Nincs szebb látvány, és nagyobb öröm annál, amikor gyermekünk mosolyog, huncut mosollyal kérdőn néz vissza ránk, hogy ez mind tényleg az övé? Lehet?
Hónapok óta figyeltük mi minden érdekelheti, majd 2 évesen. Igazi támpontot kedvenc meséje (Mása és a Medve) a "Menne" és épp aktuális érdeklődési köre adhatott, ezeket kiegészítettük igazi "csajos" ajándékokkal, fésűs babákkal, minikonyhával.
Mikulás rendezvényen, a játszósarokban.
Alapvetően tisztában voltunk azzal, hogy a gyerek ilyen idős korában utánozza a felnőtteket, próbálja ellesni nagyobb, és apróbb tevékenységeinket.
Apropó, Mikulás. Idén is találkoztunk Vele, sőt, házhoz is jött egy segítője, és most sokkal bátrabban fogadtuk.
Budapesten,
és Dunaújvárosban is, otthon.
Aki jó, annak persze ajándék is jár, Mása őrületben vagyunk, így év végére lett kicsi, közepes, és nagy Mása is, Hamarosan megérkezik a Medve is, addig igyekszünk helyet találni neki. Adventi naptárunkban pedig a tavalyhoz képest az apróbb ajándékok mellett megjelentek a kis csokik, gyereknyelven: "csocsi".
Hohohóóóóó
Kis angyalka és lepke az utolsó fiókban
Minden nap egy újabb csoda, ahogy készülődtünk a nagy napra, próbáltuk visszatartani az ajándékokat, pedig tudtuk, nagyon örülni fog mindennek, Lili pedig érezte, hogy valami készülődik, illetve rácalmási nagyival aprócska ajándékot készítettek a szülőknek, hogy nekünk is legyen kis meglepetés.
Aztán eljött a nagy nap. Hajnalban már sorban álltam a világ legjobb halászléjéért, szerencsére még Lili ébredése előtt hazaértem. A karácsonyfát idén is az angyalok díszítették, és nem is nagyon akartuk húzni az időt, meg Lili is valamiért nagyon be akart menni már a nappaliba, így a kiscsaládi ajándékozás már a délelőtt folyamán megtörtént.
Leírhatatlan öröm, tengernyi mosoly a kiskonyhának, a kis babakocsinak, a plüss majomnak, a gurulós telefonnak, Másának, és természetesen a világító karácsonyfának is. És az elég nehéz, eseménydús decemberben végre egy egész napos játék, és családi együttlét...
Ajándékok, hirtelen nem is tudta melyikkel foglalkozzon.
Vigyázat, gyorsjárat!
Első osztályú kiszolgálás...
Természetesen apa is kap kóstolót.
Karácsonyfa sem mindennapi látvány :)
Családi közös napunkról pedig óhatatlanul eszembe jutott az egyik kedvenc Szabó Lőrinc versem:
Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobta
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Karácsony másnapján, és harmadnapján pedig a nagymamákat látogattuk meg.
Ünnepi ebéd dédipapa mellett
Barna hajasbaba, a világosabb került unokatesóhoz, Zoéhoz.
Ajándék bontogatás, és a jól megérdemelt játék
Könyv állatokkal, no meg egy igazi, saját laptop!
Egy újabb baba, és "csocsi" egész évre.....
Csakcsajok: nagyival, és a dédimamákkal.
Így telt nálunk 2016-ban a karácsony.
Igyekeztünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy minél szebb, és emlékezetesebb legyen ez a karácsony is, köszönjük a családjaink hozzájárulását is, a finom ebédeket, az együtt töltött perceket. Sajnos a nagy öröm mellett kis szomorúság is jutott, nagypapám testvére Ilonka, az ünnepeket már nem tudta velünk tölteni, már fentről vigyáz ránk.
