2015. február 9., hétfő

Apablog I.



Csodálatos egy hét áll mögöttünk, minden nehézségével együtt. Lili születése után alig vártam, hogy otthon legyek a kis családommal, tudjak segíteni.

Vicces videó, de mit is várhatunk amerikai apukáktól, még akkor is, ha jómagam is most tettem tisztába első alkalommal ilyen csöppséget....


Természetesen nálunk mindez gördülékenyebben ment, és megy is, a mai pelenkák kialakítása miatt pedig nagyon könnyen megtanulható, pár mozdulat, és minden a helyén van. Felejthetetlen pillanatok a fürdetések, az etetések, kihagyhatatlan események. Aki csak teheti, amennyi időt csak a családjával tud tölteni, maradjon velük, megéri!

Svéd modell:

Azok a szemek....

Pár hetesen természetesen még nem sok igénye van a gyermeknek, az idő java részében alszik, 2-3 óránként eszik, ilyenkor próbálja feltérképezni és megismerni a környezetét, ilyenkor tesszük tisztába, este pedig a fürdetés ceremóniája zárja a napot.

Óvjuk, védjük Lilit, szinte már-már az az érzésünk, hogy túl sok a takaróréteg rajta, az erős fényeket is kerüljük még, hangzavar meg eddig sem volt jellemző, se a lakóközösségünkre, sem ránk.

rutinszerzés

Legkényesebb feladat a pelenkázás, és az öltöztetés. Törékeny kis kezeinek, lábainak behajtogatása nem kis félelemmel töltött el az első percekben, és még azt sem lehetne mondani, hogy segítőkész lenne a kis hercegnő. Türelem... és megjön majd a rutin is.
Pelenkázás pedig... a pisi/kaik akkor is jön, amikor épp nincs rajta pelus. :) Van ilyen, megesik.

kényeztető fürdő

Jó tanács kezdő szülőknek: minden legyen megfelelően előkészítve, legyen kéznél ami csak kelleni fog, mert gyakran megesik, még a két kéz is kevés lehet. Utólag pedig jobban is járunk, ha saját magunkon segítettünk 1-1 jó helyre előkészített pelussal, krémmel. Ezen felül, nem izgulni, határozott mozdulatok, semmi kapkodás.

A múlt héten átléptük a 3 kg súlyhatárt, szerencsére jól fejlődik Lili, a szemészeten sem találtak semmi okot az aggodalomra, és eddig nagy sikerrel kerülgetjük az influenzát is. Ami pedig az alvást illeti, igazán szerencsések lehetünk, úgy érzem az átaludt 3-4 órák nagyon biztató jelek lehetnek, hogy a későbbiekben is jó alvókája legyen a gyereknek.

jóbarátok vigyázzák az álmát

Eszik, és szinte megáll az élet, amikor etetés közben azokkal a nagy, tágra nyílt szemekkel néz apára, majd nemsokára már félájultan, csukott szemekkel folytatja a fejedelmi lakomát, hogy a végén ájultan, tátott szájjal kerüljön vissza ágyikócskájába.
Talán az első két nap volt, amikor óracsörgésre mentünk etetni, aztán rájöttünk, hogy jelzi ha éhes, valamit azt is, ha fáj a hasa. Mára már megtanultuk milyen gőgicsélés ha éhes, ha fáj valami, vagy ha éppen kis kezecskéjével magára húzta a takaró szélét.... a bébiőr segítségével azonnal halljuk a másik szobából a hangját, ugrunk ha kell.

pihi apával

Még mielőtt azt hihetné az olvasó, hogy ilyen tökéletesség nincs is... természetesen a gyereknek van hangja, fájt is a hasa, volt nehezen elalvás is..... mindezekkel együtt nagyon-nagyon szeretjük, és a tőlünk telhető maximummal azon vagyunk, hogy minél könnyebb legyen neki átvészelni ezeket a nehezebb pillanatokat is.

hiszti a fürdés után :)

Pár szóban pedig anyáról is: elválaszthatatlan kötelék miatt minden apró hangra figyel, szinte lehetetlen küldetés éjjel hangtalanul megetetni a gyermekünket, így a pihenés nem is lehet számára annyira aktív. Amiben pedig ennek ellenére segítségére lehet a párja, jelen esetben én: mosogatás, mosás, teregetés, bevásárlás, apróbb ételek elkészítése.... stb.

Nehéz az aranyközép megtalálása, de törekedjünk a harmónia kialakítására, leendő apukáknak tanácsolom, előre gondolják végig mi mindenben tudják megkönnyíteni párjuk mindennapjait.

3 hetesek múltunk.... még jelentkezünk! :)

Megosztás:

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Hajrá, Tamás! Mi mindig azzal biztattuk magunkat egy-egy nehezebb időszakban, hogy ez is csak egy korszak, majd elmúlik, jön másfajta nehézség. Jött is! :-) Aztán az ember meghatottan nézegeti a képeken az apró emberkét, hogy milyen aranyos volt. A mi Lilink épp 39-es lábakon jár, még nincs 11 éves...

htomi77 írta...

Minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége. Próbáljuk elképzelni, tervezgetni milyen lesz... aztán inkább kivárunk, azt mondják, nagyon röpül az idő! :) Igyekszünk behozni a lemaradást lábméretben! :)