92. Nemzetközi nőnap

Vasárnap Sztálinvárosban. Brigádszállás lakói sétálnak a Május 1 utcán (1953)

NEMZETKÖZI NŐNAP

A béke nemzetközi asszonyserege

Március 8-án ünnepli a békére vágyó és szabadságszerető emberiség a nők nemzetközi napját.

Miért ez az ünneplés? Mi indokolja, hogy az emberiség egyik feléről egy napon külön megemlékezzünk? A nőknek igen nagy a jelentőségük az emberi történetemben. Az ő sorsuk szinte a földrengésjelző szeizmográfhoz hasonló. Valóságos jelkép. Ahol megbecsülik a nőket, ahol többé-kevésbbé szabadok, ott az egész társadalom haladottabb és szerencsésebb, ahol elnyomják, ahol rabságban tartják, ott az egész társadalom szolgaság és elnyomás alatt nyűg.

Az őskorban nem volt társadalmi különbség férfi és nő között. Sőt: majdnem minden népnek volt egy matriarchális korszaka, melyben a társadalom vezetése az anyák, a nők kezében volt. S nem véletlen, hogy ezek matriarchátusok megelőzték az osztálytársadalmakat, nem véletlen, hogy a népek legendáiban, ősi regéiben, melyek ezekre a korszakokra emlékeztetnek, a matriarchális társadalom igazságos társadalomként dereng és a nagy nőalakok, akár istennők, akár mint rege-hősök az igazság bajnokaként tűnnek fel.

Mert az osztályok megszületésével vettettek szolgaságra a nők is: abban a korban, amikor megjelent az emberi társadalomban az erőszak és a férfiak természettől kapott nagyobb testi ereje az erőszaknak, a kizsákmányolás szellemének kedvezett.

Azóta minden osztálytársadalomban megalázott, kizsákmányolt helyzetben vannak a nők. Legtöbbnyíre adják-veszik s ezt nem is csak a primitív népek teszik, hanem a civilizáltak is. Vajon a kapitalizmusban nem adás-vételi szerződés-e a házasság? Nem hozományért és gazdasági vagy politikai előnyökért kötnek-e házasságot? A női munkának nincs becsülete az osztálytársadalmakban. A rabszolganő szakadásig köteles dolgozni s emellett urának bármikor rendelkezésére állni. A jobbágyasszony életének nagyrészét úrdolgában tölti el s ezen kívül, ha a földesúr kívánja, házassága első éjszakáját is az úrral kell töltenie. A kapitalizmus munkásnője ugyanazért a munkáért kevesebb bért kap, mint a férfiak s mindig rettegnie kell, nem követel-e a főnöke egyéb szolgálatokat.

Nyilvánvaló, hogy az osztálytársadalom barbárságából való kilépés, a társadalmi haladás csak úgy képzelhető el, ha a nők egyenjogúakká válnak a férfiakkal, ha megszünik kiszolgáltatott, kizsákmányolt helyzetük. A technika haladása is ennek kedvez. Egyre inkább háttérbe szorul a nyers testi erő jelentősége, egyre inkább finomabb szellemi tevékenységre, intelligenciára van szükség s mind kevesebb lesz az olyan munka, melyet csak férfiak tudnak elvégezni. Így a nők részvétele a termelő munkában lehetővé válik, sőt, égető szükséggé lesz. Nem lehet nélkülözni a nők százmillióinak erejét abban a hatalmas építésben, melyhez most fog az emberiség, hogy a jövőnek soha nem álmodott épületét emelje magának!

Azokban az országokban, melyek az új társadalmi rend, a szocializmus útjára léptek, megvalósult a nők egyenjogúsága. A nők minden tekintetben egyenjogúak a férfiakkal, minden pálya szabad előttük. Ezekben az országokban a nőket nem zárják el a politikai élettől, éppen úgy lehetnek politikai vezetők, mint a férfiak. Ebben is, mint minden szocialista, vívmányban, a Szovjetunió jár elől. A nők szabadsága és magas politikai öntudata tette lehetővé, hogy a szovjet népnek olyan hősnői legyenek, mint a Nagy Honvédő Háborúban Zója Kozmogyemjanszkája volt, kinek édesanyja most hazánkban tartózkodik, vagy Uljána Gromova, Maria Melnyikajte és a többi ezer és millió, kiknek nevét felsorolni egy újságszám kevés volna.

A világ asszonyai és leányai egyre nagyobb tömegekben ébrednek öntudatra. 1914 óta véres háborúk viharoztak végig a szárazföldeken és a tengereken. Sokmillió anya borult gyászba sokmillió feleség maradt özvegyen, sok-sok lány pártában. Ma már a világ asszonyai és leányai nem csupán sírnak, hanem bátran nemet kiáltanak a háborúnak. S ebben nincs különbség nemzetek között. Az anyák mindenütt féltik gyermeküket, a feleségek férjüket. S csak látszatra és csak egymagában gyönge az asszonyi kéz. Ha milliárdnyi asszonyi kar emelkedik a levegőbe, hogy oltalmazza az emberiség életét, a tömeggyilkosoknak meg kelt hátrálniok. S a magyar asszonyok, a magyar lányok ebben a nemzetközi nőseregszemlében nem az utolsó helyet foglalják el. Azt a zászlót emelik magasra, melyet valaha Zách Klára, Varga Katalin, Lorántffy Zsuzsanna, az egri nők, Hámán Kató és hős társai adtak át egymásnak századokon át.

Üdvözöljük hát szívünk minden melegével a sztálinvárosi nőket, a magyar nőket és a világ valamennyi békeszerető, dolgozó, gyermeknevelő asszonyát!

Sztálinváros 1955. 03. 08.

Sztálin úti gyógyszertár (1955)

Emlék a négyeskonyha cukrászlányokról (1954)

Forrás:
Sztálinváros archívum
képek: Matussné Lendvai Márta - Sztálinvárosi nők

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET