amikor a könyv valósággá válik....
Végre elérkezett az alkalom, hogy kiscsaládunk útra keljen, és meglátogassuk Londonban élő rokonainkat. Majd 4 évesen talán már Lili is könnyebben el tudta raktározni az élményeket, és némi emlék hosszabb távon is megmarad. Gyerekkel persze azért egy nyüzsgő városban nem is olyan egyszerű, kellő körültekintéssel kell mindent megtervezni. Persze minden változhat, és változik is, mert bármi közbe jöhet. Próbáltunk mindent jó előre megtervezni, váratlan eseményekre is felkészülni, spóroltunk a bőröndökkel, megvettük előre a jegyeket, már amire tudtunk, és a gyerekre való tekintettel igyekeztünk olyan programokat csinálni, ami nem olyan megterhelő. Nincs semmi rohanás, ráérünk. Merőben más így, mint amikor korábbi látogatások során itt jártam, és próbáltam lehetőleg minél több mindent megnézni. Majd egy hetes látogatásunk során most nem jutott mindenre idő, de ami most nem fért bele, azt majd következő alkalommal...
1. nap - Indulás, és megérkezés napja
Befér minden amit vinni akarunk? Nem hagytunk otthon semmit? Biztos? Merre is kell menni? Melyik terminál, melyik kapu? Pénzt váltottunk? Eleget? Biztos? Beszállókártyák kinyomtatva? Személyi megvan? Ismerős kérdések lehetnek, amit itthon hagytunk, azt jobbára pótoltuk helyben, vagy megvoltunk nélküle. Egy utolsó ebéd Budapesten, majd irány a magasság, viszlát Budapest, helló London!
innen minden olyan kicsi
Útközben szerencsére nem volt semmi baj, még a mesék is kitartottak, és a végére ritkultak az "OTT VAGYUNK MÁR?" kérdések is. Azért a majd egész napos utazás, és a sorbanállások/várakozások eléggé lecsökkentették energiaszintünket, nem nagyon kellett minket este altatni. Húgom London belvárosában várt minket, onnan már csak egy laza fél óra metrózással elértük végcélunkat. Megérkeztünk!
2. nap - Covent Garden, Közlekedési Múzeum, Temze partja
ahogy a nagyok
Unokatesók öröme, hogy végre nem csak képernyőn láthatják egymást, azt hiszem leírhatatlan, és a közös nyelv, a játék, a móka, kitart egész nap. Korai ebéd, az első babyccino a nyüzsgő Covent Gardennél, majd irány a Közlekedési Múzeum, ahol természetesen minden eszközre fel lehet mászni, ki lehet próbálni, és kellőképpen le lehet fárasztani a gyerekeket, ami nem utolsó szempont.
közösen mindent megszerelnek
Miután megtanultuk kezelni a jelzőlámpákat, irány az emeletes busz, meg a szeles Temze partja. Igen, minek ide "HoponHopoff" busz, ha van bérletünk?!
nem, nem volt olyan ijesztő
lent, a Temze partján
Apró kis parkok, különböző kultúrából érkezett emberek, arcok, majd minden egyén egy regény lehetne, honnan, miért érkezett ide, turisták kézipoggyásszal, akik még az utolsó pillanatban is megnéznek valamit, autók, buszok, és kerékpárosok, akik mennek, mint az állat. Ez London igazi arca. Én így szeretem!
3. nap - őrségváltás, St. James Park, Trafalgar square
Ha Londonban járok, ki nem hagynám a zenés őrségváltást, ez így történt most is, bár sejtettem, ez egy kicsit más lesz...
Más lett, és nem azért mert most két fúvószenekar is bemasírozott a palota előkertjébe, hanem azért, mert a tömeg miatt nagyjából nem is láthattunk semmit a benti dolgokból, de ez várható volt, filmzenei alapokra elmasíroztunk inkább mókusokat, és egyéb állatokat etetni, mert ez sokkal érdekesebbnek bizonyult.
barátságos mókusok, és egyéb különleges állatok a St. James parkban
a mindig nyüzsgő Trafalgar tér
Belvárosi sétánk a Trafalgar téren ért véget, a jó időnek köszönhetően majd minden sarkon egy tehetséges zenész, énekest hallhattunk, de a a múzeum előtt is táncos akrobaták szórakoztatták az egybegyűlteket.
4. nap - London Eye, The Shard
háttérben a felállványozott Big Ben - felújítás idejére némaságra ítélve
London legmagasabb pontjai, extra kuriózum még nekem is a Shard felhőkarcolója, amin legutóbbi látogatásomkor, 2011 tavaszán, még lázasan dolgoztak rajta. Most pedig irány a teteje!
ott lent vár minket Anya, és a virág a magasban is virág, még ha művirág is
Lift a 33. emeletig, majd egy másik a 68-ig. Kilátás a 69. szinten, majd pár lépcsővel feljebb a 72. szinten még magasabbról csodálhatjuk meg Londont. A délután hátralevő részén Lili angolul tanul Zoé és Pötyi nagynénje segítségével. Számoljunk! Ván, tú, FERI! :)
5. nap - GYÓGYULJ MEG LILI!
Na erre nem készültünk. Lili lázasan, bágyadtan, szinte semmit nem evett/ivott, egész nap pihent, aludt, sírdogált, csak reméltük, hogy belül azért gyógyult is a gyógyszerek hatására. Néha erőt vett magán és megnézett 1-1 mesét. Rossz volt látni. Apa pedig, ahogy előző este is, kicsit beugrott a belvárosba.
6. nap - Búcsúzás napja, megyünk haza!
Nem tudjuk hova lett, de szinte nyomtalanul eltűnt a betegség, reggel mintha semmi nem történt volna, úgy ébredtünk. Bár féltünk tőle hogy visszük haza így betegen, de Lili újra a régi, energiacellák feltöltve.
Tele élményekkel, egy hosszúra nyúlt utazás után hullafáradtan estünk be végre saját ágyikónkba. Köszönjük, jó volt!
Tele élményekkel, egy hosszúra nyúlt utazás után hullafáradtan estünk be végre saját ágyikónkba. Köszönjük, jó volt!
új élmények, és emlékek a hűtő oldalán
