Hol vannak már a péntek esti Dallas, vagy csütörtökönként vetített "népművelő" Szomszédok epizódok! Manapság már jobbára azt nézünk, amit csak szeretnénk, és akkor, amikor akarjuk. Televíziózási szokásaink egyértelműen megváltoztak. Részemről talán a Lost-nál kezdődött ez a sorozat-mánia, az első igazán vontatott évadnak köszönhetően már nagyon vártam mikor lesz újra a képernyőn aktuális kedvencem, majd reménykedtem, hogy lesz még folytatása.
Heti bontásban elég nehézkesen haladt a történet, és az is megesett, hogy az újabb évad már nem került képernyőre, vagy épp olyan csatornára került át, ami épp nem volt, így csatornavadászat helyett maradt az internetes forrás, letöltés, és reklám nélküli "sorozatzabálás".
Kedvencekről, már lefutott/kifutott sorozatokról már írtam korábbi bejegyzésemben, ezekről már nem tennék említést, az újakról pedig örömmel fogok írni ha úgy alakul.
Ismerős ajánlása alapján jutottam el a címben is jelzett sorozatig, azt hiszem elmondhatjuk, szó szerint rabja lettem a börtönéletről szóló sorozatnak.
Komoly téma, egy kicsit lazább megközelítésben. Jenji Kohan forgatókönyvíró (Weeds sorozatból ismerhetjük már a nevét) pedig garancia lehet arra, hogy a maximumot kihozzák a sorozatból, és való igaz, bármilyen elképzeléseink is vannak a börtönéletről, ez nem csak monoton és unalmas lehet. Fanyar humor, kendőzetlen valóságos történetek, epizódonként bemutatott személyes történetek, emberi sorsok, a sorozat főhőse pedig egy szőke Katy Perry hasonmás, Piper Chapman, (Taylor Schilling) próbál felkészülni, és rendesen túlélni egy másfél éves elzárást, majd úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi. A már 3. évadban járó sorozat (4. is berendelve!) pedig epizódról epizódra tudja tartani a színvonalat, és az érdeklődést, ami valljuk be, szinte a legfontosabb.
Larry Bloom (Jason Biggs, tudoood, Amerikapi pite!), Piper vőlegényének rádióinterjúja a távkapcsolatról (első évad 11. rész):
- Nagy valószínűséggel a legtöbben voltak már ebben a helyzetben. Két ember szerelmével kezdődik. Rengeteget ígérgetnek egymásnak, azt mondják, mások, mint a többiek, önök a kivételek. Egy-két hónapig a hosszú, véget nem érő beszélgetések különösnek és izgalmasnak tűnnek. Egy esély, hogy jobban megismerjék egymást jóval intimebb szinten. Aztán lassan, de olyan lassan, hogy talán észre sem veszik, a beszélgetések helyére nem fogadott hívások, neheztelő hangüzenetek jönnek. Aztán végül eljön a nap, mikor mindketten elismerik, hogy valójában nem is kivételek. Hogy a szerelmüktől való távollét a jó napokon nehéz, a rosszakon pedig elviselhetetlen. A mai napon a távkapcsolatok világába kalandozunk, és beszélgetünk néhány New York-i lakossal, akik jelenleg is ezeken a veszélyes vizeken eveznek. Maury Kind vagyok, és bátorítom önöket, hogy szakadjanak el egy kicsit az élettől és csatlakozzanak hozzánk. Elmesélné nekünk néhány kedvenc történetét?
- Apám... Azt hiszem, a kedvencem az egyik legelső. Ez a hibbant lány, de úgy tényleg hibbant, olyasvalaki, aki inkább pszichiátriára való, nem is börtönbe, de ez most nem tartozik ide. Úgy dönt, hogy Piper lesz a felesége. Napokig csak követte. Írt neki egy szörnyű verset.
- Aggasztják az ilyen dolgok Piper biztonsága miatt?
- Persze. Természetesen igen. Tudom, hogy képes vigyázni magára, de amikor ilyen labilis nőkről van szó, el sem tudjuk képzelni, valójában mire lehetnek képesek. Mármint mikor a menyasszonya azt mondja, hogy félig nyitott szemmel alszik, mert a szobatársáról az a hír járja, hogy gyilkos, és lehet, hogy megkéseli álmában, akkor lehetetlen nem félni. És véletlenül sem arra akarok utalni, hogy mind őrültek és veszélyesek. Van egy lány, akinek futósztárnak kellett volna lennie. Valójában újra el akart kezdeni edzeni, míg bent van, de bezárták a futópályát költségcsökkentések miatt. Aztán van egy lány, aki már hónapok óta tervezeti az esküvőjét, mintha minden normális lenne. De közben együtt van egy dögös, leszbi drogossal. Ez milyen börtönklisé már? És folytathatnánk tovább a sort. Van egy orosz nő, aki a konyhát vezeti, félelmetes, de nagy büszkeséggel eteti a többieket. Tényleg csodálatra méltó, ahogy ezek a nők értelmet találnak a mindennapjaiknak. Ahogy vigyáznak egymásra.
- Szeretnék beszélni a női börtönöket érintő szóbeszédekről, ha lehet. Nagyon úgy tűnik, hogy a szexuális visszaélések, és az erőszakolás valós veszélyek. Aztán persze ott a rendes szex, közös megegyezéssel. Kötöttek bármiféle egyezséget Piperrel, mielőtt elment?
- Egyezséget?
- Elnézést a viccért, de adtak egymásnak "ingyen szabadulás a börtönből" kártyát?
- Nem. Én nagyon elkötelezett vagyok a kapcsolatunk iránt.- És neki?- Nem. Nem, nem beszéltünk semmi ilyesmiről. Ami valószínűleg elég naiv dolog volt. Tudja, vicces, hogy bármikor megcsalásról volt szó, mindig azt mondtam, hogy nem érdekelne, ha lefeküdne mással, ha csak szexről van szó. De tegyük fel, elméletileg, van odabent valaki, akit régen szeretett. Akivel közös múltjuk van. Olyasvalaki, aki megérti a benti életét, úgy, ahogy én sose fogom. Lesújtó lenne azt gondolni, hogy az a személy valami olyat nyújthat neki, amit én nem tudok. Az sokkal rosszabb lenne a sima szexnél. Az már... Az már árulás lenne.
Nem mindennapi, tényleg érdekfeszítő, én is csak ajánlani tudom, aki még nem tudja, vagy épp nincs mit néznie, ki ne hagyja!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése