A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Örkény István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Örkény István. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 5., csütörtök

106 éve született Örkény István

Örkény István írógépe előtt (Fotó: orkenyistvan.hu)

Részlet Lázár István Örkény Istvánról szóló életrajzi könyvéből (1979)

(...)
Az 1950-es évekkel ez a nehéz: hogy lehetetlen föl nem idézni figyelmeztetően, hogy miként, milyen könnyen csúsztunk el, merültünk olykor nyakig a lakkozásba, s tüntettük fel valóságnak vágyálmainkat; ugyanakkor képtelenség volna a visszájára fordítani mindent, s a valóságos árnyékokat rávetni egész fejlődésünk érvényben maradt, kikezdhetetlen momentumaira.
S mindvégig be kell számítanunk, hogy az írás, az íróktól folyamatosan elvárt aktuális tudósítás az ország hétköznapjairól és ünnepeiről gyakran nem egészen azzal a szöveggel jelent meg a lapban, amit a szerző benyújtott. Működött az előzetes meggondolás, a belső cenzúra - és működött a szerkesztőség vigyázó szeme-tolla is, olykor több fokozatban.
- Ami a legnagyobb rangot jelentette: milyen gyakran jelent meg Örkény István tudósításaival a Szabad Nép-ben?
- Elég gyakran.
- És hogyan kerültél azok közé, akik az írók közül a lap törzsgárdájához számítottak?
- Én abba nem kerültem bele. Én abba a gárdába tartoztam a "Szabad Nép"-nél, amelyikbe Déry, Karinthy Ferenc; akik tehát olyan írónak számítottunk, kiket időnként föl lehetett kérni egy-egy irodalmi riport - elég felemás ez a megfogalmazás, de így nevezték ezt a műfajt, és tulajdonképpen elég határozott profilja volt! -, tehát irodalmi riportok megírására.
- Ki volt a felkérő?
- Horváth Márton volt az, aki a legtöbbször hozzám fordult, aki valami nagyobb esemény alkalmával megkért... Ő volt például, aki felszólított, hogy menjek Dunaújvárosba, pontosabban Sztálinvárosba, ahová le is mentem, lakásom is volt ott, két-három napokat töltöttem ott hetenként, a többit Budapesten a családommal. Vagy elküldtek valamilyen érdekesebb eseményhez... Tardos Tibor is közénk tartozott, azután Sarkadi Imre...
- Tardosról rege szól. Ő Inotára költözött hosszabb időre, és hogy közvetlenebbül, mélyebben megismerje a munkáséletet, beállt dolgozni az egyik ácsbrigádba. Ami rendjén is lehetett volna tulajdonképpen, ha az a brigád nem az óriás hűtőtornyok zsaluzásán és állványozásán dolgozik, nyaktörő magasban, és Tardosnak nincsen ujjnyi vastag, sokdioptriás szemüvege. A Szabad Nép országjáró újságíróit kiverte a hideg veríték, amikor meglátták őt Inotán a magasban; a történet egyik verziója szerint külön párthatározattal parancsolták le onnan.
- Amikor Dunapentelére, a későbbi Sztálinvárosba lejárogattam, belekezdtem egy regény írásába is, amiből 400 oldal készült el, részleteket publikáltam is már belőle. A Bónis család lett volna a címe, 1956-ban félbeszakítottam. Akkor egy kicsit a mérnök bukkant ki belőlem. Ami ott készült és épült, az azért monumentális vállalkozás volt. Magyarországon ilyen még nem történt: felépíteni egy városrészt, beköltöztetni a gyárépítőket, elkezdeni a gyárat építeni, ugyanakkor a várost is fejleszteni, miközben a gyár újra tovább terjeszkedik - ennek az egésznek volt egy óriási romantikája. Ugyanakkor, hogy alapvető tévedés volt az egész - mármint nemzetgazdasági szempontból -, azt mi nem tudtuk, az később derült ki, hogy nem oda kellett volna építeni, egy löszös fennsíkra, ahol minden háznak különleges alapozás kell. Ezt mi akkor; nem tudtuk, hogy lehetett volna jobban és jobb helyre, másként építeni; és rettenetesen izgalmas volt az az embertömeg, ami ott összeverődött. Az országnak részben a szemete, részben a java került oda, mert például vonatrakomány szám hozták oda a pesti kurvákat dolgozni, és az exkavátor néha csecsemőholttesteket emelt ki a földből.
- Ez nem legenda?
- Ott voltam. Tehát itt a jó meg a rossz, a lelkesedés meg a teljes korrupció valahogy úgy keveredett, hogy valamiféle aranyláz jellege volt az építkezésnek. És voltak nagy figurái, például Borovszky Ambrus, aki ezt annak idején beindította, és azt hiszem, mindmáig ott van, mindmáig a vezetője...
- Valóban ott van, bárha már nyugdíjasként - és mind nyugdíjazásáig a Vasmű vezérigazgatója volt, kivéve pár hónapnyi miniszterhelyettességet, ahonnan gyorsan visszamenekült.
- Mentek tehát a kéziratok a "Szabad Nép"-hez, ahol azokat átvették, és többnyire kijavították, úgy közölték. Pozitívabbra vették.
Megosztás:

2017. szeptember 1., péntek

68. Azt meséld el, Pista!


Apja patikus volt, több patika tulajdonosa. Azt szerette volna, ha a fia is követi őt, sőt túl tesz rajta, és vegyészmérnök lesz. Engedelmes fiúként a piaristáknál tett érettségi után beiratkozott a műszaki egyetemre. A fizikai-kémia azonban kifogott rajta, és a sikertelen termodinamika vizsga után áttette székhelyét Budáról Pestre, a műegyetemről a tudományegyetemre és 1937-ben gyógyszerész diplomát szerzett. Néhány év külföldi tartózkodás után, a háború kitörése előtt hazatért és befejezte vegyészmérnöki tanulmányait. Munkaszolgálat, hadifogság után az '50-es években sikeres író, a rendszer híve, míg a Sztálinvárosban szerzett tapasztalatai ki nem ábrándítják....

Innen pedig átadjuk a szót az írónak, Mácsai Pál tolmácsolásában hallható Örkény István visszaemlékezése. Részlet Azt meséld el, Pista! hangoskönyvből.


"Mi lenne, ha Örkény István egy nap újra megjelenne, egy színészben, egy színházban, egy este, leülne, venne egy lélegzetet, mesélni kezdené - olykor felállna - az életét, azután megint eltűnne?"


AZT MESÉLD EL, PISTA! - előadás 2 felvonásban, hossza kb. 2 óra 15 perc

Elmondja: Mácsai Pál 
Ügyelő: Sós Eszter/Mózer Zsolt
Az író saját szavaiból összeállította: Bereményi Géza és Mácsai Pál

ELŐADÁSOK IDŐPONTJAI - www.orkenyszinhaz.hu

Örkény István a várostörténeti bejegyzésekben:


Örkény István - A Bónis család /részlet

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
Megosztás:

2015. november 24., kedd

Szemelvények Dunaújváros történetéből XXXVIII. - Indul egy turbina



Az erőmű dolgozói végrehajtják az energiatermelés fokozására vonatkozó párthatározatot

A Központi Vezetőség határozata után a Sztálinvárosi Erőmű vezetői is összeültek, hogy megbeszéljék a további feladatokat. Az erőmű még fiatal üzem, alig egy hónapos. Jelenleg működű gépegységével 15.000 kilowatt energiát ad az országos hálózatnak. A villamos energiatermelés fokozására vonatkozó határozat feladatul tűzi, hogy meg kell teremteni az erőművek biztonságos üzemeltetésének feltételeit meg kell valósítani az erőművek rendszeres, tervszerű, kiváló minőségű karbantartását, javítását, tartalékalkatrészekkel, korszerű műszerekkel való ellátását.

 

A Sztálinvárosi Erőmű nem régen működik még s ezalatt az idő alatt, az egy hónapos próbaüzem óta jelentősebb fennakadása még nem volt. Mégis, az üzem biztonságos működését, berendezéseinek karbantartását veszélyezteti az, hogy számos budapesti gyár, mint a Láng, a Klement Gottwald és az RM, eddig még nem szállította le a megrendelt alkatrészeket. Ezért felelős az Erőmű Beruházási Vállalat is, amely a beruházások bizonyos mértékű csökkentését úgy próbálta meg áthidalni. hogy késlekedett a tartalék alkatrészek időbeni megrendelésével. Igaz, hogy azóta ezt a hibát pótolták, a budapesti gyárak azonban ennek ellenére sem szállítanak még.
Az erőmű vezetősége a biztonságos üzemeltetés megvalósítása céljából szakmai tanfolyamokat indított. Ez annál is inkább szükséges, minthogv e hét elején újabb, 5000 kilowattos gépegység indul meg. Ennek energiatermelése is hozzájárul a párthatározat végrehajtásához amely szerint: "meg kell szüntetni mielőbb az áramkorlátozásokat". Az új gépegység termelése nagyjában elegendő Sztálinváros fogyasztásának fedezéséhez, vagy 50.000 lakás világításához, egyórányi termelésével pedig 250 tonna acél előállításához.


A nagyolvasztó működéséhez szükséges levegőt is az erőmű fogja szolgáltatni. Az erre a célra épített turbófúvó próbáit is megkezdték november 19-én. Ez a gép óránként 80-100.000 köbméter levegővel táplálja a kohót. Ez annyit jelent, hogy mintegy két óra képes lenne a 210.000 légköbméteres erőműüzemi épületet levegővel megtölteni. Az első turbófúvó próbáival egyidejűleg a gyárépítök megkezdték a II. számú turbófúvó alapjainak építését is.
A Sztálinvárosi Erőmű műszaki dolgozói és munkásai azon fáradoznak, hogy minden körülmények között végrehajtsák a párt határozatait.






Örkény István: Indul egy turbina

1953. november 24-e, kedd.

2 óra 7 perc.
Begyújtanak a kazánba. Hosszú vasrúd végén olajos rongy; gyufa sercen, a rongy lángra lobban. Egy oldalnyíláson bedugják a kazánba; hideg szél süvít odabent, a láthatatlan olajköd sárga lángra lobban. Ég a tűz a kazánban.
Eddig azt hittem, hogy az ember választja a hivatását. Most megtanultam, hogy egy hivatás is megválasztja a maga embereit. Vannak türelmes természetű anyagok: a fa meg a tégla, a fonál meg a papíros eltűri, hogy avatott kezek mellett kevésbé ügyesek is hozzájuk nyúljanak. De van olyan mesterség is, mely gondosan rostál; van anyag, mely türelmetlenebb és igényesebb a többinél. Pilótának, tengerésznek nem válik be bárki; a tenger és a levegő megnézi, kit fogad be, kit nem. Az elektromosság - turbinák, generátorok, nagy feszültségű vezetékek és mindaz, amit úgy nevezhetnénk, hogy a "nagy feszültség szolgálata" - csak rátermett embert tűr meg maga körül.

2 óra 37 perc.
Aki "kazánról" beszélve egy mosókonyhára vagy egy gőzmozdonyra gondol, nem tudja, mi a kazán. Ez, a sztálinvárosi erőmű második turbinájának kazánja akkora, mint egy négyemeletes ház. Három ilyen kazán áll egymás mellett - a többi épül. Szemben a kazánnal a műszerasztal, ötven vagy hatvan műszerrel, ötven vagy hatvan gombbal, melyekben piros lámpácska ég. Egyetlen ember áll a műszertáblánál: ujja hegyének nyomásával indít és zár, fűt vagy hűt. A műszerek mindent elmondanak neki. Azt, hogy mi történik a kazán tűzterében, csöveiben, lent a pincében és fönt a kéményben.

2 óra 37 perc: a gőz hőfokát jelző mutató - először, mióta megépült a kazán - kileng. E pillanatban kétszázhúsz fokos a gőz.
Kiss György. Hatvanegy éves. Magas, sovány, hajlékony kígyótest. ö a lelke itt mindennek. Itt? Néhanap megáll egy autó, s viszi Gyuri bácsit a pécsi, a kelenföldi, a Mátra-vidéki vagy akármelyik erőműhöz, ahol baj van. "Nekem megadatott - mondja, hogy mindig nagy erőművekben, mindig nehéz munkán lehessek..." Ő az a szakember, akinek, mint mondani szoktuk, "már nem lehet újságot mondani". Ő az a szakember, akitől a fiatal mérnök, ha tanulni akar, tanul. Ő az, akit a minisztériumból felhívnak telefonon: "Gyuri bácsi, küldünk egy mérnököt, vedd magad mellé..."
Hatvanegy éves. Könnyen felindul, sokat kiabál. Mindenütt ott van, minden résbe bemászik, minden csavart ellenőriz. Tíz perccel ezelőtt a pincében látták, három emelet mélységben a föld alatt: most a tetőn mászkál, egy kivezetőcső nyílását keresi. Amerre elmegy, az emberek hirtelen fölkapnak egy rongyot, és nekiállnak takarítani. Egy erőmű tisztaság dolgában semmiben sem különbözik egy orvosi műtőtől: minden porszem veszélyes. "Takarítani" - mondja Gyuri bácsi; rosszallón néz egy sáros lábnyomra. Vödrökből loccsan a víz, kefék csutakolják a gép környékét. Gyuri bácsi megy tovább.
Nagyon nyugodt. Bemegy a szobájába, megeszik egy vajas kenyeret. Néhány óra múlva indulunk. Néhány óra múlva vizsgázni kell: hónapok, évek munkája, tizenöt nagyüzem tervezőmérnökei, száz meg száz szakmunkás, százezer cső, tekercs, csavar és sok millió forint teszi le a vizsgát. Ha egy csavar meglazul, ha egy szigetelés megold vad valahol: nem indulhatunk. Kereshetjük a hibát - órákig, napokig, hetekig. De Gyuri bácsi azt mondja: Ötkor indulunk. Nagyokat harap a vajas kenyérből, s aztán - miután becsomagolta, s az ablakba tette a vajat - a kazánházba telefonál. Mekkora nyomáson áll a gőz?

3 óra 40 perc.
A gőznyomás tizenhat atmoszféra.
A gépházban mozdulatlanul állnak a gépek: a gőzturbina meg a generátor mint két szarvával összeakasztott, némán birkózó szarvasbika. Még hidegen állnak, mozdulatlanul: a hőmérők higanya a köpeny alatt bújik meg, a nyomásmérők tűje nullán áll. Egy óra húsz perc múlva belezúdul a gőz, forgássá válik a turbina járataiban, a forgás elektromos energiává alakul, s aztán beleáramlik az országos hálózatba... Egy óra húsz perc múlva forogni kezd a gép, percenként háromezer fordulattal. Hónapok óta állítják be a gép egyensúlyát, század- és ezredmilliméter pontossággal; egy óra húsz perc múlva, miközben a sok tonnás acéltest őrjöngve forog a pajzs alatt, a pajzson élire állítva megáll egy húszfilléres. Otthon, az íróasztalomon, ha villamos megy végig az utcán, feldől a húszfilléres. Itt állnia kell, holott két ujjnyival alatta háromezret fordul percenként a gép.

3 óra 55 perc.
A gőznyomás tizennyolc atmoszféra.
Egy óra múlva indulunk, de Máté főmérnök, a Klement Gottwald gyár szerelési osztályának vezetője, állig betakarózva fekszik a vaságyon. A gottwaldisták szobája húsz lépésnyire van a gépháztól. Amíg a kazán bemelegszik, a gottwaldisták alszanak. Volt idő, amikor nem aludtak. Volt idő, amikor száznyolcvan órát dolgoztak tíz nap alatt. Volt idő, amikor három nap, három éjjel egyfolytában álltak a generátor mellett; most, amíg a gőz melegszik, Máté Lajos nyugodtan és egyenletesen szuszog.
Mind alszanak: Máté, a főmérnök, Kubik Jóska, Varga Feri és Bozsinghalmi, a szerelők. Aztán nyílik az ajtó, belép Vámos mérnök. Nem mondja: keljetek fel. Azt mondja: Húsz atmoszféra. Máté, Kubik, Varga és Bozsinghalmi felkelnek. Rázzák ki a pokrócot, vizet isznak. Nem sietnek. Nem idegesek. Évek óta dolgoznak együtt, fél szavakból értik egymást.
- Csak a csapágy ki ne bánjon velünk - mondja Vámos.
- Tibor, annak nem szabad melegedni - mondja Kubik.
Tegeződnek. Mérnökök, szakmunkások a keresztnevükön szólítják egymást. Nincs köztük különbség - ha van is, te nem veszed észre. Egy-formán tudják, amit tudnak; Máté és Vámos az elméletből, Kubik s a többiek a tapasztalatból mennek egy pont felé; két egyenes vonal, melynek ebben a pontban találkoznia kell.
Egyformán élnek. Egy szobában, egy koszton, ugyanazon a munkán. Bejárták már a fél világot, folyton jönnek-mennek, utaznak. Vámos Prágába készül, Kubik Bukarestből jön; mindenütt vannak erőművek, mindenütt szükség van rájuk. "Cigányélet" - mondják, s nem cserélnének senkivel.

4 óra 30 perc.
A derékvastagságú csövekbe beáramlik a gőz; az összes járatok gőz alatt állnak, egészen a turbina szelepéig. Már csak egy kereket kell megcsavarni, s indulhatunk.

4 óra 40 perc.
Gyuri bácsi int, Kubik odaáll a kormánykerék mellé. Lassan, óvatosan fordít rajta egyet; kíméletesen kell adagolni a gőzt, a gép még hideg.

4 óra 45 perc.
A turbinán a manométer tűje megremeg.
Vámos Tibor áll a műszer előtt. Mindenki olyan nyugodt a gép körül: ő is nyugodt szeretne lenni. Látszik rajta, hogy ez nehezére esik. Ő a legfiatalabb az itt dolgozók közt. Néhány évvel ezelőtt lett mérnök, s mind járt az inotai erőműhöz került; onnan helyezték ide. Most, amikor a tű karcsú testén átfut az első remegés, eszébe jut az a nap, mikor megérkezett Pentelére. Ott, ahol most állunk, varjak csapata keringett. Az erőmű helyén buckák s gödrök; s négy buckába beletűzve, négy piros zászlócska mutatta az eljövendő csarnok négy sarkát. Nézi a tűt, s a kis piros zászlók meglebbennek a szeme előtt,

5 óra 15 perc.
- Gőzt! - ordítja Gyuri bácsi.
Vaspáncélpajzsok veszik körül a két gépet. Csak két-három helyen, ahol a tengelyhez hozzá lehet férni, látszik a forgó részekből valami. Mindenki odagyülekezik. Egyszerre csak megmozdul az ezüstszínű test; lassan megfordul, lassabban, mint a másodpercmutató.
- Gőzt! - ordítja Gyuri bácsi.

5óra 17 perc.
A sztálinvárosi erőmű 2-es gépegysége működik.
Vámos a mutatót nézi: 18, 19, 20 atmoszféra a nyomás. Eszébe jut a tavalyi tél, amikor még nem volt tető a fejük felett, s amikor ezen a talpalatnyi helyen, ahol a gépek forognak most, 18 vállalat emberei dolgoztak, fáztak, áztak, egymás útjába álltak, zavarták egymást és önmagukat... Emitt már szereltek, amott még betonoztak, harminc méterrel alább a földet túrták a mélyépítők ... A tű mutatója megáll a húszason. Vámos odamegy a generátorhoz, és fülét rányomja a pajzsra; hallgatja, nem kelepel-e a gép.

5 óra 40 perc.
Percenként 1400 fordulat.

6 óra 20 perc.
Percenként 2800 fordulat.
Máté Lajos kiveszi töltőtollát, egyik végét odanyomja a géphez, másikat a fülébe dugja: mint az orvos a szívhallgatóval, figyeli gépe zörejeit.
Gyuri bácsi a generátor ablakain dugja be a hosszú hőmérőt; aztán a fejét is benyomja a gépbe, talán veszekszik vele... Az búg, éles, egyenletes hangon. A fordulatszám mérőjén tovább lendül a tű.

7 óra 5 perc.
Percenként 3000 fordulat.
Kubik Jóska azt mondja: - Na - s rágyújt egy cigarettára. Máté még mindig hallgatózik. Varga Feri elővesz egy húszfillérest, élivel fölállítja a csapágyakon. Az érme megáll, nem remeg, nem billen föl.
Gyuri bácsi elbődül.
- Mi ez itt?
Odarohannak. Lába előtt egy csipetnyi kóc, valami elhullott szigetelés. Ereinkben megfagy a vér, rémülten nézzük a kócgombolyagot, mint egy időzített bombát. Kubik Jóska odalép, két ujja közé fogja, lábujjhegyen elviszi, és kidobja az ajtón.

7 óra 40 perc.
Percenként 3000 fordulat.
Éjfélkor bekapcsolunk az országos hálózatba.


  



Megosztás: