2018. november 29., csütörtök

#7nap - 66


Pár nap és indul az utolsó hónap az évből, kinyithatjuk gyermekeinkkel az adventi naptár első ablakocskáit, vagy akár elmehetünk egy adventi koncertre, netán elővehetjük ajándéklistánkat, hogy még időben be tudjuk szerezni szeretteinknek tervezett ajándékainkat. Mai 7NAP bejegyzésben essen szó a Mars expedícióról, eddig úgy néz ki, hogy minden rendben van. Panni néni pentelei történeteiről, - ami halkan megjegyzem: karácsonyi ajándéknak is remek választás -, majd hatalmas virtuális pacsi a hajléktalan-válogatottnak, akik Mexikóból egy világbajnoki bronzéremmel tértek haza. Advent közeledtével egy karácsonyi mese, nem csak kicsinek, majd programajánló. Városháza téren indul az Adventi forgatag, ugyanezen a napon a Dunaújvárosi Vegyeskar is várja a kórusmuzsika kedvelőit a Krisztus Király templomba, jövő héten pedig Tanács Attila allergénmentes főzésről szóló könyvét mutatják be a Kiskohászban.

1. Mars expedíció

© NASA / JPL-Caltech

Ott vagyunk megint a vörös óriáson, újabb eszköz vizsgálja, az InSight, immáron a bolygó belsejét próbálja majd meg vizsgálni, ha elkezdi a munkáját. Azért az oda vezető út sem volt egyszerű, rengeteg mindennek kellett tökéletesen, összehangolva működnie, nem is beszélve arról, hogy mindezt innen a Földről irányították. Igazi mérnöki bravúr.


Sikeres landolás után jó munkát az irányítóknak, és várjuk az adatokat, képeket a Marsról, biztos érdekes lesz! 

2. Dunapentelei történetek




Schlitterné Nyuli Anna már sajnos nem mesélhet nekünk, de pentelei történetei megmaradtak, melyekből két kötetnyi jelent meg Régi pentelei történetek címmel.
Hiánypótló kiadvány, kordokumentum. Panni néni nem csak mesélt. Megőrizte nekünk Pentele történetét a saját módján. Saját történetek, vagy elbeszélések alapján vetette spirálfüzetébe mindazokat, amiket most rendezett, könyv formájában vehetünk kézbe. Életképek elevenednek meg olvasás közben. Így éltek ők annak idején még a Vasmű építése előtt, amikor Dunapentele még csak egy kis falucska volt a Duna partján.
Karácsony közeledtével pedig engedjetek meg egy rövid kis történetet, ami az újságban jelent meg, még 1975-ben. Panni néni! KÖSZÖNJÜK, és várjuk a folytatást!


Schlitterné Nyuli Anna

RÉGI KARÁCSONY PENTELÉN

Igen nagy volt a készülődés akkor is. A mi szüleink azonban nem a nagy vásárlásokkal, pénzköltéssel, hanem inkább mindennek a megtisztításával, rendbe tevésével várták a karácsonyt.
Azt a nyugalmat és békességet, amit az emberek óhajtanak ezekre a napokra, mi meg is kaptuk.
Édesanyánk meszelt, lemosott, fölmosott, kimosott. Tiszta, rendes lett minden. Édesapánk friss szalmát tömött a szalmazsákokba. Megfürdött az egész család a befűtött kemence mellett a nagyteknőben, és igen jó érzés volt este a tiszta ágyneműbe lefeküdni.
Apánk elrendezte a nagykertben a kazlak környékét, az udvaron is mindent úgy, hogy még egy szál szalma se legyen elő. Öregapánk sok fát vágott, hogy az ünnepen ne kelljen. Vesszővékákba bekészítette az ágy alá, meg a sütő alatti mélyedésbe, amit renliknak neveztünk. Így száradt is, meg kéznél is volt, ha tüzelni kellett.
Huszonharmadikán volt a kocsonyafőzés, töltöttkáposzta-készítés. Mikor elkészült, az elsőszoba-asztalra tették. Itt. nem fűtöttek, olyan hideg volt, mint a jégverem. Éppen kocsonyának való hely.
Huszonnegyedikén édesanyánk kelttésztát készített, ebből lett a diós és mákos kalács, a mákos guba, meg a túrós lepény. Közben sűrűn nyílt a kapu, jöttek koldusok. Legelsőnek a vályogvető cigányasszony a lányával. Megálltak a konyhaajtónál, elénekeltek a "Csordapásztorok"-ból egy-két versszakot és kívántak boldog ünnepeket.
- Köszönnyük Trézsi, néktek is boldog ünnepeket - mondta nekik anyánk, mert így illett. Pedig tudta, hogy Trézsiéknek nem lesz "boldog ünnepek". Hogyan is lehetett volna a partfalba ásott odúban, éhezve, fázva, rongyok között? Még csak reményük sem volt, hogy ebből valaha is kikerülnek.
Megkapták az alamizsnát és elmentek. Jött a többi. Sokan voltak. Anyánk mindnek adott valamit. Egyet sem engedett el üres kézzel.
A túrós lepényt délben ettük, a vacsora ősi szokás szerint lencseleves volt meg mákos guba. Vacsora után anyánk rendbetette az edényeket, az asztalra fehér abroszt terített es egy tányéron odatette a kalácsot. Öregapánk a kékszínű félliteres bádog kancsóba bort hozott fel a pincéből. Csak ennyit és nem többet. Mértékletes, józan ember volt öregapánk is, apánk is.
- Tegyetek magatokra kendőt, mennyetek ki a gangra, - szólított fel bennünket anyánk - ki akarom szellőztetni a szobát. 
Mire bementünk, már ott volt a fenyőág a szobasarokban a gerendára felkötve. Édesapánk volt a díszítője. Ő gyújtotta meg a csillagszórót is.
Leültünk az asztal köré. Öregapánk pedig beköszöntötte a karácsonyt. Ez az ő tisztsége volt, mert ő volt a "családfő". 
Családunkban és a mi rokonságunkban ősidők óta így volt:
A családfő egy kosárba bekészített mindenféle szemeleséget. Búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát. Mindennek a tetejére szalmából egy összetekert csutakot tett. 
Egyik karjával magához fogta a kosarat és a szoba közepén megállva elmondta a karácsonyi köszöntőt, kívánva a családnak "bort, búzát, békességet". Aztán a kosarat az asztal alá tette, annak vízkeresztig ott volt a helye.
Öregapánk bort öntött magának.
- Egissígtekre! - emelte föl a poharát - igyá Pista té is - kínálta apánkat, aztán anyánknak is öntött.
- Ne, Kati igyá te is, aggy ezeknek is eggy picit - intett felénk.
Az asztalnál ülve karácsonyi énekeket énekeltünk. Édesapánk levette a mestergerendáról a citorát, ő meg zenélte az énekeket.
Kedves és érdekes szokás volt községünkben. Karácsony estéjén a kanászok utcáról utcára járva tülköltek, a tehenesek meg ostorjaikkal durrogtattak. Bezörgettek a gazdákhoz, boldog ünnepeket kívántak. A gazdák meg adtak nekik valamelyes szemet. Búzát, árpát, vagy zabot.
Mikor abbahagytuk az éneklést, édesapánk elővette a társasjátékot.
Milyen volt a mi társasjátékunk?
Egyszerű. Volt abban az időben is nagyszerű játék a boltokban, de a mi szüleink nem pazarolták a pénzt ilyesmire.
Apánk egy diót bicskaheggyel ügyesen kettévett, kiszedte a dióbelet, ezt mi megettük, aztán kivett a kosárból egy szem kukoricát. Mi, gyermekek elfordultunk az. asztaltól. Ő meg eldugta a kukoricát az egyik dióhéj alá. Visszafordultunk, és egyikünk elkezdte találgatni, melyik alatt van a kukorica. Aki eltalálta, kapott egy szem diót, vagy kockacukrot. Egész jól elszórakoztunk vele.
Édesanyánk csészékbe befőttet rakott, aki éppen kívánta, eszegetett belőle.
Ezen a karácsonyon négy babánk volt, pedig pénzt sem adtunk érte. Anyánknak igen ügyes kezei voltak, mindkettőnknek készített egyet-egyet. Aztán Márton bátyámék is küldtek két gumibabát. Ha megnyomtuk az oldalát, sípoló hangot adott. Elneveztük őket "sípubaba-nak".
Kilenc óra felé készülődni kezdtünk. Míg élt édesanyám anyja, a mi Hingyi nagymamánk, minden karácsony este egy-két órahosszat őnála voltunk.
Itt összejött nagymamám nyolc gyermeke közül az öt itthonlakó, no meg egy sereg unoka. 
Igen nagy öröm volt együtt lenni. Éjféli miséig itt énekeltünk. Éjjel egy óra után, amikor álmosan fáradtan hazavánszorogtunk, ha volt még annyi erőnk, ettünk a kocsonyából.
Ez a karácsony, bizony nagyon régen volt. Olyan régen, amikor még mi kisgyermekek voltunk. Akkor még hajlott a derekunk és le tudtunk hajolni a földre a lepottyant kenyérdarabért. Lehajoltunk, felvettük, lefújtuk róla a port, megcsókoltuk és megettük. A bacillusra még csak nem is gondoltunk. Pedig az iskolában akkor is tanítottak róla. Kincs volt a kenyér, igen nagy kincs! Sok olyan ember volt abban az időben, aki még kenyérből sem lakhatott jól, még karácsony estéjén sem. Kenyérből sem, másból meg meg úgy sem. 

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 1975. december 23.

3. Világbajnoki bronzérmes a magyar hajléktalan-válogatott




Kis pénz, nagy foci. Nagy pénz.. inkább hagyjuk is. Nem az első sikere a hajléktalan-válogatottnak, és amíg itthon épp vegzálják őket, addig pár ezer kilométerrel odébb páran szívüket, lelküket beleteszik abba, amit szeretnek, tudnak, igazából a világ nagy részét lefocizzák. Nem kis siker. Hatalmas gratuláció a csapatnak és mondanám, hogy csak így tovább! Azért érdemes megnézni 1-2 percet a bronzmeccsből.


A magyar válogatott tagjai: Qasemi Zia afgán menekült, Horváth Sándor, Hegyi Frigyes, Lőrincz Péter, Finta Kálmán, Szilágyi József, Jenei Balázs Krisztián, Tóth Gábor, Szikszay József és Rákos András.
kép, további információ: 168ora.hu

4. Advent első vasárnapja



Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, és tényleg, lassan itt a szenteste is. Bevásárlóknak türelmet és kitartást, a nagy forgatagban vigyázzunk magunkra és egymásra. Ha pedig végeztünk a nagy bevásárlással, kicsit pihenjünk meg, és hallgassuk meg a következő kis karácsonyi mesét, amit igaz tavaly készült, de mondanivalója, tartalma időtálló. Timárné Udvari Emese mesél, nem csak gyerekeknek...


- PROGRAMAJÁNLÓ -

dunaujvarosmesel.hu oldal támogatásával

5. Adventi forgatag Dunaújvárosban

2018.12.02-2018.12.23.




6. Dunaújvárosi Vegyeskar adventi koncertje

2018.12.02. vasárnap 18:00





Megosztás:

2018. november 22., csütörtök

#7nap - 65


Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.


1. Libri.hu




bővebb információ:
https://www.libri.hu/karacsony/

2. Cipősdoboz akció

November 24-én gálaműsorral indul a Baptista Szeretetszolgálat 15. CIPŐSDOBOZ AKCIÓja. A rendezvény sztárvendége: Chuck és Gena Norris. 


December 20-ig várják a cipősdobozokat.




3. Csokit a gyerekeknek - közösségi gyűjtés


4. Élelmiszerbank karácsonyi adománygyűjtése





5. Egy doboznyi szeretet Baracson


6. Dunaújvárosiak, a Dunaújvárosiakért! - Angyaldoboz adománygyűjtő akció


7. Mikulásgyár


A MikulásGyár célja a mélyszegénységben élő nagycsaládok, így rengeteg gyermek segítése, tekintet nélkül arra, hogy ki és miért éhezik.
A MikulásGyár elsősorban tartós élelmiszert, tisztító- és tisztálkodási szereket, jó minőségű ruhát, könyvet, játékot, édességet vár adományként. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rászorultaknak tartós élelmiszerre van a legnagyobb szükségük, így, amennyiben lehetőségük van, hozzanak minél több konzervet, tésztát, lisztet, cukrot, rizst, olajat stb. A MikulásGyár nagyon szívesen fogad játékokat, könyveket is, ám arra kérjük az adományozókat, hogy olyan ruhákat, könyveket hozzanak, amelyeket maguk és gyermekük is szívesen fogadna. 


MikulásGyár - facebook
Megosztás:

2018. november 15., csütörtök

#7nap - 64


Soron következő 7NAP bejegyzésben essen szó még egy kicsit Londonról, majd pár karakterrel és némi szippantással később máris itthon vagyunk, tudjuk, érezzük, hiszen ahogy Londonról, a tiszta levegőről is álmodozhatunk még egy ideig. Na persze  vannak jó hírek is, októberben egy magyar film sikerének örülhettünk, novemberben meg vízilabdásaink remekeltek, nem is akárhogy! Zárásképpen pedig programajánló.Kézműves Kincsek Vására, Dr. Vekerdy Tamás előadása, és egy könyvbemutató. Lokálpatriótáknak kötelező! Én szóltam! Start! Most és itt.

1. Helló London!




Van egy szelíd romantikája utazásunknak, ugyanis ilyenkor óhatatlanul előkerülnek bizonyos kérdések. Ha szereted, miért nem maradtál kint korábban, ha ennyire jó, miért nem itt élsz, és még lehetne sorolni. Valóban. London egy olyan hely, ahol a mindennapokhoz hozzá tartoznak a bevándorlók, vagy azok leszármazottjai, a hidzsáb, vagy akár a burka. Igazi multikulti, mindenkinek meg van a maga helye ebben a rendszerben, akár még a hajléktalanoknak is, akiket nem vegzálnak.... A látványosságok, nevezetességek környékén szinte csak turisták vannak, ennek jellegzetes látható jele, amikor a kézibőröndöket húzzák maguk után, és viszik magukkal mindenhova. Persze mi örültünk ha letehettük a nehéz csomagjainkat, és eszünk ágában nem volt az utolsó napig megmozdítani.
Nyüzsögtünk, legalábbis próbáltuk felvenni a város ritmusát, több-kevesebb sikerrel sikerült is, erről aktuális APABLOG bejegyzésemben lehetett már olvasni.
Drága, szép, akár már most indulnék vissza, ha tehetném. Persze egyre több szállal ragadok itt, így marad az alkalmankénti repjegyvásárlás.
Maradunk turisták. továbbra is, igyekszünk lehetőségeinkhez mérten felfedezni a világot, próbálunk gyermekünknek is minél nagyobb szeletet bemutatni, reméljük még nagyon sokáig lehetőségünk lesz ilyen, és ehhez hasonló utazásokra. A következő célpont? Már megvan, de még titok! :)


2. Légszennyezettség

2018.11.15. 

Örülök, hogy végre ennyi idő után már a városunk prominens személye is magának érzi a problémát, bár kicsit hiányoltam ellenzéki párt, és demokratikusan megválasztott parlamenti képviselőnk ekézését. Azt már meg sem merném említeni, hogy ugyan az elmúlt években vajon foglalkozott-e úgy összességében a dologgal. Bringautak nem épültek, ugyan minek is, a közlekedés olyan amilyen, a "jómunkásember" ha valamiféle friss, vagy más koncentrátumban szeretne szippantani egy kicsit a jóból, oldja meg, mozduljon ki.
Persze az időjárásunk is olyan amilyen, de mégsem lehet mindent erre fogni. Persze a sajtóközlemények, és kinyilatkoztatások, valamint a nagyívű tervek bemutatásának száma a választásokhoz közeledve csak nőni fog, de bízom benne, hogy egyszer már eljön a cselekvés ideje is.
Visszatérve az időjárásra: 
JÖJJ ESŐ, JÖJJ HÓ!



3. Örök Tél



Újabb siker, október végén a Legjobb Európai Tévéfilmek kategóriájában az Örök Tél lett a legjobb. Potsdamban a Prix Europa filmes és tévés gálaműsor keretében Gera Marina vette át a díjat. Ez volt az első olyan magyar film, ami az orosz munkatáborok világát mutatta be. Aki nem látta, még pótolhatja! 


Gratulálok a szereplőknek és az alkotóknak!


4. Vízilabdásaink Európa csúcsán


Európai Szuperkupa döntőjének győztese a dunaújvárosi DUE-Maarsk Graphics!

GRATULÁLOK!



PROGRAMAJÁNLÓ

dunaujvarosmesel.hu támogatásával

5. Kézműves kincsek vására az MMK-ban

2018. 11. 17. szombat 9:00-17:00




6. Jól értem a gyerekemet? - Dr. Vekerdy Tamás előadása

2018. 11. 20. kedd 18:00-20:00


Dr. Vekerdy Tamás "Jól értem a gyerekemet? Mi állhat az adott jelenség vagy probléma hátterében?" című előadása Dunaújvárosban, a Nyitott Akadémia szervezésében.

7. Penteléről, nem csak penteleieknek - könyvbemutató

2018. 11. 22. csütörtök 17:00 - József Attila Könyvtár2018. 11. 26. hétfő 16:00 Pentele Klubház


Megosztás:

2018. november 11., vasárnap

Apablog 23. Ván, Tú, Feri!

amikor a könyv valósággá válik....

Végre elérkezett az alkalom, hogy kiscsaládunk útra keljen, és meglátogassuk Londonban élő rokonainkat. Majd 4 évesen talán már Lili is könnyebben el tudta raktározni az élményeket, és némi emlék hosszabb távon is megmarad. Gyerekkel persze azért egy nyüzsgő városban nem is olyan egyszerű, kellő körültekintéssel kell mindent megtervezni. Persze minden változhat, és változik is, mert bármi közbe jöhet. Próbáltunk mindent jó előre megtervezni, váratlan eseményekre is felkészülni, spóroltunk a bőröndökkel, megvettük előre a jegyeket, már amire tudtunk, és a gyerekre való tekintettel igyekeztünk olyan programokat csinálni, ami nem olyan megterhelő. Nincs semmi rohanás, ráérünk. Merőben más így, mint amikor korábbi látogatások során itt jártam, és próbáltam lehetőleg minél több mindent megnézni. Majd egy hetes látogatásunk során most nem jutott mindenre idő, de ami most nem fért bele, azt majd következő alkalommal...

1. nap - Indulás, és megérkezés napja


Befér minden amit vinni akarunk? Nem hagytunk otthon semmit? Biztos? Merre is kell menni? Melyik terminál, melyik kapu? Pénzt váltottunk? Eleget? Biztos? Beszállókártyák kinyomtatva? Személyi megvan? Ismerős kérdések lehetnek, amit itthon hagytunk, azt jobbára pótoltuk helyben, vagy megvoltunk nélküle. Egy utolsó ebéd Budapesten, majd irány a magasság, viszlát Budapest, helló London! 

innen minden olyan kicsi

Útközben szerencsére nem volt semmi baj, még a mesék is kitartottak, és a végére ritkultak az "OTT VAGYUNK MÁR?" kérdések is. Azért a majd egész napos utazás, és a sorbanállások/várakozások eléggé lecsökkentették energiaszintünket, nem nagyon kellett minket este altatni. Húgom London belvárosában várt minket, onnan már csak egy laza fél óra metrózással elértük végcélunkat. Megérkeztünk!

2. nap - Covent Garden, Közlekedési Múzeum, Temze partja


ahogy a nagyok

Unokatesók öröme, hogy végre nem csak képernyőn láthatják egymást, azt hiszem leírhatatlan, és a közös nyelv, a játék, a móka, kitart egész nap. Korai ebéd, az első babyccino a nyüzsgő Covent Gardennél, majd irány a Közlekedési Múzeum, ahol természetesen minden eszközre fel lehet mászni, ki lehet próbálni, és kellőképpen le lehet fárasztani a gyerekeket, ami nem utolsó szempont.

közösen mindent megszerelnek

Miután megtanultuk kezelni a jelzőlámpákat, irány az emeletes busz, meg a szeles Temze partja. Igen, minek ide "HoponHopoff" busz, ha van bérletünk?!

nem, nem volt olyan ijesztő

lent, a Temze partján

Apró kis parkok, különböző kultúrából érkezett emberek, arcok, majd minden egyén egy regény lehetne, honnan, miért érkezett ide, turisták kézipoggyásszal, akik még az utolsó pillanatban is megnéznek valamit, autók, buszok, és kerékpárosok, akik mennek, mint az állat. Ez London igazi arca. Én így szeretem!

3. nap - őrségváltás, St. James Park, Trafalgar square


Ha Londonban járok, ki nem hagynám a zenés őrségváltást, ez így történt most is, bár sejtettem, ez egy kicsit más lesz...


Más lett, és nem azért mert most két fúvószenekar is bemasírozott a palota előkertjébe, hanem azért, mert a tömeg miatt nagyjából nem is láthattunk semmit a benti dolgokból, de ez várható volt, filmzenei alapokra elmasíroztunk inkább mókusokat, és egyéb állatokat etetni, mert ez sokkal érdekesebbnek bizonyult.



Horváth Tamás (@htomi77) által megosztott bejegyzés,

barátságos mókusok, és egyéb különleges állatok a St. James parkban

a mindig nyüzsgő Trafalgar tér

Belvárosi sétánk a Trafalgar téren ért véget, a jó időnek köszönhetően majd minden sarkon egy tehetséges zenész, énekest hallhattunk, de a a múzeum előtt is táncos akrobaták szórakoztatták az egybegyűlteket.


4. nap - London Eye, The Shard


háttérben a felállványozott Big Ben - felújítás idejére némaságra ítélve

London legmagasabb pontjai, extra kuriózum még nekem is a Shard felhőkarcolója, amin legutóbbi látogatásomkor, 2011 tavaszán, még lázasan dolgoztak rajta. Most pedig irány a teteje!

ott lent vár minket Anya, és a virág a magasban is virág, még ha művirág is

Lift a 33. emeletig, majd egy másik a 68-ig. Kilátás a 69. szinten, majd pár lépcsővel feljebb a 72. szinten még magasabbról csodálhatjuk meg Londont. A délután hátralevő részén Lili angolul tanul Zoé és Pötyi nagynénje segítségével. Számoljunk! Ván, tú, FERI! :) 

5. nap - GYÓGYULJ MEG LILI!



Na erre nem készültünk. Lili lázasan, bágyadtan, szinte semmit nem evett/ivott, egész nap pihent, aludt, sírdogált, csak reméltük, hogy belül azért gyógyult is a gyógyszerek hatására. Néha erőt vett magán és megnézett 1-1 mesét. Rossz volt látni. Apa pedig, ahogy előző este is, kicsit beugrott a belvárosba.

6. nap - Búcsúzás napja, megyünk haza!



Nem tudjuk hova lett, de szinte nyomtalanul eltűnt a betegség, reggel mintha semmi nem történt volna, úgy ébredtünk. Bár féltünk tőle hogy visszük haza így betegen, de Lili újra a régi, energiacellák feltöltve.
Tele élményekkel, egy hosszúra nyúlt utazás után hullafáradtan estünk be végre saját ágyikónkba. Köszönjük, jó volt!


új élmények, és emlékek a hűtő oldalán
Megosztás: