A NYÍRFÁCSKA-EGYÜTTES
fergeteges sikerű bemutatkozása az Erkel Színházban
Tarka ruhák repdesnek, szoknyák fodrozódnak, színes kendók szállnak a levegőben, kopog a piros csizmácskák sarka; gyönyörűségesen szép, nemestartású leányok siklanak be a színpadra, összefogóznak, kört formálnak, majd szerterebbennek és tovasuhannak nesztelenül, vidáman mosolyogva.
Régi orosz néptáncok feldolgozásait láttuk a Nyírfácska-együttes műsorában: csütörtökön kezdte meg az Erkel Színházban magyarországi vendégszereplését. Átkomponált és színszerűvé varázsolt táncok ezek, a klasszikus balett hatását viselve magán, mégis megőrizve a friss, népi jelleget. Nagyezsda Nagyezsgyina, a csoport művészeti vezetője és koreográfusa ezt mondta: "Szerintem a művésznek úgy kell dolgoznia a népi táncban, ahogy a nagy orosz zeneszerzők - Glinka, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij - dolgoztak, vagyis a táncokat, akárcsak a zeneműveket, a népi intonáció, a legjellemzőbb vonások alapján állva kell megalkotni."' - Nagyezsgyina ebben Igor Mojszojev követője, s a táncok - miként Mojszejevéi is - már nem egyértelműen népi táncok (többek annál, mert tervezett, művészi táncok), de még nagyon erős a kapcsolatuk a népi gyökerekkel. Nagyezsgyina koreográfiái abban is emlékeztetnek a Mojszejev-együttestől látott táncokra, hogy legtöbbjük egy-egy nagy színpadi ötletre, táncos csattanóra hegyeződik ki, vagy mindegyikükben valami színszerű bravúr élénkíti a figyelmet.
A műsorban volt olyan szám is, amely már alig érezhetően hordoz magában a népi ízekből. Ilyen például a régi orosz keringő, amely a fehér báliruhás lányok habkönnyű táncában a XIX. századot idézi. Még a térformák alakulása is a klasszikus keringőkre emlékezteti a nézőt. A Hattyúcska című körtánc pedig teljesen a koreográfus színpadi elképzelésén alapul. A leányok fejük fölé emelt s behajlított jobb karja a hattyú nyaka, összezárt ujjaik a fejét jelzik. Szemét pedig egy nagy fekete gyűrű helyettesíti. (Ez a szám azonban mély líraisága mellett is parányit mesterkéltnek hat.)
Szimbolikusnak érezzük, hogy az együttes a Nyírfácska nevet választotta, első sikeres száma címét tűzve műsora élére. Ebben a számban a földigérő, harangalakú szoknyák búrája alatt megbúvó lábak a néző szeme elől elrejtve serénykednek. Úgy tűnik, hogy mozdulatlan porcelánfigurák siklanak egy forgó korongon. Nagyon nehéz, apró, csúszó lépések teszik ilyen elegánsan könnyeddé a mozdulatokat. S ez fő jellemzője az együttesnek: virtuóz tánctudásukat nem csillogtatják hivalgóan, hanem csak alapul használva, megteremtik ezt a természetesnek ható és a keresetlenség hamvasságát hordozó táncmódot. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy: ez a természetesség - a művészetben mindig így van - csak a legmagasabb fokú tudatosság, kiszámítottság és szakmai biztonság eredményeként jöhet létre. Csak a legnagyobb technikai biztonság nyújthatja azt a lebegő könnyedséget, amellyel a leányok táncaikat lejtik.
Az együttes szinte valamennyi tagja bravúros tudású táncosnő; nemcsak csoporttáncban, hanem szólistaként is derekasan helytállna. Bizonyítja ezt a Prohodka nevű tánc is, ahol az életörömtől szinte szerterobbanó fiatalok magától értetődő könnyedséggel járják a legnehezebb figurákat. Vagy a Leányvetélkedő, amelyben a versengeni vágyók mind nehezebb és nehezebb táncokkal akarják egymást elkápráztatni. - A trojka című táncot is három remekül képzett táncosnő mutatja be: Ljubov Trinova, Mira Kolcova és Klavgyija Romanova.
Lila bársonyruhában, dús aranyhímzésű szegéllyel, sárgás ingvállban úsznak be a Láncocska nevű régi orosz körtánc alakítói. Ha nézzük ezt az igazában elbűvölő, szép lírai táncot, láthatjuk, hogy mennyire egyértelműen csoporttáncok Nagyezsgyina koreográfiái. Ha egyetlen táncosnő táncolná el, tulajdonképpen nem is mutatna semmit a színpadon. Mert a térfigurációk varázslatos alakulása, a bezáruló leánykarikák, melyek újra meg újra szétbomlanak és megint egybecsukódnak, ezek adják a színes mozgalmasságot, kecses szépséget.
A Szibériai életképben humoros vetélkedőfalét látunk: két csoport színesruhás lány, élükön egy-egy harmonikás legénnyel igyekszik lefőzni a másik társaságot. De amikor rájönnek, hogy egyforma fürgén táncos a lábuk: egymás tenyerébe csattintanak és összekarolva elsétálnak. - A Vidám vásár című filmből, Dunajevszkij zenéjére Lírai táncot lejtett a csoport egy része. "Virágzik a rózsa, zúgnak patakok" - énekelték bájos huncutsággal, meglepően tiszta magyar kiejtéssel. Mert az együttes néha énekel is. Nem önálló produkcióként, csak hangulatteremtésül, meg némi emlékeztetőként a játékok folklorisztikus ősállapotára, amikor tánc és ének még összefonódott volt.
A Kozák női tánc toporzékoló virgoncsága, erőtől feszülő szilaj szépsége lenyűgöző. Szinte magunk előtt láttuk a falu végét, ahol az életteli leányok, míg várnak a legényekre, utánozzák lovaglásukat, vágtáikat és trappjaikat.
Míg az Úrnőcske büszke fejtartású táncosnői még játékosságukban is egy régibb kort idéznek fel, a Moszkva környéki polka modern levegőt ad, nemcsak a ruhák félvárosias jellegével, hanem a benne megrajzolt emberi kapcsolatokkal is. Ugyancsak ilyen a csillogóan jókedvű Barátnők polka. - Kis cselekményesített tánc a Kútnál című kép. Szinte nem érezzük, hogy szigorúan előírt koreográfiát jár itt a négy táncos. Látjuk a kútra tartó lányok évődését a harmonikás legénnyel, miként ugratják. tartóztatják, ösztökélik. majd hogyan viszik tréfásan magukkal. Természetesnek és ottszületettnek hat az egész jelenet.
Megalakulásuk után egy évvel, 1949-ben, a világifjúsági találkozón első ízben járt itt az együttes. Már akkor feltűnt, hogy milyen bátor színhatásokkal dolgoznak. A Nyírfácska-számban a piros, szoknyák felett élénksárga kendő, kezükben világoskék keszkenő, s ehhez járul még a friss nyírfaágak zöld színe. Többi számukban is a legellentétesebb harsogó és vidám színek kerülnek egymás mellé. Mégsem érzünk sohasem disszonáns hatást, a színek mindig harmonikus egységben oldódnak fel. Ha nem gondolkoznánk azon, miért ilyen hangos színűek ezek a táncruhák, akkor is meg kellene éreznünk. A fiatalság, az életöröm, az élet színei ezek, mint ahogy a fiatal lányok is életigenlő táncokat járnak, akár az élet bús és lírai szépségeit, akár viharos, vidám kitöréseit oldják tánccá.
Az ember szép és élni jó - vallják ezek a táncok a maguk sajátos nyelvén.
Molnár G. Péter
Népszabadság - 1958. augusztus 2.
A mezőn egy nyírfácska állott...
A magyar közönség már több szovjet együttessel ismerkedett meg, amely a szovjet népek kultúráját hozta el hazánkba. A sztálinvárosi közönség augusztus 19-én, este 8 órakor a Szabadtéri Színpadon a népi tánc egyik legvonzóbb területével, az orosz női tánccal ismerkedhet meg a "Nyírfácska" táncegyüttes jellépése során.
Bizonyára érdekli közönségünket, honnan kapta nevét ez a női táncegyüttes, 1948-ban az együttes első műsorszáma a "Nyírfácska" körtánc volt, "A mezőn egy nyírfácska állott..." kezdetű, ismert népdal táncváltozata, amelyben az együttes költőien mutatja be az orosz leányka álmodozását, reménykedését, gyengédségét és líraiságát. S az együttest a nézők ettől fogva "Nyírfácska" néven emlegették.
Az együttes tízéves fennállása óta bejárta már a fél világot. Angliától Kínáig embermilliókat ejtett csodálatba. Jellemző, hogy Kínában, a csodás nevek országában, az együttes tiszteletére sokan Nyírfácskának nevezik el újszülött kislányukat.
Az együttes nagy sikerének egyik titka, hogy vezetőjének, Nagyezsda Nagyezsavinának irányításával megtalálta a helyes középutat a fel nem dolgozott etnográfiai és az akadémiai, balettszerű jellemtánc között. A "Nyírfácska" együttes a népművészetből nőtt ki és mindig szoros kapcsolatot tart vele. A népművészet kincsestárából meríti témáit, és a valóban költői, művészi koreográfiára támaszkodva állította össze táncait, E táncokat a kompozíció harmóniája, a hatásos egyszerűség, a líraiság, a frissesség, közvetlenség, ugyanakkor a mozdulatok gondos, logikus kivitelezése jellemzi. Néhány táncot ének-kísérettel adnak elő, támaszkodva az orosz tánc - folklór tradícióira, ahol az ének elválaszthatatlan a tánctól, de önálló szerepet nem játszik, csupán a tánc velejárója, mellékes színezője.
A "Nyírfácska" táncegyüttes nem először jár Magyarországon. 1949-ben a budapesti II. Világifjúsági Találkozón a táncegyüttesek versenyének győztese lett. Azóta sok új számmal gazdagította műsorát, sok viharos tapsot és elismerő szót kapott a művészetért rajongó közönségtől. A sztálinvárosi közönség is szeretettel várja az együttest, amely bizonyosan szívesen jön városunkba.
Sztálinvárosi Hírlap - 1958. augusztus 15.
Nagyezsda Negyezsdina, a "Nyírfácska" vezetője az együttes tagjaival
Csizmadia György a Nyírfácska-együttesről - 195809muzsika.pdf
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése