100. Sztálinváros első országgyűlési választásáról

Buti Gyula Kossuth-díjas, kétszeres sztahanovista sztálinvárosi kőműves társai körében

vonul a szavazóhelyiség elé. Boldogan és büszkén szavaznak a két kezük teremtette

gyönyörű új városban

  

Képek Sztálinváros első országgyűlési választásáról 

Sztálinvárosban még sohasem volt országgyűlési választás. Négy évvel ezelőtt meg maga a város sem létezett. Hirtelen keletkezett, még a pacsirták sem értek rá elszokni innen, most is ott trilláznak a magasban, az emberkéz formálta ú| táj: a város felett. S ma Sztálinváros is országgyűlési képviselőket választ. 

★

Kora reggel van még - szelíd, csendes, napsugaras reggel - de máris csoportosan sietnek az ünneplőruhás dolgozók a fellobogózott utcákon. Felemelő érzés itt szavazni, ahol akaratlanul is a jövő felé fordul a tekintet, ahol népfrontunk programmja öltött testet minden egyes téglában, minden emelkedő gyárfalban, a város és a vasmű között serdülő ifjú fákban is, amelyek újjá változtatják még a levegőt is a dunamenti fennsíkon. 

A szokatlanul széles, a jövendő arányaihoz mért Sztálin-út még vakolatlan ötemeletes házsora előtt fiatal házaspár igyekszik a tíztantermes iskolában lévő szavazóhelyiség felé. A fiatalasszonyon tarka tavaszi ruha, a férfin vadonatúj sötétkék ünneplő. Mellükön a "Sztálin Vasműért" emlékérem ezüst és bronz fokozata. Az óra még csak félhetet mutat és a szavazás hét órakor kezdődik. De az iskolaépület előtt máris szélesen, áradóan hullámzik a tömeg. Mindenhonnan énekfoszlányokat hoz a szél. 

★ 

Petró József, a tíztantermes iskola fiatal tanára, akit tavaly ősszel a Pedagógiai Főiskoláról helyeztek Sztálinvárosba, már reggel öt óra után elindult a szavazóhelyiség felé. Az iskola előtt csalódottan torpant meg. Egy rővidkabátos fiatal munkásnő sétált izgatottan a lezárt szavazóhelyiség előtt. A feljárónál pedig egy nagy újságlepedőbe temetkezett férfi ácsorgott. "Mit sétálgatnak itt ilyenkor?" - a fiatal tanár rosszallóan csóválta a fejét, s az iskolaépület mögötti féligkész épületet mustrálgatta nagy melegséggel a szívében. Az ő apja ott dolgozik, mint segédmunkás, méghozzá jól dolgozik, hiszen a művezető, ha találkozik vele, mindig megdicséri az édesapja munkáját. 

Valamivel hat óra előtt megérkezett Fekete József elvtárs, az öntöde párttitkára, a szavazatszedő bizottság helyettes elnöke. Petró hallotta, amint megszólította a nyugtalanul sétálgató rövidkabátos elvtársnőt: 

- Mire vár az elvtárs? Tatán szintén tagja a szavazatszedő bizottságnak? 

- Dehogyis. Én ... Elsőnek szeretnék szavazni. 

"Mit lehet itt tenni? - tűnődött Petró József. - Hiába, be kell érnem a harmadik hellyel." De most egyre többen jöttek, minden irányból. Még jóformán körül sem nézett és már vidám, zsibongó sokasággal telt meg a tér. 

★

Rengeteg gyereket látni mindenfelé. A szavazni induló szülők magukkal viszik őket a szavazóhelyiségbe is A legifjabb nemzedék aktív részese és propagandistája a választásnak. A kis Gulácsi István például két dobbal járkál a szavazóhelyiség előtt és dobpergéssel köszönt minden érkező csoportot. 

Úgy tűnik, mintha az utcák virágos mezőkké válnának az. ünneplő sokaságtól. Az egész város énekel. 

A Bartók Béla-úti szavazóhelyiség előtt harmonika szól, s a népi táncosok mellett csakhamar a szavazók is táncraperdülnek. 

A Május 1 utcai 7-es szavazókörzet előtt ünnepélyes csoport vár bebocsátásra Elöl piroskendős úttörő parányi urnát tart magasra. Az urnából hatalmas fehér boríték áll ki: "Virágzó hazánkért, Sztálinvárosért!"

★

Bent a szavazóhelyiségekben egymás után lépnek az urnák elé a dolgozók a gondosan leragasztott borítékkal. Most egy naptól és széltől szinte feketére cserzett arcú építőmunkás lép előre. Mikor ujjai elengedik a borítékot, boldogan mosolyog. Mögötte idős munkásasszony áll. Haja régimódian, kontyba tűzve. Ünnepélyesen komoly, majdnem szigorú, de neki is lelkesedés, ifjúi tűz lángol a szemében. Mérnökök és vasasok, fiatalok és öregek, férfiak és nők - egyemberként vonul fel az egész Sztálinváros. Volt gazdasági cselédek, háztartásbeliek, egykor éhező bér-rabszolgák, munkanélküliek Ma - sokezer alkotó, sokezer építő, sokezer szabad munkás, valamennyien úgy érzik, miután leadták szavazatukat: lendítettek egyet a jövőn. 

A népfront programmjára a sztálinvárosiak a választási békeversenyben több és jobb munkával válaszoltak. Most feleltek szavazataikkal is. 

Déli 12 óráig leadta szavazatát az új város választópolgárainak 95 százaléka. 

★

Adamski Lőrinc kormánykitüntetéses sztahanovista kőműves sok-sokmillió téglát épített bele az új városba. Délután kiült feleségével Sztálin-úti lakásuk erkélyére és széles mozdulattal az előttük kibontakozó képre, az épülő Sztálin Vasműre és a hatalmas városra mutatott: 

- Látod, erre szavaztunk! 

Kolozsvári Endre

Szabad Nép 1953. 05. 18.

Forrás:
Szabad Nép archívuma
Dunaújváros története képeslapokon

Sztálinváros képviselőjelöltjei

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

99. Sztálinváros képviselőjelöltjei

Sztálinváros képviselőjelöltjei

(Tudósítónktól)

A nagy Sztálin nevét viselő város választásra készül. Négy esztendeje, amikor a magvar dolgozók országszerte a szavazóurnák elé járultak, a dunapentelei fennsík homokja felett még szabadon keringett tavaszi szél. A párt, a kormány akkor ígéretet tett: új várost, hatalmas vasművet épít a Duna mentén. A magyar nép ötmilliónyi szavazatával jóváhagyta a tervet. S ma áll a város: hatvan hatalmas lakóház, két iskola, négy óvoda, két bölcsőde, orvosi rendelőintézet, 800 személyes filmszínház, sporttelep, posta, kenyérgyár, mosoda, négy üzemi konyha, három étterem, üzletház... - város áll e pusztaság helyén. A négyezer lakosú kis Dunapentele örökébe a 30 000 lakosú, egyre növekvő Sztálinváros lépett. A várostól nem messze gyárkémény füstölög: dolgozik már az erőmű, a tűzállótéglagyár: acélt csapolnak az öntödében, daru csikorog a szerelőcsarnokban, s odébb kohó, és martinmű nő ki a földből. 

Amit pártunk, államunk ígért, megtartotta. Ahol négy évvel ezelőtt pusztaság volt, ma 850 gyermek könyvekkel a hóna alatt iskolába jár. Az utak mentén nyárfák zöldelnek. S a gyárat a várostól elválasztó fiatal erdőben két-három méter magasak már a fák: nőnek, terebélyesednek. Bármerre néz az ember - köröskörül mind teljesebb valósággá válik a párt, a kormány szép ígérete. 

Most képviselőt jelölnek Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építői. Ez a város nem látott csendőrszuronyt, Horthy-féle nyílt szavazást - nem is fog látni soha. 

A Vasvári Pál általánosiskola termében gyűltek egybe a sztálinvárosiak, hogy kiválasszák képviselőiket. 

- Javasolom, hogy első jelöltünk Rákosi Mátyás elvtárs legyen - mondja az ünnepi gyűlésen Bojér Béla munkaérdemrenddel kitüntetett kétszeres sztahanovista kőműves. A teremben felzúg a tapsvihar, a munkások felugranak helyükről, s forró lelkesedéssel kiáltják: Éljen Rákosi! 

Egyszerre emelkedik magasba a karok erdeje. Sztálinváros építői érzik, Rákosi elvtárs köztük van mindig. Rákosi elvtársról beszél itt minden: e magasba emelkedő 

nagykohó, a Május 1-utca munkásházai, a 400 gyermeket befogadó óvodák és bölcsődék, a sokezer kötetes könyvtár - az egész hatalmas mű. amelyet milliók izzó békeakarata emelt a puszta helyébe. 

A gyűlésen most a vasmű és a város többi képviselőit jelölik ki - Száz és száz. hőse van legnagyobb békeművünk építkezésének. Becsület és dicsőség illeti valamennyiüket. Nehéz közülük kiválasztani: ki lenne a legméltóbb a képviselőjelölt megtisztelő címére. "Meg kell fontolnunk - mondja Bíró Miklós sztahanovista kubikos - kik legyenek Rákosi elvtárs segítőtársai az új országgyűlésben. A magam részéről Sztálinváros második jelöltjéül Bonta József elvtársat, a 33-as Mélyépítő Tröszt Kossuth-díjjal és munkaérdemrenddel kitüntetett főmérnökét javasolom. Két éve dolgozom egvütt Bonta elvtárssal itt, Sztálinvárosban. Sokáig annak a vállalatnak volt a főmérnöke, amelynek én kubikos-brigádvezetője vagyok. Tudom róla, hogy félárva gyermekként nőtt fel, anyja dohánygyári alkalmazott volt. A Műegyetem elvégzése után 80 pengős szellemi inségmunkás lett. Külföldre kellett vándorolnia, mert a Horthy-rendszer nem adott neki munkát. Az igazi alkotómunka lehetősége számára is csak a felszabadulás után nyílt meg - s most nem is kíméli erejét, boldogan, szívvel-lélekkel adja tudását a mi szép országunk, a mi Sztálinvárosunk építéséhez. Számos nehéz műszaki feladatot oldott már meg - mint például a vasmű vízellátásának biztosítását. Most, mint a tröszt főmérnöke, ő irányítja a többi közt a nagykohó és a vagonbuktató építkezését is. Mi, munkások szeretjük és becsüljük Bonta elvtársat, aki gyakran fordul hozzánk, meghallgatja és meg is szívleli javaslatainkat, velünk van, ha kell, éjjel-nappal. Bonta elvtárs nem tagja a pártnak, de a párt mindig számíthat hűségére, odaadó munkájára. Bonta elvtárs eddigi munkája biztosíték arra, hogy ezután is igaz szívvel szolgálja majd a dolgozó nép ügyét". 

A javaslatot megvitatják a dolgozók. Garazsi György fiatal mérnök elmondja: "Nemrég kerültem ki az iskolapadból, s eleinte bizony egy-egy probléma előtt talán meghátráltam volna, ha nincs mellettem Bonta elvtárs, aki fáradhatatlanul neveli, szüntelenül tanítja munkatársait. Én is méltónak tartom Bonta elvtársat arra, hogy tagja legyen az új országgyűlésnek, amelynek az eddigieknél is hatalmasabb alkotások megvalósítását kell törvénybe iktatnia." A gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadják a jelölést. 

Azután Fejes Károly kétszeres sztahanovista bádogos javaslatára Sztálinváros és á Sztálin Vasmű építői lelkesedéssel jelölik képviselőjüknek Földes László elvtársat, a sztálinvárosi pártbizottság titkárát. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel jelöli Földes elvtársat. 

Fürjes János elvtárs a sztálinvárosi gvárépítkezés pártbizottságának titkára, ezután arra tesz javaslatot, hogy Wolf Johannát, a 26-os Magasépítő Tröszt sztahanovista főmérnökét is jelöljék Sztálinváros képviselőjének. "Wolf Johanna elvtársnő - mondja Fürjes elvtárs - az elmúlt két esztendőben megmutatta, hogy egész tudását, egész erejét a város és a vasmű építésének szenteli. Wolf elvtársnő a régi műszaki értelmiségből való, aki az elmúlt évek során hű harcosa lett pártunknak, a szocializmus építésének. Kormányunk már 1950-ben a munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki azért, mert eredményesen küzdött a szovjet építészeti módszerek bevezetéséért. Később elnyerte a sztahanovista kitüntetést, a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, valamint a Sztálin Vasmű emlékérmet. Wolf elvtársnő nagy utat tett meg mint mérnök és mint ember. Megtanult hinni a munkásosztály, a munkások és műszaki értelmiségiek összefogásának erejében. Gyakran kezdeményezi. hogy egy-egy fontos kérdést beszéljünk meg a munkások kollektívájával. Azért javaslom képviselőnknek, mert tudom, hogy az országgyűlésben is olyan jó harcosa tesz a dolgozók ügyének, mint amilyennek itt bizonyult." Wolf Johanna elvtársnőt örömmel, egyhangú szavazással választja meg a gyűlés Sztálinváros képviselőjelöltjévé. 

A város és a vasmű dolgozói méltók akarnak lenni első jelöltjükhöz Rákosi Mátyás elvtárshoz. A jelölőgyűlésről táviratot intéznek Rákosi Mátyás elvtárshoz, s megígérik: az eddiginél is jobb munkával hozzák közelebb azt a napot, amikor a sztálinvárosi kohóból lecsapolják az első adag vasat.

Szabad Nép 1953. április 15.

Forrás:
Szabad Nép archívum
Ludas Matyi archívum
Dunaújváros története képeslapokon

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

Szemelvények Dunaújváros történetéből XXIII. - Felavatták a Bartók Béla nevét viselő kerületi kultúrotthont

Sztálinvárosban az 1953-as év utolsó napján újból magasba szökkent a győzelmi lobogó, s ezúttal az új kerületi kultúrház homlokzatát díszítette, mely már messziről hirdette a város dolgozóinak újabb diadalát.

Petőfi János vitézének alakjai elevenednek meg a Bartók kupolájának üvegmozaikján

December 31-én az 500 személyes kultúrház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt kezdődött meg az avatóünnepély, melyen Borovszky Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója átadta az elkészült kultúrházat Tapolczai Jenő tanácselnöknek, aki a város dolgozóinak nevében átvette. Tapolczai elvtárs ígéretet tett, hogy a kultúrházat a városhoz méltó szocialista tartalommal igyekeznek megtölteni. Ezután kerül sor Jánosi Ferenc miniszterhelyettes avatóbeszédére. A következőket mondotta:

- Dolgozóink kultúrszomja hallatlanul megnőtt, s mi ebben csak eddigi fejlődésünk eredményét láttuk, nem pedig további fejlődésünk sürgető feladatát ... Megfeledkeztünk egy időre arról, hogy mindaz, ami itt gondban, munkában, verejtékben épül - az emberért, az embernek épül. Büszkén beszéltünk nagy alkotásainkról - de ugyanakkor megfeledkeztünk arról, hogy a nagy alkotásaink kezdenek olyan világítótoronyhoz hasonlítani, amelyek messzire ugyan világítanak, de a tövükben - a kulturális ellátottságot, a művelődési igények kielégítését tekintve, - bizony nincs világosság. Csak dicséret illetheti meg azokat a helyi erőket, akik ilyen mostoha körülmények között is mindent megtettek a kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Ma, amikor pártunk útmutatása, kormányunk programja nyomán megszüntetjük ezeket a súlyos hiányosságokat, ma, amikor Sztálinváros dolgozóinak kulturális ellátottságát javítva egyik kezdeti lépésként megnyitjuk ezt a kultúrházat, úgy gondolom, nem ünneprontás felvetni különböző állami szerveink, köztük a népművelési minisztérium súlyos mulasztásait, hogy annál tudatosabban és gyorsabban pótoljuk az annyira égető hiányokat, biztosítsuk, hogy Sztálinváros szerepéhez méltóan megkapja a kultúrából az őt joggal megillető részt. Bízom benne, hogy a kultúrház vezetősége a párt- és tanácsszervek segítségével, a dolgozók széles körű támogatásával mindent meg fog tenni azért, hogy e ház Sztálinváros lakóinak, régieknek és újaknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, valóban második otthona legyen, hogy úgy jöjjenek ide szórakozni, művelődni, pihenni, mint sajátjukba, hogy e házban, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon a kultúra minden ága. Ígérem, hogy a népművelési minisztérium támogatni fogja a kultúrház munkáját, folyamatos, színvonalas működésének kialakítását, és mindent megteszünk Sztálinváros kulturális ellátottságának további javításáért.
Bartók Bélának, a nagy magyar zeneköltőnek nevét fogja viselni ez a kultúrház; hadd figyelmeztessen ez a név szüntelenül a népből táplálkozó és a néphez szóló művészet ápolására és terjesztésére, az élet, a szépség, az ember semmiféle barbarizmussal meg nem alkuvó szeretetére; hadd figyelmeztessen e név szüntelenül arra, hogy népünk kultúrájának minden hagyományos és mai értékét, a testvéri népek, a baráti szovjet nép kultúrájának alkotásait, mindazt, ami a világ népeinek kultúrájában haladó és szép, - úgy fogja össze e kultúrház munkája, mint egy gyűjtőlencse, és forrósítsa át velük e város lakóinak szívét!
- A sztálinvárosi Bartók Béla kultúrház működését ezennel megnyitom!

Hatalmas tapssal fogadták a sztálinvárosi dolgozók Jánosi elvtárs bejelentését, hogy a kultúrház Bartók Béla nevét fogja viselni. Az avatási ünnepséget budapesti művészek és helyi kultúrmunkások szép műsora követte, ezután hajnalig tartó tánc volt a sztálinvárosi fiatalok számára.

A Bartók Béla Művelődésház 1953. december 31-i átadása végre végleges otthont adott a közművelődésnek és kultúrának. 

1954 novemberében már balett- és irodalmi szakkör, kamarazenekar és orvos-pedagógus klub működött a házban. 

1954. március 28-án a Sztálinvárosi Központi Énekkar első hangversenyén részt vett Kodály Zoltán.

Áprilisban a zeneiskola növendékei első alkalommal adtak nyilvános hangversenyt. Az 1953. évi kulturális leltár egyébként így alakult: 174 kultúrműsor volt, és öt énekkar (400), 5 zenekar (150) és tizenhét tánccsoport (180 taggal) működött a városban. Ez adta az új kultúrházban elindult művészeti élet alapját.

1957. január 28-án - a nem sokkal korábban felépült Bartók Béla Művelődési Házban a Moszkvai Központi Tiszti Ház művészegyüttese szerepelt, óriási sikerrel. Február 23-án a Nemzeti Színház vendégjátéka aratott sikert. Márciusban a világhírű Alekszandrov-együttes szerepelt nálunk, kicsinek bizonyult a nagyterem ezúttal is. Ezek az egymást követő színvonalas rendezvények igen pezsgő kulturális életet indítottak el. 

Kihatott ez a Vasmű Népi Táncegyüttesének működésére is, mely Wünsch László vezetésével az együttes megalakulásának ötéves évfordulóját készült megünnepelni. A kitűnő együttes az üvegestáncot mutatta be, nagy sikerrel.

A homlokzat jellegzetes stílusjegyei mellett a timpanon két oldalára felszerelt hangszórók is utalnak az ötvenes évekre, amikor központilag sugárzott adással gondoskodtak arról, hogy a dolgozók kellő lelkesedéssel vegyék ki részüket a munkából. A később elnémult felszereléseket azonban még ezen a hetvenes évekbeli képeslapon is felfedezhetjük.

Bartók korszerűsítése 2001-ben

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>