2017. május 6., szombat

60. Orvos és költő - beszélgetés Dr. Gujás Márta reumatológussal



Egy előadáson ismerkedtem meg Dr. Gujás Mártával, akivel az együttműködő kommunikációról beszélgettünk. Meglepett, s nagy örömömre szolgált, hogy mennyire otthon jár e témában. Később Tóth Dezső tanár úr hívott, fel, hogy felhívja a figyelmemet arra, hogy Márta az orvoslás mellett versekkel is foglalkozik. Ennek kapcsán ültünk le beszélgetni;
- Kedves Márta, mesélj, mi szél hozott vissza a mi kisvárosunkba, s mi történt előtte és közben?
- Kecskeméten születtem, édesapám orvos, édesanyám pedagógus volt, négyen voltunk testvérek. Kiskőrösön végeztem az általános iskoláimat, Szekszárdon a gimnáziumot. Apám bíztatott az orvosi pályára, azt mondta: "az orvos háborúban és békében is megél", így lettem, hát orvos. Miután Pécsett elvégeztem az Orvostudományi Egyetemet, Harkányba kerültem, ahol szerettem volna tudásomat a pszichológia és az irodalom területén is fejleszteni. Egy évet a tanulmányaim mellett hallgattam is irodalmat, autodidakta módon a pszichológiába is beleástam magam. Egészen fiatalon kerültem Dunaújvárosba, 1973-ban, s három évet töltöttem itt orvosként, meghatározó évek voltak, én mégis fejlődni szerettem volna, s 1976-ban Budapestre költöztem, ahol 25 évig voltam. Ebből öt évet Algériában töltöttem, kemény, mégis szép évek voltak szakmailag és emberileg is. A természeti népek megtanították sok mindenre.
- A sok vargabetű után kerültél vissza városunkba, miért is?
- Szentendrén van családi házunk, s a férjemnek Harkányban egy birtoka, a kettő között ingázunk évek óta. Amikor megtudtam, hogy itt Dunaújvárosban reumatológust várnak, megpályáztam a kiírást, így másfél éve a Zöld rendelőben dolgozom, s most innen ingázom, hol északra, hol délre.
- A munkád mellett fontos szerepet tölt be az életedben a művészet, a költészet.
- Igen, már középiskolában tagja voltam az önképző körnek, irodalmi színpados is voltam. Akkoriban írtam meg első verseimet. Aztán ezt az irányt elveszítettem. Algériában ismerkedtem meg egy magyar orvossal, dr. Faller Jánossal, aki írogatott, s meg is jelentek művei, s tagja volt a MOKK-nak (Magyar Orvosíró Képzőművész Kör). Felébredt bennem a művészi énem, s hazajövet megkerestem őket, és a tagjaik közé léptem. Újra próbálkoztam a versekkel, hamarosan be is kerültek kiadványokba, eddig több mint 20 könyvben jelent meg versem, s van egy saját kötetem is. Szentendrén kialakítottam a házunkban egy galériát, ahol 15 évig rendszeresen szerveztem kiállításokat, irodalmi estéket. Része voltam az ott zajló képzőművészeti, irodalmi életnek. A költészet bennem szunnyadt, ha nem az orvostudomány kap el, akkor ezen a területen is többet tudtam volna kihozni magamból.
- Nemrégiben egy kétnyelvű /román-magyar/ kötetben, a Költészet tavaszában megjelent a Fejfák-kopjafák című versed, amely magyarságod hitvallásából egy szelet. Részlet ebből a versből:
Dideregve daloltam
a szembe széllel
szívem megtelt
már a téllel,
mikor új szám
íródott az égre
’89 december
tünde fénye, 
S a romániai
opálos fényű
szabadság
hírét hirdetik
szentendrei
mívesen faragott
kopjafák.
- Beszélgetésünk, s rövid ismeretségünk alapján úgy látom, hogy te a gyógyításban és az életben is az egész Embert veszed alapul.
- Igen, a hagyományos orvoslás mellett használom az alternatív gyógymódokat is. Az egész embert igyekszem gyógyítani, amennyire a határaim engedik. Azt gondolom, az életünket élni kell, a sorsunkat mi magunk alakítjuk. Művészeti hitvallásom: Széppé, tartalmassá, élhetővé tenni a magunk és mások életét, hogy elégedetten élhessünk.

Horváth Klára

Az interjú a Dunaújvárosi Maraton 2010 június 2-i számában jelent meg.

NÉVJEGY

Dr. Gujás Márta reumatológus, Kecskeméten született, orvosi diplomáját Pécsett szerezte, dolgozott Harkányban, Dunaújvárosban, a fővárosban és Algériában. Ifjú korától vonzódik a művészetekhez, verseket is ír.



Megosztás:

59. Zöld rendelő - Privatizáció


Idézzük fel a II. számú ZÖLD Rendelőintézet történetét korabeli újságcikkek segítségével. 5. rész

7közlap - 2003. június 24.

Funkcionális, vagy teljes privatizáció?

Az önkormányzatra vár a döntés 


A Parlament elé benyújtott közel ötven módosító javaslat alapján módosult június 17-ére virradó éjjel a Kórháztörvény. Azt, hogy milyen tartalommal fogadta el a módosítást a képviselőtestület, pontosan még nem lehet tudni - nyilatkozta lapunknak Dr. Máté Kasza László, a dunaújvárosi Szent Pantaleon kórház főigazgatója. A törvénymódosítás július l-jével lép érvénybe, de minisztériumi végrehajtási utasítást kell kapcsolni hozzá, és ennek átfutási ideje még két-három hónap.
Mi vár ez alapján a dunaújvárosi kórházra? Privatizáció? Még nem biztos. A helyi önkormányzat közgyűlése, mint a tulajdonosi jogok birtokosa, dönthet a témával kapcsolatban, de a kórház vezetősége nem tud nagyobb ilyen jellegű elhatározásról. Kivételt képez ez alól a kettesszámú rendelőintézet (Zöld SZTK), aminek privatizációja hosszú hónapok óta napirenden van. Ebben az esetben is felajánlották a fogorvosoknak és háziorvosoknak, hogy élhetnek az elővásárlási jogukkal, de legyen az kórház vagy rendelőintézet, az intézmény csak egyben adható el.
A főigazgató úr elmondása szerint az intézmény menedzsmentje mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgozók felkészültek legyenek a módosításokkal szemben. Jogászok, minisztériumi szakértő segítségével szeretnék biztosítani a maximális felvilágosítást az esetlegesen új jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban. A kórház vezetőségének elsődleges célja, hagy a dolgozóik munkahelye és megélhetése biztosított legyen, ugyanakkor az önkormányzattal, mint fenntartóval együtt igyekszik minél több lehetőséget garantálni a fejlesztésre, a fejlődésre, a szakmai előmenetelre. Ezzel együtt a régió lakossága jogosan kéri az ellátás színvonalának nemcsak megtartását, hanem emelését.
Egy gyors gazdasági számítás tükrében: körülbelül havi 25- 30 százalékos költségvetési emelés esetén jutna pénz a dolgozók béremelésére (ezzel a különféle járulékokat is megadják), esz-közfejlesztésre, és folyamatosan képesek lennének a napi aktuális felújításokat folytatni (festés, mázolás, fürdőfelújítás stb.) is.
-deni-
Dunaújvárosi Hírlap - 2003. december 4.

Privatizációról még nincs szó

Kérője akadt a helyi kórháznak?! 

A Prodia Rt. pályázna a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház üzemeltetésére? - tesszük fel a kérdést az egyik országos napilapban megjelent írás tartalma alapján. Az önkormányzat egészségügyi irodájának vezetője és a kórház főigazgatója azonban a kijelentést, de az esetleges privatizációra vonatkozó kérdéseinket is korainak tartja, azon túl, hogy nem is tudnak a Prodia Rt. vezetőjének fent említett szándékáról. A cég egyébként nem ismeretlen, ők működtetik ugyanis a labort.

A kórház, a rendelő privatizációja nehéz kérdés, most még elkapkodott fölvetés Fotó: V. Gy.

A Prodia privatizálná a kórházat?

Hatástanulmány készül jövő februárig a gazdasági társasággá alakulás feltételeiről

Lapinformációk szerint a Prodia Rt. részt venne az egészségügyi privatizációban. A három kórház közül, melyek üzemeltetésére pályáznak, az egyik a dunaújvárosi lenne - nyilatkozta Kollányi Gábor, a Prodia Rt. vezetője.
"A Kollányi Gábor által vezetett Prodia Rt. három - a kiskunhalasi. a dunaújvárosi és a Veszprém megyei - kórház, valamint a százhalombattai szakrendelő üzemeltetésére is pályázik..." - szól a pontos idézet, amely egy országos napilapban megjelent, az egészségügyi szektor privatizációjával foglalkozó írásban olvasható.
Azon túl, hogy a Prodia Rt. nem ismeretlen városunkban, ők működtetik ugyanis a labort, maga a hír mégis számos kérdést felvet. Hum László, az egészségügyi iroda vezetője érdeklődésünkre elmondta: lényegében ő is a sajtóban megjelent írás tartalmára tud hagyatkozni, amikor nyilatkozik a helyi kórház esetleges magánosítási szándékáról - a cikkben olvasható információknál többet ugyanis ő sem tud. A kórház igazgatójával még nem tudott egyeztetni a kérdésben, ám Kollányi Gábort mindenképpen felhívja, és érdeklődik a részletek felől - fogalmazott Hum László, aki szerint a felvetés egészen addig nem aktuális, amíg a Szekeres-csomagként elhíresült költségvetési racionalizációs javaslatban foglaltaknak eleget nem tesznek. Eszerint a kórház igazgatóját, dr. Máté-Kasza Lászlót felkérték arra, hogy intézményi hatáskörben készíttessen hatástanulmányt, ami tartalmazná a gazdasági társasággá alakítás feltételeit. A tanulmánynak jövő év február 28-ig kell elkészülnie - a kórház privatizációjával kapcsolatban csak ezen anyag megállapításai alapján lehet konkrét lépéseket kezdeményezni - hangsúlyozta az irodavezető.
Ugyanezt mondta el dr. Máté-Kasza László főigazgató, aki jelezte: három - a szakminisztérium által kijelölt szakértői listán szereplő - cégtől kért be árajánlatot, mindegyikük tapasztalatokkal rendelkezik az adósságkonszolidációval és egészségügyi reformokkal kapcsolatban. December 15-ig kell kiválasztania a céget, aki a hatástanulmányt február végéig összeállítja. Ezt követően beszélhetünk arról, hogy megvalósítható-e, és ha igen, milyen formában a privatizáció - hangsúlyozta a főigazgató, aki egyébként nem beszélt a Prodia Rt. vezetőjével annak szándékáról.
(szb)

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. január 17.

Társasházzá alakítják, majd értékesítik a rendelőt

Privatizálják a zöld sztk-t 


A Szent Pantaleon Kórház konszolidációs programban való részvételének egyik fontos eleme volt a II. Rendelőintézet, közismert nevén zöld sztk. értékesítése.
A konszolidációs programban foglaltaknak - önhibáján kívül - a kórház nem tett eleget, ezért vissza kellett volna fizetni az intézmény részére nyújtott hitel összegét. A szakminisztérium és a kórház közötti szerződés módosításával azonban fél éves többlethatáridőt biztosítanak a feltételek teljesítéséhez - hangzott el a tegnapelőtt tartott közgyűlésen.
Silye Attila, a városgazdálkodási iroda vezetője elmondta: a II. Rendelőintézet értékesítésének feltétele az, hogy társasházzá alakítsák. Az erre vonatkozó javaslat január végén (a két hét múlva esedékes ülésen) kerül a közgyűlés elé, ha létrehozzák a társasházat, azt követően értékesíthetővé válik a zöld sztk.
A II. Rendelőintézet eladása mintegy kétszázmillió forint bevételt jelentene a kórházi büdzsének.
(szb)

7közlap - 2004. január 20.

Eladó lesz a II.-es Rendelőintézet

Módosították az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Szent Pantaleon Kórház és Dunaújváros önkormányzata között megkötött, a kórház adósságkönnyítéséről kötött szerződést a múlt év végén. A módosítást a közgyűlésnek jóvá kellett hagynia. Az eredeti megállapodás egyik pontja szerint értékesíteni kellett volna a II. Rendelőintézet épületét, s az ebből befolyó pénzt adósságkonszolidációra kellett volna fordítani, még 2003-ban. Mivel a konszolidációs tervnek ez a része nem teljesült, egyelőre nem törölhette el a minisztérium a kórház adósság-visszafizetési kötelezettségét. A minisztérium az ügy rendezésére májusig haladékot adott. A közgyűlés vita után jóváhagyta az új határidejű szerződést. Elhangzott: a II. rendelőintézet értékesítésének alapvető feltétele az épület társasházzá alakítása. Erről január 29-én fog dönteti a közgyűlés.

7közlap - 2004. január 27.

 A gazdasági bizottság megszavazta...

Társasház lesz és eladó a zöld rendelőintézet


(...)
Elkészült a Szórád Márton úti zöld Rendelőintézet társasházzá alakításához szükséges alapító okirat tervezete, amely szerint 56 önálló tulajdonrész alakítható ki az épületben. Ezt jóvá is hagyta a bizottság. Mivel a közgyűlés már korábban döntött az épület értékesítéséről, amelynek lebonyolításával megbízta dr. Máté Kasza Lászlót, a kórház főigazgatóját, a bizottság szükségesnek tartotta egy munkacsoport létrehozását. Tagjai: az önkormányzat gazdasági, vagyongazdálkodási és közbeszerzési bizottságainak elnökei, feladatuk pedig az Önkormányzati érdek érvényre juttatása lesz. Az értékesítést a DVG Rt. fogja lebonyolítani. A kórház osztályháttérrel nem rendelkező szakrendelései az épület mintegy harmadát veszik igénybe, mivel a szakellátás nagyobb hányada már átköltözött az előző években a Vasmű úti rendelőintézetbe. Az értékesítés az értékbecslést követően történhet az egész épületre vonatkozóan (ekkor a kórház visszabérli a számára szükséges helyiségeket) és részenként is.
(...)
(csgy)

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. január 31.

A II. rendelőintézet társasházzá alakítása az értékesítés alapfeltétele

(...)
A II. rendelőintézet társasházzá alakítása is napirenden volt. A gazdasági bizottság - dr. Dorkota Lajos képviselő kezdeményezésére - módosító javaslattal élt: a határozati javaslatot kiegészítették azzal, hogy a privatizációs pályázat lefolytatásához szükséges tárgyalásokat dr. Máté-Kasza László, a kórház főigazgatója folytassa le, de az érintett bizottságok felelőseinek bevonásával. Ezt követően barátságos szópárbaj alakult ki Dorkota és Rohonczi Sándor képviselő között arról, hogy mi is van napirenden: a társasházzá alakítás, vagy érintőlegesen már a privatizáció kérdése. A vita tárgyát egy idő után már a polgármester, dr. Kálmán András sem igen tudta követni, végül a fenti módosítással kiegészítve elfogadták a társasházzá alakításról szóló javaslatot.
(...)
(szb)

HétNap - 2004. február 2.



Az önkormányzatnak nincs pénze az átalakításra 

Dunaújváros az elmúlt év végén eufórikus lakáseladási, vásárlási lázban égett. Az árak megugrottak, mégis jó áron kelt el minden ingatlan - amit tényleg el akartak adni. Ám voltak és vannak olyan üzletelők, akik kivárnak. Még jobb időket és nagyobb bukszájú befektetőket remélnek. Ahogy az önkormányzat is, hisz régóta dédelgeti félig megüresedett Vasmű úti Irodaházát és szellős-tágas II-es, zöld rendelőjét.
(...)
- Milyen sorsot szántak a II-es rendelőnek?
- Az intézmény teljes egészében önkormányzati tulajdonú, legnagyobb részét a Szent Pantaleon Kórház hasznosítja, de háziorvosok is praktizálnak itt, és néhány más bérlő, is működik a falak között. Az épület . privatizációjából származó bevételt a kórház adósságállományának csökkentésére szeretnénk fordítani... Tény, hogy napirenden van a háziorvosi rendelők privatizációja, ezért érthető, hogy a már itt működő orvosok közül többen is szeremének tulajdonhoz jutni. Felvetődött, alakítsuk társasházzá az épületet, ami jogi lehetőséget ad arra, hogy egyes elemeit, egységeit külön-külön értékesíthessük. Erről már döntés is született. Jómagam azt prognosztizálom, azok a területek, amelyeket ma a kórház használ, azok önkormányzati tulajdonban .maradnak. Előnyösnek tartanám, hogy a fennmaradó részekből minél nagyobb részt a háziorvosok vásároljanak, meg, olyanok is, akik ma a város legkülönbözőbb pontjain rendelnek... Persze az sincs kizárva, hogy valakinek egy az egyben lesz szüksége az egész ingatlanra. A potenciális befektetőknek először a kórház igazgatójánál kell a tárgyalásokat kezdeni.
- Az egészségügyi funkciót később is meg kell őriznie a háznak?
- Természetesen. Csak az nem lesz mindegy, hogy a város tulajdonosként vagy bérlőként marad benne.
b.p.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. május 11.

A Zöld rendelőt valamivel több, mint 120 millióért "kiáltják ki" Fotó: V.Gy.

Értékesítés előtt a Zöld rendelőintézet

A pályázatban garantálnák a háziorvosok vételi jogát 

Dunaújváros (szb) - A pályázati kiírás szerint a "Zöld Rendelő Társasház" minimális vételi ára 127 millió forint, ebből a telek értéke áfával együtt 400 ezer forintot tesz ki. A pályázatot június 3-án két órakor bírálják el, a nyertes személyéről a közgyűlés dönt.

A kórház adósságkonszolidációs szerződésében az önkormányzat vállalta, hogy értékesítik a II. Rendelőintézet épületét és az ebből befolyó pénzt a kórház további konszolidációjára fordítják. Nem teljesítés miatt a minisztérium bármikor felmondhatja a támogatási szerződést - áll a határozati javaslatban, ezért a mielőbbi értékesítésnek alapos indoka van.
A pályázati kiírás szerint a "Zöld Rendelő Társasház" megnevezésű ingatlan minimális vételi ára 127 millió forint, ebből a telek értéke a 20 százalékos áfával együtt 400 ezer forint. A pályázatra egyéni vállalkozók, természetes személyek, gazdasági társaságok, valamint gazdasági társaságnak nem minősülő jogi személyek jelentkezését várják.
A közgyűlés egy korábbi határozatával társasházzá nyilvánította a Zöld rendelőt, ezt értékesítési szempontból találták célszerűnek. Az átalakítás előtt csak osztatlan közös tulajdonként lehetett volna értékesítésre bocsátani a rendelőt.
Felvetődik ugyanakkor a kérdés, hogy miért kellett társasházzá alakítani a rendelőintézetet, ha végül mégis egyben akarják értékesíteni. Az sem mellékes, hogy a közgyűlés egy korábbi, 2002-ben meghozott határozata értelmében a háziorvosok megvehetik a rendelőket, ezt egyébként az önkormányzat helyi rendelete is szabályozza: a háziorvosok ugyanis esetünkben bérlőnek minősülnek, márpedig a bérlők adott ingatlanra (itt rendelőre) vonatkozó elővásárlási joga garantált kell legyen. A határozati javaslatban rögzítik: "az épületben rendelő kilenc háziorvos, illetve fogorvos rendelőjére feltételül szabja a pályázat, hogy ezeket a majdani tulajdonosnak értékesítenie kell az ott rendelő alapellátási szolgálatok részére." Ha viszont ezzel a kikötéssel pályáztatnak, akkor törölni vagy módosítani kell a korábbi határozatot, ami a háziorvosok vételi jogáról szól. 
A rendelő értékesítéséről szóló pályázat kiírását szerdai ülésén tárgyalja a gazdasági bizottság.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. május 14.

A háziorvosok megvehetik majd rendelőiket Fotó: L. Zs.

A közhasznúvá válás első lépései

Az orvosok bizonytalannak érzik a jogi helyzetet, kissé tartanak az átalakulástól

Dunaújváros (szb) - Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a Szent Pantaleon Kórház Közhasznú társaság létrehozásáról szóló javaslatot tárgyalták, és többségi véleménnyel támogatták a tagok.
Mint ahogy várható volt, a kht. létrehozásáról szóló napirendet aprólékos részletességgel vitatták meg a bizottság tegnap délután tartott ülésén. A hosszan elnyúló tárgyalás során számos kérdés felmerült a jelenleg közalkalmazottként dolgozók továbbfoglalkoztatásával, a bérezés várható alakulásával kapcsolatban. A kamara részéről dr. Eigemann Éva is jelezte az orvostársadalom fenntartásait: bizonytalannak érzik a jelenlegi jogi helyzetet az átalakuláshoz, a létrehozandó kht. működőképességével kapcsolatban is aggodalomról beszélt. A helyi kamara elnöke szerint a tőkebevonás elkerülhetetlen, ugyanakkor kérdés, hogy mi lesz, ha a tulajdonosi struktúra úgy változik, hogy a piaci szemlélet túlsúlyba kerül. Mindennek ellenére nem elutasító az orvosok véleménye a várható lépésekkel kapcsolatban. Dr. Gyöngyösi Pál orvosigazgató jelezte: a kórházi ellátás az önkormányzat számára kötelező, nem levetkőzhető feladat. Ugyanakkor a város már nem tudja finanszírozni az intézményt, a fenntartásra, fejlesztésre megoldást kell találni. A tulajdonképpen egyelőre üres, kétszemélyes kht. megalakítása azért szükséges, hogy a szükséges engedélyeztetési eljárásokat el tudják kezdeni. A bizottság ugyanakkor számos - a későbbi döntésekhez szükséges -anyag, például üzleti terv, szakmai program, előkészítését kérte a kórház főigazgatójától, dr. Máté-Kasza Lászlótól.
A bizottság támogatta a javaslatot, amelyben a kht. létrehozásáról döntöttek, az ellátási szerződést viszont az ügyrendi és jogi bizottság véleményezését követően tárgyalják, a közgyűlés előtt. A Zöld rendelő értékesítésére vonatkozó pályázati kiírást is támogatta a grémium elfogadva a gazdasági bizottság véleményét, miszerint a háziorvosoknak elővásárlási jogot biztosítanak a rendelőkre.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. június 30.

Ketten pályáznak a zöld rendelőre

Dunaújváros (szb) - Az Árkádos Bt. és dr. Szabó József pályázott a Zöld Rendelő Társasház értékesítésére kiírt pályázaton. A közgyűlés pénteken dönt arról, hogy kivel köt adásvételi szerződést az ingatlanra.
A zöld rendelőre kiírt pályázaton természetes személyek, egyéni vállalkozók, gazdasági társaságok, illetve gazdasági társaságnak nem minősülő jogi személyek vehettek részt. A pályázat leadási határidejeként június 22-én délután három óra volt megjelölve. A pályázatokat a június 23-i gazdasági bizottsági ülésen bontották fel, a két pályázat mindegyike megfelelt a kiírásban megjelölt feltételeknek. így két lehetséges vevő: az Árkádos Bt. és dr. Szabó József között választhat a közgyűlés pénteken.
A zöld sztk-t 127 millió forintos áron írták ki, ebből a társasház felépítménye 126 millió 600 ezer, a telek értéke 400 ezer forint. A pályázati elbírálás feltétele volt, hogy a pályázó a minimum vételár öt százalékát készpénzben vagy átutalással megfizesse. A lehetséges vevőnek vállalni kellett, hogy a kórháznak bérleti jogviszony útján biztosítja az igényelt részeket, a háziorvosoknak, fogorvosoknak az általuk bérelt rendelőkre vételi jogot biztosít, valamint köteleznie kellett magát, hogy hosszú távon fenntartja az épületben az egészségügyi szolgáltatási jelleget.
Az Árkádos Bt. a pályázati kiírásban szereplő 127 milliós összeget tartja pályázatában, dr. Szabó József 130 millió forintot ajánl az ingatlanért.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. július 3.

Bizonyára nem az égiek segítségére vártak az alpolgármesterek

A nyári szünet előtt előreláthatólag utolsó alkalommal hívta össze dr. Kálmán András polgármester Dunaújváros közgyűlését. A következő testületi ülést szeptember 16-án tartják, ezért érthető, hogy rengeteg, szám szerint ötvenöt témában kellett döntenie a képviselőknek a tegnap délelőtt tíz órakor kezdődött és még lapzártánk után is tartó ülésen.
(...)
A Zöld Rendelő értékesítésénél dr. Szabó József pályázata nyert így vele kötnek szerződést.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. július 06.

Adósságait rendezi a kórház

Dunaújváros (szb) - A Zöld Rendelő Társasház eladásából befolyó százharmincmillió forintot a konszolidációs szerződés értelmében a kórház adósságrendezésére kell fordítani.
A zöld rendelőre kerten pályáztak. Az Árkádos Bt. ajánlatában tartotta a kiírásban minimális vételárként megjelölt 127 millió forintot. Dr. Szabó József ráígért, végül az ő 130 millió forintos ajánlatát fogadta el a közgyűlés. A telekért 500 ezer forintot, a felépítményért 129 500 ezer forintot fizet a vevő, aki a pályázati felhívásban szereplő, minimális vételár öt százalékát, 6 millió 350 ezer forintot - a fel-tételeknek megfelelően - már befizette a kórház pénztárába.
Dr. Máté-Kasza László elmondta: legkésőbb augusztus végéig meg kell hogy érkezzen intézményükhöz a vételár, ugyanis a konszolidációs szerződés szerint az eladásból származó összeget a kórház adósságrendezésére kell fordítani: kifizetendő számlából mindenesetre nincs hiány.

Több orvos is él elővételi jogával, megveszik rendelőiket

130 millió adósságrendezésre 

A kórház főigazgatója által előkészített szerződés megkötésére a határozat szerint augusztus 15-én kerül sor. A vevő pedig a dr. Szabó József meghatározó részesedésével létrehozott Eginvest Kft. lesz, a cégalapítás lényegében az ajánlat elfogadásával nyert zöld utat.
A vevő vállalta, hogy a "zöld" rendéiben jelenleg is egészségügyi szolgáltatást végző fogorvosok, háziorvosok részére elővásárlási jogot biztosít. Az előzetes felmérések szerint hat-hét orvos él a lehetőséggel. A kórház főigazgatója úgy tudja, hogy jelenleg nem az épületben praktizáló orvosok is érdeklődnek helyiségvásárlással kapcsolatban, ám rájuk az elővételi lehetőség már nem vonatkozik, ők a tulajdonossal állapodhatnak majd meg egy-egy helyiség adásvételében. Dr. Máté-Kasza László mihamarabb számol a befolyó pénzzel, a teljesítménylimit bevezetése ugyanis havi 30 millió forintos mínuszt jelent a kórháznak. Sajnálatos, hogy a felújításra sem szavazta meg a közgyűlés a kért 12,5 millió forintot - hangsúlyozta a főigazgató. A kórbonctani osztály hűtőkamrája katasztrofális állapotban van, sajnos nem megoldott a tetemtárolás, a teremhűtés sem, pénz híján azonban nem tudják elvégezni az elengedhetetlenül szükséges felújításokat.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. augusztus 31.

Még nem folyt be a vételár

Dunaújváros (dh) - Hosszas vita bontakozott ki arról, hogy a magántulajdonú zöld sztk háziorvosi rendelőit mennyiért értékesítik az azokat használóknak, vagyis a háziorvosoknak.
A jogi és ügyrendi bizottság már több alkalommal is tárgyalt a II. Rendelőintézet, azaz a Zöld Rendelő Társasház értékesítésével kapcsolatban. Úgy tudjuk, a szerződéskötés még folyamatban van, ugyanis a háziorvosi rendelők értékesítésével kapcsolatban probléma adódott. A pályázati kiírás szerint ugyanis a nyertes - a két társtulajdonos, Szabó József és Pomázi Csaba - köteles elővásárlási jogot biztosítani a háziorvosi rendelőkre. A jog azt mondja, hogy elővásárlási jog esetén a részegységek árát a vételi ár arányában kell meghatározni.
Az orvosok az először meghatározott árat jogszerűtlenül magasnak tartották, ezért ágáltak az adás-vétel ügyében, ám időközben megegyezésre jutottak a felek, azaz a társtulajdonosok, a háziorvosok és az önkormányzat. A 130 millió forintos vételár - melyet ajánlatukban a nyertesek megneveztek - a háziorvosi rendelők árával csökken.
A vételár kifizetése azért is lenne sürgető, mert a 130 millió forintot a minisztériummal kötött megállapodás értelmében a konszolidációra, adósságcsökkentésre kellene fordítania a kórháznak. A konszolidációs szerződésben foglalt határidőket azonban már hónapokkal túllépte az önkormányzati tulajdonban lévő intézmény.

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. október 22.

Eszmecsere a napirendi témák listázása közben Fotó: Vohlmann

A Zöld Rendelő adás-vétele is rendeződik a jövő héten 

Dunaújváros (szb) - A meglehetősen hosszúra nyúlt, kérdésözönnel szabdalt közgyűlésen több téma, köztük a Zöld Rendelő értékesítése, az önkormányzati ingatlanok helyzete is szóba került.
(...)
Cserna Gábor fideszes képviselő rákérdezett a Zöld Rendelő értékesítésének jelenlegi helyzetére is. A jegyző, dr. Tóth István elmondta: az átvilágítási jelentés elkészült, pontosabban a véglegesített változatot ma tíz órakor kapja meg. Leghamarabb november közepén kerülhet bizottságok elé az előterjesztési formában előkészített anyag. A városüzemeltetési irodavezető-helyettes, dr. Lukács Titanilla jó hírekkel szolgált a Zöld Rendelővel kapcsolatban. A vitatott kérdéseket sikerült tisztázni, így jövő héten pont kerülhet az adás-vételi folyamat végére. 

Dunaújvárosi Hírlap - 2004. november 5.

(...)
Silye Attila, a városgazdálkodási iroda vezetője elmondta: a Zöld Rendelő eladása körül kialakult vitatott helyzet rendeződött, a háziorvosokkal és a vevővel e héten kedden megkötötték a szerződéseket, a vételárat hamarosan utalhatják. Az értékesítésből származó 130 millió forintot a kórház konszolidációjára kell fordítani.

Zöld rendelő történeti visszatekintő:

05. Privatizáció

Megosztás:

2017. május 5., péntek

Nem maradunk csendben


Végletekig megosztott társadalmunkban április végén Dunaújvárosban is merészelt kiállni pár ember, hogy elmondhassák véleményüket, tapasztalataikat.
Már önmagában az elszomorító, hogy valakinek retorzióktól kell tartani ha részt vesz egy ilyen rendezvényen, pláne ha még felszólalóként még talán kritizálni is merészeli a rendszert. Tudjuk, ismerjük a jelzőket, egyet mindenképpen meg tudok erősíteni, a térre senki nem jött repülővel. Minden mást pedig a kézivezérelt, központi sajtóból megtudhat az olvasó, már persze ha egyáltalán bármiféle tudósítást is közölnek/közöltek.
Mitől volt ez más, mint mondjuk az ötös számú pártkönyv tulajdonosának előadása, aki épp pár nappal korábban tett látogatást a tér egyik másik szegletében? Valós, valódi problémákról beszélnek, amiket már nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, elbagatellizálni, Sorosra, Gyurcsányra, nyuszira fogni. Pedagógus, munkavállaló, zenész, tanuló... Szavuk reméljük nem hiábavaló.

A felszólalók között ott volt Fábián István, a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium egykori igazgatója, jelenleg tanára, pedagógusa, nem mellesleg főnököm, és kollégám volt évekig. 
Részlet beszédéből:
A tankötelezettség korhatárát 18 évről leszállították 16-ra, csak azért nem az eredetileg tervezett 15-re, mert az Unióban 16 éves kor alatt tilos gyerekeket dolgoztatni. Csak egyenkönyvekből lehet tanítani, mintha a gyerekek is egyengyerekek lennének. Az, hogy többszöri javítás után is milyen ezek minősége, arról most nem szólnék.
Tavaly átnevezték a középiskolákat, amit eddig szakmunkásképzőnek neveztek, abból szakközépiskola lett, a szakközépiskolából meg szakgimnázium. De ha csak a nevük változott volna meg!
De nem, mást is kell tanítaniuk, mint eddig. A szakközépiskolás egyáltalán nem, a szakgimnazista a négy év alatt egy évig, heti egy órában tanul informatikát. Ma, 2017-ben – mélyen elgondolkodtató.
Földrajzot néhány kivételtől eltekintve sehol sem tanítanak – de hát minek is tudni arról a gyerekeknek, hogy Magyarországon kívül is van élet, esetleg jobb is, mint itthon, a végén még elmennének külföldre dolgozni.
Azt sulykolják, hogy milyen nagy szükség van mérnökökre, műszaki végzettségű emberekre, közben meg a szakgimnáziumban tanuló diákoknak csak egyetlen természettudományos tárgyat tanítanak: vagy fizikát, vagy kémiát, vagy biológiát – azt, amelyik az éppen adott szakmához kell. Így aztán aki ide íratja fiát vagy lányát, az gyermeke 13-14 éves korában nagyjából el is dönti, hogy mi lesz belőle, ha felnő.
Pedig a jelenlegi előrejelzések alapján erősen valószínűsíthető, hogy a ma 14 éves gyerekek 40%-a húsz év múlva olyan szakmában fog dolgozni, amely ma még nem is létezik. Valamikor a rádió-tévé műszerész nagyon jó szakmának számított, ma meg már szinte nincs is szükség rájuk. Ki hallott ezelőtt öt évvel az SSC-kről, ma meg ide keresik a legtöbb embert. És ez csak két példa.

Természetesen nem csak oktatásról volt szó, Mezei Zsolt a Dunaferr munkavállalója többek között nem akar skype apuka és nagypapa lenni, de abból is elege van, hogy hallgatni kell.


Nagy Ákos, városunkhoz ezer szállal köthető zeneszerző elég kritikusan fogalmazta meg véleményét, de még mindig szalonképesebben mint újdonsült lovagkeresztesünk szokta...


Nagy Ákos beszéde:


Végére hagytam, de talán a nap legjobb felszólalója Körösztös Gergőé volt, aki szintén a Széchenyi gimiből érkezett, most fog érettségizni, aztán... csak reméljük, hogy még vissza fog nézni...
Végzős gimnazista vagyok. Úgy állok itt, hogy tudom, néhány hónapon belül elhagyom a várost. És több száz fiatal fogja velem együtt elhagyni. Tanulni, dolgozni, élni fogunk más városokban és más országokban, de azt hiszem, nagyon kevesen fognak visszajönni, ha nem történik érdemi változás. De miért is jönnénk vissza? Egy ajándék Lokálért? Bújócskázni egyet a vaksötét utcán? Beülni a megpuccsolt színházba, vagy a fűtetlen moziba? Bizonytalan munkát vállalni a Vasműben, vagy ha történik valami baj, órákat várni, mire a kórház képes ellátást nyújtani? 

Körösztös Gergő teljes beszéde itt elolvasható:


Hogy nagy baj van, azt tudjuk már régóta, de tapasztaljuk nap mint nap. Demokratikus ellenszere pedig csak egy van: a választás napján egy X-et kell tenni a szavazólapra. Nem kellenek a kifogások...

VAGY MARADJON MINDEN ÍGY?!



Megosztás:

2017. május 3., szerda

58. Emberből!



Kemény Dezső - Emberből!

Sok régi május... Emlékezz: a sortűz
nem puszta falra,
nem házsorokra,
nem kőkockákra hullott gyilkolón,
embert talált. 
S azok, kik elkerülték a halált,
egynéhány év alatt betonba építették,
acélba öntötték régi álmukat,
ők vagy fiuk, hisz’ ez már egyre megy... 
Lágy szellő lebben, zöld a völgy, a hegy,
május van újra és szívből dalolhatsz:
az új falak
nem visszhangoznak sortüzet,
de utadra, mely közöttük vezet,
kiáltanak:
Sivító bomba, röppenő rakéta,
kék égből szálló gyilkos stroncium,
s gúnyos szavak
nem falra hullanak!
Embert keresnek és embert találnak,
hát kell, hogy emberükre leljenek... 
Figyeljetek:
amíg vasat, betont, téglát rakunk,
emberből kössük ifjú városunk!

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap 1960. április 30.

______________________

"Itt maradtam tehát, s lettem dunaújvárosi, és maradok is, mert hiszen életemnek túlnyomó részét itt töltöttem. Hogy mivel töltöttem? Azzal, hogy éltem. Dolgoztam itt és ott, s közben írtam és fordítottam, jól-rosszul ezt én meg nem ítélhetem. … A Parnasszusnak még a derekára sem vágyakoztam, nemhogy a csúcsára, s maradtam itt és írtam, ahogyan erőmből és szorgalmamból tellett."


Kemény Dezső író, újságíró, műfordító - jakd.hu


______________________


Maradt hű - mindmáig Kemény


Dunaújváros - (boda) Voltam vagy nyolcéves, amikor elolvastam A titokzatos kecskebak című alapművet a Delfin-sorozatból: piszkosul izgultam. Néhány év múlva megtudtam, hogy a szerző dunaújvárosi, mi több, szinte szomszédunk. Nyolcvanöttől pedig egy igen kellemes időszakot tölthettem mellette a nyomdában: elárulhatom, Kemény Dezsővel dolgozni, együtt lenni sok minden, csak nem unalmas. Hetvenhat éves: ezt a számot bontottuk négyfelé, csak hogy elindulhassunk valami mentén...

Tizenkilenc (1944)
- Azt mondják sokan, nagy öregek, jó jó, háború volt, igaz, de azért csak fiatalok voltunk, mégiscsak szép volt...
- Hagynám most a fontos, de kissé vulgár-szexuális differenciákat (azért elmondja; azért se írom le), de úgy igaz: háború volt, és őrületesen fiatal voltam. Máshogy éltünk meg mindent, csak egy példa: '44 decemberét Budán, egy pincében töltöttem, egy ízben állati nagy bombázás volt, iszonyatos, aztán jött egy minden addiginál nagyobb durranás, közvetlen mellettünk, és néma csönd. Elhaló női hang a sötétben: "akna", mire én kapásból: "ha tudna".
Iszonyatosan letoltak, hogy viccelhetek ilyenkor; fiatal voltam.
- Tudtad-e már, mi leszel, ha nagy leszel?
- Budai polgári családból származom, illett azt csinálni, amit a család döntött: jó voltam reál tárgyakból, kézenfekvőnek látszott, legyek mérnök. A gond az, a kézügyességem nulla, hogy a francba legyek én mérnök, rájöttem, inkább talán a bölcsészet, be is iratkoztam a Pázmány Péter egyetemre, közben elkezdtem verseket fordítani, görögöt, latint, majd két év után mondom, Dezső, nem való a tanárság neked, azt is abbahagytam: így lett belőlem szívós munkával egy nagy nulla.
- Mit szólt mindehhez a budai polgári família?
- Hörgött. Pláne, amikor nemsokára - atyám beleegyezése nélkül - megnősültem, azt nagyon nehezményezték. Azt találtam mondani, nekem ehhez a modem világ törvényei alapján jogom van, mire apám annyit felelt, az ő törvényei alapján fogjam a pizsamám meg a fogkefém, és költözzek.
- Első és utolsó házasságod?
- Igen. Ötven éven át, feleségem öt évvel ezelőtti haláláig tartott Nagy szerelem volt; évente, Margit-napkor lejárok a sírjához. Nagy veszteség, hogy ő nincs, nagyon hiányzik...

Harmincnyolc (1963)
- Hűha, váljunk csak... Ötvenháromban jöttünk ide, félig-meddig alapítónak tekinthetem magam. Már tíz éve itt laktunk.
- Hogyan jött az ötlet, hogy ide költözzetek?
- Albérletben laktunk, két gyerekünk volt, úton a harmadik. Jött a hír, Pentelén rögtön adnak lakást, kézenfekvő volt, hogy jöjjünk. A Nehézipari Beruházási Vállalatnál kellett keresnem bizonyos Taliga elvtársat, aki az ügyet intézte, természetesen, mire az irodájáig értem, elfelejtettem a nevét, azt tudtam, valami jármű, aztán tőle kérdeztem meg, nem ismeri-e Talicska elvtársat - nem volt a legszerencsésebb entrée...
- Mivel foglalkoztatok?
- Egy napig segédmunkások voltunk, aztán normaelszámoló lettem. Elképesztő sztorikat tudnék mesélni, mozgalmas időszak volt. Később - elvégre is "majdnem mérnök" voltam - energetikus lettem.
- Elég nehezen tudlak elképzelni ipari környezetben... Gondolom, azért írogattál is.
- Persze, novellákat néha, de főleg verseket. A Tiszatáj, az Új írás közölte őket: utóbbiban jelent meg '65-ben a Partszakadás című írásom, ami elég nagy vihart kavart a városban: az akkori párttitkár, Takács Imre "behívatott", elmondta, hogy szemen köptem a munkásosztályt, meg efféléket, de nagyobb volt a füstje, mint a lángja: később nem volt hátrányom a dologból.

Ötvenhét (1982)
- Nyolcvanas évek: túl hat-nyolc könyvön, ifjúsági regényeken, novellásköteteken. Nyugdíjas voltam és már régóta szabadúszó, mint ahogy azóta is. Külsőztem több újságnak, dolgoztam a Bartókban, később voltam korrektor a nyomdában, életem szép időszaka volt, mert Bergmann Jenő jóvoltából megismerkedtem a nyomdászattal, és nagyon megszerettem.
- Érezted-e, hogy "lazul" a világ? A nagy váteszek közé tartozol, akik már akkor tudták...?
- Nézd, nekem akkor már kifele állt a rudam, legalábbis akkor úgy gondoltam, épp elég idős vagyok, nem nagyon töprengtem ilyesmiken. Akkoriban, a "gulyáskommunizmusban" kezdtünk kicsit utazgatni Margóval, Krakkó, Bécs, Ljubljana: hazugság volna azt mondani, hogy nélkülöztem, szenvedtem, de azért nagyon örültem, amikor jött a változás. De: utálom a politikát. Elég sok disznóságot csináltam életemben, de politikussá még nem züllöttem.

Hetvenhat (2001)
- Egészség? Azt mondtad, itt találkozzunk, mert egy kicsit sétálnod illik.
- Ez a pár száz méter épp egy napi túrám. A lábam már nem olyan, mint régen, ami a kettő között van, pláne... Az agyam még forog, csak nagyon fáradékony vagyok. És én nem örülök annak, hogy forog az agyam: szeretnék elhülyülni inkább.
- Több tévénézést javallok...
- No, annyira azért nem akarok. Te, mit fizetnek a tévéknek a brazil producerek, hogy azt a sok szart vetítsék?
- Azért nekik fizetnek... Mit dolgozol mostanság?
- A Fejér Megyei Hírlapnak írok apróságokat, amikor kémek. Természettől fogva lusta vagyok, nem dolgozom csak úgy. Van egy szekérderékra való novellám, egy szatirikus regényem, egy modern Gulliver az Árgusnál, kértek támogatást a kiadására, majd meglátjuk.
- Elég sok átmeneti korban éltél: a mostani is valami olyasmi. Adj tanácsot, legalább nekem, hogyan viseljem.
- Kedves András, amikor a Hamletban az öreg Polonius tanácsot ad a fiának, annyit mond: "Ez mindenek felett: légy hű önmagadhoz!" Ennyi.
- Neked bejött?
- Be. Csináljon mindenki mindent a maga hülye feje szerint, én is azt csinálom.

Kemény Dezső - Aki számon kívül maradt

Üdvözlöm a városi társaságot,
üdvözlöm innen. Ez is társaság:
a napfény és a rög, gyökér s az ág,
s innét tán nem lop senki sem virágot. 
Hogy nem voltam szívós, most már ki bánja?
Szimat, tiprás és jó hegyes könyök,
a mocskot híven rejtő függönyök:
más lett-a város győztes Szolimánja. 
Mikor a part szakadt és én megírtam...
No semmi... Hagyjuk... Nyugodjunk a sírban.
(Sírkerti strófák) 

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 2001. június 30.

Megosztás:

2017. május 2., kedd

Május 2


1950. május 2-a örökre nevezetes dátum marad a Duna partján. Hajnalban néhány kubikos, kőműves, ács elindult a 6-os úton, majd földbe merítették ásóikat, csákányaikat a honfoglalók. Talán maguk sem gondolták, hogy munkájuk eredményeként, néhány év múlva átrajzolják a térképet, és szerte a világon bejegyzik a kartográfusok, hogy a Duna 1582. folyamkilométerénél új város, új gyáróriás született.







Megosztás:

2017. április 30., vasárnap

57. Városépítők visszaemlékezései

„Amit a párt célul tűzött ki, megvalósult...”

Építőmunkások emlékeznek élményeikre és az első május elsejére 

Pálfalvi János tollrajza

Együtt ülünk heten. A 26. Építőipari Vállalat hat dolgozója és az újságíró, aki kérdezi őket. Be kell vallani, van egy kis meghatódottság az emberekben. Az első évről beszélgetünk most, az első dunapentelei májusról, amikor még..., de hadd mondják el ezt ők maguk.


Fazekas Imre főművezető 1952-ben Mohácsról jött ide. 1951-ben sztahanovista lett, később a szakma kiváló dolgozója. Ő kezdi az emlékezést.
- A Május 1. utcában kezdtük a munkát, nagy nehézségek között. Az építkezéshez a tanyákról hordtuk a vizet és a pentelei malom udvarán nyitott kondérban főzték az ebédet, amit azután lovas szekerekkel hordtak ki a munkahelyre. De azért dolgoztunk, mert éreztük jónéhányan, hogy ebből valami nagy dolog készül...
- Mi volt a legemlékezetesebb élménye?
- Talán az, amikor már két napja zuhogott az eső és a radari ideiglenes kikötőbe jöttek az uszályok, megrakva téglával. A Duna megáradt, és hihetetlen nehézségek közepette elég hosszú hidat kellett építeni az uszályokhoz, mert bizony a téglára szükség volt. Éjjel-nappal, esőben dolgoztunk, de hordtuk a téglát.
- És az első május elseje?
- Szép volt. A Vidám Park mai területén, pontosan a Szabadtéri Színpad területén zajlott le az ünnepség.


Sztipkovics Kálmán kőműves brigádvezető veszi át a szót. Ismerik az ő nevét, amely az építés hősi korszakában sokszor hangzott el, jelentős munkacsaták lezajlása után.


- Hetvenketten jöttünk ide 1952. október 2-án, de ebből a csoportból csak én maradtam meg egyedül. A többi nem bírta a nehézségeket és lemorzsolódott. Brigádot alakítottam és nekifogtunk a felvonulási épületekhez. Ezután következtek sorra egyéb fontos épületek.
- Azt mondja Sztipkovics elvtárs, sok nehézséggel kellett megküzdenie. Mégis mi tartotta itt?
- Semmi más - mondja - mint, hogy hittem abban, amit csinálunk. Sokszor hívtak máshová is, de nem mozdultam, a becsület az első...
- Milyen volt az első május elsejei ünnepség?
- Szép, meleg, igazi május elseje. Zászlókkal és táblákkal vonultak fel, de ekkor már láttuk magunk előtt az új város és a gyár kibontakozó képét.
Sztipkovics Kálmán sokszoros munkamódszer átadó, többszörös sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója még elmondja, hogy 1952-ben kapott lakást. Végleg itt telepedett le, négy gyermeke van, és semmi pénzért nem hagyná itt a várost, amelynek felépítésében ilyen lelkesen részt vett.


Szencsenkov Istvánné most a 26. Építőipari Vállalat személyzeti osztályának előadója. 1950-ben Mohácsról, mint segédmunkás jött ide az építkezéshez. Szilárd akarattal tanult, és az egykori malterhordó leányból szellemi dolgozó lett.
- Hordtam a téglát, maltert, a vizet a Knetovics brigádban, először mezítláb, később gumicsizmában...
- Mi tartotta itt ezen a nehéz munkahelyen?
- Vonzott a város, az építkezés. Igaz, jó volt a kereset is, bár nagyon keményen meg kellett érte dolgozni.
- Élménye ezekből az időkből?
- Talán nem is élmény - mondja mosolyogva - csak egy "emlék", amely azonban jellemző, hogy milyen körülmények között éltünk eleinte. Barakkban laktunk és egy éjszaka az egerek megették a kabátom felét. Akkor sokat sírtam, de most már csak meghatódva gondolok vissza a kabátra meg az egérre...


Szencsenkov Istvánné 1952-ben férjhez ment, férje a Vasműben lakatos. 1958-ban kétszobás lakást kaptak és azt mondja, hogy most már az otthonát nem cserélné el senkivel és semmivel.

Hidalmási János ács, állványozó. 1950. augusztus 22-én Rácalmásról jött Dunapentelére. Fiatal ember még, a szakma kiváló dolgozója. Jelenleg a hengerműnél dolgozik. Most is Rácalmáson lakik feleségével és két gyermekével, itt épített magának kétszobás, fürdőszobás családi házat.


- Keményen kellett dolgozni - mondja -, de megvolt az eredménye. Sokszor voltak nehézségeink, szerszámhiány, anyaghiány, de azért áthidaltuk azt is. Az én legszebb májusi élményem az, hogy Sztálinváros megadta a lehetőséget a családalapításra és az emberhez méltó életre.



Bucsu Lajos kubikos brigádvezető 1950. szeptember 20-án érkezett Dunapatajról Dunapentelére.
- Az én legnagyobb élményem a munka. 1951-ben megválasztottak brigádvezetőnek. A régi csoportból heten vannak ma is a brigádban. Jól összeszoktunk és közös erővel, közös akarattal végezzük a nehéz munkát. Mert a kubikos munka nehéz munka, de a kubikos élete azért tökéletesen megváltozott...

 

- Ott voltam én is az első májusi felvonuláson brigádommal együtt és bizony nagy öröm volt nézni, amikor a város és a gyár sok küzdelmet legyőző munkásai zászlók alatt, énekelve elindultak a Radarból.
Bucsu Lajos 1954-ben kapott egyszobás, komfortos lakást a Maximenkó közben. Mosolyogva fejezi be az interjút:
- Az is nagy élmény volt, amikor egy napon a lakáskulcsot a kezembe adták.


Szekeres József a 26. Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának termelési felelőse 1950. március 13-án jött Dunapentelére.
- 1950. március 12-én nősültem és a "nászéjszakát" a Keleti pályaudvar várótermében töltöttük feleségemmel, mert nagyon messze laktunk a pályaudvartól. Viszont reggel korán indult a vonat Dunapentelére. Mind a ketten ácsok voltunk. Amikor megérkeztünk Dunapentelére és túl estünk a szokásos formalitásokon, akkor az asszony is külön szállást kapott, meg én is. Hát így kezdődött. Munkába álltunk azért és dolgoztunk, mert arra gondoltunk, hogy majd csak kialakul valahogy a helyzetünk. Nem is csalódtunk, mert először kaptunk egy kis konyhát a "bivaly" egyik lépcsőházában, majd később lakást. Először a Biczó ácsbrigádban dolgoztunk, később magam szerveztem brigádot. 1952 óta szakszervezeti munkát végzek, feleségem pedig a vállalat gondnoka és ezért a Radarban lakunk. De részt, vettem a vállalati családi ház építkezésben és remélem, hogy rövidesen beköltözhetünk kétszobás, fürdőszobás, modern házunkba.


- Mi volt a legnagyobb élménye?
- Az, hogy az emberek átalakultak. Ahogy a város növekedett és változott, úgy változtak az emberek is. Azok, akik ezen a változáson keresztül mentek, velem együtt hittek abban, hogy amit a párt kitűzött célul, azt meg is valósítják!


Király Pál

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap 1960 április 30.

felhasznált forrásanyagok: várostörténeti kiadványok, jakd.hu



Megosztás:

2017. április 29., szombat

56. Vallomás a városról


Remetey Tibor: VALLOMÁS A VÁROSRÓL

Elfogult vagyok. Ezernyi érzelmi szállal kötődöm a városhoz. 1951 őszén jártam itt először, az Építők Központi Énekkarával, abban a radari kultúrházban, mely később a "26-os labor" lett. Este jöttünk - éjszaka mentünk, a városból semmit sem láttunk, csak a barakktábort, de meglepett a tárcsás telefon, a sok ember: és a magam magányos farkas módján, az előadás szünetében elbolyongtam az épülő vasmű felé, amely esti fényben zord volt és számomra inkább félelmetes. A bejárat felett megvilágítottan, szinte ragyogott a "SZTÁLIN VASMŰ" felirat. 


Ebből a kis kirándulásból egy irodalmi riport született, az Árpád Gimnázium önképzőköri versenyén, amellyel első díjat és talán az első sikerélményt szereztem.


Következő év nyarán az osztályunk is kiállította "nyalka huszárait" a sztálinvárosi DlSZ-építőtáborba, s mint a Dózsa brigád, elfoglaltuk sátrunk a 10 tantermes iskola mögötti sátorvárosban. Addig vasútmémök akartam lenni. Igen szerettem a vasutat, és éjszakákon át képes voltam szerkesztgetni menetrend-grafikonokat az Ómassa-Diósgyőr-Majlát vonalra. Nagy változás volt hát, amikor az egyik táborbeli délutánon a kíváncsiság felvitt a 20 tantermes iskola emeletén működő könyvtárba. Ott került kezembe először építész folyóirat, és nagy örömmel vettem, hogy éppen "munkahelyemről" Sztálinvárosról találtam egy folyóiratszámot. Faltam az izgalmas cikkeket, pedig ahogy ma gondolom, a szakcikkek száraz stílusában jelentek meg az új tervek és leírások a Bartók Művelődésházról, a szállóról, a rendelőintézetről. 


Másnap is visszahajtott a felismerés szépsége. A legnagyobb belső boldogság azonban akkor öntött el, amikor egy cikkből, amely az egész várossal foglalkozott, kiolvastam, hogy a távfűtésvezetéket azért vezetik a kerékpár járda alatt, hogy télen megolvadjon rajta a hó.


E raffinált "trükk" szememben oly szépnek tűnt, hogy megcsalva korábbi vasutas szenvedélyemet, a következő tavasszal az egyetemi jelentkezési lapon már első helyen az építészkart tüntettem fel.
Következő találkozásom a várossal, már egyetemi tanulmányi kirándulás idején volt, és a víztorony parkjából csendesen szemlélődve - a jól ápolt parkon, a Május 1. utca forgalmán, a "Kocka" kertjéből kiszűrődő hangokon - jólesően vettem tudomásul, hogy itt megvalósulni látszik mindaz, amiről tanulunk. 



Az épületek közül, az akkor vakítóan fehér rendelőintézet tetszett legjobban, és a legmodernebbnek tartottam. Elkalandoztunk a városban, és tanulóköri társammal, Jutkával, lekésve a buszt, futottunk a Csillagtól a Kálvária utcán át a Szalki szigetre, de már csak integethettünk a vízibusz után. Legközelebb már mint férj-feleség jöttünk együtt a városba, lakásgondunk megoldandó, elhagyva az imádott fővárost; műszaki-revizori elfoglaltságomat a helyi beruházási bankban kívántam tovább folytatni, amennyiben komoly ígéretet kapok arra, hogy egy éven belül önálló lakáshoz jutunk. Ígéret volt, de "papírt" nem adtak. Így nagyon "letörve" ültünk a Duna-parti buckák egyikén, és fentről oly festőinek tűnt a horgásztanyával szemben, az öbölben kiálló kis kagyló alakú sziget, körötte a sok-sok színes csónakkal, hogy döntöttünk: bár nem sok vidéki várost ismerünk, mégsem keveset, de Budapestet csak ezzel érdemes felcserélni.



Nem volt valami szép látvány akkoriban a Kossuth Lajos utca végi kilátó, csak a kilátás; elgondoltam, milyen reménytelenül távolinak tűnik, mire e természeti adottságaiban pompás Duna-part rendezetté válik. A bankbéli munkám lehetővé tett, hogy firkálgassak, rajzoljak, tervezzek, de ezek együtt is csak álmodozások voltak: a város akkor üres területeinek beépítésére csináltam skicceket. Valahogy ezt elárultam (vagy a főnökasszonyom?) a főépítésznek, akit látásból ismertem. Megörültem, amikor megbízott (talán kísérletként?): adjak tervet a volt pentelei csendőrlaktanya átalakítására - óvodának. Elkészült, kivitelezték. Utána a csónakház térrendezésével bízott meg. Érdekes, szép feladat volt ez is.


Nem sokára teljesült vágyam, a bankból eljöhettem, és egy emelettel feljebb kerülve, a tervezőiroda - kívülről sokszor vágyakozással megcsodált - családias légkörű, de zárt világába csöppentem. Akkor még nem lehettünk többen, mint huszonöten. Boldog voltam, hogy a területrendezési csoport élére kerültem, azzal a szándékkal, legyek a főépítész "famulusa" városrendezési tervek készítésében.

A várost tervező csoport 1955-ben (középen Weiner Tibor)

Weiner Tibort, a városi főépítészt addig is nagyon tiszteltem, becsültem, de igazán a műegyetemi városépítési szakmérnöki kurzus konzultációin kifejtett gondolatai mutatták meg számomra szakmai nagyságát, rutinját és jó képességét arra, hogy másokat tanítson. Az irodai munkák során, bár természetesen fenntartotta magának a mindig megindokolt döntést, nagyon imponált, hogy véleményemet mindig hosszan meghallgatta. Sokat adott szavamra és türelmesen végignézte skiccpausz-rengetegemet. Nem sokáig dolgozhattunk együtt, mert 1965-ben, amikor a Ságvári II. tervét vittem be hozzá a pesti kórházba, már nem beszéltünk szakmai dolgokról. Másnap meghalt. Sokáig nehéz volt ezután, mert megszoktam munkám kontrollját: a ő véleményét. Sokszor keserves volt magamban eldönteni, melyik a legalkalmasabb variáció.
Tíz éve vagyok az irodában, és városrendezőként egyedül. Szép és gazdag tíz év volt ez, alkalmat adott a lakótelepektől a partvédelemig, temetőtől az üdülőterületig, Kertvárostól Kulcsig, Ercsiig, Nagyvenyimtől Siófokig "rendezni", tervezni. Boldogan bolyongok a város északi részében, amelynek tereit, utcáit én "találtam ki". Persze tudom, hogy nem egy ember "csinál" várost, hanem éppen az a gyönyörű, hogy mindenki joggal mondhatja: ezt én csináltam! Nemcsak az építész, nemcsak a panelszerelő, nemcsak a tanácselnök, s nem egyedül a műszaki ellenőr, a Bölcskéről bejáró óragyári munkás éppúgy, mint a perkátai szandálüzemi munkáslány is, mert az ő termelésük hasznából épülhet valami. Csodálatos kollektív alkotás ez a város, amelyben az ember megtalálja nemcsak a munkáját, lakását, de életét, célját és értelmét is.


24 éves a város. Van amiben még gyerekes vagy kamaszos, de már érettségizett felnőtt. Erőtől duzzadó, friss munkájával megtermeli, visszafizeti a gyermekévek befektetéseit. Magán viseli a fiatalság báját, derűjét, itt-ott szertelenségét.
Miért mondtam el mindezeket? Nem önéletrajzot akartam adni, de szeretném, ha kiérződnék belőle az az érzelmi kapcsolat, amely ezzel a várossal összeköt. Dunaújváros azért tudott város lenni, mert itt mindenkinek meg van az ilyen életrajza.


Úgy tanítják, hogy a várost bizonyos lélekszám határozza meg, fejlett műszaki berendezések összessége és központi funkciók ellátása. Ez igaz, de kevés, tehát mégsem igaz. Szerintem a várost ezen felül, sőt, sorrendben ezek előtt emberek teszik, olyanok, akik sorsukban, kedvükben, érzelmeikben is összefonódnak vele, akarják, és csinálják, és ezek után még az sem szégyen, ha szeretik. Így talán nekem is megbocsátható, ha a szabatos szakmai leírások helyett, szerényen, de büszkén azzal szűröm le a tanulságot, hogy aki ateista, ne tervezzen templomot, de pártházat sem a hívő, és bizony tapasztalatból mondom, hogy presszót se az, aki nem kávéházi ember, mert éppen savát-borsát nem érzi.


Ezért, ha a dunaújvárosi képeket nézve, akár erre járva, úgy találja valaki, hogy igazi város született, gondoljon arra, hogy az itteni emberek hisznek abban amit csinálnak, és azt érzelmi fűtöttséggel teszik. Ha úgy tűnik, e helynek van sója, íze, zamata, városunknak karaktere, akkor ez látszik meg rajta.



A visszaemlékezés a Tavasz '74 című kiadványban jelent meg. Fotók forrása: Dunaújvárosi Hírlap archívuma, József Attila Könyvtár.



Remetey Tibor (Budapest, 1935. 03. 02. – Bakonykúti, 1995. 10. 30.)

Építészmérnök, városépítés-városgazdasági szakmérnök. 1963-tól 1977-ig Dunaújvárosban a Tervező Iroda településtervező építészeként dolgozott. Csoportvezetőként folytatta hivatali elődje, Dr. Weiner Tibor munkáját. Tervei nyomán több városrész épült, formálódott. Közreműködésével nyerte el mai ismert formáját a Római tábor városrész. Új szemléletű várostervezési elképzeléseihez a nyilvánosság erejével próbált urbanisztikai szemléletet érvényesíteni a döntéshozók körében.

Remetey Tibor gyógyszerész szülők gyermekeként Budapesten, az Árpád Gimnáziumban érettségizett, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1957-ben. Házasságkötése után Dunaújvárosba költözött, itt született két gyermeke is. Először a Beruházási Bankban, majd 1963-1977-ig város- és területtervezőként dolgozott. Az -ahogy kollégái fogalmaztak - “elegáns úriember típusú” Remetey Tibor a Dunaújvárosi Tervező Iroda csoportvezetőjeként hivatali elődje, dr. Weiner Tibor szellemi örökségének folytatójaként az Atheni Karta városépítési elveinek követése, az egyes városi funkciók szétválasztása, monumentális, historizáló épületek keretezte széles főutak, sávos majd keretes beépítés alkalmazása mellett többféle kísérletet tett a sematikus homlokzatokból és tömegelrendezésből eredő formák merevségének oldására. A lakótelepek új kompozíciós tengelyeit, útjait a fő irányok megtörésével, az utak lágyabb vezetésével igyekezett változatossá tenni; a típusépületeket egyedi sarokelemekkel való összekötése mozgalmasabb elrendezést eredményezett; az épületek zártabb elhelyezésével pedig a hagyományos településkép, az utcák, terek hangulatának felélesztésére történt kísérlet.
1963-ban a radari barakktábornál a magas löszpartban partomlás keletkezett, ezért a lakókat sürgősen el kellett helyezni. A kertvárosi családi házas területen található volt még beépítetlen terület, az úszótelkes szabadon álló formában elrendezett kettő és négyszintes épületekbe ide került kb. 700, nagyrészt “CS” (csökkent komfortfokozatú) lakás.
Remetey Tibor irányítása mellett több lakóterületre készült településrendezési terv, így például a Dózsa II. és a Béke VI./A városrészekre.
A Ságvári városrész I. ütemét még keretes beépítésű, szocreál formavilágú épületek jellemzik, a II. ütemben Remetey Tibor közreműködésével, a paneles technológiával felépült városrész kb. 65 %-ban 10 szintes épületei hagyományos sávház – zöld – parkoló – sávház elrendezésűek; a peremen megjelenő pontházak sajátos karaktert képeznek.
Bánhelyi Károly, a Tervező Iroda mérnökének emlékezése a közös munkáról:
“A Római tábor városrész tervezésével, építésével kiemelten kell foglalkozni, mert megítélésem szerint ez a Remetey Tibor által tervezett legjelentősebb, legizgalmasabb, legnagyobb komplex városrész. A Római városrész tervezésekor, 1965-ben a Dunaújvárosban dolgozó, önálló lakással nem rendelkezők száma 12 600 fő volt. A városi lakásépítés a foglalkoztatottak robbanásszerű növekedésével nem tudott lépést tartani, ezért a legfontosabb feladat a lakásépítés mind erőteljesebb növelése volt.


Remetey Tibor munkássága városesztétikai értékeit a Római tábor városrész vonatkozásában
- egykori kollégaként - csak szubjektíven tudom értékelni. Tervezett városrészről van ugyan szó, mégis magán hordozza a nőtt, organikus városrész jegyeit. Az akkor elfogadott lakótelepi építési stílussal szemben - amely sávház, zöld, sávház szisztémát alkalmazott - teljesen más karakter jelenik itt meg. Dr. Granasztói Pál professzor úr mondta egyik vizsgám alkalmával a Római tábor városrész helyszínrajza láttán, hogy a Körút vonala nagyon hasonlít Sopron belvárosára. A városrész közepén végighúzódó széles gyalogos passzázs üzletekkel az átlagos lakótelepi hangulattól teljesen eltér. A Római tábor városépítészetének megítélése csak úgy reális, ha az adottságokat és lehetőségeket vetjük össze az eredményekkel. A lakásépítési tevékenységet, mely a városfejlesztés szempontjából döntő jelentőségű volt, nem ítélhetjük meg csupán városépítészeti értékek alapján. Az értékelés szempontjából sokkal nagyobb jelentőséggel bír a társadalmi célok mielőbbi időbeni megvalósításának reálisan mérlegelhető minősége és hatásai. 


Megosztás: