Horváth Tamás: Nászút X. - Édes semmittevés

Nászutunk fordulópontjához ért, Isztambul után már "hazafelé" tartottunk. A terveknek megfelelő esti indulás után készültünk a következő napokra, a tengeri pihenőnapra, és Dubrovnikra, viszont ez utóbbi az egy nap alatt összegyűlt késések miatt kimaradt. Sajnos bármennyire is nagy, és összetett kisvárosként működik a hajó, vannak helyzetek, amikor nincs más választás, sajnos a betegeket megfelelő helyekre el kell juttatni, és ezért sem a betegre, sem a hajótársaságra nem haragudhatunk.

Az első beteget még az éjszaka folyamán vitték kishajóval partra, a másik beteg pedig sikertelen helikopterleszállás miatt Káristos városa felé tett kitérővel jutott el a megfelelő helyre, a kórházba.

mentési kísérlet helikopterrel

nem várt partraszállás

A helikopteres próbálkozás különösen érdekes volt, ugyanis a hajó fedélzetén nincs kialakítva leszállóhely, és még akkor sem tudott leszállni a hátsó résznél, ha elpakolták az asztalokat és kábeleket. Nehezítő körülményként szeretném még megjegyezni, szélből is volt bőven.
Később hangosbemondón kaptunk tájékoztatást hogy pontosan mi is történt az elmúlt órákban. Amit lehetett megtettek, reméljük a betegek már jobban vannak, ha jól értesültünk, egy szívrohamos, és egy infarktusos beteget kellett ellátni.

búcsú Káristostól és a görög partoktól

Sajnos tényleg, ezekkel sikerült összeszedni annyi késést, hogy később bejelentették, a Dubrovniki kikötés törölve, a virtuális számlánkra pedig kárpótlásként felvezetett összeget pedig használjuk belátásunk szerint, valamint ez azt is jelentette, hogy egyhuzamban tettük meg az Isztambul-Velence útvonalat. Maradt hát a fedélzeten az édes semmittevés. Sajnáltuk nagyon hogy kimaradt Dubrovnik, ekkor fogalmazódott meg bennünk, a következő nyáron eljövünk és megnézzük.

COSTA FASCINOSA egy korábbi bejegyzésben

A hirtelen jött szabadidőben pedig újra és újra megnézhettük a hajót, előadásokra ülhettünk be ha épp arra voltunk kíváncsiak, de a legtöbb időt az elmúlt napok kipihenésével töltöttük.