Apablog bejegyzéseiben szereplő képek elég nagy része telefonos kép, (tényleg tulajdonképpen elhanyagolható pár ezres tételben, az elfoglalt tárhely méretéről meg inkább ne is beszéljünk, annak idején ezért vagyonokat fizettünk...), de kényelmesebb ez így nekünk, az épp elkészült alkotásokat gyorsan meg tudjuk osztani egymással, vagy akár családunk távolabbi tagjaival is. Anya küldi délelőtt apának a délelőtti képeket, apa küldi anyának a sétálós/játszós délutáni képeket, és a nagyszülők, testvérek is gyorsan informálódhatnak arról, hogy éppen merre járunk, hol vagyunk, mit csinálunk. Ha már ritkán vagy ritkábban találkozunk..., de erről még később. És a képekből természetesen jut az instagram oldalamra is :)
Előző bejegyzésemet valahol a gyereknap környékén fejeztem be, és egy cikkel, amiben szó esik arról, hogy hagyjuk a gyereket játszani, ne akarjuk irányítani. Ez nálunk is így van, próbáljuk szélesíteni a játékok tárházát, hogy minél több mindenhez tudjon nyúlni, márpedig az érdeklődése 5 percenként változik, nagyon nehéz még az érdeklődését hosszú távon lekötni, de 1-1 új játéknak nagyon tud örülni. Gyereknapon például a nagyszobában állítottuk fel a kis játszósátrát, ami igazából az alagút vége lenne, de hely hiánya miatt inkább még eddig mellőztük a használatát. Most végre eljött ennek is az ideje.
Öröm a gyereknek, öröm a szülőknek :)
Mai bejegyzés szóljon a mindennapjainkról....
Folyamatos, egészséges növekedés :)
Ha esik, ha fúj,, ha süt a nap... a gyerek játszik, ismerkedik a környezetével, a játékaival, és valljuk be mindennel ami a keze ügyébe kerül, illetve utánozza szüleit. ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Így eshet meg, hogy a cipőknek már nincs állandó helye, vagy éppen meg sem lepődünk, ha épp valami van benne. Az alsó polcok kiürültek, vagy gyerekjátékok vették át az értékesebb és könnyebben elérhető tárolóhelyeket. Ami fontos, jobb ha minél magasabban van.
Mi összepakolunk, ő szétpakol :)
Sajtószemle...
Anya papucsában, ahogy a "nagyok"
Be kell kenni... :)
Szökés az "Alcatrazból" :) - még február elején
Hol a távirányító?!
Krumplit a hálószobából, olajat az előszoból
Az otthoni idő java részében a nagyszoba a játszótér, itt kaptak helyet Lili kisebb-nagyobb játékai. Míg előbbieknek van egy kis szupi gyerekpolca, az utóbbiak biza elég erős kordont tudnak vonni a szekrényfiókok és ajtók elé. Sebaj, Anya (és néha apa is) szinte észrevétlenül vissza tudja tenni a dolgokat a helyére, hogy a következő nap újra induljon minden elölről...
Amire fel lehet mászni....
Kedvenc, elmaradhatatlan játékok:
az alagút :)
Micimackó a legjobb barátunk,
csúszda és a gumiló,
bevásárlókocsi, és az IGAZI távirányító
billentyűzet és tükör, vagy épp tükrös szekrény ...
kompba be, kompból ki..., ugyanez a gurulós játéktárolóval
Kapott egy már nem használt telefont is, ha nem felejtjük el feltölteni, remek szórakozás nyomogatni.
Pakolás, elsősorban szét, mászás minél magasabbra, hogy MINDENT elérjünk, vagy éppen a legapróbb helyekre beülni, igazi kihívás!
Dobozba, kosárkába, vagy éppen a bevásárló kocsiba, ahogy a boltban...
Azért ne felejtsük el, hogy ha valaki nálunk kap szállást, ellátást, akkor bizony meg kell dolgozni érte...
söprögetés,
felmosás, felporszívózás,
és konyhai szolgálat...
De apának is besegíthet már, a lényeget tudja :)
"Házimunka" után pedig jöhet a kikapcsolódás, újra játék...
Valahogy így telnek nálunk a hétköznapok, 2016 elején-közepén...
Külön kiemelt köszönet kedves páromnak, Orsinak, a mindennapos figyelemért, foglalkozásokért!
Külön kiemelt köszönet kedves páromnak, Orsinak, a mindennapos figyelemért, foglalkozásokért!
Folytatás hamarosan!
