2015. február 18., szerda

Apablog II.

hétvégi családi ébredezés

Gyarapodunk, egyre komolyabban vesszük a világot, rá-rácsodálkozunk a világra, és kis kiütések hozzák ránk, szülőkre a frászt. Gyors összezuhanás, világvégén beköszöntünk, majd összeült a konzílium, védőnő, gyerekdoki, és bízván a kezelés sikerében, várjuk hogy mielőbb rendeződjön a helyzet. No para! Lesz ennél még cifrább is, ezzel bíztatnak minket a már tapasztaltabb "versenyzők".

édes álom

Anya találta, aranyos....: 
Ha a baba beszélni tudna... Egy újszülött üzenete édesanyjához: 
1. Nem azért sírok, hogy megnehezítsem az életedet. Azért sírok, mert valami baj van. Még ha nem is látszik másból.
2. Vadiúj vagyok. Nem irányítom teljesen az idegrendszerem. Szervezetlen vagyok. Megnyugtat, ha veled vagyok, hallom a szívverésed, érzem az illatodat… Segítesz ezzel nekem.
3. Az, hogy nem bírom abbahagyni a sírást, nem a te hibád. Tudom, hogy megteszed, ami tőled telik. Még csak most ismerkedünk egymással. Eljutunk majd oda…. tarts ki, kérlek.
4. Te vagy az egész világom. A mindenem. Rajtad kívül nem is ismerek mást. Senki sem tudja mindazt biztosítani számomra, amit te igen.
5. Nem kell sírnom. Nem erősíti a tüdőmet, sem más előnye nincs.
6. A stresszhormonok, melyek felszabadulnak, amikor sírok (és velem maradnak egy életre) csökkennek, ha a karodban tartasz ilyenkor.
7. Kérlek, szoptass meg. Mindegy, mennyire sokszor kérem. Felejtsd el az órát és hogy milyen fáradt vagy. Ha a szoptatástól abbahagyom a sírást, kérlek, szoptass meg.
8. Ne hallgass senki másra! Se a szomszédra, se a nagynénédre. Felejtsd el a könyvet, amit olvastál az önnyugtatásról. Csak rám hallgass. És magadra. Felejtsd el a külvilágot.
9. Nem tudom megnyugtatni önmagam. Lehetetlen. Ha abbahagyom a sírást, amikor magamra hagysz, az azért van, mert feladtam a reményt, hogy megvigasztalsz.
10. Ha elérted a végkimerülést, kérj segítséget – a mosogatnivalóval, a mosással, a főzéssel. Ha jól elvagyok más karjában, akkor az időt használd zuhanyzásra, vagy hogy igyál egy csésze teát.
11. Tudom, ezt nehéz hallani: olyan világban élünk, mely mások érdekeit helyezi előrébb. Az én szükségleteim valósak, és valóban szükségem van rád – még ha ez azt is jelenti, hogy fél kézzel kell ebédelned, mosatlan hajjal. Én a te kisbabád vagyok. Te az anyukám vagy.
12. Mindez nem tart örökké. Most ugyan úgy tűnhet, mert a gyermekágy időtorzításában létezünk épp. Ha most megvigasztalsz, hamarabb leszek nyugodt baba. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek az időszaknak vége szakad majd, nem fog életed végéig tartani. És noha nem fog majd hiányozni a sírásom, a bölcsebbik feled hálás lesz majd, hogy bíztál bennem és magadban, kezdettől fogva.


Hétvégén ünnepeltünk, Lili egy hónapos lett, és egy kicsit mi is megünnepeltük a szerelmesek napját, korzóztunk Velencén, és igyekeztünk kipihenni magunkat, próbáltunk feltöltődni. Több/kevesebb sikerrel tálán egyszer ... :)

szerencsére jó az alvókája

Felavattuk az új játszószőnyeget is, láthatóan délután egyre több időt tölt ébren, és lassan a kis kezét is elkezdni használni, az ösztönös szorítás már kezdetektől megvolt, vannak pillanatok és rövidebb-hosszabb hisztik is, amikor ökölbe szorított kézzel próbálja nyomatékosítani a mondanivalóját.


3-4 óránkénti etetések, esti - kihagyhatatlan - fürdetések, amit láthatóan Lili nagyon szeret, tündéri nagy szemek, felejthetetlen pillanatok....



Megosztás:

0 megjegyzés: