Újabb nemzetközi filmsikerre ébredhettünk, a kitartóbban élőben végigizgulhatták, a később ébredők, dolgozók pedig csak a délelőtti hírekből tudhatták meg, arany szobrocskát nyert Deák Kristóf rendezésében készült Mindenki (Sing) című rövidfilm.
A Mindenki cselekménye az 1990-es évek elején játszódik Budapesten. A tízéves Zsófi új iskolába kerül. Az új suliban kezdetben minden idegen és furcsa a kislány számára. Szerencsére Zsófi hamarosan összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban, és bekerül az iskola híres gyermekkórusába. A kórust Erika néni vezeti, akiről kiderül, nem is olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik, szereti megszégyeníteni a gyerekeket. A két lány összefog egymással, és szembeszáll Erika nénivel.
Egységben az erő - MINDENKI!
Gratuláció az alkotóknak, szereplőknek, rendezőnek, remek kisfilm lett! Ezen felül külön köszönet a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola kórusának.
Kiosztották a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díjait, melyek közül az Enyedi Ildikó rendezésében készült Testről és lélekről kapta a seregszemle fődíját, az Arany Medvét.
A 18 év után (nem 12!) új nagyjátékfilmmel visszatérő rendező munkája a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) díját, az ökumenikus zsűri díját és a Berliner Morgenpost című lap olvasói zsűrijének díját is elnyerte.
A díj átvétele után mondott beszédében Enyedi Ildikó úgy fogalmazott:
„egyszerű filmet akartunk csinálni, mint egy pohár víz”.
Nem csak egyszerű, de a jelek, és az elnyert díjak szerint nagyszerű is lett. Várjuk, hogy itthon is láthassuk, kíváncsian várom a filmet!
Ha valaki a tegnapi dalverseny döntője után csak a hozzászólásokat olvasná, talán elkezdene aláírásokat gyűjteni, hogy azonnal szálljunk ki ebből az európai zenei fesztiválból, ne is költsünk rá. Hirtelen ilyenkor mindenki egy kicsikét zenei szakértő lesz, és nagyon meg tudnak egyesek sértődni, ha nem épp saját kedvencük nyeri a válogatót, és ilyenkor szalonképtelenség határát is átlépik egyesek, ezzel magukról szegénységi bizonyítványt kiállítva...
Márpedig arról vitatkozni kinek mi tetszik, mit szeret, egészen parttalan és értelmetlen vitatéma.
Az idei hazai válogató nyertese, aki ezzel lehetőséget kapott, hogy hazánkat képviselje Ukrajnában:
Pápai Joci - Origo
A dalfesztivál hivatalos mottója 2017-ben:
Celebrate Diversity, azaz Ünnepeljük a sokszínűséget
Továbbra is tartom magamat a véleményemhez, egy ilyen fesztiválra illik, illene olyan dalokat vinni, ami nem tucatzene, egy kicsit más, vicces, meghökkentő, netán még megbotránkoztató is, ugyanis 4 perc alatt el kell érnie az adott fellépőnek, hogy minél többen szavazzanak rá, egyáltalán emlékezzenek arra, hogy volt valami, vagy valaki... Az sem árt persze, ha van mondanivalója, feltéve ha értik is miről szól, és akkor még nem is említettük az országok egymás közötti átszavazási hajlandóságáról, ugyanis a fellépőt delegáló országból csak másokra lehet szavazni.
Az Eurovíziós Dalfesztivál minden sokszínűségével egy elég vegyes, érdekes képet ad az európai zenéről, kicsi bepillantást nyerhetünk más országok zenei életébe. A verseny nyertese még egyszer előadhatja a produkcióját, és ezzel a következő évben az általa képviselt országban rendezhetik meg a következő dalfesztivált.
De térjünk vissza még egy kicsit a hazai válogatóra. Le sem tagadhatnám, nem is szeretném, már a döntőbe került dalok sem feltétlenül tükrözték az általam kedvelt, populárisabb vonulatot.
Nem estem kétségbe, hogy nem jutottak be, vagy ki, a magyar könnyűzenei élet állóvizét egy kicsit is felkavaró zenei műsornak köszönhetően esetleg olyan dalokat/előadókat is megismerhetek, amiket eddig nem hallottam. Természetesen a verseny győztesének, Pápai Jocinak sok szerencsét, sok szavazót, addig persze jó felkészülést! Várjuk a híreket, beszámolókat, eredménytől függetlenül!
Tavaly áprilisban elment Prince (57), a dalai viszont - szerencsére - itt maradtak. Nálam egészen pontosan az 1989-es Batman filmzenénél kezdődött minden, azóta ismerem, szeretem Prince munkásságát.
Aztán jött a Diamonds and pearls album, lassabb és gyorsabb slágereivel, közben pedig megismerhettem korábbi munkáit is.
Fiatal, energikus, néha botránkoztatóan magamutogató előadó. Ilyennek ismertük, ilyennek szerettük. Dalai ha nincsen meg lemezen, nagyon nehezen elérhetőek, de szerencsére a tiltás lassan a múlté, a Deezerre épp tegnap kerültek fel korábbi lemezei, és a youtube-on is elő-előbukkannak ritkaságok, élő felvételek a hercegről.
A Deezeren viszont pár napja napja elég sok Prince album elérhető. Végre!
Hol vannak már a Westel szabadtéri koncertjei, amikor hazai sztárocskák, és meghívott világsztárok koncertjeinek lehettünk fül-, és szemtanúi. Mindez maximum a vidékieknek került egy pestig szóló jegybe, ugyanis ezek a koncertek ingyenesek voltak. 2012-ben pedig már hiába vártuk az újabb dzsemborit....
"A főszervező Telekom döntését az idei évi koncerttel kapcsolatban költségcsökkentési okok indokolják, de a zenei programok támogatása továbbra is a cég szponzorációjának kiemelt területe marad, és nem tartja kizártnak, hogy hasonló kezdeményezéssel még jelentkezik a jövőben."
Idén, 2017-ben megrendezésre került az első, és remélhetőleg nem az utolsó Magenta koncert. A Telekom elsősorban a Magenta 1-es ügyfeleit célozta meg, az igényelhető páros belépőkért csak egyetlen feltételt kellett teljesíteni, az ügyfél 2017. február 28-ig legalább egy éve a Magenta 1 kedvezménycsomag előfizetője legyen, persze azok sem panaszkodhattak, akik kint maradtak, ugyanis csúsztatott időpontban, felvételről leadták a teljes koncertet, illetve egy rövid ideig még a youtube csatornájukon is vissza lehetett nézni.
teltházas ülős ajándékkoncert
fotó: Telekom facebook oldala
A Magenta 1 koncert fellépői:
Presser Gábor, Rúzsa Magdi és a Magna Cum Laude
Bár nem vagyok Telekomos előfizető, mindenesetre gratulálok a koncerthez, igazán jó hangulatú lehetett, már amit láthattam, talán ha 2015 decemberében nincs az ominózus botránykeltő Ákos interjú, akkor ő is itt lehetett volna a színpadon...
Korábban, amíg időm jobban engedte, jobban utánajártam 1-1 álhírnek, ilyenkor viszonylag gyorsan rá lehetett jönni honnan, milyen korábbi kép-, híranyagból gyúrtak össze egy állati nagy baromságot, de az internetezők java részét ezek nem érdeklik, hiszen annak hisznek, amit éppen olvasnak. nincs már nagyon józan paraszti ész, eszetlenül nyomkodjuk a megosztást, ezzel pillanatok alatt rengeteg helyre eljutnak a hülyeségek (is), és nyilván, ha a szomszéd, vagy a barát/barátnő is megosztja, akkor még biztosabb, hogy akár igaz is lehet.
A hírek valódisága, hitelessége nem attól függ, hogy hányan osztják meg, és nem függ a lájkok számától.
A jelenségre, a média nyilvánvaló manipulációjára sok helyen, több formában is felhívják a figyelmet, még én is írtam már róla. Van ellenszere, humoros, vagy éppen komolyabb formában, de ha szeretjük magunk eldönteni minek, és főleg kinek hiszünk, ne ítéljünk elhamarkodottan, gondolkozzunk mielőtt a médiagépezet hirdetőoszlopaivá válnánk magunk is!
A Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (http://www.ifla.org/) összeállította a fent látható kis információs táblát, aminek segítségével akár magunk is könnyedén eldönhtetjük az éppen kételyeket ébresztő cikkek további sorsát. Nagy Ádám magyar fordításában, de az eredeti, angol, illetve bármely nyelven sok szeretettel ajánlom én is, használata nem kötelező, de erősen ajánlott, és tartalma, mondanivalója akár megosztható, terjeszthető is.
Nem sok nagyobb lehetőség adódik egy sportoló életében, mint amikor saját hazája adhat otthont az olimpiának. minden tiszteletem azoké, akik erre az eseményre készülnek hosszú éveken át, ez hajtja őket, kijutni, hogy ott lehessenek ezen az eseményen.
Egy olimpia megrendezéséhez viszont nem csak sportolókra van szükség. A már meglévő infrastruktúra fejlesztése, bővítése, és ezen felül is rengeteg pénzt emészt fel egy-egy ilyen esemény, tervezéstől a megvalósításig. A világversenyek végeztével pedig ezeket karban kell tartani, esetlegesen új funkciókat kell adni nekik. Több, de inkább kevesebb sikerrel, ezeket lehet hasznosítani. A többire, a pusztulás vár.
Azt hiszem nem kell nagyon magyarázni, hogy egy ilyen esemény mekkora teher lenne Magyarország számára. Egyes számítások szerint elég rossz befektetés, fejenként 270 ezer forintba kerülne az olimpia megrendezése. És ne felejtsük el, ez mostani számítás, évek alatt ezek az összegek biztos változni fognak, ahogy a magyar állapotokat ismerjük.
Vajon megérné nekünk egy ilyen rendezvény?
A kérdés természetesen összetettebb, életünk számtalan területét érinti, így érthetetlen is, miért nem lehetett belőle népszavazás. országunk vezetése úgy látszik nehezen viselné, ha a nép esetlegesen máshogy döntene. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lássuk mi mindenre lehetne még ennyi pénzt elkölteni:
oktatás
egészségügy
közösségi közlekedés
utak felújítása
mezőgazdaság
A fenti kérdésre tehát, akár népszavazás keretén belül is választ adhatnánk, egy igazán jól működő demokráciában ez nem is lehetne kérdés, csak nálunk gátolják, és lehetetlenítik el sorra az ilyen kezdeményezéseket.
A budapestiek most aláírásokat gyűjtenek. A népszavazás kiírásához szükség van aláírásokra. egyenlőre még csak azt kell támogatni, hogy a kérdésről szavazófülkékben dönthessünk, ahol akár azt is mondhatnánk: KELL AZ OLIMPIA.
Demokratikus jogunk, hogy elmondhassuk véleményünket. Korunk rákfenéje, és magyarországi viszonyokat tekintve elég sötét időszak, hogy ezeket a jogainkat megkérdőjelezik, vitatják. Ki így, ki úgy...
A folyamatos verbális, és tettlegességig fajuló támadások ellenére Momentum Mozgalom Budapesten aláírásokat gyűjt. Ez még nem kerül semmibe, támogatók, önkéntesekkel próbálják összeszedni a szükséges aláírásokat. Szeretném remélni, hogy összejön, mégis arra kérném ismerőseimet, barátaimat, az olvasókat, ha idejük engedi, írjanak alá - ha még nem tették -, hogy tényleg mi dönthessünk róla.
Évek óta nincsenek már megfelelő szintű (és színvonalú) vitaműsorok, a politikai programok is kimerülnek abban hogy "folytatjuk" (Apropó mit is? A lopást?), majd bármilyen ellenkező vélemény felbukkanásakor már a csírájában fojtják el, márpedig ha a gépezet beindul, akkor ott eszközökben nem nagyon válogatnak....
