(...)
A tanácstagi beszámolókon a lakóbizottságokat választó gyűléseken, tanácsülésen, munkásgyűléseken, a közélet megélénkülésének jeleként egyre szaporodtak a kívánságok: nyilvános gőzfürdő kellene; legyen trolibusz a Sztálin úton; építsenek fedett uszodát is; gázt és távfűtést a technikumiaknak; helyezzenek villanyórákat az utcákra; számolják fel a barakktáborokat; építsenek szélesvásznú mozit. És még egy kívánság, amelyről a városi tanács elnöke gyakran mint elrettentő példáról szólt: F. Gy. tanácstag kérte a városi tanács ülésén; "a tanács vezetői hassanak oda, hogy a játszótéri hinták ne nyikorogjanak". Vagyis a közélet élénkülése magán viselte a kezdet tipikus jegyeit; a lényeglátás hiányát, a privát ügyek társadalmasításának kísérletét.
A társadalmasítást, a közös célokért való közös harcot a városi pártbizottság és a városi tanács is szorgalmazta. 1958 februárjában hangzott el a városi tanács ülésén: "Fel kell újítani a város építésének kezdetén jól bevált és lelkesen végzett társadalmi munkát". A vidám parki úttörőtáborban, a sportpályákon és az uszodánál várták elsősorban a lakosság segítségét, de a sláger kétségkívül az úttörővasút volt.
Építését 1957 novemberében a Dunai Vasmű KISZ-esei vállalták. A kis gőzmozdonyt, a Mukit Ózdon vásárolta a városi tanács. Januártól négy hónapon át minden sztálinvárosi dolgozó havi ötven fillérrel és kétkezi társadalmi munkával segítette az úttörővasút építését. Eredeti tervek szerint az első vidám parki pályaszakaszt később az Erkel kertig meghosszabbították volna. Erre azonban sohasem került sor. Az első szerelvény 1958. május 1-én gördült ki a miniállomásról. A megnyitó vendégei, közöttük Csanádi György, a közlekedési és postaügyi miniszter első helyettese is, végigutazták az elkészült másfél kilométernyi pályaszakaszt. Muki azonban nem tisztelte az alkalmat, és bizony telepöfékelte fekete pernyével a nyitott kocsi magas rangú utasait.
Miskolczi Miklós
1993-ban pedig végleg bezárt a Vidámpark.Utolsó kísérletekről, a vidámpark megmentéséről pedig Boda Kapitány így tudósított Hétlövet blogjában:
forrás: www.dumaujvaros.hu - Kismoni László
20 évvel később felgyorsultak az események. Az önkormányzati döntés szerint a területen sportpályák épültek, Mukinak pedig mennie kellett....
2014. január
Muki vagyok, egy kisvonat. Milyen név egy vonatnak az, hogy Muki? Nem tudom. Engem mindig így hívtak. A barátaimat meg Thomasnak, Percynek, Nohabnak, Mollynak, Szergejnek, ők is gőzmozdonyok.
Ja, mire is kíváncsiak, szóval rám? A Berlin-drewitzi Orenstein&Koppel gyárban 1894-ben, 600 milliméteres nyomtávolságúra épült kétcsatlós, szertartályos gőzmozdonyként születtem”.
A mozdonyoknál nincs gyerek-, vagy felnőttkor, én mindig gyerek maradok a méreteim miatt. A mozdonyoknál nem tilos a „gyerekmunka”. Azt nem tudom, hogyan kerültem Magyarországra, de azt igen, hogy húztam a terhet Gyulán, Miskolcon és Ózdon is, szenet, vasat, vagy amit kellett. Aztán 1958-ban elhoztak ide Sztálinvárosba, és fel is újítottak a Vasműben. A Vidámparkban én lettem az Úttörővasút! Na, az voltám a szép idő! A gyerekek ezrével utaztak rajtam és az általam húzott kocsikon. Azokat a sikításokat, visításokat, nevetéseket soha nem felejtem el, életem legszebb négy éve volt. Aztán 1962-ben koholt vádak alapján félreállítottak.
Állítólag valamelyik elvtársnőnek kiégette a zsarátnokom a nylon harisnyáját. Kiállítási tárgy lettem egy vakvágányon. Először untam, de aztán csak jöttek a gyerekek,és jöttek és jöttek. Csúsztak, másztak, kiabáltak, meséltek, énekeltek rajtam – őrült jó volt az is közel negyven évig.
Aztán egyszer csak csönd lett. Egyedül maradtam. Féltem, a barátaim is eltűntek. Értéktelen, öreg, szomorú ócskavasnak éreztem magam. Már azt hittem itt a vég, pedig még csak most vagyok 120 éves. Mozdonyoknál ez még nem öregkor. Van még itt ebben a városban valaki aki ennyi idős?
Egyszer csak valami újra megváltozott! Emberek jöttek, mentek és nagy dolgokat terveztek. Megsimogattak és ígérték megmentenek, mert e fiatal városhoz én hozzánőttem. Ide tartozom. Én igazi dunaújvárosi lettem!
És láss csodát! Jött egy daru, megemelt, kocsira tettek és most itt vagyok a Tűzoltóságon. De hamarosan megyek a Dunaferr iskolába, és ott megmasszírozzák elrozsdásodott testrészeimet, sőt pénz is lesz még elemcserére is.
Aztán megyek a városba. Ott leszek, olyan lesz, mint régen: a gyerekek zsivaja újra körbe vesz. Már alig várom!
Lejegyezte: Orosz Csaba
forrás: http://duol.hu/hirek/muki-monologja-1599565
Dunaferr Szakközép- és Szakiskola képgalériái a márciusban kezdődött felújításról
2014 szeptember 2. - Muki megérkezett a Vasmű útra
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése