A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1952. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1952. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 1., szerda

111. Sebesség

Rába platós tehergépkocsi  -  illusztráció

SEBESSÉG

Ezt a történetet szavahihető barátom mesélte el nekem. Viszont az illető - meg kell mondanom -Rácalmáson lakik és így elfogult. A történetet szóról szóra úgy mondom el, ahogy őtőle hallottam, csak a soffőr nevét felejtettem el időközben. Ezért a továbbiakban - rövidség kedvéért - Kricsmarekovics Szvetozárnak fogom nevezni.

A soffőr gyermekkorában autóversenyző akart lenni és álmában egyszer látta is magát, megszámlálhatatlan lóerejű versenykocsin. Diadalmasan búgott fel a motor, mikor rákapcsolt a 240 kilométeres sebessége, halomra döntögette a rekordokat, de azután felébredt és később teherkocsin lett soffőr. Egyébként ő szállította a pentelei dolgozókat Baracsra, de lehet, hogy Földvárra, ámbár az is lehet, hogy Rácalmásra. De erre már nem emlékszem pontosan.
A teherkocsin ponyva volt, a ponyva alatt fapadok és volt egy feljáró hágcsó is, a kapcsolótáblán pedig volt egy sebességmutató óra. Mindez azért volt - ezt persze csak a gyengébbek kedvéért közlöm - hogy az utas felmenjen a hágcsón, leüljön a padra és a ponyva védje, ha viszontagságos az időjárás. A sebességmutató pedig azért volt, hogy figyelmeztesse a soffőrt arra: lassan hajts és a közmondás szerint is tovább élnek utasaid. Nem így azonban Kricsmarekovics...
Egyszer olvasta valahol, hogy Caracciola jónevű olasz autóversenyző a Róma-Castelgandolfói utat 16 perc 57 másodperc alatt tette meg. Szemében titokzatos tűz  gyulladt erre ki. Eszébe jutott a régóta magába temetett álom és első kísérletre már tizennégy perc és negyvenegy másodpercre javította meg az elbizakodott olasz eredményét a Rácalmás és Pentele távon. Az elnyűtt motor asztmásan köhögött, a kocsi minden alkatrésze külön zihált és jajgatott. Az utasok sápadtan kapaszkodtak a táncoló padokba és egymás kezét szorították görcsösen, vadul. Július végére 13 perc alá szorította a rekordot. Sajnos, két pad közben összetört, valamint egy vigyázatlan utas lába is, aki a bekanyarodásnál könnyelműen ülve maradt, ahelvett, hogy hasrafeküdt volna a fenéken, mint ezt a tapasztaltabb utasok általában tanácsolják.
Augusztus 18! Komoly dátum: 12.06 perc az új rekord! A harmadik pad is eltört és szegény feljáróhágcsó a sebességtől szédülten zuhant ki egy vigyázatlan huppanásnál. Aprófa alakjában találtak rá másnap a környékbeli hivatásos hulladékgyűjtők.
Ebben az időben az utasok, ha nem hoztak saját lépcsőt magukkal, úgy egymás hátára állva próbáltak bejutni a kocsiba és ez sok mulatságos pillanatot szerzett a jóságos soffőrnek. Ha pedig az autó megindult, az emberek egymásba markoltak szótlanul és lázas fogvacogásuk kísérte csak a meghajszolt motor kétségbeesett zakatolását. Szeptemberben a ponyva végleg széthullt s a rohanástól egyre lazuló lyukain keresztül szél süvített az utasokon át. Sokan zokogtak még az erős férfiak közül is, a nők pedig hangosan sikoltozva, körmeiket vágták a fenékdeszkába és harsány fogadalmakat kiáltoztak az éjszakába, ha Rácalmásig fennmaradnak a kocsin. (Szeptember 19-én: tizenegy perc, huszonhárom másodperc.)
Sajnos - mint barátom meséli - akkor már a kocsi indulási ideje is kezdett tökéletesen bizonytalanná válni. Kricsmarekovics már az 1953. decemberi menetrend szerint indult és a legvalószínűtlenebb időközökben suhant át kocsironcsával a parkírozó helyen. A reggeli negyedhetes járat néha délután Indult és csak Pentelén derült ki, hogy ez a jövő heti félhatos, de ez is visszafelé Rácalmásra. Néha éjféltájt rohant át Ópentelén és sikoltozó utasai a kardántengelybe kapaszkodva repültek utána. (Kilenc perc, negyvenegy másodperc, két dugattyúval és oldalfalak nélkül.)
Barátom - aki rácalmási, de szavahihető - ekkor tért át a gyalogjárásra és meséje így végetért. De babonás almási vénasszonyok, esténként a kemence mellett, suttogva folytatják a legendát Kricsmarekovicáról, akinek autója rég szétmállott atomokra, de ő a megmaradt bal hátsó keréken állva, kezében a sebességmérővel és egy fél sárhányóval, pokoli sebességgel vágtat a pentelei éjszakában. Pentele-Rácalmás három perc... kérem a szállítási igazolványokat felmutatni - üvölti az arrajárók felé.
A vénasszonyok szerint ilyenkor a jótét lélek háromszor köpjön át balvállán és hő imát mormoljon a szent Tefuhoz, avagy a Szállítási Osztályhoz, amely lakozik a NEB- ben...

Földes Miklós - Sztálinváros

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás:

2018. február 18., vasárnap

85. Országúti jegyzet

Országúti jegyzet Sztálinvárosról 


Az egész út egy villanás volt.
Az emberek, az újan-ácsolt
tetők, a serdülő falak,
- mint itt az út melletti póznák -
elmaradtak egy perc alatt,
míg gépkocsink az ifjú város utcáin
keresztülszaladt.
... Ezért nem írok róla ódát.

Petőfi és Vitéz gyalog járt.
Ahol az éj elérte, ott hált,
s faggatott éltéről-soráról
zsellért, juhászt, diákot, csaplárt.
Hallgatta népe szívverését,
fontolgatván a haza sorsát
s ha meggyújtotta faggyúmécsét,
tollán felfénylett Magyarország.

A nép szívét hallgatni - nincs szebb
költészet annál... Népem, intsd meg
forradalmár költők utódát,
ha ablakon át nézi őket,
akik Sztálinhoz írnak ódát
körzővel, vakolókanállal:
Szereted? Forróbban szeresd meg,
- ismerkedj meg jobban hazáddal.

BENJÁMIN LÁSZLÓ


Tudatos, pártos állásfoglalás jellemzi Benjámin költészetét. A szocialista realizmus nem csak témaválasztás kérdése, - ez igaz. De azért látni kell, hogy elsősorban mégiscsak azon múlik a dolog: mennyire tudja a költő, az író népe életének legdöntőbb kérdéseit a művészet eszközeivel felvetni és megoldani. Ebből a szempontból igen tanulságos Benjámin új kötete. Már a témák puszta felsorolása is megmutatja, hogy a költőt szenvedélyesen izgatják építésünk, harcaink problémái, ezek ihletik, ezek serkentik az írásra. Ebben a kis kötetben is szélesen, gazdagon bontakoznak ki az új életünkből fakadó témák: a Szovjet Hadseregről, a felszabadulási ünnepről, a pártról, az ötéves tervről, az ózdi kohókról, a tanácsválasztásokról, az összeesküvők leleplezéséről, Sztálinvárosról; a 800 millió békeharcáról, a küzdő Koreáról - azt lehetne mondani „alkalmi” témákról szól verseinek nagy része. S ez így is van rendjén. A nép azt a költőt érzi a magáénak, aki sajátjának vallja a nép ügyeit - nemcsak nyilatkozatokban, hanem költői alkotásaiban. Népünk azt a költőt érzi magáénak, aki - mint Benjámin is - tükröt tart „a magyar nép elé: önnön nagysága tükrét..." 

/részlet Benjámin László Tűzzel, késsel című verseskönyvének megjelenéséről szóló cikkből - 1952. január 20. Szabad Nép


Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. február 6., kedd

83. Kerek egy esztendő - 1952


Városunk építéséről nem csak az újságok, híradók számoltak be, de ifjúsági könyvekben is helyet kapott az első ötéves tervünk legnagyobb beruházásáról, Sztálinvárosról szóló tudósítás.
Az építkezésre küldött tudósítóknak, íróknak, költőknek feladatuk volt - felsőbb utasításra -  hogy felmutassák az országnak a szocialista városépítés, acéltermelés nagy, hősi példáját.
1952-ben megjelent ifjúsági könyvben, a Kerek egy esztendő-ben a következő beszámolót olvashatjuk a gigantikus beruházásról. Dióhéjban az első két év, majd zárásképpen egy Gazdag Erzsi vers.





ÉPÜL BÜSZKESÉGÜNK: SZTÁLINVÁROS


Dolgozó népünk nagyszerű feladatot tűzött maga elé. Ötéves tervünkben felépítünk egy hatalmas szocialista várost, az ország legnagyobb vasművét, a Sztálin Vasművet.
Hatalmas feladat ez, a legnagyobb mű, amelyet a magyar nép valaha alkotott.
Hogy kezdődött ez a hatalmas nagy építkezés?
A tervezők azt a feladatot kapták, hogy olyan vasművet építsenek, amely egymaga több vasat termel, mint az egész ország valamennyi vasöntödéje együttvéve. Ezer mérnök fogott tervezéshez és nyolc hónapig dolgoztak a terveken. Amikor a hatalmas mű valamennyi terve elkészült, szépen bekötötték és bizony negyvenöt vaskos kötet lett belőle.
Két esztendővel ezelőtt aztán megindult a munka, az akkor még egyszerű kis dunántúli faluban, Dunapentelén. A környező megyékből csakúgy áramlottak a dolgozók Pentele felé. Mintha varázsszóra történne, szinte órák alatt hatalmas sátorváros emelkedett ki a cukorrépa és kukoricatáblák helyén.



Legelőször is a várost, a lakónegyedet kezdték építeni.
Nézzük meg hát, milyen is ez az első magyar szocialista város. Bizony ez egészen más, mint a múltban épült városok. Itt nincsenek kőrengetegek, a házak között nagy füves, virágos kertek teszik levegősebbé és díszesebbé a várost. A járdákon mindenütt tarka virágágyak pompáznak. Még Budapesten, az ország fővárosában sincs olyan széles út, mint Sztálinvárosban. A főútvonal negyvenhat méter széles. A sztálinvárosi utcákon nem villamos közlekedik. Gyönyörű, kinyithatós üvegtetejű autóbuszok, trolleybuszok szállítják a dolgozókat szerte a városban.
A város dolgozóinak nem kell már kályhákkal vesződni. Minden házban központi fűtés lesz, de nem házanként fogják fűteni, hanem az egész várost egyetlen központ fűti majd a gyári erőműből. Amikor teljesen elkészült Sztálinváros, akkor százezer ember dolgozik majd itt. Az ellátásról, a szórakozásról gondoskodni kell. Óriási kenyérgyár, ételgyár létesült. A munkások hatalmas éttermekben esznek. A városnak gyönyörű kultúrháza, színháza, mozija van. Mivel a fiatalok városa lesz, sok sportpályát létesítenek, hogy a DISZ-esek minél többet futballozhassanak, tornázhassanak.
A folyóparton nagy strandfürdőt építenek, télre pedig gyönyörű fedett uszoda készül.
Lássuk ezekután, hogyan épül ez a mesébe illő város.
A város építése során annyi földmunkát kellett elvégezni, mintha Pesten a Gellérthegyet lapátolnák el. Ha ezt a földmennyiséget vasúti kocsikba raknák, félmillió tehervagont tölthetnének meg vele. Ilyen munkát kézierővel, kubikolással egy emberöltőn keresztül sem végeznének el. De a Szovjetunióból hatalmas kotró-, emelő- és rakodógépeket kaptunk, rengeteg teherautót, vonatot, traktort. A Szovjetunió nemcsak gépekkel segített, hanem elküldte legjobb mérnökeit, sztahanovistáit. Itt volt például Makszimenko is, a híres sztahanovista kőműves. Nyolctagú brigádjával fél nap alatt épít fel egy emeletet, és erre a módszerre megtanította a mi építőinket is.
Látogassunk most el oda, ahol a gyáróriás épül és nézzünk egy kicsit körül. Az ország legnagyobb kikötője épül itt. Több kilométer hosszú drótkötélpályán szállítják majd a Szovjetunióból a hatalmas tengerjáró hajókon érkező vasércet a kikötőből az öntödébe.
A gyártelep mellett óriási víztorony épül. Az olvasztónak rengeteg vízre lesz szüksége, mert a gépeket állandóan hűteni kell.
A vasmű egyetlen perc alatt kétszázötven köbméter vizet fogyaszt. Egy óra alatt kihörpintene egy kisebb folyót, a Sajót vagy a Hernádot. A Duna fogja szolgáltatni ennek a szomjas gyáróriásnak a vizet. A gyárban a hűtésre felhasznált víz nem vész kárba, mert az olvasztókban átforrósodott vízzel fűtik majd a lakóházakat. A lakóházak fűtőtesteiben lehűlt vízzel pedig majd a város környékének földjeit öntözik.



A Sztálin Vasmű az ország legnagyobb és legkorszerűbb üzeme lesz. A kohókat koksszal fűtik. Eddig minden magyar kohó drága pénzen külföldről behozott koksszal dolgozott. A Sztálin Vasműben már magyar gyártmányú koksszal fogják olvasztani a vasat. A hatalmas kohóban két nagy olvasztó csak a vasércet olvasztja. Az olvasztók termelése körülbelül kétszerese lesz bármelyik nagyolvasztónk termelésének. A kohómű mellett hatalmas acélmű épül. Az acélműben négy óriási Martin-kemence ontja a csillogó acélt. Az öntéshez nagymennyiségű villamosenergiára lesz szükség. Ezt látja el az Erőmű, amely nagyobb lesz, mint a Mátrai Erőmű.
Sokat fogtok még hallani Sztálinváros építőinek hősi tetteiről. Az ország apraja nagyja figyelemmel kíséri Sztálinváros hős építőinek munkáját, akik aranybetűkkel vésik be nevüket a magyar nép történetébe.

GAZDAG ERZSI

HÁZÉPÍTÉS


Tégla téglára:
kétszer egy,
ily egyszerű az
egyszeregy.

Így megy reggeltől
estelig.
S a tégla számsor
megtelik.

Nem rejtvény, nem is
számcsoda;
egy fürdőszoba
s két szoba.

Előtér, tágas
folyosó.
És kertre nyíló
napozó.

Bő kamra, mibe
belefér
négy sonka és egy
kis egér.

Fényes befőttes
üvegek.
(Ezt szeretik a
gyerekek.)
- S majd elfelejtem
mondani,
Piroska és a
kis Jani.

És Apuka is
odatér,
mikor munkából
hazaér.

Szalonnát szel és
friss cipót,
zsebébe csúsztat
két diót.

Anyuka így szól :
- Ejnye már,
hát a vacsora
kire vár? -

S csipogva, mint a
kis csibék
kóstolgatják a
tál ízét.

Tégla téglára:
kétszer egy,
ily egyszerű
az egyszeregy.



Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2016. április 24., vasárnap

42. Sztálinváros vízibusz

301-es vizibusz, az Óbuda 1958-ban, Budapesten
fotó: fortepan




Átadták a "Sztálinváros" vízibuszt

Vasárnap délelőtt (1960. április 24.) 10 óra 1 perckor ragyogó tavaszi napsütésben egy karcsú fehér hajó kötött ki a szigeti hajóállomáson. A hajó oldalán ez a felírás  volt: "Sztálinváros". A kikötő hídján két oldalt színes zászlók csattognak a friss tavaszi szélben. Alatta a sztálinvárosi úttörők vízi-úttörő csapata állt díszőrséget.

Amikor a hajó kikötött, Varga Gyula, a MAHART szakszervezeti bizottságának titkárra és Gosztonyi László, a személyhajózási osztály vezetője léptek a hídra. Az MTH iskola fúvószenekara indulókat játszott. Tapolcai Jenő, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Haján Tibor, a Városi Pártbizottság munkatársa, Sófalvi István tanácselnökhelyettes fogadták a hajót átadó elvtársakat, akik egyben a MAHART dolgozóinak meleg üdvözletét tolmácsolták abból az alkalomból is, hogy a város rövidesen ünnepli fennállásának tíz éves évfordulóját.

A város lakossága, valamint a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében Tapolczai Jenő üdvözölte a hajósokat és köszönetét fejezte ki a MAHART dolgozóiak ezért a szép hajóért, amellyel igen sok örömet fognak okozni a város dolgozóinak és fiatalságának.
A Városi Tanács elnöke a hajó fogadására megjelent vendégeket sétahajózásra hívta meg.
A Sztálinváros nevét viselő vízibusz százötven személyes és óránként 25 kilométeres gyorsasággal halad.

A hajót teljesen felújították, vadonatúj bőrülésekkel látták el, kívül-belül kifestették és teljesen új hajó benyomását kelti. A vizibusz egyébként is három évvel ezelőtt épült és Budapesten teljesített szolgálatot a Gellért tér és a Margitsziget között.

A hajó vasárnap és ünnepnapokon az iskolák, az intézmények, a vállalatok dolgozóinak csoportos kirándulásokra rendelkezésére áll. Az ilyen irányú igényeket az Idegenforgalmí Hivatalnál kell bejelenteni. A hajókirándulás a legszebb és legkellemesebb szórakozások egyike a nyári hónapok alatt. Ezért bizonyos, hogy a város dolgozói és a fiatalság örömmel fog élni a vízi kirándulások lehetőségével.

fotó: hajoregiszter.hu


Hétköznapokon "Sztálinváros" rendes átkelő forgalmat fog lebonyolítani Sztálinváros és a tulsó part között.
____________________________________________________


fotó: hajoregiszter.hu

Az egykori Arács, Sztálinváros/Dunaújváros, jelenleg Wiking név alatt üzemeltetett hajóról bővebben a www.hajoregiszter.hu oldalon.

A magyar ezüstnek is nevezett alumíniumból 1956-ban megkezdődött egy vízibuszcsalád gyártása, amit a propaganda forradalminak emlegetett, mit sem sejtve a pár hónappal későbbi eseményekről. Ez a külföldön is kedvelt hajótípus nyugdíjazta a gőzösöket, de még korai múlt időben beszélni róla: jó néhány matuzsálem máig jár a Balatonon és a Dunán. Igaz, a menetjegyek már nem egy forintba kerülnek.

Teljes cikk: A munkásosztály úszó palotája - www.origo.hu



Megosztás: