#7nap - 71

Újabb hét, élmények, történések, némi reakciós megjegyzés, és szerencsére a végrendeletemet sem kell felolvasni, pedig, mint egy férfi, bevallom igazán be voltam tojva. Köszönöm az aggódásokat, a támogató üzeneteket, nem ússzátok meg a mai 7napos bejegyzést! Sok képpel, ajánlóval, videóval, születésnapi köszöntővel... Ez mind belefért. Szinte hihetetlen, még nekem is. Start! Most és itt!

1. RáJátsziK
Szeretik amit csinálnak, és ez meg is látszik minden előadásukon. A Rácalmási Játékszín Kör idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját, amire külön speciális előadással készültek. Elővettek pár darabot, és ezekből 1-1 jellemző jelenetet, részletet adtak elő. Csak halkan jegyzem meg, ez nem kevés munkával járt, hiszen fel kellett újítani a kiválasztott darabokat, be kellett vinni a jelmezeket, ezeket összeegyeztetni, ki, mikor, mit és főleg hol csinál... 

Fiúk, lányok... Ott voltam voltam, láttam, hallottam mindent, le a kalappal. Hatalmas energiákkal készültetek, és a közönség elé egy olyan egyveleget raktatok le, amit a nem amatőr társulatok is megirigyelhetnének.....

GRATULÁLOK!

 RáJátsziK 10 - 2025.01.30. - képek

 RáJátsziK 10 - 2025.01.31. - képek

2. Kórház a város szélén

Ritkán van ilyen szerencsére, de most úgy hozta a sors, hogy egy éjszakára a dunaújvárosi kórház vendége voltam. természetesen fenntartásokkal érkeztem, bár biztos voltam benne, hogy akik ott dolgoznak, mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az ottlétem, ottlétünk, hiszen nem csak én érkeztem erre az egy éjszakára. 
Műtétek szalagon, precíz munkaszervezés, problémamentes ügyintézés, sok mosoly, kedves nővérek, beteghordó, műtősegédek és doktorok... Köszönöm! 

Szinte várólista nélkül? Helyben rekordgyorsasággal végzik az ilyen műtéteket

3. Kerékgyilkos bringatámaszok
Ilyen téren semmi nem változott az elmúlt években - sajnos. Évekkel ezelőtt már jeleztem egy önkormányzati képviselőnek, hogy amit kitettek, az bizony se nem hasznos, se nem szép, de ráadásul még az abba belehelyezett kerékpárokat is kellőképp megrongálhatja. A válasz valami olyasmi volt, hogy akkor ne használjam és most ez van, ezt kellett szeretni mert erre van pénz, ezt hozta a beszállító. Ja... 
Eltelt pár év, nem is oly messze az előző helytől, újabb ígéretes sajtóesemény, szép képek a helyi hírharsonába, új kerékpártámaszokat használhatnak..  Kicsit más igaz mint a másik, de.. a végeredmény szinte ugyanaz. Ha dől a kerékpár, bizony ott a kerék is felveszi majd az új alakját... 
Nem, nem leszek kárörvendő, de ideje lenne már egy kicsit utánanézni, mivel lehet szinte pofonegyszerűen normális kerékpártámaszokat kihelyezni. Ilyen például a Kerékpárosklub ajánlása, ami vélhetően valamiért SOHA nem jut el az illetékesekhez...Néha kínosan ügyelnek dolgokra, erre vajon mikor fognak?

Egy a jó példák közül....

Kerékpárparkolókhoz műszaki ajánlás

4. Városi kalandozások

Csodaszép helyek Dunaújvárosban. Akár sokadszorra is. Hát ez az én várostúrázásom. Most végre rendezett állapotban végre a képek, hátha nem keverem el őket többet. Folytatás?! Mi sem természetesebb!

Városi kalandozások 2025/3 - Pentele híd

Városi kalandozások 2025/2 - Vasmű tér

Városi kalandozások 2025/1 - Scharbert-kúria és a dereglyejavító

5. Kálnay Adél

Sok szeretettel gondolok vissza arra a nyaralásunkra, ahol közösen kempingeztünk Adélékkal, persze akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ki is ő, vagy kit is tisztelhetünk benne. Gyerekekkel elvoltunk, játszottunk, minden más ezekben az ifjúkori években teljesen mellékes volt. És most tessék, évkkel később már igenis FONTOS hogy ki is Ő. Születésnapja alkalmából pedig igenis essék szó Róla, a műveiről. Ilyenek ezek az értékek manapság.... Hölgyről van szó, az évszám legyen is mellékes, de akit érdekel, úgyis kikeresheti.

ISTEN ÉLTESSEN ADÉL ITT IS!

Róla (is) itt bővebben:

Ilyen lehetne a miénk is…

és Gergő különös világa is elkezdődött... mese felnőtteknek (is), természetesen folytatódik hamarosan.

Kálnay Adél: Gergő és az a csodálatos másik világ I.

6. Nagy Ervin Dunaújvárosban
Befutott a héten Nagy Ervinnel készített beszélgetés. Jó volt élőben is, de visszahallgatva is parádés, akár lehetne több ilyen... is.

7. Dexter újratöltve
Aki egy kicsit is szereti a sorozatokat, nem hiszem hogy nagyon be kellene mutatni Dexter világát. Nos a számomra csalódást okozó eredeti sorozat  befejező része után végre megérkezett az úgynevezett előzmény-sorozat. Ez lett az Eredendő bűn...

HOL? - SkyShowtime

Dexter: Eredendő bűn

és hát.. na...  van itt egy folytatódó szál is, ez már New Blood, Új vér címmel fut, szintén a SkyShowtime kínálatában.

Dexter: New Blood

Jó szórakozást! :)

N

Tovább >>>

8 perc Dunaújváros

Bele lehet-e sűríteni 8 percbe egy egész napos dunaújvárosi kirándulást? Az Artmagazin megpróbálkozott vele. Október elején budapesti indulással a második OFF-Biennále Budapest alkalmával izgalmas előadásokkal tarkítva egy egész napos túra keretében ismerkedhettek meg városunk történetével, látnivalóival a programra jelentkezők. Ennek a hangképes lenyomatát lehet megnézni. Reméljük, akik itt voltak jól érezték magukat, és újra eljönnek, meglátogatják városunkat, Dunaújvárost. Sok szeretettel várjuk!

HIGHLIGHTS OF DUNAÚJVÁROS – Artmagazin100 buszkirándulás #OFF2 from artmagazin.hu on Vimeo.

forrás: artmagazin.hu

Tovább >>>

#7nap - 11

Itt a nyár vége, talán a jó időnek is, rohanunk bele az őszbe, szinte fel sem tűnt, hogy megint csütörtök. Ennek ellenére, ha este is, de itt az új 7NAP bejegyzés!

Első, és talán legfontosabb dolog, a köszönet, legfőképpen az olvasók fel, másodsorban pedig a segítők, akik nélkül talán nem lenne ilyen színes és érdekes Dunaújváros múltja. Ezen felül mai témák között szó esik a tanévkezdésre időzített útfelújításokról, megnézzük mikor lesz megint tanítási szünet, átcsapunk politikába, hiszen minden szép és minden jó, ha pedig ötletelni támadna kedvünk, irány Maarsk, ahol a Monumentum Mozgalom próbálja beindítani a városunkat, zárásképpen pedig citera két főre, vagy két fő citerára, egy friss zenei formációt mutatok be, és még egy kulturális esemény, a holnap délután és este a néptáncosoké a Velence Korzó, ha valaki arra jár.... Start! Most és itt.

1. Várostörténeti bejegyzések sikere. KÖSZÖNET!

Mindig is fontosnak tartottam, hogy időről időre újabb tartalmakkal frissüljön várostörténeti bejegyzéssorozatom, alkalmanként számomra is új dolgok kerülnek elő. Az utóbbi napokban szerencsére egy kicsit több időt tudtam fordítani a frissítésekre, és a facebookon is követhető csoport követőinek száma is jelentősen megugrott, köszönöm szépen a bizalmat! Ezen felül természetesen köszönet a József Attila Könyvtár, és az Intercisa Múzeum dolgozóinak is, illetve mindazoknak, akik segítik a mindennapi "kutatómunkámat" egy-egy témában.

1-2 visszajelzés:
Interjú a tevével
"Nagyon régen találkoztam ilyen precíz és „szolid” cikkel. Gratulálok.
Sajnos a mostani újságírás nagy része a tudatlanságról és a szenzáció hajszolásáról szól. Szörnyű, amiket a „mindentudó” firkászok megjelentetnek.
Nincs mit hozzá fűznöm, részemről a cikked tökéletes.
Nekem is adott új információkat, amikkel természetesen a forrás megjelölésével, szeretném a honlapomat bővíteni."
Rákóczi adó
"Köszönöm, ez nagyon szép anyag lett, gratulálok!"

A várostörténeti szemelvényekről kicsit bővebben

Aki pedig nem szeretne lemaradni a folytatásról, vagy éppen csak kíváncsi az eddig felkerült anyagokra:

Szemelvények Dunaújváros történetéből

... és ha tetszett egy-egy írás, nyugodtan meg lehet osztani, barátaink, ismerőseink se maradjanak le

facebookon: Dunaújváros mesél

2. Útfelújítások

Végre! mondhatnánk, hiszen a város majd minden pontjára ráférne egy alapos felújítás, mégis valamilyen oknál fogva éppen az iskolakezdésre sikerült beszervezni két ilyen nagyobb felújítást is. Míg a Dózsa György úton a 4 sávból használható marad 2 sáv, addig az Aranyvölgyi úton teljes útzárral kezdődik az úttest cseréje, így ezzel sajnos számolni kell a városba érkezőknek.

forrás: dunaujvaros.hu

A Dózsa György úti felújításhoz tartozik, hogy a Kertvárosnál nem állnak meg a buszok, helyette a Spárnál, vagy a vasútállomásnál lehet majd leszállni. Remélem nem lesz sok baleset a vasúti síneken való közlekedések során...

forrás: knykk.hu

3. Iskolai szünetek a 2017/2018-as tanévben

Alig pár nap, és sokak bánatára elkezdődik a soron következő tanév. A pedagógusok már lázasan készülnek, hogy az első tanítási napon már minden rendben legyen, készülnek az órarendek, a noteszek újabbnál újabb információkat fogadnak be.... a diákok meg talán most nézegetik, mikor is lesz a következő iskolai szünet. nincs már sok, 295 nap és pár perc (jelen pillanatban) és újra felkerülhet a táblára a VAKÁCIÓ felirat! :)

Őszi szünet: 

2017. október 28-tól november 5-ig

Téli szünet:

2017. december 23-tól 2018. január 2-ig 

Tavaszi szünet: 

2018. március 29-től április 3-ig. 

Nyári szünet:

2018. június 16-tól aug. 31-ig 

4. Minden szép, minden jó, mindenki boldog

Vitának helye nincs, és tudjuk, aki nem értene egyet "pártunkkal és vezérünkkel" az SOROS... 

5. Indítsuk be Dunaújvárost!

Mindannyian mások vagyunk, sokan sok félét gondolunk, miért éppen a politikai színtér lenne homogén?  A Monumentum mozgalom az olimpia népszavazásával robbant be a köztudatba, azóta persze mondanak rájuk kígyót-békát, a média már csak ilyen, ezért azt tanácsolom, akinek kérdése, mondandója lenne, most megteheti helyben, de ha valakinek valami ötlete, javaslata van a párt felé azt se tartsa magában. Augusztus 25-én pénteken este 7 órakor várják az érdeklődőket a Maarsk kávézóban (Dózsa György út 31/a).

Indítsuk be Dunaújvárost! - facebook esemény

Sajnos fotelből nehezen megy az érdekérvényesítés, valahol, valamikor érdemes elkezdeni... most itt egy lehetőség! Hajrá Monumentum, sok sikert, hátha....

6. ZitheRandom

Despacito citerán megvan? Na persze nem csak ezt tudják, de sok szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe ezt a fiatal formációt. Néhány mondatban róluk:

Debreczeni-Kis Helga és Dömény Krisztián citerás improvizációi - a jazz, a népzene, a kortárs zeneszerzés és könnyűzenei stílusok spontán keveredése, melyben a pillanat teremti meg a fúziókat, a belső világok összetalálkozása hoz létre párbeszédet, játszadozást, harmóniát. Népzenei dallamok, ősi sámánisztikus rítusok, de még citerától idegennek tűnő blues körök és atonális reiék is megszólalnak előadásukban.

kép és információ: facebook.com/pg/zitherandom/ 

7. Néptáncosok csúcstalálkozója Velencén a Korzón!

Augusztus 25-én délután - este, a Velencei Korzó tetőteraszán lép színpadra a Baracs Néptáncegyüttes, a Szélrózsa Társulat és a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. Három igazán fantasztikus, szórakoztató mesét láthatnak a kilátogatók! A szervezők és a fellépők is várnak mindenkit sok szeretettel!

Tovább >>>

66. Legenda a vonaton

Számtalan film készült az épülő városról, Sztálinvárosról, de Dunaújvárosba is örömmel tértek vissza a filmkészítők. Többek között itt készültek filmjelenetek a Legenda a vonaton című magyar játékfilmhez is, melynek premierje 1962 augusztus 16-án volt.

A zsúfolt vonaton utazó brigád tagjai történetekkel szórakoztatják egymást és az utasokat. A sztorik főhőse egy vérbeli vagány, Karló, aki szerelőnek ugyanolyan kiváló, mint tréfamesternek. A Doktor vezeti a brigádot, de rossz főnök, kíméletlenül hajszolja társait, ám tréfáikból tanul. A vidám történeteken nemcsak a vagon utasai, de a nézők is jól szórakoznak.

Zseniális szereplőkkel azt hiszem említeni sem kell, szinte kötelező darab, ha még nem látták azért, ha meg már igen, egy hűvösebb nyári estén remek kikapcsolódás lehet a film.

rendező: Rényi Tamás

író: Várkonyi Mihály

zeneszerző: Berki Géza

operatőr: Forgács Ottó

látványtervező: Zeichán Béla

vágó: Boronkay Sándor

szereplők: 

Sinkovits Imre (Karló)

Szirtes Ádám (Doktor)

Pécsi Ildikó (Ica)

Madaras József (Gugis)

Kautzky József (Monostori)

György László (Pribó)

Sztankay István (Lakatos)

Bánhidi László (Zsiga)

Lőte Attila (Bónus Miklós)

Suka Sándor (Szerb)

Garas Dezső (Gál)

Koncz Gábor (Kulacs)

Szendrő József (Vedres)

teljes film (amíg fent van):

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>

#7nap - 7

7NAP! Nem így terveztem, de mégis, csupa hetesekkel is, de elérkezett ez a nagy nap is, bár ez mit sem változtat azon, hogy ma is dolgozni kell, és a mára tervezett bejegyzés sem maradhat el...

40 évvel ezelőtt egy pesti kórházban születtem, szüleim nagy-nagy örömére. Azóta eltelt pár év, számolva-számolatlanul is kétszer húsz, elég sok mindenben volt részem, jóban, rosszban. Ez a rendhagyónak mondható bejegyzés most szóljon egy kicsit az elmúlt éveimről, ami belefér 7 apró szemelvénybe. Ettől lesz egész - ma is. Start! Most és itt.

Kisoroszi (1983)

esti mese helyett...

Nem emlékszem az első kempingezésünkre, de igazi "törzslakó" kempingezőkké váltunk az évek-évtizedek alatt. Mit lehet tudni magáról a kempingről, Kisorosziról? A Szentendrei-sziget északi csücskében, a falun túl, egy igazi vadkempingként indult a kempingezés mondhatni hőskorában, amikor már nem csak a hajóval közlekedők kiváltsága volt a sátrazás. Rengeteg külföldi, vagy éppen városból kiszabadulni vágyó kempingező lepte el a spicc környékét, már akkor, amikor még csak egy hideg vizes csap volt kivezetve a kemping bejáratához. Aztán persze későbbiekben megjelentek a "modern" pottyantós wc-dombok is, a területről kitiltották a kocsikat, ennek ellenére minden évben voltak okoskodók. A vadregényes tisztással szabdalt csúcs persze már rég a múlté, de a környezetet semmi sem veheti el, Visegrád, Nagymaros látványa a mai napig magáért beszél, kirándulásnak akár egy napra is nagyon ajánlott.

NAGYONzöld, NAGYONszeretem

Kisorosziról bővebben

Kajakozások, kenuzások, túrázások a környékre, 1-1 átizgult magasabb vízállás, augusztus 20-án hatalmas tábortűz, vagy éppen vak sötétben bebotorkálás a faluba, majd vissza, kamaszkoromban szerelmetes pillantások a kivilágított Fellegvár "tövében"... A nyár nekünk erről szólt elsősorban.

Katonaság (1998)

nem sok és főleg nem túl jó minőségű képek egyike - ott vagyok

Soha nem akartam katona lenni. Frissen levizsgázva épp már kezdtem dolgozni, és szilveszterkor - hosszú hajjal, még arra koccintottunk, én soha nem leszek... Mindent megtettem ennek érdekében. Az utolsó értelmetlennek tűnő sorozáson mielőbbi végzés reményében találomra végigjelölgettem az IQ tesztet, a doktor elé kiterítettem az orvosi papírjaimat, végighallgattam az intelmeket, megnéztem majd minden szögből, majd egy C kategóriával távozhattam. Akkor még nem sejtettem mire lesz ez jó, de hamarosan megtudtam, allergiámnak köszönhetően, a terepgyakorlatok közelébe sem mehettem, így már az első alkalommal kiderült, míg a többiek kint "levegőztek", én bent takaríthattam a porceláncsészéket.... Soha többet nem kértem felmentésemet a kinti események alól.

Sok-sok emlékezetes élmény közé tartozik a kiképzés utáni első "éles" találkozó az épp leszerelés előtt álló katonákkal, akik tőlünk, kopaszoktól szedték be a hiányzó leltári eszközöket, ruhadarabokat. Aztán megismertük a tiszthelyetteseket, akik majd minden délután az üveg alján át látták a világot. Megtanultunk alkalmazkodni, ki így, ki úgy. Tettük a dolgunkat, próbáltunk nem törődni az értelmetlennek tűnő dolgokkal, őriztük a laktanyát, és a roncsokat, amik persze papíron egy működőképes hadsereg képét mutathatták. Szerencsénkre eseménytelenül telt el az a 9 hónap, a világpolitika nem szólt bele, így egy őszi napon végre - utoljára kiléphettem sok más sorstársammal az életet jelentő kapun.
Édesanyám úgy engedett el, hogy majd ott megtanulom mi az a fegyelem, igazi férfi leszek ha kijövök. Kijöttem, de nem nem éreztem a változást. Amit megtanulhattunk, magunkkal hozhattunk, azzal nem dicsekednék senkinek. Ha bárhol felmerül a katonaság témája, elsők között tudom azt mondani, hogy NE. Vannak ennél sokkal hatásosabb, életre felkészítő tevékenységek, amikkel nem lehet derékba törni egy fiatal életét fölöslegesen.

Burger King (1995-1996)

felfelé a ranglétrán

Iskola mellett, majd helyett, röviden így lehet röviden összefoglalni Burger King-es időszakomat. Nagyjából a katonasággal egy időintervallum, mégis sokkal értékesebbnek találom így utólag. Nem csak azért, mert hamar előre léphettem a ranglétrán, hanem igen is olyan dolgokra tanított meg ez a munkahely, ami egyben az első hivatalos, lejelentett munkahelyem is egyben, amire például a katonaság nem tudott, és azt hiszem nem is akart. Nagyszerű csapatban, fiatalok között, épp felkerülve Budapestre igazán inspiráló volt az egész, szívesen kipróbáltam milyen egy igazáén pörgős munka augusztus 20-án, vagy éppen szilveszter napján. Ami még meglepőbb volt számomra, az a január elsejei sorbanállás nyitásra várva, az emberbarátnak nem mondható mínuszokban.... Váci utca. 

az első bankkártyám

Persze a vendéglátás mókuskereke sem egy könnyen megszokható dolog, minden elismerésem azoknak, akiknek csak munka-, és szabadnapjai vannak. Ünnepnap, szinte soha. 

Tanulmányaim folytatásával ez az időszak is véget ért, de büszkén viszem magammal az emlékeket.

Zenekari táborok

barátságban a táborban dolgozókkal (is)

Igazán nagy zenész családnak számítottunk, mindenki valamilyen hangszeren játszott. Édesapám hegedűt, brácsát oktatott, valamint vonószenekart, kamarazenekarokat vezetett itt Dunaújvárosban és Pesten is, édesanyám énekkarba járt heti rendszerességgel, nővérem - velem ellentétben - órákat tudott gyakorolni, bár míg ő hegedűvel bosszantotta a panelházunk lakóit, addig én a szekrény tetején hagytam porosodni a csellómat. Húgom fuvolázni tanult. Gimnáziumi éveimben a csellót a nagybőgő váltotta, majd a pesti komolyzenei tanulmányaimnak épp a fent említett Burger King vetett véget. Bár első feketebárányként én voltam az első, aki feladta a komolyzenei álmait, nem szakadtam el nagyon a zenétől, de ne szaladjunk ennyire előre...

Édesapám jóvoltából rengeteget vendégeskedhettem a pesti zeneiskola nyári táboraiban, illetve ennek mintájára létrehozott dunaújvárosi zenekarnak szervezett táborokban. Míg a pestiekkel Velencére jártunk, addig Dunaújvárosból első alkalommal még Bükkszékre mentünk, majd Balatonfenyves lett hosszabb távon a tábor fő helyszíne. Elsőre még csak vonósok, majd csatlakoztak hozzánk a fúvósok, gitárosok, sok-sok élményt, emléket gyűjtöttünk ezekben az években. 

Széchenyi István Gimnázium (1997-2016)

2006 vagy 2007

Életem eddigi legmeghatározóbb időszaka. Második munkahelyem egy kicsivel több mint 18 évig. Ha a falak mesélni tudnának...

Fiatalok, gyerekek között, egy nagyon jó tantestülettel dolgozni felejthetetlen élmény volt. Gólyaavatók, vetélkedők, versenyek, hajókirándulások, ballagások, farsangok érettségik, karácsonyi műsor a kisgimisekkel, és persze a nagyobbak által összeállított sulirádiós műsorok, sulinet, dina, majd magiszter, az első digitális naplók, stúdió, koncertek, vegyeskar, pausa koncertek, Roho, 204, 301....

... pincétől a padlásig.

Egy gyöngyszem 1997-ből. Ciki-, és hosszúhajfaktorság mai győztese...

... én szóltam! :)

1997 - Z+ Megálló Dunaújvárosban

FELEJTHETETLEN

Midnight Express (2016-tól)

A zene szeretete a komolyzenei tanulmányaim befejezése ellenére is megmaradt, időről időre felbukkanok zenekarokban, jelen pillanatban a Midnight Express zenekart erősítem, gyengítem basszusgitárral. Gitárosunk, Tóth Pál remek összefoglalója a zenekarról:

A zenekart 2016-ban alapította négy olyan zenész, akik ezt megelőzően több más formációban álltak a színpadon. A zenekar jelenlegi formája 2016. novemberében az énekes érkezésével alakult ki.
Klasszikus-, grunge- és punk rock feldolgozásokat játszanak, olyan neves előadóktól, mint a Scorpions, a The Bates vagy a Europe.
A dalok feldolgozása során saját hangzásvilágra törekednek, amelyhez nagyban járul hozzá az, hogy énekesük egy hölgy, akinek hangja megfelelően harmonizál a keményebb riffekkel és szólamokkal is.
A zenekart – a rövid közös munka ellenére is – néhány alkalommal hallhatta már a közönség Dunaújvárosban.
A zenekar tagjai:
• Tuska Nóra – ének
• Szemenyei Imre – gitár
• Horváth Tamás – basszusgitár
• Morvai Tibor – dobok
• Tóth Pál – gitár, vokál 

És hogy hol leszünk láthatóak, hallhatóak legközelebb?

facebook esemény: 2017. 08. 04. 21:00 NAGYVENYIM

Sok szeretettel várunk!

zenekar facebook oldala

Szeretett családom

Akik nélkül nincs nap, akik fényt, és hangot visznek az éjszakába (is), akik elnézik ha egy kicsit eltűnök este, hogy megírjam ezt a bejegyzést....

Köszönöm!

Köszönet szűkebb, és tágabb családomnak is, hiszen nélkülük sem az lennék egészen, köszönöm az elmúlt 40 évet, még legyünk nagyon sokáig Lili szavaival élve:

ha már így együtt vagyunk...

Tovább >>>

57. Városépítők visszaemlékezései

„Amit a párt célul tűzött ki, megvalósult...”

Építőmunkások emlékeznek élményeikre és az első május elsejére 

Pálfalvi János tollrajza

Együtt ülünk heten. A 26. Építőipari Vállalat hat dolgozója és az újságíró, aki kérdezi őket. Be kell vallani, van egy kis meghatódottság az emberekben. Az első évről beszélgetünk most, az első dunapentelei májusról, amikor még..., de hadd mondják el ezt ők maguk.

Fazekas Imre főművezető 1952-ben Mohácsról jött ide. 1951-ben sztahanovista lett, később a szakma kiváló dolgozója. Ő kezdi az emlékezést.

- A Május 1. utcában kezdtük a munkát, nagy nehézségek között. Az építkezéshez a tanyákról hordtuk a vizet és a pentelei malom udvarán nyitott kondérban főzték az ebédet, amit azután lovas szekerekkel hordtak ki a munkahelyre. De azért dolgoztunk, mert éreztük jónéhányan, hogy ebből valami nagy dolog készül...

- Mi volt a legemlékezetesebb élménye?

- Talán az, amikor már két napja zuhogott az eső és a radari ideiglenes kikötőbe jöttek az uszályok, megrakva téglával. A Duna megáradt, és hihetetlen nehézségek közepette elég hosszú hidat kellett építeni az uszályokhoz, mert bizony a téglára szükség volt. Éjjel-nappal, esőben dolgoztunk, de hordtuk a téglát.

- És az első május elseje?

- Szép volt. A Vidám Park mai területén, pontosan a Szabadtéri Színpad területén zajlott le az ünnepség.

Sztipkovics Kálmán kőműves brigádvezető veszi át a szót. Ismerik az ő nevét, amely az építés hősi korszakában sokszor hangzott el, jelentős munkacsaták lezajlása után.

- Hetvenketten jöttünk ide 1952. október 2-án, de ebből a csoportból csak én maradtam meg egyedül. A többi nem bírta a nehézségeket és lemorzsolódott. Brigádot alakítottam és nekifogtunk a felvonulási épületekhez. Ezután következtek sorra egyéb fontos épületek.

- Azt mondja Sztipkovics elvtárs, sok nehézséggel kellett megküzdenie. Mégis mi tartotta itt?

- Semmi más - mondja - mint, hogy hittem abban, amit csinálunk. Sokszor hívtak máshová is, de nem mozdultam, a becsület az első...

- Milyen volt az első május elsejei ünnepség?

- Szép, meleg, igazi május elseje. Zászlókkal és táblákkal vonultak fel, de ekkor már láttuk magunk előtt az új város és a gyár kibontakozó képét.

Sztipkovics Kálmán sokszoros munkamódszer átadó, többszörös sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója még elmondja, hogy 1952-ben kapott lakást. Végleg itt telepedett le, négy gyermeke van, és semmi pénzért nem hagyná itt a várost, amelynek felépítésében ilyen lelkesen részt vett.

Szencsenkov Istvánné most a 26. Építőipari Vállalat személyzeti osztályának előadója. 1950-ben Mohácsról, mint segédmunkás jött ide az építkezéshez. Szilárd akarattal tanult, és az egykori malterhordó leányból szellemi dolgozó lett.

- Hordtam a téglát, maltert, a vizet a Knetovics brigádban, először mezítláb, később gumicsizmában...

- Mi tartotta itt ezen a nehéz munkahelyen?

- Vonzott a város, az építkezés. Igaz, jó volt a kereset is, bár nagyon keményen meg kellett érte dolgozni.

- Élménye ezekből az időkből?

- Talán nem is élmény - mondja mosolyogva - csak egy "emlék", amely azonban jellemző, hogy milyen körülmények között éltünk eleinte. Barakkban laktunk és egy éjszaka az egerek megették a kabátom felét. Akkor sokat sírtam, de most már csak meghatódva gondolok vissza a kabátra meg az egérre...

Szencsenkov Istvánné 1952-ben férjhez ment, férje a Vasműben lakatos. 1958-ban kétszobás lakást kaptak és azt mondja, hogy most már az otthonát nem cserélné el senkivel és semmivel.

Hidalmási János ács, állványozó. 1950. augusztus 22-én Rácalmásról jött Dunapentelére. Fiatal ember még, a szakma kiváló dolgozója. Jelenleg a hengerműnél dolgozik. Most is Rácalmáson lakik feleségével és két gyermekével, itt épített magának kétszobás, fürdőszobás családi házat.

- Keményen kellett dolgozni - mondja -, de megvolt az eredménye. Sokszor voltak nehézségeink, szerszámhiány, anyaghiány, de azért áthidaltuk azt is. Az én legszebb májusi élményem az, hogy Sztálinváros megadta a lehetőséget a családalapításra és az emberhez méltó életre.

Bucsu Lajos kubikos brigádvezető 1950. szeptember 20-án érkezett Dunapatajról Dunapentelére.

- Az én legnagyobb élményem a munka. 1951-ben megválasztottak brigádvezetőnek. A régi csoportból heten vannak ma is a brigádban. Jól összeszoktunk és közös erővel, közös akarattal végezzük a nehéz munkát. Mert a kubikos munka nehéz munka, de a kubikos élete azért tökéletesen megváltozott...

 

- Ott voltam én is az első májusi felvonuláson brigádommal együtt és bizony nagy öröm volt nézni, amikor a város és a gyár sok küzdelmet legyőző munkásai zászlók alatt, énekelve elindultak a Radarból.

Bucsu Lajos 1954-ben kapott egyszobás, komfortos lakást a Maximenkó közben. Mosolyogva fejezi be az interjút:

- Az is nagy élmény volt, amikor egy napon a lakáskulcsot a kezembe adták.

Szekeres József a 26. Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának termelési felelőse 1950. március 13-án jött Dunapentelére.

- 1950. március 12-én nősültem és a "nászéjszakát" a Keleti pályaudvar várótermében töltöttük feleségemmel, mert nagyon messze laktunk a pályaudvartól. Viszont reggel korán indult a vonat Dunapentelére. Mind a ketten ácsok voltunk. Amikor megérkeztünk Dunapentelére és túl estünk a szokásos formalitásokon, akkor az asszony is külön szállást kapott, meg én is. Hát így kezdődött. Munkába álltunk azért és dolgoztunk, mert arra gondoltunk, hogy majd csak kialakul valahogy a helyzetünk. Nem is csalódtunk, mert először kaptunk egy kis konyhát a "bivaly" egyik lépcsőházában, majd később lakást. Először a Biczó ácsbrigádban dolgoztunk, később magam szerveztem brigádot. 1952 óta szakszervezeti munkát végzek, feleségem pedig a vállalat gondnoka és ezért a Radarban lakunk. De részt, vettem a vállalati családi ház építkezésben és remélem, hogy rövidesen beköltözhetünk kétszobás, fürdőszobás, modern házunkba.

- Mi volt a legnagyobb élménye?

- Az, hogy az emberek átalakultak. Ahogy a város növekedett és változott, úgy változtak az emberek is. Azok, akik ezen a változáson keresztül mentek, velem együtt hittek abban, hogy amit a párt kitűzött célul, azt meg is valósítják!

Király Pál

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap 1960 április 30.

felhasznált forrásanyagok: várostörténeti kiadványok, jakd.hu

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Tovább >>>