2013. május 1., szerda

Szemelvények Dunaújváros történetéből II. - Vidám park

1959


Kapunyitás előtt a Vidám Parkban
Ma még csendes és majdnem néptelen a Vidám Parkhoz vezető betonút. Csak egy-egy teherautó dübörög végig rajta, vagy a szél sivít el fölötte, mint egy láthatatlan ragadozó, amely az ember kalapjára vadászik. S ha nincs kalapja, hát a haját kapja el és beletúr tövig. Szóval ma még csöndes: és majdnem néptelen ez az út, de egy hét múlva megtelik vidám gyermekekkel, mosolygó emberekkel, mert városunkban immár el sem képzelhető május elseje - a Vidám Park nélkül. Ide vezet az út a nagy demonstratív felvonulás után szórakozni és örülni az ünnep fényének a szabad, békés, alkotó élet sok apró népségének.

Mert a Vidám Park évről évre ezen a napon nyitja meg először kapuját, s megújhodott formában, újabb meglepetésekkel várja a látogatókat. Az idén különösen nagy a készülődés május elsejére. Ez már mindjárt a bejárathoz vezető kerítés mellett kezdődik, ahol a Városgazdálkodási Vállalat kertészeti üzemágának emberei szorgos ásócsapásokkal ágyat vetnek a virágoknak. De beljebb is kisebb-nagyobb csoportokban piros, kék, fehér fejkendős fiatal lányok hajladoznak a virágágyások felett, s kezük nyomán kis árvácskafejek emelkednek a felhők mögül kikandikáló nap felé.


A Vidám Park területén eddig még nem volt ivóvíz. Az idén ezt is megoldják. Szalai Gábor szakoktató vezetésével lelkes iparitanulók dolgoznak két négyágas kút munkáin. Most éppen medert ásnak a levezető csőnek. Mellettük új láncosrepülőt szerelnek fel, mely az Ingatlankezelő Vállalat műhelyeiben készült. Távolabb az ismert lovas körhinta áll ma még mozdulatlanul, friss piros-sárga színeivel a május elsejei „nyitányt" várva, amely néha felhősen és szelesen, néha derűsen, de mindenképpen rohamosan közeledik. Az új autópályának is készen van a helye-, most már csak a kis autók hiányoznak, és meglesz a gyerekek öröme.

Az újdonságok közé tartozik a piros-fehér színekben kibontakozó tejcsárda is, amely a Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében nyílik meg. Kis kertiszékekkel körülvett gombák színes ernyői alatt fogyaszthatják a gyermekek a jó, hűtött tejet. Érdeklődésünkre irányárat is kaptunk, két deci tej egy zsemlyével 1 forint (Ez olyan kedvező, hogy felnőtteknek ajánlatos sör helyett.)


A Szabadtéri Színpad csak júniusban nyitja meg kapuját, de homlokzata és fala köröskörül máris új színekben ragyog. Itt is, mint' majdnem mindenütt: piros és sárga az alaptónus.
Tervbe van véve „Hullámzó Balaton" néven egy érdekes, ringató játékszer felszerelése, de ez már aligha készül el május elsejére. Meglesz azonban az átalakított, csővázas hajóhinta, mely 10 méter magasra emelkedik fel, s a vízihajójárat betonmedencéje is készen van már, a hajótesteket a Vasműben állítják össze.
A Vidám Park vezetője végigkísér bennünket a szép sétányokon, s amikor a  „Sörkert"-be érünk, megmutatja a rendezés alatt álló, kiszélesített platánt, amelynek akácfái alól festői látvány nyílik a Dunára. Ugyanilyen kép fogad bennünket a tavalyi vásár „aranydombján" is, ahonnan a zöldbeborult, mély völgykatlan felett átlátni az úttörővasút „forduló-állomásához", a magaslaton fekvő Ságvári-lelátóhoz, ahol szintén építési munkálatok folynak. Közben rést talál tekintetünk a Duna egy kis körülhatárolt részére is, amely ebből a látószögből egy csöndes, mozdulatlan tó nyugalmát és szépségét tükrözi.



- Az a célunk - mondja a vezető -, hogy a Vidám Parkot minél szélesebb területre terjesszük ki és minél változatosabb szórakozási, pihenési lehetőségeket nyújtsunk kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. Ezért sétányokat vezetünk a botanikuskertbe, padokat, helyezünk el a fák alatt, mozgó-hírlapárusok, könyvárusok és hűsítő italokkal szolgáló büfék járják a területet. A botanikuskertben öt világrész növényeiből honosítunk meg különböző fajtákat. Eddig mintegy nyolcszáz fát és cserjét ültettünk el. A sétányokat murvával szórjuk be. A kert egyik grundján mókusházat állítottunk fel, május elsejére már benne lesz a lakója is.
- Hogyan halad a társadalmi munka? - érdeklődünk kalauzolónktól.
- Nagyon szépen. Vállalatok, üzemek, hivatalok és különböző szervek dolgozóinak segítsége bizonyítja, hogy ez ma már nálunk az egész társadalom ügye. De különösen sokat tesznek a fiatalok. Közülük is ki kell emelnünk Dienes Sándor vezetésével az óvárosi iskola és Nagy Pálné vezetésével a gimnázium tanulóinak odaadó, lelkes munkáját. De meg kell emlékeznünk a tíztantermes iskola segítségéről is.




Megtudjuk, hogy a kisvasút átépítése is folyamatban van. Május elsejétől két szerelvény közlekedik a pályatesten: egy gőzmozdonyos, erős szíkrafogóval felszerelve, és egy Diesel-motoros, amelyet társadalmi munkával a Ganz Vagongyár fiataljai készítenek az „ezüstvonat" kicsinyített mintájára. A pótkocsikra tetőszerkezetet szerelnek fel, hogy az utasok teljesen védve legyenek a füsttől, pernyétől, szikrától. Ezt a munkát a Vasműben Bárkányi Dezső és Fehéri Mátyás irányításával az MTH intézet tanulót és a Kilián György KISZ-fiatalok végzik. A gőzmozdony átalakítását a MÁV dolgozói vállalták. Mint érdekességet említjük meg, hogy a Diesel-mozdony elejét impozánsan kiképzett ötágú csillag díszíti, és füttyszó helyett harsonával jelez.
Riportunk utolsó állomása: egy vízmedence mélyen ásott tükre. Mellette csővázas híd várja, hogy a medence fölé helyezzék és átívelje a két partot. De előbb még ki kell betonozni a medencét, és csak azután, lehet ráhelyezni a hidat, vizet engedni bele és hattyúval, gólyával, vízimadarakkal benépesíteni...
- De ez is meglesz az idén - mondja végezetül a vezető.
S ahogy kifelé megyünk a május elsejére készülő Vidám Parkból, és elnézzük a társadalmi munkáinak, az alkotókedvnek ezt a sok szép eredményét, emlékezetünk önkéntelenül visszafordul a múltba, amelyet áthidalhatatlan, mély szakadék választ el a mától.

A különbséget a kettő között csak azok tudják, akik valamikor ott élték le gyermekkorukat - a szakadék túlsó partján...
1959. április 24.
Megosztás:

0 megjegyzés: