2018. március 15., csütörtök

Pilvaker - A szavak forradalma

Aki egy kicsit is ismeri és szereti a Red Bull Pilvakert, annak talán hiányozhat idén a rendezvény. 2012-es indulása óta olyan nagyra nőtt a produkció, hogy kinőtte az Erkel Színház épületét. 2017-ben háromszor futott telt házzal a show, a jegyek pillanatok alatt elfogytak. Egy magyar szervezésű rendezvény esetében abszolút egyedülálló. 
A szervezők úgy döntöttek, 2018-ban egy évre leteszik a lantot, hogy 2019-ben új koncepcióval térhessenek vissza, és már most folynak a 2019-es produkció előkészületei
"A Pilvakert sosem csak úgy hirtelen dobtuk össze, közel 8 hónapos folyamat előzi meg a rendezvényt egy 30 fős csapat részvételével. A legtöbben azt hiszik, hogy néhány hét alatt összeáll ez a show nagyjából magától. Jó lenne, ha ilyen könnyű lenne, de hogy elkészüljenek a dalok, a klipek, a színpad, a látvány és még baromi sok más elem, ahhoz hatalmas stáb és rengeteg idő szükséges. Ennyi melóra a Pilvaker indulásakor nem számított senki, akkor még egyszeri alkalomról volt szó, azóta viszont rendesen kinőtte magát a kezdeményezés, sőt, mióta a Szavak tananyag lett, sokkal felelősebben gondolkodik mindenki a csapatban 
- nyilatkozta Szabó Simon, a Red Bull Pilvaker rendezője.

info forrás: 24.hu

PILVAKER 2017


Megosztás:

#7nap - 39


Tisztelet a bátraknak, a hősöknek, múltnak és jövőnek, hiszen tudjuk, múlt nélkül nincs jövő. Március 15-i rendhagyó 7NAP bejegyzésben idézzük fel a 12 pontot, búcsú Stephen Hawkingtól, majd körbenézünk mi maradt az egykori dunaújvárosi Vidám Parkból. Folytatásban személyes gratuláció egy remek pedagógusnak, embernek, majd egy kicsit a jövő nemzedékéről, a gyermekekről, zárásképpen pedig egy kis agytorna, és egy rockmusical ajánló. Mindenkinek jó pihenést, ünneplést a mai napra! Start! Most és itt.

1. 12 pont


Talán már unalmas közhelynek számít, hogy a 12 pont ugyanúgy fontos, és aktuális, mint egykoron Petőfiék idejében. Nem lehet elfelejteni a Népszabadság megszüntetését, vagy éppen a média túlnyomó részének kormányzati, vagy kormányközeli oldalról való bekebelezését, a felelőtlen urizálást, a haverok, az uram-bátyám világot... Állítsuk meg, mert nem lesz ennek jó vége! 

ÁPRILIS 8!

2. Stephen Hawking 1942-2018




3. Vidám Park


Fiatalabbaknak már talán nem is jelent semmit az egykori Vidám Park területe, hiszen már egy jó ideje nem üzemel, sőt, az egykori játékoknak a hűlt helyét találhatjuk, vagy már azt sem, ugyanis a területen focipályák épültek. Mementóként viszont megmaradt az egykori dodzsempálya betontorzója, az IFI park elpusztíthatatlannak tűnő színpada, vagy éppen a szabadtéri nagyszínpad, aminek a környékére rá sem lehet ismerni, a természet visszafoglalta a helyet, az üres lelátó mára egy kisebbfajta erdőnek ad otthont, de a kisállatok ketrecei is üresen állnak már nagyon régen.
Fiatalabbak talán még emlékezhetnek rá, itt kapott helyet a Movie, egykoron nagyon sok koncertnek adott otthont. Különlegessége talán abban rejlett, hogy a koncertterem részének az oldalában egy csuklós ikarus volt, így akár egy buszban üldögélve is élvezhettük a színpadon történteket. Nincs már se busz, se Movie, a kis Muki viszont megmenekült.... Vasmű út egyik gyöngyszeme lett sok kis gyermek örömére...
2018. idestova majd 20 éve, hogy utoljára koncertet láttam ott, ma már csak a tavaszi napfényben csicsergő madarak hangjától hangos a terület. Az egykori kiszolgálóépületek csontvázai egyfajta szemétgyűjtőként üzemelnek, elkeserítő, és szomorú a látvány.  A jobb sorsra érdemes terület már soha nem lesz olyan, mint egykoron. Lehet lesz helyette más.. máshol... de az már nem lesz ugyanaz.... 

Vidám Park - a velünk élő múlt



4. MOL Mester-M Díj 2017. évi kitüntetettje


Kedves Enikő! Gratulálok, és sok szeretettel gondolok vissza a közösen eltöltött "gimis" éveinkre, köszönet a beszélgetésekért. Remélem még alkalomadtán lesz alkalmunk felidézni ezeket a szebb napokat.


5. Jövőnk


fotó: Dunaújvárosi Hírlap

Sokáig hezitáltunk rajta, hogy nekiinduljunk-e az amúgy nem nagy útnak, részt vegyünk-e a dunaföldvári babaemelésen, illetve az azt követő báb-előadáson. Tanácstalanságunkból adódóan pont odaértünk 11-re, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom világrekord-kísérlet kezdésére. Jó volt látni ennyi embert, jó ilyen közösségbe tartozni, ahol fontos a gyermek, elvégre róluk, nekik szólt ez a nap, meg összességében az év összes napja. Az ország több helyszínén zajlottak az események.
"A gyermek valóban orvosság - mondta Csaba testvér az esemény egyik fővédnöke -, ha én lennék a magyar nemzet orvosa, egyetlen orvosságot írnék fel, gyereket." A gyermek olyan orvosság, amit használat előtt jól fel kell rázni, fűzte tovább a gondolatmenetet a szerzetes. Elmondta, mennyire felvidítja őt is, amikor felemel, a magasba dob egy-egy picit, és azok visszamosolyognak rá, hallja a kacagásukat.
Az esemény sikeres volt, vasárnap óta egészen pontosan 3015 magyar kisgyerek mondhatja magát világrekordernek.
A hivatalos része után az Aranyszamár Színház előadásában Az állatok nyelvén tudó juhász című báb-előadást nézhettük meg. A színház nagyterme megtelt kicsikkel, nagyokkal.
Köszönet a szervezőknek, nagyon jól éreztük magunkat, és lesz még ilyen, lehet nagyobb helyet kell keresni! :) Jó, hogy ennyien összejöttünk..... 


6. Agytorna


Egészen más tartalommal jelent meg egy figyelemfelhívó kis képecske, amiről egyből eszembe jutott ez a kis japán iq-teszt-nek becézett fejtörő. A cél adott, át kell jutnia mindenkinek a folyó túlpartjára. Bevallom töredelmesen, évekkel ezelőtt már rájöttem a megoldásra, most ilyen sok kihagyás után újra felpörgettem a fogaskerekeket, és tanúsíthatom: szintidőn belül teljesíthető a feladat. Kalandra, játékra fel, menjünk át a túloldalra mindannyian! 


7. Talpra, magyar! - rockmusical


Talpra, magyar! ősbemutató az Arénában!

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját egy látványos rockmusicallal ünnepelhetjük meg a Papp László Budapest Sportarénában. Március 15-én új szemszögből ismerhetjük meg a történelmi eseményt többek között Kiss Ramóna, Détár Enikő, Oláh Ibolya, Xantus Barbara, Varga Miklós, Vastag Tamás és még sok más ismert művész játékában.

A Talpra, magyar! ősbemutatója új megvilágításból tárja fel a 1948-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. A kétrészes rockmusical táncosokkal, hatalmas korhű díszletekkel és nagyívű dalokkal varázsolja elénk a történelemformáló pillanatokat. Az előadáson közel száz szereplő lesz a színpadon a tánckarral és az ensemble-vel együtt. 

Az első rész 1849. januárjától március 15-ig, a forradalom első évfordulójáig tart. A debreceni színházban játszódik. Jellasics és Windisch-Grätz elfoglalja Pestet, a kormány és a Nemzeti Színház társulata Debrecenbe költözik, menekül... 

A szegedi színházban játszódó második rész 1849 júliusának három hetét öleli fel. Az oroszok már Debrecent fenyegetik, Pest újra ostrom alatt. A kormány, a debreceni valamint a pesti színészek is kénytelenek Szegedre tenni a székhelyüket… 

A darab rendezője Szurdi Miklós, aki Topolcsányi Laurával közösen egyben a darab írója is.

A rockmusical zeneszerzője Mátyássy Szabolcs, a Bartók Plusz Operafesztivál 2016. évi operaíró versenyének nyertese.
Megosztás:

2018. március 10., szombat

Március 20!


fotó: Ifj. Kupi László/facebook

Nem kell már sokat várni, március 20-án délelőtt 10 órakor hivatalosan is megnyitják a velencei Bence-hegyi kilátót a nagyközönség előtt is. Rég vártunk erre a pillanatra, de azt hiszem megérte. A környék egy újabb gyöngyszemmel gazdagodott.


Megosztás:

2018. március 9., péntek

93. Sándor András - Sztálinváros IV.

EGY BOLDOG VÁROS


Az építőipar hadserege felvonult Dunapentelére...

AZ AZ EMBER, aki ezen a földön leltári tárgyként és az igásállatnál is hitványabb holmiként élt a föld szétosztásáig, 1950 tavaszán érkezett ide, a fennsíkra. Tarisznya volt az oldalán, az asszony jól megpakolta mindazzal, amit a föld, az ól, az istálló terem a parasztembernek. Ásót kapott, jól megmarkolta és a lábával is segített, hogy nyélig mélyedjen a földbe. Mellette csákány sújtott a talajba és röpítette szerte a göröngyöket.
A vasöntő kezet fogott a földművessel és maga is ásott.
Ásták az első munkáslakások alapjait. De nem ám a radarnál. Sokkal északabbra, a dunaföldvári út mellett.
Megkezdődött az építkezés, a "generálplán" készen volt. 1000 mérnök dolgozott a vezérterven. Nyolc hónapig tartott a tervezés nagy műve és 45 kötet született belőle.
Negyvenöt vaskos kötetben a magyar nép legnagyobb műve, amelyet valaha is alkotott.,.
A 45 kötetes terv pontosan, az utolsó négyzetméterig mindennek kijelölte a helyét. A vasöntő és a mérnök elkészítette a felvonulási tervet, az organizációs tervet, a műszaki és kivitelezési tervet.
Az építőipar hadserege felvonult Dunapentelére, a vasöntő vezérlete alatt.
Erre kellett a felvonulási terv.

Az ideiglenes kikötőben hatalmas kotrógépek öntik partra a Duna homokját és köveit, amelyek vasbetonná válva az új város és a Vasmű alkotóelemei lesznek.

Összesen 27 különböző szakmával foglalkozó állami vállalat vonult fel a város építéséhez. Sorban épültek az első barakkok az építők számára. Tábor keletkezett a Duna partján, olyan tábor, amelynek nagyobb feladat jutott, mint a honfoglalók sátortáborának.
A felvonulási terv pontosan megállapította mindennek a határidejét. Megállapította, hogy a várost és a gyárat hány lépcsőben, hány kiépítésben fogják felépíteni. Az első kiépítés - az első ötéves terv idejére szól. Pontosan előírta a terv, hogy első kiépítésben a város és a gyár milyen részeinek kell állniok, működniök. Ezen belül előírta, hogy melyik évben mely épületeknek kell felépülniök, az éveken belül pedig negyedévi terveket állapított meg. Fontos ez, mert ettől függ az építők számának alakulása is. Amíg csak egy barakk van, addig csak egy barakkra való ember jöhet ide dolgozni, azaz nem több, mint harminc. A létszám csak úgy növekedhetik, amint a szálláshelyek szaporodnak. A szocialista város építésén senki sem hálhat a szabad ég alatt. A város felépülő házait is eleinte építőipari szálláshelynek szánják. Megkezdődött a szálláshelyek szerzése a környező falvakban is. íme, tehát a telekspekulációt felváltotta a terv. A kapitalista zűrzavart a szocialista rend. Mára barakktáborokban is kirajzolódott az új város képe. A mélyépítők tábora lent épült fel, a radar-épület körül, közel a gyár területéhez. A magasépítőké pedig feljebb, a leendő város déli szélén, a dunaföldvári út mentén, három kilométernyire a falutól.

A kis exkavátor sok kubikos munkáját helyettesíti, három fordulattal megtölt földdel egy teherautót

Táborrá változott a falu is, Dunapentele. A hegyoldalba bújt kicsiny házak, a parti halászkunyhók, halászbárkából faragott faházak évszázados csendjét felverte a gépek zúgása. A felvonuláshoz hozzátartozik a "gépesített alakulatok" felvonultatása is. Megérkeztek a teherautók: a biztos-szilárd ZlSz-ek, gyors Csepel-ek, hosszúorrú, zöld Skodák, billenő teherkocsik, nagytestű, széles dömperek. A falu főutcáján végigdübörögtek a felvonuló hadsereg páncélosai, a hatalmas, hernyótalpas Sztálinyec-traktorok. Egymásután érkeztek a különféle daruk, rakodógépek, fáradhatatlan exkavátorok és árokásók, hosszúnyakú szalagos emelőgépek, közönséges nevükön: transzportőrök. Az állomásra tehervonatok futottak be, a Dunán megrakott, vízvonalig süllyedt uszályok úsztak Pentele felé.
A magyar történelem leghatalmasabb építkezése bontakozott ki a bámuló Dunaparton.
A város és a gyár összesen 1100 katasztrális holdon terül el. Az első kiépítésben 4400 lakás épül a városban. Ez a városkép gyökeresen más, mint a kapitalista város képe. Itt nem lesz kőrengeteg. A házak között nagy, füves, virágos kertek, lombos fákkal beárnyékolt parkok terülnek el, egyetlen ház sem épül össze a másikkal. A város nagyfőterén lesz majd a pártszékház, a Városi Tanács háza, a gyönyörű rendelőintézet, az ország legkorszerűbb, 700 személyes filmszínháza, a kultúrpalota. A főtéren megy keresztül a város főútja, amely - mint már tudjuk - szélesebb a budapesti Sztálin-útnál. Az út közepén lombos fasor vonul végig, két oldalt pedig ötemeletes paloták, munkáslakóházak szegélyezik majd. Ez az út vezet a hatvanholdnyi erdősávon át a gyárig. Mivel ez az út nagyon forgalmas lesz, a Gipromez tervezői egy-egy általános iskolát terveztek a város úton inneni és úton túli részébe, hogy a gyermekeknek ne kelljen naponta kétszer a forgalmas főúton átkelniök.

Ezek a toronydaruk építették fel a főút ötemeletes palotáit

A házak között mindenfele játszóterek lesznek, két óvoda is épül, ezenkívül pedig egy csecsemőotthon. A szigeten épülnek fel a város vízművei, a dunaföldvári úton túl pedig a kenyérgyár, ételgyár és mosoda.
Az utcák mind virágosak és füvesek lesznek, öt és fél, hat és fél méter széles járdával. A kapuk és a százhúsz centiméteres járdaszegély között virágos parksáv zöldel.
A házak kettő, három és ötemeletesek. Típusuk is különböző. Vannak kockaalakúak és hosszabbak, van utcahosszúságú is. A tetők részint laposak, részint cserepesek. Ezeket a háztípusokat rendesen az alakjukról nevezték el és az elnevezések ma már széltében-hosszában használatosak Pentelén. A kockához nem kell különösebb magyarázat. Ha a lapostetejű kockát kissé megnyújtjuk, olyan házat kapunk, amelyet "csont"-nak hívnak, mivel alaprajza a lábszárcsonthoz hasonlít. Ha mégjobban megnyújtjuk, akkor előttünk áll a hosszan elterülő, de arányos "bivaly". A kétemeletes, utcahossznyi házak nyolc lépcsőházra, "szekcióra" oszlanak, ezért ezeknek a házaknak a neve "szekciós". Ezenkívül van még "ötemeletes" , "medve" és így tovább.
Van olyan ház, amelyikben tizenhárom lakás van, a másikban huszonnyolc, a nagyobbakban hetvenhat és száz. A lakások egy-, két- és háromszobásak, minden mellékhelyiséggel, fürdőszobával. Minden lakás fürdőszobás, még az egyszobás is.

Az épülő város látképe a Víztorony tetejéről (ez valahonnan a Kohász utca felől a belváros felé - szerkesztő)

A terv gondoskodott a város lakóinak áruellátásáról is. Épül egy nagy áruház, de a főúton végig, a két sor ötemeletes ház földszintjén állami üzletek lesznek, hogy az áruforgalom lebonyolítása ne ütközzék akadályokba.
A Dunaparton lombos, erdős sétányok húzódnak majd, amelyeken a lakók kellemesen tölthetik pihenőidejüket, anélkül, hogy messzire kellene menniök. Az új város lakóinak nem lesz tüzelőgondja. Központifűtéses minden ház, de nem úgy, mint eddig mindenütt. Az egész várost egyetlen központ fogja fűteni: a gyári erőmű. Ilyen központifűtés még nem volt Magyarországon.
Az első város Magyarországon, amelyben nem lesznek szegények, nem lesznek koldusok, amelynek nem lesz perifériája.
Úgy emelkedik majd ez a város a fennsík tetején, mint egy fellegvár. Esténként, éjszakánként a széles környéket beragyogja villany- és neonfényeinek, tűzpiros csillagainak fénye, különösen azé a csillagé, amely a Városi Tanács tornyán fog szikrázni. Már most is, Adony felől jövet vagy a Dunáról Tass felől feltűnik a pentelei szirtfokon a város, az állványokkal körülvett, kerek víztorony, a két sudár-magas toronydaru és a pirosló házak sora.
Az ember gyökeret vert a löszös pusztaságban, amelyet utoljára kétezer évvel ezelőtt lakott, a nemrég kiásott szerény római határerődítményben.


Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros
Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. március 8., csütörtök

92. Nemzetközi nőnap

Vasárnap Sztálinvárosban. Brigádszállás lakói sétálnak a Május 1 utcán (1953)


NEMZETKÖZI NŐNAP

A béke nemzetközi asszonyserege

Március 8-án ünnepli a békére vágyó és szabadságszerető emberiség a nők nemzetközi napját.
Miért ez az ünneplés? Mi indokolja, hogy az emberiség egyik feléről egy napon külön megemlékezzünk? A nőknek igen nagy a jelentőségük az emberi történetemben. Az ő sorsuk szinte a földrengésjelző szeizmográfhoz hasonló. Valóságos jelkép. Ahol megbecsülik a nőket, ahol többé-kevésbbé szabadok, ott az egész társadalom haladottabb és szerencsésebb, ahol elnyomják, ahol rabságban tartják, ott az egész társadalom szolgaság és elnyomás alatt nyűg.
Az őskorban nem volt társadalmi különbség férfi és nő között. Sőt: majdnem minden népnek volt egy matriarchális korszaka, melyben a társadalom vezetése az anyák, a nők kezében volt. S nem véletlen, hogy ezek matriarchátusok megelőzték az osztálytársadalmakat, nem véletlen, hogy a népek legendáiban, ősi regéiben, melyek ezekre a korszakokra emlékeztetnek, a matriarchális társadalom igazságos társadalomként dereng és a nagy nőalakok, akár istennők, akár mint rege-hősök az igazság bajnokaként tűnnek fel.
Mert az osztályok megszületésével vettettek szolgaságra a nők is: abban a korban, amikor megjelent az emberi társadalomban az erőszak és a férfiak természettől kapott nagyobb testi ereje az erőszaknak, a kizsákmányolás szellemének kedvezett.
Azóta minden osztálytársadalomban megalázott, kizsákmányolt helyzetben vannak a nők. Legtöbbnyíre adják-veszik s ezt nem is csak a primitív népek teszik, hanem a civilizáltak is. Vajon a kapitalizmusban nem adás-vételi szerződés-e a házasság? Nem hozományért és gazdasági vagy politikai előnyökért kötnek-e házasságot? A női munkának nincs becsülete az osztálytársadalmakban. A rabszolganő szakadásig köteles dolgozni s emellett urának bármikor rendelkezésére állni. A jobbágyasszony életének nagyrészét úrdolgában tölti el s ezen kívül, ha a földesúr kívánja, házassága első éjszakáját is az úrral kell töltenie. A kapitalizmus munkásnője ugyanazért a munkáért kevesebb bért kap, mint a férfiak s mindig rettegnie kell, nem követel-e a főnöke egyéb szolgálatokat.
Nyilvánvaló, hogy az osztálytársadalom barbárságából való kilépés, a társadalmi haladás csak úgy képzelhető el, ha a nők egyenjogúakká válnak a férfiakkal, ha megszünik kiszolgáltatott, kizsákmányolt helyzetük. A technika haladása is ennek kedvez. Egyre inkább háttérbe szorul a nyers testi erő jelentősége, egyre inkább finomabb szellemi tevékenységre, intelligenciára van szükség s mind kevesebb lesz az olyan munka, melyet csak férfiak tudnak elvégezni. Így a nők részvétele a termelő munkában lehetővé válik, sőt, égető szükséggé lesz. Nem lehet nélkülözni a nők százmillióinak erejét abban a hatalmas építésben, melyhez most fog az emberiség, hogy a jövőnek soha nem álmodott épületét emelje magának!
Azokban az országokban, melyek az új társadalmi rend, a szocializmus útjára léptek, megvalósult a nők egyenjogúsága. A nők minden tekintetben egyenjogúak a férfiakkal, minden pálya szabad előttük. Ezekben az országokban a nőket nem zárják el a politikai élettől, éppen úgy lehetnek politikai vezetők, mint a férfiak. Ebben is, mint minden szocialista, vívmányban, a Szovjetunió jár elől. A nők szabadsága és magas politikai öntudata tette lehetővé, hogy a szovjet népnek olyan hősnői legyenek, mint a Nagy Honvédő Háborúban Zója Kozmogyemjanszkája volt, kinek édesanyja most hazánkban tartózkodik, vagy Uljána Gromova, Maria Melnyikajte és a többi ezer és millió, kiknek nevét felsorolni egy újságszám kevés volna.
A világ asszonyai és leányai egyre nagyobb tömegekben ébrednek öntudatra. 1914 óta véres háborúk viharoztak végig a szárazföldeken és a tengereken. Sokmillió anya borult gyászba sokmillió feleség maradt özvegyen, sok-sok lány pártában. Ma már a világ asszonyai és leányai nem csupán sírnak, hanem bátran nemet kiáltanak a háborúnak. S ebben nincs különbség nemzetek között. Az anyák mindenütt féltik gyermeküket, a feleségek férjüket. S csak látszatra és csak egymagában gyönge az asszonyi kéz. Ha milliárdnyi asszonyi kar emelkedik a levegőbe, hogy oltalmazza az emberiség életét, a tömeggyilkosoknak meg kelt hátrálniok. S a magyar asszonyok, a magyar lányok ebben a nemzetközi nőseregszemlében nem az utolsó helyet foglalják el. Azt a zászlót emelik magasra, melyet valaha Zách Klára, Varga Katalin, Lorántffy Zsuzsanna, az egri nők, Hámán Kató és hős társai adtak át egymásnak századokon át.
Üdvözöljük hát szívünk minden melegével a sztálinvárosi nőket, a magyar nőket és a világ valamennyi békeszerető, dolgozó, gyermeknevelő asszonyát!

Sztálinváros 1955. 03. 08.

Sztálin úti gyógyszertár (1955)

Emlék a négyeskonyha cukrászlányokról (1954)

Forrás:
Sztálinváros archívum
képek: Matussné Lendvai Márta - Sztálinvárosi nők

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás:

#7nő - 38


ISTEN ÉLTESSE A NŐKET BOLDOGSÁGBAN, SZERETETBEN!

Rendhagyó, nőnapi bejegyzésem szóljon a hozzám legközelebb álló nőkről, családtagjaimról, akiknek elég sok mindent köszönhetek. Mondhatni, ha ők nincsenek....

Katika


1999 óta nincs velünk, idén lenne 100 éves "budapesti" nagymamám, akit egyszerűen csak Katikának hívtunk. Nagyon szerette az unokáit, a távolság ellenére sokszor találkoztunk, majd minden ünnepen eljött, vagy elmentünk hozzá. Fáradhatatlanul járjuk a játszótereket, Mechwart liget, Margit-sziget, de a vele voltam a Bábszínházban, és vele fedezhettem fel Budapest több nevezetességét is. Itthon Dunaújvárosban is rengeteget játszottunk, barangoltunk a Kiserdőben, és nagyokat sétáltunk a környéken, vagy éppen csak játszottunk a játszótéren. Karácsonykor pedig elmaradhatatlan volt a csokis kekszszalámi, ami pillanatok alatt elfogyott. Ezt csak ő tudta úgy, és ilyen finomra... Nagypapám, akire egyáltalán nem emlékezhettem, bélyeggyűjtéssel is foglalkozott. Unokái őrzik örökségét, Katika sorozatonként, blokkonként porciózta ki nekünk, ezzel is felkeltve érdeklődésünket a téma iránt. Albumba, időbe rendezett értékekkel együtt mindkettejük emléke megmaradt, ismerve-ismeretlenül is. Milyen boldog lenne most az dédunokáival.....

Emma mama


Szerencsésnek mondhatom magam, két nagyszerű nagyival, akik mindent megtettek az unokákért. Rácalmási Emma mamával közelsége miatt is többet találkoztam, én voltam neki a "csimota", és java részt mindentől féltett. Persze mindezt szeretetből, a legjobb szándékkal. Mikor már nagyobb voltam, természetesen bátrabban figyelmen kívül hagyhattam intő szavait, és boldogan cangáztam le a Dunára, hogy utána még boldogabban újságolhassam el neki, hogy látod mama, nem történt semmi. Kúriában dolgozott, többször vitt be a libatelepre, akár a szigetre is, ha épp elkaptunk egy ifát, amire felszállhattunk, de az irodában lévő nagy fekete írógép is mély nyomot hagyott bennem. Rengeteg falusi élménnyel gazdagodtam. Pénteken, ovi után, ha útra keltünk Rácalmás irányába, a kocsi hátsó üléséről számolhattam a mellettünk elhaladó "tragacsokat"....

Ilonka


Nagypapám testvére, Ilonka. Dédiékkel egy házban éltek, így egy egészen különleges világba csöppentem ha betértünk hozzájuk, de a jó hangulat ilyenkor soha nem hiányozhatott. Dédiék szobájában a nagy feltornyozott dunyhás ágy, vagy éppen Ilonkáék részében a nyitásra felkapcsolódó lámpás bárszekrény...
Ilonka megértő volt, és nagyon jó meglátásaival minden problémára volt egy-két támogató szava. Néha most is jó lenne 1-2 tanács....


Édesanyám, Emília


Mennyi-mennyi mindent köszönhetek édesanyámnak... nehéz is kiemelni csak 1-2 emléket. 
Volt egy időszak az életünkben, amikor anyu varrt. Nem keveset, tulajdonképpen az alsóneműktől kezdve a nagykabátig mindent ő készített. Hogy vette-e, vagy kapta a Burdákat, talán mindegy is, megszállottan másolta ki a térkép-szerű lapokról a mintákat, majd ezt átmásolni a frissen vásárolt anyagra, amiből pár nap múlva elkészült a végtermék. Esténként, vagy hétvégén akár egész napra előkerült a nagy bőrönd, amiben a varrógép lapult. A megmaradt anyagok persze bekerültek a szekrényekbe, ebből is gyakran veszekedéssé fajuló vita volt, mennyi mindent kell megőrizni :) Ha tudnátok mi is mennyi mindent felhalmoztunk az évek alatt....
Nem csak varrni tud, édesanyám nagyon finom ételeket készít. Süt-főz, újít, próbálkozik, általában minden elkészített étel remekmű, még most is, bár mostanában a fogások számára vonatkozóan már kérjük, hogy kevesebbet...
Utcánk is még Kommunárszk körút volt, és Interspár hiányában a helyi kisboltba jártunk bevásárolni. Szombat reggelenként nincs sokáig alvás, engem illetett meg az a feladat, hogy megkaptam a piros-sárga hálós bevásárlószatyrot, na meg a bevásárlólistát, néha még sietni is kellett, hogy legyen még kenyér, vagy tej, az is a zacskós féle... Ma már nincs kisbolt, de ha arra járok, és a kirakatra ránézek, még mindig fel tudom idézni hol, melyik sorban mit találhattunk...

Hugi, és nővér, Emília és Diána


nem mondhatnám, hogy a legjobb testvérek voltunk, volt bőven veszekedés, vita. Nővérem, Dia nagyon hamar felkerült Pestre, hugi, Emília pedig pont akkor volt kicsi, amikor én kamaszodtam, így elég kellemetlen volt néha, ha vigyázni kellett rá. Míg nővéremmel egy kisszobában egy emeletes ágyon osztoztunk, hugival már egy felében elválasztott hosszúkás szobában voltunk egy ideig. Hatalmi harcok, ki, és hova mehet, utólag egész vicces helyzeteket teremtett. Idővel persze minden megváltozott. Előbb én kerültem el otthonról, majd hugi repült el Londonba, így már testéri háromszög köti össze Londont, Budapestet, és Dunaújvárost. Legyen ez a kötelék még nagyon sokáig ilyen erős......

Orsi


Gondoltuk volna, hogy tényleg ez lesz? Hogy pár évvel házasságkötésünk után már egy csöppséget kergetünk a játszótéren? Nem nagyon, és ha elég őszinte lennék még akár azt is leírnám, hogy ha ezt tudjuk, akkor nem....
Nagyon sok mindent köszönhetek, köszönhetünk Orsinak. Nem csak társ a mindennapokban, de nővérként a család orvosa is egyben. Néha ugyan - mint minden nő - túlkomplikálja a dolgokat, de hozzászoktunk már. Szeretete, gondoskodása megkérdőjelezhetetlen...

Lili


Ha ezt tudjuk, akkor nem.... DEEEEEE!
Nincs szebb dolog a világon Lili mosolyánál. 3 éve boldogít minket, mi pedig valószínűleg őt, hiszen az időnk nagy részét - eddig együtt töltöttük. Egy ideje már bölcsibe jár, és a kezdeti lelkesedés, varázs kezd elveszni, most jön rá, hogy már nincs annyi Anya, Apa. Állítólag ez a "leválás" folyamata. Pihenés szó már lassan kikopott, nem csak a gyermek, de a szülői oldalon is meglátszik néha. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de azt hiszem ez a legkevesebb. SZERETÜNK LILI! Nagyon sokáig legyünk még nagyon sokat együtt, és maradjon meg minél tovább ez a gyönyörű, szép mosoly!

BOLDOG NŐNAPOT MINDEN KEDVES CSALÁDTAGOMNAK, ISMERŐSNEK, ISMERETLENNEK!
Megosztás:

2018. március 5., hétfő

91. Sándor András - Sztálinváros III.

A SZÉL


AZ ÚJ ÉPÜLETBEN, a "radar"-ban már szobája volt a vasöntőnek. Kint fújt a szél, a szobában izzott a vaskályha. A radar felett füstzászló lengett, mint harci lobogó, hirdette, hogy odabent térkép föle hajolva tervez a hadvezér.
A vasöntő a terveket tanulmányozta.
A stencillel sokszorosított iratköteg fedőlapján ez a titokzatos szó állt:
Gipromez.
Ez a szó rövidítés, teljes hosszúságában igy hangzik: Goszudarsztvennij insztyitut po projektirovaniju metallurgicseszkih zavodov". Magyarul: Állami Intézet Kohászati Üzemek Tervezésére. A vasöntő egy percig elgondolkodott. "Gipromez"... Ha ez a Gipromez nem volna, ha az az ország nem volna, amely létrehozta többek között a Gipromezt is, ha az a nép nem volna, amely megteremtette ezt az országot, ha az a párt nem volna, amely győzelemre vitte a szocialista forradalmat, ha a Bolsevik Pártnak és a Szovjetország népeinek nem lettek volna olyan vezérei, mint Lenin, olyanok mint Sztálin - most, íme ez a sáros pusztaság, éppen olyan sáros pusztaság maradna, mint évezredek óta mostanáig. Került volna-e minálunk mérnök, aki az egészet megtervezze és hol vannak még a technikának azok a művészei, akik a 10.000 részlettervet az elsőtől az utolsóig elkészítenék?
A vasöntő megállapította, hogy az úri világ szakemberei sohasem tudtak volna ilyen gondos, szép tervet készíteni.
Az asztalon ott feküdt a pentelei plató térképe. Felülről lefelé kék csík kanyarog: ez a Duna. Alul, tehát délre, sorakozik a Vasmű rengeteg műhelye, a nagyolvasztótól a mechanikai javítóműhelyig, az erőmű, a vasútvonalak látszólag kusza gombolyagja. Fent, azaz északon terül el a város. Hosszan nyúlik el a Duna partján, majdnem a faluig. Vajjon a puszta véletlen műve-e, hogy délre került a gyár és északra a város? A vasöntő jól tudta, hogy nem. Nem hiába szocialista város lesz ez a város. Eszébe jutottak kormos, füstös budapesti külvárosok, amelyekben gyermekségét töltötte, melyeket benőtt a szomorú szürkeség, a gyári műhelyek minden szennye, piszka. Ez a város egy cseppet sem fog hasonlítani a régi gyárvárosokhoz.
A térképen nyíl mutatott északnyugatról délkeletre. A nyíl mellett ezt olvasta a vasöntő: "uralkodó szélirány". Lám, a szovjetemberek gondoskodása! Ha délen terülne el a város, a szél az év nagy részében odahordaná a gyárból a piszkot, a füstöt, a gázokat, a rossz szagokat. így ellenben a várost nem fenyegeti ez a veszély.
Ámde mi történik, ha megfordul a szél? Mert ilven is előfordul, ha nem is nagyon gyakran.
A szovjet tervezőknek erre az esetre is volt gondjuk.
A vasöntő keze zöld sávon simított végig, amely a térkép közepe táján virított. Ez az erdősáv amely elválasztja a gyárat a várostól. 800 méter, hellyel egy kilométer széles ez az erdősáv, ez a zöld őrség, amely felfogja a gázt, a füstöt, a rossz levegőt és a város félé csak színtiszta oxigénjét leheli.
A város alatt, szemben a faluval terül el az erdős, mocsaras, elvadult sziget. Itt akkor még szúnyoglárvák és vízisiklók tanyáztak. A sziget valójában már félsziget volt. mert a falutól északra összenőtt a parttal, a faluból pedig még egy töltés is vezetett a szigetre. A felső szigetvég és a töltés között így tó keletkezett, mely igen gazdag halakban, de mindamellett mocsarasodik és gazdag szúnyogtermő hely, a fölötte levő dombon épült Oncsa-házak lakóinak nem nagy örömére. A töltés és az alsó szigetvég között pedig igen nagy öblöt alkot a folyam, és a terv ezt az öblöt szemelte ki az ország legnagyobb kikötőjének felépítésére. Drótkötélpálya vezet majd a kikötőből a gyárba és a magasban csillék szállítják az anyagot. Emellett vasútvonal is épül biztosításképpen, ha a kötélpályán üzemzavar állna be. A szigetre helyezte a terv a városi vízműveket is.

Épül a híd is...

A szigeti töltés előtt, a falu végén, ahol a domb alján bekanyarodik az út a faluba, munka folyt. "Százlábú" hidat készültek építeni a mohácsi út számára, amelv itt vezetett volna el. A vasöntő, amikor ujja ideért a térképen, gyorsan feljegyzett valamit a maga elé tett papirosra. Följegyezte, hogy a "százlábú" híd munkálatait abba kell hagyni, mert most már. hogy ide tervezték a szocialista várost és a Vasművet, a mohácsi út is másfelé fog vezetni és a "százlábú" helyén vasúti töltés lesz, amely egyenesen a szigetre visz, a kikötőbe. Azt a helyet azért manapság is úgy hívják, hogy a "százlábú". Talán az új városnak egy kerülete lesz és az unokák is ezen a néven emlegetik majd.
Arról a hídról, amely valójában sohasem készült el...
A mohácsi út... A vasöntő ujja merész ívet írt le Rácalmástól addig a pontig, amely szemben van a Duna vecsei kanyarjával. Itt lesz az új betonút, megkerüli a várost. Azután ujja visszasiklott Rácalmásra és onnan le, a falu mellett a tervezett városszélig, majd tovább, egyenesen be a gyárba. Ez lesz a város főútja. Szélesebb, mint Budapesten a Sztálin-út. A város alsó végétől az erdősávon át vezet az út tovább, a gyárig. Külön utat kapnak a gépkocsik, a kerékpárosok és a gyalogosok. Igaz, hogy közben el kell hordani egy-két dombot. De akadály-e ez a tervező és alkotó ember előtt?
Az íróasztal fölött, a falon kifeszítve Magyarország térképe. A vasöntő most a térkép elé lépett, figyelmesen nézegette. Megkereste Baranyában, Pécstől északra Komlót. Itt bányásszák azt a szenet, amelyből készül majd az első magyar kohó-koksz, - azt a szenet, amely a vasmű kohóit fogja fűteni. Hogyan jut el a szén Pentelére? A paksi vasútvonal harmadrendű vonal. A terv a szén útjáról is gondoskodik: megépítik a a Komló-Pentele vonalat és elsőrendűsítik a Pusztaszabolcs - Paks vasútvonalat.
Utak, vasutak, műhelyek, házak...

Folytatás hamarosan!



Sándor András - Sztálinváros

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás: