79. Bartók Béla Kultúrotthon

rézkarc - Pálfalviné Csasztka Ilona

1951 tavaszán még csak egy rövid hír a Szabad Nép újságban, 1953-ra pedig végre valósággá vált, az év utolsó napján, december 31-én felavatták a Bartók Béla Kultúrházat.

Szabad Nép 1951. 04. 22.

Kultúrpalota és két körzeti kultúrotthon épül 1952-ben Dunapentelén

A Dunai Vasművet építő dolgozók egyre növekvő kulturális igényeit a meglévő keretek között már alig lehet kielégíteni. Ezért 1952-ben központi kultúrpalota és két körzeti kultúrotthon létesül Dunapentelén. 

A kultúrpalotában beépített színpaddal felszerelt színházterem lesz. A képzőművészetek iránt érdeklődő, tehetséges fiataloknak szobrász- és festőműterem áll majd rendelkezésükre. A kultúrpalotában rendezik be az új központi könyvtárat, az olvasószobát, a gyermekfoglalkoztatót, a társalgó-, sakk- és billiárdtermet, valamint a technikai körök tanulószobáit is. 

___________________________

1952. március 15-én kiállítást rendeztek a sztálinvárosi úttörőotthonban, s e kiállításon már látható volt a felépítendő kerületi kultúrház makettje. Az építkezés befejezésének eredeti határideje 1952. december 21. volt, ám a kivitelező, a 26/2 Városépítő Vállalat még júliusban is igencsak az elején tartott a munkálatoknak. Jóllehet az akkori technikák és a munkához, általában véve az élethez való hozzáállás finoman szólva is más volt (olykor akár hetek alatt végeztek hónapokra szóló munkákkal, építéssel, igaz, többnyire a minőség rovására), az látszott, az eredeti határidő tarthatatlan.

Sztálin Vasmű Építője 1952. 08. 26.

Épül Sztálinváros kerületi kultúrháza 

Városunk első épülő kultúrháza mellett díszes tábla hirdeti, hogy milyen lesz a szocialista város kerületi kultúrotthona. Építésünk egyre javuló versenynyilvánosságának szemléltető agitációjának kifejezője ez a tábla is. Az épület díszes homlokzati rajza mellett szemléltető adatok sorakoznak a beépítésre kerülő építőanyagokról. A falazáshoz 500.000 darab téglát használunk fel - összesen 2500 köbméter földet mozgatunk meg. A tábla aljára felírták az építkezés részhatáridejét is; "A földszinti födém elkészítésének határideje IX. 1-e."

Pénteken a földszinti födém zsaluzását készítették a sztahanovista Kőszegi András brigádjának tagjai. Több mint 130 négyzetméter területet zsaluznak be. A színpadi szárny oldalfalai már elkészültek, a többi falazási munkálatok egy részét is befejezték. A színházi nagyteremnél folyik a csarnok állványozása, az építőknek összesen 3400 légköbméter területet kell beállványozniok, amelyből közel nyolcszázzal már elkészültek.

___________________________

De azért azt is nehéz lenne mondani, hogy tétlenkedtek: szeptemberben Kőszegi András sztahanovista brigádja jelenti, hogy kétezer-ötszáz köbméter föld megmozgatása, valamint félmillió tégla felhasználása után a színpadi szárny oldalfalai készen vannak, s az épület háromezer-négyszáz beállványozandó köbméteréből nyolcszázzal végeztek az állványozók. A Bartók épületén ez idő tájt hatvan ember dolgozott, s például szeptemberben mindössze négy kiesett munkanapjuk volt - a baleseti jelentés szerint ennek oka, hogy két dolgozó szögbe lépett.

A jelentések persze a korszellemnek megfelelő optimista hangot igyekeztek megütni (ez is volt az ajánlatos: a tények kevésbé zavarták az akkori vezetőket), ám egy idő után ezek sem tudták igazán palástolni a gondokat. Nem csak az építkezés elhúzódása jelentett gondot: aggodalmak merültek fel az épület térkihasználásával, elsősorban is a színpad méretével kapcsolatban. Ahogyan egyre távolabb tolódott az átadás határideje (1953. február 1., március 15., április 4., május 1., június 20., szeptember 1. - ennyi állami ünnepet találni sem lehetett kis mesterség...), egyre élesebbekké váltak a viták az illetékes vagy kevésbé illetékes, többé (vagy kevésbé) hozzáértők között, mígnem a városi pártbizottság titkára (kétségkívül a legilletékesebb s a "leghozzáértőbb"), Földes László meg nem sokallta a vitát, s tanácsot nem kért Nonn György miniszterhelyettestől. Nonn egyszerűen véget vetett a véget nem érő szakmai vitáknak, egyszersmind átvágta a gordiuszi csomót: 1953. július 10-én az eredeti tervek szerint folytatódott az építkezés.

Egy halvány jelből azért következtethetünk rá, mennyire bíztak a helyi erők az új kultúrház felépülésében: az építők szakszervezetének kezelésében működő József Attila kultúrházra (ahol filmvetítéseket, színházi előadásokat tartottak, s táncmulatságokat is szerveztek) százezer forintot - akkoriban nem épp jelentéktelen összeget - szántak felújítás céljából, s a felújítást végre is hajtották. Ki tudja ma már, hogyan, kinek, milyen indokokra hivatkozva sikerült "átvinnie" a döntést, tény viszont: új könyvtárszoba, új büfé, új vetítőterem tette még vonzóbbá a kultúrt, a megnagyobbított színpadon pedig 1953 novemberében bemutatták Gaál György-Buday Dénes így nem játszunk című zenés játékát, igazi építő-színjátszókkal, a Dobrik Zoltán vezette építőfúvószenekar kíséretében.

A darab fogadtatásáról nem szól a fáma. Arról a beszédes tényről viszont igen, hogy a Bartók "testén" november-decemberben már nem hatvan, hanem százhuszonnégy építőmunkás serénykedik, nem is eredménytelenül: 1953. december 31- én, Szilveszter napján csakugyan készen állt az épület. S még mielőtt valaki azt hinné, afféle "Patyomkin-faluként" a kultúrház üres váz volt csupán ekkorra, gyorsan elmondjuk: a belső szakipari munkák is rendben elkészültek. A kor nyelvén szólva: minden munkára, harcra - azaz átadásra, bankettre, táncmulatságra - kész volt.

És maradjunk még a kor jellegzetes terminológiájánál: lássuk, hogyan tárta olvasói elé az örömteli hírt a Sztálin város Építője című városi lap:

Sztálin Vasmű Építője - 1954. 01. 05.

Felavatták a Bartók Béla nevét viselő kerületi kultúrotthont 

SZTÁLINVÁROSBAN az év utolsó napján újból magasba szökkent a győzelmi lobogó s ezúttal az új kerületi kultúrház homlokzatát díszítette, mely már messziről hirdette a város dolgozóinak újabb diadalát.

December 31-én az 500 személyes kultúrház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt kezdődött meg az avatóünnepély, melyen Borovszky Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója átadta az elkészült kultúrházat Tapolczai Jenő tanácselnöknek, aki a város dolgozóinak nevében átvette. Tapolczai elvtárs ígéretet tett, hogy a kultúrházat a városhoz méltó szocialista tartalommal igyekeznek megtölteni. Ezután került sor Jánosi Ferenc miniszterhelyettes avatóbeszédére. A következőket mondotta:

- DOLGOZÓINK kultúrszomja hallatlanul megnőtt s mi ebben csak eddigi fejlődésünk eredményéi láttuk, nem pedig további fejlődésünk sürgető feladatát... Megfeledkeztünk egy időre arról, hogy mindaz, ami itt gondban, munkában, verejtékben épül - az emberért, az embernek épül. Büszkén beszéltünk nagy alkotásainkról - de ugyanakkor megfeledkeztünk arról, hogy e nagy alkotásaink kezdenek olyan világítótoronyhoz hasonlítani, amelyek messzire ugyan világítanak, de a tövükben - a kulturális ellátottságot, a művelődési igények kielégítését tekintve - bizony nincs világosság. Csak dicséret illetheti meg azokat a helyi erőket, akik ilyen mostoha körülmények között is mindent megtettek a kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Ma, amikor pártunk útmutatása, kormányunk programraja nyomán megszüntetjük ezeket a súlyos hiányosságokat, ma amikor Sztálinváros dolgozóinak kulturális ellátottságát javítva egyik kezdeti lépésként megnyitjuk ezt a kuifúrházat, úgy gondolom, nem ünneprontás felvetni különböző állami szerveink, köztük népművelési minisztérium súlyos mulasztásait, hogy annál tudatosabban és gyorsabban pótoljuk az annyira égető hiányokat, biztosítsuk, hogy Sztálinváros szerepéhez méltóan megkapja a kultúrából az őt joggal megillető részt. Bízom benne, hogy e kultúrház vezetősége a párt- és tanácsszervek segítségével, a dolgozók széleskörű támogatásával mindent meg fog tenni azért, hogy e ház Sztálinváros lakóinak, régieknek és újaknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt valóban második otthona legyen, hogy úgy jöjjenek ide szórakozni, művelődni, pihenni, mint sajátjukba, hogy a házban, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon a kultúra minden ága. Ígérem, hogy a népművelési minisztérium támogatni fogja a kultúrház munkáját, folyamatos, színvonalas működésének kialakítását és mindent megteszünk Sztálinváros kulturális ellátottságának további javításáért.

BARTÓK BÉLÁNAK, a nagy magyar zeneköltőnek nevét fogja viselni ez a kultúrház: hadd figyelmeztessen ez a név szüntelenül a népből táplálkozó, és a néphez szóló művészet ápolására és terjesztésére, az élet a szépség, az ember semmiféle barbarizmussal meg nem alkuvó szeretetére: hadd figyelmeztessen e név szüntelenül arra, hogy népünk kultúrájának minden hagyományos és mai értékét a testvéri népek, a baráti szovjet nép kultúrájának alkotásait, mindazt, ami a világ népeinek kultúrájában haladó és szép, - úgy fogja össze e kultúrház munkája, mint egy gyűjtőlencse és forrósítsa át velük a város lakóinak szívét!

- A sztálinvárosi Bartók Béla kultúrház működését ezennel megnyitom!

HATALMAS TAPSSAL fogadták a sztálinvárosi dolgozók Jánosi elvtárs bejelentését, hogy a kultúrház Bartók Béla nevét fogja viselni. Az avatási ünnepséget budapesti művészek és helyi kultúrmunkások szép műsora követte, ezután hajnalig tartó tánc volt a sztálinvárosi fiatalok számára.

___________________________

avatást követő bál 1953. december 31-én

És akkor még szó sem esett Sztálinról, akinek pedig - mint akkoriban minden diadalhoz - nyilván szintén volt valami köze a dologhoz, és persze meg sem említettük az amerikai imperialistákat, akik pediglen alighanem majd' lenyelték a szivarjukat megdöbbenésükben. De félre az olcsó iróniával: a város életében tényleg rendkívül fontos eseménynek számított az ötszáz személyes, s a szándékok szerint elsősorban az öntevékeny művészeti csoportok tevékenységének helyet és lehetőséget adó intézmény elkészülte. Az átadási ceremónián a kulturális miniszter helyettese jelent meg. Beszédéből burkoltan kivehető volt a túlságosan nagyot akaró eredeti koncepció kritikája is, s hallgatólagosan benne volt az a tény is, hogy az intézmény valójában - kellő anyagi eszközök híján -nem kerületi, hanem városi feladatokat fog ellátni:

"... mindent meg kell tenni, hogy, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon itt a kultúra minden ága"

A város nevében Tapolczai Jenő tanácselnök vette át az intézményt, majd - pesti színművészek szavalatai után - a város színjátszó csoportjai foglalták el a színpadot, majd bankett és hajnalig tartó táncmulatság következett a nagyterem nézőterén (ahol akkoriban még nem rögzített széksorok, hanem könnyen mozgatható, beállított székek voltak) és az aulában. Az intézmény első igazgatójává Tamás Istvánt nevezték ki.

Felhasznált forrásanyagok:
Szabad Nép
Sztálin Vasmű Építője
Boda András - Knódel Mária - Színházi csodák
Dunaújváros története képeslapokon

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

Szemelvények Dunaújváros történetéből XLV. - Rendelőintézet

Ivánka András 1911-ben született és alapjában ízig-vérig a modern építészet híve volt. így természetes, hogy a rendelőintézet jellegzetesen modern kompozíció: egyszerű hasáb formájú főtömegéhez nyaktaggal kapcsolódik az "előredobott", henger formájú bejárati előcsarnok-rész. A stílusváltoztatás követelménye a tervezési folyamat közben jelentkezett, ezért az alkotó építész - bizonyára nem is teljesen önszántából - "felöltöztette" ezt a lényegében modern épületet, finom érzékkel keresve meg a klasszicizáló stílus néhány jelzésszintű elemét: a bejáratok keretezését, oszlopokat és palmetta-díszítést, valamint az egyszerű, stilizált főpárkányt. Ezek a módszerek nem álltak távol egyes skandináv építészek, pl. Gunnar Asplund formavilágától sem, aki szintén a korszerűség és hagyomány ötvözésén fáradozott, és ez időben itthon is sokan tekintették példaképüknek.

Rendelőintézet építése

Az I. főépítésvezetőség építi az ország egyik legszebb rendelőintézetét, a sztálinvárosit. Az építők vállalták: Rákosi elvtárs születésnapját azzal ünneplik meg, hogy május 1-re elkészítik az épület első részlegét, június 1-re pedig az egész épületet átadják rendeltetésének.

A dolgozók vállalásához hozzájárult a műszaki vezetőség is azzal, hogy biztosítja a vállalások teljesítéséhez szükséges műszaki feltételeket, Nem régen Gosztola építésvezető javaslatára az előcsarnok fölé nádpallóból ideiglenes épületet készítettek amely megvédi a dolgozókat a téli hidegtől, a széltől és így nyugodtan végezhetik munkájukat.

Pfeil Jakab tervfelbontó vállalta. hogy március l-re elkészíti a május 1-ig szóló tervek felbontását. Jelenlegi április 1-nél tart. Az ö munkájának nagy része van abban, hogy a dolgozók tudják, mikor milyen munkát kell elvégezniök, Minden brigádnak kezében van a munkalap, amely ösztönzi őket a többtermelésre, a magasabb eredményekre.

fotó: kismonilaszlo.hu

Az építkezés legjobb kőműves brigádja a Jeszenovics brigád akik azt vállalták, hogy Rákosi elvtárs születésnapjáig jó munkával 195 munkaórát megtakarítanak. Vállalásuk felét már teljesítették. A brigád jó munkájának maga is látja eredményét, mert keresete mindig az 1000 forint felett van.

Jól dolgozik Bertók Imre 11 fős kubikos brigádja is. A Bertók-brigád 700 munkaóra megtakarítását vállalta, amiből már csak 280 óra van hátra.

A műszaki vezetőség és a dolgozók jó munkájának az eredménye, hogy a második emeleti kőműves munkákat február 28 helyett, 20-án befejezték. A megtakarított nyolc napot már más munkák elvégzésére tudják fordítani.

A rendelőintézeten dolgozók, mint a Vasmű minden dolgozója keményen harcolnak azért, hogy Rákosi elvtársnak adott szavukat teljesítsék, hogy a szocialista munkaversenyben való részvétellel a Vasmű felépítésének határidejét megrövidítsék.

Az új rendelőintézet

Építőipari dolgozóink hatalmas lendülettel építik az új Rendelőintézetet, hogy a világ dolgozóinak nagy, nemzetközi ünnepén, május 1-én átadhassák rendeltetésének.

Az egészségügyi dolgozók lelkes Önkéntes takarító brigádjai vidám nótaszó mellett súrolják és tisztítják azokat a rendelőhelyiségeket, amelyeken már befejezték munkájukat a burkolók, festők és szerelők. De naponta jelentkeznek a többi vállalatok dolgozói is takarító brigádokkal, hogy hozzájáruljanak az intézet építéséhez.

Lelkesedésük mutatja, hogy a Rendelőintézet szívügye minden sztálinvárosi dolgozónak.

Valóban büszkék lehelünk erre az intézetre mely hazánk egyik legszebb és legkorszerűbben felszerelt egészségügyi intézménye lesz.

A Szovjetunió remek műszereket bocsájtott rendelkezésünkre. Kiváló szovjet gyártmányú mikroszkópok segítségével tudtuk lerakni laboratóriumunk alapjait.

Az új Rendelőintézetben korszerű gyermekgyógyászati rendelő van, külön bejárattal csecsemők és gyermekek - és egészen külön bejárattal olyan kicsinyek részére, akiknél fertőző betegség gyanúja áll fenn. Az anyatej-gyűjtő állomás életet jelentő anyatejet tud adni olyan csecsemőknek, akiknek édesanyja kevés tejjel rendelkezik.

Teljesen elkülönített bejárata lesz a tüdőgondozónak is.

A belgyógyászati rendelésen a vetkőző-fülkés rendszer kiküszöböli a torlódást. A belgyógyászati rendeléshez elektrokardiográfiás intézet kapcsolódik, melyhez a magyar műszer-gyártó ipar világviszonylatban is párját ritkító készüléket adott a sztálinvárosi dolgozóknak.

A sebészeti és baleseti rendelés gyönyörű műtője és felszerelése minden követelménynek megfelel.

Műtőruha-sterilizáló berendezésünket, melyet ugyancsak a magyar ipar készített, megcsodálták a budapesti klinikák régi berendezéssel dolgozó vezetői is.

A bőr- és nemi-beteggondozó intézetben külön férfi- és női várószoba lesz.

Nőgyógyászatunk most már rövidhullámú készülékkel is fel van szerelve; ezután nem kell a betegeket Fehérvárra vagy Budapestre küldeni; s így jelentékenyen rövidebb idő alatt fognak gyógyulni.

Orr-fül-gégészetí rendelőnkben olyan hallásvizsgáló szoba van, melynek szigetelése a legkisebb külső zajt sem engedi át.

Ezeken felül szemészet, urológia és ideggyógyászat is működni fog az épületben.

A fogászat külön fogászati röntgennel és a fogpótlások gyorsabb keresztülvitele érdekében fogtechnikai laboratóriummal is rendelkezik.

Röntgen-intézetünk nagy teljesítőképességű gépeket kap; klinikai laboratóriumunkban a szokásos vizsgálatokon kívül élelmiszer vizsgáló állomás is fog működni.

A szovjet példa nyomán véradó szolgálatot is szerveztünk az intézetben, melyhez már megkaptuk a szükséges berendezéseket.

Amint elkészül a betegszállító felvonó, betegeinknek nem kell gyalog róniok a lépcsőket. A központi kartotékszobából külön kartotékfelvonó szállítja mindenkinek a lapját a megfelelő rendelésre. Ez meggyorsítja a betegek adminisztrációját. '

Ötéves tervünk egészségügyi létesítményei között a sztálinvárosi rendelőintézet az élen jár.

Dr, Grószman Sándor - főorvos

  

(1952. április 30-án) Felavatták a rendelőintézetet

Szerdán este ünnepélyes keretek között Ratkó Anna elvtársnő, egészségügyi miniszter jelenlétében felavatták a sztálinvárosi rendelőintézetet. A nagy eseményre összegyűltek a sztálinvárosi egészségügyi dolgozók, valamint az építkezés dolgozói. Tárnok Béla sztahanovista építésvezető az építkezés nevében átadta a rendelő intézetet az Egészségügyi Minisztériumnak, utána Ratkó Anna elvtársnő szólt az ünneplőkhöz. Az ötéves terv beruházásairól elmondotta, hogy Sztálinváros nagyságában, fontosságában és jelentősségében első helyen áll az országban. Majd a Népköztársaság kormánya nevében átadta a rendelőintézetet a sztálinvárosi tanácsnak melyet Berecz Bertalan, a tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke vett át. Utána Hidasi elvtárs, a Kohó és Gépipari miniszter nevében kiosztotta a Sztálin Vasmű Emlékérmeket. A vendégek megtekintették az új rendelőintézetet.

 

 

Ratkó Anna (Bíró Károlyné) (Nána, 1903. augusztus 19. – Budapest, 1981. július 20.) szövőnő, szakszervezeti vezető, népjóléti- majd egészségügyi miniszter, a Ratkó-korszak névadója. Ő volt az első nő Magyarországon, aki miniszteri posztot töltött be. 

A rendszer politikáját még a szakmával szemben is védte. Amikor Sántha Kálmán akadémikus azt állította, hogy a túlerőltetett munkaverseny szellemileg és mentálisan megviseli a munkásokat, lényegében elmebajt okoz, Ratkó Sántha ellen fegyelmit indított, az állítást pedig úgy cáfolta, hogy ő napi 12 órás gyári munkát végzett 28 éven keresztül, és teljesen egészséges. Az ideológiát a tudomány fölé helyezte: amikor továbbképzésre járt, az előadó azt magyarázta, hogy a munka egyenlő erő szorozva az elmozdulással. Erre ő fölállt, és azt mondta, hogy a munka tervszerű tevékenység, és azt csak ember tudja végezni.

Leghíresebbé azonban a róla elnevezett születésszabályozási törvény tette. Bár a törvény az MDP felső vezetésében született, neki nem volt beleszólása, csupán arc volt a rendelethez, mégis az ország vele azonosította a törvényt. A törvény megtiltotta a terhesség művi megszakítását, az abortuszt. Propagandát folytattak a gyermekvállalás mellett, még akár házasságon kívül is. Bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem. Az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.

Ezzel párhuzamosan rögzítették az anyák, terhes nők és gyermekek védelmét. Szülés előtt 12 hét fizetett szabadságot és a szülés után hat hónap szoptatási időt biztosított a törvény. A rendelet valóban jelentős eredményt ért el a népszaporulat növelésében: tíz év alatt közel hatszázezerrel nőtt a lakosság száma. Ha ebbe belevesszük az 1956-os kivándorlást is, akkor legalább nyolcszázezres növekedésről beszélünk, ami ennyivel több élveszületést jelent a halálozásoknál.

Bővebben Ratkó Annáról a wikipédián

fotó: fortepan.hu

EGYIPTOMBA VÁGYIK? IRÁNY SZTÁLINVÁROS!

fotó forrása és a teljes cikk a hg.hu oldalán

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

Szemelvények Dunaújváros történetéből XXXVIII. - Indul egy turbina

Az erőmű dolgozói végrehajtják az energiatermelés fokozására vonatkozó párthatározatot

A Központi Vezetőség határozata után a Sztálinvárosi Erőmű vezetői is összeültek, hogy megbeszéljék a további feladatokat. Az erőmű még fiatal üzem, alig egy hónapos. Jelenleg működű gépegységével 15.000 kilowatt energiát ad az országos hálózatnak. A villamos energiatermelés fokozására vonatkozó határozat feladatul tűzi, hogy meg kell teremteni az erőművek biztonságos üzemeltetésének feltételeit meg kell valósítani az erőművek rendszeres, tervszerű, kiváló minőségű karbantartását, javítását, tartalékalkatrészekkel, korszerű műszerekkel való ellátását.

 

A Sztálinvárosi Erőmű nem régen működik még s ezalatt az idő alatt, az egy hónapos próbaüzem óta jelentősebb fennakadása még nem volt. Mégis, az üzem biztonságos működését, berendezéseinek karbantartását veszélyezteti az, hogy számos budapesti gyár, mint a Láng, a Klement Gottwald és az RM, eddig még nem szállította le a megrendelt alkatrészeket. Ezért felelős az Erőmű Beruházási Vállalat is, amely a beruházások bizonyos mértékű csökkentését úgy próbálta meg áthidalni. hogy késlekedett a tartalék alkatrészek időbeni megrendelésével. Igaz, hogy azóta ezt a hibát pótolták, a budapesti gyárak azonban ennek ellenére sem szállítanak még.

Az erőmű vezetősége a biztonságos üzemeltetés megvalósítása céljából szakmai tanfolyamokat indított. Ez annál is inkább szükséges, minthogv e hét elején újabb, 5000 kilowattos gépegység indul meg. Ennek energiatermelése is hozzájárul a párthatározat végrehajtásához amely szerint: "meg kell szüntetni mielőbb az áramkorlátozásokat". Az új gépegység termelése nagyjában elegendő Sztálinváros fogyasztásának fedezéséhez, vagy 50.000 lakás világításához, egyórányi termelésével pedig 250 tonna acél előállításához.

A nagyolvasztó működéséhez szükséges levegőt is az erőmű fogja szolgáltatni. Az erre a célra épített turbófúvó próbáit is megkezdték november 19-én. Ez a gép óránként 80-100.000 köbméter levegővel táplálja a kohót. Ez annyit jelent, hogy mintegy két óra képes lenne a 210.000 légköbméteres erőműüzemi épületet levegővel megtölteni. Az első turbófúvó próbáival egyidejűleg a gyárépítök megkezdték a II. számú turbófúvó alapjainak építését is.

A Sztálinvárosi Erőmű műszaki dolgozói és munkásai azon fáradoznak, hogy minden körülmények között végrehajtsák a párt határozatait.

Örkény István: Indul egy turbina

1953. november 24-e, kedd.

2 óra 7 perc.

Begyújtanak a kazánba. Hosszú vasrúd végén olajos rongy; gyufa sercen, a rongy lángra lobban. Egy oldalnyíláson bedugják a kazánba; hideg szél süvít odabent, a láthatatlan olajköd sárga lángra lobban. Ég a tűz a kazánban.

Eddig azt hittem, hogy az ember választja a hivatását. Most megtanultam, hogy egy hivatás is megválasztja a maga embereit. Vannak türelmes természetű anyagok: a fa meg a tégla, a fonál meg a papíros eltűri, hogy avatott kezek mellett kevésbé ügyesek is hozzájuk nyúljanak. De van olyan mesterség is, mely gondosan rostál; van anyag, mely türelmetlenebb és igényesebb a többinél. Pilótának, tengerésznek nem válik be bárki; a tenger és a levegő megnézi, kit fogad be, kit nem. Az elektromosság - turbinák, generátorok, nagy feszültségű vezetékek és mindaz, amit úgy nevezhetnénk, hogy a "nagy feszültség szolgálata" - csak rátermett embert tűr meg maga körül.

2 óra 37 perc.

Aki "kazánról" beszélve egy mosókonyhára vagy egy gőzmozdonyra gondol, nem tudja, mi a kazán. Ez, a sztálinvárosi erőmű második turbinájának kazánja akkora, mint egy négyemeletes ház. Három ilyen kazán áll egymás mellett - a többi épül. Szemben a kazánnal a műszerasztal, ötven vagy hatvan műszerrel, ötven vagy hatvan gombbal, melyekben piros lámpácska ég. Egyetlen ember áll a műszertáblánál: ujja hegyének nyomásával indít és zár, fűt vagy hűt. A műszerek mindent elmondanak neki. Azt, hogy mi történik a kazán tűzterében, csöveiben, lent a pincében és fönt a kéményben.

2 óra 37 perc: a gőz hőfokát jelző mutató - először, mióta megépült a kazán - kileng. E pillanatban kétszázhúsz fokos a gőz.

Kiss György. Hatvanegy éves. Magas, sovány, hajlékony kígyótest. ö a lelke itt mindennek. Itt? Néhanap megáll egy autó, s viszi Gyuri bácsit a pécsi, a kelenföldi, a Mátra-vidéki vagy akármelyik erőműhöz, ahol baj van. "Nekem megadatott - mondja, hogy mindig nagy erőművekben, mindig nehéz munkán lehessek..." Ő az a szakember, akinek, mint mondani szoktuk, "már nem lehet újságot mondani". Ő az a szakember, akitől a fiatal mérnök, ha tanulni akar, tanul. Ő az, akit a minisztériumból felhívnak telefonon: "Gyuri bácsi, küldünk egy mérnököt, vedd magad mellé..."

Hatvanegy éves. Könnyen felindul, sokat kiabál. Mindenütt ott van, minden résbe bemászik, minden csavart ellenőriz. Tíz perccel ezelőtt a pincében látták, három emelet mélységben a föld alatt: most a tetőn mászkál, egy kivezetőcső nyílását keresi. Amerre elmegy, az emberek hirtelen fölkapnak egy rongyot, és nekiállnak takarítani. Egy erőmű tisztaság dolgában semmiben sem különbözik egy orvosi műtőtől: minden porszem veszélyes. "Takarítani" - mondja Gyuri bácsi; rosszallón néz egy sáros lábnyomra. Vödrökből loccsan a víz, kefék csutakolják a gép környékét. Gyuri bácsi megy tovább.

Nagyon nyugodt. Bemegy a szobájába, megeszik egy vajas kenyeret. Néhány óra múlva indulunk. Néhány óra múlva vizsgázni kell: hónapok, évek munkája, tizenöt nagyüzem tervezőmérnökei, száz meg száz szakmunkás, százezer cső, tekercs, csavar és sok millió forint teszi le a vizsgát. Ha egy csavar meglazul, ha egy szigetelés megold vad valahol: nem indulhatunk. Kereshetjük a hibát - órákig, napokig, hetekig. De Gyuri bácsi azt mondja: Ötkor indulunk. Nagyokat harap a vajas kenyérből, s aztán - miután becsomagolta, s az ablakba tette a vajat - a kazánházba telefonál. Mekkora nyomáson áll a gőz?

3 óra 40 perc.

A gőznyomás tizenhat atmoszféra.

A gépházban mozdulatlanul állnak a gépek: a gőzturbina meg a generátor mint két szarvával összeakasztott, némán birkózó szarvasbika. Még hidegen állnak, mozdulatlanul: a hőmérők higanya a köpeny alatt bújik meg, a nyomásmérők tűje nullán áll. Egy óra húsz perc múlva belezúdul a gőz, forgássá válik a turbina járataiban, a forgás elektromos energiává alakul, s aztán beleáramlik az országos hálózatba... Egy óra húsz perc múlva forogni kezd a gép, percenként háromezer fordulattal. Hónapok óta állítják be a gép egyensúlyát, század- és ezredmilliméter pontossággal; egy óra húsz perc múlva, miközben a sok tonnás acéltest őrjöngve forog a pajzs alatt, a pajzson élire állítva megáll egy húszfilléres. Otthon, az íróasztalomon, ha villamos megy végig az utcán, feldől a húszfilléres. Itt állnia kell, holott két ujjnyival alatta háromezret fordul percenként a gép.

3 óra 55 perc.

A gőznyomás tizennyolc atmoszféra.

Egy óra múlva indulunk, de Máté főmérnök, a Klement Gottwald gyár szerelési osztályának vezetője, állig betakarózva fekszik a vaságyon. A gottwaldisták szobája húsz lépésnyire van a gépháztól. Amíg a kazán bemelegszik, a gottwaldisták alszanak. Volt idő, amikor nem aludtak. Volt idő, amikor száznyolcvan órát dolgoztak tíz nap alatt. Volt idő, amikor három nap, három éjjel egyfolytában álltak a generátor mellett; most, amíg a gőz melegszik, Máté Lajos nyugodtan és egyenletesen szuszog.

Mind alszanak: Máté, a főmérnök, Kubik Jóska, Varga Feri és Bozsinghalmi, a szerelők. Aztán nyílik az ajtó, belép Vámos mérnök. Nem mondja: keljetek fel. Azt mondja: Húsz atmoszféra. Máté, Kubik, Varga és Bozsinghalmi felkelnek. Rázzák ki a pokrócot, vizet isznak. Nem sietnek. Nem idegesek. Évek óta dolgoznak együtt, fél szavakból értik egymást.

- Csak a csapágy ki ne bánjon velünk - mondja Vámos.

- Tibor, annak nem szabad melegedni - mondja Kubik.

Tegeződnek. Mérnökök, szakmunkások a keresztnevükön szólítják egymást. Nincs köztük különbség - ha van is, te nem veszed észre. Egy-formán tudják, amit tudnak; Máté és Vámos az elméletből, Kubik s a többiek a tapasztalatból mennek egy pont felé; két egyenes vonal, melynek ebben a pontban találkoznia kell.

Egyformán élnek. Egy szobában, egy koszton, ugyanazon a munkán. Bejárták már a fél világot, folyton jönnek-mennek, utaznak. Vámos Prágába készül, Kubik Bukarestből jön; mindenütt vannak erőművek, mindenütt szükség van rájuk. "Cigányélet" - mondják, s nem cserélnének senkivel.

4 óra 30 perc.

A derékvastagságú csövekbe beáramlik a gőz; az összes járatok gőz alatt állnak, egészen a turbina szelepéig. Már csak egy kereket kell megcsavarni, s indulhatunk.

4 óra 40 perc.

Gyuri bácsi int, Kubik odaáll a kormánykerék mellé. Lassan, óvatosan fordít rajta egyet; kíméletesen kell adagolni a gőzt, a gép még hideg.

4 óra 45 perc.

A turbinán a manométer tűje megremeg.

Vámos Tibor áll a műszer előtt. Mindenki olyan nyugodt a gép körül: ő is nyugodt szeretne lenni. Látszik rajta, hogy ez nehezére esik. Ő a legfiatalabb az itt dolgozók közt. Néhány évvel ezelőtt lett mérnök, s mind járt az inotai erőműhöz került; onnan helyezték ide. Most, amikor a tű karcsú testén átfut az első remegés, eszébe jut az a nap, mikor megérkezett Pentelére. Ott, ahol most állunk, varjak csapata keringett. Az erőmű helyén buckák s gödrök; s négy buckába beletűzve, négy piros zászlócska mutatta az eljövendő csarnok négy sarkát. Nézi a tűt, s a kis piros zászlók meglebbennek a szeme előtt,

5 óra 15 perc.

- Gőzt! - ordítja Gyuri bácsi.

Vaspáncélpajzsok veszik körül a két gépet. Csak két-három helyen, ahol a tengelyhez hozzá lehet férni, látszik a forgó részekből valami. Mindenki odagyülekezik. Egyszerre csak megmozdul az ezüstszínű test; lassan megfordul, lassabban, mint a másodpercmutató.

- Gőzt! - ordítja Gyuri bácsi.

5óra 17 perc.

A sztálinvárosi erőmű 2-es gépegysége működik.

Vámos a mutatót nézi: 18, 19, 20 atmoszféra a nyomás. Eszébe jut a tavalyi tél, amikor még nem volt tető a fejük felett, s amikor ezen a talpalatnyi helyen, ahol a gépek forognak most, 18 vállalat emberei dolgoztak, fáztak, áztak, egymás útjába álltak, zavarták egymást és önmagukat... Emitt már szereltek, amott még betonoztak, harminc méterrel alább a földet túrták a mélyépítők ... A tű mutatója megáll a húszason. Vámos odamegy a generátorhoz, és fülét rányomja a pajzsra; hallgatja, nem kelepel-e a gép.

5 óra 40 perc.

Percenként 1400 fordulat.

6 óra 20 perc.

Percenként 2800 fordulat.

Máté Lajos kiveszi töltőtollát, egyik végét odanyomja a géphez, másikat a fülébe dugja: mint az orvos a szívhallgatóval, figyeli gépe zörejeit.

Gyuri bácsi a generátor ablakain dugja be a hosszú hőmérőt; aztán a fejét is benyomja a gépbe, talán veszekszik vele... Az búg, éles, egyenletes hangon. A fordulatszám mérőjén tovább lendül a tű.

7 óra 5 perc.

Percenként 3000 fordulat.

Kubik Jóska azt mondja: - Na - s rágyújt egy cigarettára. Máté még mindig hallgatózik. Varga Feri elővesz egy húszfillérest, élivel fölállítja a csapágyakon. Az érme megáll, nem remeg, nem billen föl.

Gyuri bácsi elbődül.

- Mi ez itt?

Odarohannak. Lába előtt egy csipetnyi kóc, valami elhullott szigetelés. Ereinkben megfagy a vér, rémülten nézzük a kócgombolyagot, mint egy időzített bombát. Kubik Jóska odalép, két ujja közé fogja, lábujjhegyen elviszi, és kidobja az ajtón.

7 óra 40 perc.

Percenként 3000 fordulat.

Éjfélkor bekapcsolunk az országos hálózatba.

  

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>