Idén 10 éves Budapest Bár új lemeze már meghallgatható. A szokásos remek hangulat, dallamok, ahogy azt megszokhattuk. Lovasi András így idézi fel az első koncerteket, a kezdetekre jellemző hangulatot:
"(...)
Az első-második(?) koncert után a művészbejárónál megállított egy ismert színész. Azt mondta, jó-jó, amit csinálunk, de nem éljük át, nem “adjuk elő” a dalokat. Én meg valami olyasmit válaszoltam, arra ott vannak a színészek. Szóval én a saját dalaimnak sem akarok segíteni, elmondom őket, úgy, ahogy tudom, vagy épp jólesik, aztán menjenek, csinálják a dolgukat, nem akarom segíteni sem a megértésüket, sem az átélésüket. Valószínű ezt akartam volna mondani, de a mai napig azt gondolom, hogy ez a Budapest Bár sikerének az egyik összetevője, hogy sokszor pont azért más egy-egy sokszor feldolgozott – elénekelt dal tőlünk, mert lekerül róla az a sok modor és máz, ami a sok év alatt rárakodott, és előjön maga a csupasz dal. Például ott van Kollár Lacival az Akácos út. Régen, ha meghallottam a dallamot, mint a Pavlov kutyájának, úgy jelent meg előttem a délidő, rántotthús, a krumpli, a saláta, aztán amikor a Laci énekelte először, rácsodálkoztam a szövegre, jéé ez a dal erről szól?
Az első-második(?) koncert után a művészbejárónál megállított egy ismert színész. Azt mondta, jó-jó, amit csinálunk, de nem éljük át, nem “adjuk elő” a dalokat. Én meg valami olyasmit válaszoltam, arra ott vannak a színészek. Szóval én a saját dalaimnak sem akarok segíteni, elmondom őket, úgy, ahogy tudom, vagy épp jólesik, aztán menjenek, csinálják a dolgukat, nem akarom segíteni sem a megértésüket, sem az átélésüket. Valószínű ezt akartam volna mondani, de a mai napig azt gondolom, hogy ez a Budapest Bár sikerének az egyik összetevője, hogy sokszor pont azért más egy-egy sokszor feldolgozott – elénekelt dal tőlünk, mert lekerül róla az a sok modor és máz, ami a sok év alatt rárakodott, és előjön maga a csupasz dal. Például ott van Kollár Lacival az Akácos út. Régen, ha meghallottam a dallamot, mint a Pavlov kutyájának, úgy jelent meg előttem a délidő, rántotthús, a krumpli, a saláta, aztán amikor a Laci énekelte először, rácsodálkoztam a szövegre, jéé ez a dal erről szól?
A koreográfia nagyjából a mai napig változatlan, zenekar fel, énekesek váltják egymást, csak annyiban más, hogy akkor még nem jöttünk le a dalunk végeztével, a színpad széli székekhez ültünk, előttünk asztal, rajta poharak, üveg borok, ittunk, néztük a többieket, a zenekart, megbeszéltük mi volt jó, mi nem, szurkoltunk egymásnak, egy idő után eluntuk, elkezdtünk sutyorogni, aztán mivel nagyon bele akartunk zenélni, jöttek az ütőhangszerek, tojás, shaker, csörgő stb. Különösen Szűcs, Borika meg én voltunk nagyon lelkesek. Ezt abból gondolom, hogy nekünk mondták először, hogy “inkább ne”. Ma már nem vagyunk végig a színpadon, nem ütőhangszerezünk, (kivéve külön engedéllyel a Keleti Andris), és azt is hátul beszéljük meg két dal között, mi van velünk mostanában. Mindenkinek jobb így. És, remélem még sokáig tart, bár kis kanyarnak gondoltam eleinte, ma már hiányozna, ha nem lenne. Ezek a dalok, ezekkel az emberekkel."
Lovasi András teljes bejegyzése: budapestbar.hu
Fülcsatornákat - jobb és bal oldalon is - kinyitni, szóljon hát a Budapest Bár!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése