84. A dunapentelei Kékszakáll hat felesége

A dunapentelei Kékszakáll hat felesége

Csalás, sikkasztás, súlyos testisértés és bigámia címen feljelentettek egy szegény villanyszerelőt, aki gazdag mérnöknek adta ki magát

(Saját tudósítónktól.) A dunapentelei Kékszakáll regényes szerelmeiről, feleségeiről, válásairól, verekedéseiről, csalásairól, sikkasztásairól és fosztogatásairól szól az az egyesített feljelentés, amelyet 128.631/1924. szám alatt adott be néhány nappal ezelőtt a rendőrségen négy törvényesen elvált és két törvényes feleség nevében Chobora Emil villanyszerelő ellen dr. Bányász Vilmos ügyvéd.

A "mérnök úr" első három felesége

Chobora Emil, aki a feljelentés szerint polgári foglalkozására nézve villanyszerelő, mérnöknek adván ki magát, hosszú udvarlás után 1917-ben feleségül vette B. Katalin kispesti úrileányt. Három esztendeig éltek boldognak egyáltalában nem nevezhető házaséletet s B. Katalin három gyermekkel ajándékozta meg a "mérnök urat".

A három gyermek azonban nem akadályozta meg Choborát abban, hogy egy szép napon el ne tűnjön a felesége mellől, egyenesen Budakalászra ne menjen és ott feleségül ne vegye P. Máriát. P. Máriának természetesen fogalma sem volt, hogy a "mérnök" úrnak felesége, sőt három gyermeke van, gyanútlanul lépett szerelmesével az oltár elé. Egy évig együtt éltek, gyermek is született, egy esztendő letelte után Chobora megunta második feleségét is s anélkül, hogy törvényesen elvált volna, a változatosság kedvéért most egy budapesti úrilányt vett nőül: F. Máriát. Dunapentelére vitte F. Máriát a "mérnök" úr, hogy megszökjön két másik feleségétől, akik már nagyon a nyomában voltak. Dunapentelén valamilyen kis villanyszerelő-műhelyt rendezett be magának Chobora, dolgozni azonban nem nagyon akaródzott neki. Közben harmadik feleségétől is kisfia született; alig a gyermek születése után azután bekövetkezett az elmaradhatatlan malőr. Második felesége, P. Mária hosszú kutatás után rátalált férjére Dunapentelén, odautazott hozzá, nagy és lármás zavarok támadtak, a bonyodalmakat azután úgy oldotta meg Chobora, hogy második felesége ellen hűtlen elhagyás címen válópert indított és nyugodtan tovább élt harmadik feleségével.

P. Máriának azonban - a feljelentés szerint - búsásan meg kell fizetnie férje még is csak bekövetkezett visszatéréséért. Az élelmes Chobora ugyanis, mielőtt visszatért volna feleségéhez, kikötötte, hogy az asszonynak kell őt eltartania, amire F. Máriának egész hozománya ráment. S amíg az asszony dolgozott, addig Chobora tovább futkosott egyéb szépek után. P. Mária azonban okulva a multakon, magándetektívekkel figyeltette férjét. Rájött arra, hogy nincs az a nő, akinek az ő hites ura tíz perces beszélgetés után házasságot ne ígérjen. Most már azután P. Mária indított válókeresetet férje ellen.

A negyedik asszony

Chobora azonban nem nagyon keseredett el ezen, hölgytársaságokban vigasztalódott, mérnöknek adta ki magát mindenütt, nagy vagyonok urának s a vagyonos mérnök úrnak ismét horgára akadt egy asszony: K. Paula felvidéki úriasszonnyal ismerkedett meg egy társaságban, elvált embernek mondva magát, akinek házasélete nagyon boldogtalan volt, mert megcsalta a felesége és most itt áll árván, nőtlenül, meleg megértésre vágyva. K. Paula férjhez ment Choborához. Ismét lehurcolkodtak Dunapentelére és Chobora az asszony pénzén ismét elektroműhelyt rendezett be. Ott Dunapentelén azután felvilágosították az asszonyt, hogy kicsoda tulajdonképpen ez a Chobora, hogy nem mérnök, nem vagyonos ember és bizony nem egy feleséggel járt már lent Dunapentelén. Az asszony azonban már nem hagyhatta el Choborát, aki amikor az asszony pénzén házat és üzletet vett: a házat is, az üzletet is a maga nevére iratta. Amíg az asszonynak pénze volt, addig Chobora vígan élt. A pénz természetesen lassanként elfogyott és az asszonynak varrással kellett fentartania magát s háztartását.

Chobora először arra akarta kényszeríteni az asszonyt, hogy különböző váltókra vegyen fel pénzt, azután arra, hogy jómódú, vagyonos sógorától kérjen kölcsön. Amikor látta, hogy az asszony sehogy sem tud pénzt szerezni, erélyesebb eszközökhöz folyamodott feleségével és annak első házasságából származói kisfiával. Hangos jajgatások verték fel a kis ház nyugalmát. Az asszony végre megúnta a nap-nap után ismétlődő durva jeleneteket és megszökött Choborától, Budapestre jött.

Az ötödik és a hatodik

Chobora most magára maradt a dunapentelei házban, amely a harmadik feleségéé volt, Chobora rosszul érezte magát egyedül. Valamelyik vidéki városba utazott, ahol sikerült is megismerkednie B. Arankával, akit azonnal le is vitt magához Dunapentelére. Azonban Chobora csalódott: B. Arankának semmi pénze nem volt. Chobora gyorsan intézkedett is: megverte kedvesét és visszaküldte szüleihez. Azután egy másik nőt hozott le, egy darabig együtt élt ezzel is, már-már úgy volt, hogy feleségül veszi, a leány azonban húzódott, nem tetszett neki az egész pentelei história, a faluban is sokat beszéltek már régi feleségekről és régi szeretőkről nagyon terjedtek már a pletykák, aztán meg Chobora is csúnyán bánt a leánnyal. Hosszú kínlódások és tettlegességek után a leány megszabadult Choborától, mielőtt feleségül vette volna, s otthagyta Dunapentelét.

Chobora nagyon elkeseredett. Szakított a szerelemmel s az asszonyokkal. Üzleti alapra helyezkedett. Egy Czeiner nevű embert hívott le Pentelére, társult vele s együtt vezették a villanyszerelő műhelyt. Czeiner csak odalent tudta meg a falubeliektől, hogy Choborának nincs semmije, csak egy csomó törvényes és egy csomó törvénytelen felesége. Czeiner is otthagyta Choborát.

Mégis a férfiak verik meg

Chobora ekkor Budapestre jött és apróhirdetés útján megismerkedett egy hölggyel, akit azután levitt Dunapentelére. De ugyanekkor, egy B-listás hajóstisztviselöt is magával vitt, lent azután mindkettőjüket kifosztotta és éjnek idején dobta ki egyszerre mindkettőjüket a házból.

Azután már nem akadt többet senki horogra. Chobora mint a remete élt Dunapentelén s a feljelentés szerint utolsó bűncselekménye csak az, hogy két segédjét, Keresztesi Ferencet és Magyar Istvánt, akiket szintén Budapestről csalt le Dunapentelére fényes ígéretekkel, mindenükből kifosztotta, úgy, hogy a két villanyszerelő a pentelei villanytársaság igazgatósága által kölcsönadott pénzen tudott csak visszautazni Budapestre. A két segéd azután itt Budapesten alapos bosszút állt Choborán: egy ízben találkoztak Choborával, akit úgy elvertek, hogy lovasrendőröknek kellett kiszabadítani a dunapantelei Kékszakállt.

Az akták ma már a rendőrségen fekszenek. Csalás, sikkasztás, súlyos testisértés és bigámia címén indul meg az eljárás Chobora Emil ellen. Dr. Bányász Vilmos egy előterjesztést adott be a rendőrségre, amelyben Chobora azonnali letartóztatását kéri. Choborát elő is állították a rendőrségre, ahol természetesen ártatlanságával védekezett, mondván, hogy a nők voltak rosszak, ő mindegyikkel jól bánt, különben is, - úgymond - csupán első feleségétől B. Katalintól nem vált el, a többitől vagy elvált, vagy nem is volt velük törvényes házasságban. A rendőrségen még nem döntöttek az ügyvéd előterjesztése felett.

PESTI NAPLÓ 1925. február 5.

A Pesti Napló február 5-iki számában "A dunapentelei kékszakáll hat felesége" című cikkel kapcsolatban a következők közlését kérik:

1. Kobola Emilnek nem volt hat felesége, hanem tényleg volt három válópere, melyek jogerősen befejeztettek. 
2. Ügyfelem magát sem mérnöknek, sem gazdag embernek ki nem adta s vele házasságot kötött nejeit ügyfelem vagyoni és személyi viszonyairól többek közt magam is előre informáltam. Dunapentelei üzletét nem nejei pénzén rendezte be, hanem - mint fentírt község köz- és magánvilágítási és szerelési koncessziójának részbeni tulajdonosa - maga állította fel. 
3. Ügyfelem "bigámiái"-ból pedig csak az igaz, hogy P. Máriával 1917-ben kötött házassága csak azért bontatott fel 1923 március 13-án, mert a válóper körül a kommunisták rendelkezései folytán különböző bonyodalmak merültek föl. 

A cikkben szereplő B. Aranka Robolának neje által felfogadott házvezetőnője volt, ki annak rendjemódja szerint szolgálatából kilépett. 

Ezenkívül ügyfelem két inasát renitens és munkakerülő magatartásuk miatt miatt elbocsátotta.

Tisztelettel: Dr. Martiny László, ügyvéd

PESTI NAPLÓ 1925. március 5.

Sajnos a hírekben már nem olvashattuk Chobora, vagy Kobola mérnök úrról, illetve a tárgyalás végeredményéről, pedig biztos érdekes lett volna az is.

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET