életre felkészítő tevékenységek, amikkel nem lehet derékba törni egy fiatal életét fölöslegesen.
Burger King (1995-1996)
felfelé a ranglétrán
Iskola mellett, majd helyett, röviden így lehet röviden összefoglalni Burger King-es időszakomat. Nagyjából a katonasággal egy időintervallum, mégis sokkal értékesebbnek találom így utólag. Nem csak azért, mert hamar előre léphettem a ranglétrán, hanem igen is olyan dolgokra tanított meg ez a munkahely, ami egyben az első hivatalos, lejelentett munkahelyem is egyben, amire például a katonaság nem tudott, és azt hiszem nem is akart. Nagyszerű csapatban, fiatalok között, épp felkerülve Budapestre igazán inspiráló volt az egész, szívesen kipróbáltam milyen egy igazáén pörgős munka augusztus 20-án, vagy éppen szilveszter napján. Ami még meglepőbb volt számomra, az a január elsejei sorbanállás nyitásra várva, az emberbarátnak nem mondható mínuszokban.... Váci utca.
az első bankkártyám
Persze a vendéglátás mókuskereke sem egy könnyen megszokható dolog, minden elismerésem azoknak, akiknek csak munka-, és szabadnapjai vannak. Ünnepnap, szinte soha.
Tanulmányaim folytatásával ez az időszak is véget ért, de büszkén viszem magammal az emlékeket.
Zenekari táborok
barátságban a táborban dolgozókkal (is)
Igazán nagy zenész családnak számítottunk, mindenki valamilyen hangszeren játszott. Édesapám hegedűt, brácsát oktatott, valamint vonószenekart, kamarazenekarokat vezetett itt Dunaújvárosban és Pesten is, édesanyám énekkarba járt heti rendszerességgel, nővérem - velem ellentétben - órákat tudott gyakorolni, bár míg ő hegedűvel bosszantotta a panelházunk lakóit, addig én a szekrény tetején hagytam porosodni a csellómat. Húgom fuvolázni tanult. Gimnáziumi éveimben a csellót a nagybőgő váltotta, majd a pesti komolyzenei tanulmányaimnak épp a fent említett Burger King vetett véget. Bár első feketebárányként én voltam az első, aki feladta a komolyzenei álmait, nem szakadtam el nagyon a zenétől, de ne szaladjunk ennyire előre...
Édesapám jóvoltából rengeteget vendégeskedhettem a pesti zeneiskola nyári táboraiban, illetve ennek mintájára létrehozott dunaújvárosi zenekarnak szervezett táborokban. Míg a pestiekkel Velencére jártunk, addig Dunaújvárosból első alkalommal még Bükkszékre mentünk, majd Balatonfenyves lett hosszabb távon a tábor fő helyszíne. Elsőre még csak vonósok, majd csatlakoztak hozzánk a fúvósok, gitárosok, sok-sok élményt, emléket gyűjtöttünk ezekben az években.
Széchenyi István Gimnázium (1997-2016)
2006 vagy 2007
Életem eddigi legmeghatározóbb időszaka. Második munkahelyem egy kicsivel több mint 18 évig. Ha a falak mesélni tudnának...
Fiatalok, gyerekek között, egy nagyon jó tantestülettel dolgozni felejthetetlen élmény volt. Gólyaavatók, vetélkedők, versenyek, hajókirándulások, ballagások, farsangok érettségik, karácsonyi műsor a kisgimisekkel, és persze a nagyobbak által összeállított sulirádiós műsorok, sulinet, dina, majd magiszter, az első digitális naplók, stúdió, koncertek, vegyeskar, pausa koncertek, Roho, 204, 301....
... pincétől a padlásig.
Egy gyöngyszem 1997-ből. Ciki-, és hosszúhajfaktorság mai győztese...
... én szóltam! :)
FELEJTHETETLEN
Midnight Express (2016-tól)
A zene szeretete a komolyzenei tanulmányaim befejezése ellenére is megmaradt, időről időre felbukkanok zenekarokban, jelen pillanatban a Midnight Express zenekart erősítem, gyengítem basszusgitárral. Gitárosunk, Tóth Pál remek összefoglalója a zenekarról:
A zenekart 2016-ban alapította négy olyan zenész, akik ezt megelőzően több más formációban álltak a színpadon. A zenekar jelenlegi formája 2016. novemberében az énekes érkezésével alakult ki.
Klasszikus-, grunge- és punk rock feldolgozásokat játszanak, olyan neves előadóktól, mint a Scorpions, a The Bates vagy a Europe.
A dalok feldolgozása során saját hangzásvilágra törekednek, amelyhez nagyban járul hozzá az, hogy énekesük egy hölgy, akinek hangja megfelelően harmonizál a keményebb riffekkel és szólamokkal is.
A zenekart – a rövid közös munka ellenére is – néhány alkalommal hallhatta már a közönség Dunaújvárosban.
A zenekar tagjai:
• Tuska Nóra – ének
• Szemenyei Imre – gitár
• Horváth Tamás – basszusgitár
• Morvai Tibor – dobok
• Tóth Pál – gitár, vokál
És hogy hol leszünk láthatóak, hallhatóak legközelebb?
zenekar facebook oldala
Szeretett családom
Akik nélkül nincs nap, akik fényt, és hangot visznek az éjszakába (is), akik elnézik ha egy kicsit eltűnök este, hogy megírjam ezt a bejegyzést....
Köszönöm!
Köszönet szűkebb, és tágabb családomnak is, hiszen nélkülük sem az lennék egészen, köszönöm az elmúlt 40 évet, még legyünk nagyon sokáig Lili szavaival élve:
ha már így együtt vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése