Amikor már azt hinnénk hogy innen már csak felfelé, netán már látunk valami kis pislákoló fényt ott fent, akkor jön megint valami, és ha hozzávesszük hogy egy hónap múlva urnák elé megyünk, akkor kicsit még szomorúbb a dolog, hiszen megint kiderül, már megint nem arról szól a választás amiről kellene. Hibás itt már mindenki, nincs kivétel. Jó előre bűnbakokat keresnek, és ömlik a mocsok. Ránk. Örömmel lapoznék már akár kettőt is a naptárban hogy már túl legyünk rajta.
Április 6-án (miután felköszöntöttem édesanyámat és nagypapámat) el fogok menni szavazni és leadom a voksomat, mert fontosnak tartom hogy legalább ilyen mértékben hozzászóljak/beleszóljak, még akkor is ha nem feltétlenül az fog nyerni akit én preferálok. Ez a demokrácia velejárója. Pártszimpátiám az elmúlt években semmit nem változott, ennek ellenére azt tanácsolnám: mindenki szavazzon belátása, és meggyőződése szerint.
Kicsit optimistán még azt is szeretném hinni hogy legalább egy picit fontos ez az embereknek, aztán jön a mindennapok bűzös hírfolyama, aminek következtében már csak az a nagyobb kérdés: ezt hogy bírjuk ki?!
A megválasztott országgyűlési képviselőknek előre is JÓ MUNKÁT, és csak annyit fűznék hozzá: TEGYÉK A DOLGUKAT LELKIISMERETÜKNEK MEGFELELŐEN.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése