Április nálunk a születésnapokról szól, 6-án ünnepli édesanyám, és nagypapám születésnapját. Ilyenkor a család apraja-nagyja összesereglik, hogy együtt megünnepeljük a nagy napot, igaz az eltelt pár évben anyukából nagymama, mi pedig gyerekekből szülőkké lettünk. Változó idők, gyarapodó család, és ez így jó.
Hugiék kicsit távolabbról jöttek, mi a bokros teendők közepette végre eljutottunk az amúgy közeli Rácalmásra, hogy közösen köszönthessük fel szeretteinket.
A nagy találkozás elsősorban a legfiatalabbaknak nagyobb élmény, de mi is próbáljuk minél jobban kihasználni a közösen, együtt töltött órákat.
közös játék
Utolsó pillanatra minden összeállt, és tényleg mindenki rajta volt, hogy rendben legyen minden, a vacsorára szánt pörkölt elkészüljön, minden és mindenki időben megérkezzen.
Az ünnepi vacsora mellett édesanyám barátai köszöntötték az ünnepelteket (főként édesanyámat a kerek 60 év miatt) verssel, énekkel, műsorral, de volt lufieregetés, és tűzzsonglőrök is szórakoztatták az egybegyűlteket.
alkalmi kórus
sámánok nagytalálkozója :)
A nagy ünnepség napjának reggelén nagyjából elkészült egy kis videó is, bevallom legutolsó pillanatra hagytam, még azt is, hogy a kapott képeket ellenőriztessem, így esett meg, hogy a levetített verzióban bizony volt 1-2 olyan kép, amin nem édesanyám volt látható. Természetesen a hibát korrigáltam, így már elérhető, megtekinthető a már helyes összeállítás.
Lili tűzzsonglőröknél már érezte a fáradtságot, már jelezte, hogy fáradt, így is ez volt az első későre tolt fekvés. A buliban nagyon jól érezte magát, ahogy mi is, táncolt pörgött, és igyekezett mindig a központban lenni :)
Köszönjük az estét, még sok ilyen közös születésnapot, Isten éltesse édesanyánkat és nagypapánkat!
Nincs szebb látvány, és nagyobb öröm annál, amikor gyermekünk mosolyog, huncut mosollyal kérdőn néz vissza ránk, hogy ez mind tényleg az övé? Lehet?
Hónapok óta figyeltük mi minden érdekelheti, majd 2 évesen. Igazi támpontot kedvenc meséje (Mása és a Medve) a "Menne" és épp aktuális érdeklődési köre adhatott, ezeket kiegészítettük igazi "csajos" ajándékokkal, fésűs babákkal, minikonyhával.
Mikulás rendezvényen, a játszósarokban.
Alapvetően tisztában voltunk azzal, hogy a gyerek ilyen idős korában utánozza a felnőtteket, próbálja ellesni nagyobb, és apróbb tevékenységeinket.
Apropó, Mikulás. Idén is találkoztunk Vele, sőt, házhoz is jött egy segítője, és most sokkal bátrabban fogadtuk.
Budapesten,
és Dunaújvárosban is, otthon.
Aki jó, annak persze ajándék is jár, Mása őrületben vagyunk, így év végére lett kicsi, közepes, és nagy Mása is, Hamarosan megérkezik a Medve is, addig igyekszünk helyet találni neki. Adventi naptárunkban pedig a tavalyhoz képest az apróbb ajándékok mellett megjelentek a kis csokik, gyereknyelven: "csocsi".
Hohohóóóóó
Kis angyalka és lepke az utolsó fiókban
Minden nap egy újabb csoda, ahogy készülődtünk a nagy napra, próbáltuk visszatartani az ajándékokat, pedig tudtuk, nagyon örülni fog mindennek, Lili pedig érezte, hogy valami készülődik, illetve rácalmási nagyival aprócska ajándékot készítettek a szülőknek, hogy nekünk is legyen kis meglepetés.
Aztán eljött a nagy nap. Hajnalban már sorban álltam a világ legjobb halászléjéért, szerencsére még Lili ébredése előtt hazaértem. A karácsonyfát idén is az angyalok díszítették, és nem is nagyon akartuk húzni az időt, meg Lili is valamiért nagyon be akart menni már a nappaliba, így a kiscsaládi ajándékozás már a délelőtt folyamán megtörtént.
Leírhatatlan öröm, tengernyi mosoly a kiskonyhának, a kis babakocsinak, a plüss majomnak, a gurulós telefonnak, Másának, és természetesen a világító karácsonyfának is. És az elég nehéz, eseménydús decemberben végre egy egész napos játék, és családi együttlét...
Ajándékok, hirtelen nem is tudta melyikkel foglalkozzon.
Vigyázat, gyorsjárat!
Első osztályú kiszolgálás...
Természetesen apa is kap kóstolót.
Karácsonyfa sem mindennapi látvány :)
Családi közös napunkról pedig óhatatlanul eszembe jutott az egyik kedvenc Szabó Lőrinc versem:
Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobta
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Karácsony másnapján, és harmadnapján pedig a nagymamákat látogattuk meg.
Ünnepi ebéd dédipapa mellett
Barna hajasbaba, a világosabb került unokatesóhoz, Zoéhoz.
Ajándék bontogatás, és a jól megérdemelt játék
Könyv állatokkal, no meg egy igazi, saját laptop!
Egy újabb baba, és "csocsi" egész évre.....
Csakcsajok: nagyival, és a dédimamákkal.
Így telt nálunk 2016-ban a karácsony.
Igyekeztünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy minél szebb, és emlékezetesebb legyen ez a karácsony is, köszönjük a családjaink hozzájárulását is, a finom ebédeket, az együtt töltött perceket. Sajnos a nagy öröm mellett kis szomorúság is jutott, nagypapám testvére Ilonka, az ünnepeket már nem tudta velünk tölteni, már fentről vigyáz ránk.
Izgatottan vártuk Lili első Mikulását, karácsonyát, bár ő ebből még nem sok mindent ért, de utólagosan elmondható, nagyon élvezte minden percét, ámulattal figyelte az újabbnál újabb élményeket.
A cipőmön még mindig az a csomó van, amit Lilinek sikerült összehoznia az ünnepek előtt. Nem bontom ki, ha ránézek, eszembe jut édes kislányunk, akivel ha épp nem vagyok együtt, nagyon tud hiányozni....
Zsúfolt decemberünk ellenére igenis fontosnak tartottuk, hogy Lili találkozzon a Mikulással, Jézuska pedig elhozta nekünk a karácsonyfát és az ajándékokat, hiszen egész évben jók voltunk, kiérdemeltük...
Rámolás, pakolás, rendrakás, Lili módra:
JÓK VOLTUNK! :)
Lili és a Mikulás
/egy korábbi összeállítás, természetesen 2014-es is van
Nálunk kiemelt fontossága van a Mikulásnak, talán legfontosabb hozzá köthető esemény a 2012-es eljegyzésünk, így nem is volt kérdés, hogy idén is "elhívjuk" személyesen a Mikulást.
Felejthetetlen pillanatok, megilletődött Lili, de nem félt tőle, bár hirtelen nem tudta hova tenni ezt a nem mindennapi figurát...
Ajándékok pedig folyamatosan érkeztek, a december (is) már csak ilyen.
Legdrágább ajándékunk az ÉLETTŐL...
Nagy családi ajándéknak közösen örülhettünk, decemberben megérkezett az új gyerekülés, miután sokat utazunk, nem vártunk vele, azonnal beszereltük.
Kicsomagolás után / beszerelés után
Nem csak maga az ülés okozott nagy örömet, hanem a dobozt is kiválóan hasznosítani tudtuk.
Felhőtlen szórakozás...
kicsiknek, és...
... nagyoknak.
Megint egy bevásárlókocsis kép....
Az adventi időszakra tehető az új játék, a bújócska is, eleinte mi bújtunk el, de hamar átvette Lili is. Egyenlőre elég bármi ami mögé az arcunkat el tudjuk rejteni, legyen az paplan, pléd, ruhapelus, vagy épp függöny.
Szintén az advent ideje alatt mentünk el a mekibe,
a karácsonyi karavánnal viszont se itt a városban, se a Velence Korzón nem futottunk össze, majd talán jövőre. A Spárban viszont kipróbáltuk a kitett installációt, még ha kicsik is vagyunk még hozzá.
Elmentünk az adventi vásárba, meghallgattuk a gimi kórusának koncertjét, sok új élménnyel vártuk a karácsonyt.
Karácsony
23-án a nagypapa jött meglátogatni minket, pesti karácsonyozás a nővéremékkel most kicsit tolódik, 24-én a szentestét Rácalmáson töltöttük, 25-én pedig Seregélyesen találkoztunk a családdal, és Jézuska ajándékaival. Nagy öröm, izgatott bontogatás, boldog pillanatok. Otthon Lili először 24-én reggel találkozott a már feldíszített karácsonyfával.
Otthon
Rácalmáson
Kicsit hugi is velünk volt :)
Seregélyesen
Így teltek az adventi napok, és a karácsony, köszönjük minden családtagunknak, hogy szebbé varázsolták Lili első karácsonyát, nagyon örül mindennek, használjuk, nyúzzuk őket! :)
ui.: a mesekönyvet bár még nem raktuk ki a kirakós részét, de már kiolvastuk.
