2016. január 27., szerda

18 és egy kicsi..


6704 nap, 18 év, 4 hónap, 8 nap.

Lassan rádöbbenek, ennyi volt, tényleg vége az elmúlt éveknek, új fejezet kezdődött az életemben, és reggelente már nem találkozom az eddig megszokott arcokkal, feladatokkal, gyerekekkel, felnőttekkel. Ennyi év után elmondhatom, bár eddig sem titkoltam, szerettem, hozzám nőtt, vagy inkább én nőttem hozzá. ismertem lentről, fentről, jobbról, balról, függetlenül mindenféle széljárástól. Nekem a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium volt a második otthonom, ezidáig életem jelentős részét - lakáson kívül - itt töltöttem.

Széchenyi szubjektív - jubileumi gyorsjelentés 2003-ból

Nagyon sokat köszönhetek az itt dolgozóknak, emberileg, szakmailag is csak a legjobbakat kaptam/kapom, ezen felül szívesen emlékszem vissza a hajókirándulásokra, a jubileumi eseményekre, az énekkaros fellépésekre, a színjátszók jobbnál jobb darabjaira, a ballagásokra, Csépány György emlékére (is) rendezett emlékversenyekre, a kis biológusok találkozóira, az ötödikesek karácsonyi műsorára, és szinte minden eseményre.... 



És most valami egészen más van, bármennyire is nehezen tudom elengedni, nincsenek már csengetések, nem jelzi már gyerekzaj a szüneteket, és egyáltalán, nincs már semmiféle iskolai szünet, ami meghatározná az év rendjét. Innentől kezdve jönnek a ténylegesen szürke hétköznapok, munkanapok, szabadnapok, és a szabadságok, ahogy ezt nagyon sokan már megszokták, és nekem is meg kell barátkoznom a gondolattal. 

Megannyi szebbnél szebb emlék mellett azért halkan megjegyezném, az elmúlt években tapasztalható változás vagy változtatás egyáltalán nem hozta meg a várt/vélt eredményt, erről bővebben a miskolciak már leírták amit le lehetett, és épp a napokban csatlakozott hozzá a gimi is. Immáron tantestületen kívülről drukkolok, legyen meg az eredménye a tiltakozásnak, legyen újra öröm a tanítás!

A gyönyörű ajándék óra már az új munkahelyemen
mutatja az idő múlását, köszönöm,köszönöm!

Közös útjaink most, 2016-ban, 6704 nap után elválnak, de szerencsére lesznek még közös munkáink, és örömmel fogok ellátogatni a gimis koncertekre, eseményekre, ezen kívül köszönöm, hogy tagja lehettem a környék legjobb tantestületének, büszkén fogom felidézni közös élményeinket.

Tantestület megérdemelt elismerése 2014-ben

Köszönöm az elmúlt éveket, köszönöm a felejthetetlen élményeket, emlékeket! Hiányozni fogtok!
Közzétette: Horváth Tamás – 2016. január 16.





Megosztás:

2016. január 7., csütörtök

Csúszok haza bébibogyó!


Baracsról a 6-os felé

Új évvel együtt érkezett a téli szezon első, máris nagyobb mennyiségű havazása, aminek nem mindenki örülhet felhőtlenül. A gyerekek ilyenkor megtámadják a szánkózásra alkalmas dombokat, akik meg dolgoznak, így, vagy úgy, el kell jutniuk a munkahelyükre. Jobb esetben az autósok áttérnek a tömegközlekedésre, de sajnos vannak olyan helyzetek, mint jelen esetben nálam, nem tudom pótolni az autó kiesését. Ilyenkor jön az ÓVATOS, MEGFONTOLT vezetés.

Munkavégzés szempontjából a környék településeire kell kijutnom, tegnap egy Nagyvenyim - Baracs - Rácalmás körrel végeztem, bevallom örömmel vettem le a cipőmet este otthon. Megérkeztem.

Pár tapasztalatomat osztanám meg:

Ha gyalogos vagy:
  • Nézz körbe minden átkelőnél, jól megfontoltan lépj le az úttestre (még ha nem is látszik), az autók nagyobb fékúttal tudnak csak megállni, testi épség megőrzése miatt elmondható, az elsőbbséged csak akkor van meg, ha már elhaladt előtted a mozgó jármű.
  • Este, szürkületben még nagyobb figyelemmel közlekedjünk, ismerve a helyi fényviszonyokat.
  • Használd a tömegközlekedést, öltözz rétegesen, élvezd a tél örömeit!
Ha bringás vagy:
  • Ismerd a KRESZ szabályait.
  • Ahol kell, szállj le a bringáról.
  • Ne csak magad elé nézz, nem csak te veszel részt a közlekedésben, vannak mások is.
  • Kapcsold be a lámpádat, és főleg este, legyen rajtad láthatósági mellény (ha van, ha nincs, vegyél!)
Ha autós vagy:
  • Ha nem muszáj, hagyd otthon a kocsit, ha mégis menni kell, óvatosan, megfontoltan!
  • Alap felszereltség a téli gumi.
  • Kapard le a havat/jeget az ablakokról, hogy jobban láss.
  • Számolj nagyobb féktávolsággal, ne az utolsó métereken kelljen fékezni, akkor már úgyis késő!
  • Csúszik. Igen. Hiába tekered a kormánykereket, ne idegeskedj!
  • Kerüld a hirtelen kormánymozdulatokat!
  • Figyeld az utat, a környezetet!
  • Készülj előre a kereszteződésekre, kanyarokra, ZEBRÁKRA.
  • Jól megválasztott sebességgel, inkább biztosan haladj, még akkor is, ha mögötted a terepjáróban ez valakinek nem tetszik.
Induláskor jó ha van nálunk:
  • Kis seprű a hó nagy részének letakarításához
  • Jégkaparó a jeges felületek megtisztításához
  • Hólapát ha sikeresen parkoló autónkra tolták a havat...
Pár éve, 2013-ban a nagy márciusi havazásban, pont az útzár előtt jutottam le Seregélyesre éjjel. Az egyáltalán nem takarított úton, valamint a szakadó hónak köszönhetően egy életre szóló élményként maradt meg bennem. Sokat köszönhetek a tapasztalataimnak, ismertem az utat, nagyjából minden kanyart tudtam, annak ellenére, hogy a látótávolság elég kicsire csökkent le, valamint az út melletti vezetőoszlopok halvány kontúrjai is néhol jelezték, hogy hol a határ.


 
2013 - hóátfúvások a 62-es úton

Ne akarjunk menőzni... tényleg, mert ez lesz a vége



Balesetmentes közlekedést mindenkinek, érjen haza mindenki épségben!
Megosztás: