1977. április 2-án a hazai "létesítmény-jegyzékre" új név kerül fel: a dunaújvárosi fedett uszodáé. Azé a fedett uszodáé, amelynek építését két esztendővel ezelőtt, 1975. március 10-én kezdték meg. Ez az uszoda nemcsak azt jelenti, hogy a ma ötvenötezres lélekszámú város gazdagodott egy télen, nyáron egyaránt használható uszodával, hanem azt is, hogy a város vonzáskörzetében, a Mezőföldön szintén megindulhat az úszósport fejlődése. A létesítmény jelentőségét csak aláhúzza, hogy a legközelebbi ilyen uszoda a fővárosban és Kecskeméten van. A dunaújvárosi fedett uszoda vízét "mesterségesen" melegítik, s ehhez a Dunai Vasmű úgynevezett hulladék-gőzét használják fel. Megszűnt tehát az az állapot, hogy az ember számára legtöbbet nyújtó sportok egyikét, az úszást, csak néhány nyári hónapban űzhették kedvelői.
Dunaújváros a településfejlesztési tervekben részleges felsőfokú központként szerepel. Most, hogy elkészül az új uszoda, remélhetőleg a magyar úszósport nagykönyvében is megkapja rövidesen a felsőfokú jelzőt.
De nézzük, hogyan is épült fel a dunaújvárosi fedett uszoda, amely nemcsak technikai megoldásában, korszerűségében rendhagyó a hazai fedett uszodák közt, hanem építése is eltér a "hagyományos" építési módoktól.
A gondolat, hogy az úszósportot is fejleszteni kell, már régóta érlelődött, és a város vezetői többször kísérletet tettek a megoldásra. Az egyik elképzelés az volt, hogy a városi strand medencéjét befedik, hogy az úszásoktatás idejét kitolják a koratavaszi és az őszi időszakra is. Mivel a technikai feltételek megteremtése nehézségekbe ütközött (az öltözőket is "téliesíteni" kellett volna, és a jelenlegi helyéről áttelepíteni) kézenfekvőbb megoldásnak kínálkozott egy kisebb méretű, télen-nyáron használható tanmedence építése. A város kapott rá ajánlatot, és hamarosan sikerült is a szükséges berendezések egy részét beszerezni. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a tanmedence csak ideiglenes megoldás lehet, az igények ennél sokkal nagyobbak.
A városi pártbizottság és a városi tanács ismételten megvizsgálta, hogyan lehetne a társadalmi erők mozgósításával egy minden igényt kielégítő, korszerű uszodát felépíteni Dunaújvárosban. S, hogy elképzelésével nem volt egyedül, bizonyság rá a város dolgozóinak, a vállalatok, üzemek, intézmények kollektíváinak megajánlása, a Dunai Vasmű, az OTSH, a Fejér megyei Tanács és a városi tanács hathatós anyagi segítségnyújtása. Amikor azután minden részletre kiterjedően megvolt az uszodaépítés indításához a fedezet, amikor teljesen bizonyossá vált, hogy megvalósítható - s nem valamiféle "kalandos" vállalkozás lesz, akkor kezdődött meg a tervezés, majd pedig az építkezés.
De addig sok víz lefolyt a Dunán.
1975. március 11-én sokan olvasták a Dunaújvárosi Hírlap cikkét, amely címében adta hírül: társadalmi összefogással két év alatt felépül a fedett uszoda. Az ünnepélyes "alapkőletételéről" szóló tudósításban ez olvasható:
"...valamennyi dunaújvárosi gyár, üzem és intézmény dolgozói is kiveszik részüket a fedett uszoda építéséből, amely nemcsak Dunaújváros, hanem az ország egyik legmodernebb uszodája lesz. A 21 x 50 méteres, feszített víztükrös, a nemzetközi előírásoknak is megfelelő medence nagy versenyek lebonyolítására is alkalmas lesz ... A tervek szerint 1977. április 4-én nyitja majd meg kapuit városunk büszkesége..."
S az, hogy a város valamennyi vállalata kiveszi részét a nagy munkából, hogy valamennyi dunaújvárosi támogatja az uszodaépítést, nem maradt csak papíron. Ezt bizonyítja, hogy már az építkezés megkezdése előtt néhány nap alatt mintegy kétmillió forintot fizettek be a szocialista brigádok és magánszemélyek a városi tanács fejlesztési csekkszámlájára.
A kezdeti lendület nem csökkent a továbbiakban sem. Két esztendő alatt - 1975-ben és 1976-ban - a város vállalatainak, intézményeinek dolgozói több mint háromszázezer órát dolgoztak társadalmi munkában a fedett uszoda építkezésénél. Földet lapátoltak, betont hordtak, zsaluzódeszkákat cipeltek, mikor mire volt szükség. Érdekes és tanulságos szemügyre venni azt a statisztikát, ami a társadalmi munkákról készült.
Eszerint sorrendben a Dunai Vasmű, a 26. Építőipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a műszaki főiskola, Bánki Donát Szakközépiskola, a 316. sz. Makarenko Szakmunkásképző Intézet, a 340. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet, a Beton- és Vasbetonipari Művek, a Kohászati Gyárépítő Vállalat, a Hídépítő Vállalat, a DÉDÁSZ, a dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat, a dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek, a Vegyesipari Vállalat, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat, a Munkásszövetkezet végezte a legtöbb társadalmi munkaórát, de részt vett a munkákban számos más vállalat és intézmény is. Napi átlagban közel ötven fő dolgozott rendszeresen az uszodaépítésen. Ezek a vállalatok, intézmények dolgozói összesen 320 ezer társadalmi munkaórát töltöttek el a fedett uszoda építkezésén. Ennyit áldoztak arra szabadidejükből, hogy az impozáns létesítmény felépüljön.
De nemcsak két kezük munkáját ajánlották fel a dolgozók, hanem jelentős anyagi összegekkel is támogatták az építkezést. 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban a különböző vállalatok dolgozói munkájuk révén az alábbi összegeket fizették be a fedett uszoda számlájára.
Dunai Vasmű: 3 175 276; 26. sz. Állami Építőipari Vállalat: 14 030; Papíripari Vállalat: 63 179; Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat: 139 883; BVM Dunaújvárosi Gyára: 171 263; MOM óragyára: 70 513; 14. sz. Volán: 52 235; Betonútépítő Vállalat: 28 152; Hídépítő Vállalat 25 234; Kohászati Gyárépítő Vállalat: 31 760; Vörös Október Férfiruhagyár: 140 583; férfifehérneműgyár: 171 151; Vegyesipari Vállalat: 75 962; Munkásszövetkezet: 54 150; egyéb vállalatok és intézmények: 373 656 forint, így összesen 4 587 027 forintot fordítottak közvetlenül a vállalatok dolgozói az uszodaépítés támogatására.
Dunaújváros testvérvárosának, Kommunarszknak is ott van a "névjegye", hisz nyaranta a kommunarszki főiskolások csoportjai segítették a társadalmi munkásokat, akikben egyébként nem volt hiány, hisz volt olyan nap, hogy kivitelező vállalat dolgozóinak létszámát négy-ötszörösen meghaladta az önkéntes társadalmi segítők száma. KISZ-szervezetek, szocialista brigádok, diákok, magánosok jelentkeztek naponta munkára.
De nemcsak helyi vállalatok, lakosok tekintették szívügyüknek az építkezést, amely naponta az érdeklődők gyűrűjében folyt. Az összes érintett vállalatok kiemelt feladatként kezelték a dunaújvárosi fedett uszoda építését, s minden segítséget megadtak ahhoz, hogy rekordidő, huszonöt hónap alatt elkészüljön a létesítmény. Ez annál is inkább fontos volt, mivel az építkezésnek nem volt "generálkivitelezője", amely összefogta, szervezte volna a munkát, összehangolta volna az együttműködő vállalatok, az alvállalkozók munkáját. A műszaki irányítást szintén a Dunai Vasmű vállalta magára, s felállított egy operatív csoportot a munkálatok műszaki irányítására. Erre nagy szükség volt, hiszen csupán jó szándékú társadalmi munkásokkal nagyon nehéz lett volna felépíteni egy ilyen bonyolult létesítményt.
Számos vállalat, intézmény és az önzetlen társadalmi munkások munkáját nem volt könnyű összehangolni. Ez csakis azzal a hálótervvel volt lehetséges, amelyet szintén a Dunai Vasmű szakemberei készítettek el. Ez tette lehetővé, hogy a különböző munkafolyamatok szinte percnyi pontossággal követték egymást: pontosan meghatározva az elvégzés logikai sorrendje és a határidő. Csakis ilyen precíz kivitelezési "haditerv", az állandó brigád - akik helyett munkatársaik dolgoztak, társadalmi munkában - a több ezer társadalmi munkás és a Dunai Vasmű segítségével sikerült a fedett uszodát a huszonöt hónapos rekordidő alatt felépíteni.
Alakul a művész álma, az uszoda bejáratát Cyránski Mária Sellő-je díszíti
Végleges helyén, az uszoda előtt - 1978-ban elhelyezve
Az ország harmadik 50 méteres versenymedencés uszodája a dunaújvárosi, amelynek érdekessége a változtatható fenékszintmagasság, valamint emelő-süllyesztő rendszere. 1977-ben készült el. 1996-ban felvette a két évvel korábban, tragikus hirtelenséggel elhunyt világbajnok könnyűbúvárúszó, Fabó Éva nevét.
Gyerekmedence
Képeslapok:
Korszerű, szép középület a fedett uszoda. Tervezője Péchy Imre (1937-), aki 1978-ban e ház tervezéséért kapott Ybl-díjat. Az acélszerkezetű lefedés 42 méteres támaszközű, e szerkezet a Dunaferrt dicséri. Egyszerű, összefogott, jó arányú tömege, belső tereinek tiszta szerkesztési módja teszik ma is korszerű hatásúvá az épületet.
