Nászút VI. - Katakolon

Behajózás

Görögország, ahol még soha nem jártam, csak epekedve hallgattam a beszámolókat, néztem a képeket, így megfelelő izgalommal vártam a görög "partraszállást". Reggelre volt kiírva az érkezés, gyönyörű napfelkeltében érkeztünk meg az apró település kikötőjébe. Mivel nem mi voltunk az egyetlen hatalmas hajó, voltak akik nyílt vízről, mentőcsónakokkal jutottak partra. 

Süt, süt, süt a Nap 

Ködös-párás partszakasz, felejthetetlen látvány

Nem menekülési gyakorlat, partraszállás a Costa Mediterranea hajóról

Méretbeli különbségek...

Próbáltunk nem mindent a véletlenre bízni, az Olimpiai Stadion és a kikötő közötti távolság miatt jobbnak láttuk ha befizetett út keretén belül látogatjuk meg. Ezt természetesen már jó előre, még a beszállás napján jeleztük, kinéztük magunknak a legmegfelelőbb "csomagot". Mindenkire gondolnak, így rengeteg féle lehetőség közül lehetett választani, a legegyszerűbb látogatástól az ebéddel egybekötött, borozós útvonalkínálatig. Ilyenkor a hajó érkezésekor buszok lepik el a kikötő területét, és a beosztásoknak megfelelő számú csoportokkal jutnak el a végcélig. 

Nem is olyan sok, csak laza 40 km. 

Idegenvezetés több nyelven is elérhető, a kiválasztott nyelvű csoportoknak reggel a kiszállás előtt már megbeszélés a megfelelő találkozási pontokon (meeting point). Ilyenkor kaptuk meg a matricáinkat, is, majd együtt vonultunk át a buszainkhoz. A hatalmas embertömeg ellenére soha nem volt kavarodás, bár pont itt volt egy család, akik valamilyen oknál fogva nem értek vissza, és mint tudjuk, a hajó nem vár..... (emlékeim szerint magyarok voltak) 

Folyamatos feltárás

 

Maradt még 1-2 oszlop a területen

Az olümpiai játékok (görög betűkkel τὰ Ὀλύμπια) az ókori Görögországban jelen lévő atlétikai és vallási ünnep volt Zeusz tiszteletére az éliszi Olümpiában. A történeti források szerint a játékokat i. e. 776 és i. sz. 393 között négyévente tartották, összesen 292-t. Az olümpiai játékok a 4 eseményből álló pánhellén játékok részét képezték, amelyeket 2-4 évente rendeztek meg, és amelyek közül az olümpiai játékok voltak a legfontosabbak, a legnagyobb presztízsűek.

Ezen játékokat négyévente rendezték. Az első olümpiai játékok megrendezésére i. e. 776-ban került sor. A görögök ezt az időpontot nevezték ki időszámításuk kezdetének, ebből láthatjuk a játékok iránt érzett tiszteletüket. 

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ol%C3%BCmpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok

Az első olimpiai stadion

Elődök nyomában a startvonalon...

Az első játékokon kizárólag stadionfutás (sztadion vagy dromosz) volt Pauszaniasz Periégétész és Sztrabón szerint, aminek hossza 192,27 méter volt Héraklész lábméretének négyszázszorosa. A modern stadion szó ebből a hosszmértékből ered. Az olümpiai játékok voltak az elsők, ahol a hagyomány szerint bevezették az atlétikus meztelenséget – innen terjedt át a gümnaszionokra is –, egyesek szerint a spártaiak voltak az úttörők, mások szerint a megarai Orszipposz i. e. 720-ban. Orszipposz vagy elvesztette, vagy eldobta ágyékkötőjét a verseny közben és megnyerte a számot. A küzdősportokban a meztelenség („talpig mezítláb”) egyébként is hagyományos volt, hogy az ellenfél megragadását megnehezítsék. 

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ol%C3%BCmpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok

Stadion bejárata - már ami megmaradt belőle

Történelmi barangolásaink után volt egy egészen röpke kis óránk hogy az új városrészben is körülnézhessünk.

Olimpia "főutcája", éttermekkel, kávézókkal, boltokkal.

Narancsérlelő meleg - október végén

Házi diszkoszvetőnk :)

Korai érkezés, korai indulás, másnap már Törökország és Izmir várt ránk, hosszú az út. Görögország egyik gyöngyszemét magunk mögött hagyva átadtuk magunkat a szórakozásnak, napoztunk, "strandoltunk", és vártuk az esti programokat.

Viszlát Görögország!

Kukucs :)

Folytköv!

Első rész: Előzmények

Második rész: Irány Velence

Harmadik rész: Beszállás

Negyedik rész: Costa Fascinosa

Ötödik rész: Bari

Tovább >>>

Nászút V. - Bari

Pitymallik Olaszország keleti partvidékén

Nincs is szebb dolog visszagondolni a napsütéses tengerpartra ami fogadott minket Bariban, de ne szaladjunk ennyire előre. Mint korábbi bejegyzésemben is írtam, a hajnal, a felkelő nap első sugarai felejthetetlenül belémégtek, azóta már 1-2 este elment azzal, hogy újra megszervezhessünk egy ilyen utazást, amire mindenképpen sort fogunk keríteni az elkövetkező években valamikor. 

Olaszország a szívünkben, és a hűtő oldalán :)

Olaszországi kalandozásaink során eddig csak inkább az északi területeket ismerhettem meg, Velence, Verona, Milánó, a szépséges Garda-tó, most kíváncsian vártam a dél-olaszországi megállónkat, Barit.

3. szinten, mentőhajók alatt.

Reggel nem csak a napfelkeltét nézhettem meg, hanem kicsit felfedezhettem a hajó belső tereit. Megdöbbentő méretek, éttermek, kávézók, játékterem, hatalmas színházterem, ámulat-bámulat.

Fő közlekedő, ahol a bárok mellett a boltok is megtalálhatóak.

Itt jellemzően minden drága.

 

Játékterem és az egyik étterem.

Üres színházterem, minden kényelmi funkcióval felszerelve.

A jó időnek köszönhetően az őszi ruházatot elfelejtve mentünk reggelizni. Mivel a hajó csak 11 óra környékére volt hivatalos a kikötőbe, bőven volt időnk a felkészülésre.

Nagyon hamar rájöttünk, hogy a reggelire a legtökéletesebb hely, a szélvédett tat rész, ahol egyrészt szabadban vagyunk, másrészt gyönyörködhetünk a tengerben, a napsütésben, ha már nem kértünk erkélyes szobát.
Az ellátás részét képezi a korlátlan fogyasztás (nyitott büfék függvénye), reggelihez korlátlan juice, kávé, ezen kívül a víz ami mindig van. Esténként pedig ültetett vacsora - a megfelelő beosztással a megfelelő asztalnál - itt nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, 6-7 fogással, mesterszakácsokkal, csini ruhában... előkelő felszolgálással.

Előz a konkurens MSC hajója. Eredetileg arra vettünk volna jegyet.

Délelőtti fürdőzés

Kiszállás előtt még volt időnk meghallgatni egy előadást a hajóról, illetve nagy vonalakban információkat hallgathattunk meg a kirándulásokról, melyet minden kikötőből szerveznek, természetesen ezek választható - és pénzes - utak. Mi az utazás során csak két ilyen kiránduláson vettünk részt, Görögországban, és Isztambulban. Barit mi magunk fedeztük fel - lehetőségeinkhez mérten.

Érkezés Bariba

BARIBari az azonos nevű megye és egyben Puglia régió székhelye, Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa.
Az Adriai-tenger partján fekvő, ma jelentős ipari és oktatási központot az illírek alapították egy kis félszigeten, amelyen ma az óváros áll. Jelentősége a római fennhatóság alatt nőtt meg, amikor a Via Traiana egyik fontos állomása, valamint a birodalom egyik jelentős kikötője volt. Később a longobárdok, a szaracénok és a bizánciak birtokolták, majd a normann hódításokkal a Szicíliai Királyság része lett. Amikor 1087-ben Myrából a városba hozták Szent Miklós ereklyéit, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. Az ereklyék elhelyezésére építették fel a San Nicola-bazilikát, amely a román kori építészet egyik legszebb alkotása. Az Anjou-ház, valamint az aragóniai királyok uralkodása alatt Bari gazdasági élete hanyatlásnak indult.
Virágkora a 16. századra, Aragóniai Izabella milánói hercegnő uralkodásának idejére tehető. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Sforza Bona lengyel királynénak, aki megözvegyülve visszatért Bariba és élete végéig nagyvonalúan támogatta a város szellemi életét. A város a 19. század elejéig a középkori városfalak közé szorult. Joachim Murat nápolyi király rendelte el az új, rácsos utcahálózatú, a tiszteletére Murattianónak nevezett városnegyed felépítését. A fasiszta uralom idején alapították meg egyetemét és akkor létesítették neves vásárközpontját, a Fiera del Levantét. Napjainkban Puglia legjelentősebb gazdasági központja és Dél-Olaszország egyik legjelentősebb kikötője, úgy teher-, mint személyforgalom szempontjából.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bari 

Mivel a hajó közvetlenül az óváros mellett kötött ki, egyszerű sétával bejárhattuk Bari ezen részét, a kis szűk utcák között bolyongva el is felejtettük hogy egy hatalmas ipari városban vagyunk.

 

Szent Miklós bazilika ...

... és Szent Miklós szobra

Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.) myrai püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek és diákok védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők és Kecskemét város védőszentje Magyarországon. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Mikl%C3%B3s

Itt vagyunk Bariban! Csííííz :)

tengerpart, kikötő, és ott van a mi hajónk is, nehéz eltéveszteni

Estebéd már a hajón

Bárzene, a hallban.

"Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház"

Bevallom, amikor tervezgettük az utazásunkat, felmerült annak a lehetősége, hogy Bariba repülővel leutazzunk, majd itt szálltunk volna fel a hajóra. Nem bántam meg hogy nem így lett, de remélem még lesz alkalmunk Barihoz, lenne még sok felfedeznivaló. 

Folytköv... következő részben irány Görögország!

Első rész: Előzmények

Második rész: Irány Velence

Harmadik rész: Beszállás
Negyedik rész: Costa Fascinosa

Tovább >>>

Túra - Rám-szakadék

A jól megérdemelt panoráma - ezért (is) jöttünk

Mindez az ötvenes években...

Bevallom a túra során legkevésbé érdekelt a Rám-szakadék nevének eredete, vagy éppen hogy miről kapta nevét Dobogókő. Mindenesetre ha emlékeim nem csalnak most első alkalommal tettük meg oda-vissza ezt a távot. Pilis egyik legszebb panorámája fent, az erdőben pedig a kalandos szurdok. Kettő között pedig 1-2 "unalmas", hosszú kaptató. Ez várt ránk most szombaton.

Remek útbaigazító táblák, jelzések

• Dömös: 114m, Dobogókő: 699m
• Szintemelkedés: 585m 
• Túra hossza: kb 8km, oda-vissza 16km

Értelmetlen pusztítás nyomai

• Dobogókő: a néphit szerint a megütött sziklák olyat dobbannak itt, mintha a hegy gyomra feneketlen mélységekig üres volna. 

• Rám-szakadék: A Rám-szakadék a Rám-hegyről kapta a nevét, ugyanis a Rám-hegy és az Árpádvár nevű helyek közti Három-forrás-völgyben található. Az hegy elsőként 1864-ben adatolt nevének eredetére Kis Lajos az alábbi magyarázatokat adja:
  - A német nyelvterületen gyakori Ramsberg 'Medvehegyma-hegy' részfordítása.
  - Egy Rahm nevű személyről lett elnevezve: van ilyen magyar családnév, és a környéken nem egyedi az ilyen névadás, pl. Szakó-hegy, Hegedűs-bérc.

Talán a nagy meleg lehetett az oka, de nagyobb tömegvonzást vizionáltam, így meg sem fordult a fejemben, hogy a haladási iránnyal szemben, fentről jöjjünk le, pedig 2007-ben még így tettük meg ezt a távot, bár akkor nem várt a parkolóban kocsi minket. 

Túristaút a patakmederben

 

Nehezebb helyeken korlátok és létrák segítenek

Felfelé Rám-szakadék, lefelé Lukács-árok. fent pedig egy kellemes ebéd megfáradt testünknek. 

Hideg sör, jó étterem, lelkes főnök

Báró Eötvös Lóránd Menedékház

akkor és most

 

Ötvenes években és napjainkban

Összességében elmondható, hogy Dömösről induló turista célpont egy nagyon jól megközelíthető, remek hely, rengeteg látnivalóval, mindez rendezett környezetben. Mi is biztos vissza fogunk térni, maradt még 1-2 magassági pont ami meghódításra vár. 

Néhol szédítő mélységek, ami ezen a képen talán nem is látszódik.

Remek napon vagyunk túl, és jöhet a következő!

Hűsítő habok Dömösnél

Tovább >>>

Velence Korzó

Vártuk már!

1991 nyara. Nem az első zenekari táborozásom a budapesti II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskola növendékeivel, de ebben az évben ismeredtem meg a Bonanzával, ekkor énekeltem először: "várom hogy egy angyal érkezzen....", októberben pedig izgatottan vettem kézbe a frissen fénymásolt első Bonanza füzetet. Zenekari táborhoz hűen, elsősorban zenélni mentünk, a remek adottságokkal és csupa romantikával rendelkező táborhelyre.

Ezen a kis hídon még egy kispolszki is elfér - keresztbe - tapasztalat

Míg a kis patak egyik oldalán a lakóépületek kaptak helyet, a túloldalon erdős domboldal könnyítette meg a számháborúkat, illetve nem egyszer az egyéni gyakorlásokat, hiszen mindenki lázasan készült a táborzáró koncertre.

Zárókoncert jó időben. Eső esetén csak a zsúfolt ebédlő... /2010

Persze azért a délelőtti és délutáni, azaz szinte egész napos zenélésen felül jutott idő strandolásra, játékra, sportra is, rengeteget pingpongoztunk, fociztunk, tollasoztunk, kártyáztunk, esténként pedig megpróbálva kijátszani a "Lager Führer" éberségét, kijutni a tábor területéről, vagy egyszerűen csak a szomszéd házba átjutni, de az is megesett hogy a szomszéd táborba másztunk át zászlót "lopni". Ez a természetes rivalizálás a táborok között természetes volt - akkoriban.

Főépület. Emeleten az ebédlő, két oldalon a vizesblokkok /2010

Talán az első táborozás lehetett, amikor egy héttel a tanév vége előtt már elindultunk táborozni, iskolába külön kikérő, lezárás korábban, majd a velencei iskolások legnagyobb megdöbbenésére, már volt, hogy délelőtt masíroztunk lefelé a strandra. Ők a kerítésen belül becsengetésre várva, mi kívül, törölközővel, papucsban... 

Velence strandja ha jól emlékszem talán fizetős volt, a csúszdás része legalábbis, mi ide jártunk, a víz jó volt, és ha a csúszda épp nem üzemelt, belocsoltuk és üzemeltettük magunknak. Ennek köszönhetően egyik alkalommal nagyon elvágtam a tenyeremet, ezzel veszélyeztetve is a fellépést.

Meredekebb csúszdán alulról felmászni = életveszély

forrás: http://velenceito.info/

Sok ember, menő strand narancssárga csúszdával

forrás: http://velenceito.info/

további képek:

http://velenceito.info/strandok/ifi-strand-szabadstrand-velence/

Évekkel később már építési terület volt a strand, bár én már nem táboroztam, de hallottam róla hogy milyen bosszúságot okozott a táborlakóknak, hogy a szabadstrand arrébb lett kijelölve, ami nem csak messzebb volt, de rosszabb körülmények is fogadták a vendégeket. A gigaberuházás, Velencei-tó Kapuja projekt évekig torzóként jelezte az idő múlását.

2011 - leállt minden forrás: http://feol.hu

cikk: http://feol.hu/cimlapon/(...)cel-a-kovetkezo-szezon-eleje-1125414

Szomorú látvány még 2012-ben is

Évekig mérges voltam Velencére, hogy hagyták veszni ezt a remek partszakaszt, de utólag betérve az elkészült Velence Korzóra, azt hiszem végre egy színvonalas partszakaszt tudhatunk magunkénak, igazi homokos plázs-hangulat fogadja a strandolni vágyókat.

 

További képek

Az éveken át halogatott projekt kész van, Velence és a látogatók visszakapták végre a partot, nagyon szép lett, még akkor is, ha az épületről nekem első körben az Engelsz, azaz a budapesti Erzsébet téri egykori buszpályaudvar jut eszembe.

Velencei-tó Kapuja a magasból

Velence, ifjúságom java része, majd később Orsival való szerelmünk "hajnala", illetve a rendszeres kerékpártúrák miatt már a legkedvesebb helyeimmé nőtte ki magát. 

2010-es táborzáró koncert /részlet

Tovább >>>