#7nap - 16

Csípősek a reggelek, néha  a kedvem is, de amikor oda jutok, hogy le kell írni az elmúlt hetet, vagy éppen azt, hogy mi minden érdekel, milyen programok mozgatják meg a fantáziámat, akkor egy kicsit megnyugszom, tényleg nem mondhatom el magamról, hogy unatkoznék.. Tényleg.

Jól érzem magam Dunaújvárosban, és szinte bárhol, ahova sodor az élet. Hétvégén igazi szüreti fesztiválba csöppentem, Nagyvenyimen, ebből szeretnék átadni egy kis ízelítőt (jövőre lehet csatlakozni!), egy kicsi kesergő, hogy egyre többen hagyják el az országot, és nem csak kirándulni mennek, annak ellenére, hogy rettegniük kellene, de mégsem. Legjobb azért mégis itthon, egy várostörténeti jelentőségű "kirándulásra" invitálom az olvasókat, még van idő átszervezni a programokat, elvégre jövő szombatról van szó. Zene világnapja alkalmából pár zenei bekezdés, visszatekintő, milyen is volt EGYÜTT a zenei világnap városunkban, felhívás a Fehérvár Hangjára, és egy kicsit megnézzük mi a helyzet Nilpop-ügyileg. Ezen felül el ne felejtsük, holnap MISKA AVATÁS! Start! Most, és itt.

1. Szüreti mulatság, felvonulás, bál Nagyvenyimen

kulcsi - igazán Vidám Emberek Közössége

Bár az eső nagyon ránk ijesztett, kulturális műsorokban bővelkedett a délutánba, majd estébe hajló Kulináris kavalkád, velünk voltak a mazsorettesek, az ovisok, az Aranydaru dalkörösök, a Fontana Női Kar, fantasztikus szalontác bemutatót láthattunk Gyuricza István és Aranka előadásában, a kulcsi vidám emberek megmutatták, mi is az igazi VIDÁMSÁG, ha kell, botot eldobva táncra is perdülnek! 

Heimattöne Kapelle

Énekelt nekünk Páli Petra, zenélt a Heimattöne Kapelle zenekar, majd befutott a szüreti felvonulók csoportja is, táncra is perdültek kicsik-nagyok. A nap ezen részét Nepp Matyi retro zenéi zárták.

A vállalkozóbb kedvűek már reggel tüzet gyújthattak, az egész napos rendezvényen díjazták az elkészült ételeket, a hozott pálinkákat, és borokat, valamint a lekvárokat. Díjaktól függetlenül mindenkinek gratulálok, aki részt vett a remek hangulatú eseményen.
Az estnek ezzel persze nem volt vége, az esti Szüreti Bál vendégei voltak Karczagi János és a Rajkó Zenekar zenészei, valamit az Operett-Musical Voices Társulat énekesei, Mészáros Adél, és Ondrik János. Az este Szabó Attila zenei műsorával ért véget.

SZÜRETI FELVONULÁS KÉPEI

/Palágyi József Művelődési Ház facebook oldalán

Eseménydús, tartalmas napunk volt. Köszönet a szervezőknek, a fellépőknek, a felvonulóknak, és mindazoknak, akik vendégül látták a felvonulókat.

2. Kivándorló magyarok - hanyatló nyugat

Aggasztó mértékben fogyunk, és kár is lenne bizonygatni bármiféle statisztikai adatokkal, néha elég csak a közösségi oldalon körbenézni, nekem speciel egyre több olyan ismerősöm van, akik már a határ másik oldaláról szemlélik a világot, és valljuk be, lehet eszük ágában nem lesz hazajönni. Mi marad itthon? A kérdés költői persze, szakember egyre kevesebb, maximum az egymásnak eső ellenzék, és a hatalmi gépezet fenntartói. Nincsenek illúzióim, de az biztos, ebből baj lesz.

A kormánypropaganda mindeközben hanyatló, rettegő nyugat képével riogat, ami persze célba is ért - nem felejtjük persze kinek köszönhető mindez -  és csak alig-alig ér el az emberekhez, hogy ez azért mégsem úgy van, ahogy... mert persze nyugaton egyáltalán nem akarnak rettegni....

Jamie Winchester - 2006 - Parázs-varázs színpadán

Jamie Winchester: "Üzenem innen Nyugat-Európából, hogy nem retteg senki" - hvg.hu

Így állunk most. És ez csak rajtunk múlik, meddig hagyjuk. Apropó, említettem már, hogy jövőre választások lesznek? Te is elmész szavazni ugye?!

3. Buszkirándulás Dunaújvárosba

Nem mindennapi eseménynek lehetünk fül-, és szemtanúi, ugyanis az Artmagazin október 7-re buszos kirándulást szervezett, ahol az ICA-D munkatársa, Nagy Annamária művészettörténész és Branczik Márta építészettörténész vezetésével járhatjuk be szeretett városunkat, és kalandozhatunk a múltban.
Kíváncsian várom a napot, aki szeretne csatlakozni a nem mindennapi eseményhez, keresse az esemény facebook oldalát, ott minden friss információ fel fog kerülni. Azt az információt kaptam, hogy lehet helyben is csatlakozni, nem kell feltétlenül buszozni, maximum egy helyi járattal a Vasmű térig.

Highlights of Dunaújváros – buszkirándulás az Artmagazinnal - facebook

4. Zene világnapja

Kodály után azt gondolhatnánk, hogy ez már csak azért is így van, de mégsem. Évekkel ezelőtt egy remek kezdeményezésnek köszönhetően a város zenei együttesei, kórusai egymással karöltve zenéltek, daloltak, igazi örömünnepé varázsolták ezt a napot. Most ott tartunk, hogy az 1952-ben alakult városi vegyeskart egyszerűen semmibe veszik, a zene világnapjára szervezett műsorban egyszerűen nem fértek bele. Szomorú visszatekintő, az elmúlt évek, évtizedekben sok mindent vesztett a városi kultúra, hol van már a városi kamara-, majd szimfonikus zenekar, vagy a Viadana, netán a Női Kar.... már csak emlék. Azért mi még tudjuk, ennél azért volt szebb időszak is....

Zene világnapján - EGYÜTT

Ez pedig egy emlék, egy nagyon kedves emlék, a Széchenyi István Gimnáziumban ezzel a fellépéssel kezdődött a Pausa koncertsorozat. 2005, szeptember 30. Aki a nem annyira jó minőség ellenére felismeri a képen szereplő MUZSIKUSOKAT, annak nem is kell nagyon magyarázni....

Concentus vonósnégyes

Petky Árpád

Ádám Judit

Pomposné Zelena Erzsébet

Garzol Jenő

5. Énekelj! Indul a Fehérvár Hangja!

Ha netán kedvet kapnál az énekléshez, megmutatnád mit tudsz, akkor most figyelj!

Október 8-ig lehet nevezni Székesfehérvár és Fejér megye rangos zenei tehetségkutatójára, a Fehérvár Hangja versenyre. A jelentkezők meghallgatása október derekán lesz Fehérvár új ifjúsági szórakozóhelyén, a Petőfi Kultúrtanszéken.

A Fehérvár Hangja egy 2011-ben útjára indult zenei tehetségkutató, amely a legjobb Fejér megyei fiatal énekeseket igyekszik felkutatni kétévente, így 2017-ben is. A verseny fődíja a rangos „Fehérvár Hangja” cím, amit a nyertes viselhet, aki egyéb értékes ajándékok mellett a Fehérvár Travel jóvoltából partnerével Párizsba utazhat.

A verseny felhívása az elmúlt hetekben leginkább a fiatal felnőtt korosztályt mozgatta meg: az eddigi jelentkezők átlagéletkora 20,1 év, a legfiatalabb versenyző 17, a legidősebb 28 éves – a felső korhatár egyébként idén is 29 év. A Fehérvár Hangja címért leginkább a lányok kívánnak versenybe szállni, az eddigi jelentkezők között egynegyed a fiúk aránya. A nevezők fele székesfehérvári, a többiek a megye egyéb településeiről érkeznek a meghallgatásra.

A jelentkezők pop, rock, jazz és musical műfajban választhatnak dalokat a meghallgatásra – az eddigi nevezők fele-fel arányban választottak hazai és külföldi számokat, a paletta Enyától Kehlanin át Bródy Jánosig és Pápai Jociig terjed. 

A versennyel kapcsolatos minden információ a www.fehervarhangja.hu honlapon olvasható, és itt érhető el az online jelentkezési lap is.

További információk:

Szigl Barbara

Fehérvári Programszervező Kft.

Székesfehérvár, III. Béla király tér 1. (Művészetek Háza) 

Telefon: +3622/202-340

E-mail: info@fehervarhangja.hu

Honlap: www.fehervarhangja.hu

Facebook: www.facebook.com/fehervarhangja

Barkóczi Gyula a 2015-ös Fehérvár Hangja döntőse

6. X-FAKTOR, NILPOP

Miért pont a televíziós "tehetségkutató" maradna dunaújvárosi résztvevők nélkül?! Nos bár egy másodperc nem került be a műsorba, de a Nilpop azért ott volt, felrúgva minden szabályt, és emberi normát, szóval hozták a formájukat ha hihetünk Híresember Nil beszámolójának. De ettől ők azok, amik. Szerintem nagyon nem is kell magyarázni, szurkolok, hogy ne törje ketté a csapat útját holmi zsűrizés. És bár a zenei válogatóból kimaradt, azért itt van nekünk a Trú fenegyerek című szám, amihez talán csak annyit fűznék hozzá: NE HAGYJÁTOK ABBA! Nil rendezése meg mindig tartogat némi humort, már csak ezért érdemes megnézni 1-1 produkciót. :)

Ami pedig a műsort illeti, lesz még dunaújvárosi a műsorban, csak figyeljétek, akár helyettem is, mert eddig egy részt nem tudtam megnézni valós idejében, csak felvételről. Drukkdrukk!

7. MISKA

Miska az M7-ről

Itt a vége, fuss el véle, holnap átadják Magyarország LEGNAGYOBB szobrát, Miskát. Írtam már róla, nem is egyszer, legutóbb épp EZT, sokszor meglátogattam, vagy meglátogattuk családosan is, szívünkhöz nőtt az évek alatt.

Miskahuszár célegyenesben

Az idén hungarikummá választott huszárság rekord méretű szimbóluma, a MISKAHUSZÁR szobor katonai tiszteletadás mellett történő ünnepélyes felavatására, Pákozdon, 2017. szeptember 29-én 14.00 órától kerül sor. A rendezvény helye: Pákozd, Bogár halom.
A szobrot készítők nevében üdvözlő beszédet mond: Vlaszák Mihály igazgató (MTG Fémöntő Kft.)
A szobrot felavatja: Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke

Az avatás és az ezt követő ünneplés programja: 

Tovább >>>

Little G Weevil - Something Poppin'

Ilyen időben nincs is jobb, mint zenét hallgatni. Pláne ha ilyen jó zene kerül a "lejátszóba"!

Néhány szóban Szűcs Gáborról:
Little G Weevil dobosként kezdte zenei pályáját, majd 17 évesen már gitárt akasztott a nyakába. John Lee Hooker hatására kezdett bluest játszani, de hatással voltak még rá Lightnin’ Hopkins, B. B. King és Chuck Berry.
Mindene a blues minden idejét ennek szentelte, 2004 szeptemberében pedig az Egyesült Államokba költözött, ahol munka mellett, rendszeresen járt meghallgatásokra.
Áttörést, hírnevet a 2013 januárjában a Blues Foundation által évente megrendezésre kerülő International Blues Challenge versenye hozott, aminek a szóló/duó kategóriájának nyertese lett, illetve ugyanennek a kategóriájának legjobb gitárosa címét is megszerezte.
17 ország több mint 200 indulója közül bizonyult Little G Weevil a legjobbnak.
2014 őszétől a magyar X-Faktor zsűrijének egyik mentora, végre itthon is megismerték nevét.

Napokban debütált új lemezéről a következőket mondja:

"A lemez fő inspirációja a 70-es évek afro-amerikai zenéje volt. Ez az a korszak, amikor a blues elkezdett keveredni modernebb, funkysabb ritmusokkal és soulos dallamokkal. Ekkortájt jelentek meg a blues-alapú rockdalok is. Ezek szintén jellemzőek az album egy részére. Nagyon büszke vagyok erre a lemezre, szerintem ez életem eddigi legkreatívabb munkája. Magyar-amerikai-angol-spanyol kooprodukció"

Az új album dalról dalra a hvg.hu oldalán

És joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon honnan jött a művészneve, erre egy 2013-as interjúban találhatunk választ.

"... a Szűcs Gábor névvel nem nagyon fognak mit kezdeni, egyszerűen nem tudják kiejteni. Ezért ki kellett találni valamit, és mivel alig vagyok 170 centi, a Little adta magát, a G pedig a Gábor miatt. A Weevil már kicsit speciálisabb, de nem mondom meg kitől kaptam. Még itthon ragadt rám, mert minden bulin ott voltam, állandóan mozogtam, néztem a nagy hazai zenészeket, és mindig fel akartam kéredzkedni a színpadra. Aztán volt egy este, ahol egy faszi látott három különböző klubban is jammelni. Na, ő mondta rám, hogy egy büdös kis zsizsik (weevil) vagyok, hogy mindenhol megjelenek. Ez egyébként egy egész találó név, mert tényleg rajongok ezért kultúráért, a zenéért, amiért tulajdonképpen elhagytam a saját országomat." - interjú a langologitarok.blog.hu oldalon

Tovább >>>

Helló Dunaújváros! - Vol. 2.

Nem engedhetjük el a nyarat olyan könnyen, pláne ha az elmúlt hónapokban ilyen zenékkel jelentkeztek dunaújvárosi szálakkal rendelkező előadóművészeink, zenekarjaink. Lássuk, hallgassuk hát, HELLÓ DUNAÚJVÁROS!

Big Fat Mama - Whole lotta Water

Kelemen Angelikát azt hiszem nem kell bemutatni senkinek, örök vidám természete, és rendkívüli hangja azt hiszem biztosíték arra, hogy ha mikrofont kap bármilyen formációban is, a siker nem maradhat el. Hát ilyen a Big Fat Mama is, reméljük még hallunk róluk!

Frenk - Jobb megijedni

A nagy "visszatérő", egy új dal a készülő lemezről, és egy interjú. ITT 

Quimby - Üzenet nincs

A Dunaújvárosból indult zenekar tavaly ünnepelte 25. születésnapját, a kezdetekről ITT írtam, de utána sem pihennek a zenészek, új klipjükről, Kiss Tibi a következőket nyilatkozta:

A dal egy képzeletbeli tengerparti városban játszódik, szellősen ehhez a környezethez fűződő kalandokról és érzésekről szól. Enyhén filozofikus, szemlélődő szemszögből vizsgálja külső és belső világunkat. Zeneileg latinos, laza, táncos szertartás, ami amolyan tűz körül táncolós hangulat.

A klip az Umbrella támogatásával készült, rendezője Emil Goodman így beszél a videó születéséről:

Nagy kihívás úgy készíteni klipet, ahogy sok évvel ezelőtt szerettem csinálni. Egyedül, gyors trükköket alkalmazva, sokszor szabadon asszociálva készítve a jeleneteket. Így a legtöbb jelenet reggel kávé mellett lett kitalálva, aminek estére már el is kellett készülnie. A hosszú dal és a dinamikus vágás miatt sok jelenetet kellett gyártani, így egy hosszú napba négy teljesen kész jelenetnek is bele kellett férnie. A zenekar tele van izgalmas vizuális ötlettel, azok egy részét is beleépítettem. Kevert technikával zöld háttér előtt felvett jelenetek kerültek a digitálisan épített környezetbe. A filmecske egy tengerparti városka éjszakájába mutat bele ahol egy párhuzamos világ történései egyre jobban épülnek bele a való világba. A zene táncra perdíti az ember belső világát. A zene ritmusáról nekem mindig egyfajta szeánsz jutott eszembe így az is egy fő motívum lett. A csillagász belelát a túlvilágba. A buszon utazó könyvet olvas, és a képek megjelennek a fejében...

Beatkoho - Zaj

Nincs megállás a ritmus- és szövegvilágban, ez a ZAJ pedig biztos vagyok benne, hogy senkinek sem árthat.

Mocskos Márka - Kiváló Magyar Ízek

Ez aztán biztos, hogy ízleni fog. Kiváló lett! Klippremierről a castellum.do is beszámolt ITT.

Random Trip - Zenehíd
Röviden arról, hogy mi is ez az egész: 

A Random Trip a főváros egyik legmenőbb improvizatív koncertsorozata, nincsenek műfaji határok, keveredik benne a jazz, a soul és a freestyle rögtönzése, Budapest éjszakai zenei életének ismert zenészeivel, énekeseivel, MC-ivel, DJ-ivel. Nos itt énekel Koszi Janka is, nagy-nagy örömünkre.
Pörögjön hát a Zenehíd, pörögjenek a nyelvek. Random Tripről bővebben: ITT.

Koszi Janka - Restart
Janka tavaly, 2016-ban robbant be a magyar hazai könnyűzene élvonalába, és kívánjuk, hogy még nagyon sokáig maradjon is ott! A Hol voltál? című dala épp egy éve jelent meg, most meg itt van már a soron következő slágergyanús dal, a Restart. 

Mentős Laci és Czimmermann Kitti - Ma lüktet bennünk a hangulat
Igazi mulatós nyári sláger. Kitti fiatalsága ellenére már korán a zenei pálya mellett tette le a voksát, erről a tavalyi castellumos cikkben is olvashattunk, most épp ebben a műfajban próbálja ki magát, feszegeti a határait, reméljük lesz még hova tovább lépni! Drukkolok!

Raul és Ábrahám
Nincs megállás a közös munkában, és a sikerek sem maradhatnak el.

Horváth Tamás - Bajnokká válni, Suttogj

Tamás igazi slágergyáros, nehéz is volt válogatni, így most rendkívüli alkalommal két dalt is betettem a listára. Szóljon hát a diákolimpia himnusza a "Bajnokká válni", és az eurovíziós válogatót is megjárt Veres-Kovács Petrával közösen készített Suttogj.

Tovább >>>

#7nap - 15

Hol van már az idei nyár?! Bele sem kell gondolni hányat kell aludni a következő nyári szezonig, de ne csüggedjünk, az ősznek, és a télnek is meg van a szépsége. No persze amíg keressük, itt van az új beszámoló, nem maradunk ezen a héten sem 7NAP nélkül. Lássuk hát miről is lesz szó a mai bejegyzésben.

Múlt héten összefutottunk DJ Boboval. No persze nem mintha nagy haverok lennénk, sajnos ő ott fent a színpadon, mi meg lent a közönség soraiban. De jó volt felidézni fiatalságunk zenéit, és ha már Budapesten jártunk, kicsit körbenézünk swinges táncosokkal, én (is) csak irigykedni tudok a látottak miatt, aztán állapotjelentés a velencei Bence-hegyről, sajnos még nincs kész, az evangélikusok nagy képeskönyve viszont igen, országjáró körút keretén belül városunkba érkezett, van egy hónapunk rá átlapozni, irány a Városháza tér! És ha már reformáció, akkor Ujházy Krisztina darabja is hallható, már aki lemaradt a májusi ősbemutatóról. Holnap autómentes nap, buszozzunk ingyenesen, ha épp nem alkalmas az idő kerékpározásra, vagy sétára. Zárásképp pedig a jó, de minimum eső mentes hétvégében reménykedve két program, Dunafördváron Szüreti Fesztivál, Nagyvenyimen pedig Kulináris Kavalkád és Szüreti Bál várja az érdeklődőket. Start! Most és itt.

1. DJ Bobo Budapesten

A viszonylagosan rossz idő ellenére hatalmas bulival érkezett Dj Bobo Budapestre. Már 6 óra előtt kígyózott a sor, vártuk a kapunyitást, majd a lelkes örökifjak, ahogy illik, rohantak, hogy minél közelebbről élvezhessék a showműsort. Dj André retro zenéire hangolódhattunk Dj Bobo koncertig, majd egy bő fél órás visszatekintőt láthattunk, felidézve az előadóművész elmúlt 25 év sikereit, fellépéseit, médiaszerepléseit, többek között az 1996-os Michael Jackson európai turnéját, aminek köszönhetően a Népstadionban is felléphetett. Azóta persze se Népstadion, se Jackson, Bobo persze maradt velünk, vidám hangulatú zenéit öröm felidézni.

Boboooo! Hello from Budapest! #budapest #budapestpark #djbobo #koncert #chihuahua

Horváth Tamás (@htomi77) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 16., 13:23 PDT

Jó volt kicsit visszarepülni a fiatalságunk idejére, fantasztikus zenei időutazásban volt részünk, köszönjük!
Kicsit sajnáltam, hogy a látványtechnika elmaradt a megszokott minőségtől, a színes lámpákon kívül tulajdonképpen a háttérbe fellógatott hatalmas videófal jelentette az egy szál vizuális élményt, bár ez legyen a legnagyobb problémánk. A zene vitt minket magával, és még az esővel sem foglalkoztunk, ami időközben hol gyengébben, hol erősebben áztatott minket. Szóval.. remek koncert, remek hangulat, és ígérem Bobo, még találkozunk, hisz 3 a magyar igazság!

KÉPEK

2. Budapest, te csodás!
Nagy vonalakban már általános iskolás koromban elvesztettem a tánctehetségemet, ami valljuk be, szerintem nem is volt. No persze a most következő videó nem csak a táncosoktól jó és szép, de egy kis országimázs, Budapest legszebb helyei tűnnek fel a  kisfilmben.

... és ha még táncolni is tudnék....

3. Bence-hegy

Készül, készülget, egyszer talán kész is lesz a Bence-hegyi kilátó, amit már tavasszal át kellett volna adni, ha az eredeti terveket nézzük, de jobb később mint soha, elvégre a Korzóra is sokat vártunk, ezt is megvárjuk, kivárjuk. Ha minden igaz, tavasszal már birtokba vehetjük az új kilátót.

Bővebben a készülő kilátóról

4. Evangélikus képeskönyv

Dunaújvárosba érkezett az igencsak méretes Evangélikus Nagykönyv, amely településről településre járva hirdeti a reformáció 500. évfordulóját.

  

fotók: Stermeczki András

A 600 kg súlyú és 2 m magas könyv bemutatja a reformációt (az 1517. október 31-től indult eseményeket), Luther Márton tevékenységét, az evangélikus egyház kialakulását, valamint híres evangélikusokat, az egyház mai működését, szép templomait, jelenlegi munkáját.

A NAGY KÖNYVET egy hónapig lehet megtekinteni, átlapozni a Városháza téren. Érdemes lesz!

Képeskönyv további állomásai:

Kiskőrös – 2017. november

Budapest, Budavár – 2017. november

Tótkomlós – 2017. december

Ujházy Krisztina - Reformáció

A zenemű, amit  a Szekszárdi Kamarazenekar és Koch Boglárka orgonista közreműködésével adtak elő, több szempontból is különleges volt. Különleges azért, mert a reformáció ötszázadik évfordulójára íródott, május 14-én volt az ősbemutatója, de különleges azért is, mert szerzője, aki a Vivaldi Glóriáját is vezényelte, és a koncert további részében is vezényelt, Ujházy Krisztina, a kórus karnagya volt.
A Reformáció című zeneművet elsőként a dunaújvárosi evangélikusok hallhatták, hiszen igazi különlegességként, Cantate vasárnapján az evangélikus templomba csendül fel, ahonnan Krisztina indult, és ahol a reformáció ötszázadik évfordulóján egy kiállítással is ünnepeltek.
Az 1517. október 31-én Luther által írt 95 tézisből 7 tétel hangzott el, melyet a kórus németül énekelt, ám a tételek között az érdeklődők hallhatták a magyar fordítást is. A tételek a következők voltak:

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.
2. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
3. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
4. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
5. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
6. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Béke, béke” - de nincs béke!
7. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.

forrás: www.evangelikus.hu/reformacio-zenemu-dunaujvarosban

5. Szeptember 22. Autómentes nap

EZEN A NAPON A HELYI JÁRATOKON INGYENESEN UTAZHATUNK! 

HASZNÁLJUK KI!

Dunaújvárosi helyi buszmenetrend megtalálható:
http://knykk.hu/index.php/helyi-menetrendek

6. Szüreti Fesztivál Dunaföldváron
Ugye milyen jó lenne még egy kis indián nyár?!

7. Kulináris kavalkád

Nem mindennapi esemény Nagyvenyimen, csak reménykedhetünk, hogy az időjárás is kegyes lesz a rendezvényhez.

CSALÁDI NAP BOGRÁCSOS FŐZŐVERSENNYEL

HÁZI PÁLINKA- ÉS BORVERSENNYEL

LEKVÁRVERSENNYEL

2017. SZEPTEMBER 23. SZOMBAT 9 ÓRÁTÓL A SZÜRETI BÁLIG

A NAGYVENYIMI SPORTCENTRUMBAN

A RENDEZVÉNYRE VALÓ BELÉPÉS ÉS A VERSENYEKRE VALÓ NEVEZÉS INGYENES!

TERVEZETT PROGRAM

09.00 A FŐZŐHELYEK ELFOGLALÁSA, A VERSENYZŐ CSAPATOK, A BOROK, PÁLINKÁK ÉS LEKVÁROK REGISZTRÁCIÓJA

10.00 A VERSENYZŐ ITALOK ÉS CSAPATOK REGISZTRÁCIÓJÁNAK ZÁRÁSA

11.00 MEGNYITÓ - ELNÖKI KÖSZÖNTŐ 

A SZÍNPADON:

11.05 A NAGYVENYIMI NEFELEJCS ÓVODA KISOVODÁSAINAK ELŐADÁSA

11.20 A NAGYVENYIMI MAZSORETTEK MŰSORA 

13.00 „PISZI TÁNC”ARANYDARU NYUGDÍJAS KLUB MŰSORA

13.15 A VERSENYEK EREDMÉNYHIRDETÉSE

13.45 FONTANA NŐI KAR DALCSOKRA

14.00 VIDÁM EMBEREK KÖZÖSSÉGÉNEK MŰSORA KULCSRÓL

14.15 GYURICZA ISTVÁN ÉS ARANKA SZALON- ILLETVE MODERNTÁNC   

BEMUTATÓJA

14.30 PÁLI PETRA ÉS TÁNCKARA – OPERETT ÖSSZEÁLLÍTÁS

15.00 HEIMATTÖNE KAPELLE – ISMERT SVÁB ÉS NÉMET DALLAMOK 

17.00 A NAGYVENYIMI TÁNCEGYÜTTES SZÜRETI MŰSORA

Ezt követően NEPP NOSZTALGIA DISCO!                    

Az egyesület babgulyással vendégeli meg a fellépőket és a támogatókat.

A GYERMEKEKET INGYENESEN IGÉNYBE VEHETŐ UGRÁLÓVÁR, ÉS ARCFESTÉS VÁRJA

EGYESÜLETÜNK MŰKÖDÉSÉT ÉS KULINÁRIS KAVALKÁDUNKAT

TÁMOGATÓ JEGYEK VÁSÁRLÁSÁVAL SEGÍTHETIK

Tovább >>>

#7nap - 14

Csütörtök. Túlóra. Lekéstem az edzésről, azt hittem 5-től van. Gyerek alszik. Ja nem, rosszul van, köhög... Csend. Még jó, hogy összeírtam már mi mindenről szeretnék írni. Meglesz még ma? MEG!

Csodás hétvégénk volt, köszönhetően az Intercisa Múzeum dolgozóinak, @RC plakátkiállítás Pesten, vigyázat, van véleményem, és le is írom , ahogy a menekültekről is. Lazításképpen egy kicsit az olvasás világnapjáról, majd program, és életmód-ajánló, 16-án indul a Mobilitási hét, de ne felejtsük el, ugyanezen a napon lesz Láthatatlan Színház az evangélikus templomban, és ha fesztiválozni támadna kedvünk, irány Rácalmás, irány a Tökfesztivál! A jó idő legyen velünk! Start! Most és itt.

1. Római nap a kőtárban

Nem mindennapi élményben lehetett részük a Kőtárba kilátogatóknak, az Intercisa Múzeum szervezésében létrejött program keretében betekintést nyerhettünk a római mindennapokba. Láthattuk milyen ruhákat hordtak, hogy, és mivel kűzdöttek a gladiátorok, a kicsik különböző foglalkozásokon vehettek részt, és ne felejtsük el, noha Dunaújváros modern kori története, történelme csak 1950-ben kezdődött, római kori emlékeink is vannak, nem is akármilyenek. Városunk idegenforgalmának növekedésének egyik kitörési pontja lehet a római kort, Intercisát bemutató részleg. Még sok ilyen rendezvényt, még több látogatót, minél többen ismerhessék meg, milyen a panoráma Castellum megmaradt bástyájáról!

KÉPEK a rendezvényről, és a Kőtárból

2. Plakátkiállítás

Egy idő után rájön az ember, hogy van véleménye dolgokról, és ezeket nem is akarja elhallgatni. Erre jó egy blog, egy hevesebb, vagy kellemesebb hangulatú beszélgetés, vagy ha éppen útba esik, elmegy egy plakátkiállításra megnézni, mások hogy foglalták képekbe gondolataikat.

A 17. @RC Plakátkiállítás díjazott alkotásai szeptember 8-tól 24-ig láthatóak az egykori Felvonulási téren, jelenleg Ötvenhatosok tere. Elgondolkodtató üzenetek, fanyar humor, alternatív valóságképek, ahogy az alkotók látják. Néhol mellbevágó...

KÉPEK a kihelyezett plakátokról

Bővebb információ a kiállításról, és az alkotókról

3. Menekültek

Isten hozott Magyarországon!

Mindennapi félelmünket add meg nekünk....

Végtelen gyűlölet, félrevezetett, fél, vagy inkább hamis hírekből tájékozódó tömegek, akikből a minimálisan elvárható emberség is kiveszett. Hogy ki tehet erről? A kérdés persze költői, mindenki keresse meg a magának tetsző bűnbakot, abban nagyon jók vagyunk. Mindeközben persze a menekültek jöttek, jönnek, aki hiszi, hogy a déli határra felhúzott kerítés megvéd bármitől is, akár minket, akár Európát, annak figyelmébe ajánlanám a következő filmet, amiről már írtam is, de nem árt ismételni... Emberek. Ők is...

Csak egyet kívánnék, soha ne kerüljünk ilyen, vagy csak hasonló helyzetbe, hogy egyszer nekünk is menni kelljen. Gondolatébresztő kérdés: Te mit tennél meg magadért, vagy a családodért?

Migration Aid - Elég volt a hazugságokból!

Migration Aid a facebookon

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, 

Ember lenni mindég, minden körülményben. "

Arany János

4. Olvasás világnapja

Szerintem életem legaktívabb időszaka, amikor a könyveket faltam, az a kamaszkoromig bezárólag megvolt, imádtam az indiános könyveket, Verne ifjúsági regényeit, majd édesapám sci-fi könyveivel fertőződtem meg, becsúszott némi horror is. Bevallom a kötelező olvasmányokkal hadilábon álltam, de mégis megmaradt bennem a könyvek iránti tisztelet. Épp a napokban foglaltuk vissza a nappalinkat, gyermekünk összes játéka végre bekerült a gyerekszobába, mi pedig ennek örömére két nagy polcot tömtünk tele könyvekkel, amik eddig dobozban hevertek. Az ügy előzménye, hogy egy kicsit korábban lecseréltük a szekrénysorunkat mindenféle gyermekboldogító eszközökre, játékokra, és ez egészen mostanáig.... No de vissza a könyvekre. Szeptember 8-án tartották az olvasás világnapját. Ebből az alkalomból került fel két új bejegyzés a várostörténeti részhez, nem is akármilyenek. Nem is olyan régen antikváriumi bolyongásaim eredményeképpen sikerült szert tennem Palotai Boris, és Sándor András 1-1 könyvére, amiket örömmel lapozgattam, és persze igyekeztem egy kicsit adni belőle az olvasóknak is, ígérem lesz még folytatása. Tudom, nem divat az olvasás, de mégis.. jó egy kicsit elszakadni a mindennapjainkból. 

"Nagyon jó azoknak, akik látják, amit olvasnak. Persze a film is jó, csak éppen nem a te szereplőd játszik benne, hanem amilyet a rendező gondol. A könyvben az a legjobb, hogy te vagy a rendező."

Kálnay Adél

- GRATULÁLOK!- 

 

Palotai Boris - Kakasszó        Sándor András - Városunk

5. Mobilitási hét

Közlekedj okosan, közlekedj környezettudatosan! Ha röviden lehetne összefoglalni a mobilitási hét lényegét, akkor ez lenne az. .. de lássuk mire is számíthatunk helyben Dunaújvárosban.

2017. 09. 16. - 22. szombat - péntek „Tiszta utcák, tiszta terek”
Takarítási akció a város szabadon választott részén. Zsákokat és kesztyűket biztosítunk a jelentkezőknek.

2017. 09. 18. hétfő „Városnézés Autómentesen”
A Városi Főépítész mutatja be a város nevezetes épületeit
Időpont:13 órától Indulás a Városháza térről

2017. 09. 19. kedd „Hivatali Zöld Nap Iskolák részére”
Helyszín: Polgármesteri Hivatal 910 - 912-es Iroda és IX. emeleti tárgyaló
Időpont: 9:00-15:00 között előre bejelentkezés alapján

2017. 09. 20. szerda „Környezetbarát Mobilitás” Szakmai Nap a Dunaújvárosi Egyetemen
Helyszín: az egyetem „A” épületében az S01 előadó teremben
Időpont: 9:00 - 13:00 között 30 perces előadások, bemutatók mobilitás témakörben

2017. 09. 21. csütörtök „Hivatali Zöld Nap Iskolák részére”
Helyszín: Polgármesteri Hivatal 910 - 912-es Iroda és IX. emeleti tárgyaló
Időpont: 9:00 – 15:00 között előre bejelentkezés alapján

2017. 09. 22. péntek „Autómentes Nap”
Helyszín: Vasvári Pál Általános Iskola előtti téren a Petőfi ligetben
Időpont: 9:00 – 13:00 óra között

BŐVEBB INFORMÁCIÓ

6. Láthatatlan Színház

részlet az előadásból!

Különleges esemény, csak ajánlani tudom. Megélni, és megtapasztalni. Csak hunyd le a szemed...
Szeptember 16-án, délután 3-tól az evangélikus templomban.

7. Rácalmási Tökfesztivál
Nem is kell olyan messzire menni, ha egy igényes fesztiválra akarunk menni... Szeptember 15-től indul a XIV. RÁCALMÁSI TÖKFESZTIVÁL!

Tovább >>>

We will never forget

Munkahelyemen ültem, és a hírekben olvastam, WTC tornyába csapódott egy repülőgép. Akkor még csak egy szokásos hírnek tűnt a nagyvilágból. Aztán az idő múlásával egyre jobban kikristályosodott, sajnos többről van szó. Izgulva figyeltem már otthonról is a híreket, aggódtam a sérültekért, a gyászoló családokért, láttam a tornyokat leomlani.... 

2012-ben sokadmagammal énekelhettem Dunaújvárosban Karl Jenkins "The armed Man" / "Mise a békéért" művét, sajnos 2001-ben eljött az az időszak, amikor egyre aktuálisabb az alkotás mondanivalója.

WE WILL NEVER FORGET

Tovább >>>

71. Palotai Boris - Kakasszó

KAKASSZÓ

A KIS TANYA, mely az épülő város és a szántóföld között bújt meg, olyan volt, mint egy elgurult gomb. Az útról nem is igen lehetett látni, mert eltakarták a téglahegyek, a toronydaru meg eléje állt, mint valami óriásira nőtt jegenyefa. Botos Feri se vette volna észre, ha rá nem kukorékol egy kakas. Ez a hang megállította. Téged tán a transzportőr költött? - gondolta, mert a gépek sustorgó zaján perdült át a friss kukurikú.

Feri a hang irányába tartott, így lelt rá a kis házra, melynek udvarán egy lány futott keresztül. Varkocsa vidáman fickándozott a hátán, minden ugrált és játszott rajta: diószeme, gyerekesen fodros szája, még a pettyeik is a szoknyáján, mintha labdáztak volna.

Feri csak állt és nézte. - Itt laksz? - kérdezte merőben feleslegesen, mert hisz jól látta, hogy ide tartozik, ebből a kertből nőtt ki, mint a barackfa, amely szirmait rázta.

- Itt hát - felelte a leány s magot szórt a csirkéknek, kezével félkört írt le s ez olyan hívó mozdulatnak tűnt, hogy Feri akaratlanul beljebb került, egészen melléje.

- Már ötödik hónapja itt dolgozom - mondta - aztán még nem láttalak.

A lány a vállát húzogatta. - Nem járok én semerre.

- Akkor azt se tudod, hogy melyik a csontépület. Mert én ott dolgozom, a Berta mérnök csontjában.

A lány nevetett, teliszájjal, hangosan. - A Berta csontjában - ismételte és sűrű, fehér fogai megvillantak. - Jól mondja! - Nem nézett Ferire, a csirkékhez intézte szavait, melyek ott tolongtak, csapkodtak a lába körül.

- Sose hallottál a Botos-brigádról? - kérdezte Feri s választ sem várva folytatta: - Azok mi lennénk. Mármint én, Botos Ferenc a brigád-vezető s még négyen: Opra Józsi, Szabó, meg a két méter hosszú Sasadi, akit mi Csöpinek hívunk, mert hogy olyan csöppecske.

Most már sikkanva nevetett a leány, szinte látni lehetett, hogy hancúroznak a hangok a torkában. Feri kedvtelve nézegette. Pezseg, mint a szódavíz, gondolta s a nyakán akadt meg a szeme, amelyet a nevetés rezegtetett, majd feszeshúsú arcát nézte, melyet pirosra rázott a jókedv.

- Most jut eszembe. Elkelne nekem egy olyan habarcsteregető, amilyen te vagy.

- Milyen az az »olyan«? - A lány zavarában a csirkék fejére szórta a magot, azok heves szárnycsapkodással tolongva ugráltak egymás hátára, hogy onnan csippentgessék föl.

- Olyan fürge mozgású - mondta Feri. - Még az se árt, ha diószeme van, mint neked. És szeplők virítanak az orra táján.

- Úgyse eresztenek el engem itthonról.

- Még meg se mondtad a nevedet.

- Erzsi... Virág Erzsi.

- Hát idehallgass Virág. Mert én már csak így szólítlak, mint a brigád többi tagját: Opra, Szabó, Csöpi és Virág. Szabó bevonul két nap múlva, ő helyette kell nekem egy habarcsteregető.

- Hát keríts magadnak. Akad elég. - Erzsi leeresztette az üres szakajtót s már fordult volna meg, de Feri visszatartotta.

- Attól félsz, hogy ügyetlen vagy hozzá?

- Márhogy én? Egyszer kell csak nekem megmutatni, aztán megy, mint a vihar - mondta a lány hetykén s felszegte az állát, mely kerek és ropogós volt, mint a kenyér sarka.

- Eljöjjek holnap is?

- Felőlem... - Erzsi megint csak a vállát rándította s befelé indult, de másnap, ahogy Feri befordult az úton, messziről látta, hogy ott motoszkál az udvaron, elfoglalt arckifejezéssel, szelesen sürögve, mint aki mutatni akarja, hogy dehogy ér ő rá, nyakig van dologgal!

VÁRTÁL? - KÉRDEZTE TŐLE s Erzsi elhűlt, hogy ez a hosszú legény, akinek karját, lábát, mintha hurkatöltővel csinálták volna, így kimondja, amire gondolni sem akart, amit elhessentett magától, mint a szemtelen kakast, amely csőrével a lábát csípdeste.

- Gyere velem, megmutatom mit építünk. Itt élsz, aztán semmit se láttál még belőle.

- Van is nekem arra időm! - De azért ment engedelmesen, lehúzogatta elől a szoknyáját, tenyerével füle mögé seperte a haját s miután így rendbeszedte magát, elindult. Feri hozzáigazította a lépéseit s várta, hogy faggassa, kérdezgesse, de Feri nem szólt.

- Odanézz ...

A »bivaly« épület hatalmas téglateste dagadt buckák, sötét árkok, kettészelt dombok közül tört a magasba.

- Ez igen - mondta Feri és felágaskodott, mintha el akarná érni az épülettömböt, amely most még nagyobbnak tetszett, valóságos óriásnak. A frissen bevágott ablaküvegen meszelt számok, kriksz-krakszok éktelenkedtek, a kapualjból hegesztőpisztolyok kék-fehér lángja csapott ki, radiátorokat forrasztottak éppen s Feni megfogta a lány kezét s a levegőbe kaszált vele.

- A saroktól az ötödik ablak.. Látod? Az a brigádunké.

Erzsi cipője orrával kaparta a földet. - Láttam én eleget, amikor épült. Tőlünk épp idelátni.

- Sose kaptál kedvet, hogy idegyere?

- Nem én. Nem is eresztettek volna. Meg aztán... - Elvörösödött, ingerült pirosság futott az arcába. - Ahol ez a hogyishijják épült, bivaly, vagy micsoda, keresztapáimé volt. Földosztáskor három hold szántót kapott, négy hold kaszálót. Aztán egyszer csak, gyerünk! Mikor már beleszokott.

Nézd csak hogy tüzel, gondolta Feri, mert Erzsiből ömlött a szó, a hangja hol elvékonyult, hol meg berekedt az indulattól.

- Kapott másutt földet a keresztapád. Nahát akkor! Csak mert ezt szokta meg? Amikor osztották a földet, nem morgott, hogy megszokta a cselédsorsot. Most morog, amikor kicsit odébbrakták?

- Mit értesz te ahhoz? - Erzsi leült egy felfordított malterosládára, haragosan lóbálta a lábát, összemorcolt szemöldökét a házra emelte. Feri tenyerébe akarta fogni a kezét, de a lány elkapta s a szeme, mint egy menekülő bogár, futkározott közte és a ház között.

- Tudod te, hogy öt arany petty van a szemedben? Látod, még ezt se tudod! Hogy tudnád akkor, hogy mi van a nagyvilágban.

Erzsi szája nevetésre hasadt, ám útközben meggondolta magát és csak fintor lett belőle. Megrázta magát, fölállt.

Körötte jöttek-mentek az emberek, akkora rajzás volt, hogy szinte szédült. Lányok énekeltek az úton, ötös sorokban vonultak fel, hangjukba beledördült a hangszóró, de ők csattogtak, daloltak tovább, mint a rigók. Nagy csapat fiú húzott el mellettük, vizes hajukat rázták, törülközőt csaptak át a vállukon. Egyikük odakiáltott Ferinek: - Hé! Mért nem voltál zuhanyozni?

Másfelől meg idősebbek jöttek, pergett a szó a szájukról, egynémelyik lábast szorongatott a kezében s óvatosan rakta a lábát, nehogy a paprikás lé kiloccsanjon. Két sihederformájú parasztfiú meg majd egymásnak esett. Azon vitáztak, ide lehet-e hívni Marcit a faluból, akinek az apja borral kupeckedett. - Kulák, - mondta az egyik s mutatóujjával a levegőbe bökött.

- Az kulák? Tíz hold szántóval? Akkor mink is azok vagyunk.

- Nemcsak a föld számít. Az úgy van ... - Hangjuk beleveszett a zajba, mert egy motorkerékpár zúgott az úton, s minden irányból feléje kiabáltak. - Megvetted a Csepelt?

- Nicsak a Gyurka! Motort vett magának. Hogy a zivatar csapkodja meg!

Erzsi előtt összekapaszkodva ment egy fiatal pár. - ... Velem ne labdázzanak. Ne tegyenek mindig új gépre. Alig hogy megszeretem, eldirigálnak onnan - mondta a fiú s a lány még tüzelte: - Ha hagyod magad! Nemcsak azért van szád, hogy engem csiklandj vele!

ERZSI CSAK MENT ebben az eleven áramlásban, nem tudta mit nézzen, mire figyeljen, nem tudott tájékozódni az érzéseiben, mert az ellenkezés, amely elfogta, valahányszor az épülő város csupasz falaira nézett, kezdett kihűlni benne. Volt valami a levegőben, ami kíváncsivá tette, nyugtalanította. Szeretett volna odahaza lenni, csirkéi, salátái, törökszegfűi között, s mégis lassított, visszafogta ez a sokféle ember, a sokféle zaj, amely innen is, onnan is egyre áradt. Mellette megrakott csillék gurultak, a deszkabódék előtti versenytáblákon kréta futott, nyomában számok és nevek cserélődtek fel. Egész kis kör verődött össze a táblák körül s szisszenve, csettintve, meglepett felkiáltásokkal kísérték a kréta kanyargását.

- Hát jössz, vagy nem jössz? - kérdezte Feri, aki elkapta Erzsi tekintetét. - Ahogy mondtam. Velem fogsz dolgozni. - Hunyorított, oldalra billent a feje. - Aztán majd meglátjuk.

Erzsi beszívta az ajkát, nem felelt.

- Hol lakjon az a rengeteg ember, aki majd a gyárban dolgozik, - arra felelj! Hol lakjak például én, ha te nem akarsz házat építeni?

- Vagytok ti elegen. Eddig is azt csináltátok.

Feri átfogta a lány vállát, amely harciasan rándult a tenyere alatt.

- Dehogyis vagyunk elegen. Az mind kevés. - Keze lecsúszott a lány válláról s a derekán pihent meg. - De tudnálak én szeretni téged, ha nem lennél ilyen buta.

- Én buta? - Erzsi leseperte magáról az ujjait, elpenderült mellőle s rohamra készen nézett szembe vele.

- Az hát! Nem gondolsz a gyerekekre. Pedig három kis Botost szeretnék tőled, legalább hármat.

Foszlottszélű fellegek futottak össze az égen, a levegő megtelt az alkony érett színeivel s a zsenge erdőcske, melyben vesszőnyi fák, nyurga hajtások lengedeztek, megmártózott a kékes fényben.

- Milyen szép lesz ez pár év múlva! - sóhajtott Feri. - Persze, ha te is akarod.

A lány nem tudta, tréfál-e, vagy komolyan beszél. Gyanakodva pislogott rá.

- Te.. te Virág... - folytatta a fiú. - Én csak egy kőműves vagyok, úgy mondták eddig, hogy egyszerű kőműves, de hát nem vagyok én már olyan egyszerű. Tudom, hogy mi kell a boldogsághoz. Hallod Virág? Béke kell!

Erzsi keveset aludt ezen az éjszakán. Miért is került útjába ez a Botos ... ez a Feri, azzal a fura beszédjével. Hogy a szerelemhez béke kell. Hiszen az van most, béke. Mi más lenne... A keresztanyja nagykabátot ígért neki őszre, meg bebújós szvettert. Minek törné magát az építkezésen, megvan idehaza mindene. Ami meg nincs meg, az nem is igen kell.

Összefogta mellén az inget, az ablakhoz állt. De a város most messzi volt tőle, a bemázgált új ablakok mögött aludt a brigád, csak tán Feri nem aludt. Azon törte a fejét, ki jön a bevonuló Szabó helyébe, ki teríti keze alá a maltert. Vegyen magának a Munkaerőből! Akad még elég, akit nógat a jó kereset.

A hold, mint egy lángos fénylett az égen. Ha a maga asszonya lesz, lángost süt reggel az emberének, lúdtollal zsírt cseppent rá ... Ehhez is béke kell?

Az éjszakai hűvösség átfújta, borzongó körök keringtek a bőre alatt. Azt mondta ez a hosszú legény.. mit is? Három kis Botos kell neki. Hát csak kelljen. Mért éppen egy ilyen buta lánytól kell, aki jól megvan nélküle. Visszabújt az ágyba, felhúzott térdére könyökölt és várt. Várta a hajnalt, az ismerős csipogást körülötte, az anyja elnyújtott kiáltását, várta a saját ellenkezését. Mert homályosan érezte, hogy olyan »akar is, meg nem is« érzésekből áll majd a napja. Lesni fogja Ferit, nehezen morzsolja az órákat, amíg megpillantja az út hajlatában, aztán ahogy közeledik feléje, már bújna is el, mert mindig olyanokkal jön. amit sehogysem ért. És ha csakugyan beszélne az anyjával? Ellátja ő egymaga is az aprójószágot meg a veteményest. Ha azt mondaná neki: megpróbálkoznék azzal az építkezéssel...

De nem szólt, mert hátha rosszkedvében találja az anyját s akkor dől belőle a sopánkodás s hátha enyhe kedvében, s rögtön rááll: eriggy csak. S akkor neki oda kell állni és rakni a téglát, mennykő nagy házakkal betemetni keresztapa földjét, melyért majd a szíve szakadt.

Most már haragudott Ferire. Csak dugja ide a képét, úgy kiadja az útját, hogy nyikkanni sem, mer.

De Feri nem mutatkozott. A délután már alkonyba fordult, nedvesorrú kis rügyek pattantak a fákon, az ágakról meg minden lebbenésre hulltak a rózsaszín szirmok. Minden mozgolódott, nyújtózott, készülődött, csak Feri nem volt sehol. Erzsi azt az ismerős szorítást érezte a torkában, amely megágyaz a sírásnak. Hát ez meg mi, gondolta s egy letört ággal csapkodta a szoknyáját. A jégverem tetejére mászott, onnan figyelte a sürgölődő várost.

MÁSNAP AZTÁN felkerekedett. - Hol dolgozik a Botos-brigád? - kérdezte, jóval hangosabban, mint ahogy akarta, hogy elleplezze hangja remegését.

Egy vízhordó kislány megmutatta: - Amarra ni!

Csakugyan ott állt Feri a magasban, egyenletesen járt a keze, egy sor tégla ... majd megint egy sor ... megint egy sor.

Tenyerével tölcsért formált, a szájához emelte: - Itt vagyok!

Feri vakolókanalával intett. - Itt a kis Virág! Mássz fel, ha tudsz. - Nevetett, állát előre tolta, mintha azzal is felfelé segítené.

- Csak azért jöttem, - kezdte és elakadt, mert annyiféleképpen fordult meg a fejében, hogy mit fog mondani, hogy most összegabalyodott benne minden. Csak állt szigorúan, számonkérőn, durcásra biggyedt szájjal. - Hisz van már segítséged - mondta hirtelen s hátralépett, hogy jobban szemügyre vehesse a Feri mellett mozgó fényeshajú, fekete lányt.

- Van hát! Hogyne volna ... Nem instállunk mi senkit. Piri jött ide, aki nem is Piri, mert görög lány. De nem ragad fejünkbe a neve, hát Pirinek híjjuk.

A lány bólintott, mint aki tudja, hogy róla van szó, sötét szeme Erzsire tapadt, szétnyílt a szája, hogy mondjon valamit, majd megint összecsukta, látni lehetett, hogyan formálja, gyúrja magában a szavakat.

- Messze van haza ... nem van marnia - mondta. - Ez most haza - s a nyersvörös téglafalra mutatott.

- A családját legyilkolták a fasiszták, mind egy szálig - magyarázta Feri, - S a többiekét is, akik hozzánk menekültek. Sose találkoztál még velük?

Erzsi nagyot, szárazat nyelt. Télen nagy csapat asszonyt látott, amikor a keresztapjához igyekezett. Lehettek tán százan is. Sarat lapátoltak az úton, a mély, cuppogó latyakot hordták el... Gyűrött kabátjuk ezer ráncot vetett, fekete kendőjüket körülcsavarták a nyakukon, állukat, szájukat is elfedték vele. Meg se kérdezte, kik ezek, honnan vetődtek ide, arra vigyázott, hogy fel ne csapjon a sár a szoknyájára, hogy le ne fröcsköljék a robogó autók.

- Aztán hogyan... miért? - kérdezte s csendesen himbálta a fejét, lecsüngő karral állt Piri mellett, aki nem volt Piri, s mégis úgy nézte a növő falakat, mintha kedvese arcát nézné.

LEFÚJTÁK A MŰSZAKOT, elindultak a Dunapart felé. A felszaggatott földeken túl akácos zöldelt, a ritkás ágakon keresztül a Duna olvadt ezüstje fénylett, melyen megrakott uszályok horgonyoztak.

- Odamegyünk, - Feri a lány repkedő hajához nyomta az arcát. - Már vártalak, Virág. Azt mondtam magamban: ma jön! - Tüzelt az arca, Erzsi a fejbőrén át érezte, milyen forró. A vállába kapaszkodott. Egymást átkarolva vágtak át a barakk, városon, melynek egyik szélén boglyas bozótok guggoltak, másikon meg állványerdők nyújtóztak az ég felé. Leereszkedtek a siklópályán, mely kettészelte a hegyet, kézenfogva futottak le a meredek parton, le, le, egész a folyóig.

- Holnapra csinálj helyet nekem - szólalt meg Erzsi, s szeme sarkát könnycsepp birizgálta.

- Akkor jó - mondta Feri. - Szerencse, hogy az a kakas ránkkukorékolt - nevette el magát, s magához húzta Erzsi arcát, melyen a könnycsepp hőkölve megállott.

1951

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

70. Sándor András - Városunk

VÁROSUNK

Egy sztálinvárosi lakos jegyzetei 1952 nyarán

NAGYKARÁCSONYBAN VOLTAM ezen a napon látogatóban. Csak úgy kiszaladtam és az volt a tervem, hogy délutánra visszatérek. De eltelt az idő, bizony sötét este lett, mire a dunaföldvári körforgalmat elhagyva, a sztálinvárosi betonon futott a kocsi. Meleg nyári este volt, a levegő színe és simogatása is olyan bársonyos, amilyen csak forró augusztusi napokban lehetséges. Arra gondoltam, amit a napokban láttam és hallottam: még számban volt a friss tejnek az íze, fülemben csengett a cséplőgép traktorának puffogása. A falusi hangulat addig tartott, amíg elhagytuk a kis apostagi elágazást és fel nem értünk az utolsó dombhajlatra Sztálinváros előtt.

S ebben a percben felragyogott előttünk a város, mint arany-, smaragd- és rubinttűzben szikrázó diadém a Duna fölött trónoló fennsíkon.

- Oda nézzen, Raffai elvtárs! - szóltam a gépkocsivezetőnek.

- Mint egy nagy város - mondotta ő. - Ha külföldi lennék, most azt kérdezném: ez már Budapest?

Magam is ott lakom a sztálinvárosi építkezésen és itt a földvári országúton kiáltok fel meglepetten: Hiszen ez már város! A lámpák koszorúja fénybe borítja az erőmű karcsú vasbetontestét, széles homloka komolyan fordul a jövendő kokillacsarnok tömzsi bordái felé. Mennyi fény! Alvó ősállatok: leszegettfejű exkavátorok körvonalai a sötétben, egymás mellett - egy, kettő, három, talán több is van. S az a hatalmasnak látszó épületsor, amely fölött bíborfény vibrál? Az öntöde az. Balján a kazánkovácsműhely, jobbján a mechanika. Minden ablak világos a gépgyár igazgatósági épületében, az utat autók fényszórói pásztázzák, a mélyépítők barakkvárosa mily távolian csillog! De fénye megvilágítja a szabadtéri színpad fehér zászlórúdjait, s a kedves akácerdőket, amelyek aztán puhán beleolvadnak a bársonyos sötétbe. Amott meg a város. Az erdősáv maga sötét, de mögötte felcsillan a fény. Mint nyakigláb éjjeli őr nyújtja nagy fejét a város fölé a víztorony, homlokán vörösen izzik a csillag, és idáig látszanak a kék neonbetűk, amelyek a Kakucska-brigád dicsőségét hirdetik. Mennyi ablak! Itt is, ott is neonfény, ide piroslik az üzletház felírása. Fehérlik a pártház, tőle meg jobbra fénylenek a Sztálin-úti paloták. Föléjük nyúlik egy gólyalábú toronydaru ...

Ezektől a percektől kezdve már lépten-nyomon fölfedezem, hogy Sztálinváros már nem »csak« az ötéves terv legnagyobb építkezése, hanem már város. Hazaérve egy levelet találtam az asztalomon. Már mindegy ki küldte, elég annyi, hogy mindjárt szemembe ötlött a címzés: »Sztálinváros, Beloiannisz-utca 16.« Hiszen nemrég még így szólt a címzés: »I/1. szekció, VIII. lépcsőház«! A levélborítékok csendesen tanúskodnak, hogyan lesz az építkezésből város. Eszembe jutottak itteni hajlékaink 1950. december óta. Az L-barakkal kezdtem. Itt még negyvenen laktunk egy szálláson: Következő lakásom a »hármas kocka« volt (ma Május 1-utca 4.): az első emeleten laktunk tizennyolcadmagammal. Aztán kaptam egy kis szobát a »hetes kockában« (Ady Endre-utca: ez az épület a Vasmű-szálló). Végül családostul beköltözhettem az 1/1. szekció egyik háromszobás lakásába, központi fűtéssel, fürdőszobával és dolgozószobával.

Egyszerű sztálinvárosi történet ez.

A sztálinvárosi emberek különös és újfajta városlakók. Mindegyik városalapítónak érzi magát. Nagykarácsonyban láttam, mily szeretettel néznek házukra Romhányiék, Bártfaiék, Tassiék. Hiszen maguk építették! Maguk gyűjtötték össze a pénzt, maguk döngölték a földet, némelyik még az ácsmunkát is maga végezte. Sztálinvárosban minden házra ugyanezzel a szeretettel - nem: nagyobbal nézünk. Mert a sztálinvárosi lakos minden egyes házat a magáénak érez, mert ő az egész várost építi! Szobám ablakából átlátok arra a háromemeletes Kossuth Lajos-utcai házra, amely első »tervezői« keresztségében a C/4. nevet viselte. Mind a három emeleten világos három konyhaablak, belátni rajtuk: egymás fölött három család, két-két gyermekkel ül az asztalhoz. Három otthon. Nemrég még itt jártam át deres, sáros hajnalonként az építkezéshez. Itt, a lakás helyén mekkora pocsolyán kellett átlábolnom! Azok, akik ásták az alapot és rakták a téglát, talárt éppen úgy örülnek, ha benézek az ablakon, mint én. Örülök a C/4-es három családjának.

Vakolják a Sztálin-út ötemeleteseit: a »csont«-okat már a tavaszon bevakolták: mindenki megáll egy pillanatra és összeráncolja a homlokát. Mindjárt észrevették, amint átütött a salétrom a vajszínű festék alól az egyik »csont« homlokzatán. Nagy volt a felháborodás: miért nem végeztek gondosabb munkát?

Miénk - tehát az enyém.

Szocialista város.

Az IDŐT a változások mérik. Ahol semmi sem változik, ott az elmúlt évtized is »ma«. Minálunk ellenben két esztendő alatt annyi minden történt, hogy ma már »őskora« is van ennek a városnak. Nem arra gondolok, arra az őskorra, amely a sztálinvárosi múzeum hűvös szobáiban, üvegszekrények mögül néz a látogatóra, bronzkori öntőtégelyével, agyag urnáival; hanem az 1950-es esztendőre és az ötvenegyes év első hónapjaira. Aki azóta itt van, azt őslakónak hívják.

Vagyis van már városi szellem, városi egyéniség is.

Ezerféle megnyilvánulása van a sztálinvárosi patriotizmusnak. Itt van például a város NB II-es labdarúgócsapatának szurkolótábora. Amikor az olimpiára készülő magyar válogatott barátságos mérkőzést játszott a sztálinvárosi csapattal a sztálinvárosi pályán, voltak, akik mindkét csapatot egyformán biztatták. Mert a válogatottat is szívükben hordozták az emberek. Egy férfi bekiáltott a pályára; »Puskásnak!...« Villámló szemekkel fordult hátra az előtte álló vasbetonszerelő:

- Ha pestinek szurkol, minek jött Sztálinvárosba?

Azelőtt talán a Dózsát kedvelte, vagy Vasas-szurkoló volt. Most már sztálinvárosi, tetőtől-talpig.

Ennek is ugyanaz a forrása, mint amiről az imént szóltunk. Vezérigazgatónál és segédmunkásnál egyaránt.

TEGYÜNK csak egy látogatást az E/7, jelzésű épületben, az egykori, híres női építkezésen. Ez a ház most »Sztahanovista otthon«. Itt laknak az építkezés sztahanovistái. Itt van mindjárt a kapu alatt egy kedves kis lakás, kamrával, fürdőszobával. Házaspár lakja: Lőrincz József és Patatics Anna.

- Mióta laknak itt?

- Amióta megházasodtunk.

- Mennyit keresnek egy hónapban?

- Józsi ezernyolcszáz-kétezer forintot, én ezerötszázat. De most elküldenek művezetői iskolára. Eleinte laboratóriumba szerettem volna menni, de Józsi addig beszélt, amíg mégis ezt választottam.

Patatics Anna, aki mindezt elmondta, egyszerű parasztlányként került az építkezésre, egy kis tanyáról, Iváncsa mellől. Akkoriban még azt hitte, vizet fog hordani... De bemehetünk bárhova: L. Szászék is itt laknak. Cselédek voltak Bácsalmáson. Talán igaz sem volt: azóta L. Szász Antal nemcsak országoshírű sztahanovista lett, hanem most már a DISZ-bizottság szervezőtitkára. Bojér Béla kőműves volt, aztán sztahanovista instruktor lett, most a Lakásépítők pártbizottságának titkára... Szepesi József kőművestanulóként került ide, most az építkezés lapjának a munkatársa. Hiller István lakatos - ma szerkesztő... És így tovább. Ilyen történet is sok van ebben a városban.

A város növekszik. Ezt mutatja az is, hogy 1951-ben száznyolcvankilenc házasságot kötöttek Sztálinvárosban. Az idén máris kétszázon felül van a házasságok száma. És egyre több a gyermek. Éppen a fogorvosok mondták a múltkor: tavaly az iskolafogászat kétszáztizenhat tanuló fogait hozta rendbe, az idén csak az iskolaév befejeztéig ötszázhatvanhét tanulóét. Hogy az orvosoknál maradjunk: 1950-ben négy orvosi és két körzeti rendelő folt itt. Tavaly már tizenegy orvos volt, idén pedig huszonöt orvos van a felépült, negyvenezer lélek számára tervezett nagy rendelőintézetben. Ezen kívül van üzemorvosi rendelőintézet is.

Sztálinváros mindent egykettőre kinő; mindig feszíti a kereteket. Ezen a nyáron két nagy filmszínház működik; a hétszázszemélyes Dózsa és a szabadtéri. De már ez is kevés. A tanács anyakönyvvezetőjének egyre több a munkája; van olyan nap, hogy tizenegy házasságot kötnek. Sztálinvárosban a házasságkötésnek új szertartása kezd kialakulni; legtöbben vörös csillag alatt akarnak esküdni. A sztálinvárosi népdalban így hangzik a hűségfogadalom: »Amíg az a piros csillag fenn ragyog, addig hiszem, babám, én a tied maradok!«

Vessünk egy pillantást Sztálinváros tavaly téli bevásárlásaira; 1951. utolsó három hónapjában egymillió-kétszázötvenhétezer-négyszázhatvanhárom forint értékű férfiruhát vásároltak, négyezerhatszázkilencven pár férficipőt, háromezerkétszázötven pár női cipőt és ezernégyszázkilencvennégy gyermekcipőt. Két hónap alatt majdnem kétmillió forint értékű édesség, egy hónapban kétszáztizenegy kerékpár, százkilencven rádió, a bútorüzletben két hét alatt három teljes hálószoba, egy típusháló és négy konyha kelt el, a virágüzlet napi forgalma több mint ezer forint...

Ez az alkotók városa. Nézd ezt a házat; még csak az első emeletig falazták fel, de a kapuoszlopainak piros tégláin már ott a tábla: »Bartók Béla-út 9.« A postán már szinte zúg az élet, de kívül még állványerdő van, előtte feltúrva a föld; csatornáznak. A Sztálin-út egyik oldalán világvárosi kép, fényözön, cukrászda, ötemeletes palota, aszfalt; másik oldalán bokrok, acat- és jézusfű, földhányások, nagy építkezés. Állványok, toronydaruk, vastalicskák és betonkeverők, akárcsak a világvárosi oldalon, egy esztendeje.

Jó arra gondolni, hogy Petőfi »aranykalásszal ékes rónaságán« valahol a Nagy Magyar Alföld tenger-közepén most erre néznek a puszták hallgatag pásztorai. A láthatáron úgy ragyog feléjük ez a fény, Sztálinváros fénye, mint a közeledő szocializmus üzenete.

1952. augusztus

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>