Célegyenesben
Alig hittük hogy ez is eljön, egyszercsak ott álltunk a kikötőben a hajó mellett, várva a beszállást, és még az a bosszantó körülmény sem érdekel már minket, hogy az eredeti tervekhez képest csak később indult a hajó, nem engedtek be minket időben, és tulajdonképpen már az sem érdekes hogy miért, honnan szedték be ezt a késést. Nyilván az egy kicsit nagyobb falunyi ember szállítására alkalmas úszó város életében nem mehet minden egyik pillanatról a másikra, így türelmesen vártuk mikor kerülünk sorra.
Várakozás
Mindenki be akar jutni
Miután a bőröndjeinket már reggel leadtuk, a kézipoggyászunkkal vártuk a beengedést. Reptéri vizsgálathoz hasonló procedúra, táska, irat, ruházat átvizsgálása után mehettünk csak fel a hajóra. A kiírt délutáni 2 óra helyett már lassan 4 óra is volt mire egyáltalán bejutottunk az előtérbe. Kígyózó sorok, az épületbe csak egy kinyitott ajtón lehetett bejutni (lásd a képen).
Amiből csak lehet pénzt csinálnak - beszállási fotó
Kártya azonosításra, fizetésre, ajtónyitásra - mindenre
Lassú araszolgatás, és a beszállási repifotó (20 €) után végre miénk a pálya, és fent vagyunk a hajón, elkészítik a személyre szóló kártyánkat ami az adataink mellett fizetőeszközünk, szobakulcsunk, egyszóval az elkövetkező egy hét legfontosabb okmánya a hajón. És bent vagyunk.... A tömeget kerülve hamar megkeressük a szobánkat hogy kicsit felfrissüljünk.
Egyszerű, kényelmes lakrész
Okos TV, itt követhettük a fogyasztásunkat és aktuális egyenlegünket
/épp egy Phil Collins koncert ment :)
Belső kabint választottunk, elvégre amikor csak lehetett kint voltunk a fedélzeten, de tényleg a szobaszemélyzet naponta minimum kétszer cserélte a törölközőinket, majd rendrakás, ágyigazítás, mire visszatértünk minden a helyén volt, de Jombet a szobainasunk (akire kb 10 szoba jutott) nagyon rendes, segítőkész volt, ha nem tudtunk valamit, örömmel, mosolyogva segített.
Végeláthatatlan folyosó
Nem sokat időztünk a szobánkban, felfrissültünk, kicsit rendbe szedtük magunkat és a csomagjainkat is megnyugvásunkra viszonylag hamar felhozták a hordárok, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy felfedezzük a hajót.
Nagy hajók Velencében vagy sem, a legfelső szintről gyönyörűen be lehetett látni a környéket. Így biztosan ritkán láthatja az ember Velencét.
Velence a lábunk előtt
Sok nagy hajó egy helyen....
Nem is nagyon tudtunk betelni a látvánnyal, a papíron kötelező menekülési gyakorlaton sem vettünk részt, amit még a kikötőben megrendeztek - nélkülünk, és még remélhetőleg sokak lemaradhattak róla, akik a kiírt indulási idő után szálltak fel a hajóra.
Időközben ránksötétedett
Menekülési gyakorlat helyett ...
Egy hatalmas előnye volt a kései indulásnak, Velence az esti fényekben is felejthetetlen emlék.
Hajó a kanyarban, mögöttünk a Grand Canal és a Szent Márk tér
Másnap már Bari közelében ébredhettünk, de ez már a következő bejegyzés lesz.
Costa Fascinosa kisfilm ahogy mások látták 2013 szeptemberében