2018. március 30., péntek

Bence-hegyi kilátó

Kilátó felirat az ajtóban

Új látványossággal bővült az amúgy is remek turisztikai lehetőségekkel bíró Velencei-tó térsége. Tavaly szeptember végén Miskahuszárt avattak Pákozdon, idén március 20-án pedig végre átadták a régen várt Bence-hegyi kilátót Velencén!
Végre mi is eljutottunk, igazi családi, azaz ma még apa-lánya program volt, de egy biztos, menni fogunk még.

Velence, és a Korzó a messzeségben

Ilyen magasból, kilátóból, még nem láthattuk a tavat, és a környéket. Az építkezés folyamatát mi is érdeklődve követtük, a januári műszaki átadást követően már készültünk a nagy napra, hogy mi is gyönyörködhessünk a környék legszebb panorámájában.



Lépcsőzés közben fotókiállítás

A kiírás szerint a hónap végéig még ingyen látogatható a kilátó, aki tudja, használja ki, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzánk ezen a hosszú hétvégén.

Bejárat, holnapig még mindenképpen ingyen



Megosztás:

Jézus halála és feltámadása

Jézus halála és feltámadása

Nagypéntek és nagyszombat


Rozsnyai Sándor - Térden a kereszttel

Előszó: Az ünneplés valahol a lélek mélyén hozzátartozik az ember lényegéhez. Ünnepelünk, ha öröm ért bennünket, de a gyászunkat, bánatunkat is ünnepi ruhába öltöztetjük. Ünnep a születés, de bármilyen furcsának is tűnjön, ünnep a halál is. Mert az ember ünnepe arra irányul, ami meghaladja őt. Az ünnep az a pillanat, amikor "túlcsordul a szív". Morzsa egy más világ létéből. Ígéret és remény. Hálaadás és bizakodó ráhagyatkozás. Az emberek különfélék, a kultúrák sokszínűek, de a szív ugyanaz, tekintet nélkül műveltségre, hagyományra és történelmi korszakra. Az ünneplés módja óriási tarkaságot mutat, de a mag, amelyből a cselekedet fakad ugyanaz. A szavak különböznek, de a különböző szavaink valahogy mégis, mintha egy és ugyanazon címzett felé szárnyalnának. Tehát ne ütközzünk ezen meg és ne akarjuk leegyszerűsíteni azt, ami megfoghatatlan. Mindezek ellenére tény az, hogy az ünneplő ember lényegében mindenhol ugyanaz. Az ünneplés egyidős az emberrel. Az embert már sok jelzővel illették: értelmes ember (homo sapiens), szerszám készítő ember (homo faber), politikus ember (homo politicus), stb. Van azonban még egy találó meghatározása: homo festivus ünneplő ember. Egy filozófus írta: 
"Minden emberre egyaránt érvényes, hogy nem csupán úgynevezett "állati" viselkedésformákat produkál, mint amilyen a táplálkozás, hanem sajátos, úgymond akciókat is, melyeket "rituális" viselkedésformáknak nevezhetnénk... Talán úgy is mondhatnánk, hogy az ember szertartásos lény."
(L. Vittgenstein)

A vallási ünnepek egy-egy kiemelkedő eseményt jelölnek, kifejezik a hit lényegét és lelkületét, s a hívőknek a szabadulás és az együvé tartozás érzületét nyújtják. Az ünnepélyek központi helyet foglalnak el minden vallásban. Van amikor a hála indít ünneplésre, a hála, hogy a fény győzedelmeskedik a sötétség fölött, a rend és a széthúzás értelmetlen erői fölött, az élet és a halál fölött.
A kereszténység legfontosabb ünnepe a hit központi eseményét Jézus Krisztus halálát (nagypéntek) és feltámadását (nagyszombat) hivatott felidézni, amelyben a bűn és a halál fölötti győzelmet látja.
Tehát leszögezhetjük, hogy a kereszténység a húsvéti hitből született: a tanítványok (akiket Jézus kiválasztott maga köré) hitték hogy keresztre feszített Mesterük meghalt, feltámadt és hogy örökké él. Így már számukra, mármint a tanítványoknak lehetséges az örök élet, azaz az Istennel való szoros közösség, kapcsolat. Jézus feltámadásával értelmet kapott a lét, az emberi történelem, megszületett reménység amely többé már nem csal meg.
Így érezte Vlagyimir Makszimov orosz író aki több évtizedes tévelygés után lett keresztény, ezt írta 1974-ben:
"Két-három éve nálunk egy roppant mozgalom van kialakulóban, az emberek elfordulnak a marxizmustól, újra elkezdenek hinni, mégpedig egészen radikálisan. A vallás elleni harc ötven éve semmit sem ért el. Most értjük meg: Az evangéliumot kell vallanunk, akkor majd megváltoztatjuk a viszonyokat. Hogy újra hiszünk Istenben, ez csoda, amelyet azoktól kaptunk, ajándékba, akik meghaltak." 
Az orosz író vallomását olvasva egy kérdés fogalmazódik meg az emberben: Hol kell kezdeni, ha az ember azt mondja és bizonyítani akarja, hogy van bátorsága hinni? Próbáljuk ezt a kérdést a hit oldaláról megvizsgálni, a homo festivus (ünneplő ember) szemszögéből nézni. Az ünnep tárgya pedig ami egyben a keresztény ember hite és reménye a nagypéntek (halál) és a nagyszombat (élet, feltámadás).

Nagypéntek: Urunk szenvedésének ünneplése.
Az első keresztény századokban Jézus haláláról és feltámadásáról nem emlékeztek meg mint ünnep, hanem az egész napot szigorú böjtben és Jézus szavainak szellemében töltötték. Ennek legrégibb nyomait a II. században fedezhetjük fel, nagypéntek istentiszteleti formái csak a IV. századtól alakultak ki. A szertartás időpontját az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához azaz délután három órához kötötték. Nagypénteken szigorú böjt van. Őseink közül sokan e napon nem ettek, nem ittak, sőt az egész napot "veszteglésben", azaz hallgatásban töltötték. Maga a szentírás is szűkszavúan, minden érzelmi hatáskeltést mellőzve írja le Jézus halálát. A keresztre feszítés a legkegyetlenebb kivégzési mód volt a római birodalomban. Elsősorban rabszolgák, lázadók büntetésére szolgált. Az elítéltet először megostorozták: ruháitól megfosztva, hátát meghajlítva cölöphöz kötözték, és ólomszegekkel vagy csontdarabokkal megtűzdelt korbáccsal verték. A sérülésekbe,  vérveszteségbe sokan még a keresztre feszítés előtt belehaltak. A kereszt két részből állt. A függőleges gerendát rendszerint már a kivégzés előtt felállították. Az elítéltnek kellett a vízszintes ágat, az úgynevezett stipes-t a kivégzés helyére vinnie. Jézus ehhez már túlságosan elgyengült. A kísérő római katonák egy mezőről hazajövő embert, a cirenei Simont kényszerítik hogy vigye keresztjét. Orvosi vélemény szerint Jézus aránylag gyors kereszthalálának oka a fokozatosan terjedő izomgörcs, amely a légzést lehetetlenné tette, és fulladást idézett elő. A kereszten elhangzott jézusi szavak igazolják, hogy Jézus emberi módon szenvedett, hisz így kiált fel: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?". Elfordult tőle az Atya, maga az Isten, hisz ezek a jézusi felkiáltások az elhagyatottság érzését igazolják. Nagypénteken az igaz ember szenvedését látjuk, azonban ez a szenvedés nem értelmetlen, hisz a megváltás reményével találkozunk. Ezzel a reménnyel szembesülünk, amikor a szertartás folyamán a kereszt előtt hódolunk.



Nagyszombat: Urunk feltámadásának ünneplése.
Jézus sírban pihenésének napja, ezért szomorúság, gyász és böjtölés töltötte ki a napot az egyház életében. E napon az egyház Urunk sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Csak éjfél után, a keresztség és a szentmise ünneplése változtatta a gyászt örömre. A hívek tiszteletére felállítható a templomban Krisztusnak egy képe, amint a kereszten függ, vagy a kősírban pihen, amely a nagyszombat gondolatát szemlélteti. A szertartás a maga teljességében visszamutat a IV. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy részének lényege: a fényünnepség, az olvasmányok, a keresztelés és a mise. A hívő számára Jézus feltámadása egyszerre történeti és történeten túli esemény. Hogy miért? Mert meghatározott időben és helyen, a mi világunkban történt és volt érzékelhető. Történeten túli annyiban, amennyiben a feltámadt Jézus mint valóság történelmünkön túl van, tehát az emberi tapasztalaton túlmutat. A feltámadásban való hit gyökeresen átformálta a tanítványok gondolkodását és magatartását. Jézus életét, személyét és tragikus bukását egyszerre új fényben látják. A rettegő, céljukat vesztett tanítványok egyszerre erővel, és nyugodt biztonsággal kezdik hirdetni "Jézus feltámadását". Sokan közülük életükkel fizetnek új meggyőződésükért. A feltámadásról való tanúságtételük meghozta a gyümölcsöt, hisz néhány évszázad alatt az egész Római Birodalom keresztény lesz. Milliók térnek meg a pogány Róma erkölcstelenségéből a gyakran vértanúságban végződő hősies keresztény életre. Azóta a történelem folyamán újra meg újra egyének és közösségek kezdtek új életet, szolgáltak, szerettek és áldozták fel életüket azzal az energiával, amelyet a Feltámadottba vetett hitükből merítettek.


Megjelent a Dunaújvárosi Hírlap 1998. április 11-i számában.
Színes képek: Rácalmási Passiójáték 2018-as előadása

Megosztás:

2018. március 29., csütörtök

#7nap - 40


Hosszú, eseménydús, és nehéz napok után újra jelentkezik a 7NAP! Míg egyesek egymást túllicitálva próbálják megmenteni Magyarországot az éppen aktuális ellenségektől, vagy éppen politikai szakértenek reggeltől estig, azért nem árt megjegyezni, közeledik HÚSVÉT! Ennek szellemében java részt kicsit könnyedebb témákról essen szó.
Első körben sokadszorra is essen szó a mindent elöntő álhírekről, amiket elsősorban gondolkodással, egészséges szkepticizmussal orvosolhatunk, majd egy kis gondolatébresztő, vajon mennyi mindent osztunk meg - teljesen feleslegesen -  a közösségi médiával. Folytatásban zene, viruális színpadunkon a Dalai Dávid. Ha már kitomboltuk magunkat, egy interjú a nagyvenyimi Dr. Zseli József amatőr csillagásszal, asztrofotóssal, aki civil foglalkozása mellett készíti a szebbnél-szebb képeket Napról, Holdról, majd közérdekű információ, elkezdődtek a tavaszi lomtalanítások. Ha lehet, ne az utcára kerüljenek ezek. Zárásként pedig két programajánló, amennyiben jó idő lesz hétvégén, kilátogathatunk az eplényi kalandparkba, vagy ha addig kinyit Érden a Noel tanya, akár állatokat is simogathatunk. Ha mégsem nyitna ki hétvégén, akkor is érdemes figyelni, mert áprilisban mindenképpen megnyitják az állatfarmot. Mi már várjuk nagyon! Induljon hát a 7nap, start!Most és itt.

1. Álhírek, kamuhírek állami támogatással
Sokadszorra estem abba a hibába, hogy megpróbálom 2-3 kattintással kideríteni, hogy éppen mit látok, hiszen mostanában szinte semmi sem az, aminek elsőre látszik. Ebben a mesterien felállított alternatív valóságban kiemelt szerepe van a fő hangadó ötös számú párttagkönyvvel rendelkező egyénnek, másodközlő követőinek, legyenek azok csak lelkes békemenetelők, vagy felelősebb beosztásokban, netán újságírói poszton tevékenykedők, vagy éppen az ártatlan "naív hírvivőknek", akik csak egy megosztással segítik elő a gyűlölet terjedését.


Egyáltalán nincs könnyű helyzetben a mindenkori olvasó, kinek, minek higgyen. személy szerint, nevemből adódóan Tamáskodok is, meg kételkedek bizonyos dolgokban, amíg - megfelelő érdeklődés mellett - utána nézek az olvasottaknak. Az ilyen fél-, vagy még annyi igazságtartalmú cikkek mennyiségét magam is aggasztónak tartom, de egy kis odafigyeléssel talán...  








2. Facebook

Nem nagyon csillapodik a napokban kirobbant facebook-botrány, és ezzel együtt a felháborodás is egyre nagyobb, de mielőtt minden kapcsolatunkat megszakítanánk a legnagyobb közösségi oldallal, nézzünk körül a saját "portánkon", vajon magunk mi mindenhez adunk/adtunk engedélyt, és vajon tényleg meg kell-e adni esetlegesen olyan adatokat, amikhez tulajdonképpen senkinek semmi köze?!




3. Dalai Dávid - Minden átmenet


Dalai Dávid visszatérő "vendég" bejegyzéseimben, egyrészt mert nagyon jó velük dolgozni, másodrészt a zenéjük is tetszik, harmadrészt azért, mert dunaújvárosi bandáról van szó. Koncertmeghívókon túl érdemes megnézni a III. Dalai Dávid dalestről szóló bejegyzést, vagy a dunaújvárosi zenészeket, zenekarokat bemutató sorozat első részében is helyet kaptak. Nem hiába...
2018 március elején megjelent kislemezükre - ami egy EP sorozat első állomása - 3 szám került fel, természetesen a koncerteken ennél több is hallható.

„A felvételek csak részben készültek csak stúdióban, ugyanis az énekek egy részét egy dunaújvárosi szerelőműhely konyhaterében és mosdójában vettük fel Eszterrel, egyes gitárrészeket pedig a néhai vágóhídi próbaterem folyosóján rögzítettük. Az eredeti koncepció egy csak természetes hangtereket használó nyers hangzású felvétel volt, amitől aztán némileg elrugaszkodtunk, ahogy gyűltek a plusz vokálok és egyéb hangszerelési ötletek” – meséli a MusicPressnek a gitáros Tamás. „A dalaink alapjai sokszor dzsemmelés során keletkeznek, amiket aztán tovább fejlesztünk, finomítunk, de vannak a szekrényben alvó dolgaink, amiket aztán előszedünk és újraértelmezzük. A Minden számít (Az élet vizén) is Csaba egy régi számötletéből jött például, míg a Kék virág egy olyan gitárriffből alakult, amit én vittem, aztán együtt gyúrtuk dallá. Annak a szövegét például Pista jegyzi, de amúgy a dalszövegeket többnyire Csaba írja nálunk.”

kép forrása, és a teljes cikk a musicpress.blog.hu oldalon olvasható


Mi mást is kívánhatnék: Még sok ilyet srácok, és egy biztos, MÉG TALÁLKOZUNK! 

4. Csillagnézés receptre

kép: Dr. Zseli József facebook oldala

Ámulattal és érdeklődéssel figyelem Zseli doktor képeit, amelyek igazi ékes színfoltjai mostanában a közösségi média hírfolyamában. Civilben háziorvos, ami a hobbiját illeti: amatőr asztrofotós, csillagász, ha ideje, és lehetősége engedi, csillagászatról tart előadásokat, nem mindennapi képeit pedig akár facebook oldalán is megtekinthetjük, pár napja pedig Ladányi Tamás készített vele interjút, ami a National Geographic Magyarország oldalán olvasható.
Gyerkőccel amúgy már mi is tervezzük, beszélgettünk róla, hogy ideje lenne csillagokat nézni, persze legyen jó, és tiszta idő...

Doktor úr! Gratulálok, és még sok-sok remek képet, észlelést, a humorát pedig őrizze meg! :)




5. Tavaszi lomtalanítás



Szerintem nem vagyok egyedül vele, majd minden évben van egy halom olyan lim-lom,ami nem fér be a kukába, vagy éppen nem oda való, ezért igyekszem nem lemaradni a rendszeres lomtalanításról, aminek segítségével búcsút mondhatok ezeknek a már használhatatlan tárgyaknak. Szóval példának okáért a Lajos király körúton a következő időpontban számíthatunk nagyobb konténerekre:

április 10.

Akit esetleg más helyek (is) érdekelnének, természetesen a lista elérhető, használjuk ki ezeket a lehetőségeket és alkalmakat, amikor könnyen megszabadulhatunk feleslegessé vált eszközeinktől. 


6. Tavaszindító libegőzés Eplényben


Itt a tavasz, itt a jó idő, végre újra kimozdulhatunk. Ha az idő engedi, talán még Eplénybe is elugrunk libegőzni. 
Szezon és egyben tavaszindító libegőzés a húsvéti hosszúhétvégén!
Nagyszerű családi program:
  • Tojáskeresés a kilátónál
  • Ingyenes trambulin használat
  • Ingyenes mezítlábas ösvény a hegytetőn
Az ugrálóvár ezen a hétvégén sajnos technikai okok miatt nem fog üzemelni!
Nézd meg a kilátót, keresd meg a tojásokat amit az eplényi nyuszi eldugott az erdőben a kilátónál!
Gyertek el Eplénybe, és legyetek részesei egy nagyszerű húsvéti kalandnak a Kaland Hegyen!


2018. 03. 30-2018. 04. 02.

7. Noel tanya - Állatok testközelből


Nagyon várjuk az újranyitás időpontját, mondjuk lehetne hétfő?! :)

8. Április 8. UGYE TE IS ELMÉSZ SZAVAZNI?!


Megosztás:

2018. március 27., kedd

96. Sándor András - Sztálinváros VI.

ÚJ HADSEREG


A MI PUSZTAI EMBERÜNKET meghökkentette az építkezés és a leendő Vasmű óriás volta. El-elgondolkozott rajta, de azért volt valami, ami ebből az egészből legközvetlenebbül érdekelte.
Várta a szombatot, a fizetés napját.
Mert a fizetésnek most már nemcsak az a jelentősége a munkás számára, mint régen, amikor az dőlt el a fizetési napon, hogy egyáltalán meg tud-e élni belőle. Most megélhetési gond nincs és akkor is marad pénze elég, ha jócskán felhajt a kadarból a büffében. Hanem a fizetés olyan, mint a mérleg nyelve. Mutatja, mennyi hasznos munkát végeztél az elmúlt héten, vagy az elmúlt hónapban. A mi emberünk alaposan megfogta a munka végét és el is várta, hogy teljesítménye megfelelő jutalomban részesüljön. Igazságosnak tartotta ezt az elvet és egyszerűen tolvajnak nevezte azokat, akik lusták, nem dolgoznak és a fizetést felveszik. Kiseprűzte őket a brigádjából hamar.
Nem is kell hát csodálkozni, hogy a mi emberünk és ezernyi társa olyan fontosnak tartotta a pénzt, amit itt keres.
A vasöntő is nagyon fontosnak találta, csakhogy ő már nem a maga számára, hanem az egész nép számára.
Az építkezés pénzbe kerül, a pénz pedig a nép pénze, a nép közös munkájából származott értékek.
A Dunai Vasmű 4 milliárd forintba kerül, vagyis, amint ezt gazdasági szaknyelven mondják, öt év alatt 4 milliárd forintot ruházunk be a Dunai Vasmű építésébe. Maga a Vasmű aztán majd "kikeresi az árát", azaz bőven megtéríti ezt a hatalmas összeget. De még ennél is fontosabb kérdés a 4 milliárd forintnak az ütemezése. Azaz: melyik évben hány millió forintot kell a gyárba és a városba beépíteni. 1950-ben 61 és fél millió forint értéket kellett felépíteni a városban. 1951-ben már 168 milliót!
Ez az egyes munkásra nézve is azt jelenti, hogy 1951-ben köteles többet keresni, vagyis köteles termelékenyebben dolgozni, mint 1950-ben.
Majd ha már működni fog a Vasmű, ott is feltűnő lesz a különbség az egyes munkás termelésében. Vasműveinkben most az egy munkásra eső évi termelés 350 tonna. A Dunai Vasműben már az első ötéves terv végén 2530 tonna lesz, tehát egy vasmunkás Dunapentelén hétszerte több nyersvasat fog termelni, mint eddigi vasműveinkben.
Azt jelenti-e ez, hogy hétszerte nagyobb erőfeszítést fog kifejteni?
Nem, ez azt jelenti, hogy a Dunai Vasmű technikai berendezése sokkal magasabb színvonalú lesz, mint a kapitalista rendben épült bármelyik vasműé.
A város, a gyár, a kikötő és a közlekedési útvonalak építésén mindig több és több ember fog dolgozni. 1952-ben több, mint 30.000 lesz az építők létszáma. Ennek a rengeteg embernek a termelését megszervezni, a beruházások egyensúlyát fenntartani - nem kis feladat.
Nagyobb feladat, mint néhányszáz évvel ezelőtt egy egész országot elvezetni.
Hogyan szervezik meg hát ezt a minálunk soha nem látott építkezést.
A mi emberünk, mint tudjuk, brigádvezető. A brigádjához tartozik rajta kívül még 18 ember. A mechanikai műhely egy részlegén együtt dolgozik öt-hat ilyen brigád. Munkájukat egy munkavezető irányítja, aki a főmunkavezetőnek felel. A főmunkavezetők és a munkavezetők egy építésvezetőséghez tartoznak. Három vagy négy építésvezetőséget fog össze az építkezés legjelentősebb egysége, a főépítésvezetőség. A Dunai Vasmű építkezését jelenleg 13 főépítésvezetőség irányítja. Ezek a főépítésvezetőségek valamennyien egy vállalathoz tartoznak, ennek neve: Dunamenti Magasépítő Vállalat. A földalatti csatornák, vasutak, utak építését a Dunamenti Mélyépítő Vállalat végzi. A Magasépítő Vállalat irányítója az igazgató. Helyettese három van: az igazgatóhelyettes, a főmérnök és a főkönyvelő.
Ugyanez a szervezet a mélyépítőknél is. Az ő munkájuk nagyon fontos és nagyon nehéz. A mélyépítők építik a csatornákat, amelyek nélkül nincs város, ők építik a vezetékek földalatti hálózatát, a vasutakat, a hidakat, a kikötőt, a kikötő partfalának hatalmas vasbeton-szekrényeit. Ezek igen fontos és igen nehéz munkák. Különösen Pentele omló, porló, laza lösztalajában. A városi ejtőcső építésekor például valóságos erődrendszert kellett kiépíteni, hogy ne engedjék mozogni, csúszni a talajt. Milyen hatalmas munka volt az, amikor az ejtőcső folytatását, a főcsatornát leeresztették a Duna fenekére! Jól jegyezzük meg a mélyépítők nagy és hősi munkáját, ne felejtkezzünk meg róla. Amit a kőművesek építenek, az hosszú-hosszú ideig áll, mint ház, torony, vagy gyár, messzire ellátszik. De a mélyépítők elsimítják munkájuk eredményét földdel, művük fölött fű nő, vagy összecsapnak a folyam hullámai. Többé senki sem látja, mindenki természetesnek gondolja, hogy csatorna vagy alagcsövezés van, pedig a mélyépítők munkája nélkül halott volna a város, béna volna a gyár.
Ezen a két legnagyobb vállalaton kívül még körülbelül 27 kisebb-nagyobb vállalat dolgozik a Vasmű és a város építésén. Tetőfedők, villanyszerelők, vízvezetékszerelők, vasbetonszerelők, előregyártók és még egy sor kisebb-nagyobb vállalat - a derékhad segédcsapatai. Ám ez a hatalmas szervezet megkívánja, hogy a dolgozók ellátását és az anyagszállítást is külön vállalatok végezzék.
A Magasépítő Vállalat fölöttese az Építésügyi Minisztérium, a Mélyépítőé a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium. Az élelmezési vállalat, a büffé-vállalat és a fuvarozási vállalat, a Teherfuvar és a Belsped a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.
Ezeket a vállalatokat úgy nevezik, hogy "kivitelező" vállalatok. A Vasmű azonban nehéz-ipari üzem lesz, tehát az építkezés megrendelője nem az építőipar, hanem a nehézipar. Az építtető a Kohó és Gépipari Minisztérium. A minisztérium az építkezés idején irányítja és ellenőrzi a beruházásokat, az összegek felhasználását. Erre a célra felállított egy külön szervet, amelynek neve: Nehézipari Beruházási Vállalat, a közhasználatban levő rövidítéssel: NEB.
A NEB fölött már csak három szerv: a Minisztertanács, a Népgazdasági Tanács és az Országos Tervhivatal áll.
Ma már a Dunai Vasmű építkezése egyetlen hatalmas építőipari trösztöt alkot, amelyen belül az egyes vállalatoknak önálló elszámolásuk, önálló vezetésük van.
Ez az építőipar hadseregének dunapentelei szervezete. Ebben a hadseregben harcol brigádjával együtt a mi pusztai emberünk, aki néhány évvel ezelőtt még kevesebb volt a 30.000 holdak jószágkormányzói számára, mint a mezei bogár.


Épülnek a főút ötemeletesei

Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

Passió hatodszorra


Délután 3-ra minden a helyére került. A fellépő, a pohár, a lepel, a töviskoszorú, a kereszt, no meg természetesen az utolsó rögzített mondat is.
Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a környéken ilyen téren egyedülálló Passiójáték. Nehéz is lenne ezt máshol előadni, hiszen a Jankovich-kúria udvarát mintha pont erre találták volna ki.


életképek

Az elmúlt éveknek megfelelően idén is volt 1-2 újítás, módosítás, és már most gyűlnek az ötletek, mivel lehetne még teljesebbé, jobbá tenni az előadást. Azért most sem unatkozhattak a rendezvényre kilátogató vendégek. Az előadást megelőző várakozásban életképekkel, Bach zenéjével, és a stáció állomásainak ismertetésével hangolódhattunk Jézus történetére. 
Megérint. Benne vagyunk, körülöttünk zajlik, részesei vagyunk. Szemünk láttára történnek az események, amelyek magukkal ragadnak.. és ez így helyes. Megélni, megérteni. Ez volt a Rácalmási Passiójáték 2018 virágvasárnapján....

ökumenikus áhítat

Az esemény zárásaként rendhagyó áhítatot tartott Stermeczki András evangélikus lelkész, és Kovács István, görögkatolikus parókus.


szereplők - majdnem mindenki

Köszönet művészeti vezetőnknek, Timárné Udvari Emesének, a szereplőknek, a segítőknek, a közönségnek.

megbeszélés a hangfelvételek előtt

És hogy mi zajlott a kulisszák mögött a felkészülés időszakában? Ha hideg volt jól felöltöztünk, vagy meleg teával, vagy a bátrabbak, vagy kocsi nélkül érkezők tüzes vízzel melegítettek. Ha esett a hó, természetesen hógolyóztunk, és a hetek, napok alatt egyre több minden került a helyére, a helyszínen, és a lelkünkben is.








JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT!

Megosztás:

2018. március 21., szerda

Szerelmes dal Dunapenteléről


Juhász Róbert: Szerelmes dal Dunapenteléről

Kérded kedves, tegnap este
mért nem jöttem én;
- ujjászületni jártam lent
Dunapentelén.

Mint lány teste, kit meglesett
vágyódó kamasz,
feltárultak előttem a
meztelen falak.

Ily szerelmes, hidd el kedves,
nem voltam soha,
és szerelmem nem hagy cserben,
nem lesz mostoha.

S oly szerelmes lennél kedves,
milyen soha még,
- hogyha látnád, megcsodálnád
te is Pentelét.

Lányok hangját, ha hallanád,
hogy cseng énekük!
a fal épül s vele szépül
arcuk s életük.

Amerre jársz, malter és mész,
tégla, vasbeton,
s bármerre mész, bárhová nézz,
szökő falakon

keresd, vagy nem, megtalálod,
ott látod nyomát,
ő szervezett, ő győz veled,
ő vezet: - a Párt.

Ottan csillan, ottan villan
lányok homlokán
s felnőtt falak fölött lengő
zászlók pirosán.

Hangja szól, ha kong a vas és
csikordul daru,
- érces hangon messze zengő,
bíztató szavú.

Falat növelsz, s ő is nevel,
nősz egy-egy araszt,
- hol sötét bújt, világolt gyújt,
éjben fényt fakaszt.

Hogyha fázol, enyhet ő nyújt,
oltalmad, anyád,
hogyha jót szólt, vele nyílott
szólásra a szád…

Jöjj hát kedves, fogd kezedbe
égő arcomat,
égjünk együtt, lépjünk együtt,
segítsd harcomat!

Tüzemben légy éltető lég,
salaktól az érc
hadd váljon el, így válik el
kedves, mennyit érsz.

Tűzben edzve életünk is,
mint a jó acélt,
milliókkal együtt lépve
küzdjük ki a célt.

… És mert mindez kemény harc lesz,
vigyázz, jól szeress!
- Kalapácsot, könyvet, nótát
és szuronyt szegezz!

(Megjelent a Tiszatáj 1951/1. számában)


Forrás:
Tiszatáj online
Dunaújváros története képeslapokon
Megosztás:

2018. március 17., szombat

95. Sándor András - Sztálinváros V.

A SZÉN ÉS ACÉL MŰVE

Olajos Dezső, a legendás "Lőwy Sándor"-brigád vezetője

FELÉPÜLTEK A BARAKKOK és az első házak. A város déli végén nyolc kockaház, lapostetejűek, sajátságos "kalappal" és körbefutó tetőterrasszal. L-alakban épültek: öt kocka egy sorban, aztán derékszögben még három, közülük az utolsó, a nyolcas kocka a leendő főúthoz áll közel.
Újra eljött az ősz.
Még esősebb volt, mint az előző évi. Egész októberben és novemberben szakadt az eső. A talaj felázott és feneketlen sárrá változott az építkezés egész területe. Tengernyi pocsolyák vize gyűrűdzött a szakadó esőben, a nagy teherautók kerekei agyig süppedtek a sárba és széles barázdákat szántottak belé. Az emberek is küszködtek. Akinek jutott gumicsizma, az abban cuppogott, akinek nem jutott, az bakancsban taposta a ragadós sarat. A téglahordók megcsúsztak, a talicskák belevesztek a latyakba.
Az emberek pedig gyűltek, egyre gyűltek.
Megjött a motorszerelő is Győrből és hozzálátott a leghősibbek, a legbátrabbak, az élcsapat összeszedéséhez, megszervezéséhez. Ő lett a pártbizottság titkára, igaz, hogy egyelőre maga volt a pártbizottság. Az ötös kockában, a leendő város egyik legszélső házában rendezte be az irodáját, Ettől kezdve ez a városvégi ház, az ötös-kocka lett az építkezés központja és minden bizonnyal az is marad a pártszékház felépüléséig, amelynek alapjait már - e sorok megjelenésekor - megvetették.
Jól jegyezzük meg az ötös kocka nevét: az első, nehéz időszakban, a gyár építéséhez való gigászi felvonulás hónapjaiban itt dobogott nagy építkezésünk szíve.
Voltak, akik azt mondták, hogy egyelőre nem lehet pártszervezeteket szervezni, amíg nem fagy: a sárban ugyanis nem lehet járni. A motorszerelő nem félt a sártól és nyomában legyőzték a sarat a kommunisták mind. Megalakultak az első pártszervezetek. Sokszor sötétben alakultak, mert az ellenség elvágta az elektromos vezetékeket, elrontotta a hősi munkával készült áramfejlesztőket és transzformátorokat.
Láttátok volna azokban a napokban Garancz Pista bácsi arcát! Az öreg kommunista szeme ragyogott a büszkeségtől, ö volt talán az első munkás Dunapentelén, ő kezdte meg az első kisvasút építését, ő vágta ki a sikló pályáját és most boldogan rótta a sáros mezőket a pártért.

Matola József, a sztahanovista "Partizán"-brigád vezetője

Azután a Párt felhívására megérkeztek az első fiatalok. Eljött a kis délzalai határmenti faluból, Tótszerdahelyről Matola József és 16 társa, a később híressé vált "Partizán"-brigád. Otthagyta a gyárat és a havi ezer forintot a nyolcadik kerületi ifjúmunkás, Olajos Dezső, huszad magával, hogy megalkossák a legendás "Lőwy Sándor"-brigádot s a "partizánok"-kal együtt örökre beírják nevüket a Dunai Vasmű és a szocialista Magyarország történetébe. Így jött el L. Szász Antal is Somogyból, kubikosnak. Itt szerzett magának brigádot és így lett egyike a hősöknek Csabán Anna, Éva Margit, Neugebauer Mária, és a fiatal harcosok hosszú sora építette bele a szívét-lelkét a falakba, utakba, betonfödémekbe, alapokba.
A földműves, Hagyó-Kovács és a többiek egykori rabszolgája sok mindent magával hozott a rabszolgamultból. Olyan volt, mint aki csupán mohón akarja pótolni, amitől élete eltelt négy-öt évtizede alatt megrabolták. Amikor először ásott, el akarta fűrészelni a földbabát és alája tömni még vagy húsz centimétert, hadd legyen magasabb, hadd "jöjjön ki" több a köbözésnél. Nem tudta még, hogy sajátmagát lopná meg. Ivott is, amennyi csak beléfért, sőt, még többet. Egy környékbeli pusztán lakott, odajárt haza minden nap, sokszor egy órával előbb abbahagyta a munkát. Sok elemózsiát hozott magával hazulról, mégis morgott, ha nem ízlett neki az üzemi konyha kosztja. A fizetési napokon is elégedetlenkedett, már csak azért is, mert sohasem jó, ha elégedettséget mutat az embber. Ez már ilyen régi paraszti szokás. A sár sem tetszett neki.
Nem csoda hát, ha káromkodott, amikor kikerült arra a nagy sártengerre amelyről azt mondták, hogy itt kezdődik a gyár. Nem volt még ott semmi, csak sár és víz. A kitűzők már leverték a karókat, a léceket, amelyek elvesztek a szürkés-fekete sárban, csak a gyakorlott szem vette észre, hogy ezek a jelzőlécek a mechanikai javítóműhely alapjának körvonalait adják. A szomszédban még földgyalu dolgozott, egy dombot hordott el, másutt viszont mélyedést töltöttek: teherautók hordták oda a földet. Egyengették a talajt. A szovjet "szkréper"-ek, a földgyaluk ezrek és ezrek munkáját végzik el. A főépítésvezetők még így is munkaerőhiányról panaszkodtak. Hát még e gépek nélkül! Ott az öntöde lesz, a domb helyén a kazánkovács műhely. Ezt a mi emberünk még nem tudta, csak a sarat látta.
Gumicsizmát is kapott. A Magyar Ruggyanta munkásai tudták, hogy neki igen nagy szüksége van itt Pentelén a gumicsizmára, hát inkább túlóráztak. A mi emberünk ezt sem tudta és amikor megkapta a gumicsizmát, csak ennyit mondott: "no végre!"
Aztán néhányszázadmagával hozzálátott az ásáshoz. Brigádokba szerveződtek, ő is bekerült egy tizenhattagú brigádba és ő lett a brigád vezető.
Belevágta az ásót a sáros földbe és megkezdte a mechanikai javítóműhely építését.
Éppen egy esztendővel azután, hogy a vasöntő a szovjet emberekkel együtt éppen ilyen esős, sáros napon és éppen azon a helyen kiszemelte ezt a helyet a Vasműnek.
A mi emberünknek ezzel az ásómozdulátával kezdődött meg a gyár tervének megvalósítása. Hamarosan ott is kiterebélyesedett, megnőtt, szaknyelven "felfejlődött" az építkezés. Először csak egy, aztán még egy, majd három főépítésvezetőséget létesítettek azon a helyen. Pedig valójában még ez is csak előmunkálat volt, még ez is csak "felvonulás" volt az igazi, nagy építkezéshez. Csupán a gyár segédüzemeinek építését kezdték meg, szaknyelven a "rezsiüzemeket", amelyek nem országnak-világnak, csupán magának a gyárnak fognak dolgozni. Ez a gyári tervnek alig egytized része.
A mi emberünkben akkor még nem ébredt fel a kíváncsiság és nem kérdezte meg a vasöntőt, mihez is fogott hozzá.
Ha megkérdezte volna, a vasöntő így magyarázta volna el azt, ami itt épülni fog:
Ez a gyár olyan nagy lesz, amilyen Magyarországon még nem volt. Vasat eddig is gyártott a magyar ipar. Nagy nehézipari bázisaink voltak a Rákosi Művek, tehát a volt Weiss Manfréd, azután Diósgyőr, Ózd, Budapest és Győr. A vasolvasztás tudvalevőleg hatalmas kohókban történik, amelyeket szénből előállított koksszal fűtenek. A kokszgyártáshoz megfelelő üzem szükséges, ilyen azonban Magyarországon nem volt. Mindmáig külföldről kell behozni a kohászathoz szükséges kokszot. Ezenkívül vasműveink berendezése igen elavult, és gyártása is nagyon tarka. Mindenféle hengerelt árut termelnek, sőt az RM Művek még varrógépet és motorkerékpárt is. Ez még a kapitalizmus tervszerűtlen termelésének maradványa, mert Weisz Fülöpöt, Chorin Ferencet, Vida Jenőt csak a haszon csillagászati számai érdekelték, éspedig elsősorban a pillanatnyi haszoné.
A Dunai Vasmű nem lesz ilyen bazár. A Dunai Vasmű csak hengerelt lemezt és acélszalagot fog gyártani. Ez megkönnyíti a többi vasmű helyzetét is, mert így azok is rátérhetnek az egységes termelésre. Ezt nevezik szaknyelven "profilírozás"-nak.
A legfontosabb pedig az, hogy a Dunai Vasmű nem külföldről hozott koksszal fogja fűteni kohóit, hanem saját koksszal dolgozik, az első hazai, magyar kohókoksszal, amelyet a Vasmű kokszolóműve fog gyártani.

Pártbizottsági ülés

Ide, Pentelére csak magát a vasércet és a szenet kell hozni, minden egyéb műveletet, egészen addig, amíg vonatra és hajóra rakják a kész hengerelt lemezt, a Vasmű végez el. Az ilyen gyárat "kombinát"-nak nevezik. Hogy csak a főbb üzemeket soroljuk fel: kokszolómű, nagyolvasztó, acélmű, hengermű, erőmű és egy sor javítóüzem.
Pentelét bátran lehetne Acélvárosnak nevezni!
A kokszot komlói és pécsi szénből fogják előállítani. Ez az eljárás körülbelül évi 300 millió forint megtakarítást jelent majd, mert ennyit kellett kiadnunk a külföldi kokszért.
Hogyan kerül a szén a Vasműbe?
Nézzünk a térképre. Milyen közlekedési vonalak vezetnek Dunapentelére? Egyetlen vasúti összeköttetése a pusztaszabolcs-paksi vonal, amely, mint tudjuk, harmadrendű és igen gyenge. Vízi útja a Duna, betonútja pedig a mohácsi út. A Vasmű szenét Komlón bányásszák és itt rakják vagonokba. Komlónak nincs összeköttetése Dunapentelével. Felmerül a kérdés: szállítsuk-e a Dunán a szenet? Igen ám, de Komlónak a Dunával sincs összeköttetése. Pécsre új vasútvonalat kellene építeni, Baján pedig nagy kikötőt, ahol átraknák a hajóra a szenet. De ezekkel a befektetésekkel sem érnénk sokat, mert a vízi szállítás, fölfelé, igen lassú.
Csak a vasút a legjobb szállítási mód Komló és Pentele között. Komlóról vezet vasútvonal a budapest—pécsi fővonalig, Godisánál csatlakozik a fővonalhoz. Ennek a vonalnak Dunapenteléhez legközelebb eső állomása Sárbogárd. Sárbogárdtól azonban még 34 kilométer Dunapentele. Sárbogárd és Dunapentele között nincs vasút, út is alig, mert itt terült el a zirci apátság 38.000 holdas előszállási uradalma, ez a feudális sivatag, a puszták népének börtöne. A Vasmű közelében semmiféle nagyobb lakott hely nincs, csak a szétszórt puszták, amelyek a felszabadulás óta fejlődnek községgé. Nagyobb község a közelben csak négy van: Kisapostag, Dunaföldvár, Rácalmás és Adony.
Mi hát a teendő?
Össze kell kötni Dunapentelét Sárbogárddal, azaz a pécsi vasútvonallal!
A zirci papok egykori birodalmát kettősvágányú vasút fogja keresztülszelni. Építkezése máris megkezdődött. Ez a vasút a puszták évszázadok óta elzárt népét is bekapcsolja az ország vérkeringésébe, az ország egyik legfontosabb vasútvonalába. Ezenkívül, mint már tudjuk, elsőrangúsítjuk a pusztaszabolcs-dunapentelei vonalrészt, majd a Mezőfalvától Paksig futó vonalat.
A Vasmű teljes áruforgalma egy év alatt az első ötéves terv végén három és félmillió tonna lesz, azaz 350.000 vasúti kocsi. Ehhez pedig egy hatalmas teher- és személypályaudvar építése szükséges az új városban.
Az áruforgalom jórésze - a szénen kívül - vízi úton bonyolódik majd le a Vasmű és az ország többi része között. Ezért kell felépíteni Dunapentelén az ország legnagyobb kikötőjét, az első ötéves terv végéig évi másfél millió tonna áruforgalomra. A kikötőből hatalmas, három kilométer hosszú drótkötélpályán jut el az anyag a gyárba. Képzeljük el a szocialista város képét a drótkötélpályával. A Dunapart fölött, magasan jönnek-mennek majd a hatalmas csillék, viszik a vasércet az ércelőkészítőbe, majd a nagyolvasztóba. A kész gyártmány pedig vasútvonalon megy a kikötőbe, ahol hajóra rakják.
Nem kis gondot okozott az elektromos áram kérdése. A Vasmű messze esik az országos távvezeték-hálózattól. De éppen középponti helyzete miatt nem lenne-e alkalmas arra, hogy betöltse az országos hálózat egyik csomópontjának szerepét? Dunapenteléből elektromos centrumot is csinálunk, 120.000 voltos távvezetékek mennek majd Dunapenteléről Budapestre, Sióagárdra, Inotára és Kecskemétre. Ez az utóbbi távvezeték a Duna fölött húzódik, nagy magasságban.
így lesz a Dunai Vasmű az ország vérkeringésének egyik ütőerévé.
De most már lássuk, mi történik magában a gyárban. Milyen lesz a gyár működése?
Két fontos előkészítő része lesz a gyárnak; a kokszolómű és az ércelőkészítő. Az előbbi a fűtőanyagot szolgáltatja, az utóbbi a vasércet, a gyártás alapanyagát.
A komlói és a pécsi szén útja a kokszolóműbe vezet, mégpedig a szénmosóba. A koksz ugyanis nem más, mint minden mellékterméktől, felesleges anyagtól megszabadított szén. Ha a szenet megszabadítjuk a lekötött gázoktól, nem égő részeitől, melyek a kályhában hamu formában maradnak, meg tüzelés után, biztosítjuk a szén teljes elégését és így nagyobb hőenergiát kapunk. Ezért kell a nagy hőt igénylő vasolvasztáshoz, a kohók fűtéséhez kokszot alkalmazni. A szénmosó kimossa a szénnek azokat a részeit, amelyek nagyobb hamutartalmuak. Ezeket féltermékeknek nevezik. A mosott szén mennyisége évenként 810.000 tonna.
Ennyi szén egy családnak pontosan 400.000 évig volna elég a téli fűtéshez...

Építenek a nők: segédmunkások és mérnökök

Maga a kokszosítás a kokszolóblokkban történik, amely 51 kamrából áll. Évi 575.000 tonna kokszot állítunk így elő, amelyből 540.000 tonna a kohókoksz.
Mi történik a szén többi melléktermékével?
A nagy hamutanalmú félterméket az erőmű kazánjaiban tüzeljük el, a gázokat a vasmű üzemeiben használjuk fel. Emellett felépítünk néhány vegyészeti üzemet a többi melléktermék feldolgozására. Lesz kátrány, kátránylepárló, ammóniák, és kénfeldolgozó üzem.
Az első ötéves terv végén a kokszolómű kétszer akkora lesz, mint az Óbudai Gázgyár. A második ötéves tervben még nagyobb, mert akkor két új kokszolóblokk épül.
A koksszal befűthetjük hát a kohókat, amelynek izzó melege várja a vasércét.
A vasércet a Szovjetunióból kapjuk.
Először fordul elő történelmünkben, hogy máshonnan kapunk nyersanyagot, saját feldolgozásra és saját céljainkra. Eddig mindig csak nyugat felé vándoroltak földünk kincsei és másoktól voltunk kénytelen elfogadni a kész iparcikket. A szocialista Szovjetunió az első hatalom, amelynek nincsenek gyarmatosítási szándékai, hanem a legnagyobb segítséget nyújtja iparunk fejlesztésében.
A vasércet a csillék egyenesen az ércelőkészítőbe viszik.
Miért van szükség erre az üzemre? Tudjuk, hogy a vasérc igen sok anyagot tartalmaz. Mindenféle ásvány előfordul a vasércben: kvarc, mangán, foszfor, szilicium, stb., stb. Az egyikfajta ércben több a vas, a másikban kevesebb, az egyik ilyen, a másik amolyan keverékű. Ha mindig másfajta érc kerül a nagyolvasztóba, igen sok koksz pazarlódik el, mert nem lehet egyenletes szinten tartani a hőfokot. Hogy a nagyolvasztó kokszfogyasztása egyenletes és gazdaságos legyen, az ércelőkészítő osztályozza, tömöríti a különböző érceket. Ezt az osztályozást természetesen hatalmas gépek fogják végezni. Ilyen üzem Magyarországon még soha nem épült.
Az így előkészített érc a kohóműbe kerül. Az első ötéves terv végén két nagyolvasztó fog működni, térfogatuk egyenként 700.000 köbméter. Nagyságukról úgy alkothatunk fogalmat, ha elképzeljük, hogy az Országház mindkét nagyolvasztóba beleférne. Mindkét nagyolvasztó termelése körülbelül négyszerese bármelyik jelenlegi nagyolvasztónk termelésének. A második ötéves tervben még két ilyen nagyolvasztót építünk az első kettő mellé, sőt, felállítunk egy ferromangánkohót is, ami 50-60 millió forint megtakarítást jelent évente.
A kohómű mellett acélmű is épül, négy százhuszonöttonnás Martin-kemencével. Ez az acélmű önellátó lesz, azaz csak saját visszatérő ócskavas-hulladékra van szüksége. A második ötéves tervben még négy Martin-kemence épül.
Az ilyen módon előállított vas és acél a hengerművekbe kerül. Két hengermű épül: meleghengermű és hideghengermű. Két hatalmas hengersor lesz ez, amely a finomlemezt és a szalagot nem egyenként, hanem folytatólagosan hengerli. Ez az eljárás valóban nagyüzemi, gyors és gazdaságos.
Ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas vasmű felépüljön, rengeteg alkatrész gyártására van szükség és még több javításra. Mennyi hiba eshetik ilyen sok és bonyolult gépezetben. Éppen ezért egy valóságos külön gyárra van szükség csak a vasmű szükségleteinek kielégítésére. Ezek az úgynevezett rezsiüzemek. Építünk egy öntödét, egy mechanikai javítóműhelyt, egy vasszerkezeti- és kovácsműhelyt, villamosjavítóműhelyt, épületjavító- és mintaasztalosműhelyt, kemencejavítóműhelyt és minden nagyüzemhez egy külön javítóműhelyt.
Az egész gyár építkezését ezekkel az üzemekkel kellett kezdeni.
Ezért kezdte el az ásást a mi pusztai emberünk a mechanikai javítóműhelynél.
Mindezekhez épül még a segédüzemeknek egész sora: salaküzem, mészégető üzem, központi laboratórium és egy sereg gyorslaboratórium, tűzálló téglagyár.
Most már csak az a kérdés, milyen energia-, csatorna- és közlekedési hálózatokkal fog működni ez a hatalmas vasmű.

5 millió köbméter földet mozgatnak meg

A vasműnek nemcsak gázenergiára, hanem villamosenergiára és gőzenergiára is szüksége van. A gőzre szükség van a gyár és a város távfűtéséhez is. A villamosenergiát a Vasműben épített erőmű fogja szolgáltatni. Már mondottuk, hogy az erőmű kazánjaiban a mosott szén féltermékeit égetjük el. Ez a hőenergia bőven elég lesz elektromos áram fejlesztésére. A Vasműnek évi 300 millió kilowattóra villamosenergiára van szüksége. Ez az erőmű nagyobb lesz, mint a Mátravidéki Centrálé. Az erőmű fűtéséből keletkező gőz és melegvíz szolgáltatja majd az egész gyár és a város fűtését.
Rengeteg vízre van szüksége az üzemnek. Állandóan hűteni kell az olvasztókat. A gyár percenként 250 köbméter vizet igényel, tehát olyan óriáshoz lehet hasonlítani, amely óránként egy-egy Sajót vagy Hemádot hörpint ki a Dunából. Mi történik ezzel a rengeteg vízzel, ha elvégezte feladatát? A tervek szerint öntözni fogja a széles környéket és ezzel igen magas színvonalra fejleszti a nemrég még elmaradott puszták mezőgazdaságát. Nehézséget okoz, hogy a part olyan magasra emelkedik a Duna fölött. A vizet 60 méter magasságba kell szivattyúzni és ehhez két nagy szivattyú-telepet kell felállítani.
Több mint 22 különböző hálózat lesz a Vasműben: gáz, gőz, elektromosság, víz, levegő, csatorna, telefon, távjelzés, stb. A gyári vízvezetékhálózat hossza 45 kilométer, a gőz- és levegővezetékeké 43 kilométer, a csatornahálózaté 26 kilométer. A gyáron belül három rendezőpályaudvart építünk, a vasútvonal hossza a gyáron belül 60 kilométer. Az autóutak hossza 15 kilométer.
Az ásó, lapátoló emberek és az exkavátorokat, földgyalukat, árokásókat kezelő gépészek mindehhez az évek folyamán 5 millió köbméter földet mozgatnak meg.
Ez a földmennyiség annyi, mintha elhordanák a budapesti Gellért-hegyet, ha pedig vasúti kocsiba raknák, 500.000 vagont töltene meg. Ennek a kocsisornak a hossza 5000 kilométer lenne, a Föld kerületének a nyolcadrésze és csaknem annyi, mint a Föld sugara, azaz némi megtoldással elérne a Föld középpontjáig.
A mi népünk az igazi hittel találkozott most, amely hegyeket mozgat meg.
A kommunisták hitével.

Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. március 15., csütörtök

94. Az emlékmű


Palotás József - 1848/49-es hősi emlékmű

Süttői mészkő, svéd gránit
kapu: 800x220x220 cm,
örökmécses: 11x60x60 cm,
síremlék: 2 db 80x240x110 cm,
kokárda: 60x220x220 cm,
kőpad: 55x170x60 cm.
Elhelyezve a kistemetőben 1990-ben

Az emlékmű



Emlékmű öt elemből. Egy kapu, egy meditáló pad, egy kokárda-csobogó, két jelképes sírhely és egy mécses. Külön- külön és együtt is jelentéssel bírók.


A kapu. Átlépünk, belépünk rajta. A régi és az új határmezsgyéje, valami megváltozott. Félbemaradt íve, megcsonkult reményeink. Egy álom, amely nem valósult meg. Talán nem is kapu, hanem diadalív? Ez alatt vonulunk majd át, akár a dicső rómaiak vagy a győzni is tudó franciák. Diadalív, de kicsit megtörve a babérkoszorú ága, amúgy magyar módra.


A pad. Kicsit leomló, kicsit göcsörtös Kőből van. Pihentet, de nem andalít. Hűvös, tisztaívű és ez is hófehér. Leülni rá és megpihenni Néhány percre, mert gondolkodni kell, hogy továbbmehessünk. Gondolkozni és emlékezni honnan, merre, hová. Ez a mi helyünk vagy valaki másé? Egy pad legfeljebb társasmagány. Ide nem férhet tömeg, itt még ketten is magunk lehetünk. És talán ezen az alig több mint egy méteren helyet találunk magunknak. Hátunk mögött szürke betonrengetegével a város ahol négyzetméterekben lépjük életünk. De átnézve a kapu törékeny ívein a régi temető kápolnája látszik. Az elmúlás, a múlt és az, hogy élni kell. Saját magunk felelősségére. Domboldal. Zöld fű, ide nem juthat be rohanás, hiába húznak majd el mellettünk autók Fehérvár felé. Hiába látszanak Újtelep házai is, itt a régi temető düledező keresztjeire nézve majd eszünkbe juthat minden, ami múlandó.

Palotás József szobrászművész, az emlékmű alkotója, aki - talán nem túlzás - saját emlékművét is megalkotta


A kokárda-csobogó. A víz gyöngyözve buggyan ki, majd végigjárja a mészkőfodrokat. Lassan lefolyik, hogy kezdhesse útját újra. Szabálytalan alakú kút, de nem kell hozzá a három szín, hogy tudjuk, rólunk van szó. Mi, a mai magyarok, és ők, a hajdani forradalmárok, egy tőről fakadunk. A fű, a fa változott ugyan, de a föld ugyanaz. És a kő is, amelyből vétetett. Itthon vagyunk, ide tartozunk.

 

Sírhelyek. Sírhelyeink, sírhelyük A fehér mészkő síremléken fekete kőből ék. Ez a tragédia, vagy a megbékélés? Egyiken koronás címer, a másikon Kossuthé. Ki, melyiket választja, ki melyik alatt véli a katonát, a nemzetőrt, a szántóvetőt, a molnárt, a kocsmárost, a hivatalnokot, esetleg a nemesurat. Elférnek-e, megférnek-e egy helyen? Szándékkal vagy véletlenül sodródtak a zászlók alá? Kell egyáltalán tudnunk, hogy ki miért szállt hadba, s elég-e, ha ott menetelt a többiekkel? És miben hittek és mennyire, és mit hagytak örökül nekünk?


A mécses. Hátul a kapu mögött, talán a földön kap majd helyet egy kőlap, rajta az évszám. Fölötte mécses lobog. Imbolygó láng. Itt vagyunk, itt vannak. Lélek, eszme... Nagy szavak. Annyiszor éltek és visszaéltek velük. Fényesítették és koptatták tartalmukat. Taposunk-e a múltunkon még vagy erőt merítünk belőle.
A tanulságokat nemcsak száznegyven év távolságából kell levonnunk. Nemcsak a mennyből a pokolba taszíthat, és a pokolból a mennybe emelhet a történelem. Valóban vannak tények. Vannak árulók és elárultak, de köztük ezernyi más. Megláthatjuk-e ezeket is a nagy változások korában, és képesek leszünk-e erre egyáltalán?

Öt elem, egy kompozíció terve. Méltó megemlékezés, emlékezés 1848 eszméire és '49 halottaira. A művész Palotás József is reméli, a forradalom eszmeisége, szelleme nem avult, nem avulhatott el. Meg ma is jelentéstől, üzenettől terhes. És reméli azt, hogy mindenki megtalálja művében azt a gondolatot, amely számára is fontos lehet.
Az 1848-as emlékmű tervei holnaptól egy heten át láthatók a Pentele városrészi pártház épületében. A megvalósításhoz szükséges adományokat továbbra is várja az emlékmű bizottsága.

Fekete Györgyi

Dunaújvárosi Hírlap 1989. szeptember 22.

Emlékmű - magunknak

Fekete György 46 éves nemzetőr emlékezetére is áll majd szobor. Ükapám volt. Nem tudom, hol élt, hogyan, merre került el Penteléről, mikor és hol érte utol a halál, hős volt-e vagy áldozat? Csak azt tudom, hogy ő is egyike volt a pentelei 224 nemzetőrnek, És még ezt is csak tudni vélem. De hát kellenek az embernek a rögök, a kapaszkodók és gyökerek. Kimondva vagy anélkül, valósak vagy eszmeiek. Igazolásul: ide tartozunk.
Készül városunkban az 1848-as szabadságharc emlékműve. Négy évtized óta első lesz, amelyet felavatnak hazánkban. Impozáns munka, nagyszabású, nagyméretű alkotás, nem mindennapi érték és hatalmas költség. Éppen ezért szükséges hozzá, érte az összefogás.
A tervek szerint a készülő mű eszmei értéke tízmillió forint lesz. A költségek ebből mintegy ötmillió forintot tesznek ki. Ennek egy része, hárommillió-harmincezer forint már az emlékmű védnökeinek rendelkezésére áll. És százezrekben lehet csak becsülni azokat a munkálatokat, amelyeket az építésben, tereprendezésben, szállításban közreműködők ingyen végeztek.
Felsorolni is hosszadalmas volna, hogy ki miben, mivel járult hozzá eddig is, hogy október 6-án felavathassuk.
- Ez még korántsem jelenti azt, hogy készen lesz az emlékmű addigra. Csak az avatáshoz méltó körülményeket tudjuk időre biztosítani a tervezett költségekből - mondja Neszmelyi György, a tanács műszaki osztályának vezetője, aki a védnökség megbízásából szervezi az építés munkálatait. - A kompozíció környezetét még tovább kell majd szépíteni. Mindenesetre októberre állni kell a szobornak.

A régi temető mellett már készen áll az 1848-as emlékmű talapzata. Az avatás - a tervek szerint - október 6-án lesz

Eddig minden a tervek szerint halad. Az építéshez szükséges terepet már előkészítették, a süttői bánya folyamatosan szállítja a mészkövet a kőfaragónak. A kompozíció néhány eleme már elkészült. Palotás József szobrászművész irányításával szeptembertől állítják össze. Még további feladat a kokárda alakú csobogó vízforgató rendszerének a kiépítése és térvilágítás felszerelése.
- Eddig is sok segítséget kaptunk, de sajnos a továbbiakban elsősorban pénzbeli támogatásra van szükségünk. Tavaly számos vállalat járult hozzá költségeinkhez dolgozónként 60,- forinttal. Szeretnénk, ha felajánlásukhoz minél több gazdálkodó szerv csatlakozna dolgozónkénti 100,- forintokkal és amennyiben régebbi támogatóinknak lehetőségük van, ők is egészítsék ki támogatásukat erre az összegre. Reméljük, sokan tudják és akarják majd vállalni ezt az áldozatot. Valószínűleg vonzó lehet az is, hogy az adományok leírhatók az adóalapból. OTP- számla számunk: 684-2481.
A Pentele Baráti Kör kezdeményezte az emlékmű létrehozását. A védnökség közreműködésével nem mindennapi avatási ünnepségre készülnek. Horváth György, a kör elnöke állami, katonai, s egyházi szertartást tervez:
- Az emlékmű felavatása kiemelkedő esemény lesz városunk életében, sőt monumentalitásával és egyáltalán magával a létrehozásával is méltó helyet vív ki hazánkban. Éppen ezért a szertartásra meghívtuk Göncz Árpád megbízott köztársasági elnököt, aki örömmel fogadta felkérésünket és amennyiben nem lesz akadályoztatva, részt vesz az ünnepségen. Kihallgatást kértünk a honvédelmi minisztertől, őt is meg szeretnénk hívni. Szeretnénk, ha egyházfőikkel képviseltetné magát a katolikus, a református, az izraelita és a görögkeleti vallás is. Egy ökumenikus istentiszteletet tartanánk. Felkértük a Szörényi-Bródy szerzőpárost, hogy az alkalomra zeneművet komponáljanak. Az előzetes megbeszélések alapján jelen lesz az avatáson a Magyar Televízió is.
Neszmélyi György más szempontból is fontosnak tartja a reprezentatív ünepséget:
- Városunk jövője érdekében nem közömbös, hogy országunk új, demokratikus vezetői milyen benyomást szereznek településünkről. A szertartás mellett remélhetőleg módunk lesz tájékoztatást adni terveinkről, elképzeléseinkről. Fontos az is, hogy az ország közvéleményében megváltozzon városunk negatív előjelű, szocialista minősítése.

- fekete -

Dunaújvárosi Hírlap 1990. július 27.

 
fotók: Kuruczné Gál Kriszta

2018. március 15. - Kuruczné Gál Kriszta képei

 

 

Forrás:
Dunaújvárosi Hírlap archívuma
József Attila Könyvtár/Ortó Béla képei
Képekért külön köszönet Kuruczné Gál Krisztának

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás: