"Mi a jövő pártja vagyunk, de a jövő az ifjúságé. Mi az újítók pártja vagyunk, de az újítók mögött mindig az ifjúság menetel szívesebben. Mi a régi rothadással vívott áldozatos harc pártja vagyunk, de ebben az áldozatos harcban elsősorban mindig az ifjúságra lehet számítani." - Lenin
Hazánkban az ifjúság legfontosabb érdekei és alapvető céljai szükségszerűen megegyeznek a társadalomnak, a dolgozó nép államának érdekeivel és céljaival. Városunk ifjúságának túlnyomó többsége is becsületesen él, dolgozik, tanul, és új társadalmunk, a szocializmus építésében együtt halad az idősebb generációval. Közös munkájuk alapja az, hogy az idősebb generáció, amely a szocialista átalakulás legviharosabb időszakaiban helyt állt, kivette részét a régi rend megdöntéséből, s megkezdte a szocializmus felépítését - erőit egyesíti az őt követő nemzedékkel. A társadalom átalakításának forradalmi folyamata csak így lehet megszakítatlan.
Értelmetlen és káros szembeállítani az ifjúságot az idősebbekkel, de az is oktalanság, ha nem vesszük észre az ifjú nemzedék nevelésének új feltételeit, az új feladatokat, amelyek előtte állnak, - s az ezekből következő sajátos jellemzőket. Arra kell törekednünk, hogy ifjúságunk sajátosságait felismerjük, megértsük majd hozzáillő feladatokkal és módszerekkel nyerjük meg energiáját, lendületét és életerejét társadalmi közös céljaink eléréséhez. Arra kell törekednünk, hogy fiatal nemzedékünk tagjai készüljenek fel a felnőttek munkájának méltó folytatására; arra, hogy szocialista eszméink alapján igaz hazafiakká és internacionalistákká, a szocialista erkölcs szabályai szerint élő, állampolgári kötelességeit híven teljesítő felnőttekké váljanak, akik lelkesednek és küzdeni tudnak a haladásért, és megőrzik, majd továbbfejlesztik kultúránk anyagi és szellemi értékeit.
Ifjúságunk megtisztelő feladata, hogy aktívan részt vegyen kisebb és nagyobb közösségeinek, - üzemének, városának, hazájának, - szocialista közéletében. E közéletiség fórumai a KISZ- szervezetek, a termelési tanácskozások, üzemi négyszögek és az iskolatanácsok is. E fórumokon az elmúlt évek során a szocialista demokrácia kiszélesedésével párhuzamosan egyre többször kapott szót a fiatalság, s egyre tartalmasabb gondolatokat tett le a közösség asztalára.
A közéletiségre nem lehet születni, azt is tanulni kell. Ifjúságunk jó tanítványnak bizonyult. A lehetőségek határai között KISZ-vezetőink, ifjúságunk képviselői nemzedékünk érdekében eredménnyel emelik fel szavukat.
Társadalmunk az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel fordult ifjúságunk felé. E megkülönböztetett figyelem jele volt az 1016/1967-es sz. kormányhatározat, amely felhívta az állami és gazdasági szervek, intézmények vezetőit, - hogy az ifjúságot minden őt érintő ügy tárgyalásába vonják be, - hogy támogassák a KISZ-termelést segítő mozgalmait, - hogy teremtsék meg az ifjúság számára szabad ideje kultúrált eltöltésének feltételeit, - hogy támogassák a KISZ lakásépítési akcióját, - hogy közvetlenül tájékoztassák a fiatalokat az őket érintő kérdésekről, és vonják be őket a soronlévő feladatok megoldásába.
A kormányhatározat nyomán megélénkült az ifjúsággal kapcsolatos állami és társadalmi tevékenység. A határozat alapján született intézkedések ifjúságunkat kedvezően érintették. Ilyenek voltak: a szakmunkástörvény, új főiskolai ösztöndíjrendszer, pályakezdő fiatalok bérének szabályozása, katonai szolgálatot teljesítők helyzetének javítása, részvétel a kollektív szerződések megalkotásában, a társadalmi munka elszámolásának szabályozása.
1970. februárjában az MSZMP Központi Bizottsága átfogóan elemezte, értékelte a magyar ifjúság helyzetét, és határozatot hozott, amelyben kifejtette, hogy pártunk célja az ifjúság szocialista nevelése, de a nevelés folyamatában nemcsak a pártnak és KISZ-nek, a párt ifjúsági szervezetének, - vannak feladatai; az ifjúság nevelése össztársadalmi ügy. E határozat megjelölte a pártszervek, a KISZ, az állami, társadalmi és tömegszervezetek feladatait.
A határozat megjelenése óta eltelt egy év alatt igen kedvező változást sikerült elérni társadalmunk tudatában, szemléletmódjában, az ifjúsághoz való viszonyában. A fiatalok nevelésében való "közteherviselés" gondolata általánosan elfogadottá vált, gyakorlati kivitelezése is a megvalósulás útján halad.
Kidolgozás alatt van ifjúsági törvényünk. A tervezet vitájában nagyon sok fiatal mondotta már el és fogja elmondani a közeljövőben véleményét, alkotó javaslatait.
Pártunk X. kongresszusa, egyetértve a Központi Bizottság állásfoglalásával, leszögezte: "Az ifjúság kapjon lehetőséget tettvágya helyes irányú kibontakoztatására. Nagyobb figyelemmel kell támaszkodni a fiatalok élenjáró osztagaira az ország egész építő munkájában. Fokozottan kell bevonni legjobbjaikat a vezető szervek munkájába is."
Az elmúlt 1 év már lehetőséget adott rá és részben igazolta is, hogy az ifjú nemzedék legjobbjai megállják a helyüket a párt és társadalmi szervek tagjai között. 1971 áprilisában pedig sor kerül az országgyűlési képviselő és helyi tanácsi választásokra. Ifjúságunk eddig is éretten, felelősen élt választójogával, s most az új választási és tanácstörvény azt is biztosítja, hogy megfelelő képviselethez jusson demokratikus képviseleti szerveinkben.
Hazánkban az általános választásokat négy évenként tartjuk. Ez azt is jelenti, hogy az áprilisi választásokon négy új korosztály lép be a választópolgárok soraiba. Városunkban is több ezren lesznek, akik először adják majd le szavazatukat. Számukra ez a szavazás azt is jelenti, hogy állást foglalnak dolgozó népünk szocializmust építő munkája mellett, hogy részt kérnek és vállalnak a társadalmunk előtt álló feladatok megoldásából.
Maga a választás is nagy felelősséggel jár, de egész népünk előtt sokkal nagyobb a felelőssége azoknak a fiataloknak, akiket a tanácsokba vagy az országgyűlésbe választanak meg, hogy ott az idősebbekkel együtt képviseljék a szocializmus ügyét, amely mindannyiunknak - ifjúságnak és idősebb nemzedéknek egyaránt - biztosítja a boldog, szép, békés jelent és jövőt.
Fiatal választók! Vegyetek részt a választások előkészítésében, használjátok fel demokratikus fórumainkat, véleményetek, javaslataitok kifejtésére! A jelölő gyűlésen a tehetségükkel, eszmei és erkölcsi szilárdságukkal, jó emberi tulajdonságaikkal kiemelkedő fiatalokat jelöljétek a Hazafias Népfront programjával képviseleti szerveinkbe!
Dunaújvárosi Bizottsága
Képviselőink
Mindennapi életünk ezernyi apró és nagy gondját viselik vállukon. Négy évvel ezelőtt, amikor a város lakóinak bizalma az országgyűlési képviselői mandátummal ruházta fel dr. Radnai Évát és Nics Jánost, talán nem is érezték e gondokat. A kívülálló hajlamos lehet arra, hogy a képviselői munkában csak a méltóságot lássa, mert akárhogy is van, több tízezer felnőtt ember bizalma, az a legnagyobb méltóság. Ők bizonyára kijavítanák így: a legnagyobb felelősség.
Végül is, ez utóbbi igaz. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakára, akár a többire, megbízatások sokaságával érkeztek.
Személyes megbízatásokkal, személyes kérésekkel. Nics Jánosnak arra a gondjára, hogy egy Dunaújvárosban élő néni jósvafői problémáit megoldja, egyik borsodi képviselői társától vár orvoslást. A másik kérdés szélesebb közérdek. Arra a közlekedés- és postaügyi miniszter ígért orvoslást a parlament folyosóján.
Kérésekkel azokhoz mennek a választók, akikben bíznak, hogy gondjaikat-bajaikat orvosolják. S bennük bíznak a választók.
Nehéz megállapítani, megszerezni nehezebb-e a bizalmat, vagy megtartani. S ennek az a kulcsa: tud-e a képviselő együtt gondolkodni, érezni, élni választóival.
Bármilyen jelentősebb megmozdulás van a városban, akár egy gyűlés, összejövetel, színházi est, bál, tárlatmegnyitó - ők ott vannak. S szinte minden napra esik valami. A közönség érdeklődése szerint állandóan változik - ők törzsvendégek mindenütt.
Ha a szervezésben megáll a tudomány, még olyan kis munkaközösség is, mint a Ho Si Minh ifjúsági klub, Jani bácsihoz fordul, s lám egyszerűen, zökkenőmentesen megoldódnak a dolgok. A mai javakorúak a felszabadulás előtt többnyire nem is láttak eleven képviselőt. A képviselők világa egy másik világ volt, ahova ugyan szavazatukkal egyengették az utat kérgeskezű emberek, de oda belépőjegyet nem kapott szinte senki.
Tavaly szinte egész Európa képviseltette magát egy városunkban megrendezett sajtótájékoztatón. Ellátogattak az acélműbe is. Az egyik angol újságíró egyik kérdése fogasnak bizonyult egyik olvasztár számára. "Ezt kérdezze meg a szenátortól" - s fejével a kemencék felé intett. Mikor kiderült, hogy az a markánsarcú, sisakos férfi igazán "szenátor", köré sereglettek az újságírók. Rázós kérdések pattogtak, s pontos, szabatos volt a válasz. A szenátor vizsgázott mosolygó és büszke választói előtt Európának. Gazdaságpolitikából, szociológiából, államelméletből egyszerre.
Nevezetes országgyűlési felszólalása után egy fővárosi fórumon azt mondta találóan valaki, hogy az olyan munkások, mint Nics János, már nem amatőrök a politikában, hanem "profi" politikusok. Hozzáértéssel egyengetik a haza, a nép, a város fejlődésének útját.
Aki tegnap miniszterekkel szorított kezet a parlament fény özönében, s holnap újra itthon olvasztárok, lakatosok, parasztok kézszorításából kap erőt és melegséget, az tudja, hogy a munka, a család, a gyerek mellett is érdemes vállalni a nagy megtiszteltetést, egy érett, felnőtt becsületes társadalom képviseletét. Dunaújváros lakói 1967 tavaszán jól választottak, s bízunk, hogy ez év tavaszán sem lesz másként.
Képviselni
Mit jelent képviselni valakit? Elsősorban cselekvő részvételt. A tanácstag választókerületének minden választópolgárát képviseli egy személyben a városi tanács ülésein és állandó bizottságaiban. A tanácstag úgy képviseli megbízóit, hogy érdekeikkel teljesen azonosul, véleményüknek, javaslataiknak hangot ad, és a testület döntéseinek megvalósítását ellenőrzi. A tanácstag nem egy személy a választók közül, nem csupán a saját véleményét, érdekeit képviseli, hanem az egész közösségét.
A tanácstag olyan politikai, gazdasági, társadalmi tevékenységet fejt ki, amely megegyezik a dolgozó nép érdekeivel. Éppen ezért nem képzelhető el, hogy a tanácstagok csak és kizárólagosan saját választókerületük érdekeit nézzék, csak a nekik szükséges és hasznos intézkedéseket szorgalmazzák - tekintettel kell lenniük az egész város érdekeire is. Elképzelhető, mi volna, ha minden választókerület képviselője egyszerre akarna parkot, járdát, bölcsődét létesíteni a saját területén, a tanács testületében nem születne megegyezés, végül senki sem kapna semmit.
A tanácsnak, a város életét irányító államigazgatási szervnek a dolgozó nép érdekében tervszerűen és hatékonyan kell működnie, ebben segítenek és gyakorolnak felügyeletet a tanács testületének választott képviselői.
A tanácstag tehát részt vesz - választói bizalmából - a hatalom gyakorlásában, az államigazgatásban. Nem birtokosa a ráruházott hatalomnak, hanem őrzője, letéteményese. A dolgozó nép saját soraiból választott képviselői úján vesz részt a közügyek intézésében, a város, a megye, az ország vezetésében, a törvényalkotásban - egyszóval a hatalom gyakorlásában.
Nagy dolog, magasztos feladat képviselni szűkebb környezetünk érdekeit. Félretenni saját gondot, felülemelkedni a saját háztartás napi ügyein - megoldást keresni és találni az egész város mai és holnapi gondjaira, a lehetőségek határain belül legjobb döntéseket hozni, komoly felelősség is. Ezt a munkát minden személyes előny nélkül önként vállalják a tanácstagok. Tevékenységük nyilvánosság előtt zajlik, eredménye nyomon követhető, választóik állandóan és közvetlenül ellenőrzik képviselőjük működését.
Ha végiggondoljuk városunk négy éves fejlődését, elégedettek lehetünk képviselőink tevékenységével, kiérdemelték választóik megbecsülését.
Tanácstagok önmagukról
Czigány László (42. választókerület)
Tervező a vasmű műszerüzemében. 31 éves, felsőfokú gépgyártó technikus, három gyermek apja.
- Négy éve vagyok tanácstag. Tapasztalatom szerint a tanácstagoknak legtöbb elintéznivalója az Ingatlankezelő- és Városgazdálkodási Vállalattal van. Nekem is, holott szövetkezeti lakástulajdonosok tartoznak a körzetembe. A melegvízellátás, a szemétszállítás problémái mindjárt az első évben nekem jutottak. Mellékesen igazgatósági tagnak is megválasztottak. hiszen úgyis ismernem kell a lakásszövetkezet gondjait. Ami a tanácstagi érdemi munkát illeti, a várospolitikai tervek reálisak, sőt lelkesítőek. Eddig minden évben szívesen adtam egyetértésemet. Tagja vagyok az építésügyi állandó bizottságnak, így látom és ellenőrzőm a tanács végrehajtó bizottsága elé kerülő építésügyi jelentéseket is. Az óvárosi, Vöröshadsereg úti járdaépítés éppen az én észrevételemre, pótlólag került be a tavalyi tervbe, aztán az IKVV éves lakásfelújítási terve körül van minden évben nagy vita.
Mint állandó bizottsági tag - részt vettem a svédpadló cserét megelőző felmérésben - mondhatom, kellemesebb elfoglaltságban is volt már részem. Viszont az indokoltsági, sürgősségi sorrendet sikerült igazságosan eldöntenünk.
- Legszívesebben a házunk mögötti játszótér- és parképítésre emlékszem vissza. A Dózsa György út páros oldala legalább egy évvel hamarabb kapott játszóteret - a társadalmi munkát nekem kellett megszerveznem. A minden lakásba becsöngetéstől a szerszámok megszerzéséig, az anyagbeszerzéstől a gyep locsolásáig. Körülbelül két hónapig minden délutánom ráment, de kaptunk hintákat is. Hasonló munkám volt a lakó-bizottságok létrehozása. Hányszor végigjártam a 190 lakásomat, érveltem, magyaráztam, mire minden lépcsőház megtartotta a választást. Nagy energia kell az emberek megmozgatásához, de nem sajnálom. Ha magamnak építettem volna házat, nem lettem volna olyan boldog, mint amikor elkészült a játszótér és az én gyermekeim is kimehettek.
Csepregi Józsefné (51. választókerület)
Tanítónő, a Mező Imre Általános Iskola pedagógusa, emellett háziasszony és édesanya.
- 1963-ban választottak 39 család tanácstagjává. A Rózsa Ferenc udvar eléggé elhanyagolt terület volt, tüzelő és kéménygondjaink voltak, sáros időben olykor a cipőnket is elvesztettük a ház körül. Mihelyt 36 közös erővel és tanácsi segítséggel a járda, a villany az udvarban, a hófogó és villámhárító a tetőn elkészült, gázt és távfűtést is szerettünk volna. A gerincvezeték építésében a kitűzéstől a föld visszatöltéséig részt vett a házunk. A parképítésnél nem vették figyelembe javaslatunkat, húsz lépcsőház gyerekeinek szűkös játszóhelyet szabtak. Mint a gyámügyi-, gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottság tagja, rendszeresen részt vettem különféle társadalmi szervek ifjúságvédelmi munkájában, utógondozásra pártfogoltjaim is voltak - mégsem vagyok elégedett. Pedagógus vagyok, többet ismerek a családok életéből a kívülállóknál és úgy érzem, nem veszik eléggé komolyan a pedagógusok jelzéseit, többet kellene törődni a megelőzéssel.
- Tanácstagi pályafutásom legfényesebb emléke egyik tanácsülési felszólalásom, amely 800 ezer forintos felújítást eredményezett szűkebb környezetem, a Mező Imre iskola számára. Jelenleg tíz lépcsőházból áll a körzetem és büszke vagyok rá, hogy 30-40 emberre minden közös ügyben számíthatok. Kitüntető megbízatás tanácstagnak lenni, de nincs határa. Előfordul, hogy lépcsőházi perpatvarban kell igazságot tennem, vannak kérések, óhajok, amelyeket nem lehet, vagy csak hosszú utánjárással lehet teljesíteni. Olykor követelőzőket kell meggyőzni, hogy a lehetőségek végesek, olykor magánügyben kérnek tanácsot. Sokszor hálátlan feladat, de szükséges. Ezt jó érezni. Választóim érdekeit képviselni, segíteni a tanács-apparátusnak, szívesen megteszem. Ha összegyűjtött javaslataimat, észrevételeimet beépítik a nagy egészbe, joggal mondhatom: ez a legszebb társadalmi munka.
Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjeire!
Nőnek lenni rangot jelent
Dunaújvárosban a választáskor képletesen így követik majd egymást a szavazók: egy férfi, egy nő. Hiszen városunkban - a legutóbbi népszámlálás adatai szerint közel azonos a nők és a férfiak aránya - 22 907 nő él itt, ami az összlakosság 49,2 százalékát jelenti. Ma, amikor még európai országok közt is van olyan, ahol a nőknek nincs választási, szavazati joga, nálunk már - a felszabadulás után huszonhat évvel - ez természetes dolog. Egy pillanatig sem gondol ennek kivívására senki, mert e téren teljes az egyenjogúság. Társadalmunk teljes közjogi és politikai egyenjogúságot biztosít a nőknek.
Érdemes ez utóbbinál elidőzni. Mit is jelent a nők politikai egyenjogúsága? Többek között a munkához való jogot. Vajon Dunaújvárosban milyen lehetőség van e jog gyakorlására?
Több mint tizenháromezer nődolgozó van városunkban, az aktív keresők 49 százaléka a gyengébb nem képviselőiből áll. A nők igénye, hogy legyen munkahelyük, hivatásuk, hogy ily módon elismerésre, társadalmi rangra tegyenek szert, ellentmond annak a még meglévő konzervatív szemléletnek: maradjon otthon, a lakás négy fala közt a lány, asszony, ismeretes, hogy évekkel előbb a város égető gondjai közt tartották számon a nők foglalkoztatottságának kérdését. A város társadalmi szervei sokat tettek és tesznek ennek megoldására. A könnyűipari üzemek telepítése, a nehézipari üzemek átcsoportosítása, a bedolgozó rendszer szélesítése megoldotta ezt a problémát. A legtöbb nőt az ipar foglalkoztatja, de igen magas a nők aránya a kereskedelemben, a művelődésügyi, egészségügyi intézményekben. A nőket foglalkoztató ipari üzemekben igen sok gondot fordítanak arra, hogy fizikai adottságaiknak megfelelő munkakörbe helyezzék őket. Azonban e szándéknak az eredmény érdekében párosulnia kell egy másikkal, mely kizárólag csak a nőktől függ. Ugyanis a könnyebb, de egyben nagyobb szakértelmet kívánó munkát a nők alacsony iskolai végzettségük miatt sok esetben nem tudják ellátni.
Dunaújvárosban egyébként a nők foglalkoztatottsága sokkal magasabb, mint más városokban. És az ezzel járó gondokkal is jobban törődnek. Igen szép kezdeményezésekről számolhatunk be, mint például az éjszakai műszakok megszüntetése, avagy a munkaidőben történő szakmai képzés, iskolatanfolyamok, nehéz fizikai munkát könnyítő gépek beállítása. A közel tizennégyezer nődolgozóból kevés a vezető beosztásúak száma, és mindez visszavezethető az előbb említett iskolázatlanságra. Ahhoz tehát, hogy e téren jelentős minőségi változás következzék be, hogy a nők ne csak a mechanikus "szalagmunka" elvégzésére legyenek alkalmasak: tanulni kell.
Igaz, hogy a viszonylag kevés számú nő sem tölt be vezető posztot. Miért? Ennek többek között oka az is, hogy a vezetéssel járó többletmunkát, a szükségszerű önképzést kevesen tudják vállalni az otthoni családi elfoglaltság miatt. Városunkban mindössze tizenhat nő dolgozik gazdasági vezetőállásban. A társadalomra, szűkebb értelemben városunk társadalmi szerveire, vezetőire vár az a feladat, hogy megteremtsék azokat a feltételeket a közügyekből többet vállalók számára, amelyek segítségével nyugodtan mennek el dolgozni otthonról. A szolgáltatások szélesítése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése igen nagy segítséget jelent. De rögtön felmerül a kérdés, vajon miért nem veszik igénybe többen e segítséget a dunaújvárosi asszonyok?
Dunaújváros a fiatalok városa - emlegetjük nap, mint nap. S hogy a legfiatalabbakról tegyünk említést, el kell mondani, hogy nincs még egy olyan magyar város, ahol az ezer lakosra jutó bölcsődei, óvodai férőhely olyan magas volna, mint nálunk. Az elmúlt évben vállalati, városi összefogással megoldották, hogy minden óvodáskorú gyereket elhelyeztek. És az országban ez egyedülálló. A nők elsőrendű feladatuknak, az anyaságnak, a jelenkor kívánalmai szerint tudnak eleget tenni azért is, mert a gyermekgondozási segély után a munkahelyükre visszatérek azonos, vagy még előnyösebb munkakörbe kerülnek. Ennek tudható be, hogy évről évre nő a születések száma. 1970-ben 812 csecsemő született, és 1627-en vették igénybe a gyermekgondozási segélyt.
Különösen nagy figyelem fordul a nők felé, mióta megjelent a párt Központi Bizottságának 1970. évi februári határozata.
A társadalom minden rétege a saját területén igyekszik érvényre juttatni a határozatot, a nők politikai, gazdasági, szociális körülményeivel való törődés a pártpolitikai munka szerves részévé vált. Még azok is érzik ezt, akik aktívan nem politizálnak, hiszen városunkban már gyors és konkrét intézkedések születtek a nők helyzetének javítására. A pártszervezetben nőfelelősök munkálkodnak azon, hogy az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvét érvényesítsék. Mondhatjuk, hogy történelmünk során, soha nem volt még példa arra, hogy ilyen fontos társadalmi, politikai üggyé vált volna a nők helyzete. A családban helytálló, dolgozó, tanuló nők társadalmi elismerése azt bizonyítja: nálunk rangot jelent nőnek lenni. És e rang birtokosai igen jelentős részét képezhetik azoknak, akik a Hazafias Népfront jelöltjeire adják szavazatukat.
Megjelent: Hatvanhéttől - hetvenegyig
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése