#7nap - 42

Ó, ha újra fiatal tini lennék, minimum egy hétvégére! Nos ebben az esetben csakis ezt a hétvégét várnám egész évben, hiszen rengeteg jobbnál jobb program várja a fiatalokat, érdemes lesz körbenézni, ha tehetjük szakadjunk el a képernyőktől, főleg hogy ilyen jó idő van, és reméljük ilyen is marad! A már megszokott heti hetes csomagolásban essen szó egy kicsikét a szavazásról, a költészet napjáról, majd az idei FMD-ről, amit városunkban rendeznek meg. Egy kicsit elkalandozunk a telefonok világába is, - helló Huawei! - majd visszakanyarodva a programajánlók világába, előbb egy templomi koncert Bach kompozícióival, majd egy igazi hajrázós rendezvény, Kaptár Fesztivál, abból is a 3.! Azért a komolyabb téma szerelmesei sem maradhatnak program nélkül, Rácalmáson a Robotika kiállításon előadásokkal, bemutatókkal várják a téma kedvelőit, ahol többek között R2D2-vel is lehet "találkozni". Szelfibotokat ne hagyjátok otthon! Mit is kívánhatnék: Legyen mindenkinek eseménydús, élményekkel teli hétvégéje. Start! Most és itt.

1. Választás 2018

Egy valami biztos volt, hogy április 8 után sem lesz nyugodtabb a közélet, igaz a címlapokról hirtelen eltűntek a fenyegető tényezők, mintha nem is lettek volna.. (nem is)

Az eredmény tükrében viszont látható, nagyon elkeseredett lehet az ország egyik fele, akik talán abban bíztak, hogy változás lesz. Sajnos nem. Ekkora médiafölénnyel, pénzösszeggel szemben, azt hiszem kijelenthető: széllel szemben..... Azért amit lehetett mindenki megtett, leszámítva a nyilvánvaló kamupártokat, akik pénzért.. tulajdonképpen semmit nem csináltak... Hogy ez kinek lehet érdeke, azt hiszem nem kérdés, illetve az sem, hogy a kormányközelinek mondott médiafelületekről özönlöttek a valóságot még csak meg sem közelítő hírek, de nyilván erre is lehet válasz: KAMPÁNY VAN, azaz csak VOLT.

53 helyreigazítási pert vesztett tavaly a kormányközeli média, sokkal többet mint egy évvel korábban - atlatszo.hu

És mindeközben, mialatt mi esetenként rágjuk/rágtuk a gumicsontot, a háttérben tovább gazdagodnak az illetékesek, és tulajdonképpen ellenőrizetlenül, mindenféle törvényi támogatással robogunk tovább a mindennapokban, újabb, és újabb botrányos ügyek felé. Kérdésekre már rég nincs válasz, és már azt is tudjuk, sajtótájékoztatót csak a vesztesek adnak. Apropó... nem tudnánk olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? Elkeserítő, de lassan már nem, maximum az erre szakosodott médiafelelősök. Bőven van belőlük, és a NER rendszere is már rég kiépült, és a Kossuth tér is rég üres...

Apropó választópolgárok, akik most nagy, színes betűkkel írják ki magukból az érthető fájdalmat, és szidják az "ellenzéket". Nos ezek az ellenzéki politikusok, naponta tették ki magukat a lejáratókampányoknak, az hamis, összetákolt kamu híreknek, miközben saját szabadidejükben, családjukat ritkán látva próbáltak élni demokratikus jogaikkal. Lehet egyet nem érteni, lehet kifogásolni, de lehet csatlakozni is, netán tüntetésekre kijárni, mert az utóbbi ellenzéki tüntetések nem igazán a tömegjelenetekről szóltak, pedig, ha csak a hozzászólásokat nézzük, fotelforradalmárokból azt hiszem van bőven...

Csak remélni tudom, hogy az elkövetkező időszakban végre elkezdődik egy valódi, előremutató építkezés, és egyszer csak kikerülünk ebből a nehéz helyzetből. Oktatás, egészségügy, mezőgazdaság... elég csak 3 fő területet említenünk, amik mostanában eltörpülnek a lázas stadionépítések mellett.

Közös ügyek mellett, alulról, és vidékről szervezve elindulhatna egy csendes "forradalom". Ne hagyjuk megint az utolsó hetekre, hónapokra!

Megválasztott képviselőinknek eredményes(ebb), jó munkát, próbálják meg bebizonyítani, hogy megérdemelték a rájuk adott szavazatokat.

2. Költészet napja
Pörgősebb, kimértebb, mély tartalommal bíró, rövidebb, hosszabb, viccesebb, vagy komolyabb. Azt hiszem kár is lenne folytatni a sort, szerintem mindenki el tudná mondani, kinek mely versek jönnek be. Ilyenkor április derekán, a magyar költészet napján kicsit több szó esik a rímes alkotásokról, és ez így van jól. Én pedig sokadjára ajánlom, a 2015-ben készült verscsokrot, melyet akkori végzős diákokkal készítettem. Ígérem, lesz folytatás!

További verseket tartalmazó bejegyzések

3. FMD 2018

Újra élettel telik meg városunk, megyéből sok diák érkezik Fejér megye seregszemléjére, a Diáknapokra. Kórusok, táncosok, színjátszók, versmondók, zenekarok, énekesek, hangszeresek, egy biztos, a belváros most egy kicsit hangosabb lesz.
Ilyenkor sok szeretettel gondolok vissza a mi diáknapi rockzenekaros fellépésünkre, ez még 1997-ben történhetett, amikor a Csótányok zenekar arany minősítése után mi "csak" ezüstöt érdemeltünk, aminek persze így is örültünk. Sajnos a 3 számos kis műsorunkból idő hiányában csak egyet adhattunk elő, amit próbáltunk kicsit felturbózni, az első két alkotást egyszerűen összefésültük. Nos.. a zsűrinek talán ez az egy nem tetszett, mert hát az idő.... De ez nem nagyon érdekelt már bennünket.
Visszatérve a jelenbe, sok sikert lányok, fiúk, ez a hétvége legyen a tiétek, szóljon rólatok! (aztán a többi is!)  

Diáknapok 2018 - diaknapok.hu

4. Huawei Appgallery

Programok kifejezetten Huawei telefonra. Ha hihetünk a pletykáknak, vagy az ígéreteknek, kifejezetten minőségi alkalmazásokat találhatunk majd, hát, kíváncsian várom, sok év után Samsungról váltottam Huawei telefonra, egyenlőre azt kell mondjam: nem bántam meg. Ha esetléeg nem találnád a Play Áruházban, innen le tudod tölteni:

Appgallery - AppGallery_8.0.3.303.apk

Elsőként a Huawei P20 és P20 Pro modelleken jelenik meg előretelepítve az AppGallery, később pedig minden új Huawei és Honor készülék ezzel fog érkezni már gyárilag, és korábbi modellek is megkapják. 

forrás: napidroid.hu

5. Templomi koncert

kép: vira.hu

Komolyzene kedvelőinek igazi csemege, Dunaújvárosba érkezik a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese. 

Mikor: 2018. április 14. 18:00

Hol: Dunaújváros, Evangélikus templom

Műsoron:

Johann Sebastian Bach: Selig ist der Mann, BWV 57;

Ich will den Kreuzstab gerne tragen, BWV 56

6. III. Kaptár Fesztivál

Sajnos mi már idén kimaradunk a hazai mezőnyből, de egy biztos, nagyon jó koncertek várják az érdeklődőket a Kaptár Music Pub 7. születésnapja alkalmából megrendezett III. Kaptár Fesztiválon , érdemes körbenézni, mikor ki lesz a fellépő! 

III. Kaptár Fesztivál

Mikor: április 13-14-15.

Hol: 2400 Dunaújváros, Gyárkapu út 4.

Légy ott, érezd jól magad! :)

7. Rácalmási Tavaszi Vásár

Harmadik alkalommal szervezi meg a rácalmási önkormányzat támogatásával a Vállalkozók Rácalmásért Egyesület a Rácalmási Vásárt április 14-án a rácalmási Jankovich kúriában, amelynek idén a robotika lesz a témája.
Nem csak izgalmaznak ígérkezik, de az is lesz!

Érdekel, hogyan működnek a robotok?

Mikor: 2018 április 14. 10:00

Hol: rácalmási Jankovich Kúria 

Tovább >>>

#7nap - 36

Kihagyott egy hét után újból itt a hagyományos összegzés, nem is húznám az időt, lássuk mi mindent időzítettem a mai napra, mi minden került terítékre.
Megvan az első, írom lassabban: e l s ő magyar téli olimpián szerzett aranyérem! Hajrá korisok, köszönjük! Aztán rögtön egy éles váltás, jó tudni, használjuk ki, adónk 1+1 százalékát felajánlhatjuk arra érdemes szervezeteknek, alapítványoknak, civileknek, és egyházaknak. Ne hagyjuk elveszni, gondoljunk rájuk adóbevallásunk során. Gyors, és szomorú hír a skype felhasználóknak: legyenek óvatosak, víruskeresőjük ne legyen elhanyagolt, és/vagy használjanak másik hasonló programot, még mielőtt... Könnyedebb vizekre evezünk, Misztrál dalok ingyen, kedvezményes termálfürdőzési lehetőség jövő héten a hónap utolsó napján országszerte, és két helyi esemény, pénteken egy rendhagyó tárlatvezetés, szombaton pedig egy felolvasónap várja az érdeklődőket. Jó itt újra. Start! Most és itt.

1. Történelmi jelentőségű aranyérem Dél-Koreából

Javában zajlik a téli olimpia Phjongcshangban, ma pedig Magyarország férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó csapata 5000 méteren elsőként ért célba, ezzel megvan az ország első téli olimpián szerzett aranyérme.

Liu Shaolin Sándor,
Liu Shaoang,
Burján Csaba,
Knoch Viktor

 GRATULÁLOK! KÖSZÖNJÜK!

2. Adó 1+1%

Sok kicsi sokra megy alapon igenis fontos, hogy éljünk jogainkkal, idén is használjuk ki a lehetőséget, adjuk adónk 1-1 százalékát civil szervezeteknek, iskoláknak, alapítványoknak, történelmi egyházaknak. Az adóbevallások határidejének közeledtével gondoljuk végig, kiket is támogathatnánk, hogy ne vesszenek kárba ezek az apró forintok.

Hogyan rendelkezhet adója 1+1 százalékáról?

Az idén is lehetőség van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról. Ezt legkésőbb 2018. május 22-ig az szja-bevallási formától függetlenül is megteheti.

Magánszemélyként az idén is dönthet úgy, hogy a megfizetett adójának 1%-át felajánlja egy regisztrált civil szervezetnek, további 1%-át pedig valamely technikai számmal rendelkező egyháznak vagy a kiemelt költségvetési előirányzatnak, amely 2018-ban is a Nemzeti Tehetség Program.

Az szja 1% felajánlására jogosult civil szervezetek listája itt érhető el.

Az szja +1% felajánlására jogosult egyházak és a kiemelt előirányzat listája itt érhető el.

Az 1+1 %-os felajánlásáról – függetlenül attól, hogy a 2017-es személyi jövedelemadó-bevallását hogyan nyújtja be – a bevallással együtt vagy akár attól elkülönülten is rendelkezhet.

A rendelkezést 2018. május 22-éig benyújthatja:

• a személyi jövedelemadó-bevallás részeként (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen),
• az e-szja felületen az online kitöltő program segítségével (elektronikus úton, vagy postai úton, illetve a NAV ügyfélszolgálatain személyesen)
• a 17EGYSZA jelű nyomtatványon (elektronikus úton, vagy postai úton, vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen eljárva, lezárt borítékban). A nyomtatvány a NAV honlapjáról letölthető.
• a 17EGYSZA jelű nyomtatvány adattartalmával egyező nyilatkozati lapként (postai úton, vagy a személyesen a NAV ügyfélszolgálatain)

2018-tól megszűnt a munkáltatói adómegállapítás, azonban a korábbi évek gyakorlatával egyezően a munkáltatója továbbra is összegyűjtheti az Ön 1+1 %-os nyilatkozatát. Amennyiben munkáltatója útján rendelkezik adója 1+1 %-áról, akkor azt részére legkésőbb 2018. május 10-éig lezárt borítékban leadva teheti meg. (Fontos, hogy a lezárt borítékon a leragasztás helyén, továbbá a kísérőjegyzéken rajta legyen az aláírása!)

Fontos, hogy a 2018. május 22-ei határidő jogvesztő. Ez azt jelenti, hogy ha ezt követően rendelkezik befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról, a rendelkezése érvénytelen és késedelmét igazolási kérelemmel sem mentheti ki.  

Azt, hogy az Ön által idén megjelölt kedvezményezett(ek) részesült(ek)-e a felajánlott 1(+1)%-os összeg(ek)ből, jövő év januártól a NAV honlapján megtekintheti.

Amennyiben elektronikus tárhellyel  rendelkezik, elektronikus úton tájékoztatjuk a felajánlott összeg kiutalásáról.

Az 1+1%-ról rendelkező nyilatkozatán jelezheti azon döntését is, hogy nevét és elérhetőségét (postai, illetve elektronikus levelezési címét) az Ön által kedvezményezettként feltüntetett civil szervezettel közölje a NAV. Az adatkezelési hozzájárulás és az adatok feltüntetése a rendelkező nyilatkozaton önkéntes, nem feltétele az érvényes rendelkezésnek. Felhívjuk a figyelmét, hogy a 2018. évben benyújtott, bevett egyház technikai számára szóló nyilatkozatát újabb nyilatkozat beadásáig, vagy a nyilatkozat visszavonásáig a 2018. évet követő években is figyelembe veszi a NAV.

A 2018. évben tett, módosításig vagy visszavonásig figyelembe vehető egyházi nyilatkozat legkorábban a 2019. évben módosítható vagy vonható vissza.

Bővebb információ:

nav.gov.hu

3. Viszlát Skype!

Szerettem, szerettük, használtuk. Még akkor is, amikor a Microsoft felvásárolta 2011-ben. Kategóriájának egyik legerősebb programja volt, de eljárt felette az idő. Összességében ez lenne a legkevesebb baj, viszont a napokban kiderült, olyan súlyos hibát fedeztek fel a programban, ami miatt az egész programot újra kell írni, ami - nyilván -  nem 1-2 napot jelent. A frissítő folyamatában lévő biztonsági hiba ugyanis lehetőséget ad a hackerek számára, hogy az operációs rendszer szinte minden szegletéhez hozzáférjenek.
Tényleg drukkolok, hogy az új skype jobb, szebb, és főleg biztonságosabb legyen, addig viszont marad a Viber, és a DUO. Sajnos a WhatsApp nem maradt meg, és a Wire is kihalt mostanában...

forrás: hvg.hu

4. Helló Misztrál!

Szeretett egykori munkahelyemen ha nem csal emlékezetem, kétszer is járt a Misztrál együttes, és bár nem emlékszem miért, úgy adódott, hogy mindkét alkalommal halaszthatatlan dolgok miatt nem lehettem jelen ezeken az eseményeken. Így csak szeretettel tudok visszaemlékezni egykori budapesti zenekaros táborozásainkra, amikor még egy "együttesben" szerepelhettem Török Mátéval. No persze a Misztrál megvan az én visszaemlékezéseimtől jó. Aki nem ismerné őket, egy nagyon rövid összegző bemutatás:
" Az együttes 1997-ben alakult. Magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek repertoárjukon. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal is. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. "
Szóval ők lennének azok... Kicsiknek, nagyoknak. Én pedig élvezettel hallgatom, nézem őket, ha épp összefutunk az éterben, vagy a képernyőn, és bízok benne, hogy egyszer személyesen is elmehetünk egy Misztrál koncertre. Mondjuk nyáron egy Misztrál fesztivál....

Az együttes a napokban egy kis "ajándékkal" kedveskedett az érdeklődőknek, új dalaik április 2-ig letölthetőek a zenekar honlapjáról. Köszönöm, köszönjük!

A MISZTRÁL EGYÜTTES AJÁNDÉKA

Misztrál együttes a facebookon

5. Termálfürdő, Gyopárosfürdő

Lassan 10 éve lesz, hogy kedvenc fürdőmmé vált a gyopárosi, különösen így télvíz idején. A távolság nem ilyenkor számít, a közelben egy fürdő sem adja vissza azt az érzést, ami ott tapasztalható. Múlt héten pár napot újra eltölthettünk, több, de inkább kevesebb sikerrel próbáltunk feltöltődni, gyerekkel ez már nem egy egyszerű dolog... Azért nem adjuk fel, amint lehet, újra hódolni fogunk szenvedélyünknek, már ami a fürdőzést illeti. február utolsónapján, 28-án például kedvezményesen kényeztethetjük magunkat a közelebbi fürdőkben: 

Galerius Élményfürdő és Wellness Központ Siófok  /kb. 100 km

www.galerius-furdo.hu

9.00-21.00

Az egész napos felnőtt szaunás belépőjegy 

3600 Ft helyett 1800 Ft, illetve az egész napos élményfürdős belépőjegy ára 2900 Ft helyett 1300 Ft.

Szaunaprogramok csomagajánlatban: egész napos belépőjegy szauna használattal + részvétel 3 db szaunaprogramon: 2900 Ft/fő

Igali Gyógyfürdő  /kb. 115 km

www.igal.hu

9.00-18.00 Minden vendég 50%-os felnőtt jegy áron (mindössze 1150 Ft-ért) veheti igénybe a fürdő szolgáltatásait korosztálytól függetlenül. 

Az akcióban szereplő belépők 14:00 óráig válthatók. Ezt követően normál délutáni jegyárakon látogatható a fürdő. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze és csak az egyéni, egész napos jegyekre érvényes.

Aqua Land Termál és Élményfürdő Ráckeve   /kb. 50 km

www.apua-land.hu

6.00-01.00 óráig, ezen belül:

6.00-20.00 óráig normál nyitva tartás szerint

20.00 – 01.00 textilmentes szauna est keretein belül Minden belépőjegy árából 50% kedvezményt biztosítanak 6.00 és 20.00 óra között.

Egyéb programok:

Az 50 perces Germanie Sáfrányos és Fahéjas masszázsokat e napon 25% kedvezménnyel vehetik igénybe a vendégek.

Napközben szauna jóga és Aquafitness programokat tartanak.

Egész napos szaunafelöntések a Vitál Központban.

20.00 órától textilmentes szauna est keretén belül, változatos szauna ceremóniákkal várják a vendégeket, bevezető áron, azaz 3500 Ft helyett 2990 Ft-ért, ajándék alkoholmentes koktéllal és gyümölcskínálással.

Aquapalace Kft. 

Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidő Központ - Szentendre /kb 100 km

www.v-8.hu

10:00-22:00 50% kedvezmény a wellness belépő árából

17 órától ingyenes szaunaprogramok

a wellness részleg 22 órakor zár

A lista persze nem teljes, ezek csak a "közelebbi fürdők, aki messzebb merészkedne, vagy éppen máshol jár, nézzen körbe a Magyar Fürdőszövetség weboldalán:

Szökjön ki egy fürdőbe 2018. 02. 28.

Csatlakozott fürdők és kedvezményeik

6. Kísérletek és illúziók - rendhagyó tárlatvezetés

Vachter János 1977-ben született Dunaújvárosban. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Az ÚJPART - Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesülete és a Hibaista Csoport tagja. Művei 2005-től szerepelnek egyéni és csoportos kiállításokon.
A ma megnyitott Kísérletek és illúziók című tárlata két tematika köré szerveződik: az ICA-D Kistermében a Market-sorozat válogatott anyaga látható, míg a Pincegalériában korábbi, kísérletezőbb jellegű fotóinak esszenciája.

Rendhagyó tárlatvezetés a Dalai Dávid zenekar közreműködésével.

HOL:
 Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros (Vasmű út 12.)

MIKOR:
2018. február 23., péntek 18:30

A kiállítás megtekinthető 2018. március 24-ig, vasárnapok és ünnepnapok kivételével 10-től 18 óráig.

A belépés díjtalan! 

Kísérleti tárlatvezetés illuzionistáknak - facebook

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata

7. Felolvasás az evangélikus templomban

Nem tudom helyet kap-e a nap folyamán Wass Albert Tánczos Csuda Mózsija, de ha igen, sok szeretettel, mosolyogva gondolok a felolvasójára, meg a könyves élményeimre. Aki esetleg nem olvasta, ezeket a "meséket" mindenképpen pótolja! Még akkor is, ha....

Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség a facebookon 

Tovább >>>

40 éves jubileumi koncert

Idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját a Paks Városi Vegyes Kar, melynek karvezetője Ujházy Krisztina, aki 2016 nyarán vette át a kórus vezetését, és a többek között a zajos rockszínpadot cserélte le a kicsit nyugodtabb karvezetői pálcára.

Májusban Pakson, és Dunaújvárosban is megünnepelték a kerek évfordulót, illetve többek között Krisztina reformációra íródott zeneműve is ezeken a koncerteken hangzott el első alkalommal. Csendüljenek fel hát ismét a dunaújvárosi koncerten elhangzott zeneművek.

A videó hanganyaga a dunaújvárosi koncerten lett rögzítve, a képek - egy kivételével - a paksi koncerten készítették.

Ujházy Krisztina Reformáció zeneművében az 1517. október 31-én Luther által írt 95 tézisből 7 tétel hangzott el, melyet a kórus németül énekelt, ám a tételek között az érdeklődők hallhatták a magyar fordítást is. A tételek a következők voltak:

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.
2. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
3. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
4. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
5. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
6. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Béke, béke” - de nincs béke!
7. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.

http://www.evangelikus.hu/reformacio-zenemu-dunaujvarosban

Tovább >>>

63. Evangélikus templom II. - Tetten ért csodák

Reisch György

Tetten ért csodák

■   Mozaikok a lelki és kulturális központ - az Evangélikus Centrum - megszületéséről

■   Városunk építésének legújabb kori történetéből

"Az igazság felmagasztalja a népet; a bűn pedig gyalázatára van a nemzeteknek. "

/Példabeszédek 14:34./

Csodákban koldus időket élünk. Kiradírozni próbálták őket. Igyekeztek ellopni tőlünk. A mesék világába taszították, "vallásos hiedelemnek" titulálták. Megkeményedtek a szívek, bezárultak a fülek, megvakultak a szemek észrevenni a logikán, az ésszerűségen, a köznapin túli valóságot. A történelem legkegyetlenebb, legembertelenebb, legvadabb századában különösen nem lehettek már csodák. Már csak természetellenes bűnök nyertek teret, kerültek filmre, vonzottak nézőket. Mindent levetkőztettek, közszemlére tettek, mert csak az volt "hiteles" mit megérinthettek, s szemügyre vehettek. A csodák elsikkadtak az embermilliók kiirtása közepette: frontokon vagy táborokban; "békében" vagy háborúban; szemtől szemben vagy éjjel, alvó városokban. Soha ennyi embert nem zabáltak föl a földek, s vérrel ennyi mezőt nem öntöztek.

Kedves Olvasóm, én mégis arra bátorítom, biztatom (minden gonoszsággal szemben): "Higgye el: vannak csodák!" Itt, a mi városunkban is. Nem is kevés. Nem olyan értelemben gondolok a csodákra, melyek kipukkanó szappanbuborékokhoz hasonlító szemfényvesztések. Sem olcsó, gyorskezű, vásártéri trükkökre, ügyeskedésekre. Nem.

Hanem azokra a jelenségekre, tevékenységekre, eredményekre gondolok, melyekkel nem számolhatott előre senki. Amit pénzügyi szakember vagy jövőtervező ki nem számíthatott, meg nem jövendölhetett előre, mert minden emberi számítást messze fölülmúlt! Mert nem átlagos, természetes, tervezett következmény volt, hanem túláradóan felemelő. Sokkal több, sokkal jobb a vártnál! Nemcsak anyag, tudás, ésszerűség alkotta, hanem több: a LÉLEK fantasztikus ajándéka is! Természetesen nem természetellenesen, hanem lelkesítőén. Repült az ember lelke. Szárnyalt és hálát adott! S mikor a másik emberhez lépett, örült és ragyogott, erősített, gazdagított. Csoda történt! - és ez: hatott. Nem várt erőket mozgósított, s minden összejött a szeretet leleményes ereje körül. (Irigy gáncsok ellenére is.)

Ilyen csodákat élhettünk át mi is, az egykor ismeretlen kicsiny, szegény Evangélikus Egyházközösség, s én magam is, aki fölvállaltam a kihívást: ÉPÍTENI DUNAÚJVÁROSBAN! Közösséget! Hitet, kultúrát, épületet! S megélhettük a nagy csodát, hogy építhettünk nem templomot csupán (mint szóba került hajdanán), hanem európai szintű evangélikus központot, s koncerttermet, kulturális objektumot városunknak.

A csodák sorozatban vártak ránk, de észre kellett őket vennünk! Hálát adni értük, erőt meríteni belőlük, s áldásukkal tovább alkotnunk, tennünk.

Rá kellett jönnünk, hogy a csodák szerepe döntően fontos: Fölrázni! Észrevetetni! Biztatni: Ne féljetek! S Hitet adni! Tudtunkra adni: A csodához lélek kell, nem logika: jó akaratú ember, s nem elég diploma. így tetten lehet érni, s kérni: látogass meg újra! Újra!

"Mert ha közületek tornyot akar építeni valaki, nemde leül először számadást készíteni, van-e mivel elkészítse?Ha ugyanis alapot vetett, de befejezni nem tudja, aki csak látja, kicsúfolja őt ezt mondva: Ez az ember elkezdte az építést, de nem képes befejezni."

/Lukács evangéliuma 14:28-30. /

DUNAÚJVÁROS, 1991. AUGUSZTUS 30. PÉNTEK. Pécs felől érkeztem. (Ott szolgáltam előtte egy évig. Jóval korábban São Paulo-ban - Brazíliában -, azt megelőzően egy rövidke időt Németországban.) Gyönyörű nyárvégi napsütés fogadott, amint a Fehérvárra menő útnál, a 6-osról, a város felé vettem az irányt. Számtalan gondolat, kérdés kavargott bennem, hisz kölyökkorom emlékei fogócskáztak az ismeretlen, titokzatos, előttem álló évekkel, s nem kis feladattal: evangélikus közösséget, evangélikus templomot építeni ebben a városban. Ez volt a kihívás! DUNAÚJVÁROS! Sehol másutt nem vállaltam volna! Ezt, önként, örömmel vállaltam. Mikor püspököm a lehetőségek között sorolta, hol szolgálhatnék: ..."Dunaújváros! Templomépítés!" - mint a villám, mely a legsötétebb éji égen villan át, s beragyog mindent, egész éjszakát. "Ne is tovább a sorolást! Ezt vállalom!" (S tettem ezt azért is, mert senki más jelentkező nem akadt, akit vonzott volna e feladat. S ha nincs lelkész, az építkezés elmarad!)

Új városom szépségesen mutatta meg magát, amint a '48-as emlékműhöz érve megpillanthattam dombjait, s hajlatát, melyen át elérhettem szocreál központját, hol egy korszakon át egy szobor állt, mely engem fogadni nem kívánt már; ...eltűnt...

Újváros újabb újulást várt. A kertész-szobroknál láttam meg a Dunát, s elragadtatva a látványtól - szinte soltvadkerti otthonomig láthattam a Kiskunság síkságát -, a hömpölygő zöld folyam amolyan "giccses-hangulatba" ringatott, éreztem, nagyon szép helyen vagyok. Ez élményért én mit adhatok neked városom, mi túlmutat gyorsröptű időn, s holnapon; mi az Örökhöz vonzza lakóid, s éked is lehet egyszersmint? Na, majd meglátod.

A városnézésből visszacsöppenve a reám váró feladatokhoz, elindultam megkeresni leendő szolgálati helyemet. Kérdezősködtem többektől az evangélikus gyülekezet és imaház felől, de csak néztek rám az emberek, nem tudtak segíteni nekem. A katolikus, református templomot elég sokan ismerték; meg arról is szóltak, hogy vannak, akik "ajtótól ajtóig" járnak; meg fiatalok, akik "egyenruhában és párban" misszionálnak, de evangélikusokról nem tudtak semmit... Egy pillanatra elgondolkodtam: "Hát ide jöttem építeni?" Ide ám! Talán pont ezért. Új városom, Újvárosom, meghódítottál engemet! Te egy csoda vagy!

Jézus ezt mondja: „Ne félj, csak higgy!"

/Márk 5:36./

1991. SZEPTEMBER 8. VASÁRNAP. Az első istentisztelet, melyen itt szolgálok. Mikor meglátom a kis parasztházat (lehullt vakolata, mint egy nagy seb tátong az utcafronton), kettős érzés ébred bennem: nagy tisztelet azok iránt, akik e hajlékban hűségesen összejönnek együtt énekelni, imádkozni, hallgatni az evangéliumot; másrészt: miből lesz itt templomépítés, ha még e külső hiba kijavítására sem futotta a pénz?...

Mikor megláttam a Szolgálati napló-t, meg is ijedhettem: az előző istentiszteleten (augusztusban) kecskeméti kollégám helyettesített: hatan voltak mindösszesen... Kezd világosodni bennem, hogy miért is nem volt jelentkező e szolgálati helyre.

Mikor meglátom a szobácskát a húsz ülőhellyel, annak örülök, hogy egyáltalán akad kuckó közösségünknek. Tizenketten vagyunk, mint egykoron Urunk... (Akadt néki Júdása is...) Nekünk nincs kántorunk. S nincs ifjúságunk. S csak egyetlen teljes család van jelen: a gondnokék, három leányukkal. A többi jelenlévő mind nyugdíjas. (S a "mind" is mily' kevés.) Valami azonban mégis megfogott már ezen az első alkalmon: a lelki közösség, és szeretettel való biztatásuk, bátorításuk.

Este, otthon Keresztelő János tanítása jutott eszembe: ..."mondom nektek az Isten a kövekből is támaszthat fiakat"... /Lukács 3:8. / - Igen, Atyám, csak itt a löszön még a kő is oly' kevés! - "érvelgettem" én. Mire a halk, őszi szellőn válasz libbent elém: "Lehet, hogy egy-két szívben több is van mint elég?!" Hm.

A templomépítéshez nincs hely. (Igaz, 1989-ben az akkori Városi Tanács elnöke ingyen /!/ adott volna telket a közösségnek, melynek megszerzését a gyülekezet vezetői nem szorgalmazták. így nekünk több millióba fog kerülni, ha... ha valami csoda nem történik.)

A templomépítéshez nincs pénz. Kettőszázötvenezer forint van a pénztárban, s ennyivel még egy nagyon kicsi templom megvalósításához sem kezdhetünk hozzá. (Ennek ellenére olyan is akad, aki azt tartja, hogy ez a pénz tartotta össze a gyülekezetei. Engem ez jobban ijeszt, mint maga a pénztelenség! Hiszen hol itt a Lélek? A Közösség megtartó ereje? S azok tisztelete, akik minden fillér léte nélkül is jöttek és itt vannak?) Hm.

Otthon Máté evangéliumát olvasom, mielőtt fejem álomra hajtom: ahol a viharba került tanítványok segítségért Jézushoz rohannak, aki - ugyanabban a hajóban, velük együtt -, így szól hozzájuk: "Mit féltek ti kicsinyhitűek?!" /8:23-27./ Hát nem csoda ez a jelenet? Nem csoda ez az üzenet? Jól aludtam!

"Az aratnivaló sok, a munkás kevés; kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába."

/Lukács 10:2./

Nekifeszülni a munkának, s jó társakat szerezni hozzá, akik segítik, lelkesítik az embert, s nem visszafogják. Akik társak az Ügyben, a Hitben, s jó csapat-emberek közös építésben! Nagyon sok ilyen munkatárssal, támogatóval, segítővel, szimpatizánssal ismerkedhettem meg az építkezés folyamán. (S csak egy-két mással, gáncsoskodással.)

Mindenekelőtt korábbi tervemet kellett létező valósággá tenni (egyházközségünk vezető testületét megnyerve az ügynek), egy civil alapítványt létrehozni. Sok kedvezményezettségével ugyanis ez által lehetett leggazdaságosabban építkezni. Első próbálkozásom nem járt sikerrel. Talán az újtól való félelem tette? (Hisz '91-ben az alapítványok Magyarországon még elég ismeretlenek. Az külön szomorított, hogy pénztárosunk és felügyelőnk is ellenezte.) Következő tanácskozásunkon még annak lehetőségét is fel kellett vetnem, hogy újabb elutasítás azt jelenthetné, hogy meg kell váljak alig elfoglalt helyemtől. Talán ez hatott? Vagy gyógyszerész presbiterünk fölszólalása a tétovázás ellen? Mindenesetre végre megszavaztuk a Dunaújvárosi Evangélikus Centrumért Alapítvány megalapítását. (Ez egy kis csoda volt. Az annál nagyobb, hogy e szervezet által az építési költségek negyedrészét /!/ - mintegy tizenöt millió forintot - spórolhattunk meg. Az Alapítvány a mai napig is több száz ezer forinttal támogatja a közösségi életet, pl. az 1%-os támogatások által.)

Pénzünk ugyan még nem volt, de jó hely már igen. Ezek után azt kellett elérni és kivívni, hogy az eredeti szándékot megváltoztatva - miszerint csak egy templom épült volna -, egy mai kornak megfelelő, európai színvonalú, többfunkciós központot építhessünk. Ez volt méltó a városhoz is. (Lám, Újvárosom "hódításodat" viszonzom.) E változtatást meg kellett indokolni építészetileg az egyház Építési Bizottságának is, mivel szakmai ügyekben ők voltak az illetékesek. Nekem ez nehezen ment volna, de városunk egyik legtekintélyesebb építésze, Őri Zoltán mérnök úr Közösségünkhöz tartozik, s vezető társam volt Testületünkben. Olyan leveleket küldtünk illetékeseinknek, hogy örömmel álltak mellénk. Hát mindez nem csoda? (Csak még ők sem tudták, miből leend majd mindez kivitelezve?!) Időközben többször megfordultam Almási Zsolt polgármester úrnál előterjeszteni építési szándékunkat, telekkérelmünket. Támogatásáról biztosított, de az új rendelet már az volt, hogy a telek árának ötven százalékát ki kellett fizetni a város részére. Mivel pénztelenek helyzetét éltük, így nem is nagyon gondoltunk az árra magára, csak a telekért izgultunk. No és valami nagy csodára vártunk! Ami közeledett is minden nappal... Polgármesterünk, s városi építési irodánk egy akkor még kukoricás telket ajánlott föl a ’48-as emlékmű közvetlen közelében. (Ezt a telket adta volna korábban a Tanács is - ingyen.)

A város egyik legszebb pontja! Főleg, mert nemzeti hőseink emlékművével összekarolva azt jelenti, azt mutatja és azt adja, mi embernek a teljesség: népem hitem egy egységben! Hát nem csoda?!

Itt azonban közösségi életünkről kell szólni. Hiszen ez az egyik legfontosabb terület, amiért Evangélikus Központunkat építettük, s ez döntő minden templom építésénél. Hát, itt éltünk meg nagy csodát.

1991 SZEPTEMBERÉTŐL közösségünk oly' tempóban gyarapodott, hogy kis házunkban hamarosan többeknek nem jutott hely. Új "otthon" kellett. Nagyobb. Október 27-én, reformációi ünnepen, református testvéreink vendégeként, templomukban, zsúfolt ökumenikus gyülekezet előtt, esperesünk jelenlétében hirdettük meg templomépítésünk kezdetét. Ma sem felejtem az indító igét, melyet Pál apostoltól idéztem: "Más alapot senki sem vethet azon kívül, amely már vettetett, ez pedig JÉZUS KRISZTUS." /I. Kor. 3:11./ 1991 karácsonyán a házasságkötő teremben ünnepeltük a szentestét. Szívvel-lélekkel, szóval, énekkel hálát adva, mert megszületett a legnagyobb csoda! S azért is, hogy a városban egyre jobban kezdték ismerni az evangélikusokat.

Ebben az időben a városi televíziónál új műsorra adtak lehetőséget: egyházi adásokra! Minden pénteken másik felekezet szerkesztette a programot. A jó műsor sok munkát igényelt, de megérte, hiszen sok pozitív visszhang érkezett, s méginkább megismerhették küldetésünket. A szerkesztésben még nem akadt munkatárs közösségünkből, de műsorainkban már fiataljaink, felnőtteink, idősb testvéreink is bekapcsolódhattak. Örömhírünk továbbadásában a tévések sokat segítettek, s mi is nekik örömmel, meg betlehemes játékkal. Ők voltak azok, akik láthatóan "sugároztak" minket. Nagyon jó volt kapcsolatunk az írott médiával is. Jóllehet ez szintén "időelvonással" járt, de a mai ember így is kaphatja - "újságként" - Krisztus evangéliumát.

A mi egyházunk szép és áldásos öröksége a zenei élet gondozása, énekkultúránk igényes művelése. Ez még nem csoda, de ahova elvezet, az lehet azzá. íme a példa: Nehéz a lelkésznek kíséret nélkül énekelni? Egyszerű a válasz: kántort kell keresni, (A nagy ünnepeken dr. Kassai Hajnalka sokszor segített, de közösségünk "éhezte és szomjúhozta" a mindenkori zenei kíséretet.) Kérdezgettem gyülekezeti tagjainkat, tudnának-e segíteni, van-e ismerősük valaki, aki zongorázik, vagy harmóniumozik? Senki sem tudott segíteni. Már veszni látszott a dolog, mikor "súgtak az angyalok": "Jó lenne, ha odafordulnál kis papunk, ahol »teremnek« a kántorok"... Heuréka! A városban egy jónevű zeneiskola működik, hát odafordulok, s ha tehetik, egy-két tanítványukat hozzánk elengedik. Bizony találtam zongorásokat, ketten eljöttek, egyikük maradt. (Varga Kata évekig szolgálta énekünk.) A csoda azonban a zeneiskola igazgatójával való találkozásunkkor történt. Ő zenét "adományozott", én zenészt kerestem; ő az intézményt vezetette, én templomot építettem. Valami közös szólam szóla felénk, s mi a "fensőbb adást" vevénk! Megkérdezte, hogyha elkészül a templom, eljöhetnének-e zenélni? Mire én szinte felujjongtam: "Hogyne! Hogyne! Akár minden vasárnap!" S visszakérdeztem azonmód, hogy: "Amíg nem költözünk be az új templomba, jöhetnénk-e istentiszteletet tartani a zeneiskolába?" Talán mondanom sem kell a válaszát: "Igen!" Azután még sokszor sokat beszélgettünk, egymásnak mindig segítettünk. Ő a városnál, hogy az Evangélikus Központ templomtere legyen a város koncertterme. Püspökünknél igyekeztem ugyanezt elérni; egyik indokként említve, hogy ez esetben a telek árát - majd négymillió forintot - nem kell készpénzben, rövid határidővel kifizetni. (Mivel e költségre, az egyház csak kétmillió forintot tudott küldeni, amit eltékozolni sok lett volna, de a telekár nem jött ki belőle semmiképp.) Tehát jónak látták, elfogadták. Dunaújváros Testülete is - különböző egyéniségek, különböző pártok képviselői - /egyhangúlag!/ megszavazták, s elkészült a Szerződés: KONCERTTEREMMEL-fizetés. így mi, a szegény, csöppnyi evangélikus közösség városunkat nem csak egy szakrális épülettel ajándékoztuk meg, de hangversenyzési lehetőséggel, zenei otthonnal! Ez nagy csoda! (Nem tudom, van-e hasonló élő kapcsolat egyházközségi és városi kultúráiét között másutt az országban?)

Azonban még nincs vége a csodák sorának. Sodortak minket, mint áldás-áradat. Nem volt megállás, volt nagy lelki vágy: imádkozás, épülés, alkotás! A telek már rendben volt. Városunkat már megajándékozhattuk. Gondolkozhattunk már Evangélikus Központról, hitbeli, kulturális fellegvárról, sőt szociális támogatásról, de pénzünk mindehhez? Szinte nulla volt.

Kiírt tervpályázatunkra hét jelentkező küldött terveket. A legkisebb költségű mellett voksoltunk, mert takaros is volt, praktikus, s nem extra-modern. Választásunkat egyházi felelőseink, püspökünk csakúgy elfogadta, mint a Városi Építési Bizottság. Nagy Tamás Ybl-díjas építészmérnök alkotása volt a nyertes. /Az ő épülete díszíti városunk./ Kérésünkre készségesen hozzátervezett még egy ifjúsági házat (a kerek "jurtát"), és udvarszinti vendégszobákat. Az is csoda volt, hogy ezt választottuk; s hozzá e tervezőt kaptuk. Nagyon szereti munkáját. Az építkezés teljes műszaki vezetését személyesen végezte, városunk építési-műszaki ellenőreinek segítségével felügyelte első temploma megszületését.

Közösségi életünk - miután a Zeneiskolába költöztünk - még élőbbé vált. Már voltak hittanosaink, ifiseink, konfirmandusaink. Egyháztagjaink között egyre több középkorút és fiatalt lehetett üdvözölni. Idős testvéreket gyűjtögetni, gyerekeket énekre tanítani nem egyszer jött Pécsről Klári néni. Pécsi segédlelkész kollégám is fiatal csoportot hozott, szolgált közöttünk, gitározott, s megnézte városunk, s elvitte jóhírünk, hogy élünk és alkotunk, hitben erősödünk, számban gyarapodunk. Segítő testvérre is leltünk, ki időseket gyámolított, betegeket bátorított, szegényeket támogatott. Mindezt sorolni is nehéz, de mindez ment lelkesen. Gördülékenyen, mint kerék a sínen. (Azért említem ezeket, hogy ne rémítsen senkit félelem, ha nehezednének dolgai, növekednének gondjai. A lelki közösség = lelkes közösség.)

A munkálatok megkezdése előtt egyházközségi pénztárunkat patikamérleg-pontossággal mérő testvérünkre bíztuk. így is könnyítve alapítványi pénztárosunk tennivalóit, akinek szakmai készültsége ellenére akkor lettek volna égető gondjai, ha a kasszánk üres lett volna. Ettől azonban megkíméltük minden körülmények között Emmi nénit, aki az épület fölszentelését követően leköszönt. így új orgonánk pénzügyi lebonyolítását már utóda végezte.

Számomra "lazító" élményt jelentett, hogy '92-től a Petőfi iskolában test-nevelés órát tartottam, sportkört vezettem csikó-eleven alsótagozatos fiúknak. Gyülekezeti fiataljaink számára is mindenkor fontosnak éreztem a lelki, intellektuális fejlődés mellett a fizikai erősödést. Szintúgy Európa ismeretét. Ez azt jelentette, hogy világlátásra általános iskolásainkat Felvidékre vittem; míg középiskolásaink Németországba vagy Angliába utaztak. Városunk nevét víve, méltón képviselve, s érdeklődő testvéri kapcsolatokat építve.

1992. KARÁCSONY. Már sok gyermek, fiatal szerepel a szentesti programban. Szülőkkel együtt több mint százan vagyunk. Nem is férünk mind el a teremben. Hála Istennek! Nem fog kongani a templom mikor elkészül. Lesz benne szépszámú hívő embersereg. így legyen!

1992. DECEMBER 28. Fontos dátum: Az első vásárlást kell tető alá hozni december 31-éig, hivatalos számlára az alapítványnak, különben elveszne az áfa-visszatérítési jog! (A vásárlás majdnem meghiúsul. Kicsinység miatt: bevásárlótársam a leendő lelkészi hivatal telefonját a maga számára kívánja bevezettetni. "Csak így" tudná ellátni könyvelői tennivalóit! /?/ Mivel a távbeszélő még közel sem aktuális, no, meg pénz sincs rá, így a "galiba" elmarad, békesség megmarad, s a "megmentett" milliók sorsa jó úton halad.)

1993. DECEMBER 4. Alapkő-letétel ünnepsége. Minden havas, hideg van, de mégis fölcsillanó fényes ténye, valósága az erősödő evangélikusságnak, hogy lesz a Központból valami. Vendégünk a püspökünk, s egy államtitkár és sok-sok testvérünk, barátunk. Értük imádkozom, s lélekben feléjük kacsintok: Na most már fölépítjük e Hajlékot, s aztán el nem húzhatja innen senki sem! Városom, Újvárosom, megszépítünk egy kicsit, s nemcsak küllemedre költünk, hanem lelkednek is erősítést adunk; lelkesítünk!

E múló évünk sikerév volt. Az előzőt is fölülmúló. Sok külföldi keresett meg, anyagilag is támogattak. De lelkileg többet jelentettek! S ennek következménye minden egyéb! Megkaptuk Zürich város idei "Nagyadomány"-át: tizenötezer svájci frankot! Itt járt egy amerikai atomfizikus, s nekünk adott kettőezer dollárt. Alapítványunkra sok magyar honfitársunk adakozott. S a külföldieknek úgy mutattuk be városunkat, hogy éppen úgy "belezúgtak", mint én. Tudom, nekik is kicsit mindig honvágyuk lesz utánad, s ha nem is láthatnak, majd álmodnak, beszélnek rólad városom, Újvárosom!

1994. Gyülekezeti munkánk egyre több lesz. Semmit föl nem adtunk. Egyre több a munkatársunk, egyre összeszokottabb a csapatunk. (Igaz, hogy aki irigykedik, az egyre mérgesebb lehet mireánk. Erről azonban nem tehetünk, hajtanak minket a csodák!)

A nyáron már nem csak mi viszünk külföldre gyerekeket, de lehetőségünk nyílt arra is, hogy németországi táborozásra delegáljunk párat. Templomunkban megtörtént az első igazi esemény: a tervezésben részt vevő egyik mérnök az épülő falak között tartja az esküvőjét. Elég rendhagyó eset. Később itt vesszük föl a városi egyházi műsor adását. Hetven (!) fiatalunk vesz részt az alkalmon! Örül szívem-lelkem: Jaj, de jó, hogy lesz templomunk, e gyerekeknek lelki otthonuk! Micsoda csoda!

Minden, mindig azért nem lehet sima... Rengeteg pénzt nyel el az építkezés. Fölutazunk püspökünkhöz - más ügyben is -, a leglesújtóbb azonban az a mondata: "Pénzről nem tudunk tárgyalni. Nincs." Nem tud szerezni ő sem. Az építkezés elakad? Hm.

Hazajövünk, tesszük a dolgunkat. Hallgatunk. Nem "hazugságból", hanem a panasztól a helyzet nem javulna, s lenne biztosan, aki "bepánikolna". Egyházvezetőségi tanácskozásunkon teszek egy javaslatot: "Mi lenne, ha mi, testületi tagok bedobnánk tíz-tízezer forintot?" Nincs sikerem... (Azért "megérte" ez a próbálkozás is...)

OKTÓBER VÉGÉN Münchenbe utazom. Pont ezidőben tartják új püspökük beiktatását. Ritka alkalom, magam is megnézem, majd maradok a fogadáson. Szerény, nem hivalkodó. Számomra jó fénykép a bajor egyházvezetőről. "Na - gondoltam -, amit itt megspórolnak, azt elküldhetnék nekünk." Ekkor ért oda hozzám az ünnepelt. Elmondtam, ki vagyok, honnan jöttem, s meghívtam jövőre egy gyülekezeti látogatásra. Mondta, hogy jövőre Magyarországra jön, s nem kerüli el városunk. Hát, kíváncsi voltam. Nagyon kíváncsi...

1994. DECEMBER 17. A szerkezetkész átadás hálaadó ünnepe. Püspökünk már hazajár Dunaújvárosba. Négy fiatal megkeresztelése gazdagítja az alkalmat.

1994. KARÁCSONY. Népes ünnepély volt a Zeneiskolában tartott szentesti alkalmon. Most is akadtak, akik folyosón maradtak, mert nem fértek a nagyterembe. Az idei különlegesség azonban már a Templomban "rejlett”. Pár középiskolás ugyanis megkért, nem tarthatnánk-e OTT "Éjfélimisét"? Csak mi, páran. Rábólintottam: ott leszek! Ott voltam. Ők is. Pallók közt, malterosládát-szentesítő oltár előtt. Némelyikük apával, anyával. Húszán jöttek el, szinte "titokban", hiszen nem hirdettük. Pára libbent, ének szállt, ima szólt és áldás, "Urbi et orbi." Különleges szellemiségét, hangulatát éltük meg a Jézus-születésnek! Ezen a Karácsonyon ez volt a legélőbb ajándékom. (Egy évvel utána - még mindig félkész állapotban állt a templom - részt vettünk vagy százan; s 1996-ban - a már kész templom - teljesen megtelt éjféli ünneplőkkel.)

1995. A tennivalók idén sem fogytak, a napok tán gyorsabban robogtak, hiszen kisapostagi képviselő-testületi tagságom, s Dunaújvárosban a Kulturális Bizottságba való meghívásom szabadidőm /?/ terhére történhetett csak, ami eddig is alig akadt, s most még kevesebb maradt. (Bár próbáltam a huszonnégy óránál többet kibirkózni a napokból. Nem ment...)

A már bejáratott és pergő történések mellett, meglátogattuk bajor testvérgyülekezeteinket az Alpokhoz búvó Aschauban, s a Chimsee melletti Bernauban. Egy busznyi résztvevővel mentünk. Családias, testvéri vendéglátásnak örvendhettünk. Mindenki szívbőljövő-felsőfokban beszélt róla, s szép emlékeik között őrzi, óvja. Kedvesen mosolygott reánk Európa. Egyre érezhetőbb: Sikerült hittel, szeretettel olyan Közösséget építeni, melynek tagjai igénylik a lelket erősítő, tudást frissítő, látókörüket szélesítő eseményeket. Élő közösséget! Még hitvallásban kellene "izmosodnunk", aztán a lelkész is érezné, hogy nem szolgált itt hiába.

Számunkra a legfontosabb idei esemény Hermann Löwenich bajor püspök és delegációjának látogatása Dunaújvárosban! (Talán hasonló rangú külföldi egyházi vendég soha eddig nem látogatott még városunkba.)

Úgy gondolom, a polgármesteri fogadás kölcsönös megtiszteltetés volt vendégnek, vendéglátónak egyaránt, de az "otthonlét" közelségét, természetesen templomunkban érezhettük Löwenich püspöknél, s feleségénél, kíséreténél igazán. Annál is inkább, mivel gyerekek, fiatalok köszöntötték, anyanyelvén. A hivatalos beszédek után vendégünk kötetlenebb formában fordult hozzám, s megjegyezte, hogy íme eljött Dunaújvárosba, nagy élményt jelent ez számára - s ezt is őszintén mondta, hiszen Budapesten nem másról, mint városunkról beszélt igehirdetésében -, és most közöljem vele, mennyibe kerül a Központunk fölépítése, mennyit kell még fizetnünk? Elmondtam. Mire megnyugtatott, hogy ők segíteni fognak! íme, óriási csoda! így történt. Megszűnt minden gondunk. Gond nélkül elkészült Evangélikus Centrumunk, sőt még a működéshez is maradt tartalék.

"Ne győzzön le téged a rossz; te győzd le a rosszat jóval."

/Róma 12:21./

1996. MÁJUS 25-ÉN Pünkösd szombatján, álmunkban sem várt együtt ünneplő tömeg jelenlétében szenteltük föl az Evangélikus Központunkat. Volt, akit a hite hozott, volt, akit a szíve, s talán olyan is, kit emlékezése, csodaéhsége... S mi mindannyian "pünkösdi csodát" éltünk! Érted is városunk! Érted Felebarátunk! S mind miértünk!

1996. MÁJUS 26. A Konfirmáció (megerősítés) felemelő, rendhagyó és különleges keretében ifjúságunknak is továbbadtuk a hit, remény, szeretet stafétáját, az ifjúsági házat s a küldetést a Jövőbe, a Jövőért!

MÁJUS 27-ÉN a Zenei Egyesület átadta a Koncerttermet a zene hirdetőinek és szolgálóinak, zenészeknek, kórustagoknak, s a zeneszerető közösségnek, akik fergeteges vastaps "próbával" vették birtokukba az evangélikusok és a város pünkösdi ajándékát. E három alkalom kiemelkedő közérdeklődése hab volt a tortán. Az Ajándék átvétele! A megpróbáló, csodákkal találkozó küzdelmes út, az elkészülés útja eddig tartott.

Természetesen nem állt meg az élet ezután sem. Új szakasz kezdődött. Újabb csodákkal, melyeket újra lesni, figyelni kell. Amint csodaszámba érkezett az 1997. FEBRUÁR 3-ÁN fölszentelt kis orgonánk is. Amint csoda az Élet, a Közösség, az egész épület, és maga a helyzet is, hogy templomok épülhetnek ott, ahol egykor ez elképzelhetetlennek tűnt... S hogy városunk címerébe belefoglaltatott a Megváltó jelképe... S hogy építők lehetünk. Hit-, város- és jövőépítők!

Örüljünk! Mert örülhetünk: Hisz csodák ma is vannak. Erősítenek, biztatnak, átkarolnak, betakarnak, lelkesítenek, vígasztalnak...

Városom, Újvárosom, benned lelkes emberek laknak! Megérdemlik a csodákat!

A dunaújvárosi Evangélikus Központ és Koncertterem építésének egyházi felelősei:

• Püspök: D. Dr. Harmati Béla
• Esperes: Káposzta Lajos
• Lelkész: Reisch György
• Gyülekezeti Felügyelő: Rapcsák Károlyné dr.
• Presbitérium: Dr. Baráth Károly, Bíró Krisztina, Endreffi József, Furják Mihály, Hermann Jánosné, Inotai Tibor, Jeszenszky Tiborné, Miklán Imre, Mórocz Lajosné, Őri Zoltán, dr. Pethő János, Suba Mihály, Szántó Vilmosné, Sztankovics András, Sztankovics Lászlóné, Tóth Ferenc
• Hitoktatók: Tóthné Bencze Ágnes, Bánkuti Katalin
• Kántorok: Varga Kata, Rákos Réka

A Koncertterem létrehozásának önkormányzati támogatói:

• Polgármester 1990-1998.: Almási Zsolt
• Önkormányzati testület:
  1990-1994.: Almási Zsolt, Andics József, Antal István, Antal Lajos, Birkás István, Blaskovics Gábor, Csajtai István, Cserna Gábor, Dakó Csaba, Dimák Ernő, dr. Dlustus Péter, dr. Dorkota Lajos, dr. Félix István, Galántai Csaba, dr. Gál Zsolt, Huszti József, dr. Izsák Gyula, dr. Kálmán András, dr. Kéthelyi Ágnes, Kiss András, Ladányi Béla, Ordas István, Palkovics Jenő, Pálfalvi János, Pochner László, Simon Ervin, dr. Sípos János, dr. Szabó Zoltán Mihály, Varga Lajosné, dr. Wittmann Károly
  1994-1998.: Almási Zsolt, Antal Lajos, Burányi Albert, Böszörményi Zoltán, Dávid Béla, Deimel János, dr. Dorkota Lajos, dr. Gyöngyösi Pál, Illéssy István, Kapás Zsolt, dr. Kálmán András, Kecskés Rózsa, Kerekes Judit, Kiss András, Kocsis Lóránt, Ladányi Béla, Lánczos András, Ordas István, Pálfalvi János, ifj. Pochner László, dr. Sípos János, Szász Antal, Szemán József, Tóth László, Varga István, dr. Wittmann Károly
• Vallási és Kisebbségi Bizottság:
  1990-1994.: dr. Izsák Gyula, Cserna Gábor, Csajtai István, Mohainé Csupity Zsófia, Pallag Istvánné
• Kulturális, Vallási és Kisebbségi Bizottság:
  1994-1998.: Pálfalvi János eln., Antall Lajos, Kerekes Judit, Kocsis Lóránt, dr. Izsák Gyula, Dakó Csaba, Reisch György.
• Kulturális Bizottság: Dakó Csaba, Pálfalvi János, Andics József, Palotás József, Horváth Dénes
• Építési titkárság: Gál Zoltán,
• Kulturális Titkárság: Bokor Zsuzsa
• Dunaújvárosi Zenei Egyesület: Horváth Dénes elnök / Zeneiskola igazgató

Az Evangélikus Központ és koncertterem tervezője: Nagy Tamás Ybl-díjas építész

Kivitelezője: Szerkezeti kivitelezés: ÁTRIUM Bt. - Sipiczky Zoltán
Szakipari kivitelezés: Reál-Coop Kft. - Kerek Sándor, Mlinkovics József 

Városi műszaki ellenőrök: Juhászné Daám Franciska és Molnár István

Az oltártéri bútorokat készítette: Suba Mihály 

Építkezést lebonyolította: Az Evangélikus Centrumért Alapítvány.

Támogatók:

Magyarországi Evangélikus Egyház; Bajor Evangélikus-Lutheránus Egyház; Martin Luther Szövetség (Németország); Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (Németország), Bajor Diakóniai Szolgálat (Németország); Zürich város Önkormányzata; magánszemélyek külföldről, hazánkból, városunkból, egyházközségünkből.

Köszönet és hálaadás a Teremtőnek, az építőknek, támogatóknak, jóakaratú segítőknek a megvalósításért, és áldásos működésért!

Az Úr 2001. évének Pünkösdjén,

Dunaújváros 50. esztendejében,

az Evangélikus Központ fölszentelésének 5. évfordulóján.

Reisch György - templomépítő lelkész

Stermeczki András - gyülekezeti lelkész

E kiadvány támogatásáért külön köszönet dr. Kálmán András polgármester úrnak, valamint a Dunatáj Kiadói Kft. munkatársainak.

Felhasznált képek: Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség fotóarchívuma, saját fotók

Evangélikus templom I. - az építkezés

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

XLVII. - Evangélikus templom I.

"Dunaújváros különleges helyet foglal el a munkáim között. Különleges, mert az első templomtervezési megbízásom volt ez, és különleges azért is, mert Dunaújváros hosszú évtizedekig kommunista városnak volt elképzelve, ahol nem sok helyet hagytak a vallási életnek, templom tervezése pedig fel sem merülhetett. A rendszerváltás után azonban egyszerre négy egyház is elkezdett templomot építeni, és egy pályázat eredményeként az evangélikus templomot én tervezhettem. Mindenképpen szimbolikus jelentést szerettem volna adni a templomnak. Ezt - a hitélet újjászületését is szimbolizáló - tojásformában leltem meg. Így az egész épületegyüttes, a templom, a parókia, a gyermekház tojásformában lett összefogva, melynek a csírája, mintegy az újjászületés lehetőségét is mutatva, a kerek gyermekház. Ugyanakkor erősen rímel az erdélyi erődtemplomokra is, hiszen körbekerített térből lehet bejutni a templomba.

Nagy Tamás

Visszaemlékezés az evangélikus egyházközség életének pillanataira személyes szemszögből, Őri Zoltán tollából:

Fogalmazhattam volna a címet így is: evangélikus templom is épült Dunaújvárosban, mivel templomunk már csak a második helyet mondhatja magáénak. Akkor, amikor a templomépítés száraz adatait sorolom, szeretnék kissé azokkal a körülményekkel is foglalkozni, amelyek között a dunapentelei, dunaújvárosi evangélikusok élték életüket. Az írás saját emlékeimen alapszik, ezért könnyen megeshet, hogy helyenként nem tud tárgyilagos lenni.

(...)

1837-től 1980-ig volt Dunapentele, majd Dunaújváros Dunaföldvár filiája. Ettől kezdve megváltozott a helyzet: a kisapostagi gyülekezethez tartoztunk, az egymást sűrűn váltó fiatal lelkészek jártak ki Kisapostagról a dunaújvárosi filiába.

A városban még mindig uralkodó merev felfogás jellemzéséül szeretném megemlíteni a református gyülekezet helyzetét. Imaházuk szűkösnek bizonyult, szerették volna bővíteni, illetve meglehetősen nagy méretű telken templomot építeni. Mint kiderült, a megváltozott városrendezési elképzelések miatt az építési hatóság a telken újabb építést nem engedélyezett. Megkíséreltük Kassai Sándor tiszteletes úrral a város területén arra alkalmasnak ítélhető más telkeket hozzunk javaslatba templomépítés céljára. Mindenféle ürüggyel a javaslatok ismét elutasításra kerültek. Évekig tartott ez a helyzet, míg végül is dr Tóth Károly református püspöknek, a Keresztyén Békekonferencia akkori elnökének közbenjárása vetett véget azáltal, hogy magának Kádár Jánosnak az intézkedését sikerült kieszközölnie a dunaújvárosi városvezetés felé. Más lehetőség immáron nem lévén, kénytelenek voltak megengedni a református templom építését, azonban javaslatainkat a helyet illetően most is rendre elutasították. Így került felépítésre a református templom egy meglehetősen félreeső, régi falusi telken. 1985. szeptember 15-én avatták.

Időközben megtört az eddigiekben a város vezetése részéről tapasztalható merev, dogmatikus szemlélet, a jég kezdett olvadozni. Evangélikus gyülekezetünk az Országos Egyház segítségével a régi Dunapentelének egyik utcájában, az Arany János utca 44. szám alatti telken és a rajta lévő házat megvásárolta, hogy abban gyülekezeti otthont és imaházat alakítson ki.

Ebben az épületben 1985. november 17-én tartotta első alkalommal istentiszteletét a gyülekezet, amikor is Tóth-Szőlős Mihály esperes úr, kecskeméti lelkész végezte az igehirdetői szolgálatot.

Ezt követően az esperes úrral több alkalommal is beszélgettünk róla, miképpen lehetne az épületet átalakítani, esetleg bővíteni. A feladat meglehetősen reménytelennek tűnt. A több mint száz éves parasztház a keskeny, alig 14m széles telken már nagyon rossz állapotban volt: döngölt, vert falai repedezettek, helyenként nedvesek, tetőszerkezete megroggyanva, a kis traktus szélesség nem engedett semmi bővítést: bárhol is nyúltunk volna hozzá, csak felesleges ráfordítás lett volna.

Nagyné Szeker Éva lett időközben a kisapostagi evangélikus gyülekezet lelkésze, ő járt Dunaújvárosba az istentiszteletei szolgálatokat megtartani. Más lehetőség nem lévén, összejöveteleinket a gyülekezet tulajdonában lévő régi épületben voltunk kénytelenek megtartani, melynek nemcsak az állapota volt rossz, de Istennek legyen hála, rövidesen befogadó képessége is kevésnek bizonyult a megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően. 1986. augusztusában a szűkös helyzetben nagy megalkuvással elkészített tervben a belső válaszfalak elbontását irányoztuk elő. Ebből elkészült a konyha és a szoba közötti válaszfal kibontása, így már egy kétszeres nagyságú helyiség állott rendelkezésünkre ahhoz, hogy a gyarapodott létszámot befogadja.

Be kellett látnunk, hogy épületünket nem tudjuk átalakítani, sem bővíteni, de még ha el is bontanánk, keskeny, hosszú telek valamint környezete sem alkalmas arra, hogy rajta csak minimális igényeinket is kielégítő szakrális épületegyüttest emeljünk. Kihasználva azt a kedvező változást, amely Dunaújváros vezetésében időközben bekövetkezett, tájékozódni próbáltunk az építési hatóságnál annak érdekében, hogy a város területén hol kaphatnánk templom építésére alkalmas telket. Nagyné Szeker Éva lelkészünkkel 1988. október 31-én nyolc változatot javasoltunk megbeszélésünkön, melyek közül egyetértve a hatósággal a megvalósítani tervezett új bekötő útnak a Baracsi út és a Szilágyi Erzsébet út közötti nyugati oldala tűnt alkalmasnak a templom építésére. Ennek alapján állítottuk össze templomunk sebtében megálmodott tervezési programját, melyet a gyülekezet maroknyi csapata el sem tudott képzelni 1988. november 10-én.

A kiválasztott hely a megbeszélés időpontjában még nem rendelkezett közművekkel, sem kiépített úttal. Dunaújváros általános rendezési terve azonban a területen átvezető gyalogösvénynek kiemelt szerepet szánt: a 6-os és 62-es utak csomópontjából a város centrumába bevezető kiemelt forgalmi úttá kellett válnia. A kiválasztott telek úgy a fekvése, mint a megközelítés lehetősége és a róla feltáruló kilátás szempontjából is ideálisnak tűnt. A tanács szakemberek vállalták, hogy a telket templomépítés céljára a gyülekezetünknek fenntartják.

Az építési hatósággal történt tájékozódó megbeszélésünket követően, azért, hogy a telket el ne veszítsük, 1989. december 27-én dr Harmati Béla püspök úr hivatalosan adott nyilatkozatában erősítette meg templom építési szándékunkat dr Varga Lajos, Dunaújváros tanácselnöke előtt.

Megvolt az építési szándék és az építési telek ígérete is, de még mindig nem lehetett tudni, hogy az építést mikor, és főleg, miből lehet elkezdeni. Istentiszteleteink még mindig abban az épületben voltak, amely már majdnem a fejünkre omlott, és fel nem újítottuk. Nem volt más mint, hogy a nagyon szűkös lehetőségből kiindulva, valamilyen átmeneti megoldást találjunk. Arra gondoltunk, hogy az épület elbontása után felszabaduló telekre építünk egy olyan gyülekezeti házat, imaházat, melyet adott alkalommal eladhatunk és árát a végleges templomépítéshez felhasználhatjuk. Ez később másként alakult...

Kettesben Nagyné Szeker Évával, hónunk alatt az elképzelt imaház vázlattervével 1990. februárjában felkerestük dr Harmati Béla püspök urat és előadtuk neki elképzelésünket. Az ő válaszából idézek: " Azt gondolom, az volna a legjobb, ha a tervezett ideiglenes imaházat nem a jelenleg birtokunkban lévő ház helyén, hanem már az új templomtelken építenénk. - Lehetne arra gondolni, hogy ez az építmény a templom vagy parochia alagsori része lenne és most ideiglenesen templomnak használnánk, később pedig gyülekezeti teremnek. A dunaújvárosi gyülekezet számára LVSZ segélyből kiutaltam 250.000 Ft-t erre a célra. Ha ehhez hozzájönne a jelenlegi birtokunkban lévő ház eladási ára, akkor ezt a termet, mint az építkezés első szakaszát ezekből az összegből befejezhetnénk."

Ez a püspöki levél volt az, amely arra késztetett, hogy elfeledve az ideiglenességet, a végleges megoldásról gondolkozzunk. Sokat segített az a püspöki ígéret is, mely szerint a siófoki templom felépítése után a dunaújvárosi lesz az Országos Egyház fő célkitűzése.

Reisch György

Itt kell megemlékeznünk két olyan változatról, mely a továbbiakra erősen rányomta a bélyegét:

• 1991. szeptember 1-én kezdte meg szolgálatát Kisapostagon az új lelkész, Reisch György, akinek a későbbiekben a templomépítés terén oroszlánrésze lett, és elvitathatatlanul vált gyülekezet és templomépítő lelkésszé
• megszűnt a városi tanácsi rendszer, létrejöttek az önkormányzatok, Dunaújváros megyei jogú város lett, ezzel megváltozott a város irányításának eddigi diktatórikus rendszere.

A templom telkének megvásárlásáról tárgyaltunk előzetes megbeszélésen 1992. február 13-án a Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatalban, majd 1992. április 21-én kaptuk meg az önkormányzattól az 1526/4 hrsz. 2628 m2 nagyságú telket. Ára kedvezményesen 3.942.000 Ft volt 50% engedménnyel, melyet az önkormányzat a templomot építeni szándékozók részére biztosított.

Később, amikor kerestük a vételár további mérséklésének lehetőségét, merült fel az a gondolat, hogy a városban hiányzó hangversenytermet lehet pótolni az evangélikus templommal olyképpen, hogy az építés során alkalmassá kell tenni koncertek megtartására is.

Istentiszteleteink még mindig az Arany János utcai rossz épületben voltak. 1992. június 8-án jött létre egy szerződés a Zeneiskolával, amely szerint istentiszteletek céljára felhasználhatjuk az iskola nagytermét. Jó példája volt lelkészünk nyitottságának.

Ettől kezdve az események felgyorsultak. Figyelembe véve javaslatainkat is, a püspöki hivatal összeállította a tervpályázati felhívást, melyre megadhattuk észrevételeinket is. Kértük annak kiegészítését az ifjúsági ház, valamint a vendégszobák betervezésével. A pályázatok benyújtási határidejéül 1992. október 15-ét szabta meg a püspöki hivatal.

Lázas készülődés, kőkemény akarat, a megoldások keresése, az ötletek felvetése, azok letisztulása jellemezte 1992. rövid, nyári időszakát. Egy alkalommal Reisch György lelkész úr keresett fel dunaföldvári nyaralónkban egy ismeretlennel, akiről rövidesen kiderült, hogy Rékasi Csaba érdi tervező, aki szintén szeretne részt venni a tervpályázaton. Ez a tény talán önmagában nem lényeges, de annak, aki tudja, hogy a sötétségben milyen kalandos úton találhatott oda hozzánk az, aki a dunaföldvári Göböljárást soha nem ismerte, őszinte csodálata járt ki az ilyen kísérletezők felé. Egész éjfélig beszélgettünk, felvetettünk különböző ötleteket, aggályokat.

Jöttek a különböző szebbnél-szebb elképzelések, majd az az aggodalom, hogy ezek mind komoly Forintokat kívánnak a megvalósítás alkalmával, ami viszont a kivitelezés átfutási idejét beláthatatlanul megnövelheti.

Ezekről nem mondhattunk le, bármilyen merészeknek is tűntek a szűkös viszonyokban, ezért terveztünk szakaszos építést, olyképpen szakaszolva a megvalósítást, hogy az egyes szakaszok abban az esetben is használhatók, működtethetők legyenek, ha az építés anyagi feltételei nem állnak egyszerre rendelkezésünkre. A három elképzelt szakasz, melyeket a tervezőknek figyelembe kellett venni: gyülekezeti terem, templom, lelkészi hivatal és lakás. Utólag került megtervezésre az ifjúsági ház és a két vendégszoba.

Megnehezítette a tervezést az a megállapodás, melyet a helyi önkormányzat közgyűlésével kötöttünk, mégpedig az, hogy az építési telket ingyen kapjuk, ha a templom alkalmas lesz városi hangversenyterem céljára is. A templomteret, a szentélyt úgy kellett megtervezni, hogy biztosítsa a közönség elhelyezését, befogadja a zenekart, a kórust. Ezért készült az oltártér bútorzata mozgatható elemekből. A gyülekezetei terem és a templomtér alkalomszerű összenyitásával megnövelhető a tér befogadóképessége, a gyülekezeti terem előtere ruhatár célját is szolgálhatja. Természetes, hogy szükséges volt biztosítani a nagyszámú közönség részére szükséges kiszolgáló tereket, pl. mellékhelyiségek, valamint a közlekedést a megnövelt létszámra. Mindezt úgy kellett kialakítani, hogy az épület szakrális jellege ne sérüljön. Lényeges szempont volt az egész terem (templomtér) jó minőségű, homogén megjelenése és remek akusztikája is.

A tervpályázat egyik buktatója az az előírás volt, hogy a létesítmény a meglévő és a tervezett környezetbe illő, magas építészeti értéket hordozó épület legyen. Tekintettel arra, hogy a pályázatok benyújtásának idején még csak a meglévő természetes környezet létezett, az a tájékoztatás, melyet az általános rendezési terv érintett lapjáról készített fénymásolat tudott nyújtani, kevés volt a jövőben kialakuló környezet meglátásához. Ez inkább a pályázók képzeletének feladata lehetett. Volt olyan terv, mely erről meg is feledkezett, a pályázó az együttes fő homlokzatát az akkori adottságokat alapul véve a város irányából kívánta bemutatni, elfeledkezve arról, hogy ezt a látványt a későbbi eléépítések teljesen takarhatják. Az a pályázó járt jól, aki a templomegyüttes részére minden oldalról közel azonos jelentőségű homlokzatot tervezett.

Fentiekkel azon nehézségeket kívántam érzékeltetni, melyek az ismeretlen, "tervezett" környezetbe való beilleszkedést jelentették, abba a környezetbe, melyről a tervpályázat idején csak annyi volt tudható, hogy valamilyen közintézmény fogja még alakítani.

Végül is a bíráló bizottság a hét beérkezett pályaterv közül Nagy Tamás Ybl-díjas építész terveit fogadta el, mely egyszerű, tiszta szerkezeteivel, világos, áttekinthető alaprajzával, az erdélyi evangélikus erődtemplomok impozáns építési hagyományait formázó megjelenésével, tégla architektúrájával nyerte el a tetszést.

 

 

A zsűri véleményének helyességét az azóta eltelt időszak tökéletesen igazolta. Templomunkban nemcsak a gyülekezet, az ifjúság talált otthonra, de rendszeresen zajlanak a város egészét érintő koncertek, a gyülekezetei terem otthont ad azon művészek kiállításainak is, akik még nem részesülhettek nagyobb nyilvános megmérettetésnek, - sőt egy alkalommal még katolikus testvéreink is itt tartották a Szent Pantaleon napja alkalmával rendezett ünnepségüket.

Maga az épületegyüttes, mint építészeti műalkotás a Velencei Biennálén nemzetközi elismerésben részesült.

 

A templomunk ünnepélyes alapkőletétele 1993. december 4-én, felszentelése 1996. május 25-én, pünkösd szombatján volt, amikor az ünneplő közönség nemcsak a templombelsőt töltötte meg, de még az udvarban is alig fértek el. 

  

 

A HÍRLAP - 1994. május 29.

Evangélikus esküvő katolikus harangszóra

Rendhagyó igen 

  

Rendhagyó esküvő helyszíne volt szombaton délben az épülő evangélikus templom. A ceremónia előtt nem sokkal hozzátartozók állították fel az oltárt, terítettek le szőnyeget, melyet egy-egy virágláda, egy-egy tégla óvott a fel-felélénkülő szél ellen.

Rendhagyó volt az időpont is. Az épülő templomnak harangja még nem lévén, alkalmazkodni kellett a katolikusokhoz. Meg kellett várni, míg a "szomszéd" egyháznál kongatják a delet.

Rendhagyó volt a kezdés is, mert az ifjú pár, a tanúk, az örömszülők és a násznép helyett ezúttal a lelkész késett egy kicsit.

Rendhagyó volt az ifjú pár is - Jánosi János és Sirmer Andrea -, akik kétesztendős kisfiúkat kézen fogva járultak az oltár elé, hogy kimondják a boldogító igent.

Csetlett-botlott a násznép, kerülgették a pallókat, malteros ládákat, helyenként bokáig süppedtek a homokban, a szertartásnak mégis varázslatos volt a hangulata. Lehet ugyan mókaként felfogni az evangélikus vallású építész fiatalember ötletét: tervező irodája által megálmodott templom félig kész falai között kel egybe választottjával. Ám, aki ismeri, s aki figyelte őket a szertartás során, az tudta: mindez komoly. Mert a házasságok talán nem az égben köttetnek, de ha igen, azt nem a hagyományos értelemben vett külsőségek döntik el. A másság ebben az esetben csatát nyert. Egy önmagát vállalni tudó és akaró dunaújvárosi lánynak és egy bakonycsernyei fiatalembernek köszönhetően. 

- ksa -

 

 

 

A HÍRLAP - 1994. augusztus 3.

Jól halad az evangélikus templom építése

A réztorony titka

Új fejezetéhez érkezett az Evangélikus Egyházközség beruházásában készülő Szilágyi Erzsébet utcai templom építése. A napokban elkezdték a vörös-rézbevonat felrakását a toronyrészre. Jó lenne hinni, hogy a tervező, Nagy Tamás elképzelése hosszú életű lesz. Pontosabban az értékes vörösrézbevonat megmarad, nem válik "színesfémkereskedők” portékájává, mint tavaly a Ráctemplom sárgaréz lefolyócsatornája. Ha addig nem kél lába, míg helyére kerül a torony, akkor talán megnyugodhatunk. A Színesfémesek helikopterrel, repülőgéppel talán még nem rendelkeznek.

  

  

A HÍRLAP - 1994. október 21.

Evangélikus templom: jövő karácsonyra

Áll a "vörös" torony

Fontos állomásához érkezett tegnap reggel a dunaújvárosi evangélikus templom építése. Nyolc órakor daruval emelték helyére a vörösrézzel bevont, rendkívül mutatós tornyot. Az egyház finanszírozásával, külföldi segítséggel és a hívek adományaiból épülő templomnál Reisch György lelkész szerint mostantól a teendők már közel sem lesznek ilyen látványosak, bér anyagi vonzatuk semmivel nem lesz csekélyebb az eddigieknél. A templom átadását 1995 karácsonyára tervezi mind a kivitelező, mind az egyházközség.

KONSZENZUS

Pentele városrész, Szilágyi Erzsébet utca, az evangélikus templom építkezése. A daru készen áll, újságírók, építész-szakemberek, tervezők, evangélikusok és más vallásúak toporognak az idén még szokatlan, csontig hatoló hidegben. Az eseményt szeretnék látni - valamennyien. A pillanatot, amikor az erőgép felemeli a vörösrézzel bevont tornyot. S oda helyezi, ahova tervezték, az épület tetejére.

A pillanat elérkezik, a látvány impozáns, az ökumenikus nézelődők elégedettek. A "másik" templomának is lehet örülni. Hovatovább ez az ünnepélyes hangulat némi humort is megenged:

- Mintha egy kicsit jobbra dőlne a torony... ugyan, érzéki csalódás... de most nézem, tényleg... - hallatszik innen is, onnan is.

Aztán a válasz:

- Nem baj! A "kék iskola" és a "zöld esztéká" után a cserép és a réz színe miatt úgyis "vörös templomként" került a köztudatba. Hát most mindenki láthatja, hogy jobbra "tart"...

- ksa-

A HÍRLAP - 1994. december 19.

Koncert, keresztelő

Hálaadó istentisztelet

"Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk" - csendült fel az ének a Dunaújvárosi Zenei Egyesület tolmácsolásában szombaton délelőtt tizenegy órakor az új evangélikus templomban tartott hálaadó istentiszteleten.

Az adventi eseményen részt vett dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos esperes, és jelenlétükkel megtisztelték az istentiszteletet a többi dunaújvárosi felekezet képviselői és hívei is. A jelenlévők az oltár mögött megcsodálhatták a templom keresztjét is, amely hamarosan végleges helyére kerül az épület tornyán.

Az ünnepi istentiszteletet követően gyerekeket kereszteltek, majd befejezésül a Dunaújvárosi Zenei Egyesület vonósnégyesének muzsikájában gyönyörködhettek a hívők és az érdeklődők.

 

 

 

 

Dunaújvárosi Hírlap - 1996 május 11.

Az utolsó előtti simítások

Rend és ritmus, szellem, kellem - Vohlmann György felvétele

Két hét múlva tartják a templomszentelést, koncertterem-avatást

A kemény tél miatt két hónapot csúsztunk, hiszen mind a tervezett külső, mind a belső munkálatokkal meg kellett várnunk a jó időt. De a munkák átcsoportosítása után most gőzerővel tudunk dolgozni: az ünnepségekre minden rendben lesz - ígéri Mlinkovics József, a "második ütem" kivitelezését végző Real-Coop Kft. egyik ügyvezetője (a vállalkozás az építkezés előrehaladtával az Átrium Bt munkáját folytatta). Láthatjuk, szépen haladnak. Szelíden szólva is impozáns látvány a már "körvonalazódó"  belső tér; érdekes kiképzésű, a majdani több funkcióhoz alkalmazkodó, nagyon szép. Gyönyörűek a frissen elkészített tölgyfa padok. Rend és ritmus, szellem, kellem, igényesség - nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megfogalmazzuk: a város egyik büszkesége lesz az új épületegyüttes. Az evangélikus templom - és gyülekezeti központ -, amely egyben a város koncertterme is lesz. Még-pedig hamarosan: két hétnek kell eltelni az avatóünnepségekig.

Elégedett Nagy Tamás Ybl-díjas építész is: mint mondja, az épülettel kapcsolatos minden álma valósággá válik. Templomot tervezni mindig különleges kihívás, élmény - a dunaújvárosi építmény esetében amolyan "ráadás", hogy evangélikus centrumként és koncertteremként egyaránt meg kell felelni az elvárásoknak.

Az építkezés az "utolsó előtti simítások" fázisában van. Éppen tegnap kezdődött az épületegyüttes műszaki átadása, a különböző hatóságok használatbavételi eljárása egy hét múlva lesz. A "főhajó" mellett az egyik oldalon gyülekezeti terem várja a híveket és - mivel a helyiség "rányitható" a nagyteremre - a komolyzene kedvelőit, a másikon sekrestye, lelkészlakás épül, és itt lesznek a szükséges kiszolgáló helyiségek is. Az udvari szinten - vagyis az épület alagsorában - vendégszobákat rendeznek be a majdani konferenciák, találkozók résztvevőinek. A külön álló, kör alapú "kuckó" a gyerekeké...

Reisch György evangélikus lelkészt az egyházi, Horváth Dénest, a Dunaújvárosi Zenei Egyesület elnökét a komolyzenei eseményekről kérdezem. Az új templom és gyülekezeti központ felszentelési ünnepe május 25-én, pünkösd szombatján lesz Ünnepi szolgálatot hárman végeznek a délutáni szentelésen: d. dr. Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, Káposzta Lajos esperes, Bács-Kiskun egyházmegyei elöljáró (a dunaújvárosi gyülekezet ehhez az egyházmegyéhez tartozik) és Reisch György. A jeles napra meghívást kaptak Dunaújvárosi Evangélikus Centrumért Alapítványt folyamatosan segítő bajorországi testvéregyházi vendégek is: Hermann von Loewenich püspököt Claus-Jürgen Roepke egyházfőtanácsos képviseli, de jelen lesz Christof Hechtel egyháztanácsos, a bajor diakóniai segélyszolgálat vezetője is. Az ünnepségen közreműködik Trajtler Gábor orgonaművész, valamint a Dunaújvárosi Vegyeskar és a zenei egyesület kamaraegyüttese is.

A komolyzene kedvelőinek ünnepe május 26-án, vasárnap délután hat órától lesz.

A hangversenyterem-avató koncerten - a rendezvény védnöke Almási Zsolt polgármester, d. dr. Harmati Béla evangélikus püspök-elnök, valamint dr. Kovács Pál országgyűlési képviselő - zenei csemegék egész sorának tapsolhat a publikum. A zenei egyesület kamarazenekarát Horváth Dénes vezényli, a már elkészült program szerint két Bach-művel kezdődik az est: a "h-moll szvit" tolmácsolásakor Kaczander Orsolya (fuvola), az "E-dúr hegedűverseny" megszólaltatásakor Fenyvesi Andrea működik közre. Szünet után Mozart A-dúr zongoraversenyét hallhatja a közönség, a szólista Székely István zongoraművész lesz. Az ünnepi műsort Bach-szerzemény, a "D- dúr szvit" zárja. A próbák, kell-e mondani, gőzerővel folynak: a muzsikusok is szeretnék emlékezetes hangversennyel ünnepelni új "helyüket"...

Ny.Zs.

A két határnap közötti két és fél év küzdelmes időszaka a megvalósulás csodája volt: nem kellett a szakaszolás, azaz a létesítmény kivitelezésének három üteme, mert a csoda folytán sikerült a teljes beruházás költségeit egy részben biztosítani. Ennek következményeként a szakaszolás az építési technológiának megfelelő lehetett: az épület szerkezete, majd a belső építészet építésére szorítkozott.

Őri Zoltán visszaemlékezésének forrása, illetve a teljes szöveg:

http://zope.lutheran.hu/honlapok/dunaujvaros/06%20DunaujvTort

Folytatás hamarosan!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>