Térhódítás, hangjegyözön, jókedv, összjáték, mutatóban a közösségi tereken, utcákon, majd a Bartók aulájában. Röviden ez jellemezte a városi Zeneünnepet 2009-ben, 2010-ben, és 2011-ben is. A Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium Vegyeskara kezdetektől fogva részt vett ezeken a nem mindennapi megmozdulásokon, 2. múltidéző blokkban a gimnázium fellépéseiből szemezgetek.
Zeneünnep a Bartókban
2009
2010
Idén, 2015-ben egyedül a Sándor Frigyes Zeneiskola rendezte meg saját programjait, a járókelők a korábbi évekhez hasonlóan találkozhattak zenészekkel az utcákon, tereken, de ne felejtsük, a városi zenei paletta elég sokszínű, ezek az önkéntes szereplők, akik még a város hírnevét is öregbítik, megérdemelnének nem csak egy Bartókos aulát, de talán még a nagyterem is kevés lenne....
Elmúlt egy év hova tűnt a szép tavasz, hajnali szél az első rügyező ág, a találkozás
„Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.”
Heinrich Heine
Elmúlt, nem csak egy, több is. 2010-ben úgy érezhettük, végre méltó módon, újra ünnepelhetjük a zene világnapját, és ez már így is lesz. Az egy évvel korábban indított kezdeményezésben részt vettek a dunaújvárosi zenei élet apró(bb) és nagyobb szereplői is, iskolák, intézmények képviseltették magukat ezen a fontos napon. És ez még nem minden. Külön beosztással ezek a formációk egymással, EGYÜTT szerepelhettek, így egy igazán pikáns zenei egyveleg alakult ki.
Szép próbálkozás volt, felejthetetlen, és megismételhetetlen pillanatokkal lettünk gazdagabbak. Akkor még nem tudtuk, ma meg már csak nagyot sóhajtva gondolunk vissza ezekre a szép napokra. A városi zenei élet hanyatlásáról Kurucz Gergely, a Viadana kamarakórus karnagya bővebben is írt, ezt ITT lehet elolvasni.
2009-ben a Bartók aulájában EGYÜTT a gimisek, és a Viadana
Egykori cikkekből, beszámolókból szeretnék felidézni, hogy tudjuk, milyen volt, és milyen lehetne, akár ma is.
Fontos, hogy – a tavalyi kísérlet parádés eredményein felbuzdulva – a dunaújvárosi zenei élet képviselői (szólisták, zenekarok, kórusok, mi több, intézmények) közös program szervezésébe fogtak: a koordinátor és bázis Bartók Kamaraszínház mellett közreműködők százai, szervezők tucatjai dolgoztak hosszú heteket, hónapokat azért, hogy sikerüljön megosztani az EGYÜTT muzsikálás élményét a közönséggel. Köszönet jár érte.
A szokásos programelemek is bőséggel szolgáltak meglepetésekkel, de ami az "Utcákon, tereken" sorozat keretében történt, az – nekem – most mindent vitt. Túlzás nélkül felbolydult a város pénteken délután és este, s aki belebotlott a gimisek összeállításába a főiskolánál, hallotta a mozicentrumnál dübörgő muzsika lendületét, esetleg elcsípte a vegyeskari koncert szó szerint tomboló sikerét a Bal2 Rock Kocsmánál késő este, az sejti, mire gondolok, amikor azt írom: sok ilyet még!
egykori DO - Ny. Öcaline
A két napos mini-fesztivál bőséges programkínálata
Nagyszerű műsorral várta az érdeklődőket a Zeneünnep - EGYÜTT elnevezésű rendezvény szombaton is. Tizenöt nem mindennapi produkciót hallhatott a publikum a Bartókban. Emellett hangszerbemutatóval, -kiállítással és -vásárral is találkozhattak a látogatók... A Zeneünnepnél sokkal színesebb programra a kultúra-, kórusszerető ember nem is vágyakozhatna. Olyan pikáns felállások léptek színpadra, mint a Sándor Frigyes Zeneiskola vonószenekara és a Bánki popcsapata, s olyan, nem kimondottan kórusműveiről híres előadók szerzeményeit, világslágereit is hallhatták, mint például Michael Jackson. A kórusok, zenekarok ténykedése alatt, a Bartók Táncszínházának épületében hangszerkiállítást, s vásárt tartottak. A gongoktól, a csengőkön át, a különféle dobokig rengeteg ismert, s kevésbé ismert hangszerrel talákozhatott a lelkes gyerek és felnőtt sereg. - A tavalyi sikeres debütálást követően úgy érzem, a mögöttünk hagyott hétvégén is igazi zeneünnep volt - adott rapid összegzést lapunknak Kurucz Gergely, a Viadana Kamarakórus vezetője. - Örömmel tölt el, hogy sikerült sokaknak énekelnünk, és bármerre is léptek fel városszerte a kórusok, mindenhol szeretettel, tapssal fogadták őket a polgárok. A Dunaújvárosi Vegyeskar és Viadana például éjfél tájban a híres-hírhedt Bal kettes műintézmény előtt lepte meg az arra járó ifjúságot. Nem mondanám, hogy a klasszikus és a komolyzene tipikus rajongóinak énekeltünk, ám a fogadtatás fergeteges volt. A klubokba igyekvő fiatalok meghallgatták és hangosan megköszönték a műsorunkat: zeneünnep volt a javából. Szombaton örömmel tapasztaltuk, hogy már kinőttük a Bartók auláját. Jövőre remélem triplázhatunk, újabb meglepetésekkel - fogalmazott a kórusvezető
A visszaemlékezés nem lenne teljes előkotort hanganyag nélkül, fogadjátok sok szeretettel, virtuális színpadunkon újra EGYÜTT a Dunaújvárosi Főiskola Női Kara, Hegyi István (zongora) és a Sándor Frigyes Zeneiskola vonósai.
műsoron:
Szörényi Levente-Bródy János: Egy év elmúlt
Presser Gábor: Valaki mondja meg Michael Jackson: Earth Song szólót énekel: Horváth András
Emlékszem a 90-es évekre. A híreket még a vibráló dobozból, vagy a rádióból kaptuk, jobb esetben még figyeltük is, lemezmegjelenéssel kapcsolatos plakátok szinte nem is voltak a városban. Mégis, nagyjából tudtuk követni az eseményeket, így nem maradtunk le a lemezmegjelenésekről.
Vidéken kicsit lassabb volt igaz az új hanghordozó beszerzése, volt olyan is, amikor a boltos nem is hallotta hogy új album jelent volna meg, de olyanra is tisztán emlékszem, hogy, 9 órás boltnyitás helyett, csak majd fél órás késéssel jött meg az eladó, de a lényeg, nála volt szerencsére ...
1992 október
Örömmel vettem, hogy városunkban is időre megérkezett az új album, kazetta formájában veszem meg az Elmondatott albumot, a dunaújvárosi Kék Duna Áruház földszintjén. Rohanok haza, táskámat levágva vágtatok be a szobámba, a ballagásra kapott kétkazettás magnóba szinte tokkal együtt kerül be a kazetta. Remegő ujjakkal nyomom le a PLAY gombot, és indul a zene... (ami azóta is az egyik kedvencem)
Még szerencse, hogy kis bütykölésekkel külön, nagyobb teljesítményű hangfalakon hallhattam, illetve panellakás lévén a falszomszéd is részesülhetett belőle, - ennek lehet nem is örült annyira - többször visszatekertem, újra, meg újra meghallgattam, és ez így ment még pár napig, készültem sok más rajongóval együtt a novemberi nagy lemezbemutató koncertre Bonanzás világtalálkozóra
A lemezborító kép, festmény, illetve megújult bonanza logó nagyon sokáig díszítette szobámat, és bevallom őszintén, a hajamat is ugyanúgy felnyirattam, mint akkoriban Kovács Ákos.
2015 szeptember
Nincsen már Bonanza Banzai. "Csak a dal" maradt nekünk, barátoknak, "techno testvérek"nek, ezeken pedig időről időre elmerengünk, a fiatalságunkat jelentik ezek az örök kedvenc dalok. Bár a zenekar 1994-ben feloszlott, Ákos maradt. Nem csak "Még egyszer", sokszor. Koncertek, turnéállomások, privát, és nem privát alkalmak, Borpatikás esték, dedikálások, rajongói oldal szerkesztése... örömmel gondolok vissza ezekre az időszakokra.
Az idő múlásával, és a technika fejlődésével már lassan a CD lemezeknek is búcsút mondhatunk, az online felületek térhódítása egyértelmű, talán unokáink is csak szájtátva fogják hallgatni a meséket azokról az időkről, amikor még "valamiféle poháralátét"ről szólt a zene.
Ahogy Bonanza nincs, úgy a CD boltok is eltűntek, nekem sem kell már kutatni, épp hol érkezett meg a friss album. Ma egyszerűen csak felkeltem, és bekapcsoltam a gépet, ahol az online zenegép még emlékeztet is, itt van, lehet hallgatni. Tessék. Íme...
Hallgatom. Aztán "Még egyszer". Hol karcos, hol lágy, igazi szintipop, hol átléptetem a már ismert dalokat, hol újra átélem újra és újra a kellemesebbnél kellemesebb pillanatokat. Magával ragad, és nem enged. Aztán egyszer csak ott a vége. Elmondatott... Valami véget ért...
Igazi szüreti "mulatsággal" búcsúztattuk a nyarat a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban. Vendégeink voltak többek között barátaink a parafóniások, de épp év elején érkeztek dortmundi testvériskolánkból is. Nagyszerű napon mustkészítés, kézműves foglalkozás, valamint néptánc és népdalok tanulása várta a jelenlévőket. A tartalmas programkínálatot kiállításmegnyitó, valamint Quintia koncert zárta. A koncerten pedig együtt muzsikálhatott a Paracitera zenekar, a Quintia, valamint meghívott vendégként velük "dongott" Szokolay Dongó Balázs népzenész. Hátteret Mészáros Annarózsa remek képei adták, amiket a Parafónia zenekar tagjairól készített.
zenei sokszínűség
Szokolay Dongó Balázs
Népzenét, valamint népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik dudán, furulyán és szaxofonon. A kárpát-medencei folklór mélyebb tanulmányozása során kezdett népzene feldolgozással foglalkozni. Így születtek saját kompozíciói és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek magukon hordozzák a régmúlt zenei kultúráját, és ugyanakkor modern, kortárs hangvételűek. Népzenészként 1990 óta rendszeres szereplője a magyar zenei életnek. Fontos megemlíteni azt a műhelymunkát, amelyben a népzene a történeti zenében és az improvizációban teljesedik ki. A koncertezés mellett zeneszerzéssel és alkalmazott zeneírással (tánc- és bábszínházi zenék) is foglalkozik.
1994-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa. 2001-ben Glasgowban, az „Academy of Music and Drama” Népzenei Tanszékén adott szóló koncertet magyar és horvát dudán. 2003-tól 2007-ig az Óbudai Népzenei Iskola dudatanára. 2005-ben Artisjus-díjat kapott. Hangszerei: furulya, duda, szopránszaxofon, tárogató.
Halvány emlékképeim között szerepelt az űrhajós kislány, akivel 1983-ban "találkozhattam", igaz akkoriban csak a fekete-fehér televíziónk képernyőjén keresztül. 6 éves korom ellenére elég mély nyomot hagyott bennem, felnőtt(ebb) fejjel évekig kerestem mi is lehetett ez a film, és most végre, majd 30 évvel később újra találkozhatunk, köszönhetően egy reggeli rádiós műsor telefonos vetélkedőjének.
Orosz alkotásnak hittem, de kiderült, csehszlovák ifjúsági sorozat, 1978-ban készült, a Magyar Televízió pedig 1983-ban kezdte el sugározni.
Bővebben a sorozatról az origo.hu oldalán, illetve a wikipédia oldalán olvashatunk
Ó AZOK A 80-AS ÉVEK!
Szüleim nagy ágyáról szurkoltunk Ulmann Mónikának, megnézhettem a Szexmisszió filmet, majd az ismétlést már nem, 1983, amikor emlékezetem szerint első alkalommal tudtam kiolvasni az évszámot, új ovi a házunk mellett, nagymamámmal útban Rácalmás felé számolhattam a "tragacsokat" ....
Hogy lesz a székhúzogatásból zene, vagy hogy szól egy preparált harsona, meg amúgy is, hogy, és főleg miből áll össze egy kortárs zenei darab? Ezekre adhat választ a sokadik alkalommal visszatérő kortárs zenei koncert, aminek a Kortárs Művészeti Intézmény adott otthont szeptember 12-én.
Ezekben a koncertekben az a jó, hogy soha nem tudhatjuk jó előre mi is fog történni, a hangok pedig egy egészen más világba repítenek el minket. A keverőpulton túl pedig egészen izgalmas dolog megtippelni hogy éppen melyik hangszer/eszköz szól éppen, és így egészen újszerű dolgokat tapasztalhat meg az ember, mint például a preparált harsona hangja, vagy a különféle effektekkel ellátott zengetett hangok. Elektronika, és a fantázia egyesített világa.
Hangszerek találkozása
Ízelítőnek egy kis részlet a koncertből, aki lemaradt, ne keseredjen el, decemberben újra találkozhatunk a formációval.
Szinte követhetetlen már mennyi marhaság kering az interneten, köszönhetően a kamugyárosoknak, illetve az ezeket a híreket feltétel nélkül megosztóknak, akik többek között a "piszkos munkát" is elvégzik, de sajnos látszik, erre van most igény, erre lehet kattintani sokat, lehet szörnyülködni, lehet gyűlölködni, és lehet felháborodó hozzászólásokat írni.
De lehet utánanézni dolgoknak. Ilyenkor nagyon gyorsan kiderül, hogy a videó márciusban készült, Frankfurtban, és elég gyorsan megtudhatjuk, hogy nem "migránsok köszönik meg a befogadást".
A tüntetést a Blockupy nevű szövetség szervezte, az euróövezeti válságkezelést, a kapitalizmust és a globalizációt kritizálták. Ergo NEM A MENEKÜLTEK.
A "kamuforrás" oldal természetesen szerepel a nagy átverős oldalakról szóló hvg.hu cikkben, illetve továbbra is elérhető a Chrome bővítmény, amiről korábban már írtam, ITT MEGTALÁLHATÓ.
