2018. február 27., kedd

89. 7 millió köbméter föld


Megcsúszik a Duna menti partfal 


1964 február 29-én az I. sz. szivattyútelep fölötti partszakasz megcsúszik, és a nagyarányú partcsuszamlás következtében a szivattyútelep 30 méterrel a Duna felé tolódik, a nyomóvezetékek elszakadnak, és ugyanerre a sorsra jutnak a szivattyútelep villamos kábelei is. Járhatatlanná válnak a part menti utak. 
Részletek a korabeli sajtó tudósításából:
"A Dunai Vasmű dolgozóinak többsége is a rádióból szerzett tudomást arról, hogy a radari részen földcsuszamlás történt". A rövid híradás úgy zárul, hogy a Dunai Vasmű zavartalanul termel.
"Ahhoz azonban, hogy a földomlás még átmenetileg sem okozott üzemzavart a vasműben, nagyon sok ember hősies helytállására volt szükség. 
A szivattyútelepen próbáltunk választ kapni, mit is tettek azért, hogy a vasmű zavartalanul termelhessen. Sós Miklós főgépész a következőként mondta el a földomlást: - Éjszaka az egyik nyomóvezetéken szivárgást észleltünk, először sikerült tömíteni, majd később oly erőssé vált a szivárgás, hogy ezt a nyomóvezetéket ki kellett iktatni. Később a másik nyomóvezetéknél is szivárgás jelentkezett, éjfél felé pedig megszűnt az ivóvízellátásunk. 
Különösen nagy jelentőséget mégsem tulajdonítottunk az esetnek, mert kisebb földmozgás már az előző években is volt, így ezt szinte már 
megszoktuk. Reggel kb. háromnegyed 6 óra körül szükségessé vált újabb gépegység leállítása, ezért az üzemvezető felment egy munkatársával a tolózárházba a szükséges átkapcsolásokat megtenni. Eközben hatalmas robajjal elkezdett megindulni a föld. Telefonálni akartunk a vezénylőterembe, hogy áramtalanítsák a transzformátort, időközben a telefonunk is elnémult."

A vasmű üzemeinek iparivíz-ellátása a II. sz. szivattyútelepről történik. A partcsúszás alapvető okai:
  • a part feletti magas löszfal és talajszerkezet, valamint ezek hidrogeológiai viszonyai,
  • a fagyott talaj alatt a több méteres talajvízszint-emelkedés
  • csúszási síkok képződése a vízzel telített talajrétegekben. 


Hétmillió köbméter föld mozdult meg a Dunaújváros alatti partszakaszon



Kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe
A szivattyú ház épségben maradi - Vizsgálják a földcsuszamlás okait

Mint már jelentettük, szombaton reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt húzódó dunai partszakaszon. Bár a földomlás következtében néhány épület megrongálódott, személyi sérülés nem történt. Mi okozta az elemi csapást, mit tesznek a károk helyreállításáért - erre kerestünk választ a helyszínen.
A város déli kijáratánál, szemközt a vasművel, mintegy másfél kilométer hosszúságban nyúlik el a dombvonulat, amelyet a helybeliek Radar telepnek neveznek. Lent, a dombok lábánál, a Duna- parton, egymástól mintegy 800 méter távolságban, két toronyháznak is beillő épület áll: a vasmű 1-es és 2-es számú szivattyúháza. Ezek az épületek szolgáltatják a vizet a hatalmas kombinátnak. Fent a dombtetőn több mint egy kilométer szélességben földszintes épületek sorakoznak, ezekben laktak a város hajdani építői. Később a házak némelyikét átalakították munkásszállásnak, néhányban pedig szükséglakást rendeztek be. Lent is, fent is állnak épületek, a közöttük elterülő domboldalon azonban nagy pusztítást végeztek a természet, szilaj erői: a fagy és a víz. A radart domb lösztalajában ugyanis könnyen utat talál a víz. Amerre elvonul, üregeket, barlangokat hagy maga után. A vízmosások időközönként beomlanak és ilyenkor kisebb-nagyobb gyűrődések keletkeznek a föld felszínén.

Így látták a szemtanúk

Ezen a vidéken földrepedéseket, kisebb földcsuszamlásokat már korábban is észleltek, különösen a tavaszi olvadások, esőzések idején. De szombat reggel csaknem egy kilométeres hosszúságban szinte egyszerre mozdult meg a föld.
Hogyan látták a földcsuszamlást, mit mondtak róla a szemtanúk?
Hoffer Béláné, az 1-es számú szivattyúház fűtője, hat óra tájban észlelte az első morajlást.
- Lent álltam, a ház teraszán - mondotta Hofferné. - Fentről, a domboldal felől jött a különös hang, mintha, tankok közeledtek volna. És egyszer csak megmozdult ez a hatalmas épület és erősödött a robaj is. Láttam, hogy a dombtetőn kettényílik a föld, szélesedik a szakadék, majd az egész zúdulni kezd az én irányomba. Beszaladtam a gépházba, onnan már telefonáltak segítségért, de megszakadt a vonal. Ezután valamennyien kirohantunk az épületből és a dunai gát védelme mellett a 2-es szivattyú házhoz siettünk, ott kerestünk menedéket. Az itteniek csak a robajt hallották. a föld mozgását már nem érezték.
Bezlanovits István, az egyik raktár gondnoka fentről. a dombtetőről nézte végig a történteket.
- Két ház állt a part közvetlen közelében. Amikor leszakadt a föld, ezeket a házaikat is magával ragadta. Még tartott a robaj, amikor jöttek a katonák, tűzoltók, munkásőrök és rendőrök, hogy segítsenek. Én azonban valósággal kővé meredtem. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a mélybe zuhant házakban emberek is lehetnek.

Azonnal kiürítették  a veszélyeztetett területet

Azokban a házakban, amelyeket a lezúduló földtömeg magával ragadott, szerencsére senki sem tartózkodott. A veszélyeztetett területet azonnal lezárták, s még a reggeli órákban kiürítették. Csaknem 120 embert költöztettek el a földcsuszamlás körzetében levő házakból, kiürítették a raktározásra használt épületeket is.
Hétfőre virradóra még észleltek kisebb földmozgást a dombvonulaton, további veszélytől azonban valószínűleg nem kell tartani. A földcsuszamlás okainak vizsgálatát azonnal megkezdték. Hozzávetőleges számítás szerint csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg. A földcsuszamlás centrumában 300-350 méter szélességben és 30-40 méter mélységben leszakadt a partoldal, másutt félméteres repedések, gyűrődések keletkeztek, a partvonulat fáinak zöme kifordult helyéből, csaknem egy kilométer hosszúságban beszakadt az alsó partszakaszon húzódó kocsiút, a Dunában is több méter magas homokdombok láthatók. Meglepő látvány, hiszen ezen a részen mintegy 10-15 méter mély a Duna vize. A friss dunai zátonyok főként az 1-es számú szivattyúház közelében gyűrődtek fel.
- Hogyan lehetséges, hogy a toronymagas szivattyúház mégsem rongálódott meg? - kérdezzük Inokai János elvtárstól, a vasmű beruházási főmérnökétől, aki egy műszaki bizottság élén éppen a helyszínen tartózkodik.
- Pillanatnyilag még nem lehet megállapítani, hogy mekkora földmennyiség, milyen úton-módon gyűrődött fel - az épületet elkerülve - a Duna medrében. Annyi azonban bizonyos, hogy a szivattyúház 22 méter mélységbe süllyesztett, összefüggő, úgynevezett betonszekrényen nyugszik. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy az épület falai , berendezései teljes épségben maradtak. Sajnos, a csővezeték-rendszer, amelyen a vasmű szállította az ipari vizet, kettétört, és nincs lehetőség arra, hogy az eredeti útvonalán helyreállítsuk. Egyelőre a 2-es számú tartalék szivattyútelep látja el vízzel az üzemet. Ez a telep, legnagyobb szerencsénkre, mintegy 100 méterrel kiesik a földcsuszamlás körzetéből, máskülönben leállt volna a vasmű.
A pótszivattyúk zökkenő nélkül szolgáltatják a vizet a vasműnek. A gyár vezetői - több országos szerv szakértőinek bevonásával - szerdán megkezdték az előkészületeket az 1-es számú szivattyúház üzembe helyezésére is. Több alternatíva közül megvalósíthatónak látszik az a terv, amely szerint kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe, és az is, mely szerint függőhíd formájában kapcsolnák össze a szivattyúház vezetékrendszerét. Mielőtt azonban a munkákhoz hozzálátnának, tisztázni kell a szivattyúház stabilitását, a berendezések üzembiztonságát. A geológusok még nem nyilatkoztak. Akadályt jelent az a körülmény is. hogy közvetlenül a szivattyúház előtt zátonyok keletkeztek, amelyek egyelőre útját állják a víz áramlásának. De miközben a szakemberek az ideiglenes megoldás lehetőségeit latolgatják, egyik tervezőintézetünk megbízást kapott a vasmű vízellátásának végleges rendezésére.

A partszakasz végleges rendezéséért

- Mi is keressük a radart dombvonulat megfékezésének végső formáit - tájékoztatott Dorgai Mihály elvtárs, a Dunaújvárosi Tanács vb elnökhelyettese. - A városi tanács az Országos Tervhivatal megbízásából, neves szakemberek közreműködésével évekig tanulmányozta a kritikus partszakasz geológiai viszonyait, azokat a hidrológiai és talajfizikai tényezőket, amelyek állandó veszéllyel fenyegetik ezt a környéket. Részletes tanulmányba foglaltuk a tennivalókat és elküldtük az illetékeseknek. Várjuk a végleges döntést, hogy azután állami támogatással, és ha kell, társadalmi munkával is, hozzáláthassunk a veszélyeztetett partszakasz végleges rendezéséhez.
Dunaújvárosban tehát nagy gondot okoz a váratlan természeti csapás, de a vasmű vízellátásának biztosítására határozott, gyors intézkedések történtek.

Kőszegi Frigyes
Népszabadság 1964. március 5.

Vízió - Pálfalvi János rajza



Egyensúlyban a dunaújvárosi partszakasz

Fúrásokkal vizsgálják a földomlás okait

A dunaújvárosi földomlásról már többször beszámoltunk. Mint ismeretes, február 29-ére virradóra csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg a Duna menti, úgynevezett radari partszakaszon. Március 8-án újra négy és fél millió köbméter föld mállott le, s zuhant a mélybe a löszparton. Négy barakképület és két raktár összeomlott, a földcsuszamlás körzetében levő, többi földszintes raktárépületeket kiürítették. Emberéletben nem esett kár. Fokozatosan helyreállt már a laza talaj egyensúlya, tizedik napja teljesen megszűnt a földmozgás, partszakadás sem volt.

Éjjel-nappal dolgoznak a búvárok

Miután a veszélyeztetett partszakasz közelében nincs állandó jellegű lakóépület, s megmentették az anyagi értékeket, Dunaújvárosban jelenleg a megrongálódott szivattyútelep helyreállítására, új vízszivattyúk felszerelésére és az esetleges további földomlás megfékezésére fordítanak minden erőt. Csütörtök délelőtt, a partszakadás óta először, kipróbálták a szivattyúház berendezéseit. A Dunában keletkezett zátonyok mentén a szivattyútelep vízbeömlő nyílásait meg kell szabadítani az iszaptól és a kőtől. A búvárok - Kántor Károly, Kispál Sándor, Kőrösi István, Szabó Gusztáv, Varga Pál és Szabó István, a Budapesti Hídépítő Vállalat munkásai - immár harmadik hete éjjel-nappal felváltva alászállnak a Duna vizébe. Gödröt ástak már a víz alatt, a beömlőnyílások irányába, ebből kézzel, egyenként szedik ki a köveket, s nagy erőfeszítéssel szivattyúzzák ki az iszapot. Az áldozatkész búvárok remélik, hogy vasárnap, hétfőn elérik a célt.

Geológiai kémlelőkutak, lefolyók a hegyoldalban

A dunaújvárosi partszakadás okait szakértő bizottság vizsgálja. Mint Beczkai Jenő főmérnök elmondta: teljesen bizonyos, hogy nem hegyképző erő működéséről, hanem az átnedvesedett talaj elcsúszásáról van szó. Szakemberek előtt ismeretes, hogy a dunaújvárosi partszakaszhoz hasonló lösztalajban a talajvíz kacskaringós, sokszor mély utat tesz meg. Idővel a fák, növények gyökerei elhalnak a löszben, helyükön üregek keletkeznek, amelyek megbontják a talajszerkezetet, mozgások lépnek fel, ennek következtében beállhatnak a földomlások, földcsuszamlások. A dunaújvárosi partszakadás sajátos előzménye, hogy évtizedek óta nem fagyott át a föld olyan tartósan, mint az idei télen. A fagyokat megelőzően magas volt a Duna vízállása, valószínűleg ennek következtében is sok víz megrekedt a rakpart menti talajban, majd hirtelen olvadás és tartós eső jött, ami szintén megbontotta a partvonal egyensúlyát.

Bonyolult szerkezetű lösztalaj

Geológiai mérések bizonyítják, hogy a városrészeket nem fenyegeti veszély. Bent a városban és a Vasmű területén az úgynevezett geológiai kémlelőkutakban évek óta egyforma vízszintet figyelnek meg. Ilyen kutak egyelőre nincsenek a partszakaszon, de a védelmi munkák során feltétlenül létesítenek néhányat, hogy figyelni, esetleg irányítani tudják a víz mozgását. Jelenleg több helyen fúrást végeznek a beomlott partszakaszon. A szivattyútelep közelében például már 20 méter mélyre lefúrtak, de agyagréteget még nem találtak, pedig valahol a mélyben, az agyagrétegen csúszott meg a talaj. Egy másik helyen este még száraz volt a mintegy 10 méter mély furat, reggelre azonban már több mint öt méter magasságban megtelt vízzel. Bonyolult szerkezet a partszakasz lösztalaja, nyilvánvaló, hogy sok fúrást, geológiai vizsgálatot kell még végezni a végleges szakértői vélemény kialakításához.
Tekintettel arra, hogy a források és a lefolyók befagyásakor a víz mindenképpen felgyülemlik a talajban s átnedvesíti a löszt és csúszóssá teszi az agyagréteget, elsősorban a talaj vízelvezetéséről kell gondoskodni. Ehhez is hozzálátnak Dunaújvárosban. Az omlás veszélyét a szakértők szerint azzal is csökkenteni lehetne, ha a meredek partvonalba enyhe lejtőt vágnának. Ez azonban igen nagy munka, elvégzésére csak későbbi időpontban kerülhet sor.

K. F.
Népszabadság 1964. március 29.






1968-ig befejezik a dunaújvárosi partfal védelmi munkáit

Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter sajtótájékoztatója

Kedden dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter a dunaújvárosi partvédelmi munkák irányítására alakult kormánybizottság elnöke tájékoztatta a sajtót a dunaújvárosi partcsúszás okairól és a védelmi munkákról.
Két éve, 1964. február 29-én hajnalban Dunaújváros radari részén partcsúszás történt, több millió köbméter föld mozdult meg. A katasztrófa emberéletet nem követelt, s jelentősebb épületkárok sem keletkeztek, noha az anyagi kár elég számottevő volt. Először az okozott károk gyors helyreállítását, a Vasmű vízellátásának biztosítását tűzték ki célul. Majd hozzákezdtek a csúszást előidéző okok feltárásához, hogy ennek alapján kialakíthassák a megfelelő védekezési módokat. A csúszás okait első sorban a partszakasz hidrogeológiai viszonyaiban kellett keresni. A Duna e szakaszon százévenként 40 métert "vándorol" Nyugat felé. Ezenkívül a folyó szintje felett általában 40-50 méter magas löszpartban több részletben talajvíz áramlik a Duna felé. A talajvíz nyomásviszonyainak változása, a korábban leomlott parti részek átázása, a Duna elsodró hatása jelentősen befolyásolja a partszakasz egyensúlyi állapotát. Ezeknek a hatásoknak egyidejű jelentkezése egyes partszakaszok rogyásához vezet.
Ennek megfelelően, a védelmi munkákkal elsősorban arra törekednek, hogy a Duna elsodró hatását megakadályozzák, párhuzamos védművet építsenek a Vasmű és a város partszakaszának védelmére.
A parti védmű kőből és kohósalakból épül, keresztgátak erősítik a parthoz, s így kazettás szerkezet alakul ki, amelyet kaviccsal és földdel töltenek fel. A védművet mintegy 40-50 méter mélységben építik ki. Készül a partszakasz általános rendezése is, ennek keretében megoldják a felszíni vizek levezetését, a parti források foglalását, az átázott talajrétegek lecsapolását. Intézkednek a Vasmű és a város közműveinek kijavításáról is, hogy megakadályozzák a további talajvízszint-emelkedést.
A munkálatokat megkezdték és 1968-ig befejezik. Ezt követően az előírásoknak megfelelően a város és a Vasmű tovább épülhet, terjeszkedhet. Természetesen a közművek, a vízkivételi mű és egyéb berendezések, valamint a talajviszonyok állandó ellenőrzésére ezután is fokozottabban szükség lesz. A bizottság azonban megállapította, hogy túlzott lenne, ha már most hozzákezdenének a Vasmű részére újabb tartalék vízkivételi mű építéséhez, mert mind a Vasmű, mind pedig a város vízellátása jelenleg is biztosított. 
(pusztai)
Népszava 1966. március 30.






Elemi csapások

(...)
A legnagyobb elemi csapás a mintegy 700-800 méter hosszú földcsuszamlás volt a radari Duna-parton. Soha nem fogom elfelejtem 1964. február 29-ét, amikor reggel hét óra tájban erős morajlást hallottam, majd nyomában egy motorkerékpáros hangos kiabálását. Gyorsan a helyszínre siettem, a Radar városrészben partfalszakadás történt. Az eset helyszínén megdöbbentő látvány fogadott.





Mint megtudtam, a Vasmű Molnár János nevű ipari őre észlelt először földmozgást és morajlást, aki a szivattyútelepen teljesített őrszolgálatot. Csakhamar láttuk, hogy néhány barakk, amely a part szélétől mintegy 30-40 méter távolságra állott, már lent volt a szakadékban. S miközben még mozgott a föld, gyorsan mozgósítottuk az itteni lakosságot a menekülésre. A helyszínre érkező rendőri, munkásőr- és tűzoltóegységek elzárták a területet a sok kíváncsiskodó elől, és igyekeztek a barakkokban bentrekedt embereket és ingóságokat megmenteni.



Szerencsére emberéletben nem esett kár. Közben megtudtuk, hogy a Vasmű I. számú szivattyútelepe mintegy 45 méterrel beljebb csúszott, ahol nagy izgalmat okozott. A kohászati üzemnek ugyanis igen nagy mennyiségű vízre van szüksége, s minthogy a két szivattyútelep közül az egyik használhatatlanná vált, azonnal biztonsági tartalékról kellett gondoskodni. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Kohó- és Gépipari Minisztérium is azonnal intézkedéseket tett. A kormány Veres József munkaügyi miniszter személyében kormánybiztost nevezett ki, aki igen sok segítséget adott. Fokozta az izgalmakat, hogy március 8-án újabb, bár kisebb erejű földmozgás volt észlelhető.
Miközben megindult a kár helyreállítása, a vízügyi emberek 5 a műszaki alakulatok hozzáláttak egy pontonokon építendő szivattyútelep gyors elkészítéséhez, kiderült, hogy a megcsúszott szivattyútelep épülete - melynek csővezetékei eltörtek - nagyobb kárt nem szenvedett! Még említésre méltó repedés sem történt az épületeken, ami a tervezők és kivitelezők munkáját egyaránt dicséri.
A barakkokért nem volt nagy kár, sőt csak jó volt, hogy meggyorsult az itt lakók kiköltöztetése. Megsemmisült jó néhány ember ingósága az igaz, a mélybe zuhant az építők egyik vontatója és egy motorkerékpár is. A terep közel egy kilométer hosszan szörnyű képet mutatott. A Dunában szinte egy sziget keletkezett, a Vidám Park alatti részen a szivattyútelephez vezető út pedig megcsúszott. Helyenként vízforrások és szakadékok keletkeztek.



A következő napokban vizsgálat vizsgálatot követett. Keresték a felelősöket és az okokat. Ennek során választ kaptunk jó néhány, nemegyszer vitatott kérdésre. Kiderült, hogy még 1951-ben egy Polsin nevű szovjet talajtechnikus részvételével talajtechnikai vizsgálatok folytak, és hasonló vizsgálatot folytatott Papp Ferenc műegyetemi tanár és több munkatársa is. Ezek a vizsgálatok már akkor felhívták a figyelmet a megfelelő elővigyázatosságra, így például beépítési tilalmat javasoltak a parttól 200 méteres távolságban stb., de ezeket figyelmen kívül hagyták. Javasolták, hogy az elvégzendő beruházások közé vegyék fel a partfal megerősítését. Ez azonban a beruházási előirányzatok gyakori csökkentése miatt elmaradt. Az is megállapítást nyert, hogy a tanács egy évvel a partfal leszakadása előtt előterjesztést tett - egy műegyetemi tanárokból  álló kollektíva  által kidolgozott  tanulmányterv alapján - a partfal megerősítésére. Az előterjesztésre adandó érdemi válasz azonban egyes főhatóságok huzavonája miatt alaposan elkésett.


A katasztrófa után megindult a vita a teendő intézkedéseket illetően. A minisztertanács többször foglalkozott az üggyel, majd 1965-ben dr. Trautmann Rezső vezetésével kormánybizottság alakult, melynek én is tanácskozási jogú meghívott tagja voltam. A kormánybizottság, amelynek később Bondor József miniszter lett a vezetője, többször tartott ülést a helyszínen is.



Nem kis feladatot kellett a kormánybizottságnak megoldania. Sok vizsgálódás, tanulmány és vita után megszületett a terv, melynek költségvetése közel 600 millió forintot tett ki. A kormány elfogadta a tervet, melyet a DUNABER, Gábor István igazgatóval az élén valósított meg. így még 1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és 1968-ban fejeződött be. A megerősítésnél a Duna-part úgynevezett kazettás kiképzést kapott, a partfalat a város alatt lépcsőzetes, teraszos megoldással képezték ki és füvesítették, valamint növényekkel ültették be. Ma, különösen a Dunáról végignézve a várost és a Duna-partot, gyönyörködtető látvány, amely feledteti azt a sok izgalmat, amit ennek kapcsán a város ezekben az időkben átélt.





Ma is ismert állapotát az 1985-ben elkezdett partfalon végzett munkálatoknak köszönheti. 

Idén 40 ezer köbméter földet mozgatnak meg

Megújul a Duna-part 


Csaknem húsz éve alakították át a Duna-partot; a löszös föld omlása elleni védekezésül lépcsősre formálták a meredek partfalat. A megszokott tereplépcsőket biztonsági okokból legyalulva, most új arcot kap a Duna-part A Földgép Vállalat alvállalkozójaként a Dunaújvárosi Vízi Társulat végzi a hatalmas munkát, amely a part két szelvényét, az óvárostól a víztorony alatti területig húzódó sávot érinti. A mintegy negyvenmillió forint értékű munka során legyalulják a lépcsőket; rézsűssé alakítják a partszakaszt, járdákat, lépcsősorokat, vízelvezetőket építenek. A feladat idén 40 ezer köbméternyi föld megmozgatását jelenti; az egyik szelvényből bányásszák, a másikban feltöltésre használják a földet. A vízi társulatnak szeptember 20-ig kell a földmunkák nagy részét elvégeznie, a betonozások, a tereptárgyak elhelyezésének határideje október közepe.

Dunaújvárosi Hírlap 1985. augusztus 27.

Az okokról a hírlap szeptember 6-i számában olvashatunk:

Miért rézsű?

(...)
Az eddigi löszlépcsők helyett rézsűsre gyalulják a partot. E munka hátteréről, okairól kérdeztük meg Gál Zoltánt, a városi tanács terv- és beruházási osztályának vezetőjét. 
- A régi megoldás nem volt eléggé biztonságos? 
- Nem erről van szó: a szakemberek véleménye szerint biztonságosabb a rézsű. Húsz éve állnak ezek a lépcsők, különösebb gond nélkül. A legújabb kutatások eredményei szerint azonban a lösz jobban megáll ebben a formában, mint függőlegesen. A fenntartása is egyszerűbb lesz, és a füvesítés is megoldható. 
- Most folyik a partvédelmi beruházás második szakasza: a Castrum-városrészi partfal védőműveinek építése. Ott milyen módszert választanak?
- Ezt a partszakaszt már eleve rézsűsre építjük. Szerencsésen egybeesik a két építkezés időpontja: a castrumi beruházáshoz legalább huszonötezer köbméter homokra van szükség. Ebből körülbelül ötezret tudnánk szállítani a közelből - de most, hogy átalakítjuk a régi partrészt, onnan kitermelhetjük a hiányzó húszezer köbmétert.
- Mibe kerül ez a városnak, és mikorra készül el? 
- A castrumi beruházás hetvenmillió forintot emészt fel; a partfal-átalakítás lényegesen kevesebbe kerül. Azt eredetileg "földegyenleggel" tervezték, a kivitelező FÖLDGÉP csak a munkadíjat számolta volna fel. Most, hogy homokot is kitermelnek onnan. "takarékosabb" lesz a beruházás, hiszen sokkal olcsóbb a közeli partszakaszról szállítani a homokot, mint mondjuk a nagyvenyimi bányából. A hetvenmillió forintot egyelőre a város költségvetésébe terveztük, de szó van arról, hogy esetleg központi hozzájárulást is kapunk a munkákra, hiszen ez a műszaki védőmű éppúgy nem terhelheti csak a várost, mint mondjuk a pécsi vagy az egri pincék feltöltése. 
(P.) 


Forrásanyagok:
Népszabadság archívum
Népszava archívum
Dunaújvárosi Hírlap archívum
Dunaújvárosi József Attila Könyvtár
Partvédelmi Vállalat - partvedelem.hu
Dunai Vasmű krónikája
Dunaújváros története
Tapolczai  Jenő - Egy elnök naplója

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. február 26., hétfő

Viszlát nyár, viszlát Dal, helló Lisszabon!

fotó: adal.hu

Véget ért a hazai válogatóműsor, szombat este kiderült, hogy a 8 döntős közül ki képviselheti Magyarországot az Eurovíziós dalfesztivál döntőjében, Portugáliában.
Idén kicsit nagyobb figyelemmel követtem az eseményeket, szurkoltam az ismert, vagy éppen megismert kedvenceimnek, a végén pedig, az ahogy lenni szokott, a közönség döntött. Az AWS kapta a legtöbb szavazatot.

AWS - VISZLÁT NYÁR



A döntőben nagy örömömre javarészt azok szerepeltek, akiknek személy szerint én is drukkoltam, és már-már lelki szemeim előtt lebegett 1 líraibb sanzon jellegű dal, amivel esetleg pontokat rabolhatunk, netán... aztán láthatóan senki nem akarta elhinni, de végső soron az AWS örülhetett a legjobban. Így állunk most, okunk nincs a szégyenkezésre, hozzáteszem soha nem is volt, a legjobbakat kívánom az együttesnek, szántsátok fel kint is a színpadot!

Másik előadó, akit külön kiemelnék, Horváth Tamás, aki a Meggyfa dalához kiegészítő show elemként egy nagybőgőt is szerepeltetett, ezzel nálam egyből az élre ugrott. Sajnálom, hogy mindezek ellenére - bármennyire is dicsérte a zsűri - egyetlen pontot sem kapott. Ettől még virágozzék csak az a gyümölcsfa még nagyon sokáig....







Egy kicsit próbáljunk meg örülni is néha...
Megosztás:

2018. február 23., péntek

Csángó boogie C64-en


Nem, nem vicc, tényleg, a Commodore köszöni szépen, jól van és 1-2 fanatikusnak köszönhetően éli saját kis világát. Akik nem ismernék mit is rejt maga mögött a Commodore:

A Commodore 64 az 1980-as évek kultikus személyi számítógép-típusa. A Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines 1982 januárjában jelentette be, és szeptemberben adta ki 595 dolláros áron, ami ezért a pénzért addig elérhetetlen grafikai és hangképességeket nyújtott. A konkurenseihez képest agresszív árpolitika eredménye hamarosan árharc lett. Az 1993-ban befejezett gyártásáig eladott 17-25 millió számítógéppel a C64 minden idők legtöbbet eladott számítógépmodellje lett és maradt.
forrás és még több info: wikipédia

Egy biztos, ilyen - még számomra is - "őskori" rendszeren dolgozni nem lehet egyszerű, így minden elismerésem a a Kerekes Band slágereit C64-es hangzásra átdolgozó csapatnak. A végeredmény pedig egy új Kerekes Band lemez, egyedi, retro életérzéssel, akik csak egyszer is játszottak ezekkel a gépekkel, tudni fogják miért.





A most megjelent album mellé ajándék játék is "jár", erről, és a zenei anyagról maga az ötletgazda vall:

"Egy ideje már megvolt a Trans Nomad Express C64-es változata, de szerettünk volna egy, a nagyközönség számára is érthető és prezentálható anyagot létrehozni, ami egyértelművé teszi, hogy ez Commodore 64 és retro. Úgy döntöttünk, készítünk egy komplett remixalbumot és egy játékot. A kezelőfelület vizuális megjelenítéséhez az Ethno Funk című klip adta az ötletet, mert az effektek C64-en is megvalósíthatók. Az pedig már az elejétől fogva tervben volt, hogy egy klasszikus crack-intróval nyitjuk az egészet, hiszen a régi szép időkben a játékok szinte kivétel nélkül így kezdődtek.”

Vincze 'vincenzo' László, Horváth 'Hermit' Mihály, Oszvald 'Poison' Balázs, Rácz 'Chabee' Csaba, Nagy-Miklós 'NecroPolo' Péter, és természetesen a Kerekes Band teljes legénységének: KÖSZI! 


További részletek, információkért, és a játékért katt ide:


Megosztás:

88. Sándor András - Sztálinváros II.


EGY SÁROS ŐSZI NAP 


AZ EMBER, történetünk főszereplője, magyar ember volt és itt élt, ezen a tájon, a Duna mentén. Budapesten, a Ganz Hajógyárban, fülledt, majd forró levegőben verejtékezett naphosszat. Akkora hatalma volt, hogy a szikrázó, olvadt vasnak parancsolt s mégis rabságban vergődött. Másnak folyt a vörösen izzó fém, más gazdagodott, míg ő dolgozott. Akárcsak a másik ember, aki a Győri Vagongyárban szerelte a motorokat másnak, amíg ő maga olyan sovány lett, mint a gyufaszál, beesett arca hosszúra nyúlt, csak két nagy szemében égtek rejtett és nagy lángokat ígérő tüzek. 
Vagy a harmadik ember, aki a földet túrta itt nap mint nap hajnali kettőtől éjjel tizenegyig, s állt az ökör faránál, mint a zirci apátúr vagyontárgya, értéktelenebb az apát szemében az ökörnél. 
Négy és fél évvel azután, hogy a messzi kelet és észak erős, szabad fiai összetörték a bilincseket és az öntő Chorin úr székébe ült, a motorszerelő maga lett a nagy győri gyár motorja, szíve, a cseléd akkor kelt fel, amikor akart és nem az apátúr, hanem saját földjén nézett körül - négy és fél évvel ezután az ember megjelent Dunapentelén. 
1949 novemberét írtuk azon a napon. 
A Párt hatalmas terveket készített a magyar föld újjáformálására, olyan új világ teremtésére, mely nagyobbat fordít a magyarok sorsán, mint István király műve volt. 
Rákosi Mátyás így szólt: "Magyarországot fejlett ipari termeléssel rendelkező mezőgazdasági országból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá kell tenni." 
Az ipar alapja az acél. Rákosi Mátyás elküldte hát a kis csapatot, teremtse meg ezt a művet a szélesen hömpölygő Duna partján. 
Úgy érkezett ide az ember, hogy előbb végigjárta a Dunapartot. Keresett, kutatott, alkalmas hely után kutatott, mint ősei több mint ezer esztendővel ő előtte. De az ő látóköre már szélesebb; sokkal messzebb lát előre a jövőbe. Azért is, mert vele vannak a jövő küldöttei, a szárba szökkent jövő országának segítő követei, akik négy és fél évvel ennekelőtte szuronnyal nyitottak utat a szabadságnak és most műszerrel a kezükben jönnek segíteni a természet ellen hadrakelt magyaroknak. Az ősöket még sodorta a történelem hullámverése és azt hitték, legeltetni jönnek erre a tájra. Ő, az utód már maga irányítja, kormányozza a történelmet, mint a kohó hőfokát, az öntvény szilárdságát, a Bessemer-körtét vagy a Martin-kemencét. Ő már tudja, hogy akkora olvasztókat emel a nagy víz partján, amekkorák egy harmaddal több vasat adnak majd, mint abban a pillanatban az ország valamennyi olvasztója. Ő már látja az új várost, zöld lombjaival, színes virágjaival, új házaival és új vagy megújult lakóival. Olyan kovács ő, aki máris egy egész ország vasát kovácsolja a fejében megszülető merész, új hengersorokkal. Már látja, amint az életre hívott óriás, a Vasmű, minden percben egy Hernádot vagy egy Sajót szürcsöl ki a Dunából s aztán, mint gondoskodó testvér, teríti szét ezt a vizet a környező földeken, hadd teremjenek még dúsabban ezen a száguldva nekirugaszkodott tájon... 
Ólmosan szürke, novemberi nap volt, amikor a kis kutatótársaság megállt és körülnézett a pentelei fennsíkon. 
Ez a fennsík földnyelvhez hasonlóan nyúlik a Duna fölé. Oldalában és lábánál húzódik meg az ijedt kis falucska, házai úgy kapaszkodnak a hegyoldalba, mint apró gyermek az anyja szoknyájába. Igen, hegyoldal, mert ez a fennsík letarolt hegy. Türelmes, szívós munkával a szél hordta el a csúcsát, az évezredek óta szüntelenül fújdogáló észak-nyugati szél. A Duna örök útitársa itt ez a szél és még a munkát is megosztották, a Duna a hegy alját, a partot hordta szívósan és irgalmatlanul, a szél meg a tetőt koptatta. Így alakult ki a mai fennsík, sima asztallapjával és meredek falaival. Mint egy természetalkotta vár, farkasszemet néz a Duna túlsó partjával. 
A kutatók megálltak egy ponton és körülnéztek. Csend volt, finom poralakban szemerkélt az eső. A csizmák térdig süppedtek a sárba, az egész talaj felázott, pépes állapotban volt. 
- Ez a lösz - mondotta a geológus és aztán megint csend lett. 
Komor és puszta volt a kép. Amerre néztek, mindenütt sáros, vízben úszó szántóföldek feketélltek, a messzeségben tanyák tar fái rajzolódtak ki a ködben és a feketeségbe csak a szakadékok sárga falai vittek valamelyes színt. Előttük mindenfelé elaggott, megszürkült kukoricaszárak roskadoztak az esőben és nem túlságosan erős, de sajátos, rothadó illatot leheltek a tájra. A dűlőutak feláztak, egyéb út nem volt. A mohácsi utat is csak akkor betonozták. 
Figyelmesen néztek körül és a permetező eső lassanként átáztatta a kezükben tartott, levegőben kiterített térképet. A minisztérium mérnökei nyújtogatták a nyakukat és "műtárgyakat" kerestek, amelyen végre megpihenhetne technikához szokott szemük. Ám itt csak természet-formálta "tereptárgyak" voltak, emberi kéz alkotta "műtárgyak" sehol. Itt a semmiből kell olyan "műtárgyat" teremteni, amilyen ezen a földön sohasem volt és amely új korszaknak veti meg alapját. 
A vasöntő szívébe, mint az áram, tört be ez a felismerés és igen nagy vihart kavart benne. Pedig nyugodt ember volt, hiszen az öntéshez nyugalom kell. Az izzó, folyékony vas csak a nyugodt embernek engedelmeskedik. Ám mennyire eltörpül még az olvadtan fortyogó, ömlő, szikrázó elem is a teremtés prometheusi feladata mellett? Mindig öntőmester szeretett volna lenni, de az elmúlt világ nem engedte. Az újban vezérigazgató lett s így vágya még mindig teljesületlen, szomjúsága még mindig oltatlan. S most ezen a pusztaságon megteremtheti magának az öntődéket, olvasztókat és csak annyit kér majd jutalmul, hogy ő vezethesse le az első öntést, hogy életében először öntőmester lehessen! 

Nyomorúságos viskóival, mint évszázados úri bűnök vádirata, kapaszkodott a hegyoldalba a kis magyar falu, Dunapentele ...

- Ott... Ott van valami! 
A mérnök kiáltása úgy hasított bele a csendbe, mint Kolumbus matrózáé az árbockosárban, amikor megpillantotta a földet. Mindnyájan felkapták fejüket és a mérnök kinyújtott karjának vonalát követték. Tekintetük két, egymástól körülbelül 200 méternyire levő sárga, kerek tárgynál állt meg. 
A szovjet ember ismerte fel legelébb. 
- Repülőgépfigyelő készülék. 
- Radar - toldotta meg a mérnök. 
Pedig nem radarkészülék, mert az a németeknek nem volt birtokában. Dehát így rövidebb, kifejezőbb. 

A girbe-gurba utcákon feldübörögtek az új korszak hírnökei: a gépek 

Odamentek az egyik készülékhez és meghintáztatták hatalmas kerek tányérját, amely kivert, kihullott üvegdarabjaival olyan volt, mint egy ég felé néző világtalan. 
A szovjetember is, a vasöntő is úgy látta, hogy ez a hely alkalmas lesz a magyarok legnagyobb nehézipari kombinátjának és első szocialista városának felépítésére. Mintha a Duna és az északi szél évezredeken át készítette volna számára a helyet: a fennsíknál, a pentelei platónál jobbat nem leltek a nagy folyam partján. Földrajzi helyzete is igen jó. Azt lehet mondani, éppen kellős közepe az országnak. Budapesttől nincs messze, de túlságosan közel sem: 70 kilométer. 
A vasöntő körülnézett és szeme előtt a novemberi ködben megelevenedett a pusztaság. Hatalmas kohók sorakoztak előtte, szikrázva ömlött a vörös vasfolyó, hengersorok csattogtak, vonatok vágtattak, tele szénnel, vasérccel és kész vaslemezzel. 
Aztán eltűnt a látomás és a vasöntővel konokul nézett szembe a ragacsos, vizes sár. 
Szél kerekedett és meghimbálta a figyelőkészülékek tányérját. 
- Hozzá kell kezdeni - mondotta a vasöntő. 
- Még nincsenek készen a tervek - aggódott egy mérnök. 
- Addig is hozzá kell látni. Akármilyenek lesznek a tervek, munkáslakásokat kell építeni. 
Az építkezéshez fel kell vonulni. Építsük fel az első felvonulási épületeket. Irodát, étkezőhelyiséget, szállásokat. 
Azután abban állapodtak meg, hogy itt, a Duna fölé emelkedő szirtfokon, a szélső mellett építik fel az első ilyen épületet, a Dunai Vasmű első irodáját és az első barakkokat. 
Ez az épület ma is ott áll, körülötte sorakoznak a Dunamenti Mélyépítő Vállalat munkásszállásai. A két német figyelőkészüléket már régen leszerelték és bizonyára hasznos célokra felhasználta őket a fémgyártás. De azt a részt máig is radarnak hívják és talán akkor is úgy fogják hívni, amikor már majd senki sem tudja, mi köze van a város e részének a radarhoz. 
Esténként most is hallani a dalt, amint kiszivárog valamelyik szállásról: 

A radarban elkapott az eső, 
Azért mégis én leszek az első... 

Így kezdődött meg 1949-ben, azon a nedves, ködös, sáros novemberi napon az új város alapítása. Talán akad majd festő, aki a szárnyaló képzelet rakétájára ülve, megfesti ezt a pillanatot. 


Állványok sűrű hálójában nő az új város betonóriása, a Víztorony

Folytatás hamarosan!



Sándor András - Sztálinváros
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás:

2018. február 22., csütörtök

#7nap - 36


Kihagyott egy hét után újból itt a hagyományos összegzés, nem is húznám az időt, lássuk mi mindent időzítettem a mai napra, mi minden került terítékre.
Megvan az első, írom lassabban: e l s ő magyar téli olimpián szerzett aranyérem! Hajrá korisok, köszönjük! Aztán rögtön egy éles váltás, jó tudni, használjuk ki, adónk 1+1 százalékát felajánlhatjuk arra érdemes szervezeteknek, alapítványoknak, civileknek, és egyházaknak. Ne hagyjuk elveszni, gondoljunk rájuk adóbevallásunk során. Gyors, és szomorú hír a skype felhasználóknak: legyenek óvatosak, víruskeresőjük ne legyen elhanyagolt, és/vagy használjanak másik hasonló programot, még mielőtt... Könnyedebb vizekre evezünk, Misztrál dalok ingyen, kedvezményes termálfürdőzési lehetőség jövő héten a hónap utolsó napján országszerte, és két helyi esemény, pénteken egy rendhagyó tárlatvezetés, szombaton pedig egy felolvasónap várja az érdeklődőket. Jó itt újra. Start! Most és itt.

1. Történelmi jelentőségű aranyérem Dél-Koreából


Javában zajlik a téli olimpia Phjongcshangban, ma pedig Magyarország férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó csapata 5000 méteren elsőként ért célba, ezzel megvan az ország első téli olimpián szerzett aranyérme.

Liu Shaolin Sándor,
Liu Shaoang,
Burján Csaba,
Knoch Viktor

 GRATULÁLOK! KÖSZÖNJÜK!

2. Adó 1+1%


Sok kicsi sokra megy alapon igenis fontos, hogy éljünk jogainkkal, idén is használjuk ki a lehetőséget, adjuk adónk 1-1 százalékát civil szervezeteknek, iskoláknak, alapítványoknak, történelmi egyházaknak. Az adóbevallások határidejének közeledtével gondoljuk végig, kiket is támogathatnánk, hogy ne vesszenek kárba ezek az apró forintok.

Hogyan rendelkezhet adója 1+1 százalékáról?

Az idén is lehetőség van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról. Ezt legkésőbb 2018. május 22-ig az szja-bevallási formától függetlenül is megteheti.

Magánszemélyként az idén is dönthet úgy, hogy a megfizetett adójának 1%-át felajánlja egy regisztrált civil szervezetnek, további 1%-át pedig valamely technikai számmal rendelkező egyháznak vagy a kiemelt költségvetési előirányzatnak, amely 2018-ban is a Nemzeti Tehetség Program.



Az 1+1 %-os felajánlásáról – függetlenül attól, hogy a 2017-es személyi jövedelemadó-bevallását hogyan nyújtja be – a bevallással együtt vagy akár attól elkülönülten is rendelkezhet.

A rendelkezést 2018. május 22-éig benyújthatja:

  • a személyi jövedelemadó-bevallás részeként (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen),
  • az e-szja felületen az online kitöltő program segítségével (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen)
  • a 17EGYSZA jelű nyomtatványon (elektronikus úton, vagy postai úton, vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen eljárva, lezárt borítékban). A nyomtatvány a NAV honlapjáról letölthető.
  • a 17EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként (postai úton, vagy a személyesen a NAV ügyfélszolgálatain)

2018-tól megszűnt a munkáltatói adómegállapítás, azonban a korábbi évek gyakorlatával egyezően a munkáltatója továbbra is összegyűjtheti az Ön 1+1 %-os nyilatkozatát. Amennyiben munkáltatója útján rendelkezik adója 1+1 %-áról, akkor azt részére legkésőbb 2018. május 10-éig lezárt borítékban leadva teheti meg. (Fontos, hogy a lezárt borítékon a leragasztás helyén, továbbá a kísérőjegyzéken rajta legyen az aláírása!)

Fontos, hogy a 2018. május 22-ei határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.  

Azt, hogy az Ön által idén megjelölt kedvezményezett(ek) részesült(ek)-e a felajánlott 1(+1)%-os összeg(ek)ből, jövő év januártól a NAV honlapján megtekintheti.

Amennyiben elektronikus tárhellyel  rendelkezik, elektronikus úton tájékoztatjuk a felajánlott összeg kiutalásáról.

Az 1+1%-ról rendelkező nyilatkozatán jelezheti azon döntését is, hogy nevét és elérhetőségét (postai, illetve elektronikus levelezési címét) az Ön által kedvezményezettként feltüntetett civil szervezettel közölje a NAV. Az adatkezelési hozzájárulás és az adatok feltüntetése a rendelkező nyilatkozaton önkéntes, nem feltétele az érvényes rendelkezésnek. Felhívjuk a figyelmét, hogy a 2018. évben benyújtott, bevett egyház technikai számára szóló nyilatkozatát újabb nyilatkozat beadásáig, vagy a nyilatkozat visszavonásáig a 2018. évet követő években is figyelembe veszi a NAV.

A 2018. évben tett, módosításig vagy visszavonásig figyelembe vehető egyházi nyilatkozat legkorábban a 2019. évben módosítható vagy vonható vissza.


Bővebb információ:

3. Viszlát Skype!


Szerettem, szerettük, használtuk. Még akkor is, amikor a Microsoft felvásárolta 2011-ben. Kategóriájának egyik legerősebb programja volt, de eljárt felette az idő. Összességében ez lenne a legkevesebb baj, viszont a napokban kiderült, olyan súlyos hibát fedeztek fel a programban, ami miatt az egész programot újra kell írni, ami - nyilván -  nem 1-2 napot jelent. A frissítő folyamatában lévő biztonsági hiba ugyanis lehetőséget ad a hackerek számára, hogy az operációs rendszer szinte minden szegletéhez hozzáférjenek.
Tényleg drukkolok, hogy az új skype jobb, szebb, és főleg biztonságosabb legyen, addig viszont marad a Viber, és a DUO. Sajnos a WhatsApp nem maradt meg, és a Wire is kihalt mostanában...
forrás: hvg.hu


4. Helló Misztrál!


Szeretett egykori munkahelyemen ha nem csal emlékezetem, kétszer is járt a Misztrál együttes, és bár nem emlékszem miért, úgy adódott, hogy mindkét alkalommal halaszthatatlan dolgok miatt nem lehettem jelen ezeken az eseményeken. Így csak szeretettel tudok visszaemlékezni egykori budapesti zenekaros táborozásainkra, amikor még egy "együttesben" szerepelhettem Török Mátéval. No persze a Misztrál megvan az én visszaemlékezéseimtől jó. Aki nem ismerné őket, egy nagyon rövid összegző bemutatás:
" Az együttes 1997-ben alakult. Magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek repertoárjukon. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal is. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. "
Szóval ők lennének azok... Kicsiknek, nagyoknak. Én pedig élvezettel hallgatom, nézem őket, ha épp összefutunk az éterben, vagy a képernyőn, és bízok benne, hogy egyszer személyesen is elmehetünk egy Misztrál koncertre. Mondjuk nyáron egy Misztrál fesztivál....

Az együttes a napokban egy kis "ajándékkal" kedveskedett az érdeklődőknek, új dalaik április 2-ig letölthetőek a zenekar honlapjáról. Köszönöm, köszönjük!





5. Termálfürdő, Gyopárosfürdő


Lassan 10 éve lesz, hogy kedvenc fürdőmmé vált a gyopárosi, különösen így télvíz idején. A távolság nem ilyenkor számít, a közelben egy fürdő sem adja vissza azt az érzést, ami ott tapasztalható. Múlt héten pár napot újra eltölthettünk, több, de inkább kevesebb sikerrel próbáltunk feltöltődni, gyerekkel ez már nem egy egyszerű dolog... Azért nem adjuk fel, amint lehet, újra hódolni fogunk szenvedélyünknek, már ami a fürdőzést illeti. február utolsónapján, 28-án például kedvezményesen kényeztethetjük magunkat a közelebbi fürdőkben: 

Galerius Élményfürdő és Wellness Központ Siófok  /kb. 100 km
9.00-21.00
Az egész napos felnőtt szaunás belépőjegy 
3600 Ft helyett 1800 Ft, illetve az egész napos élményfürdős belépőjegy ára 2900 Ft helyett 1300 Ft.
Szaunaprogramok csomagajánlatban: egész napos belépőjegy szauna használattal + részvétel 3 db szaunaprogramon: 2900 Ft/fő

Igali Gyógyfürdő  /kb. 115 km
9.00-18.00 Minden vendég 50%-os felnőtt jegy áron (mindössze 1150 Ft-ért) veheti igénybe a fürdő szolgáltatásait korosztálytól függetlenül. 
Az akcióban szereplő belépők 14:00 óráig válthatók. Ezt követően normál délutáni jegyárakon látogatható a fürdő. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze és csak az egyéni, egész napos jegyekre érvényes.

Aqua Land Termál és Élményfürdő Ráckeve   /kb. 50 km
6.00-01.00 óráig, ezen belül:
6.00-20.00 óráig normál nyitva tartás szerint
20.00 – 01.00 textilmentes szauna est keretein belül Minden belépőjegy árából 50% kedvezményt biztosítanak 6.00 és 20.00 óra között.
Egyéb programok:
Az 50 perces Germanie Sáfrányos és Fahéjas masszázsokat e napon 25% kedvezménnyel vehetik igénybe a vendégek.
Napközben szauna jóga és Aquafitness programokat tartanak.
Egész napos szaunafelöntések a Vitál Központban.
20.00 órától textilmentes szauna est keretén belül, változatos szauna ceremóniákkal várják a vendégeket, bevezető áron, azaz 3500 Ft helyett 2990 Ft-ért, ajándék alkoholmentes koktéllal és gyümölcskínálással.

Aquapalace Kft. 
Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidő Központ - Szentendre /kb 100 km

10:00-22:00 50% kedvezmény a wellness belépő árából
17 órától ingyenes szaunaprogramok
a wellness részleg 22 órakor zár

A lista persze nem teljes, ezek csak a "közelebbi fürdők, aki messzebb merészkedne, vagy éppen máshol jár, nézzen körbe a Magyar Fürdőszövetség weboldalán:


Szökjön ki egy fürdőbe 2018. 02. 28.


6. Kísérletek és illúziók - rendhagyó tárlatvezetés


Vachter János 1977-ben született Dunaújvárosban. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Az ÚJPART - Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesülete és a Hibaista Csoport tagja. Művei 2005-től szerepelnek egyéni és csoportos kiállításokon.
A ma megnyitott Kísérletek és illúziók című tárlata két tematika köré szerveződik: az ICA-D Kistermében a Market-sorozat válogatott anyaga látható, míg a Pincegalériában korábbi, kísérletezőbb jellegű fotóinak esszenciája.

Rendhagyó tárlatvezetés a Dalai Dávid zenekar közreműködésével.


HOL:
 Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros (Vasmű út 12.)

MIKOR:
2018. február 23., péntek 18:30

A kiállítás megtekinthető 2018. március 24-ig, vasárnapok és ünnepnapok kivételével 10-től 18 óráig.

A belépés díjtalan! 


A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata

7. Felolvasás az evangélikus templomban


Nem tudom helyet kap-e a nap folyamán Wass Albert Tánczos Csuda Mózsija, de ha igen, sok szeretettel, mosolyogva gondolok a felolvasójára, meg a könyves élményeimre. Aki esetleg nem olvasta, ezeket a "meséket" mindenképpen pótolja! Még akkor is, ha....

Megosztás:

2018. február 21., szerda

87. "A szocializmus építése közben vannak átmeneti nehézségek..."


Lehetőségek, újrakezdések, barakkok, nehéz életkörülmények, kubikosok, transzportőrök, téglák, cement, por, és sár minden mennyiségben. Városunk pedig az idesereglett embertömegnek köszönhetően rekordsebességgel épül, de tudjuk:

"A szocializmus építése közben vannak átmeneti nehézségek..."


Palotai Boris rendszeres riportutakat tett az épülő Sztálinvárosban, egy időre a munkások közé költözött, hogy hiteles tapasztalatokat szerezhessen a megfeszített iramú építőmunkáról. Benyomásairól elbeszélésekben, riportokban és regényekben számolt be. 
Jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. 
Műveinek alapján készült többek között a Kiskrajcár is mely hitelesen mutatja be az épülő város nyüzsgő mindennapjait.

Részletek a filmből:



Garas Juli elszökik kulák nevelőszüleitől, felszáll a vonatra, és elmegy dolgozni az épülő Dunapentelére, ahol sztahanovista munkások dolgoznak. A szerény, félénk lány hamarosan összebarátkozik munkástársaival. A fiatal élmunkással, Orbán Pistával egymásba is szeretnek. Ő becézi a lányt Kiskrajcárnak. A munkások között azonban vannak szabotőrök is, akik hátráltatják a munkát. Felbukkan a városban Juli nevelőszüleinek a fia, Miskei is, aki mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen a főszereplőknek. Az építkezésen felüti a fejét az anyaghiány és a szervezetlenség, ráadásul elszabadul az óriásdaru is.

A teljes film ITT érhető el.

    

PALOTAI BORIS - VISSZATÉRÉS


Ha új lakó érkezett a barakkba, ketten-hárman is félrehúzták s azt suttogták a fülébe: Zámbóné már elmondta Lajost?
Mert Zámbóné azzal kezdte, hogy töviről hegyire elpanaszolta az újonnan jötteknek: ülhetne ő most otthon saját főbérleti lakásában a Zsiliputcán, hanem az a gazember Lajos... De őmiatta jött el hazulról, hogy ne is lássa! Hogy tűnjön el a szeme elől! Ezt érdemli ő meg tízesztendei házasság után, hogy összebújjon azzal a leánnyal...
A régiek már ismertek minden kis részletet, tudták, hogyan csinált embert
abból az ágrólszakadtból - mert ágrólszakadt volt, élhetetlen, kétbalkezes s csak az utolsó esztendőkben vitte valamire. Tudták azt is, hogy most már "tart magára", pedig ha ő nem segíti, még most is csak olyan szaladjlajos, ugorjlajos ember lenne, mint volt azelőtt.
Eleinte érdeklődéssel hallgatták izgatott hadarását, próbáltak rendet teremteni ebben a Lajos-ügyben de Zámbóné egyre makacsabb, hajthatatlanabb lett. Ha valaki meg merte kockáztatni, hogy hátha nem is Lajos a hibás, olyan dühvel támadt rá, hogy perceken belül vad kavarodás támadt körülötte, pattogó hangok csaptak össze, az alvók felriadjak, ingerülten pisszegték le egymást, mindenki egyszerre beszélt s azok is összeakaszkodtak, akiknek eddig semmi bajuk nem volt egymással. Már senki se tudta, hogyan kezdődött, hiszen régen nem Lajosról volt szó, hanem arról, hogy megint eltűnt Kopács Bözsi szappanja, Szekeresné meg azért kapja mindig a legjobb beosztást, mert a munkavezető földije.
Poller Gizi pedig csak itt tud szájaskodni, bezzeg, ha a brigádjának kell kiverekedni valamit, akkor néma, mint a sülthal.
Másnapra rendszerint lecsillapodtak, csak Zámbóné tartotta még egy ideig a haragot, aztán nem bírta tovább és morogva, zsémbesen kérdezte meg, ki akar egy kis hazait, kár lenne, ha megromolna.
A legtöbben nem nyúltak a hájaspogácsa után, mert Zámbóné mindenbe becsempészte Lajost, a pogácsa morzsáiban is ő bujt meg, nem lehetett menekülni előle! A mindig éhes Kopács Bözsi azonban addig maradt, amíg kiürült Zámbóné bádogdoboza, amelyben a hazait tartogatta. Néha biccentett, sóhajtott, a fejét csóválta, de tartózkodott minden megjegyzéstől.
Zámbóné növekvő keserűséggel beszélt Lajosról. Már nem is ő fájt neki, hanem ez a közöny, ez a szótlan belenyugvás, amellyel tudomásul vették, hogy került ő Dunapentelére és mi tartja itt. Úgy bogozta történetének szálait, hogy csapjon le rá a nyelves Gizi, lessen ki a könyv lapjai közül Szekeresné és oktassa ki azon az éles fejhangján, amelytől a vér rögtön az arcába szaladt. Mindent inkább viselt volna el, mint ezt a csendet. S hogy mégse szólt senki, Zámbóné naphosszat morgott, eleinte reménykedve, hogy hátha megkérdik tőle, mi baja, aztán támadólag, majd morgása indulatszavakká csomósodott, de ezekből a nyögésszerű hangokból is Lajos emelte ki a fejét, kócosan, cigányképűen, hányaveti arccal, úgy, ahogyan Zámbóné hónapok óta idevarázsolta.
Aztán új lakók érkeztek. Ezek már úgy vették át Zámbónét, mint a rosszul csukódó ablakot, az alsó ágyat, melynek lábát téglával kell megtámasztani. Eleinte csupa kíváncsiságból ellenőrizték, hogy valóban minden úgy van-e, mint ahogyan elmesélték nekik s hogy kérdéseikre felcsapó szenvedéllyel tört fel a Lajosügy, cinkosan összehunyorogtak.
Az új lakókkal együtt érkezett Gesztiné, aki egy darabig hallgatta a lamentáló szóáradatot, majd felemelte az ujját.
- Várjunk csak... Maga Lajos miatt jött el hazulról...
A többiek azt hitték, valami tréfa készül és nevetésre készen várták a választ.
- Persze, hogy őmiatta - kapott a szón Zámbóné s most következett volna a zsiliputcai főbérleti lakás, a vadonatúj tűzhely, az aluminium lábosok, mind az a kincs, amit otthon hagyott. De Gesztiné nem várta be, hogy azzal az ingerült dicsekvéssel, ahogyan szokta, felsorolja őket. Megfogta a vállát - Azt még értem, hogy amikor jött, nem tudta, hogy miért jön. De most már, három hónap elmúltával...
- Hogy ne lássam azt a gazembert - vágott közbe Zámbóné és Kopács Bözsi felvihogott - Ez mindig csak a magáét hajtja.
Gizi is abbahagyta az olvasást, ujját a könyv lapja közé csúsztatva bizonygató mosollyal nézett szét. Érezni lehetett, hogy pillanatok alatt kitör a nevetés. Zámbóné az orrcimpáit tágította, mint aki szimatol már valamit a levegőben. Ugrásra kész testtartással hajolt előre. - Három hónap múltán se akarom látni s ha kihúzok itt egy esztendőt - nem hiszem, hogy kihúzok, de ha mégis...
Gesztiné jól megrázta. Gyereket ráznak így meg, az ösztönös féltésnek azzal a kemény markolásával. - Hallja... Ilyet már ne mondjon, hogy egy férfi miatt... Hol él maga? Hallja!
Kapkodva beszélt, nem tudta, hol kezdje el, csak nézte Zámbónét, akinek az arca, akár egy kőfal, mely elzárta őt a világtól.
- Idefgyeljen - mondta hirtelen.
- Én valaha cseléd voltam Kassán. Ott a Fő-utcán nem járhatott a magamfajta. A rendőr lekergetett a járdáról, ha odatévedtem. Hohó, hát ez micsoda. - A rendőrt utánozta, kezével hadonászott, elmélyítette a hangját.
- Mit rázza a kezemet - dohogta Zámbóné és megigazította a ruhaujját.
- Kettéválasztották a Fő-utcát - folytatta Gesztiné. - Egyik oldalon az urak, másikon: a szegény nép. - Sicc! A bakakorzóra, cselédkorzóra.
S most? Most minden utca a mienk! Az egész mindenség.
Zámbóné felhorkant. - Jól mondja.
- A barakkra mutatott, az egymás mellett sorakozó vaságyakra, a falbavert kampósszegekre, amelyeken ruhák lógtak.
- Ez az a nagy boldogság? - Ágyáról lerántotta a lepedőt, rávágott a szalmazsákra, mely zizzent, porzott a tenyere alatt. - Otthon rugós ágyban alszom, paplanos ágyban.
- Kár neki beszélni - legyintett Szekeresné. - Úgyis csak Lajos jön ki belőle.
Sehogy sem boldogultak vele. Gesztiné esténként sétálni hívta, újra és újra próbálkozott. - Milyen jól dolgozik maga - mondta neki elismerően -, fürgén, tisztán, takarosán.
Zámbóné sóhajtott. - Mit csináljak? Ha már itt kell robotolnom, legalább legyen látszatja. Legalább keressek.
- Úgy hallom, brigádvezetőnek akarják. Nem szóltak még?
Zámbóné kovászszínűre sápadt, ujjal a ruháján levő gombokat csavargatták.
- Nem. Nem szóltak... De én nem is akarok... értse meg, én nem akarok ittragadni. Ha úgy fordul...fütyülök arra a gazemberre... de ha egyszer... - Elhallgatott, a fejét rázta. - Ha megúnom, kapom magam és hazamegyek. Szétverek közöttük, hogy megemlegetik.
Gesztiné, mintha nem hallotta volna.
- "Zámbóné-brigád". Így hívják majd a brigádját. A női építkezésen fognak dolgozni, ötemeletes házon. "Ezt a Zámbóné-brigád építette", így emlegetik majd s meglehet, hogy maga fog benne lakni, az új párjával. Mert kerül az is, miért ne kerülne.
- Menjen már, ne agitáljon itt - vágott közbe Zámbóné s fújtatva előresietett, a másik meg azt gondolta, Lajos helyében ő is a leány után vetette volna magát, mert ezzel az örökké dohogó, nehéztermészetű asszonnyal sehogyan se lehet kijönni. Mit lehet szeretni rajta? A motolla kezeit, melyek szaporán elvégzik a rájuk bízott feladatot, amelyeknek azonban sohasem üzen a szíve? Vagy a számonkérő, csökönyös, értetlen homlokát?
- Ha én lettem volna Lajos - bökte ki hirtelen -, nem tudom, milyen az a leány, de az bizonyos...
Zámbóné felkapta a fejét. Nemcsak a füle várta a mondat befejezését, de minden pórusa.
- Akkor? - kérdezte és érezni lehetett, a torka olyan száraz, hogy egymást karcolják benne a hangok.
- Akkor én is a leányt választom.
Sokáig csend volt. Zámbóné kinyitotta a száját, aztán mégsem szólt. Nekitámaszkodott a vakolatlan falnak, ott állt egy darabig, körmével a megszáradt maltert kapargatta. - Menjen csak előre... egyedül is hazatalálok - mondta végül és köhintett.
Későn vetődött haza, szótlanul tettvett, csempe kis tükröt szedett elő, a kilincsnek támasztotta, sokáig nézegette magát benne, majd megtörölte a ruha ujjában és zsebrerakta. - Szombat reggel hazamegyek - mondta félhangon, mint aki csak magában beszél, de azért nem bánja, ha más is hallja. - Hazamegyek, aztán majd meglátjuk.
- Ez nem jön többé vissza - súgta Kopács Bözsi és arra gondolt, elcseréli vele a pokrócát, az övé puhább, jobb tapintású.
- Ha én vadítottam el magát - mondta Gesztiné -, már nem is emlékszem, mi futott ki a számon, de hát az ember megmérgesedik és olyat mond, amit nem is akar.
Szekeresné megrántotta a ruháját. - Az ilyen csak menjen. Legalább nyugságunk lesz. Azóta csetepatézunk, amióta betette ide a lábát.
Zámbóné szombat reggel, amikor az ébresztő sziréna talpraugrasztotta a nyujtózkodókat, már útrakészen állt. Kezében gyékénykosarát szorongatta, megállt az ajtóban és ott topogott.
- Minden holmiját hazaviszi? - kérdezte Gesztiné és megemelte a kosarát
- Nincsen nekem olyan sok.
- Érdemes arra a kis időre?
A barakk lakói napok óta arról suttogtak, hogy Zámbóné nem jön vissza. S most mégis meglepte őket, hogy minden holmiját a kosarába gyömöszölte és mást nem is hagyott itt, mint az ablakra akasztott batisztrongyocskát, melyet a kötényéből hasított, hogy a szemközti barakk lakói ne bámészkodjanak be.
- Látom a szemin, nem akar maga visszajönni - mondta megbántva Gesztiné.
Zámbóné nem válaszolt. A sarokba nézett, ahol nem volt semmi néznivaló.
- Hát csak vigyázzon. Ne támadjon arra a szegény emberre. Csínján bánjon vele, akkor még visszakaphatja.
Szekeresné is megenyhült. - Mesélje el neki, hogy mekkora százalékot vágott ki. Meg hogy olyat is vállalt, ami nem is asszonynak való. Az uszálykirakodásra gondolok. - A többiekhez fordult. - Egyszer csak előállt, hogy ő segít a kirakodásnál. Akkora köveket kellett kirakni, mint a fejem.
Ezt már sokszor megtárgyalták, most mégis úgy vették tudomásul, mintha először hallanák.
- Csak mesélje el - kiáltotta Kopács Bözsi és szelesen ráncigálta magára a ruháját.
- Nem mesélek én semmit. Mert hazamegyek anyámékhoz. öreg már, nehezen bírja a munkát.
- Szóval otthonmarad - szegezte le Gesztiné s úgy érezte, mintha ez az ö kudarca lenne. Mennyit beszélt neki, amikor a többiek már régen letettek róla, ő még mindig kereste, kutatta, hogyan értesse meg vele, miért épül ez a sok ház, a gyár, amelyhez hasonlót csak kéneken látott.
- Szólt maga erről a vállalatvezetőnek? - kérdezte élesen.
- Miről kellett volna szólnom?
- Hát hogy az édesanyja hirtelen nem győzi a munkát. Eddig győzte, most pedig... Mit tetteti magát? - fakadt ki haragosan. - Otthon akar maradni s még annyi bátorsága sincs, hogy beismerje.
A hétfő reggeli vonattal nem érkezett vissza Zámbóné. Délidőben megfordították a szalmazsákját, Bözsi gyorsan kicserélte a pokrócokat és szólt a gondnokságon, hogy megürült náluk egy fekvőhely.
- Amikor ideérkezett, már láttam, hogy nem ragad meg - jegyezte meg
Szekeresné és kenyérdarabkákkal tisztára törölte a tányérját. - Mit lógatod az orrod? - szólt Gesztinére, aki rosszkedvűen kanalazta a gulyást. - Felépül a Vasmű Zámbóné nélkül is.
- Nem úgy van az. Sok ilyen Zámbóné... - a mondat végét bekapta a munka kezdetét jelző szirénabúgás. Aztán ott álltak az állványok között, a hátak és karok a munka mozdulatainak ütemét vették át, emelkedtek, nyúltak, hajoltak, egyenesre feszültek, valamiféle hullámzás volt ez, melyből folyton nőtt valami.
Kopács Bözsi a pallón állt, amikor megérintették a cipőjét.
- Megjöttem...
Zámbóné meghimbálta a kosarát s felnézett a magasba.
- Hát mégis visszajött. - Eszébe jutott az elcserélt pokróc. Legfeljebb
visszaadja. - A fő, hogy itt van - mondta és nevetett.
- Itt vagyok - ismételte Zámbóné olyan hangsúllyal, mintha önmagát
értesítené, valami váratlan esetről.
A munkavezető sapkája alá tömkődte a haját s csak azután fordult hozzá. - Magába meg mi ütött? Ilyenkor állít be?
Zámbóné odébb tolta a kosarát, kendővel kötötte be a fejét. - Majd elmagyarázom. - Megragadott egy talicskát, telelapátolta földdel. - Az úgy volt...
- Mit kell azon annyit magyarázni - szólalt meg Gesztiné. - Itt van és kész.
Zámbóné olyan erővel rázta meg a fejét, hogy a kendő hátracsúszott rajta. - El akarom mondani, mert... el akarom mondani - jelentette ki sután s a vakolókanalak csusszanó zaja megakadt egy pillanatra, a taligák kerekeinek csikorgása abbamaradt, sürgető arcok néztek rá, hogy nyögje már, mondja már.
- Persze, a Lajos - vihogott le a magasból Kopács Bözsi.
- Hol van az már! - Zámbóné arcán összeugrattak a ráncok, majd újra szétsimultak, mintha a felfedezés ereje utat tört volna a vonások között, melyek nehezen engedtek keménységükből. - Az úgy volt, hogy első nap még csak ment valahogy. De második nap eluntam magamat. Csak ténferegtem ide-oda s azt gondoltam, most fejezik be, amit én kezdtem el... s mindenkit láttam a helyén, csak én nem voltam közöttük... egyedül ültem
a konyha sarkában s foltozgattam. Mondom az anyámnak: ma adják át az emeletet az ácsoknak. Az anyám meg azt kérdi: aztán mit sirsz te azon... Hát én azt nemigen tudtam elmagyarázni s mégis sírtam. Mert minden darab tégla az én kezemen fordult meg, minden zugát ismeríem a háznak s most, hogy már elkészült, szakadjak el tőle? Még mit nem!
Lapátjával nagyot vágott a földlányásba, két marokra fogta a lapát nyelét, rátámaszkodott. - Ott hervadozzak a fásláda mellett, amikor
Pentelén brigádvezető lehetek? - Csontos arcát áthevítette az izgalom,
megragadott egy talicskát s eliramodott vele.
Este a barakkban Gesztiné karjára tette a kezét s valamit morgott. Kétszer is rá kellett szólni, hogy hangosabban.
- Bodor szaktárs megállított az imént, az a dereshajú, pirosképü kő­műves. Hogy ö se moccanna innen semmi pénzért.
- S mit mondott még? - kérdezte Gesztiné, aki érezte, hogy valami még bennerekedt.
- Mit is... hát hogy egy szerencse, hogy visszajöttem. - Dörmögve nevetett. - Bolondok a férfiak... mert azt is mondta, hogy olyan hű kutyaszernem van.
Az ablakhoz lépett az égre bámult, melyről a szél mint egy hatalmas súrolókefe, lesikálta a felhőfoszlányokat.
- Ezt énnekem az a gazember Lajos sose mondta volna.

megjelent: Népszava 1951. október 14.


Felirat az ideiglenes kikötő (radar alatt) épületének falán: 

A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a megőrzésének ügyét végig kitartanak mellette!

    


HUMORÜGYBEN PALOTAI BORISNÁL


"Szeretem Palotai Borist, de néha haragszom rá egy kicsit, mert kibeszél minket.” Ezt egy lelkes olvasód mondta, természetesen nő.
- Az ilyen kis haragvások a legnagyobb elismerések.
- Azt jelzik, hogy az irányzék jó volt, a találat ült?
- Az én törekvésem nem az, hogy eltaláljam a kedves olvasót, hanem hogy találkozzam vele. Ezért "beszélem ki" magunkat, nőket. Természetesen, ha észreveszem a dolgok fonákját, a groteszk helyzeteket, nem nyelem le, sőt... Olykor meg fölkiáltok: "Nézd, milyen humoros!”
- Itt álljunk meg egy pillanatra!
- Valljak a humorról? Szeretem és élek vele. Két okból. Először, mert a humor kizár minden érzelgősséget és másodszor, mert humorba csomagolva fájdalommentes a "kibeszélés”, legföljebb futó haragszomrádot szül, nem pedig tartós sértődöttséget.
- Sajnálom, hogy említettem ezt a "haragszomrád"-ot, 'kérlek, ne törődj vele, csak egy olvasó véleménye.
- Hadd higgyem, hogy az olvasó véleménye, te pedig hidd el, hogy örülök neki, különösen, ha visszatekintek írói múltamra. Jól emlékszem első verseimre, amelyeket szobánk falára írtam. Az én állandó lektorom édesanyám - hogy helyet teremtsen újabb műveimnek - időnként áthívatta a szomszédból Mucsik nénit és lemeszeltette a falat. Később, már felnőtt koromban is, megesett ez velem, csakhogy akkor a meszelési műveletet cenzúrának hívták és nem olyan kegyes céllal művelték.
- Ma viszont megjelenik minden sorod.
- És ha mégsem, azt magam húzhatom ki, mint például a Kiskrajcár című filmem forgatókönyvében. Történt a film felvétele közben, hogy a rendező kívánságára húznom kellett a párbeszédekből. Nagyban munkálkodtam a forgatókönyvön, amikor megszólal mellettem az egyik gyerekszereplő, Sós Imre kisöccse: "A néni, mit csinál?” - "írok" - válaszoltam. Erre ő elbiggyeszti a száját: "Mér’ mondja, hogy ír, amikor csak huzigál?”
- Emlékszem erre a Kiskrajcárra, nagy sikere volt. 
- Ó, hogyne. Külföldön is játszották, sokfelé. Számomra azonban legemlékezetesebb az, amikor Berlinbe küldték és vele engem is. A programban többszöri vetítése szerepelt és engem arra kértek, hogy minden alkalommal menjek a színpadra és hajoljak meg. A korabeli istenek azonban közbeszóltak, s én meglepetve láttam, hogy a Kiskrajcár helyett a Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmet vetítik. Más szerző nem lévén, nekem kellett a vászon előtt meghajolnom. Egy másodpercig bosszankodtam, aztán élveztem a groteszk helyzetet: a vetítések után délcegen masíroztam a színpadra és hol mint gyöngyvirág, hol mint lombhullás hajolgattam.
- Ne haragudj, hogy kételkedem. Valóban csak egy másodpercig bosszankodtál? Nem költői "kicsinyítés" ez?
- Nem, ilyen szerencsés természetem van. Történt például a múltkor, hogy a televízióban szerepeltem. A sminkmester miközben kikészített, egyfolytában áradozott, milyen boldog, hogy személyesen megismerhet. Elmondta, hogy feleségével együtt elolvassa minden írásomat, soronként megvitatják és nagyon-nagyon szeretnek. Most is alig várja föllépésemet. Biztatott, hogy beszéljek csak jó sokat, ne törődjek a megszabott tíz perccel, s ne izguljak, ő ott fog ülni és drukkol nekem, így beszélt, lelkendezett és hol az arcomat simogatta, hol a hiúságomat, mígnem bejött a szobába egy fiatal kollégája és a fülébe súgott valamit. Erre az én bámulóm riadtan a fejéhez kap, majd a mosdóhoz ugrik, onnan szól felém: "Ne tessék haragudni, de rohanok, mindjárt kezdődik a meccs!” Megértettem, nem haragudtam és saját kezűleg fejeztem be a sminkelést.

Sólyom László

megjelent: Ludas Matyi 1970. szeptember 3.




Forrás:
Népszava archívum
Ludas Matyi archívum
Dunaújvárosi József Attila Könyvtár
Matussné Lendvai Márta - Sztálinvárosi nők

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás: