2018. március 8., csütörtök

#7nő - 38


ISTEN ÉLTESSE A NŐKET BOLDOGSÁGBAN, SZERETETBEN!

Rendhagyó, nőnapi bejegyzésem szóljon a hozzám legközelebb álló nőkről, családtagjaimról, akiknek elég sok mindent köszönhetek. Mondhatni, ha ők nincsenek....

Katika


1999 óta nincs velünk, idén lenne 100 éves "budapesti" nagymamám, akit egyszerűen csak Katikának hívtunk. Nagyon szerette az unokáit, a távolság ellenére sokszor találkoztunk, majd minden ünnepen eljött, vagy elmentünk hozzá. Fáradhatatlanul járjuk a játszótereket, Mechwart liget, Margit-sziget, de a vele voltam a Bábszínházban, és vele fedezhettem fel Budapest több nevezetességét is. Itthon Dunaújvárosban is rengeteget játszottunk, barangoltunk a Kiserdőben, és nagyokat sétáltunk a környéken, vagy éppen csak játszottunk a játszótéren. Karácsonykor pedig elmaradhatatlan volt a csokis kekszszalámi, ami pillanatok alatt elfogyott. Ezt csak ő tudta úgy, és ilyen finomra... Nagypapám, akire egyáltalán nem emlékezhettem, bélyeggyűjtéssel is foglalkozott. Unokái őrzik örökségét, Katika sorozatonként, blokkonként porciózta ki nekünk, ezzel is felkeltve érdeklődésünket a téma iránt. Albumba, időbe rendezett értékekkel együtt mindkettejük emléke megmaradt, ismerve-ismeretlenül is. Milyen boldog lenne most az dédunokáival.....

Emma mama


Szerencsésnek mondhatom magam, két nagyszerű nagyival, akik mindent megtettek az unokákért. Rácalmási Emma mamával közelsége miatt is többet találkoztam, én voltam neki a "csimota", és java részt mindentől féltett. Persze mindezt szeretetből, a legjobb szándékkal. Mikor már nagyobb voltam, természetesen bátrabban figyelmen kívül hagyhattam intő szavait, és boldogan cangáztam le a Dunára, hogy utána még boldogabban újságolhassam el neki, hogy látod mama, nem történt semmi. Kúriában dolgozott, többször vitt be a libatelepre, akár a szigetre is, ha épp elkaptunk egy ifát, amire felszállhattunk, de az irodában lévő nagy fekete írógép is mély nyomot hagyott bennem. Rengeteg falusi élménnyel gazdagodtam. Pénteken, ovi után, ha útra keltünk Rácalmás irányába, a kocsi hátsó üléséről számolhattam a mellettünk elhaladó "tragacsokat"....

Ilonka


Nagypapám testvére, Ilonka. Dédiékkel egy házban éltek, így egy egészen különleges világba csöppentem ha betértünk hozzájuk, de a jó hangulat ilyenkor soha nem hiányozhatott. Dédiék szobájában a nagy feltornyozott dunyhás ágy, vagy éppen Ilonkáék részében a nyitásra felkapcsolódó lámpás bárszekrény...
Ilonka megértő volt, és nagyon jó meglátásaival minden problémára volt egy-két támogató szava. Néha most is jó lenne 1-2 tanács....


Édesanyám, Emília


Mennyi-mennyi mindent köszönhetek édesanyámnak... nehéz is kiemelni csak 1-2 emléket. 
Volt egy időszak az életünkben, amikor anyu varrt. Nem keveset, tulajdonképpen az alsóneműktől kezdve a nagykabátig mindent ő készített. Hogy vette-e, vagy kapta a Burdákat, talán mindegy is, megszállottan másolta ki a térkép-szerű lapokról a mintákat, majd ezt átmásolni a frissen vásárolt anyagra, amiből pár nap múlva elkészült a végtermék. Esténként, vagy hétvégén akár egész napra előkerült a nagy bőrönd, amiben a varrógép lapult. A megmaradt anyagok persze bekerültek a szekrényekbe, ebből is gyakran veszekedéssé fajuló vita volt, mennyi mindent kell megőrizni :) Ha tudnátok mi is mennyi mindent felhalmoztunk az évek alatt....
Nem csak varrni tud, édesanyám nagyon finom ételeket készít. Süt-főz, újít, próbálkozik, általában minden elkészített étel remekmű, még most is, bár mostanában a fogások számára vonatkozóan már kérjük, hogy kevesebbet...
Utcánk is még Kommunárszk körút volt, és Interspár hiányában a helyi kisboltba jártunk bevásárolni. Szombat reggelenként nincs sokáig alvás, engem illetett meg az a feladat, hogy megkaptam a piros-sárga hálós bevásárlószatyrot, na meg a bevásárlólistát, néha még sietni is kellett, hogy legyen még kenyér, vagy tej, az is a zacskós féle... Ma már nincs kisbolt, de ha arra járok, és a kirakatra ránézek, még mindig fel tudom idézni hol, melyik sorban mit találhattunk...

Hugi, és nővér, Emília és Diána


nem mondhatnám, hogy a legjobb testvérek voltunk, volt bőven veszekedés, vita. Nővérem, Dia nagyon hamar felkerült Pestre, hugi, Emília pedig pont akkor volt kicsi, amikor én kamaszodtam, így elég kellemetlen volt néha, ha vigyázni kellett rá. Míg nővéremmel egy kisszobában egy emeletes ágyon osztoztunk, hugival már egy felében elválasztott hosszúkás szobában voltunk egy ideig. Hatalmi harcok, ki, és hova mehet, utólag egész vicces helyzeteket teremtett. Idővel persze minden megváltozott. Előbb én kerültem el otthonról, majd hugi repült el Londonba, így már testéri háromszög köti össze Londont, Budapestet, és Dunaújvárost. Legyen ez a kötelék még nagyon sokáig ilyen erős......

Orsi


Gondoltuk volna, hogy tényleg ez lesz? Hogy pár évvel házasságkötésünk után már egy csöppséget kergetünk a játszótéren? Nem nagyon, és ha elég őszinte lennék még akár azt is leírnám, hogy ha ezt tudjuk, akkor nem....
Nagyon sok mindent köszönhetek, köszönhetünk Orsinak. Nem csak társ a mindennapokban, de nővérként a család orvosa is egyben. Néha ugyan - mint minden nő - túlkomplikálja a dolgokat, de hozzászoktunk már. Szeretete, gondoskodása megkérdőjelezhetetlen...

Lili


Ha ezt tudjuk, akkor nem.... DEEEEEE!
Nincs szebb dolog a világon Lili mosolyánál. 3 éve boldogít minket, mi pedig valószínűleg őt, hiszen az időnk nagy részét - eddig együtt töltöttük. Egy ideje már bölcsibe jár, és a kezdeti lelkesedés, varázs kezd elveszni, most jön rá, hogy már nincs annyi Anya, Apa. Állítólag ez a "leválás" folyamata. Pihenés szó már lassan kikopott, nem csak a gyermek, de a szülői oldalon is meglátszik néha. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de azt hiszem ez a legkevesebb. SZERETÜNK LILI! Nagyon sokáig legyünk még nagyon sokat együtt, és maradjon meg minél tovább ez a gyönyörű, szép mosoly!

BOLDOG NŐNAPOT MINDEN KEDVES CSALÁDTAGOMNAK, ISMERŐSNEK, ISMERETLENNEK!
Megosztás:

0 megjegyzés: